Régibb tájfestő-gárdánknak halottja van : Kelety Gusztáv szeptember 2-án elköltözött az élők sorából. Az utóbbi időkben már csak nagyritkán került egy-egy műve a közönség elé: ideje javarészét az országos mintarajziskola és rajztanárképző intézet igazgatási tennivalóival töltötte el. Rendkívül szerette ezt a kettős intézetet, a melyet annak idején az ő tervei szerint szerveztek s a melynek ő volt első igazgatója.

KELETY GUSZTÁV

Kelety Gusztáv 1834 december 13-án született Pozsonyban, a hol atyja, a drezdai születésű Klette Nándor, József nádor gyermekeinek volt rajzoktatója. A Klette von Klettenburg család a napóleoni háborúk idején jött Pozsonyba, két sarja, Károly, a statisztikus és Gusztáv, a festő, l86l-ben Keletire magyarosították nevüket. Festőnk neve még egy változáson esett át: 1901 januárjában a király magyar nemességet adományozott neki komjátszegi előnév-vel s addigi neve végbetűjének y-ra változtatásával. Ettől az időtől fogva festőnk képei Kelety névvel vannak szignálva.

Kezdetben jogi tanulmányokra adta magát. Pauler Tivadar, a ki tanára volt, annyira megkedvelte a fiatal embert, hogy nevelőnek ajánlotta báró Eötvös József házába. De később egészen felhagyott a jogi tanulmányokkal s hajlamát követve Münchenbe ment, hogy festővé képezze ki magát. Ott Fischbach, Voltz és Schleith voltak tanárai. Leginkább a tájkép vonzotta, a melyet akkor már magas színvonalra emelt nálunk Markó és Ligeti működése. Keletyn is megérzik e mesterek, különösen Markó hatása.

Báró Eötvös József közoktatásügyi miniszter korában rendszeresíteni akarván hazánkban a rajzoktatást, régi ösmerősét, az időközben festővé lett Keletyt bizta meg az előmunkálatokkal. A művész végig tanulmányozta a külföld ilyfajta jelesebb intézeteit, hazatérve kidolgozta az országos mintarajziskola és rajztanárképző szervezetét. A miniszter őt bízta meg az új intézet igazgatásával s ez állásában Kelety megmaradt haláláig.

Nevezetes szerep jutott neki a Képzőművészeti Társulat megalapításánál is: 1874-ben ő lett a Társulat igazgatója s az is maradt húsz éven át.

A hatvanas évek közepe táján Kelety még egy szerepkört teremtett magának: kezdett esztétikai és műkritikai cikkeket írni, folyóiratokba és napilapokba. A toll azonban nem volt szerencsés szerszám a kezében: Mun-kácsyról és Szinyei-Merse Pálról írt jóslatai nem teljesedtek, mind a kettőből nagy festő lett. Később le is mondott az írásról, jutalmul azonban a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy-Társaság tagjai sorába választotta.

Kelety Gusztáv képei közül hármat váltott magához az állam. Főműve, a "Száműzött parkja", a Nemzeti Múzeumban van, ugyanott látható "Besnyő környéke" című műve is. A harmadikat, az "Őserdő szarvasokkal" címűt,a Nemzeti Múzeum átengedte a kassai "Felsőmagyarországi Múzeum"-nak. Az első kép 1870-ből, a másik 1896-ból, a harmadik 1868-ból való. A legmagasabb fokot a "Száműzött parkja" mutatja. Az idealizált tájkép műfajából való, annak a kornak bélyegével, a mely látta Markó virágzását. Valamely heroikus, történeti hangulat üli meg, a hatvanas évek politikai bujdosóinak szomorú, fanyar hangulata. E kép nemcsak annak az időnek festői irányát, hanem közhangulatát is híven fejezi ki.

A SZÁMŰZÖTT PARKJA
KELETY GUSZTÁV OLAJFESTMÉNYE

Kelety Gusztáv régóta betegeskedett, betegsége annyira kínozta, hogy kevéssel halála előtt önkezével kívánt véget vetni szenvedéseinek. De a golyó csak horzsolta testét. Harmadnapra sírba vitte tüdőbaja. Benne a magyar tájképfestés egyik buzgó mívelőjét vesztette.