ERDÉLYI FATEMPLOMOK
Fogynak! Évről-évre rohamosabban fogynak az erdélyi hegyvidék szegényes falvaiból a nem ritkán művészi becscsel is biró régi fatemplomok. Fogynak, mert a fölöttük elvonult századok súlya már nagyon lenyomta őket, de még inkább fogynak azért, mert a nép ízlése is nagyot változott s ma már a hívek hiúsága kőtemplomot óhajt. Az utóbbi tíz évben csak ezen a szűk területen, amelyre gyakori utazásaim kiterjednek, tizenkét régi fatemplomot bontottak le. Jóllehet egy-egy itt-ott már szűknek is bizonyult, de nagyobb részük oly jó állapotban volt, hogy némi tatarozással még századokig megmaradhattak volna.
Többnyire a falu fölötti magaslatról, a temető csendjéből tekint alá sötét - - sötétvörös - vagy sötétbarna gerendáival, magas és széles födelével s ékes kis tornyával ez a szent épület. A jó száraz és magas fekvés, valamint az a körülmény is, hogy a községet olykor-olykor pusztított tűzvész nem hatolhatott oda, nagyban befolyt arra, hogy ezek közül a faépü-letek közül igen sok a két-, sőt háromszáz éves. Megtörtént, hogy ha a falu terjedése már-már a fatemplom közeléig hatolt, a tűzvésztől félő lakosok templomukat a községtől távolabbra, vagy tűzbiztosabb helyre költöztették. Ily körülmény folytán vándorolt a gyéresi régi fatemplom is korábbi helyéről a mostani helyére.
Különben is, még mielőtt az épületek eltolásának, költöztetésének módja közismeretűvé vált volna, a fatemplomok ide-oda költöztetésében az erdélyi hegyvidék egyszerű népe az ő csekély technikai ismeretével és szegényes szerszámaival valóban bámulatos eredményeket ért el. így a mezőuralyi templomot Görgény-Hodákból, az alsópodságait Kerpenyesről, tehát 60—70 kilométer távolból, a puszta-szentkirályit a berkesi erdőben állott régi kolostortól költöztették a mostani helyére.
A templom fa-falai alá hatalmas kövekből állítják egybe az alapfalakat s Torda vidékén nagy divat volt ily célra a tordai castrum-, vagy más római épület készen álló faragott köveit hurcolni el. A koppándi régi fatemplom is római kövekre van helyezve, sőt a templom padozata is az ötödik légió bélyegeivel ellátott téglákkal van kirakva.
Számos fatemplom déli oldalán, avagy a nyugoti oldalán tornácot is találunk, mely íves oszlopközeivel, a hajdani faragó-mestereknek kedves gondoskodása tárgyául szolgált.
A tornácos fatemplomok két régebbi példányát, a mezőkókit és a már közelebbről le is bontott sósszentmártonit rajzban is bemutatom. Ezeknél valamivel fiatalabb, de szintén mintegy 300 éves a magyar-peterdi gör. kath. régi templom, melyre már szintén rég ki van mondva a megsemmisítő ítélet, de a nagy szegénység miatt annak végrehajtása késni kénytelen.
Széles íves tornácában századok óta nyújtózkodik a laposra faragott hatalmas gerenda s mellette a padokul szolgált két borona. Ez volt hajdan a szeretet asztala! A jobbmódúak adományaiból itt költötték el a falu szegényei a húsvéti bárányt s később az idők szellemének változásával, a húsvéti bárány helyett kiszolgáltatott lakomát.
Emberemlékezet óta azonban ily lakomák többé már nincsenek. Állítólag a lakomák időközben oly nagy duhajkodásokká fajultak, hogy azok e szent hely méltóságával össze-egyezhetők nem voltak s azért azokat be kellett szüntetni. Meglehet, hogy az újabb kor módos emberei már nem is találják ilyesmiben gyönyörűségüket s más módon keresik lelkűk üdvezülését. Meglehet, hogy ma már ott gazdag és szegény között nincs is oly óriás távolság s talán egy húsvéti lakoma alkalmával a falu összes lakói szegényeknek jelentkeztek. Nem lévén, ki őket megvendégelje, annyiba maradt ez az ősi keresztyén szép szokás. Hogy ez a lakoma hajdan mennyire általános szokás volt, azt széles területen igazolják a templomok tornácaiban még mai napig is ott lévő hosszú asztalok, a hosszú asztalok helyett szolgált széles és vastag nehéz gerendák, melyekből a peterdihez hasonló igen szép példányokat láttam a mezőszentjakabi, a felsőfülei, kecei, magurai, szelistyei, asszonyfalvi s még néhány régi fatemplom tornácán.
Rendesen és így Peterden is innen a tornácról vezet egy létraszerű gyenge lépcső a templom padlására, vagyis az utóbbi időben térnyerés szempontjából s az ifjúság számára készíttetett karzatra. A karzat a templomhajó fölé emelkedő donga-boltozat alá van beszorítva s igen kényelmetlen úgy az odajutás, mint az ott-tartózkodás. Ugyanezen a létrán juthatunk a toronyhoz is. A torony a fatemplom egyik ékessége. Igen gyakran tornáccal van ellátva és a tornác csipkézettre fűrészelt deszkákbój van egybeállítva. A tornác fölött emelkedik a magas födél, melyet többnyire hegyesre faragott zsindelyek borítanak. Néha ilyennel borítják be a torony falait is, miáltal annak sajátságos képet kölcsönöznek. Szokásban volt a templomot és a szentélyt is ily apróbb hegyes zsindelyekkel fedni, de az utóbbi időben itt-ott már a levedlett zsindelyek helyett úgy a toronyra, mint a szentélyre fényes bádoglemezeket alkalmaztak. Némi büszkélkedésüket s vetélkedésüket találják a lakosok abban, ha tornyuk födele minél élesebben s magasabban hatol a levegőbe. Emlegetik is a Herdat-völgy-ben és szomszédságában a magyar-peterdi fatemplom tornyának sugár födelét.
Tornyának csinos és aranyos voltával tűnik ki az alsószolcsvai görög-keleti fatemplom, mely azonkívül régi képeivel, érdekes szent sírjával és a templom külső falára helyezett fakeresztekkel, valamint egy-egy ünnepnapon a tornácán látható cifra tarisznyákból rögtönzött díszes kiállítással is magára vonja a figyelmet.
Az Aranyos középfolyása vidékén itt-ott a fatemplomhoz keresztfolyosó csatlakozik, így az alsópodságai templomnál is ünnepnapokon az asszonyok nagy része az ily tornácon álldogál, mert a templom belsejében a szűk pitvar csak keveset fogadhat be közülök egyszerre. Ez a templom a tornyát ékesítő kettős fatornáccal is a hívek büszkesége s azonkívül büszkeséggel emlegetik azt is, hogy a havasok távolabbi vidékéről, Kerpenyesről költöztették ide.
A toronyban rendesen két kis harangot találunk. Ünnepnapokon a falu fiatalsága is a harangozó segélyére siet s az apró harangok és a tokák csaknem reggeltől estig működésben vannak. A toka régebben csak egy-egy egyenletes jó fahasábból állott, melyet a két végére fürt lyukakon áthúzott faháncs avagy kötél segélyével gyakrabban a templom tornácán, néha egy-egy élőfa ágán függesztettek fel s fakalapácsokkal ütögettek. Az utóbbi időben a fatoka mellett a vastoka is mind gyakoribb s a fakalapácsokon kívül a vaskalapácsokat is használják. Az itt közölt képeken is a toka a templom-tornácon látható. A fatemplomok építői díszítési ügyességük s ízlésük leggazdagab emlékeit az ajtókereteken hagyták fenn. A vésett vagy domború díszítéseknek itt-ott oly nagy gazdasága borítja az ajtó keretét, hogy a váltakozó motívumok csaknem egy-egy méternyi széles területet is elfoglalnak.
TÉGLÁS ISTVÁN