GORÓ LAJOS

Megint megfogyott egy termékeny és munkás taggal a magyar illusztrátorok amúgy sem igen népes gárdája.

Goró Lajos, a széles körökben ismert nevű magyar illusztrátor (szül. 1865.), aki csaknem két évtized óta állandó dolgozótársa volt a magyar képes lapoknak, márczius 19-én reggel, hosszú betegség után meghalt.

Az elhunyt művész talentuma erejéből küzdötte föl magát a népszerűségnek ama polcára, a melyen a halál legszebb férfikorában utolérte.

Eleinte a vasutas pályára készült. Később a megkezdett útról letérve, az illusztrálásra adta magát s Bécsben és Münchenben tett tanulmányutat, ahol azonban szintén nem igen foglalkozott talentumának rendszeres kiképzésével, hanem egyszerűen csak dolgozott és ezzel szerezte meg azt a rutint és azt a készséget, mely szinte csodával határos termékenységét lehetővé tette.

Legelső illusztrációi a nyolcvanas évek derekán jelentek meg a "Vasárnapi Ujság"-ban, a melynek haláláig szorgalmas és fáradhatatlan munkása volt. Később a magyar élclapokba és az "Új Idők"-be is dolgozott s leginkább az aktuális napi eseményeket kultiválta, de ezenkívül a magyar genrenek is szerencsés kezű művelője volt. A magyar lapokon kívül éveken keresztül állandó összeköttetésben állott az "Illustration", az "lllustrated London News", az "Über Land und Meer" és a "Leipziger Illustrierte Zeitung" című külföldi lapokkal is, a melyeknek a hasábjain elég sűrűn jelentek meg aktuális érdekű eseményekre vonatkozó rajzai, amelyekkel az ország határán túl is figyelmet tudott kelteni maga iránt.

Genreképeinek és a legkülönfélébb szépirodalmi vállalatok számára készített illusztrációinak a száma légió. Egyebek közt Jókai "Magyar nábob"-ját, amelyet a költőkirály jubileuma alkalmából az Athenaeum díszkiadásban adott ki, szintén ő illusztrálta, de ezenkívül még a legutóbbi időben is sűrű egymásutánban hagyták el a sajtót az általa illusztrált szépirodalmi művek.

Az 1896. évi ezredéves országos kiállításon a Kárpát-Egyesület megbízásából Erdély legszebb vidékeiről egész gyűjteményt festett össze, mely még élénk emlékezetében lehet a kiállítás látogatóinak.

Bár már hosszú idő óta betegeskedett, azért állandóan dolgozott s még a Vasárnapi Ujságmárcius 20-iki számában is jelent meg egy post-humus munkája, melyet már halálos ágyán vetett papírra. Sorsára és művészetének fejlődésére nagy befolyással volt az is, hogy szokatlanul korán, 20 esztendős korában, megnősült s így a családfentartás gondjai közepette nem igen volt rá érkezése, hogy tehetségének a magasabb irányú kiművelésére valami nagy gondot fordítson.

Teljes életében csöndes visszavonultságban családjának és művészetének élt s ez magyarázza meg azt is, hogy haláláról csak akkor értesültünk, amikor már a hunyadmegyei Demsusban levő családi sírboltban örök nyugalomra is helyezték, úgy, hogy utolsó útjára még pályatársainak és tisztelőinek a részvéte sem kisérhette el.

A fiatalon elhunyt művész özvegyet és öt árvát hagyott hátra, akik a példás férjen és apán kívül önfeláldozó és fáradhatatlan föntartójukat siratják benne.

KOVÁCSMUHELY GORÓ LAJOS RAJZA