MUNKÁCSY DOLGOZÓTÁRSAI

Munkácsy Mihálynak tán egy alkotása sem került annyi küzdelmébe, fáradságába a mesternek, mint a Honfoglalás képe. Néhány levél, melyet a művész azokkal váltott, kik történelmi és archeológiái adatokkal támogatták, élénk világot vett arra a nehéz munkára, melyet Munkácsynak előtanulmányként végeznie kellett, míg azt a tömérdek részletet, mely most az óriási vásznon a bevégzettség színeivel és formáival hat - - minden vonásában elő tudta varázsolni és megérzékíteni.

Több tudományos társulat volt hivatva akkor, hogy a mesternek ezeket a hiteles adatokat összeállítsa. De másfél év múlt el és Munkácsy még folyvást panaszkodott, hogy nem ismeri a régi magyar viseletet, fegyverzetet s minduntalan megakad a kép komponálásában. Ezeket a panaszokat a Borsod vármegyében lakó Debreczeny Pál, lelkes és nagy-míveltségű birtokos is olvasta. Azonnal eszébe jutott, hogy Pozsonyban időzése alkalmával Lanfranconi Enea híres kép- és metszet-gyűjteményében több igen régi könyvet látott, melyeknek képei mindmegannyi becses adatok Munkácsy számára.

Ötletét közölte Unghváry Vilmos, akkori pozsonyi mérnökkel, aki néhány nap múlva már fölkutatta az egész anyagot és mindenekelőtt engem, továbbá Korbay Ferencet, meg ennek nejét Ravasz Ilonát (kik Munkácsy legbizalmasabb hívei voltak és Amerikából látogatóban voltak Pozsonyban) azzal a célzattal avatta bele a dologba, hogy ajánljuk őt Munkácsynak. Az olasz származású, de egészen megmagyarosodott Lanfranconi Enea, ki mint mérnök a Duna-szabályozásnál nagybecsű szakmunkát adott ki s kinek műgyüjteménye 200,000 frtot ért: ez a rajongó magyarbarát boldog volt, hogy Munkácsynak szolgálatot tehet. Sietve megírtuk Parisba, mi mindennel fogjuk legközelebb meglepni a mestert. És a hiányzott történeti adatok elküldése igazi művészi megváltás volt reá nézve.

Íme, Munkácsy levele, melyet Colpachból 1892. szept. 9-én írt Korbay Ferenchez:

"Kedves, aranyos Ferkóm!

Felhasználom e, talán futó pillanatot, midőn lelkifurdalásaim győzedelmeskednek a tinta iránti ellenszenvem felett, hogy megköszönjem szíves fáradozásaidat s hogy kifejezzem bámulatomat a te minden szépért rajongó lelked fölött, mely túlteszi magát az emberi gyarlóságokon s megbocsátja még az oly gyöngéket is, mint az én - - közönyösségnek, sőt hálátlanságnak lásztható hallgatásom! Nem vagyok közönyös, sem hálátlan az iránt, a rnit te és lelkes társaid (Lanfranconi Enea és Unghváry Vilmos mérnökök) érdekemben tesztek ! Csak e betűket gyűlölöm egyiket a másikhoz ragasztani hosszú sorokban, de bensőmben egész lelkemből áldalak titeket! Nagy örömmel és roppant kíváncsian várom, mi lesz a kutatások eredménye, de bármi legyen is, hálám és köszönetem ugyanaz lesz, mert ez a nemes áldozat, különösen ismeretlenek részéről, valóban megindít. Közöld is kérlek, köszönetemet előlegesen is az illető urakkal és mondd meg nekik az okát, ha nem írtam még nekik!

Én időközben Parisban jártam s a néhány heti távollét után, a képről vett új benyomás alapján, egy vázlatot csináltam itt, mely azt hiszem, igen szerencsésen egészíti ki a kompozíciót, azonkívül jó ló-tanulmányokat csináltam itt minden egyes lóhoz, egypár fejhez is. Tehát most már alig várom, hogy dologhoz foghassak! Be is van már minden pakolva és ma megyek.

Már mostan képzelheted, mennyire kíváncsian várom, hogy mi lesz? Nem írhatnád meg, hogy körülbelül miben áll a dolog? és mikor kaphatok valamit? Mert a rajzok után, ha használhatók, még nekem meg is kell csináltatni a szükséges tárgyakat. Hogy Lanfranconi Enea és Unghváry Vilmos mérnök úr személyesen is kész Parisba fáradozni, ezt már csakugyan nagyra becsülöm.

Azt mondod, hogy egypár érdekes dolgot már felfedeztek a gyűjteményben. Nem lehetne annak a rajzait (lepauzirozva) elküldeni?

Bocsáss meg, kedves Ferkóm, hogy zaklatlak, de a kép iránti buzgalmatok egész önzővé tesz.

Reménylem, levelem még Pozsonyban talál és így kérlek, add át kedves jó anyádnak legbensőbb szeretetem s tiszteletem kifejezését.

Hát ti hogy vagytok ? Iluskát csókolom, írj magatokról is és amit tudsz, kérlek, az ügy állásáról.

Add pedig át legmelegebb üdvözletem és hálaérzetem őszinte kifejezéseit Lanfranconi Enea és Unghváry Vilmos mérnök úrnak; téged pedig ölelve, csókolva vagyok igen szerető barátod

MUNKÁCSY MIHÁLY.

Indulunk Luxenbourgba, onnan holnap reggel Parisba! Servus!"

Unghvári Vilmos nagy szorgalommal lerajzolt számos fegyvert és föveget. És értesítette Munkácsyt, aki Colpachból 1892 augusztus 3-án (tehát még a Korbayhoz írt levél előtt) a következő sorokat intézte hozzá:

"Igen tisztelt uram!

Becses levelét hálásan vettem és igen köszönöm azon meleg részvétét és érdeklődését, melylyel munkában lévő képem iránt viselkedni szíveskedik. Igaz, hogy sok nehézséggel jár a kilencedik századbeli viseletekről hiteles adatokat szerezni s annyival hálásabb vagyok, ha valaki ez ügyben segélyemre van, de hála Istennek, ma már a kép azon stádiumban van, hogy a kosztüm-kérdésen alapjában véve túl vagyok. Ha azonban valami érdekes és különösen hiteles adatok birtokába juthatnék, annak természetesen igen örülnék és még fölhasználhatnám, azért tehát fölkértem Korbay Ferenc barátomat, ki pozsonyi és éppen hazautazik, hogy nézze meg a gyűjteményt és kérje ki Lanfranconi úr szíves engedelmét arra, hogy az érdekesebb darabokat lepauziroztathassa, nekem elküldje. Egy részét ismerem az említett kiadásoknak, de azok vagy oly homályosak, hogy azokból alig lehet valamit megérteni, vagy egészen későbbiek, azok pedig nem használhatók. Legyen szabad igen tisztelt mérnök urat felkérni, szíveskedjék Korbay barátomat, - kit felkérek, hogy mérnök urat látogassa meg, -Lanfranconi úrnak bevezetni és engedelmét arra nézve kieszközölni, hogy az érdekesebb darabokat lepauziroztathassa. Ezek talán a vezéreket ábrázoló alakok és magyarok bejövetelét ábrázoló képek lehetnek; egyszóval, ami érdekes lehet a gyűjteményben. Különösen a fövegek és fegyverzet érdekelnének. Reménylem, nem követek el indiszkréciót, midőn igen tisztelt mérnök úr szíves közbenjárását kikérem, de arra azon érdeklődés bátorít föl, melyet az ügy iránt tanúsít. Mély tisztelettel és hazafias üdvözlettel, lekötelezett

honfitársa

MUNKÁCSY MIHÁLY."

Unghváry ekkor gróf Zichy Jenőhöz, régi ismerőséhez fordult, ki tudvalevőleg szakember az ősmagyar viseletek történetében. A nemes grófnak köszönhető, hogy a kérdést alaposan tisztázhattuk. Zichy következő levele egész tudományos tanulmány:

"Kedves Unghváry !

Tiszteltem és becsültem annak idejében, kétszeresen tisztelem és becsülöm ma Unghváry elvtársamat, így volt helyesen cselekedve ! Éljen ! De most ad rem ! - - Munkácsyval én 21/2, évvel ezelőtt erről a tárgyról, a kosztüm kérdéséről Parisban értekeztem, később 1890 december havában, midőn a kép általa való megfestése már tényleg el volt határozva, írtam neki és elküldöttem neki egy, a "Magyar Szalon" decemberi számában 1890-ben megjelent cikkemet "Un essay historique", címe "Ezer év előtt". Azóta itt járt Munkácsy, lerándult Csabára, ahol csakis magyarrá vált tótfaj lakik és hallom, ezeket és a vasmegyei hienzeket (vend eredetű népek) vette képéhez mintául - félek, hogy a kosztümkérdés is majd így fog megfejtetni! Hogy Munkácsy kosztümtanulmányokat annakelőtte tett, az nem volna baj, csak most hallgatná meg a szakértőket! Na, de hátha még nem késő, annál jobb -és örömest járulok hozzá azon csekélységgel, amit kutatásaim eredményeként kisüthettem!

Honfoglalóink kosztümje nagyon is különböző lehetett és volt is, különböző néptörzsekből lévén a raj összetömörülve, különbözött az fegyverzetben és mezben is.

1. Fegyverzetek állt: nyíl-, tegze-, kobza-, paizs-, lándzsa-, kard-, buzogány- és csákányformájú, hegyes élű vértet és páncélt egyaránt rontó fegyverből. A kard, úgy lehetne mondani, a rövid, széles és egyenes római kard és a későbbi magyar kard közötti átmenetet képezte vagy csak egy araszszal volt hosszabb a római kardnál, nem olyan széles és csak keveset hajlott.

2. A lándzsa a nyereghez szíjjal foglalva, hátul állott hegygyei fölfelé, a kengyelnek támasztva. A kengyel a török és német közt álló, a lószerszámok, csatt és cifraság lég-többnyire rézből.

3. Ruházatban volt csákó vagy fövegjök, elől érclemezzel, legtöbbnyire sastollal díszítve! Szűr vagy burka, fehér vagy fekete, gyakran medve, párduc, faskasbőr-kacagány. De volt más fövegjök is, amint azt a krónikában látni.

4. Voltak páncélosok is, ezek a vértes fegyveresek "cőte de maille", amint a francia ezt nevezi - olyanok, mint aminőknek a mostani rajzokban a cirkassziaikat látjuk ábrázolva; ilyeneket a kaukázusi emlékköveken, miket babak-nak neveznek, most is találnak; a páncélsisakból ered, a nyakat fedi és védi, a páncél-üngön elől rézlemezekkel és drótokkal sujtásfélék voltak; 3 vagy 5, soha párosán. Sisakon sastoll. Lándzsa valamivel hosszabb, kard és nyíl. Paizs (ezen ékítések) buzogány, nyergen lógva. Ilyen vezér buzogányát bírom, nálam lelték; egy ökölnagyságú darab kristály a legszebb "cristal de roche"; a félig kövült tölgynyelen főn vaskarika tartja a kristálygömböt - - végén kettős rézkarika, amelylyel, úgy látszik, a nye-regkápán csüngött. Lovaikon, a fej előrészén hasonló pikkelyes vért (cőte de maillé), hasonló a szügyén is a lónak. Ha nem csalódom, ezen lovasnak is volt lándzsája.

Ezzel körülbelül válaszoltam levelére és abban foglalt kérdéseire. Őszinte hazafias üdvözlettel, vagyok igaz híve

Budapest, 1892 szeptember 18-án.

ZICHY JENŐ GRÓF"

Lanfranconi az összes könyveket Parisba küldte és Unghváry kimerítő memorandumot írt, mely a legbővebb magyarázatokat adta. Hogy milyen hatással volt Munkácsyra ez a küldemény, mutatja az itt következő levele, melyet 1892 november 6-án Parisból írt Unghvárynak:

"Mélyen tisztelt honfitárs! Először is bocsánatot kérek, hogy ily megkésve felelek két becses levelére, de őszintén megvallom, hogy a jelzett küldeményre vártam, hogy egyszersmind annak megérkezéséről is jelenthessek. Tegnap vettem át a becses könyveket és először is leghálásabb köszönetemet fejezem ki - - azaz fejezném ki, ha tudnám - - azon nemeslelkű részvétért és fáradozásért, melylyel ügyemet felkarolták és annyi áldozatot hozni érte szívesek voltak. Természetes, hogy a könyveknek jelzett lapjait a legnagyobb érdekkel rögtön átnéztem s találtam benne sok figyelemreméltó adatot, valamint az igen tisztelt mérnök úr által tett idézetek és a különböző munkákból való kivonatok igen érdekeltek, leginkább arra nézve igen megnyugtattak, hogy látom, miszerint teljesen megegyeznek azon forrásokkal, melyekben eddig én is kutattam és hogy denique, azonkívül nem léteznek.

Meg kell tehát maradni amellett, hogy ezekből a homályos és igen gyakran ellentétes adatokból kellé egy egészet összeállítani, még pedig oly módon, hogy az archeológiái kételyeket a művészet meggyőző ereje pótolja. Erre törekszem én is annyi kutatás és gondolkodás után; jutottam is immár annyi megállapodásra, hogy a hátralevőt a művészi koncepciótól és kiviteltől várhatom. De nem tagadom, hogy kényszerülve lévén a roppant bizonytalanságban és homályban kételyek között csak tapogatózva előre haladni munkámmal, az igazságot annyira szomjazó lelkem vágyott és remélt mindig valamely pozitív meggyőző forrásra akadni, melyből aztán megittasodva, megerősödve, meríthettem volna inspirációimat, s ami aztán, amidőn kijelöli az inspiráció útját, egyszersmind meg is jelöli annak határát De ezen pozitív és meggyőző forrás, úgy látszik csakis oly közös sírlelet lehetne, melyben, ha nem is egy nemzet, de legalább egy család lenne valamely csoda által fentartva! . . .

A küldeményeknek azonban - - azonkívül, hogy egygyel többször meggyőztek arról, miszerint más hitelesebb és kimerítőbb adatok nem léteznek - azon nagy hasznát is vettem, hogy az Árpád korát ábrázoló metszetekben néhány jó kosztüm-motivumot találtam, melyeket eddig vonakodtam felhasználni, de amelyeket most mégis felhasználok. Az Árpádkori sisak azonban teljesen hiteles és igen használható adat.

Végtelenül örvendtem azon lehetőségnek, hogy igen tisztelt mérnök úrhoz, vagy Lan-franconi mérnök úrhoz Parisban személyesen lehet szerencsénk. Nem annyira azért, hogy az adatokat megbeszélnők, mert hiszen azokon azon igazán lelkiismeretes és fáradságos magyarázatok után, melyekkel mérnök úr a metszeteket kisérte magam is eligazodom : de örültem annak, hogy megismerhetem és személyesen megköszönhetem irántam és az ügy iránti igaz részvétöket. Annál inkább sajnálom szép tervünk meghiúsulását, mert az ok, a kolera, csakugyan nem lett volna ok! Hiszen itten alig hallottunk koleráról csak beszélni is; legalább amióta én itt vagyok, szeptember 12-ike óta és kérem is: legyen szabad még reménylenem! Biztosítom róla, hogy nincs veszély a kolera részéről; a dinamittól jobban félünk mi itt; de bízunk a gondviselésben, hogy ettől is megőriz.

Én részemről boldog volnék, ha ily kellemes alkalmam volna megköszönni szívességeiket és az én szerény otthonomban egypár barátságos estét tölthetnénk. Azonkívül hiszem, hogy azon mű is, mely iránt oly áldozatkész érdeklődéssel viseltetnek, szintén érdekelné, mert már abban a stádiumban van, hogy körülbelül látni lehet, mi lesz belőle. Becses arcképének igen, igen megörültem és legyen meggyőződve, hogy becses lapja lesz fénykép-albumomnak.

A cigánykérdést teljesen osztom és magamévá teszem, de reménylem, hogy mégis lesz alkalmunk erről személyesen beszélni. Sokat szeretnék még mondani! de az írás ! az az írás! .... Hisz Korbay Feri barátunk talán mondta, mily rossz viszonyban vagyok a kalamárissal !

Arcképemet is szíves viszonzással itt küldöm. Lanfranconi úrnak is küldtem volna, de készen csak ez az egy példány van ; de ha megengedi, utánküldöm. Kérem, néki legmélyebb hálám és köszönetem kifejezni. A könyveket gonddal őrizem. Most pedig köszönetemet ismételve, maradok hazafiúi üdvözlettel és meleg kézszorítással, tisztelő híve:

MUNKÁCSY MIHÁLY"

Látnivaló, hogy e levelek híven tükrözik vissza, mily lelkiismeretesen munkálkodott Munkácsy Mihály. Becses adalékok ezek a magyar műtörténelemhez és a mester életrajzához.