CZIGLER GYŐZŐ

Egy város arculatát az építők formálják s Budapest ma körülbelül a magyar architektúrát jelenti. Akik ezt a kőarculatot megkonstruálták, tehát a magyar architektúrában nyomokat hagytak, azok közt kétségkívül ott van Czigler Győző is.

Külön kérdés, hogy építőművészetünk evolúcióját miféle nyomok jelentik letagadhat-lanul. Hogy mikor hordoznak tisztára technikai értékeket és mikor fejeződik ki bennük felfelétörekvése azoknak az építőenergiáknak, mik a virágzó büró-rendszer és iparszerű kezelés mellett nem felejtik, hogy az ő dolguk legalább is annyi részben művészet, mint amennyire mesterség vagy üzlet. Állnak és ujjal lehet rámutatni a példákra, melyek tegnap is, ma is létrejöttek a művészet nevében, művészet nélkül. Izolált jelenségek s nem kapcsolódnak abba a folyamatba, melyet tán Feszl kezdett s amivel ma egy friss erejű csoport próbálkozik. A jövendő historikusa kiolvashat belőlük gazdasági szimptomákat: egy újra csinált és hamar nőtt város gyors közeledését a kultúra felé. De mondanivalója sovány lesz és színtelen ott, amikor meg akarja állapítani a kőarculat építészeti erényeit. Amikor keres bennük egy korszakot: azt, hogy miféle építőgondolatokat és művészi mondanivalót reprezentálnak.

Áll az is,amit Czigler épített: a matéria sokáig bírja az életet s a későbbi annalesekben majd megállapítható az igazság elfogulatlanul, megállapítható, hogy a Czigler nevével jelölt architektúra mit jelent és mit nem. Mert az ő energiáját nemcsak a tervezőasztal foglalta le: éveken át beleszólt azokba a kérdésekbe, melyek a magyar építőművészet kérdései. Eveken át katedrán ült s innét egész építőgenerációkra gyakorolt befolyást. Az akciók és viszonyok rajzába belerajzolódik az ő alakja is.

Tanítványainak egyrésze szinte rajongva vette körül. Zsűrizett s rajta át szóhoz jutottak vagy elhallgattak egyes talentumok: így illeszkedik saját munkáin kívül esztendők architektúrája a nevéhez. Jelentős készültséggel, az ismeretek nagy apparátusával mozgott ; most, hogy ez az agilitás már nincs, az eltávozott emberben nem keressük a művészt az értékelés szempontjából. Csupán konstatáljuk a pályafutást, amit végigcsinált s ami jelentékeny közéletbeli pozícióhoz juttatta. -1850 július 19-én született Aradon. Családjában régóta bent éltek az építő hajlamok. Szépatyja is építész volt, valamint nagyatyja, aki a múlt század elején Svájcból ideszármazván, Békésvármegyében telepedett le, kinek fia - Czigler Győző atyja - mint építész Aradon működött. Fiának ő adta az első építészeti ismereteket. Mellette esztendőket töltött, elsajátítva a gyakorlati fogások és tapasztalatok egy részét. Aztán az ifjú Czigler a bécsi képzőművészeti akadémiára ment, hol Hansen volt a professzora. Alig fejezte be tanulmányait az akadémia építészeti osztályában, meghalt az atyja s ekkor, a nyolcvanas évek legelején, ráháramlott, hogy atyjának összes megkezdett építkezéseit befejezze, így többek közt a borosjenői Rákóczi-vár restaurálását 1872-ben. Két esztendeig újabb stúdiumokkal foglalkozott s továbbképezte magát Németország nagyobb városaiban, majd Angol-és Franciaországban, Olasz- és Görögország műemlékei közé is ellátogatott. Mikor Budapesten letelepszik, eleinte a székesfővárosi mérnöki hivatalban dolgozik. 1878-ban kapja az első komolyabb feladatot: ekkor építette az Andrássy-úti Saxlehner-palotát. Jelentős pozícióhoz jutott, mikor 1878-ban a műegyetem tanári kara megkínálja az ókori építészet tanszékével. Nagy buzgalommal felelt meg tanári hivatásának, rövidesen a műegyetem dékánja lesz s a kilencvenes évek elején igen agilis működést fejt ki a Magyar Mérnök- és Építész-Egyesületben, mint az egylet elnöke, majd tiszteletbeli tagja. Emellett műszaki cikkeket írt, megalapította a magyar anyagvizsgálók egyesületét, alelnöke volt az Iparművészeti Társulatnak, építészeti felügyelője a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének, tagja a zágrábi és belgrádi mérnökegyesületnek s részt vett számtalan szakbizottság funkciójában. A király harmadosztályú vaskorona-renddel tüntette ki.

Művészete a Hansen-iskola hagyományain épült. Akkor Bécsé volt a vezetőszerep s Bécs építészete eklektikus vala. Czigler is teljesen a műtörténetben elkönyvelt régi stílusok különféle rendszerű rekonstrukciójában látta az építészet haladásának útját, így hát a modern művészettel nem tartott semmiféle rokonságot, sőt azzal szemben a legkonzer-vativebb álláspontot foglalta el. Tervei a bécsi Hansen-iskola szellemében készültek. Befolyását is ennek az eklektikus építésmódnak terjesztésére használta fel. Talán épp ezért kedvelte őt a közönség szélesebb rétege és minden hivatalos fórum. Munkásságának jelentőségéről lehetetlen most, míg a stílusküzdelmek folynak, teljesen objektiv képet adni.

Műveit az alábbiakban soroljuk föl: a kereskedelmi akadémia és az erdészeti egyesület házai az Alkotmány-utcában, a tüdőbajosok szanatóriuma a budakeszi-útón, a statisztikai palota és az állami szőllészeti kisérleti állomás Budán, a polgári és királyi serfőzők telepei Kőbányán, a hold-utcai és Hunyaditéri vásárcsarnok, az Országos Kaszinó Kossuth Lajos-utcai palotája, a Budapesti Hírlap háza, a pesti hazai első takarékpénztár körúti palotája, a Hadik-Barkóczy-féle Károly-kör-úti bérpalota, a régi városház-téren levő Szá-páry-palota, a hercegprímás esztergomi palotája és balatonfüredi nyaralója stb. Bécsben ő építette a Pázmáneum székházát s Lotz Károlylyal együtt restaurálta a tihanyi apátságot. Legutolsó munkája a műegyetem új palotája, melyből csak a chemiai pavillonnal készülhetett el, s tavaszszal kellett volna megkezdenie a városligeti artézi-fürdő építését, melyben halála gátolta meg március hó 28-án.