HAZAI KRÓNIKA

A MAGYAR PLAKETT- ÉS ÉREM-MŰVÉSZET föllendítésére a művészek és műbarátok egy csoportja életrevaló akciót indított meg. "Éremkedvelők Egyesülete" címmel egyletet alapítanak, amely a maga tagjai s csakis ezek számára évenként egy egy plakettet vagy művészi érmet készíttet egy az egyesület által kijelölt művészszel. Az előttünk fekvő alapszabály-tervezet szerint a tagok lehetnek alapítók 1500 korona lefizetésével, vagy pártolók évi 50 koronával, vagy rendes tagok évi 12 koronával. A két utóbbi kategóriánál a tagok három évre kötik le magukat. Az egyesület legfeljebb 150 tagot számlálhat, az egyes plakettek és érmek tehát csupán ily számban készülhetnek, miáltal azok ritkaság-becse is fokozódik. E kötelezettséggel szemben az alapító-tagok élethossziglan, a pártolók pedig tagságuk tartama alatt évenként egy-egy ezüstérmet vagy plakettet kapnak, a rendes tagok ugyanezt bronzban. A terv egészséges, kivitele aligha ütközik különösebb nehézségbe. Hatása pedig bizonyára felette kedvezni fog frissen föllendült plakett-művészetünknek, amely csak azért nem fejlődhetik eléggé, mert közönségünk érthetetlen egykedvűséget tanúsít a művészet e bájos technikájával szemben. Mennyi pénzt költenek nálunk egyletek és társaságok, ünnepi bizottságok és hivatalos fórumok a művészietlen jubiláris emléktárgyakra, díszoklevelekre, kitüntetésekre és jutalmakra, rég unott kelyhek, bijouk stb. formájában versenydíjakra, holott mindezek helyét sokkalta nagyobb benső értékkel a plakettnek és művészi éremnek kellene elfoglalnia. A tervbe vett egyesület talán nemcsak a tagjai számára megrendelt művekkel, hanem példájával is kedvet kelthet közönségünkben e finom technika ápolására.

A pályázatot, mely természetesen kizárólag magyar honosságú fiatal festők számára szólott, április hó 29-én döntötte el a művésztelep tagjaiból alakult öttagú pályabiróság, és a három ösztöndíjat a tömérdek pályázó közül Kondor Dezsőnek, ifj. Illés Antalnak és Csermely Jánosnak ítélte oda. Az ösztöndíjak nyertesei a pályázati hirdetés rendelkezései értelmében Szolnokon hat hónapra lakást és műtermet kapnak s az ösztöndíjakat, melyeknek első részlete 1905. május hó 1-én Szolnokon volt esedékes, hat egyenlő részletben minden hó elsején kapják ki, és ennek fejében kötelesek az említett hat hónapot Szolnokon tölteni és a szolnoki művésztelep vendégjogát élvezvén, kötelesek magukat a telep házi szabályainak — melyek a művészi munka zavartalanságát biztosítják — alávetni.

A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet nagypályázatán az aranyérmet és az 1500 koronás utazási ösztöndíjat Lipták Pál kapta.

A Trummer-féle szombathelyi ház pályázatán az első díjat Orth és Somló, a második díjat Sebestyén Artúr kapta. Megvették ifj. Bernárdth Győző és Stróbl Miksa terveit.

A tolnai községház tervpályázatán 28 pályázó közül a 300 koronás első díjat Náhm József, a 200 koronás második díjat Opaterni Flóris, a 100 koronás harmadik díjat Dömötör Sándor kapta. Dicséretet kapott Dvorácsek József és Lajos, továbbá Gróf Sándor terve.

Az Iparművészeti Társulat óraszekrény pályázatán 69 tervező vett részt 94 művel. A 300 koronás első díj nyertese Menyhért Miklós, a 200 koronás második díjé Veszely Vilmos.

A Török-bankház tervpályázatán az első díjat Kármán és Ullmann, a második és harmadik díjat egyformán 400—400 koronára osztva Hegedűs & Böhm és Sebestyén & Mezei nyerték. Megvették 200-200 koronáért Heidlberg, Jónás és Pap & Szabolcs építészek munkáit. Megvételre ajánlotta a zsűri Szabó Gyula tervét és dicséretre méltatta Balogh Kálmán és Kraybig László pályatervét.

A felvinci községi vendéglő tervpályázatán az első 200 koronás és a harmadik 100 koronás díjat Jirászek Ferenc, a második 150 koronás díjat Bakó Károry kapta.

A Szabadságharc-szobor-pályázaton 18 mű vett részt. A zsűri ítélete szerint egyik pályamunka sem mutatkozott alkalmasnak a szűkebb pályázatra. A bizottság 5 pályaművet vásárolt meg 800 koronájával. E pályaművek szerzői a következők : Popper & Margó & Hikisch, Füredi, Tóth & Pogány & Körösi, Róna& Gerster, Horvai & Szamovolszky. Négyet megvásárlásra ajánl a fővárosnak 800 koronájával, ezek szerzői : Maróti, Kallós & Márkus, Holló, Gár-dos&Fritz. Két pályaművet külön 1200 koronás tiszteletdíjban ajánl részesíttetni. Ezek szerzői : Füredi, Popper & Margó & Hikisch.

A Kossuth-szobor-pályázatot a bíráló-bizottság eredménytelennek jelentette ki. Javasolta, hogy a főváros 800 koronájával megvásárolja a következő szerzők műveit: Margó & Popper & Hikisch, Róna & Gerster, Tóth & Pogány & Körösi, Kallós & Márkus, Horvai & Szamovolszky.

A Kohner Adolf-féle szolnoki, egyenkint 500 koronás ösztöndíjat Kondor Dezső, ifj. Illés Antal és Csermely János kapta.

A Magyar Építőművészek Szövetsége által a Wellisch-alapból kitűzött pályázaton, amely műegyetemi hallgatóknak szólt s amelynek tárgya egy sziklasír tervezése volt, a 200 koronás első díjat Tátray Lajos, a 100 koronás második díjat Román Ernő kapta.

A pályaművet e számban reprodukáljuk.

LAKATOS ARTÚR rajzolta a 145. és 187-ik oldal fejlécét.

EDVI ILLÉS ALADÁR "Temető" című rézkarcát közöljük a 146-ik oldalon.

RAUSCHER LAJOS "Besztercebánya", "Rothenburg", "Chioggia" és "Szélakna" című rézkarcait közöljük a 148., 149., 161. és 163-ik oldalon.

CSERNA REZSŐ rézkarcát közöljük a 150-ik oldalon.

SZABÓ ANTAL rajzolta a 151-ik oldal fejlécét.

SZÉKELY ÁRPÁD "Falurészlet" című rézkarcát közöljük a 152-ik oldalon.

OLGYAI VIKTOR "Reggel az erdőn" és "Tóparton" című rézkarcait közöljük a 153-ikés 164-ik oldalon.

VADÁSZ MIKLÓS "Toscanából" című rézkarcát közöljük a 156-ik oldalon.

CONRAD GYULA "Vízparton" című rézkarcát közöljük a 157-ik oldalon.

MEDVEY LAJOS rajzolta a 158-ik oldal záródíszét.

WEBER JÓZSEF rajzolta a 159., 175., 190. és 201-ik oldal fejléceit.

LEVY RÓBERT "Tanulmányfej" című rézkarcát közöljük a 160-ik oldalon.

KALMÁR ELZA "Leányakt" című márványszoborművét reprodukáljuk a 165-ik oldalon. Eredetije a Képzőművészeti Társulat tavaszi nemzetközi kiállításán volt kiállítva.

LEÁNYAKT
KALMÁR ELZA MÁRVÁNVMŰVE
A MŰCSARNOK TAVASZI TÁRLATÁBÓL

TAHI ANTAL rajzolta a 166-ik oldal fejlécét.

OLGYAY FERENC "Tehenek az akácosban" című olajfestményét közöljük a 168-ik oldalon. Eredetije a Képzőművészeti Társulat tavaszi nemzetközi tárlatán az állami nagy aranyérmet kapta.

TEHENEK AZ AKÁCOSBAN
OLGYAY FERENC OLAJFESTMÉNYE
A NAGY ÁLLAMI ARANYÉREM NYERTESE

PERLMUTTER IZSÁK "Utcai részlet. Hollandia" című olajfestményét reprodukáljuk a 169-ik oldalon. Eredetije a Képzőművészeti Társulat tavaszi nemzetközi kiállításán az állami kis aranyérmet kapta. ,

UTCAI RÉSZLET. HOLLANDIA
PERLMUTTER IZSÁK OLAJFESTMÉNYE
A KIS ÁLLAMI ARANYÉREM NYERTESE

SKUTEZKY DÖME "Munkában" című olajfestményét reprodukáljuk a 172-ik oldalon. Eredetije a Képzőművészeti Társulat tavaszi nemzetközi kiállításán az állami kis aranyérmet kapta.

MUNKÁBAN
SKUTEZKY DÖME OLAJFESTMÉNYE
A KIS ÁLLAMI ARANYÉREM NYERTESE

BORUTH ANDOR "Jézus születése" című olajfestményét reprodukáljuk a 173-ik oldalon a Könyves Kálmán műkiadó-részvénytársaság jogosításával. Eredetije a Képzőművészeti Társulat tavaszi nemzetközi kiállításán a 4000 koronás társulati díjat kapta.

JÉZUS SZÜLETÉSE
BORÚTH ANDOR OLAJFESTMÉNYE
A KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT 4000 KORONÁS DÍJÁNAK NYERTESE

BECK Ö. FÜLÖP plakettjét reprodukáljuk a 174-ik oldalon. Eredetije bronz.

PLAKETT
BECK Ö. FÜLÖP MÜVE

FARAGÓ GÉZA "Vasárnap délután" című gouache-festményét reprodukáljuk a 176-ik oldalon. Eredetije a Képzőművészeti Társulat tavaszi nemzetközi kiállításán az első ízben kiállítók számára alapított Harkányi-díjat kapta.

VASÁRNAP DÉLUTÁN
FARAGÓ GÉZA GOUACHE-RAJZA
A HARKÁNYI-DÍJ NYERTESE

SZENTMIKLÓSSY ZOLTÁN rajzolta a 182-ik oldal fejlécét.

EGRY JÓZSEF vázlatkönyv-rajzát közöljük a 186-ik oldalon.

ÉBERLING GYULA rajzolta a 188-ik oldal záródíszét.

GLATZ OSZKÁR tanulmány-rajzát közöljük a 189-ik oldalon. Eredetije szénrajz.

TANULMÁNY GLATZ OSZKÁR RAJZA

NEOGRÁDY ANTAL tanulmány-rajzát közöljük a 193-ik oldalon. Eredetije vörös krétarajz.

TANULMÁNY NEOGRÁDY ANTAL RAJZA

BÜTTNER HELÉN tanulmány-rajzát közöljük a 197-ik oldalon. Eredetije pasztell.

TANULMÁNY BÜTTNER HELÉN RAJZA

BARTA ERNŐ arcképtanulmányát közöljük a 200-ik oldalon. Eredetije szénrajz.

ARCKÉPTANULMÁNY BARTA ERNŐ RAJZA

A KÖNYVES KÁLMÁN műkiadó-részvénytársaság jogosításával közöltük Zemplényi Tivadar olajfestményeinek egy részét múlt számunkban.

OLASZ KRÓNIKA. (A nápolyi képtár ügye. - Carolus Duran, holland metszetek és a római építőművészek fényképészeti kiállítása. - Jegyzetek a velencei kiállításhoz. - - Nemzetközi művészeti kongresszus. - - A milánói Verdi-szobor-pályázat.) Januári számunkban említést tettünk a nápolyi képtárban történt visszásságokról. Az eset nem áll egyedül Olaszországban. Számos képtár, múzeum és műremek szenvedte meg legutóbb is az általános felelőtlen felelősséget. Itt fel kell említenünk a velencei Frari-templom restaurálásának ügyét is. A múlt évben megkezdett restaurálási munkák veszélyeztetni kezdték a nagyszerű építészeti műremek művészi becsét s sok helyütt már-már megváltoztatták az épület esztétikai jellegét. A díszítő munkálatok nem voltak összhangban a festői karakterrel. Végre a velencei szépművészeti tanács közbelépésének volt köszönhető, hogy a munkálatokat beszüntették. Így a gondatlanság vagy restaurálás egyaránt károsnak mutatkozott. S ha az olasz művésztestületek nem tiltakoznak egyetemlegesen: a Dante emlékétől megszentelt ravennai gyönyörű pinia-erdő kipusztítását az olasz hatóságok végrehajtják; hasonló az eset Lucca műtörténelmi fontosságú falainál, melyet a hatóság gyakorlati szempontokból több helyütt leromboltatni kívánt; s mintegy két hó előtt hallatszott a riadó a híres spoletói dóm veszélyes repedéseiről, mindazonáltal a bürokrácia azóta sem intézkedett. A szerencsétlen nápolyi múzeumra, mely Európa hasonló intézetei között kétségkívül legelső sorban foglal helyet, az olasz kormány félmillió lirát költött restaurálások és díszes elrendezés céljaira. De hiányzott az ellenőrzés; az igazgató hónapokig távol volt a hivatalától. Hiányzott az alapeszme az elrendezésben: a régi képek nem voltak iskolák szerint csoportosítva és hasonló anomáliákkal találkozhattunk minden teremben ; hol gyakorta különböző stílű és jelentőségű szobrok egy csoportba helyeztettek, míg a fragmentumokat a főtermekbe helyezték el, nagy-becsű képeket és márványszobrokat nedves, levegőtlen szobákba helyezték.

A mostanában eltávozott olasz kultuszminiszter, Orlando, csak későn, rövid néhány hét előtt küldött ki egy bizottságot a pinakotékában előfordult restaurálási károk és egyéb visszásságok megállapítására. De a bizottság munkájának eredménye nem elégítette ki a művészet és tudomány művelőit. Nem vesszük ki a megejtett vizsgálatból ama klasszikus műtárgyak sorát, melyek a lelkiismeretlen restaurátorok kezei alól kikerültek. Ellenkezőleg, - a hosszú lére eresztett előadás csak épp arra jó, hogy leplezze a károkat s legnagyobbrészt az új elrendezésre ad instrukciókat.

Legutóbb a "Micco Spadaro" nevű nápolyi művészegyesület tagjai, kik első sorban tettek lépést a pinakotéka érdekében, bizottságot küldtek a nápolyi lapok szerkesztőségeibe, hol nyomtatott tiltakozásokat adtak át. Egy művészi bizottság kiküldését követelik a pinakotéka rendezésére és a károk megállapítására, azonkívül a szóbanforgó miniszteri megbízott helyett művészt kérnek a képtár új vezetőjéül.

Egyébként általában remélik, hogy az új kultuszminiszter, Bianchi alatt az olasz műkincsek védelme jobb kezekben lesz. —

Két héttel a római nemzetközi műkiállítás megnyitása után, ugyancsak e kiállítás egy külön kis termében Carolus Duran, a francia-római díjasok akadémiájának új igazgatója is kiállítást rendezett néhány művéből. Sajnos, e kis kiállításon sem művészi, sem korszerinti elosztást nem találunk. Pedig ez nem kevésbbé lett volna tanulságos egy oly hosszú művészpályánál, aminő Carolus Durané. Jellemző, hogy bátran, minden vásznat más és más szerzőnek tulajdoníthatnánk e teremben, ha nem tudnók, hogy a művek egy és ugyanazon szerzőtől származnak, így míg egy női arcképén Reynolds-impressziókat találunk, egy másik öreg ember feje a flamand-iskolára emlékeztet, "Alvó kutya "-ja pedig semmi revelációt nem mutat fel; egy tájképe csupán az alkonyati világításban találó, viszont "Ütközet után" című vázlata, holt katonákkal, miliőjében és minden részletében érezhető és kiváló egyszerűséggel van előadva. A művész leányának tizenötéves korából való arcképének csupán az arckifejezésébe vitt odaadást, míg a többi részleteket mellőzte. 1869-ből származó önarcképe, "fölrakott" kép, de ritka technikával. Igen finom egy gyermekarcképe, a szürke szín szimfóniájában. Ami a kiállításon leginkább visszatükrözi a mester művészetét az egy életnagyságú női akt-tanulmány. Többek véleménye szerint a mester mint műtermeinek relikviáit állította ki e műveit s úgy mint ilyenekül kell azokat tekintenünk.

A római építőművészek egyesületének a napokban megnyílt kiállításán a Palazzo Farnese-ben igen sok műtörténeti nevezetességű emléket látunk viszont, melyek közt akad sok ismeretlen is, fényes reprodukciókban; És nem csupán fényképészeti részében vonzó ez a kiállítás, de magas művészi színvonalával is. Szemben a romboló múlandósággal, nagyjelentőségűek a művészi fényképek és gyakran alkalmat nyújtanak a részletek tanulmányozására, különösen oly emlékműveknél, melyekről csak régi vagy szerénykivitelű metszetekkel bírunk. Azonkívül bepillantást enged ama gondosságba is, miképp restauráltak a múltban és miképp a jelenben. És ezért őszinte elismerés illetheti meg a római építész-szövetséget' e kiállítás bemutatásával. Az első osztályban Goodyear amerikai építész művészi felvételei vannak elhelyezve; a derék amerikai évek óta él Olaszországban és az olasz középkori építészet tanulmányaival foglalkozik; 77 fényképet állított ki, melyek leginkább középkori olasz templomokat mutatnak.

A kiállított művek közül felemlítjük Vochieri Spanyol-, Franciaország és Dalmáciából való emlékmű-felvételeit, Zampi építésznek az orvietoi dóm restaurálási munkálatairól kiállított fényképeit, Peter-sen, a római német archeológiái intézet titkárának Görögország és Róma antik műveit, Gargiolli, az olasz kultuszminisztérium szépművészeti osztályának vezetője 116 különböző olaszországi emlékművet, Tognelli 36 kiállított felvétele közül négyben a Forum Romamim rekonstrukciójával foglalkozik, véleménye szerint ez a legtökéletesebb valamennyi hasonló célú mű között. Igen tanulságos az ötödik terem, hol a nevezett egyesület tagjai az általuk eszközölt restaurálások felvételeit gyűjtötték egybe.

A kiállítások szemléjét a Palazzo Corsiniben közszemlére tett XV.—XVIII. századbeli holland metszetek gyűjteményével folytathatjuk. Midőn Olaszországban a renaissance virágzott, Hollandiában Leydeni Lukács mint festő és metsző szerepelt. A metszet művészetében ő teremtette meg a chiaroscuro világítást. A mester művei a kiállítás legnagyobb részét foglalják el. Dacára a századok súlyának, a nagy művész szelleme erőteljesen csap ki az időtől megsárgult metszetek lapjairól. E művész mélységes megfigyelője volt korának, de a bizarrságoknak is; látunk tőle allegorikus képeket karakterisztikus jelenetezésekben; filozófiáját ötletes karrikaturákban gyakran fejezi ki. Életteljes jelenetekben interpretálja az ó- és új-testamentum alakjait is. Galtzius művészetében sok rokonvonást látunk. Joan Seemadam robusztus alakjaival, van Hülsen V. Károly arcképével, Jacob Matham humorisztikus metszetekkel szerepel. A későbbi Jan van de Veidé sokkal festőibb irányt képvisel, követője Hendrik Goudt és Zacherias Dolenda. Igen finom Gysbreecht van Veen férfiarcképe.

A velencei kiállítás elnökségéhez 125.000 lírányi értékben tettek bejelentést műtárgyak vásárlására, az állam, magánosok és testületek részéről. Külön összeget szántak a velencei modern képtár részére történendő bevásárlásokra. Giovanelli Alberto gróf, ki 1897-ben a Galleria Venezianát kezdeményezte, minden esztendőben 10.000 lirát irányzott elő e célra. Az Assicurazioni Generáli, a San Marco-bank és egyéb tekintélyes intézmények versenyeztek a művásárlások bejelentésében. Az olasz közoktatásügyi miniszter 10.000 lírányi összeget szánt a római Galleria Nazionale részére vásárlandó műtárgyak beszerzésére. Ezen összeg csakis idegen művészek munkáinak a bevásárlását célozza. Ugyanis e római képtárban eddig egyetlen külföldi mű sem szerepelt.

A kiállító nemzetek az olaszokon kívül a művek mennyisége szerint a következőképpen vannak képviselve : Németország 44 festmény, 22 szobor, 7 grafikus mű, — Angolország 34 festmény, 6 szobor, 15 grafikus mű, Franciaország 31 festmény, 10 szobor, 8 grafikus mű, Magyarország 29 festmény, 7 szobor, - - Hollandia 7 festmény, l szobor, 22 grafikus mű, - Spanyolország 20 festmény, 4 szobor, Egyesült-Államok 15 festmény, - Belgium 11 festmény, 4 szobor, l grafikus mű, - Svédország 4 festmény, 4 szobor, 2 grafikus mű, Ausztria 5 festmény, l szobor, — Norvégia l festmény, l szobor, 2 grafikus mű, — Skócia 4 festmény, Oroszország 4 festmény, - - Argentinia 2 festmény, -Svájc l festmény, Kanada l festmény, Örményország l festmény. -

Szeptember hó második felében nemzetközi művész-kongresszus lesz Velencében az odavaló "Circolo Artistico" kezdeményezéséből. Négy osztályra oszlik a munkarend : l. Nemzetközi kiállítások és pályázatok. 2. Művészeti oktatás és a művészet kultusza terjesztése. 3. Kapcsolatok létesítése a modern élet követelményeivel, az esztétikus probléma és viszonya a szociális élethez. 4. Nemzetközi jelentések a szerzői tulajdonjog védelme ügyében. A kongresszus folyamán leplezik le a Ruskin-emléket, Robert de la Sizéranne emlékbeszédet mond Ruskin fölött a Palazzo Dúcaiéban. A milánói Verdi - szobor - pályázaton mintegy nyolcva-n szobrász vett részt, azonban a zsűri egyetlen művet sem talált teljesen sikerültnek. A zsűri határozatainak jelentésével Leonardo Bistolfi szobrászt bízták meg, aki még nem készült el azzal. Tizenkét vázlatot méltatott a zsűri, de az egyhangú vélemény szerinf azok egyike sem közelíti meg az eszményt, melyet egy Verdi-szobor feltételez, tehát azok közül nem volt módjában választani. A zsűri az öt kárpótlási díjat sem adta ki, ami megütközést keltett a művészkörökben; viszont a bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy nehezen lett volna megállapítható azok fokozatos meghatározása és így elkerülni óhajtották annak a látszatát, mintha e kitüntetések mintegy ajánlatul interpretáltatnának az újonnan kiírandó általános pályázatra. A zsűriben Giuseppe Giacosa író, elnök, Bistolfi, Calandra, Trentacoste, Cecchi és Butti szobrászok, Carcano festő és Pirovano építész vettek részt.

A magyar-római díjasok pályázati határidejét őszre halasztották. Itt felemlítem még, pótlóan január havi római levelemnek ezen pályázati feltételre vonatkozó kitételéhez, hogy a felhívás szerint - a témáktól független pályázat a két festő egyikét évente egy vallásos festmény, másikát Szent László vagy Szent István királyok élettörténetéből merített történelmi téma feldolgozására és egyik tárlaton való kiállítására kötelezi. Vallásos témát Hegedűs László festett.

A rézmetszetgyűjtemény által rendezett Menzel-kiállítás nem elégítette ki a várakozást. A két kézzel is dolgozó törpe ciklopnak majdnem minden grafikai művét magában foglalta ugyan, a "Künstlers Erdenwallen" erőteljes fametszeteitől az "Olasz lecke" című rézkarc miniatűrfinomságáig, de az alkalomszerűen szerzett rajzlapokban sejtést sem nyújtott arról az okmányszerű ridegségről, látnoki erőről és biztosságról, melylyel a frideri-ciánus kor festője a XVIII. század porosz történetét az utókor számára megjelenítette. - Egy másik kiállításban a rézmetszetgyűjtemény bemutatta tavalyi szerzeményeit, közöttük Hellquist-nek, az évekkel ezelőtt a starnbergi tóba fúlt svéd festőnek érdekes tanulmányait a Wasa-ház történetéből és a svájci Albert Weltinek, Böklin tanítványának és szellemi örökösének grafikai műveit, melyeket eddig csak szétszórtan, a kiállításokon lehetett élvezni. Egy szimbolistának egyéniségével ismertetnek meg bennünket, ki hiú, öntükröző lírizmustól menten, honfitársának, Gottfried Kellernek bizarr fantáziáira emlékeztető, erőteljes képekbe önti gondolatvilága bőségét, mely oly természetes egyszerűséggel fakad, mint a levél a fán. Az "Indulás a huszadik századba", az "Alom", az "Életkorok" című művei sajátos nyilvánulásai egy a természet s az élet rejtelmeibe tiszta odaadással elmerülő érett művészegyéniségnek.

A műegyesületben az "Elbier" csoport vonta magára az érdeklődést, szász művészeknek társasága, melynek Friderici, Dorsch, Wilkens, Bendrat feltűnőbb tagjai. A szeretet fűzi őket össze, mellyel szűkebb hazájuk festői intimitásait kutatják, elbamenti kisvárosok rejtett zugjainak, nyárspolgári nyugalmasságának, a régibb Drezda rokokóvilágának hangulatait. Ha technikailag nem is nyújtottak meglepőt és szinte öntudatlanul törekedtek arra, hogy az érzésnek, a lelki benyomásnak ki-sugározásáí formai érdekek meg ne akadályozhassák, mégis jóleső pihenőt nyújtottak a megelőzőleg látott Habermann-kollekció raffinált féltónusai, beteges idegművészete után.

Braith Antalnak, a nemrégen elhunyt kitűnő állatfestőnek gazdag hagyatéka retroszpektiv bepillantást nyújtott a fejlődésbe, melyen a német állatfestészet az utolsó évtizedek alatt keresztülment. Braithnak, a szintén most elhalálozott Weishauptnak, kinek hagyatéka most van Karlsruhéban kiállítva és Zügelnek nevével jelezhetjük e fejlődés stádiumait. Braithnak az ötvenes évekből való képeiben még félreismerhetlen a németalföldi állatfestőknek, Potternek, Dujardinnak hatása, az állat nyugodt ünnepélyességben, szoborszerűen válik el a hátterétől, a rajzelemek túlnyomók, a képek koloritja az az aranybarna galeriaíónus, mely még Zügelnek fiatalkori műveit is bevonja meleg zománcával. Később- egyrészt egy keleti útjának eredménye gyanánt, másrészt a kezdődő plein-air befolyása alatt frissebb színakkordok jelennek meg Braith palettáján, hűvös, óvatosan közvetítő szürkék kíséretében. "A forrásnál" című képe magán viseli a nyolcvanas évek szabadfénylátásának tipikus jegyeit, a rózsaszínnel övezett fehérmagvas napfoltokat s a szürkéből fejlesztett poros hidegzöldeket, melyekben Zügel színbontásának előjeleire ismerünk. A Braith-kiállítás újból elárulta, mily fontos tényező volt a modern fény- és levegőproblémák megoldásában a tehén egységes tömegű, lomha mozgású teste.

Charles Palmié is a műegyesületben mutatta be mollhangú, puhafestésű tanulmányainak kissé egyhangú sorozatát, Gilbert Canal a régi Brüggé-nek, a "vilié morte"-nak álomszerű varázsát.

A Heinemann-Szalon kiállítási termét ezúttal Segantini hatalmas hármasképe: "A fejlődés - a lét - - az elmúlás" töltötte meg ragyogó szimfóniájával. A kiállítási vezetőségek hanyagságának köszönhető, hogy a nagy mű, mely nálunk a Műcsarnok egy régebbi tavaszi kiállításának dísze volt, most tűnik fel először Münchenben, pedig azon alkotások közé tartozik, melyeket úgyszólván nem is szabad először látnunk.

Ahogy azelőtt a Schack-galeria Böklinjeihez tért megpihenni a Szecesszió tavaszi kiállításának zűrzavaros benyomásoktól felizgatott látogatója, úgy most Segantinihez zarándokol, hogy átengedje magát az engadini jégfüggönyös hegyóriások, az ezüstösen tajtékzó sziklahullámok zordon fenségének, a magános völgyek áhítatos csöndjének, melybe beleszól a tehénkolomp csilingelése és az erdők zúgása. Egyfelől az "Ave Maria a trasbordo" Madonnájára emlékeztető életangyal vadvirágos mezők előtt, a vágy az ismeretlen magas messzeség után, másfelől a borzadalmas szépségű halál mindent elfedő, hócsillagok kristályiból szőtt fagyos leple és közepeit az élet, a terhes, szegényes élet menete, mely küzd a gonddal, mint a gyérvirágos, kurta gyep a szirtomladékkal. S mind e felett tiszta, tündöklő hegyi levegő, a nap sugárkévékben ragyogó örök diadala. — Érzésünkben vissz-hangzik a mestermű alkotójának szava : "Azt akarom, hogy a képben az ember kicsinyes közelségéből mi sem legyen észlelhető, azt akarom, hogy a kép színekben izzó gondolat legyen'. A virág más-e talán ? Ez az isteni művészet."

Rajzok, kisebb festmények között itt függött a "Szt. Antal kórus" is, mely a mester saját vallomása szerint színszövő technikájának első kísérlete volt. "Hirtelen észrevettem, hogy a festékeknek a palettán való elkeverésével sem erős fényt, sem természethűséget nem tudok elérni, megkisér-lettem őket keveretlenül, egyenkint, ugyanazon mennyiségi viszonyban, de szétbontva a vászonra helyezni, a helyes távolságból figyelő szemnek engedve át egyesítéseket. Így kerestem a tónusok vibrálását, hogy tündöklőbben, levegősebben, igazabban hassanak."

Oppler berlini arcképfestő Segantini szomszédságában persze nehezen jutott érvényre. Finom eklektikust ismertünk meg benne, ki a japánoktól s főleg a skótoktól tanult diszkrét összhangot és finom formakezelést.

A Szecesszió tavaszi kiállítása iránt nem mutatkozott nagy érdeklődés, még kisebb volt a vásárlási kedv, A közönség még mindig szeretethiányt, közömbösséget érez a vázlatosságban, bár mily szerencsés óra friss eredménye legyen is és rendületlenül tovább kivánja a tartalmas, dolgos művészetet.

A Szecesszió vezetősége pedig vonatkozással arra, hogy az állami képtárak sem részesítik az általa képviselt művészeti irányokat vezető szere-pökhöz méltó pártfogásban, egy "modern galéria" szervezését vette tervbe, melyet új kiállítási palotájának a botanikus kertben való felépültével mai önigsplatzi helyiségeiben kíván elhegyezni. Egyelőre persze mecénásokra vár és a művészkör kitűnőségeinek ajándékműveire van utalva, óvatosságból már bizottságot is választott, melynek joga legyen a céljának meg nem felelő anyag visszautasítása. Ez elhatározásra döntő befolyással lehetett a berlini nemzeti képtárnak Tschudi céltudatos vezetése alatt észlelhető rohamos, a jelennel lépést tartó fejlődése. München érzi a túlszárnyalás közvetlenül fenyegető veszélyét s mióta Rosen-hagen berlini műkritikus a szálló igévé lett "Münchennek, mint művészeti központnak hanyatlása" című cikkével megbolygatta a hegemónia kérdését, azóta nyilt a verseny a két város között.

Alt, Rudolf, az osztrák festők doyenje, az akvarell nagy mestere március hó 12-én 93 éves korában meghalt Bécsben. 1812. augusztus 28 án született és Alt Jakabnak, az ismert tájfestőnek és lithográfusnak volt a fia, akinek úgyszólván már gyermekkorában nagy segítségére volt művészi munkáiban és különösen abban az akvarellsorozatban, melyet az akkori trónörökös rendelt volt meg nála. Tizennégy éves korában a művészeti akadémia növendéke lett, később apjával beutazta Tirolt és Felső-Olaszországot, ahol tömérdek akvarellt festett. Ezek vevőre találván, olyan kedvező anyagi helyzetbe jutott, hogy hosszabb időt tölthetett Rómában és Nápolyban, ezenkívül beutazta Dalmáciát és a cár meghívására a Krímbe is elment, ahonnan hazatérve Bécsben telepedett meg állandóan és szülővárosáról, valamint más osztrák városokról a képeknek egész garmadáját festette össze. Alkotásait a könnyed kezelés, közvetlen frissesség és határtalan pietás jellemezte, mely tulajdonságai révén úgy kollegáinak, mint a közönségnek kényeztetett kedvencévé lett. Lelke frissességét késő öregségéig megőrizte, csöndes harmóniában élte át hosszú életét s csak egyszer beszéltetett magáról, mikor pár évvel ezelőtt, mint közel 90 éves aggastyán ezzel a jelszóval: "Még elég fiatalnak érezzük magunkat ahoz, hogy elölről kezdjük" a fiatalság élére állott és Bécsben a Szecesszió egyik alapítójává lett. Alkotásainak a száma sok ezerre rúg. Pár évvel ezelőtt érdemei elismeréséül nemességet kapott, mely alkalommal szeretetteljes ünneplésben volt része. Halála az osztrák művészetnek érzékeny vesztesége.

Anderson, Gustave Albert tájfestő (szül. 1867-ben) meghalt Tous-Ventsben.
Andt, Franz prof. festő (szül. 1842-ben) meghalt Blasewitzben.
Bastet, Victorien Antoine szobrász (szül. 1852-ben) meghalt Bolleneben.
Bender, Franz festő meghalt Lipcsében.
Biot, Gustave graveur, az anversi művészeti akadémia érmészeti osztályának az igazgatója (szül. 1833-ban) meghalt Anversben.

NAGY SÁMUEL rézmetsző (1. Művészet. II. évf. 282. 1., 55-ik számú adat) metszetei közül még ezeket soroljuk fel:

1. Csatakép. (1. Barthelemy : Az ifjú Anarchasis utazása. Ford. Deáky Fülep Sámuel. Kolozsvár. 1820. 8r.)

2- 29.: Életkép. Három történeti kép. Görögország és szigetei. (Földabrosz.) A termophilei szoros térképe. A salamisi ütközet térképe. A plateai ütközet térképe. Meotis tava és Pontus Euxinus, Thracia, Bosporus. Helles-pontus. Athene környéke Attika, Megorin és Euboea. Az akadémia környéke. Egy görög palaestra rajza. Athene tervrajza. A Propylaeum. A Parthenon. Phocis és Doris. Delphi vidéke és Parnassus. Egy görög ház alaprajza. Beotia. Thessalia. Árkádia. Elis és Tiphilia. Mes-senia. Lacconia és Cytherea szigete. Spárta és környéke. Acropolis. Plató tanítványai körében.

A 2—29. számú metszetek Barthelemy: Az ifjú Anarchasis utazása mellett jelentek meg.

-157.

ITÁLIA. Úti rajzok és tanulmányok, írta Berzeviczy Albert. 193 képpel. Második, bővített kiadás. Budapest, 1905. Franklin-Társulat. 528 1. - • Rövid hat év alatt elfogyott ennek a műnek első kiadása. Ez ritka eset művészeti irodalmunkban s mutatja, hogy közönségünk szívesen bízta magát Berzeviczy Albert kalauzolására, midőn meg akart ismerkedni az olasz renais-sance művészetével. Bár ez a mű az útirajz formáját öltötte, mégis bízvást mondható műtörténeti tanulmánynak: a szerző egy nagyszabású olaszországi séta keretében végig vezet minket azokon a városokon, amelyekben a fejlett renaissance, a Cinquecento legtipikusabb eredményei bilincselik le a művelt ember érdeklődését. A szerző lelkesedéssel mélyed el épp e kor emlékeibe, s bár behatóan méltatja a quattrocento viruló művészhadát is, szíve mégis a későbbi idealista művészeké, mint ez lépten-nyomon kitör a purista gondjával előkelőn stilizált mondatokból, amelyek könyvének nyugodt, határozott, elegáns ízt adnak. Berzeviczy álláspontja e nagy műtörténeti korszakkal szemben világos és félre nem érthető. Az egész kor eredményeinek latolgatásánál inkább Tainehez és Burkhardthoz, semmint Ruskinhez áll közel. Ez a cinquecentóban romlást és dekadenciát lát, amazok betetőzést, koronázást, tisztává magasztosulást.

Kétségtelen, hogy a legújabb kor műtörténetíróinak többsége nem Rafael-párti s hogy ma a quattrocento szűzies építkezését szívesebben nézik, mint Palladio stílusát. A szerző nem csatlakozik ehhez a párthoz: egész egyénisége a későbbi korhoz vonzza s e könyvből is kitűnik, hogy például a középkori építészet szerkezeti stílusáért nem lelkesedik annyira, mint a Cinquecento díszítő építkezése-ért. Az állásfoglalások e harcában talán soha senki sem fogja az utolsó szót kimondani. Nemcsak egyes művészek, de egész korok esztétikai appreciálása is változik, ami azért sem baj, mert ennek révén a művészet egyes korszakai igen sokoldalú megvilágításban részesülnek, ami megkönnyíti a megértésüket.

A könyv első kiadása ma már egészében a magyar közönség könyvesszekrényeiben talált otthont, mi tehát arra szorítkozunk, hogy a második, bővített kiadás új fejezeteire hívjuk fel olvasóink figyelmét. Szólnak ezek Vicenzáról, Riminiről, San Marinoról, a szirének hazájáról, a nyaratszaki Nápolyról, a vatikáni Borgia-szobákról, Subiacoról és Mantuáról. Mindjárt Vicenza alkalmat ad - - s a maga nemében páratlant - - Palladio elveinek lelkes bemutatására, akinek "méltatására a mai kor hangulata csakugyan nem kedvező". Palladio volt a nagy római múlt legtudatosabb felélesztője s íme megesett, hogy a XIX. század stílustalan építészete a maga tehetetlenségében Palladiót élesztette fel. "Second-hand-art" volt ez az építészet már a vicenzai mester kezében is, mit szóljunk most már azokhoz a bérházakhoz, amelyeket még csak nemrégiben is a vicenzai bazilika homlokzatával díszítettek, kölcsönvéve egy már kölcsönvett díszletet. Palladio csakugyan megérdemli azt a terjedelmes méltatást, amelyben a szerző részesítette, hisz hatása módfelett széleskörű volt, sőt a politechnikumok egy része ma is az ő tüzén gyújt fáklyát a fiatalságnak. Rövid mondatban találóan kapjuk a vicenzai mester jellemzését: "Főcélja volt a régi római építészet tiszta és igaz megújítása az új-kor kezdetén élt nemzedék igényeinek szánt épületekben". Palladio előfutáraként mutatja be León Battista Albertit a "Rimim" című fejezetben, Vitru-vius serény tanulmányozóját, az ismert elméletírót. S végre, a "szirének hazájáról" szólva, elvezet minket az ősforráshoz, ahonnan nemcsak Palladio s Alberti, hanem az általuk utánzott római építészek is merítettek : a görög architektúrához, amely hatalmas nyomokat hagyott Paestum szomorú mezőin. Dússzínű kép éled itt fel: a szerző egy percre rekonstruálja a Poseidon-templomot, papostul, zenéstül, közönségestül, kép, amelyre e tömör dór oszlopok oly gyakran tekintettek le, mielőtt még a nagy Pán meghalt volna.

A quattrocento korába esik az appartamento Borgia művészi díszítése s itt alkalma nyílik a szerzőnek Pin-turicchio beható méltatására. A nagy díszítő kedv, a bőbeszédűség, az élénk színekben való dúskálás, a motívumoknak az eleven életből való merítése, a tájkép hangsúlyos megszólaltatása e nem elsőrangú festő művein is felette érdekes vonás. A Borgia-szobák csak néhány év óta láthatók, ezek bő leírása s a bennük lejátszódott sajátszerű és kétesértékű élet elmondása valóságos korképet juttat az olvasónak. Mily szelíd ezzel szemben az a szerzetesvilág, amelyet Subiaco leírásánál kapunk ! S mily férfiasan komoly, nagyszabású élet nyílik meg Mantegna ecsetje nyomán, akit érdeme szerint méltat a "Mantua" című fejezet. "Itt válik érthetővé - - mondja a Camera degli sposiról - a monumentális festészet titka." Teljes igazságot szolgáltat a quattrocento nagy művészeinek: "Az olasz renaissance, kivált annak a quattrocentóba eső küzdelmes, vajúdó korszaka, mindenben alakoskodott, csak a művészetben soha ; abban igaz és őszinte volt, ezt érezzük alkotásai szemléleténél, úgy hogy szinte ösztönszerű bizalmunk, hitünk van ezeknek az ábrázolásoknak az igazsága iránt. Alakjain látszik a megilletődés, mely akkoriban még erőt vett festőn és élőmintáján, mikor a művészi alkotás eszközei voltak mindketten : mintha vallásos cselekedetet végeztek volna, oly szentnek tekintették a művészetet, s benne a hazugságot nagyobb bűnnek, mintha az életben követték volna azt el."

E fejezetek is, mint a többi, már ismert rész, nem csupán a műemlékekkel foglalkoznak. A történelem széles mezején szedte össze a szerző azokat az érdekes alakokat, amelyek utazása színhelyét egykor benépesítették, úgy hogy a jellemrajzoknak is egész sorát kapjuk. Előadásának előkelőségét már jellemeztük. Most még csak azt említjük meg, hogy a könyv tipográfiai kiállítása ízléses és gondos.

Divald tömör, szót nem szaporító előadása felölel mindent, ami e tárgykörre nézve jellemző, fontos vagy érdekes s egyúttal él a műtörténetíró ama szép jogával, hogy nem szorítkozik a felkutatott adatok puszta sommázására, hanem a meggyőző következtetések egész sorát vonja le belőlük, így kapunk adathalmaz helyett igazán képet arról, hogy miféle utakon fejlődött a szepességi építészet, mik benne a döntő jellemvonások, az elkülönítő elemek. Hasonló feldolgozást kívánnánk hazánk egyéb vidékeinek is.

A jelen művet hasonló kiadásban még kettő követi; Szepesmegye iparművészeti és festészeti emlékeit fogják ezek ismertetni.

Rudolf von Alt. írta L. H- — i. Pester Lloyd, márc. 14.
Böhm Pál életrajzát közölték a napilapok március 31-iki számai.
A tájkép, írta Alfa. Budapesti Hirlap, ápr. 4.
Mednyánszkyról. Irta Lyka Karolj'. Művészeti Krónika, II. 3.
Intim vonások Mednyánszkyról. Irta Justh Zsigmond. U. ott.
A művész önérzete (Klimt Gusztávról), írta :jL. Pesti Napló, ápr. 14.
Művészeti szemle. Madarász, Strobcntz, Neogrády, Hollósy külön-kiállításai és a Műcsarnok téli tárlata. írta Fieber Henrik. Katholikus Szemle, 1905. I.
Malonyay Dezső : A magyar képírás úttörői. Ism. Fieber Henrik. U. ott, 1905. III.
Művészeti szemle. Szinyei-Merse, Szikszay, Olgyay F., Lotz. írta Fieber Henrik. U. ott, 1905. IV.
Régi kép Mátyás király oroszországi követségéről. írta dr. Szendrei János. Archaeologiai Értesítő, új folyam, XXV. 2.
Zemplényi Tivadar, írtn Gerő Ödön. Művészeti Krónika. II. 4.
Rafael falképei a Heliodorus-teremben. írta Wollanka József. Budapesti Szemle, májusi szám.
Menzel Adolf és a fényképezés, írta n — r. Az Amatőr, II. 14.

Fogadalmi szobrocskák a Dunántúlról. Irta Kárpáti Kelemen. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője, VI. 1.
Bírálat egy bronzdarabról (Holló Barnabás Wesselényi emléktáblájáról), írta Nagy Endre. Pesti Napló, ápr. 11
A Kossuth-szobor és Szabadságharc-szobor. Lemondott zsűri-tagok. Pesti Napló, ápr. 14.
Alkamenes-tanulmányok I. II. írta dr. Hekler Antal. Archacologiai Értesítő, új folyam, XXV. 2.
Lovas istenségeknek szentelt emlék Maros-Portusról, írta Hampel József. U. ott.
Kolozsvári Márton és György, írta Kárász Leó. U. ott.
A Kossuth- és Szabadságharc-szobor pályaműveit ismertették a napilapok május 5-iki, a hetilapok május 14-iki számai.
Beszélgetés Bartholomével (a Kossuth- és Szabadságharc-szobrokról), írta A. A. Pesti Napló, máj. 5.
Elevenek szobrai, írta #• Pesíi Napló, máj. 7.
Az első vértanú-szobor, Schweidel József aradi vértanú szobrának leleplezése Zomborban. Budap. Hírlap, máj. 10.
A Szabadságharc-szobor, írta Malonyay Dezső. Budapesti Hírlap máj. 5.
Elsikkadt pályázat (a Szabadságharc-szobrokról). A Polgár, máj. 19.

Művészet és üzlet az építészetben. Vállalkozók Lapja, m arc. 15.
Czigler Győző életrajzát közölték a napilapok m arc. 28-iki számai.
Az építőművészet aesthetikája. Irta Tőry Emil. Budapesti Építészeti Szemle, XIV. 4., 5.
A gyulafehérvári törvényszéki palota pályatervei (Gcrster Kálmán, K. Császár Ferenc és Jakabffy Zoltán, Márton Ákos, Tóásó Pál, Aigner Sándor, Faludy Ferenc és Reiss Zoltán, Jablonszky Ferenc, Körösi Albert, Kriög-ler Sándor pályaművei). Magyar Pályázatok, II. 12,
A háromszéki szentföld székely háza. írta Gönczi Ferenc. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője, VI. l
A budapesti Sárosfürdő pályatervei (Sebestyén Artúr - Hegedűs Ármin, Sterk Izidor, Alpár Ignác, Petz Samu, Förk Ernő — Sándy Gyula, Vágó L. -- Vágó J., Márkus - Komor — Jakab, Tőry Emil művei). Alagyar Pályázatok, III. 1.
Czigler Győző. Magyar Iparművészet, VIII. 3.
Magyar építés, írta Viharos. Pesti Napló, máj. 7.
Hauszmann Alajos ünneplése. Budapesti Hírlap, ápr. 17.

A Műbarátok Köré-nek interiőr-kiállítását ismertették a napilapok ápr. 4-iki, a hetilapok ápr. 9-iki számai.
Vogul-osztják hímes kéregedények. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője, VI. l
Kék sgraffitos edényeink, írta Bátky Zsigmond. U. ott.
Ráth György ; Az iparművészet könyve. Isin. Fieber Henrik. Katholikus Szemle, 1905. IV.
Sodronyzománcos korona a nürnbergi germán múzeumban, írta Kövér Béla. Archaeol. Értesítő, új folyam, XXV. 2.
Műtörténeti adatok Kassáról (XV—XVIII századbeli ötvösökről), írta Kemény Lajos. U. ott.
A toroczkószentgyörgyi év. ref. egyház szent edényeiről és ékes hímzéseiről, írta Téglás István. U. ott.
A lakó- és foglalkozási helyiségek berendezéséről. Irta Faragó Lajos. Faiparosok és Lakásberendezők Szaklapja, 1905. I.
Az iparművészeti társulat karácsonyi kiállítása. Irta dr. Czakó Elemér. U. ott.
Az olcsó bútor, írta Dömötör István. U. ott.
A szálloda-szobák bútorzatáról, írta Farag«) Lajos. U. ott, 1905. II.
Bútorok a színpadon. Irta Fáik Richárd. U. ott.
A műbarátok kiállítása. Irta Gerő Ödön. U. ott, 1905. IV.
Sáros vármegye szövött emlékei, írta Divald Kornél. Magyar Iparművészet, VIII. 3.
A berakó-munka (intarzia), Faiparosok és Lakásbe-rendezők Szaklapja. 1905. V.
Eine ungarische Ex-libris-Ausstellung. írta J. Müller-Appenroth. Ex-libris (Berlin). XV. 1.

A kártányok (a Képzőművészeti Tanácsról) Irta Komor Marcel. Pesti Hírlap, márc. 19.
Művészet és célzatosság. III. írta Stuhlmann Patrik dr. Magyar Szemle, márc. 19.
A (kassai) Rákóczi-emlék stílusáról. A Nap, márc. 22.
A Nemzeti Szalon tavaszi kiállítását ismertették a napilapok márc. 26-iki, a hetilapok ápr. 2-iki számai.
Aus dem wiener Kunstleben. Sezession. Künstlerhaus. Hagenbund. Ungarische Maler, írta L. H-i. Fester Lloyd, márc. 26.
Művészifjaink. írtaÁmon Ottó.Brassói Hírlap, márc. 18.
Szocializmus és művészet. Népszava, ápr 1.
A zsűri, írta Marco. A Hét, ápr. 2.
K. Lippich Elek: Művészeti Könyvtár. Isin. Fieber Henrik. Katholikus Szemle, 1905. II.
Divald Kornél: Szepes vármegye művészeti emlékei. Ism. P. J. U. ott. 1905. IV.
A velencei nemzetközi kiállítás, írta Egy műbarát. Budapesti Hirlap, ápr. 30.
Tavaszi kiállítások, írta Divald Kornél. Magyar Szemle, ápr. 30.
A magyar szecesszió, írta Rózsa Miklós. Budapesti Napló, máj. 16.
A két párisi Sálon. Irta Szini Gyula. Pesti Napló, máj. 13, 17.
Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tavaszi nemzetközi műtárlatát ismertette az Alkotmány, ápr. 14., 20., 29.,máj. 19. Budapesti Hirlap, ápr. 8., Budapesti Napló, ápr. 8., 20., Egyetértés, ápr. 8., Független Magyarország, ápr. 8., 18., máj. 3., A Hét, ápr. 16., Jövendő, ápr. 23.,-30., Magyar Hirlap, ápr. 8., Magyar Nemzet, ápr. 8., Magyarország, ápr. 13., 22, M-igynr Szemle, ápr. 16., A Nap, ápr. 8., Neues Pester Journal, ápr. 8., Ország-Világ, ápr. 16., Pestcr Lloyd, ápr. 8., 13., máj. 4., 17. Pesti Hirlap, ápr. 8., Pesti Napló, ápr. 8., Új Idők, ápr. 16., 23., Az Újság, ápr. 16., 21., Vasárnapi Újság, ápr. 16-iki számok.

TÁRSULATI NYERŐ TAGOK VÁSÁRLÁSA. (Folytatás.)

Magyar Mannheimer Gusztáv : Bazsarózsák. Ollestm. Megvette Lovag Posner Alfréd. Budapest.
Nádler Róbert: A kikötőben. Olf. Mclczer Károly. Budapest.
Pállya Celesztin : Piaczi jelenet. Olf. Dr. Kun Béla. Budapest.
Tolnay Ákos : Erdőrészlet. Olf. Pallós Ignác. Bp->st.
Balló Ede : Szegfűtanulmány. Olf. Gróf Apponyi Albert. Budapest.
Edvi Illés Aladár : Hazafelé. Olf. (Karácsonyi tárlat). Dr. Szabó Miklós. Budapest.
Markó Ernő : Borulás. Olf. (Kar.). Sztehlo Róbert. Budapest.
Roscnmayer Ferenc: Vámháztéri vásár. Olf. (Kar.) Baronyi Arthur. Budapest.
Edvi Illés Aladár: Tanulmány. Olf. Klein Izidor. Budapest.
Poll Hugó: Felsőlövői patak. Pasztell. Eppinger Lajos. Budapest.
Ujváry Ignác: Est. Olf. Rottenbillcr Alajos. Budapest.
Telepy Károly: Meszesgyörök. Olf. (Kar.). Gelléri Szabó János. Budapest.
Tölgyessy Arthur: Mocsaras. Olf. Schmidl Zsigmond. Budapest.
Tölgyessy Arthur : Újhold. Olf. Gróf Zichy Andor. Budapest.
Háry Gyula: Halászbárka. Olf. Dr. Borbás József. Budapest.
Vajda Zsigmond : Karácsonyi ajándék. Olf. iKar.). Stádler Károly. Budapest.
Telepy Károly : A Balaton délen. Olf. (Kar.). Dalmai Elemér. Budapest.
Neogrády Antal : Az éhezők. Olf. (Kar.). Magyari Kossá Ferenc. Budapest.
Háry Gyula: Canale Lateran. Olf. Nyitrai rom. kath. káptalan.
Knopp Imre : Esti napsugarak. Olf. Dr. Jankovics János. Budapest.
Poll Hugó : Esti napsugarak. Pasztell. Eppinger Géza. Budapest.
Háry Gyula: Kilátás a Lidóra. Olf. Püspöky Emil. Budapest.
Németh Béla : Rákospalotai udvar. Olf. (Kar.). Szab. Nagykeresk. Társulat. Budapest.
Háry Gyula : Obermillstatti hegyek. Olf. Dr. Nagy Dezső. Budapest.
K. Kovács László : Téli alkony. Olf. (Kar.). Faludy Eugénia. Budapest.
Pállya Celesztin : Csendélet. Olf. Bubala György, Budapest.
Szlányi Lajos: Tanya. Olf. Dr. Valgóczy Károly. Győr.
Major Jenő : Az ér partján. Olf. (Kar.). Majthényi Rudolf. Nyitra-Novák.
Zombory Lajos : Falu széle. Olf. (Kar.) Vécsei Hugó. Budapest.
Poll Hugó : Dömösi-utca. Pasztell. Fenyvesy Adolf. Budapest.
Popper D. Szigfrid: Virágok. Gipsz. (Kar.). Scham-burg M. L. Budapest.
Vajda Zsigmond : Hadgyakorlat után. Olf. Dr. Nagy Sándor. Budapest.
Schorl Arthur: Tisza mellett. Vízf. (Kar.) Özv. Sce-fehlner Lajosné. Budapest.
Katona Nándor : Est az erdőben. Olf. Fischer Henrik. Budapest.
Telepy Károly : Erdőirtás. Olf. Kónya József. Bpest.
Markó Ernő: Őszszel. Olf. (Kar.). Dr. Schachtcr Miksa. Budapest.
Ujváry Ignác : Kerítés mellett. Olf. Dr. Nyáry István. Budapest.
Pcske Géza : Idény nélküli fürdés. Olf. (Kar.). Szabadka városa.
Telepy Károly: Káposztásmegyeri táj. Olf. (Kar.). Dr. Klupathy Jenő. Budapest.
Pállik Béla: Béresgazda. Olf. (Kar.). Dr. Stern József. Budapest.
Szlányi Lajos: Kilátás ablakomból. Olf. Huzella Gyula. Nagyvárad.
Gulácsy Lajos : Via antica. Olf. Strasscr Ulrik. Bpest.
Istvánffy Gyula: Nyíres. Vízf. (Kar.). Báró Inkey István. Iharos-Bcrény.
Tölgyessy Arlhur : Tavasz. Olf. Sthymmel Gyuláné. Budapest.
Kacziány Ödön : Holdas éj a tengeren. Olf. Szegfy Erzsi. Paris.
Nádler Róbert: Sziklavár. Olf. Dr. Deutsch Izidor. Budapest.
Ujváry Ignác: Kacsalesen. Olf. Montenuovo Alfréd herceg. Bécs.
Istvánffy Gyula: Szeptemberi nap. Vízf. l Kar.). Dr. Jakoby Andor. Budapest.
Háry Gyula : Balf a Fertő mellett. Olf. Flcsch Tiva-darné. Budapest.
Reinhard Károly: Jákob halála. Kőnyomat. Silbcrer Béla. Budapest.
Poll Hugó : Fák és bokrok. Pasztell. Knopp Imre. Budapest.
Szamovolszky Ödön: Első vallomás. Terracotta. Ifj. Storno Ferenc. Sopron.
Glatz Oszkár. Téli táj. Rajz. Lefkovics Adolf. Varannó.
Tölgyessy Arthur : Erdő széle. Olf. Slieberth Lothar. Budapest.

D) Magánosok vásárlása.

Jendrassik Jenő: Daisy. Olf. Balás Béla. Budapest.
Tölgyessy Arthur: Eső után. Olf. Balás Béla. Bpest.
Háry Gyula : Tér Veneziában. Olf. Balás Béla. Bpest.
Bruck Lajos. Régi dallam. Olf. Törley József. Bpest.
Nyilassy Sándor : Vasárnap délután. Olf. U. az.
Ujváry Ignác : Pihenő vadkacsák. Olf. U. az.
K. Spányi Béla: Hajnali szürkület. Olf. U. az.
Peske Géza : Hol volt, hol nem volt. Olf. U. az.
Mendlik Oszkár: Vihar az Atlanti Óceánon. Olf. Országos Kaszinó. Budapest.
Knopp Imre : A saláta. Olf.. Báró Gelsei Guttmann Vilmos. Budapest.
Bihari Sándor: A nagyreményűck. Olf. Báró Gelsei Guttmann Vilmos. Budapest.
Markup Béla : Magyar tigris. Márvány. Báró Csetei Herzog Lipót Mór. Budapest.
Ujváry Ignác : Tanulmány. Olf. Wolfner József. Budapest.
Ferenczy Károly: Őszi fürdés Olf. Dr. Kohner Adolf. Budapest.
Telepy Károly : Sasfészek. Olf. Gróf Széchenyi Béla. Budapest.
Vastagh Géza: Baromfivásár. Olf. Gróf Széchenyi Béla. Budapest.
Glatz Oszkár : Istállóban. Rajz. Gróf Széchenyi Béla. Budapest.
Berkes Antal: Őszi reggel. Olf. Guttmann Lajos. Budapest.
Pállya Celesztin : Tejfeles kofa. Olf. Goldschlacger Samuné. Budapest.
Glatz Oszkár: Öreg ember. Rajz. A "Művészet" szerkesztősége. Budapest.
Berkes Antal : Estefelé. Olf. Báró Wodianer Albert. Budapest.
Poll Hugó : Szalonak vára délről. Pasztell. Dr. Keller István. Budapest.
Basch Gyula: Bruneck. Olf. Bábái Bay Sándor. Budapest.
Brück Miksa: Szalmakazlak. Olf. Szitányi Géza. Budapest.
Katona Nándor: Tél. Olf. Hevesi Bisitz Lajos. Bpest.
Pállya Celesztin: Egy kis traccs. Olf. Schwartz Jakabné. Budapest.
Poll Hugó: Ruhamosás. Pasztell. Reitzer Gyula. Selyp.
Nádler Róbert: Kerti kapu. Olf. Reitzer Gyula. Selyp.
Brück Hermina : Nyár. Olf. Reitzer Gyula. Selyp.
Wagner Géza : Kanizsai kunyhó. Rézkarc. U. az.
Wagner Géza : Régi kastély. Rézkarc. U. az.
Raáb Ervin : Besztercebányai részlet. Rézkarc. U. az.
Raáb Ervin : Tükrözés. Rézkarc. U. az.
Knopp Imre: Csatorna. Olf. Özv. Heller Gáborné. Budapest.
Vaszary János : Cséplés. Olf. Dr. Pálffy Rikhárd. Budapest.
Innocent Ferenc : A pók. Schwarz Jakabné. Bpest.
Knopp Imre : Sikátor. Olf. Roheim Leontin. Bpest
Tull Ödön: Pusztai aszfaltbetyárok. Vízf. U. az. l
Zombory Lajos : Pihenő. Olf. Székely Ferenc. Bpest.
Telepy Károly. Árvaváralja. Olf. (Kar.). Saxlehner Ödön. Budapest.
Telepy Károly: Pince Tátrafüreden. Olf. (Kar.). Saxlehner Ödön. Budapest.
Katona Nándor : Déli nap. Olf. Semsey László. Bpest.
Vastagh Géza : Tyúkok. Olf. Pallos Ármin. Bpest.
Edvi Illés Aladár : Alföldi táj. Vízf. Konopy Kálmán. Budapest.
Knopp Imre: Déli napon. Olf. Surányi Béla. Bpest.
Nagy Vilmos: Cigányleány. Olf. Blum Éórné. Brüsszel.
Ferenczy Károly: Tájkép. Olf. Kohner Jenő. Budapest.

Knopp Imre : A szerelem taván. Olf. Bischitz Mathild. Budapest.
Katona Nándor : Vihar előtt. Olf. Guttmann Lajos. Budapest.
Poll Hugó : Fürdés után. Pasztell. Ferdinánd bolgár fejedelem. Szófia.
Kacziány Ödön : Holdas éj a Dunán. Olf. Ferdinánd bolgár fejedelem. Szófia.
Telepy Károly : Murány-vár kapuja. Olf. Ferdinánd bolgár fejedelem. Szófia.
Katona Nándor : Csend az erdőben. Olf. Ferdinánd bolgár fejedelem. Szófia.

A vásárlások összege az 1904/5. évi Téli kiállításon 126,320 koronát tett ki, mely összegből az államra 37,600 korona, a királyi várpalotára 14,200 korona, társulati nyerőtagokra 35,120 korona és magánosokra 39,400 korona esik.

Spányi Béla. Nyíres tehénnel. Megvette Dollinger Gyula.
Németh Bertalan. Szőlőfürt. Dollinger Gyula.
Vastagh Géza. Oroszlánpár. Gróf Almássy Imre.
Brodsky Károly. Königsee. Gámán Dezső.
Pap Sándor. Parasztudvar. Dr. Metzler Gusztáv.
Németh Bertalan. Szőllőfürt. Horánszky Emília.
Báró Mednyánszky. Fenyves. Dr. Sebestyén Mihály.
Spányi Béla. Esti táj. Ladics Gyula.
Lotz Károly. Fekvő nő. Tury Gyula
Háry Gyula. Lidó-Velence. Dr. Barthos Tivadar.
Edvi Illés Aladár. Olasz táj. Hültl Dezső.
Mendlik Oszkár. Hullámok. Kemény Kálmán.
Mendlik Oszkár. Hullámok. Hültl Dezső.
Telepy Károly. Tarpatak. Dr. Kállay Károly.
Lotz Károly. Női akt. Zsolnay Miklós.
Spányi Béla. Nyírfák. Dr. Barthos Tivadar.
Spányi Béla. Ripacsos rét. Ifj. Rákóczy Aladár.
Pállik Béla. Bárány. Dr. Püspöky Emil.
Spányi Béla. Pipacsos mező. Dr. Pertik Ottó.
Mendlik Oszkár. Görög tenger. Dr. Pertik Ottó.
Mendlik Oszkár. Háborgó tenger. Dr. Püspöky Emil.
Edvi Illés Aladár. Park Őszszel. Ujházy László.
Mendlik Oszkár. Hullámtörés. Bartal Antal.
Mendlik Oszkár. Schewcningeni tenger. Bartal Antal.
Munkácsy Mihály. Tanulmány. Dr. Sebestyén Mihály.
Mendlik Oszkár. Északi tenger. Dr. Püspöky Emil.
Mendlik Oszkár. Scheweningi hajnal. Dr. Haberern Pál.
Hadsy Olga. Tanulmányfej. Vécsey Kálmán.
Kelety Gusztáv. Vízmosás gólyával. Dr. Hajós Lajos.

1905 július 1-én lejár a "Veszprémi takarékpénztár" bérházának kiviteléhez szükséges tervekre hirdetett pályázat. Minden emeletsornakalaprajza 1:200, a homlokzatok és metszetek rajza l : 100 méretben készítendő. Az építés költsége 120,000 koronánál nagyobb nem lehet. I. díj 600 korona, II. díj -J00 korona, ezenkívül a .veszprémi takarékpénztár bármely tervet 200 kor.-ért megvehet. Az építőprogramm és helyszíni rajz a fenti takarékpénztártól szerezhető be.

1905 július l-én lejár a zólyomi ág. ev. egyházközség templomterv-pályázata. A templom 2500 személyre tervezendő, építési költség maximuma 140,000 kor. Mérlépték l : 100. A pályázat jeligés. Első díj 600 kor., második díj 400 kor., harmadik díj 200 kor. Részletes felvilágosítást az egyházfelügyelő ad.

1905 július 1-én lejár a szászvárosi központi temető berendezési tervére hirdetett pályázat. Első díj 600 kor., második díj 300 kor. Bővebb felvilágosítást a városi tanács ad.

1905 augusztus 10-ikén lejár a "Deutsche Kunst und Dekoration" című folyóiratnak legényszoba-tervekre hirdetett pályázata. Bővebb felvilágosítást a lap szerkesztősége ad Darmstadtban.

1905 augusztus 31-ikén lejár a két római magyar festőművészeti díjra kiírt művészeti pályázat. Az Országos Képzőművészeti Tanács a római magyar művészházban legközelebb megüresedő két festőművészeti műteremre (a hozzájok tartozó lakószobával együtt) és a velük járó 3000—3000 k. ösztöndíjra ezennel pályázatot hirdet, amelyen részt vehet minden magyar honosságú s egyszersmind magyarul tudó festőművész, életkorának 25 évétől kezdve. A műtermek és ösztöndíjak 1905. évi október hó 1-től 1906. évi szeptember hó 30-áig terjedő egy esztendőre adományoztatnak. Az ösztöndíjak év-negyedes részletekben előre utalványoztatnak. Az egyik műteremre és ösztöndíjra oly festőművészek pályázhatnak, akik kötelezik magukat, hogy Rómában tartózkodásuk alatt egy vallásos tárgyú festményt készítenek el; a másikra pedig olyanok, kik ott a középkori magyar történelem köréből vett festészeti feladat megoldására vállalkoznak. E festmények az illető festűművészek tulajdonában maradnak, tehát velők szabadon rendelkezhetnek. A pályázó festőművészek tartoznak a fönt említett feladatok köréből a mű megoldásának gondolatát 75 X45 cm. mértékben, illetve ennek a területnek megfelelő bármily formátumban bemutatni. Megoldási képességük igazolásául vagy általán ismert kész műveikre kell hivatkozniuk, vagy képességüket jól megértető egyéb műveiket kell bemutatniuk. A benyújtott vázlatok csak a pályázó művészek képességének megítélésére alkalmas alapul tekintetvén, a művészek nem köteleztetnek arra, hogy művöket Rómában e vázlatok alapján készítsék el. A pályázók igazolni tartoznak magyar honpolgárságukat és életkorukat; ezen túl pedig megkivántatik tolok, hogy pályázatukhoz életöknek, művészeti pályájoknak pontos adatokban fölsorolt rövid történetét mellékeljék. Azok a művészek, akik feladatukkal a szóban levő esztendő alatt elkészülni nem tudtak, avagy elkészültek, de egy újabb feladatnak Rómában való megoldására nyertek ösztönzést, műtermük használatának és ösztöndíjoknak a következő évre való meghosszabbítását kérhetik. A legtöbb idő, amit egy-egy művész ily meghosszabbítás révén műtermének és ösztöndíjának élvezetében eltölthet, három esztendő. A művészek az ösztöndíj elnyerését követő év április 30-áig a M. Orsz. Képzőművészeti Tanácsnál bejelenteni tartoznak, hogy a műtermet szeptember 30-án elhagyni kivánják-e, vagy a következő évre való meghosszabbításért folyamodnak. Ez utóbbi esetben folyamodásukat kellő megokolással azonnal be is terjesztik. E jelentkezés alkalmával a lefolyt esztendő alatt végzett munkájukról részletes jelentést kell tcnniök a M. Orsz. Képzőművészeti Tanácshoz, munkájukról készített s a mű megítélésére minél alkalmasabb fényképfelvételek melléklésével. A pályázó festőművészek Rómában elkészített műveiket tartoznak a budapesti műcsarnok legközelebbi tárlatán kiállítani. A pályázati kérvényeket 1905. évi augusztus hó 31-éig keli a M. Orsz. Képzőművészeti Tanácshoz benyújtani; a művészek nevével ellátott mutatványművck elhelyezése tekintetében az Orsz. Tanács irodájában (Budapest, V., Bátori-utca 12. sz.) nyerhető értesítés. A határidőn túl beérkező pályázatok figyelembe nem jönnek. A pályaművek fölött a M. Orsz. Képzőművészeti Tanács festőművészeti szakosztálya fog döntő erővel ítélkezni.

1905 augusztus 31-én lejár a Ramasetter-szobor pályázata. Bővebbet 1. "Művészet", 1905. évf. 2-ik sz., 144. 1.

1905 szeptember hó l-jén lejár a következő pályázat : Hornyánszky Viktor császári és királyi udvari könyvnyomdája Aradi-utca 14. szám, Akadémia-utca 4. szám pályázatot nyit 1. Gazdasági gépgyár fali-naptár vázlatrajzra. 2. Gazdasági gépgyár árjegyzék-boríték vázlatrajzra. A fali-naptár vázlatrajza a következő díjakban részesül: 1. díj 200 korona, 2. díj 125 korona, 3. díj 75 korona. A boríték vázlatrajza a következő díjakban részesül: 1. díj 150 korona, 2. díj 100 korona, 3. díj 75 korona, A pályázatot hirdető cég úgy a falinaptárra, mint a boríték vázlatrajzára vonatkozólag fen-tartja magának azt a jogot, hogy a beérkezett és díjjal ki nem tüntetett fali-naptárak vázlatrajzai bármelyikét 75 koronáért, a borítékok vázlatrajzait pedig 50 koronáért megvásárolhatja. Az összes díjazott és megvásárolt vázlatrajzok a cég tulajdonába mennek. Az eredeti rajzok, amennyiben azokra nézve a cég nem szerezte volna meg a tulajdonjogot, ajánlott postaküldemény útján fognak szerzőiknek visszaszármaztatni. Egyenlő értékű vázlatrajzok beérkezése esetén a műbirálóknak jogukban áll a díjak magasságát, a kitűzött díjak összegének keretén belül megváltoztatni, vagy ha az első pályázat meddő maradna, egy újabb pályázatot kiírni. A pályázat eredménye 1905 szeptember hó folyamán fog kihirdettetni. A pályaművek gondosan csomagolva Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomda (VI., Aradi-u. 14 ) cimérc küldendők. Minden mű jeligével és zárt borítékkal látandó el, amelyben az azonos jelige, a szerző neve és cime foglaltatik. A pályázat műszaki feltételei a következők : A fali-naptár 64X46 cm-es haránt vagy magas alakban, 2—5 színes kivitelre tervezendő. A naptári részen kívül a cégfelirat számára megfelelő hely hagyandó; továbbá tekintetbe veendő, hogy a naptár sokszorosítása könyvnyomdai. gyorssajtó útján történik. A naptár díszítése a pályázó ízlésére bízatik, de mindenesetre figyelembe veendő, hogy a díszítések lényege csakis a mezőgazdaságra lehet vonatkozással. — A. boríték vázlatrajza, harántalakban 35X21 cm. nagyságban és esetleg 2-4 színes kivitelre tervezendő. A szokásos szöveg számára kellő hely hagyandó. A díszítést illetőleg a pályázónak saját ízlése legyen mérvadó. Ha egy és ugyanazon pályázó mind a két vázlatrajzra nyújt be pályázatot, szükséges, mindegyikhez külön-külön jeligés levelet mellékelnie ; a jeligék azonban nem lehetnek azonosak. — Bővebb felvilágosítást ad Hornyánszky Viktor cs. és kir. üdv. könyvnyomdája, Bpest, Aradi-u. 14.

1905 szeptember 30-ikán lejár a nagyváradi "Fekete Sas" szálloda újjáépítési tervpályázata. Mérlépték l: 200. Első díj 16OO kor., második díj 1200 kor., harmadik díj 800 kor., egyes tervek megvételi ára 500 kor. A pályázat jeligés. Részletes felvilágosítást a nagyváradi városi mérnöki hivatal ad.

1905 október 10-ikén lejár a "Deutsche Kunst und Dekoration" című folyóirat ex-libris pályázata. Bővebb felvilágosítást a lap szerkesztősége ad Darmstadtban.

1905 október 31-ikén lejár a Magyar Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállítására kitűzött díjakra pályázó művek beküldési halárideje. A díjak : 1) a vallás- és közoktatásügyi miniszter által alapított állami nagy aranyérem, amely kompozíció és kivitel tekintetében feltétlen becsű műipari munkáknak ítélhető oda; 2) a kereskedelemügyi miniszter által adományozott 2000 koronás nagy díj és 3) a kereskedelemügyi miniszter által adományozott állami érem. A két utóbbi díjat oly önálló iparosok, ipari vállalatok vagy intézmények nyerhetik, amelyek az iparművészet körébe tartozó munkák készítésével és forgalombahozásával foglalkoznak. Bővebb felvilágosítás az Iparművészeti Társulat titkári hivatalában kapható, Budapesten, IX., Üllői-út 33.

1906 január 8-ikán lejár a Magyar Mérnök- és Épitész-Egylet építészeti nagypályázata. Kívántatik egy nagy teremépület terve, a városligeti iparcsarnokhelyén, nagyobb népgyűlések, monstre-hangversenyek, ünnepélyek, időleges kiállítások és mutatványok számára. A pályázaton csak a nevezett Egylet tagjai vehetnek részt. A pályázat titkos. Pályadíj az egyesületi aranyérem és 1200 korona utazási ösztöndíj. Bővebb felvilágosítást az Egylet titkári hivatala ad.

1906 január 20-ikán délben lejár az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat által Munkácsy Mihály emlékszobrára hirdetett nyilt pályázat. A Társulat a kész szobor nagyságának és anyagának (bronz vagy márvány) a megválasztását teljesen a pályázó tetszésére bízza, csak azt kivánja hangsúlyozni, hogy a szobor kizárólag Munkácsy portrait-szobra legyen. A pályázatra beküldendő művek1/5 méretben készítendők. A szobor teljesen készen, a fölállítással együtt 40,000 koronánál többe semmi szín alatt sem kerülhet. A Társulat díjat nem tűz ki, hanem a kivitelre kiszemelt pályamű alkotóját a megbízással fogja honorálni. A pályabíróság, amelynek összealkotása iránt a választmány a pályázati határidő lejártáig külön fog intézkedni, nyolc művészből és két nem művészből fog állani. A pályabiróság abban a kérdésben, vajjon a pályaművek közt van-e a pályázat itencióinak megfelelő abszolút művészi becsű vagy sem, végérvényesen dönt. Amennyiben van, a pályabíróság a megbízást saját hatáskörében kiadja. Ha nincs, újabb pályázat lesz kiírandó. Megjegyzendő még az is, hogy a pályázat eldöntésére fölkérendő pályabiróság a döntés előtt clő-bírálatot fog tartani, amely alkalommal a pályázat komolyságát esetleg veszélyeztető pályaműveket a pályázatból már előre kizárja. A pályaművek rövid leírással', költségelőirányzattal cs a pályázó művész nevének és lakásának megjelölésével a városligeti Műcsarnokba küldendők.

1906 októker 31-én lejár a Kisfaludy-Társaság Lukács Krisztina jutalomdíjára kitűzött pályalétele. Bővebbet 1. "Művészet", 1905. évf. 2-ik sz., 144. 1.

1905. június 30-án záródnak Parisban a Société Nationale des Beaux Arts és a Société des Artistes Francais kiállításai.

1905 szeptember 17-én záródik a berlini nagy nemzetközi kiállítás.

1905 szeptember végén záródik Liége-ben a nagy nemzetközi kiállítás.

1905 szeptember végén záródik Londonban a Royal Academy kiállítása.

1905 október 1-én nyílik meg a városligeti műcsarnokban K. Spányi Béla külön kiállítása.

1905 október 15-cn nyílik meg Parisban a Sálon d'Automne kiállítása.

1905 október 21-én záródik a városligeti műcsarnokban K. Spányi Béla külön kiállítása.

1905 október 25-én jár le az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1905/6. évi téli kiállításának a beküldési határideje.

1905 október végén záródik Münchenben a IX. nagy nemzetközi kiállítás.

1905 október 31-én záródik Velencében a VI. nagy nemzetközi kiállítás.

1905 november 15-én nyílik meg az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1905/6. évi téli kiállítása.

1905 november 15-én záródik Parisban a Sálon d'Automne kiállítása.

1905 novemberben nyílik meg Bécsben a Hagen-bund őszi kiállítása.

1905 november végén nyílik meg a Genossenschaft der bildenden Künstler Wiens őszi kiállítása.

1905 december 27-én záródik a Genossenschaft der bildenden Künstler Wiens őszi kiállítása.

1905 decemberben záródik Bécsben a Hagenbund őszi kiállítása.

1906 január 15-én záródik az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1905/6. évi téli kiállítása.