AZ ANGOL HÁZ
Muthesiusnak imént megjelent jeles könyve fokozottabb mértékben terelte a figyelmet az angol lakóházra, holott a kontinens építészei már eddig is nem egy esetben használták mintául az angol lakóházakat, különösen családi házak tervezésénél. Ebben a népszerűsítésben nagy része van a "Studio "-nak, továbbá a Koch kiadásában megjelenő, közkedvelt " Academy Architecture" -nek, mert bár ez utóbbi mű lapjai közül többet szentel a többi európai ország építészetének, mégis javarészét az angol építészek alkotásai foglalják el.
A mai angol ház nem a jelenkor alkotása, nem úgy, miként más országok modern családi házai. Csak rövid időre szakadt meg Angliában az az építészeti tradíció, melyet félszázad előtt újból felkaroltak, hogy az újabb épületszerkezetek és gyakorlati követelmények tekintetbe vételével tovább fejleszszék. Az új művészi irányzat, mely hódítva vonult végig az egész kontinensen, itt a régivel egybeolvadva, az újabb igényeknek megfelelő egészet alkotott. Jórészt azonban megtarthatták mindazt, ami régi. Ez az oka, hogy Angolország annyira bővelkedik régi jeles példákban; ez teszi lehetővé, hogy évek óta annyi szép mű jelenik meg, melyek írásban és képben ismertetik eme régi alkotásokat. E művek jórésze szakemberek tollából került ki, akik leghivatottabb ismertetői az angol háznak.
Hogy az angol ház oly nagy jelentőségre tett szert, az kizárólag az angol nép lakásművészet iránt tanúsított szeretetének tulajdonítandó. Az az okos életmód, melyet az angol nép folytat, megadta a ház célszerű beosztását és ez idővel alaprajzi tipussá fejlődött. A célszerűségre való törekvés, a valódi anyagok alkalmazása a technikai hazugságok elkerülésére vezetett. Régi szabály náluk, hogy a finomság erővel és becsületességgel párosuljon. Ez nyilatkozik meg művészi és ipari alkotásaikban. Nálunk a legtöbb lakásból száműzve van a művészet és ízlés. A lakásra is érvényes az, hogy a díszítés halmozása még nem művészet.
Az angol művész a vonalak, a formák, a színek egységére, harmóniájára törekszik és a régiek az újaktól csak abban különböznek, hogy ezt még egyszerűbb eszközökkel iparkodnak elérni, mint elődeik. Az angol építész figyelmét mindenre kiterjeszti, ami a házhoz tartozik. Nemcsak a ház épül tervei szerint, hanem a belső berendezés, a külső környezet, a kert is rajzai és útmutatásai szerint készülnek, így lesz az angol ház egyszerűsége ellenére is barátságossá, művészi hatásúvá. A házak nem a magasba törekszenek, hanem inkább vízszintes irányban terjeszkednek. A lakó és fogadóhelyiségek a földszintet foglalják el, középen az elmaradhatatlan hall-al. Ezektől lehetőleg elkülönítve vannak a gazdasági helyiségek. Az emeleten - - ami azonban kisebb épületeknél legtöbbször hiányzik - - helyezik el a hálóhelyiségeket. Mindeme helyiségek természetes sorrendjükben kerülnek egymás mellé; ezért lesz az alaprajz egyszerű és könnyen áttekinthető. Ennek megfelelően alakul a külső. Sem a szimetria, sem más szabály nem zavarja meg ennek alakulását, hanem szigorúan a célszerű elrendezésű belső szerint idomul. Ily formán a művésznek mindenben szabad keze van. Az építtető igényeit, egyéniségét, az adott helyet tanulmányozza és aszerint alakítja tervezetét. Ez teszi lehetővé, hogy az adott határokon belül mégis annyi változat lehetséges. Különös súlyt helyeznek ama helyi sajátságokra, melyek az építészetben is érvényre jutnak. Minden egyes vidéknek megvan a maga egyénisége, akárcsak az egyes embernek. Ezt nagyban befolyásolja az ott látható és rendelkezésre álló építési anyag. Nálunk ez leginkább a parasztházakon érvényesül. Amíg az Alföldön inkább nádfödeles, sárból épített házakat találunk, addig az erdős vidéken inkább a fa, hegyvidéken a kő az építési anyag. Építészeink mindezideig nem gondoltak arra, hogy a vidék egyéniségét is ily módon tekintetbe vegyék, a mint azt az angol építészek teszik.
A belsőben az építészeti formáknak, főleg a párkányoknak és hasonló tagozatoknak kisebb szerep jut, mint az olasz palotákban. Úgy az épület belseje, mint az abban elhelyezett bútorok a célszerűséget szolgálják. Mindez ellensége a gyári előállításnak. A fal legtöbbször színes. A tapéta díszítése egyszerű és nem rikító; a mennyezet rendesen világos, vagy egészen fehér.
Míg a szigetországban éppen az évszázados gyakorlat folytán a lakóház kérdése rég megoldott dolog, addig a többi országban e téren még mindég csak a kísérletezésnél tartanak. Művészeti kultúra csak ott lehet, ahol minden egyénben él a művészet szeretete, aki azután környezetében, lakásában, házában érvényesíti művészi szeretetét. Akinek háza van, vagy éppen maga épít házat, önkéntelenül is foglalkozik a lakás művészetével. Az ilyenek azután jobban megbecsülik a művészet többi termékeit is. Ez magyarázza meg az angol nép művészet-szeretetét.
Az angol ház valóban nemzeti, az angol igényeknek mindenben megfelelő és az éleP szokások külső kifejezése, teljesen a helyi és égalji viszonyokhoz illeszkedő, művészi kialakulásában is hazai termék. Az angol ház nem a városokban, hanem a vidéken fejlődött és alakult ki. Már a középkori házban felismerhetjük a mai lakóház csiráit. Fejlődésének legfényesebb korszaka a középkor végére esik, az úgynevezett Elisabeth-stílus idejére (1550— 1630). E kor alkotásait veszélylyel fenyegette a "palladian-korszak", amikor is az akadémikus szabályok szerint alakított külső lett uralkodóvá. Majd új életre ébredt a középkor iránti lelkesedés és a lakóház fejlődése ezáltal ismét helyes mederbe jutott. Mindeme korokban a szerkezeti igazságok a gyakorlati követelményekkel párosulnak. Angliában a bárok és rokokó sohase tudott lábrakapni és így a régi alakokhoz való visszatérés minden nehézség nélkül megtörténhetett. A XIX. század szeretettel karolta fel a lakóház fejlesztését és ennek üdvös hatása kiterjed a kontinensre is. A családi ház és a vidéki élet szeretete sohasem szűnt meg az angoloknál. A kereskedelem és ipar kellő anyagi erőt adtak e szeretethez. Két irány keletkezett, melyek üdvösen hatottak egymásra. Az elsőt Ruskin indította meg; főképviselője Morris. Az iparművészetet régi jogába helyezték vissza, becsületet szerezvén a kézművességnek a gyáriparral szemben. Ez irányzat eleinte a középkori formák szolgálatába szegődött, de később önállósította magát. A másik irányzat, a lakóház rmálását tűzte ki célul. Főbb képviselői: Webb, Nesdfield és Shaw. Kiindulási pontul XVII. és-XVJII. századi vidéki lakóházat, — a "Queen-Anne stílus" alkotásait — választották. Az alaprajz teljesen szabadon, a szükséglet szerint alakult és ebben nem korlátozta a szimetria szabálya. A legegyszerűbb eszközökkel dolgoznak a külső megalkotásánál is. Egyszerű téglafalak, nyeregtetők, oromzatok, néhány kémény, faváz, ablak és ajtókeretek és kiugró ablakok alkotják a ház külsejét. Mégis mennyire változatosak ez építmények. A lakóházzal párhuzamosan fejlődött a kert művészete. A kert a szabadon álló ház keretét alkotja és mint már említettem, ennek tervezése is az építész hatáskörébe tartozik.
Az angol lakóházában nyugalmat, kényelmet keres és talál. Szeretettel csüng a természeten, ez vezeti őt a város tömött házsorai közül ki a szabadba, vidékre. Régi igazság az, hogy akinek a természet nem mond semmit, annak a művészet sem mondhat sokat. Nem a pompa szeretete, hanem a természet tisztelete nyilatkozik meg abban, hogy az angol lakóházát nem közvetlenül az út mellé, hanem attól félreesőén árnyas facsoportok közé helyezi, elrejtvén otthonát, kis világát a nagy világ kíváncsi szeme elől.
Mindez azonban ne csábítson bennünket arra, hogy szolgailag lemásoljuk az angol lakóházakat; más viszonyok, más igények számára hozták létre azokat, hanem megismervén ama tanulságokat, melyekre az angol ház fejlődése oktat bennünket, a mi igényeinknek megfelelően alakítva kamatoztassuk.
CSÁNYI KÁROLY
