LECHNER ÖDÖN MESTERISKOLÁJA

Építészek, festők, szobrászok és írók emlékiratot adtak át Berzeviczy Albert közoktatásügyi miniszternek az építészeti mesteriskola alapítása dolgában. Arra kérik benne a minisztert, hogy a mesteriskolát Lechner Ödönnek, a mesternek, állítsa. Az a sok művész és író ugyanis nem azon gondolkozott, hogy miképen is lehetne mesteriskolát alapítani, amelynek majd azután tanítómestert keresünk, hanem úgy gondolkozott, hogy íme, van tanítómesterünk, hogyan is lehetne az ő tanítását érvényesíteni és értékesíteni? Az emlékirat tehát egyenesen .Lechner Ödön számára kér mesteriskolát.

A kérésnek ezzel a formájával a bürokraták bizonyára elégedetlenek, ellenben természetesnek fogja tartani mindenki, aki tudja azt, hogy mi a művészi oktatás. Valamikor jelszó volt, talán most is az, hogy a művészet számára intézményeket kell szervezni. Intéz-ményileg kell megvalósítani a művészi politika terveit. Ez a jelszó abból a törekvésből fakadt, hogy az egész életet be kell kapcsolni az állam gépezetébe. Szükséges volt, hogy a világ nyilvánulásai és igyekvései gépalkatrészekké legyenek. Úgy látjuk, hogy ugyanakkor, amikor az állam és a társadalom a munka szervezésére idegenül tekint: az intellektuális tevékenység bürokratikus szervezését a rend föltételének vallják. A művészi munkát testületi, közigazgatási, hierarchikus szervezetekbe fogják s a művészetet intézmények köré jegecítik. Maga a művész csakis szám a rubrikában, csak alkatrész a gépezetben, csak közeg az intézményben. Meglehet, hogy a hivatali rend s a szervezet áttekinthetősége szempontjából a művészetről való gondoskodásnak ez a fajtája helyes, de maga a művészet megsínyli az intézményt, amikor az csakis intézmény és nem valamely művészi egyéniség eleven, célját tudó, alkotó és alkotásra ösztönző tevékenységének kerete.

Azok, akik az új mesteriskolát kérik, jól tették tehát, hogy nem az intézményt sürgették, hanem a mestert és tanítását ajánlották a kormány figyelmébe. A mesteriskola számára programmot kellene keresni, Lechner Ödön ellenben kész programm. Jelenti az egyéni művészethez való bátorságot és tehetséget, jelenti a mai kor sajátos művészi jussának elismerését, jelenti a magyar formaérzésnek és formatudásnak a modernség számára való mozgósítását. Jelent tehát egyéniséget, modernséget és magyarságot. És jelenti ezt olyan időben, amikor világszerte forradalomban a művészet, amikor az új-kor szükségességeiből világszerte kialakul az új-kor művészete. Nem tudjuk, nem is tudhatjuk, hogy mi lesz abból a forrongásból : alakul-e új stilus, vagy uralomra jut-e a stílust megtagadó egyéniség; akár amaz, akár pedig ez lesz az eredménye, a magyar kultúrának ünnepelnie kell azt a művészt, aki megmutatta, hogy hogyan formálódhatik ki szervesen, gyökerekből nőve a magyar stilus és azt is, hogy hogyan alakulhat magyarrá az egyéniség ?

Én ez alkalommal Lechner Ödön törekvéseiről, munkája alapjáról, forrásairól, keretéről, lehetőségeiről és szükségeiről nem szólok. Sokszor ismertettem őket e helyütt is, kikutattam őket és megállapítottam az új művészet biológiáját és pszichológiáját. Azok csudálatára, azok rémületére, akik az építőművészetről azt vallják, hogy már nem szabad saját életet élnie, hanem élje csak a visszavisszajáró kísértetek életét. De hiszen annyira ismeretes Lechner művészete, művészi vallása, hogy íme, sok száz mindenfajtájú művész és esztétikus melléje pártolván, megfogalmazta azt az emlékiratot. Legyen ezúttal csak magáról a mesteriskola tervéről szó.

A műegyetem építészeti szakosztálya tiszteletreméltó iskola, de csakis olyan tanítványok iskolája, akik az építés mesterségbeli törvényeit, szabályait, szokásait, szükségességeit meg akarják tanulni. A szakosztály a középiskolából kikerült tanítványokat az építés technikájára oktatja és hagyományai és tapasztalatai tanulságaival megismerteti. Az a szakosztály a máig leszűrt építészetet, mint tantárgyat tanítja. Legjobb esetben a ma elért eredményéből is beszorít valamelyest a tantárgyba, de a tanulókkal nem foghat hozzá az építészet fejlesztéséhez. Az építészeti szakosztály a tanulói szorgalmára, nem az egyéniségére alapítja munkásságát. Ez az egyéniség csakis akkor érvényesülhet, amikor az a szorgalom máris érvényesült. A tanulónak előbb tanulnia kell, hogy tudjon, és tudnia kell, hogy teremtsen. Ez a sorrend megállapítja a műegyetem építészeti szakosztálya és az építészeti mesteriskola különbségét. De megállapítja a szükségességüket is. És megállapítja egyúttal azt is, hogy az a szakosztály: intézmény, amely a maga szükségszerűségével foglal helyet az oktatásügy szervezetében, míg ellenben a mesteriskola csakis úgy, csakis akkor lehet intézmény, ha van valaki, azaz ha megvan az a valaki, akit az iskola élére azzal állíthatunk, hogy a maga művészetéből művészetet sugározzon az eléje járulókra.

A műegyetemi szakosztály megállapított tantervű főiskola, a mesteriskola ellenben geniális mesterek alakító kedvének és tehetségénekgyakorló tere. Igenis, a mester és a tanítvány számára gyakorlótér a mesteriskola. A tanítvány itt tulajdonképen nem is tanítvány, hanem a munkában olyan társ, aki munkaközben megismeri, hogy hogyan is dolgozik a génie. Ez a megismerés a mesteriskola tantárgya. Nem kész matériát kap a mesteriskola tagja, hanem módot és ösztökélést új matéria alakítására. Ezt a módot és ösztökélést nem adhatja intézmény, nem adhatja tanterv, nem adhatja szabályzat, de megadhatják és meg is adnák mesterek.

Ez a tétel nem csak a tervezett építészeti mesteriskolára áll, hanem minden mesteriskolaszerű intézményre is. Ha például ma Benczúr Gyula valami oknál fogva visszalépne a mesteriskolája vezetésétől és az iskola élére más mester jutna, a régi mesteriskola teljesen új iskolává lenne. Mert a régi mester helyébe új mester került. Olyan, akinek a maga módja, nézete, programmja, rendszere, fölfogása, szokása van. Még a szervezeti szabályzatot is meg kellene változtatni. Annyira individuális Benczúr mester hatása, tanítása és annyira individuálisnak kellene lennie azénak is, aki őt fölváltotta. Lechner Ödön pedig szinte a végletekig kifejezett egyéniség, a művészete természetté lett sajátosság, a lelkesedése pedig valóságos életkedv. Ezeket az energiákat nem lehet tervezetbe fogni, szabályzatba szorítani, tantervvé megfogalmazni. Ezeket az energiákat lehet intézmény keretében érvényesíteni, ha az intézmény az egyéniség kiaknázására alakult, de lehetetlen ezeket az energiákat az egyéniségtől elválasztva, valamely intézmény alapjaivá alapszabályszerűen megtenni. Lechnermester művészi energiái a mesteriskolái intézményben nagyszerűen érvényesülnének, de sajátos művészi energiák nélkül a mesteriskolák nem érvényesülhetnek. Ezért kértük a mesteriskolát Lechner Ödön számára.

És azért kértünk mesteriskolát a mester számára, mert a művészet, a magyar művészet érdekében valónak tartjuk, hogy Lechner Ödön — dolgozhasson. Az ő munkája fejlődés, kialakulás, megérés s az ő fejlődése és meg-érése tanítás, példaadás, ösztökélés és lelke-sítés a fejlődésnek nekivágó magyar fiatal művészet számára. Munkát kell biztosítani Lechner Ödönnek, akivel szemben áll a hagyományokon nőtt és szigorúvá nőtt ortodoxia, az új művészettől visszariadó elfogultság. Keserves ezekkel megküzdeni. Kivált annak, aki nem harci természetű hős, hanem érzékeny lelkületű poéta. A gyöngéd, finom, minden támadásra érzékenyen rezonáló művész leszorul a verseny téren az erélyesebbekkel szemben. És leszorul ott is, ahol nem is önmagát kell érvényesítenie, hanem az ő sajátos magyar művészetét. Ez a művészet pedig a mienk és a magyar kultúráé is. Az ő művészete a magyar kultúra egyik úttörője. Jól vigyázzunk rá, hogy valamikor ne kelljen szégyenkeznünk, amiért az úttörőt magára hagytuk. Erre is gondoljanak azok, akik a mesteriskola dolgát, tervét intézik.

És úgy gondolkozzanak arról a tervről, hogy a megvalósítása nem kerül sokba. Az állam olcsón teljesítheti becsületbeli tartozását. Az új mesteriskolának nem kell se drága ház, se drága berendezés. Nem kell számára külön palota. Szervezzék ezt a mesteriskolát már is azzal a szándékkal, hogy nem az intézményes biztosításra költik a pénzt, hanem csak a művészi munka szükségességeit fedezik abból a sommából, amelyet Lechner Ödön mesteriskolájára szánnak.