MEINIG ARTÚR

Azok után, amiket épített, a magyar műépítők sorában szép helyet foglalt el: életének hirtelen kilobbanása így veszteséget jelent. Tele volt munkakedvvel s a halál is a dolgos órában érte, miközben tervező-asztala fölé hajolt, szeptember 14-én. Nagy monumentumok nem maradtak utána, inkább magánépületek szerzője, melyek a friss Budapest építészetébe harmonikusan illeszkednek. Csöndben, külső szenzációk nélkül végezte hivatását s szerencséje, hogy bőven jutott számára, megrendelés, főleg a magyar mágnáskörökből, hol hamar tetszést aratott számos kastély tervével, így nem volt ráutalva, hogy erejét a sokszor hiábavaló és eredménytelen próbálkozásra: a pályázatokra fordítsa. A hivatalos nagyságok és nem hivatalos talentumok titkos mérkőzésein ritkán vett részt. Származásra nem a mi vérünk, idegen földön született, s idegen környezetben töltötte ifjúságát, de tanulóévei után, mint kész ember, tudásának teljes fegyverzetével magyar földre jön, s két decenniumon keresztül a magyar építőgárda munkás tagja.

Nem tartozott azok közé, kik logikusan, a meggyőződés erős érzésével új stílus után kutatnak, s a műtermek levegőjét puskaporossá teszik a modernség jelszavával. Vizsgálva Budapest kőfiziognomiáját, az új matériákkal új céloknak dolgozó, a modern problémákat kereső építők kevésszámú táborában, nem akadunk olyan nyomokra, melyek mutatnák, hogy Meinig is egy úton járt velük. Más vizeken hajózott, mint azok, kik az építészet felszabadulását hirdetik a letűnt és szerepüket kellően betöltött stílusok zárt formái alól. Munkásságát nem is abból a nézőpontból kell megítélnünk, hogy minő részt vett abban a friss erejű evolúcióban, mely a magyar építészetet a modernség felé viszi. Egy másik szempontból menten megkaphatjuk értékét.

Míg egész csomó építésztalentum azt a módfelett kényelmes, de módfelett művészietlen fogást használja, hogy közkézen forgó mintakönyvekből merít inspirációt, és minden szükséges egyebet, s míg oly sokan belefulladnak a közhelyekbe, miket a föltétlen tekintély s klasszikus elődeink kritikátlansága címén rájuk erőszakol a proffeszszorizmus, Meinig ha nem is minden alkalommal, de legtöbbször mutat nekünk egy-egy építészeti ideát, mely nem a műtörténeti kézikönyvek lapjairól van kölcsönkérve, s a barokk stílus zárt formáin belül is megérezteti velünk individualitását. A gót és renaissance változataiban sokat épített, de úgylátszik, különös szimpátia vonzotta a barokk felé. Vonalai nyugodtak, van bennük valami mérsékelt lendület, s a logikus alaprajzból kifejlesztett konstrukciói túlhalmozott dekorációk, barokk elcsavarodások nélkül jelennek meg. Eleganciája első pillanatra szembeötlik. Túlnyomó részben kastélytémákat oldott meg tervező-asztalán, s így sokan, nem ok nélkül nevezték specialistának.

Meinig Artúr 1853-ban született Waldheirn-ban (Szászország). Stúdiumait Drezdában kezdte a királyi építőiskolán, majd átment az ottani politechnikumra, s hallgatója volt az akadémiának. Mielőtt önállósította volna magát, Drezdában dolgozott több építészeti irodában, s aztán felkerült Bécsbe, hol Fellner és Helmerék munkatársa volt. 1883-ban magyar földre telepszik, s ettől kezdve erejét azok a megrendelések kötik le, melyeket szép sorjában kapott magánosoktól. Három pályázaton első díjat nyert (ezred, kiállítás király-sátora, Adria tengerh. palota, Rimamurány-salgótar-jáni r.-t. palotája), egyszer második díjat kapott (budapesti keresk. és iparkamara palotája) s a lipótvárosi kaszinó és az osztrák-magyar bank pályázatán megvették terveit.

Alábbiakban felsoroljuk azokat az épületeket, melyek tőle valók:

Gróf Csekonics E. kastélykápolnája Csitón, Emmer Kornél magánpalotája Budán, gróf Wenckheim Frigyes kálvin-téri palotája, gróf Károlyi Alajos-féle kastély Stomfán, gróf And-rássy Gyula tisza-doboni kastélya, gróf Hu-nyady Imre Trefort-utcai palotája (Budapest), a Park Club, dr. Kétly Károly, dr. Mészáros Károly, Scholtz Róbert-féle bérházak, a mill. kiállítás király-sátra, br. Gerliczy Ferenc budai palotája (dísz-tér), Jungfer Gyula-féle nyaraló (városiig, fasor), gr. Szapáry Géza sorok-újfalui kastélya, gr. Károlyi István n.-károlyi kastélya, gróf Andrássy Gyula mauzóleuma Tőke-Tere-besen, báró Radvánszky-féle palota (az üllői-útón), Magyar ált. takarékpénztár palotája (a Nádor- és Fürdő-utca sarkán), gróf Vigyázó Sándorné mauzóleuma Rákos-Keresztúron, a központi tejcsarnok épülete a (Rottenbiller-utcában), Tallián Vilmos kastélya Pátkán, Orosdy Fülöp vadászkastélya Pilis-Szánthón, gróf Wenckheim Frigyes (Baross-utcai) palotája, a budapesti keresk. és iparkamara (alkotmány-utcai) palotája, Mercur bank r.-t. palotája (a váci-utcában), Dungyerszky Lázárféle bérpalota (a Szabadság-téren), Adria hajóstársaság palotája (a Szabadság-téren), a Rima-murány-salgótarjáni vasmű r.-t. palotája (a Nádor-utcában) stb. Meinig Artúr tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének s mint ilyen agilisan vett részt az Egyesület ténykedéseiben.