Budavárának a töröktől való visszafoglalása után mai székesfővárosunk jobb-és balparti része egy-egy óriási romhalmaz volt. Ebből a dunamenti ikerváros csak vajmi lassan épült újjá. Középkori állapotához képest Budapest a XIX. század első negyedéig ugyancsak szegényes képet nyújtott. Házsorain, középületein meglátszott, hogy a kiűzött törökök helyére letelepített lakosság műveltség tekintetében alacsony fokon állott, hogy a vagyonszerzésen kívül alig volt más ideálja. A kicsinyes viszonyok közepette, a melyek társadalmi és közgazdasági életüket egyaránt jellemezték, a mai Budapest őslakosai a vagyonosodás terén sem vihették sokra. Ez az oka annak, hogy kellő műveltség és anyagi eszközök hijján az anyagi pompájával kápráztató barokk korban számottevő művészi élet mai fővárosunkban nem keletkezett. Egyetlen nagyobb szabású s a barokk művészet szempontjából véve is jelentős profán épületét, a mai központi városházát, rokkant katonái számára III. Károly emeltette. Egyházi épületei sorában művésziesebb barokk alkotásnak csak az egyetemi templomot tarthatjuk, a melyet a pálosok építettek, ezek a magyar eredetű szerzetesek, a kik művészi életünkben már a középkorban is nevezetes szerepet játszottak. Budapest többi barokk templomait romba dőlt mecsetek helyén nagyobbára Itáliából behozott tervek szolgai felhasználásával s hitvány anyagból emelték azok a mesteremberek, a kiket a XVII. század végén és a XVIII. században Budapest igénytelen lakossága foglalkoztatott. Barokk templomaink zömének a koncepciója és művészi díszítése éppen ebből az okból keveset nyújt. Helylyel-közzel azonban Budapesten is akadunk részletekre és kisebb alkotásokra, a melyek arról tanúskodnak, hogy a barokk korában itt működő tucatmesteremberek közé igazi művész is tévedt, a kit talán a történelmi viszontagságainál fogva Európaszerte elhíresült Buda iránt viseltetett érdeklődése terelt el vándorútjárói s csalt ide, a honnan csakhamar tovább is állott, mivel munkáját, tehetségét a kicsinyes viszonyok közepette itt aligha méltányolta valaki. Ilyen művészi lelkű kőfaragó alkotása lehet a budavári Nagyboldogasszonytemplom hatalmas méretű s a barokk túlzásaitól nagy mértékben ment madonna-szobra, amelyről a budai nép aXVIII. században hímes legendát szőtt. Jordánszky közli madonna-kegyképekről szóló könyvében ezt a legendát, a mely szerint a XVII. század végéről való Máriaszobor a török hódoltság előtti időkből maradt fönn. A törökök, a kik a többi szobrokat mind összetörték, a midőn a Mátyás-templomot mecsetté alakították át, a Mária-szobrot csak elfalazták. Buda visszavívásakor az ostrom vége felé a szobor ismét előtűnt, még pedig úgy, hogy a fal, a mely eltakarta, csoda-szerűen magától összeomlott, a minek hírére a vár muzelmán őrsége végkép elcsüggedt s Budavára nemsokára azután keresztény kézre került.

A barokk művészet egy másik figyelemre méltó alkotása Budapesten a józsefvárosi kálvária-kápolna, a melyet újabban a mesteriskola kertjében állítottak föl. Ezzel, valamint Budapest egyéb barokk emlékeivel már elég terjedelmes irodalom is foglalkozott nálunk, a melyből Pasteiner Gyula és Toldy László dolgozatait emelem ki. Az előbbié az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben, az utóbbié a Magyar Műkincsek című vállalatban jelent meg.

Budapest barokk építészetének eddigelé figyelemre nem méltatott remeke a ferenciek belvárosi templomának tornya, a mely az ormótlan háztetők mögül csak mostanában tűnt elő, hogy az cskütéri híd építésével kapcsolatban a Kossuth Lajos-utczát és a barátok terét kiszélesítették. A budapesti szerzetesrendek legtöbbje alig pár évvel Buda visszafoglalása után telepedett le itt. Templomaik azonban barokk stílusban csak a XVIII. század folyamán épültek azoknak a mecseteknek a helyén, a melyek a török korból roskadozó állapotban megmaradtak s a melyekben addig az isteni tiszteletet végezték.

A belvárosi ferenciek letelepüléséről l715-ből maradt ránk okmány. Ezt Palugyay Imre közölte először Magyarország leírásával foglalkozó műve első kötetében. Pest város birájának és tanácsának e bizonyságlevele szerint a barátoknak a király nevében Werlein báró kamaraigazgató 1690-ben adományozta azt a mecsetet, a mely a hozzá tartozó épületromokkal az urak utcája (Piatea Dominorum) és az egri utca (Piatea Agriensis) mentén terült el. Az urak utcája a mai Koronaherceg-utca volt, a mely akkor a mostani Kecskeméti-utcza kálvintéri végéig terjedt; az egri vagy később hatvani-utca a mai Kossuth Lajos-utca. A négyszögletes telek határainak a hossza, a melyet a barátok a rajta levő épületekkel kaptak, az előbbi utca felől 66, ezzel párhuzamosan 50, az egri utcza felől 78 s a Kolbacher-kert felöl 77 öl volt. A ferencieknek adománvozott telek így a belvárosnak körülbelül azt a részét foglalta magában, a melyet ma négyfelől a Kossuth Lajos-utca, a Szép-utca, a Real-tanoda-utca és a Barátok-tere határol. A ferenciek ez óriási telket azért kapták, "hogy ezen akadálytalanul építhessenek s azt örökre zavartalanul bírják és használják". Az építkezéshez egyhamar nem igen foghattak, mivel, kolduló szerzet lévén, a barátoknak pénzük nem volt, Pest jött-ment első telepesei pedig adományaikkal ugyancsak fukarkodtak.

A BARÁTOK TORNYA BUDAPESTEN

Csak a midőn az újjá szervezett város rendezettebb állapotba került, foghattak hozzá a templom építéséhez. Hogy ez 1715-ben kezdődött, ennek valószínű bizonysága Pest tanácsának az oklevele, a melyben az 1690. évi adományozás jogos voltát elismeri s a melyet a barátok nyilván azért kértek ki, hogy akkor megkezdett építkezéseiket a város részéről is háboríttatlanul folytassák és bírják.

A régi kolostornak nyoma nem maradt ránk. Ez az idők folyamán mindinkább megcsonkított teleknek azon a részén állott, a melyen ma a ferenciek bérháza áll, a mely utóbbi részben a templomot is elnyeli s nagy mértékben elnyomja, úgy hogy ha hatásosabb épület lenne is, a templom művészi érvényesülését ez a körülmény lehetetlenné tenné.

A pálosok egykori belvárosi templomához képest a barátok egyházának a homlokzata szinte sivár módon dísztelen. Lotz Károly mennyezetképeivel diszített egy hajós belsejének a térhatása a legtöbb barokk temploméhoz hasonlóan távolról sem jelentéktelen, bár a cikornyákkal túltömött falak, kápolnák s az ezekben levő ízléstelen oltárok a templom érvényesülését e tekintetben szintén megnehezítik. Az egész templomnál jóval értékesebb a tornya, a melyet a szentély déli oldalához építettek, még pedig azért, mivel párja nincsen s igy a homlokzaton alkalmazva, ennek szimmetriáját megbontotta volna.

A torony mestere aligha lett volna annyi figyelemmel az egyszerű homlokzat iránt, ha sejti, hogy késő utódai nemcsak ennek szimmetriáját teszik tönkre, de magát a tornyot is eltüntetik eget ostromló kaszámyaszerű bérházaikkal, a melyeket egy telekre éhes nemzedék számára emeltek. Déli oldaláról, a mely helyzetét tekintve, főhomlokzata volt, a torony ma sem látható; északkelet, észak és nyugat felől azonban az erre irányuló utcákon a belváros szabályozása óta már messziről integet felénk s regél az egyszerű eszközökkel dolgozó névtelen mesterről, a ki durva anyagból primitív technikával alkotta meg művét, de tele volt izzó fantáziával, művészi lélekkel s a barokk építészet szeszélyesen összeválogatott ékítő elemeiből architektonikus szempontból is oly figyelemre méltó alkotást teremtett e nemben, a minővel Itália tornyok nélkül szűkölködő barokk templomain nem találkozunk s a mely az Alpokon innen is ritkítja párját.

A templom és a hozzája épített bazár ormótlan teteje között a barátok tornyának alsó része ma is elvész. De felső része már messziről lebilincseli figyelmünket, a mint négyzetes hasábalakú törzsével a tető mögül a magasba tör s a négyzetesből szinte észrevétlenül a sokszögű hasáb alakjába megy át. Minél inkább közeledünk a toronyhoz, annál élénkebben bontakoznak ki eleven, fantasztikus körvonalai s szabadon maradt oldalai bármelyikéről nézzük is, megkapó csipkézett silhouettejének az ellentéte, a melylyel a nyugodalmas háttérül szolgáló égboltba vésődik.

Mint korának gyermeke, a mi mesterünk is nagyobbára élükre állított motívumokból rótta össze művét; a harmónia azonban, a mely ezeket szerves egészszé olvasztja, renaissance-kori építészeknek is becsületére válnék. A barátok tornyának négyzetes hasábalakú alsó részét sarkain ión szabású lapos pillérek tagozzák; ablakainak cikornyás orma s a vonaliban megtört, dúsan tagozott párkány az óralapok hatásos keretéül szolgál. A párkánynak a renaissance elveivel ellenkező hajlított vonalát logikussá az a körülmény teszi, hogy középső része a lejtősen elhelyezett s a ferenciek címerét ábrázoló faragványos lapokat fogja föl, a melyek a sarkain levő sokszögű obeliszkekkel egyetemben a torony négyszögletes és nyolcszögletes része között szolgálnak pompás átmenetül. Ez átmenetet még az obeliszkek lábazatai : a kockára helyezett fordított csigás gyámkövek s az ezekhez kétfelől simuló ovális nyílások élénkítik, a nélkül, hogy nyugtalanná tennék. Az erőszakosan nyugtalan hatástól, a mely a barokk emlékeket általában jellemzi, ez a torony nagy mellékben ment; nyolcszögletes felső részének a tagozása is diszkrét s lécekkel szegélyezett lapos pillérekből áll, a melyek vállköves fejezeteit félkörívek kötik össze, míg közeikben egymással váltakozó vak és ablakkal áttört s szintén félköríves fülkék láthatók. Figyelemre méltó architektonikus érzékre vallanak az alsó négyszögletes s a felső nyolcszögletes rész összhangzatos arányai, a melyek harmóniáját teljessé -a toronysisak teszi. Ez utóbbi gúlaalakú s az átmenetet közte és a nyolcszögletes felső rész között szintén megfordított gyámkövek közvetítik, a melyek közeiben formás keretbe foglalt ovális ablakok láthatók. A torony sisakját, szabása s színe után ítélve, mesterünk alighanem vörös márványból tervezte, kellő eszközök hijján azonban csupán bádogból készíthette s mintha ez a körülmény elcsüggesztette volna, az ehhez fűzött s a földgömböt jelképező golyót is csak hevenyében összerótt rusztikus szabású kereszttel tetőzte he, holott a vasművesség a XVIII. század folyamán Magyarországon is nem egy figyelemre méltó művet alkotott torony keresztek dolgában.

A barátok tornya a maga szerves egészével, harmonikus hatású arányaival így is szép. Silhouettején megkapó a vonalak, faragott tagozásán az árnyék és világosság egymással váltakozó játéka, a mely falainak oly csodás elevenséget kölcsönöz.

A törzsén is pusztán kiálló tagozataiban faragott kőből készült tornyon már sok helyen meglátszik az idők viszontagságainak a nyoma. Ha restaurálása esetén az egész épületrészt mestere eredeti szándékához híven faragott kőből építenék újjá s dísztelen környezetét rendeznék, a torony hatása még jelentősebbé válna, mint a minő most.