Emberek vagyunk, kicsinyek és nagyok, szerencsések, jók, rosszak. De ez életfinálé végén megszűnnek a különbségek. Amint ránk borúi a halál fekete leple, egyformák vagyunk, s nivellálódunk. De ami a véget megelőzi: az utolsóelőtti jelenetek, ezek néha kivételesen tragikusak.

SZÁRNOVSZKY FERENC
BÁRÓ MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ RAJZA

Szárnovszky Ferenc élethistóriájában is ez az utolsóelőtti jelenet a tragikus. Az a pont, mikor a művész még él, lélekzik, de mar képtelen alkotni, s elbódult agygyal, megzavart öntudattal kínlódik, írván Szárnovszkyról, a krónikás kötelessége, igazságkeresése s az ember mélységes szomorúsága fog el bennünket. Künn, a nagy kékség alatt domborodó sírja a legfrissebb hantolás a magyar művészetben. Immár zöld fű sarjad rajta, s mi, az ittmaradt élők, lehajtott fejjel állva előtt, nyugtalan lélekkel keresünk az ok után: miért kellett ennek a magyar szobrásznak kétszer meghalnia?

GARAY JÁNOS
SZÁRNOVSZKY FERENC SZOBORMŰVE

Mert kétszer halt meg. Egyszer, hisz' mindnyájan olvastuk a hírlapokban : kalapácscsal ment neki saját művének, a Pálffy-szobornak s abból mi sem maradt, csak szétgurult gipszdarabok. A szobor ledőlt, széthullatta tagjait, de a kalapácsütéssel a művész önmagát is szétzúzta. Még élt, mintázó kezeiben érezte az ér lüktetését, ám valahol, a lélek legtitkosabb rugói közt végzetes zavarodás támadt. S a megbillent egyensúly többé nem állt helyre. Ez volt a halál hideg ujjainak első érintése: az alkotóerő megszűnése, második érintésre a kihűlt fizikum koporsóba került, a föld rögei közé. Hogy így, alkotóerejében megrokkanva kellett kimúlnia Szár-novszky Ferencnek, pedig még sokáig forgathatta volna vésőjét, -- kit okoljunk érte? Földi bolyongásunk útai kiszámíthatlanok. Megfigyelhetjük, leírhatjuk, próbálhatjuk magyarázni, ám a lélek izzó kohójába, a csendes tragédiák színhelyére nem világít be tisztán a lámpásunk.

Előbb külső életére, fejlődésére vessünk egy tekintetet.

Szárnovszky Ferenc 186i3 december 23-án született Budapesten. Úgy látszik, hogy szülei iparosnak szánták, mert a fővárosi ipariskola osztályait végigjáratták vele. Művészi hajlamai azonban Bécsbe vitték, az akadémiára. Ott Weyr és Hellmer tanárok mellett folytatta stúdiumait, hogy művészszé képezze magát. 1886—89 években államköltségen Parisban dolgozik. Chapu és Falguiére a mesterei. Ekkor már élénk figyelmet kelt művészkörökben a tehetsége s e tanúlmányidő alatt háromszor nyert díjat. 1887-ben egy természet utáni stúdiumával 87 pályázó közül is a harmadik helyre kerül s e kitüntetés révén jutott be az „École des beaux-arts"-ba. 1890-ben Böhm londoni szobrásznál dolgozik. Ott és később Nápolyban tanulmányozta a bronzöntés technikáját is, különösen a cire perdu-eljárást. Azzal a tervvel foglalkozott ugyanis, hogy a bronzöntés modern technikai fogásait meghonosítja nálunk, főképp abból a célból, hogy kisebb művészeti tárgyakat tökéletes kivitelben lehessen sokszorosítani. A kisplasztika és az érem- és plakettművészet különben is kedves tárgyai voltak foglalatoskodásának. Miután tehetsége éppen ezen a téren ígért sokat, 1893-ban 3200 frt állami segélylyel ismét Parisba ment, a modern érem- és plakett ez eldorádójába. És teljesen beleélte magát e néki kedves technikába. E téren kifejtett működésének nyomai a többi közt az Iparművészeti Múzeum állami aranyérme, a főváros megbízásából a király koronázási jubileumára készített érem, a Szent Lászlóérem stb. Nagyon keze ügyébe esett ez a bronz-műfaj: a finomságok és az elrendezés dísze, megannyi ötletre gerjesztő elem volt néki s tehetségét éppen itt fejleszthette leginkább. Az ilyes feladatok azonban csak nagy ritkán kínálkoztak nálunk. Mint ma is, úgy akkor is főképp a nagy emlékszobor volt az, amit a megrendelők kívántak. A Kiegyezés című allegorikus csoporton és Baross Gábor mellszobrán kívül első nagyobb ilyfajta megrendelése Garay János monumentális szobra volt, amelyet 1898-ban lepleztek le Szegzárdon. E megrendelés egy pályázat eredménye volt, amelyen résztvett Kiss György, Ligeti Miklós, Szász Gyula, Frank Kálmán, Jankovich Gyula, Brestyánszky Gyula, Sovánka István és Szárnovszky Ferenc. A bíráló bizottság Szárnovszky művét fogadta el kivitelre, Kiss és Ligeti díjat kaptak. A szobrot 12,000 frtért kellett felállítani.

Ez a munka sok idejét és minden erejét igénybe vette. Kissé szokatlan feladat a kisplasztikái és plakett-művek után egy hat méter magas szobormű. Szorgalmas tanulmányok utlán végre megbirkózott a feladattal, s pedig oly sikeresen, hogy Falguiére is sietett neki gratulálni. De már akkor megviselte egészségét a munka. Ideges lett s hosszabb ideig szünetelnie kellett. A Garay-szobor jó minőségei azután ujabb munkához juttatták: a királv által ajándékozott tiz szobor egyikét, Pálffy tábornokét nála rendelték meg. E művét Parisban kezdte mintázni, de ekkor már sokat szenvedett az idegbaja miatt. Természetes, hogy a munka nem ment úgy, mint a Garay-szobor mintázásának idején. Budapestre küldött szobormintáját korrektúra céljából visszaküldte neki a Képzőművészeti Tanács. Lelki egyensúlyát még jobban elbillentette ez a sikertelenség. Akkor már olyan leveleket irt egyikmásik barátjának, hogy azok komolyan aggódlak érte. Az alattomos pusztító kór napról-napra jobban aláásta fizikumát is s foszladozó idegekkel, megrendült erővel mi jót alkothatott volna ? Ez a betegség jegyében fogantatott. Másodszor is beküldte: nem volt teljesen rossz munka, sőt voltak rajta olyan részek, amilyenek nincsenek egyetlen budapesti szobron sem. E kiváló részletek mellett annál feltűnőbb volt néhány nagyobb lapszus. Ezeket, ha egészsége bírja, könnyen át is alakíthatja. De betegsége rohamosan gyengítette. A második visszautasítás hírére saját kezével verté darabokra művét. S ezzel bezárta művészi pályafutását is.

Kétségtelen, hogy jeles tehetség szállott vele sírba. Gyorsan emancipálni tudta magát a kellemetlen bécsi hatás alól. S végzete talán nem éri utói ily tragikus módon, ha kedves plakettjeit és emlékérmeit, a leheletes finomsági! reliefet mívelheti tovább is. A hazai művészeti viszonyok erőtlensége azonban oly munkák elvállalására kényszerítette, amelyek gyenge idegzetét túlostúl kikezdték. Amily szép reménynyel kezdődött pályafutása, oly szomorú volt élete hirtelenül bekövetkezett alkonyata. Meghalt április 29-én. A magyar művészvilág őszinte részvéte kísérte sírjába.

AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM ÁLLAMI NAGY ARANYÉRME
SZÁRNOVSZKY FERENC MŰVE