Hosszú esztendők művészi munkája áll immár készen a Dunaparton: a magyar országháza, a mely nagyvonalú, nyugodt, imponáló alakjával uralkodik a hosszú Dunasoron. Sok-sok hullám hömpölygött lefelé, mióta e nagyarányú gót palota alapjait lerakták. Sok munkás kéz működött közre, hogy elkészüljön. Szépítették, csinosították, miként az oltár elé induló fehér menyasz-szonyt. S most, hogy végre elkészült, egyik elsőrendű látnivalója a fővárosnak.

MÁTYÁS KIRÁLY, NAGY LAJOS
VAJDA ZS. FESTMÉNYE jm

Szívesen üdvözöljük azokat, a kik e Steindl mester alkotta nagy palota szépítésén sikerrel fáradoztak, így első sorban a freskófestő gárdát, s élükön a nemes művészi munkában megőszült Lotz Károly mestert, - a kik művészetük egész erejét idehozták, íme a névsor : Dudits, Jantyik, Krenner, Kriesch, Lotz, Spányi, Vajda. E hét művész mindegyike nagy falterületet kapott, hogy rája fessék a magyar nemzeti múlt egy-egy fényes jelenetét. Ha végig sétálunk a főbb helyiségeken, mindenütt találkozunk kezejárásukkal.

VAJDA ZSIGMOND TANULMÁNY-RAJZA
AZ ÚJ ORSZÁGHÁZA FALFESTMÉNYEIHEZ

E freskókat mutatjuk be itt sorjába a nagyközönségnek. Nem mondunk róluk bírálatot; egy képviselőházi felszólalás alkalmával úgy is hallott a közönség bírálatot, jót-rosszat, eleget. Nem is akarjuk részletesen leírni őket: itt vannak maguk a képek, a minden írásnál jobban beszélők. Csak megpróbálkozunk ismertetősükkel, tisztán művészeti szempontból. Rá akarunk mutatni az ábrázolás nehézségeire, a festői tulajdonságokra, festői kvalitásokra. Ha elemezni, bírálni akarunk egy műalkotást, előbb ismernünk kell ízről-ízre azt a nyelvet, melyen magát kifejezi. Ekkor értjük meg igazán. S ekkor élvezzük mindazt a mélyen, titkon rejlő szépséget, mit a művész beléje oltott.

Lotz művészetét a közönség már régóta élvezi és becsüli, s azt hiszszük, tisztában is van az értékével. A mi itt van tőle, azokon nem mutathatjuk be a mestert új formában; ő itt is olyan, mint azelőtt: a mély, nemes érzésű művész. Színezése derült és ragyogó. Pompás, harmonikus arányú testeivel itt is találkozunk, a mint megfürödnek a végtelen boltozat azuros kékjében. Az ő emberei, nemes testei egészen különösek. Csak az ő fantaziájában élnek s nem találhatók másutt. A kellemesen hajló vonal, plasztikus forma, meleg, intenzív erejű szín, szétáradó fényhullám, mindez víziója a művésznek. Egy maga teremtette világ, hol más a mozgás, mint közöttünk, a reális világban.

A mit itt fönt látunk, annak hiába keresnők mását a földön, emberek közt. A freskófestő nem figyeli meg a reális életet abból a szempontból, hogy azt másolja s elénk állítsa. A freskó mindig dekoratív, mert nem lehet más. Nos, mint ilyen, már eleve kizárja a naturalisztikus előadást. A ki föl a magasba egy "élethű" jelenetet akarna festeni - hiába erőlködnék. Először is mi, alulról nézők, a sok "élethűségből" nem látnánk semmit. A sok árnyék, apró vonal, színrészlet elesnék, s a fáradsággal csinált munkát nem élvezhetnők. A ki ekkora s ily magasságban függő falfelületet kap művészi díszítésre, szükségképen hozzáilleszti előadásmódját e körülményekhez. Joggal tér el minden naturalizmustól s arra törekszik, hogy képe előadás dolgában széles, gobelinszerű, nagyvonalú legyen. Hogy lendületesen fusson rajta a vonal s harmonikusan csendüljön össze a lapidáris szín. Nem lehet a freskó olyan naturalisztikus, mint az olajfestmény, még tisztán technikai okból sem. Az igazi freskófestés színskálája korlátozott. Nincs sok változata s hiányzik belőle némely szín. Ilyen a cinóberpiros. A freskófestő nem dúskálhat úgy a színekben s nem utazhatik olyan színellentétekre, mint az, a ki olajba fest.

ALLEGORIÁK, ÁRPÁD VEZÉR
VAJDA ZS. FESTMÉNYE

Körülbelül hasonlatos a hegedűshöz, a ki a mély gordonkahangokat nem bírja kicsalni műszeréből. A freskófestő színskálája nem nagy. Vigyáznia kell a festőnek, hogy harmonikusan illeszsze össze ezeket a meglevő színeket. S ezért pl. az igen erős és igen gyenge színek nem kerülhetnek egymás mellé. Az egész színskálát tehát úgy állítja össze, hogy azt a meglevő freskó-szinekből elkészíthesse. Ezért stilizálja a képet. Mindezt jól láthatjuk Dudits "Kardvágás" vagy Kriesch "Halászat" című képein. Duditsé a delegációk üléstermében, Kriesché pedig a közös étteremben látható. Mindkettőn észrevehetjük a nagy, lendületes vonalakat, széles, nyugodt színfoltokat, melyek mind dekorative hatnak. Kriesch egyik képén, a mely a bölényvadászaton szerencsétlenül járt Buda halálát mutatja, a hevesen mozgó alakok vonalai bizonyos ritmusba csendülnek: stilizálva vannak.

AZ ÚJ ORSZÁGHÁZ FALFESTMÉNYEI
RÉSZLET A FŐRENDIHÁZ TÁRSALGÓJÁBÓL
A KERESZTÉNYSÉG TERJEDÉSE MAGYARORSZÁGON
VAJDA ZSIGMOND FESTMÉNYE

Az országháza közös éttermében Krieschen kívül két művész dolgozott. Spányi Béla öt tájképet festett: Vajda-Hunyad, Árva-vára, Visegrád, Klissza és Trencsén képét. Mindegyik más-más színtónusban készült. Finom hangulatú s festői szempontból érdekes a " Klissza vára": csupa enyhe kék és lila tónus.

VAJDA ZSIGMOND TANULMÁNY-RAJZA
AZ ÚJ ORSZÁGHÁZA FALFESTMÉNYEIHEZ

A mennyezeten három mezőt festett tele Krenner Viktor. E három freskó: az Aratás, Bőség és Szüret allegóriája. Ha a freskófestés nehéz valami, úgy a mennyezetkép ennek legnehezebb fajtája. Egy oldalfalat befesteni technikailag könnyebb feladat, mint egy mennyezetet. A mennyezetképnél még más feladatok is merülnek föl, a melyek tisztára technikai problémák. A festőnek ugyanis számba kell vennie azt, hogy a mit odafest, azzal mi nem helyezkedünk szembe, hanem alulról nézzük. S ezt tartva szem előtt, egész más alakot ölt a kompozíció, mintha függőlegesen falra kerülne. Ugyancsak furcsán hatna például, ha Kriesch Bölényvadászatát egészen úgy, a mint van, odaragasztanók a vízszintes síkú mennyezetre. Szinte kiesnének az alakok. Nos, ennek elkerülése végett a mennyezetfestő művész látszólag áttöri, kibővíti a falat. Vagy folytatja képén a terem architektúráját, vagy végtelenbe nyúló eget fest, s ebbe rögzíti alakjait. Ily módon messzenyuló perspektívába helyezte Krenner az ő képeit is. Mély, derült színekben ragyogó boltozaton, nemes arányú alakok mozognak, s a formáknak merész rövidülései jelentékeny rajzbeli megoldások egyúttal.

AZ ÚJ ORSZÁGHÁZA FALFESTMÉNYEI
BUDA HALÁLA A BÖLÉNYVADÁSZATON RÉSZLET
KRIESCH ALADÁR FESTMÉNYÉBŐL

Sétánkban a főrendiház üléstermébe érve, Jantyik Mátyás két freskóját pillantjuk meg. Az elnöki emelvény háta mögött foglalnak helyet. Az egyik: II. Endre kihirdeti az aranybullát, a másik: az 1741-iki hires országgyűlés nagy jelenete a "Moriamur...". Mindkettő téglányalakú falterület, s ehhez simul a kompozíció is. Íme egyik nehéz feladata a freskófestőnek: a térbeosztás. Meg van adva a hely formája s ehhez kell szabnia a képet. Nem bízhat semmit egy-egy festői véletlenre, mi a munka közben kialakul. Ezért mondott a renaissance titánja, Michael Angelo az akkor kezdődő olajfestésről kicsinylő bírálatot, midőn így szólt: az olajfestmény csak gyerekeknek és nőknek való, egyedül a freskó az, mi férfierőhöz illik. S csakugyan az ő lázadó természetének, prófétai érzéseinek, erőtől duzzadó lelkületének, nem felelt meg jobban más, mint a nagystílű formális megoldású, széles, nyugodt színkonceptusú, erős vonallendületű freskó. A freskó a fal velejárója. Szerves része, s mint ilyen helyhez kötött. Nem szállítható át egy más méretű falterületre, a nélkül, hogy formális szempontból meg ne változtatnók. Az a célja, hogy díszítse a nekirendelt falat, miként virág az ágat. Csak arra legyen gondja, hogy ezt a célt híven szolgálja. S már ez által jó freskó. Ekkor, vagy mondjuk: csakis ekkor van rajta a művészet jegye. Ne csak novellisztikus tartalmat keressünk benne. Ne azt nézzük, hogy a mit a falon látunk, az valóban olyan szinű, olyan formájú-e, mint a reális életben.

AZ ÚJ ORSZÁGHÁZA FALFESTMÉNYEI
AZ ERÉLYESSÉG
LOTZ KÁROLY FESTMÉNYE

A freskófestő nem fényképész.

Ne téveszszük össze a freskót az illusztrációval. Ha például megállunk Dudits "Kardvágás" című freskója előtt, ne azt ókumláljuk: vajjon megfelel-e minden porcikája a történeti hűségnek ? Vajjon olyan-e, mint az 67-ben tényleg végbement? Mondják, hogy nem olyan. Megengedjük. De ne gondolja senki egy percig is, hogy ez lényeges vagy művészi szempont. Mert, hogy a hatvanhetes kardvágásról fotografikus képet adjon Dudits, ezt nem kivánja semmi művészi cél. Erre ott vannak az egykorú ujságképek. Az a fő, hogy a kép tökéletes formális megoldást adjon és a kifejezendő eszme szimbóluma legyen. Hogy kifejezze ezt: íme e történelmi jelenetnél ott volt együtt az egész nemzet. Lehet, hogy ez a csoportosítás nem korhű. Valószínű, hogy az a két festői csoport : a szűrös paraszt és a fehérruhás úrnő, nem volt akkoriban ezen a helyen. De ez mellékes is. A paraszt és lovagló nemes összekerülése: képe a nemzetnek. S ez az imént említett csoport másért is van itt: a formális szépség miatt. Az egész képből kiérezzük, hogy a művész mint hangsúlyozta a festői elemeket. A gobelinszerű színkonceptus, a formák ritmikus változása, mindez a stilizálásból folyik. Az egész kép egy színtónusban él. Hátul csupa zöld zászló mered az égnek. Valaki mondhatná, hogy minek ez. S itt ismét a hűséggel helyezkedünk szembe, mert valószínű, hogy a domb mögött helyet foglaló lovas nemesség, nem csupa zöld zászlóval jelent meg. Nos, ez tisztán festői szempontból ilyen. Ha a művész azt a sok zászlót tarkabarkának hagyja, úgy rontja a színbeli hatást. Nehezére esett volna a sokféle színt beleolvasztani az alaptónusba. Az egész kép zöldes-sárgában van tartva s ebben a háttér intenziven átérzett zöldje gyönyörűen hat. Olyan, mint egy lágyan csendülő zenei akkord. Még egy művész van hátra, kinek ecsetje az országházat díszítette, s ez: Vajda Zsigmond. Társai közt neki jutott a legtöbb munka. A főrendiház és képviselőház társalgójának gótikus mennyezetét s oldalfalait, a képviselőház üléstermének két falfestményét, - mind Vajda festette. Hat kerek esztendő telt el, míg elkészült a roppant munkával. A főrendiház társalgójában a magyar történelem lehelletéből érzünk valamit. Századok hangulata lopódzik belénk. Nemzeti multunk egy pár kiemelkedő és megkapóan fényes jelenetét festette ide a művész, egészen Hollós Mátyásig, így látjuk a kereszténységterjesztő, királyságalapító szt. Istvánt, a magyar lovagiasság mintaképét: szt. Lászlót, a felvilágosultságot valló és hirdető Könyves Kálmánt, a kultúra-pártoló Nagy Lajost, s végül Mátyást, a humanistát.

A gótikus boltozat három részre osztódik, s e három részben hat óriási kompozíció foglal helyet. Olyképen, hogy egy mezőben két kompozíció kerül egymással szembe, de a boltozat középvonala által elválasztódik. Dimenzióit illetőleg a boltozat középső része sokkal nagyobb, mint a másik két egyenlő szabású rész. A hogy valaki belép, rögtön a középső rész ötlik szemébe, s leköti figyelmét nagyvonalú sok alakjával. Elébb figyelmeztettük az olvasót, hogy milyen nehéz dolga van a mennyezetfestőnek. Nos, Vajda feladata még azért is nehéz és szokatlan, mert az a mennyezet, a mely neki jutott, nem lapos, hanem a gótikus boltív keresztmetszetét mutatja.

AZ ÚJ ORSZÁGHÁZÁBÓL
VISEGRÁD VÁRA
K. SPÁNYI BÉLA MŰVE

Vajda rengeteg fáradsággal és szeretettel tanulmányozta a magyar viseletet. Úgy rajzolta meg, a hogy róluk a mai vizsgálódások, felderítések s egykorú adatok alapján fogalmunk van. Viszont az ő freskói nem kosztümmutatványok. Nem tolakodik szemünkbe a kosztüm, s nem ebben rejlik munkájának értéke. Történelmi érzéke s komponáló ereje kifejeződik harmonikusan folyó színskálájában, jól megfigyelt formáiban s az elrendezésben. A képviselőház társalgójában épp akkora falterületet festett be Vajda, mint a főrendiházéban. Fent a mennyezeten a magyar mondakört látjuk. Ezek a képek közelebb állnak a mi tetszésünkhöz, mint a főrendiház társalgójában találhatók. Tán azért, mivel érdekesebbek s jobban hatnak a fantáziánkra.

Még két képet láthatunk Vajdától a képviselőház üléstermében: az l848-iki országgyűlés megnyitását s a 67-iki koronázást.

S ezzel végére is értünk az országház festői díszeinek: a freskóknak. Ha a közönség figyelemmel végignézi az e füzetben reprodukált képeket, láthatja, hogy egyikük sem történelmi értekezés, vagy újságkép. A bennük rejlő történelmi felfogás olyan, mint édes mindnyájunké. Bent ül a köztudatban. S nem is arra törekedtek a festők, hogy e képekbe valami új történelmi tartalmat öntsenek. Céljuk volt: kifejezni e történelmi jeleneteket tiszta festői nyelven. Díszíteni akarták a falat, de nem illusztrációkép. Ezeket a festői szempontokat hangsúlyozzuk újra itt, mint különleges, belső témáját minden képnek. A vonal, a szín, a forma mögött ott van a művész maga. Egész belső világa: érzése, temperamentuma. Ezt kell megértenünk: a művész egyéniségének összeölelkezését a vibráló fénynyel, változó formákkal, intenzív színekkel. Bele kell látnunk a formák és színek intim világába. S ha ide belátunk, ha ezt megértjük, úgy nagy vigyázattal nekifoghatunk a - kritikának. Mert bírálni bár szabad, de bírálni nagyon nehéz.

A kritika korunk tizedik múzsája mondja Brandes. Igaza van. Csakhogy ez a múzsa is olyan, mint a többi kilenc: szeszélyes. Nagyon keveset csókol homlokon.

VAJDA ZSIGMOND TANULMÁNY-RAJZA
AZ ÚJ ORSZÁGHÁZA FESTMÉNYEIHEZ

AZ ÚJ ORSZÁGHÁZA FALFESTMÉNYEI
II. ENDRE KIHIRDETI AZ ARANYBULLÁT
JANTYIK MÁTYÁS FESTMÉNYE

AZ ÚJ ORSZÁGHÁZA FALFESTMÉNYEI
MORIAMUR PRO REGE NOSTRO
JANTYIK MÁTYÁS FESTMÉNYE

AZ ÚJ ORSZÁGHÁZA FALFESTMÉNYEI
HALÁSZAT A BALATONON
KRIESCH ALADÁR FESTMÉNYE

AZ ÚJ ORSZÁGHÁZÁBÓL
TRENCSÉN VÁRA
K. SPÁNYI BÉLA MŰVE

AZ ÚJ ORSZÁGHÁZÁBÓL
KLISSZA VÁRA
K. SPÁNYI BÉLA MŰVE

AZ ÚJ ORSZÁGHÁZA FALFESTMÉNYE:
A KARDVÁGÁS
DUDITS ANDOR FESTMÉNYE

AZ ÚJ ORSZÁGHÁZA FALFESTMÉNYEI
SZÜRET
KRENNER VIKTOR FESTMÉNYE

AZ ÚJ ORSZÁGHÁZA FALFESTMÉNYEI
ARATÁS
KRENNER VIKTOR FESTMÉNYE