|
HAZAI KRÓNIKA
A KÉPZŐMŰVÉSZETEK NÉPSZERŰSÍTÉSÉRŐL tanácskozás folyt október 17- ikén a közokt. minisztériumban Lukács György kultuszminiszter elnöklésével. Megvitatták az Uránia tudományos egyesületnek azt a tervét, hogy műkereskedő-részvénytársaság alakíttassák a város központjában, látogatott helyen, kirakatos helyiségben, ahol kisebb műtárgyakat vásárolhat a közönség. Az állandó kiállításon kívül a műkereskedés foglalkozzék megrendelések gyűjtésével és elfogadásával és működjék közre azon is, hogy a dekoratív művészet minél szélesebb körben találjon alkalmazást és hogy az iparművészet termékei a festők és szobrászok közreműködésével több invencióról, nemesebb ízlésről tanúskodjanak. A műtárgyak árai lehetőleg az értékhez mértek és szabottak volnának, mert a túl-csigázott árak éppen oly megrontói a közönség bizalmának, mint az alkudozás. Minthogy továbbá a művész könnyen juthat oly helyzetbe, hogy művét bizományba nem adhatja, a műkereskedés a megállapított ár 30 %-át előlegezhetné is. A műkereskedés nem volna nyerészkedő vállalat, inkább közvetítő a művész és közönség közt. A terv kivitele pénzbeli állami támogatást igényelne.
Az eszmecsere e kérdés felett még nincs befejezve.
Oly intézményről lévén szó, amely úgy az Uránia, mint az állam patronátusa alatt állana, foglalkoznunk kell jelentőségével. Annyi bizonyos, hogy művészeinknek nagyon kezére járna valamelyes egészséges alapon szervezett műkereskedői élet. De sajnos, e részben még gyengén állunk. Összes idevágó kereskedéseink munkája csak félmunka. Némelyik egészséges verseny híjján egyoldalúan aknázza ki a helyzetet, másutt hiányzik a kellő szakértelem. Egyes nagy intézeteink, mint például a Könyves Kálmán, a műkereskedés terén jelentékeny érdemeket is szereztek már, de a mai viszonyok közt nem hajlandók képek és szobrok fix vásárlására százezreket költeni. A nagy tőkével dolgozó műkereskedés típusa még nem alakult ki nálunk, mert a nagy tőke fázik az ilyen vállalkozástól, pedig, ha türelmes volna, bizonyos idő múlva szép gyümölcseit látná. Az igazi műkereskedés nem alapulhat azon az elven, hogy veszek ma képet s holnap gyorsan túladok rajta: az előrelátó műkereskedő ma veszi a képet, hogy tíz év múlva adja el. A fiatal, tehetséges festő ma egy százasért adja el azt a munkát, amely tíz év múlva néhány ezrest ér. Persze nem mindegyiké. Viszont annak a fiatal embernek ma többet ér az a száz forint, mint egy évtized múlva tízszer annyi. Ilyen s rokonelveken épülhet fel az olyan műkereskedés, amely nemcsak a maga fáradságáért megkapja a polgári hasznot, de jótékony hatással bír a művészekre nézve is. Ilyesmiről azonban a nagy tőke idegenkedése folylán nem is lehet álmodni.
A képkereskedés másik módját, a bizományba vételt és részletfizetésre való eladást már megvalósította a Könyves Kálmán. Ez viszont csak bizonyos keretek között mozoghat s enaek mindig számolnia kell a részletüzletet igénybe vevő közönség ízlésével. Természetes, hogy a nagy tömegnek csak olyan holmit lehet eladni, ami a nagy tömeg ízlésének, műveltségi fokának megfelel. S nagy tömegről lévén szó, ezt az ízlést, ezt a műveltségi fokot nem tarthatjuk elsőrangúnak. Viszont senki sem akaszthatja meg az alsóbbrendű műtárgyak kereskedelmi forgalmát. A kereskedés olyasmivel foglalkozik, ami kelendő.
Nem szólhatunk e tárgyhoz, míg a magánkereskedés vállalkozásairól van szó. Csak akkor foglalkozhatunk ezzel a kérdéssel jogosan, ha állami pénz köti le magát ily célra. Az államtól — mint a memorandum helyesen kiemeli - - nem várhatunk nyerészkedésre alapított üzletet, mert az államnak, mihelyst művészetről van szó, csupán a művészet ideális érdekének előmozdítása juthat feladatul. A tervbe vett műkereskedés tehát csupán akkor angazsálhat állami pénzt, ha a művészet ideális érdekeit ápolja. Röviden : ha csakis igazán művészi holmit juttat a közönség otthonába. Miképpen lesz ez lehetséges, egyelőre nem tudjuk.
Van azonban a felvetett tervben egy oly egészséges mag is, amelynek, ha fejlesztik, felette örülnénk. Ertjük itt az iparművészeti tárgyak propagálását. Itt már biztosabb úton járhat az alapítandó intézmény.
Míg ugyanis a festménynél minden egyes darab beható bírálatot kiván, ha nem vásári holmi-e, hanem művészi termék, addig néhány kitűnő iparművészeti terv vagy minta elég arra, hogy ezer s ezer vevő kielégíttessék, még pedig igazán művészi értékű holmival. A mesteri tervről akár ezer példány széket, keretet, berendezést, hímzést lehet készíttetni s az eladó biztos, hogy az állam pénze csakugyan művészi propagandára van angazsálva. Ha az alapítandó intézmény kellő módon népszerűsíteni tudja üzletét, ha megtalálja a publikumhoz vezető utat és megnyeri annak bizalmát, ha kormányzón munkálkodik s nem engedi magát a közönség ízlése által vezettetni, úgy felette nagy érdemeket szerezhet magának. A programmban ezt tartjuk a legszebben megvalósítható, leghasznosabb eszmének. (—).
A MŰVÉSZI NEVELÉS KÖZÉPISKOLÁINKBAN. Egy nagy zenészt megkérdeztek egyszer, hogy vajjon mit tart arról, hogy a műkedvelő zenészek gombamódra szaporodnak. Az én véleményem szerint, felelte a művész, minden gyermeknek kellene valamely hangszert játszania. Ha teljességgel nincs hallása, hagyja abba, de ha van, úgy fejleszsze képessége szerint lehetőleg magas fokra ; igyekezzék annyira kiművelni zenei érzékét, hogy élvezni tudja az égáldotta nagymesterek műveit s a nagy művészek interpretációját. És valóban, azért, hogy az alkotó művész élvezetét nem is szerezheti meg akármelyik földi halandó, meg se kísérelje megszerezni az emberi élvezetek egyik legnagyobbikát, a műélvezetet ? A zene és minden más művészet felfogására nevelni kell az ifjúságot.
Mondják, hogy iskoláink, nevezetesen középiskoláink, művészi nevelésben részesítik tanítványaikat. A kik maguk középiskolába jártak, vagy akár csak fligyelemmel kisérték, tudják, hogy miben áll ez a művészi nevelés. Én ezúttal csak a képzőművészeteket illetőleg szándékozom néhány megjegyzést tenni.
Az ebbe való belemélycdést a lelki élet általános művelésén kívül több eszközzel lehet elérni. A művészetek iránti fogékonyságot közvetlenül mindenek fölött kitűnő művek szemléltetése ébreszti fel. Aztán a művészet fejlődésének története a világtörténelemmel kapcsolatban. Végre maga a rajz és mintázás tanítása.
Épp arra, ami a művek szemléltetését illeti, vagyunk mi olyan büszkék. Hisz a középiskolák tanítványai elmennek a tárlatokra és legalább egyszer nyolc évben az akadémiába és múzeumba is.
Egy tárlaton csendben ültem egy mélabús, ködös angol tájkép előtt, midőn egyszerre nagy horda, vagy ötven 15 —16 éves kamasz-gyerek tódul be mögöttem nagy lármával, nevetéssel. A tanár megáll a szoba közepén, körülnéz, egy-egy jámborabb fajta gyerek lesi szájáról a szót, mire ő a legnagyobb határozottsággal kijelenti: ezeket nem érdemes megnézni. Ezzel tódul tovább a tömeg, oda se néz — hisz nem érdemes. Úgy látszik, a többi termet sem volt érdemes megnézni, mert néhány perc és körülszáguldtak, de ezt se mindnyájan, mert az ügyesebbek közben elillantak. Egy hűséges tanuló ugyan visszavitt közben vagy ötöt, a kik már majdnem kereket oldottak. "A tanár úr mindnyájatokat hív, van valami nézni való!" Pajtás Ödön rajzai voltak. Bizony meg lehetett azokat nézni tízszer is, nem egyszer, de azért, ha én az a tanár-úr vagyok a tudós szemüveggel és az Isten kegyelméből tanárrá fölkentség dicső ábráza-tával, már csak mást mutattam volna nekik, legalább is olyat, amit maguktól nem vesznek észre. 50 kamaszszal tárlatra menni már magában is hiba, hacsak öt csoportban öt tanár nem vezeti őket, de hogy művészi érzék nélküli, értelmetlen emberre bízzák az ifjúság vezetését, az megbocsáthatatlan. Azt hiszem, minden iskolában akadna egy-egy tanár, aki erre alkalmas lenne - - válogassa meg az igazgató, hogy kit küld velük. Egy kis helyes útmutatás és a természetes fogékonyság felébred az ifjúban - - hisz az ifjúság jó anyag - és mint az oltásnak, ha nem is fogamzik meg mindig, tagadhatatlan az áldásos volta, úgy az ifjúság, művészi nevelésére fordított igyekezetnek is megteremnének gyümölcsei. Ha csak egy kép, egy szobor vésődött a gyermek leikébe, szinte biztosra vehetjük, hogy tovább fog növekedni a művészi érzék ez első csirája. — A tárlatlátogatás ünnep legyen, lelki ünnep. A múzeumok látogatása meg éppen szentélybelépés lehetne az ifjúságnak. Ha a történelem és kulturtörténelem egybeforrott volna az ifjú tudásában, ha úgy támogatnák egymást, mint a fizika a chémiát és viszont, akkor úgy is lenne. Hisz egyik a másiknak tükre, hisz a művészetet a korszellem teszi olyanná, a milyen. Aki megérti azt, hogy mit fejez ki egy gót templom, az jobban megérti azt a szellemet, mely a középkort jellemzi, aki ismeri és érti Velazquez képeit, életét, viszonyát az udvarhoz és világfelfogását, jobban megismerheti a spanyol udvart s ama kor domináló gondolatait, mintha uralkodók hosszú sorának ismeri hadi tetteit, hadakozási módját, harcaik helyszínét és befolyását a legapróbb és leghűbb részletekig. És aki egy kor szellemét a történelem kapcsán felismerte, az megérti viszont művészetét. Élvezni fogja még a primitiv technikájú művet is, ha igazán művész alkotása. Hisz benne van a középiskolai oktatásra vonatkozó utasításokban, hogy figyelemmel kell lenni a kulturtörténelem főbb eseményeire is, de míg egyrészt a fejlődés menete, egybefüggő tárgyalás érne csak valamit, másrészt a tananyag nagysága s a tankönyvekben tárgyalt kultur-történelem elenyésző volta már magában lehetetlenné teszik azt, hogy ez utasítást komolyan vehessék. Én megfigyeltem az akadémián is iskolai látogatókat. Katalógussal böngészik a nagy festők neveit. Siralmas, a mint az ifjúság orrát a jegyzékbe dugva megy végig a termeken, a míg egy elkiáltja magát, hogy: Rembrandt! Erre mind odaszalad, dicsérik nyakra-főre, fényes, kitűnő, nagyszerű, ha nem is olyan nagyszerű, mint a melyik nálunk van például. És még siralmasabb lenne, ha valaki megkérdezné, hogy ki az a Rembrandt. A nevét tudja csak, hogy ki volt, azt nem tudja szegény. Ez irányban ijesztő a mi középiskolai tanulónk műveletlenségc. Jóformán semmit se tud. Ha görögpótlóba jár, fogalmat alkothat a görögök művészetéről — borzalom elgondolni, hogy a görög művészet mesevilágát csak akkor ismerheti meg, ha önelhatározásból a megvetett görögpótlóba jár. A római művészetről is tudhat valamit, ha épp arra való jó érzésű tanárja van, de hogy mi volt a görögök előtt s a rómaiak után máig, az ismeretlen előtte. A reáliskolák pedig még a legkezdetlegesebb eszközöket sem nyújtják a művészi érzék felébresztésére.
A szabadkézi rajz tanítása kezd elavult módszerétől szabadulni. Természet után rajzolnak, sőt itt-ott mintáznak is. Ez minden esetre örvendetes, de azért hiába, az iskolai rajztanítás egymagában meg nem művészi nevelés. Hisz festőket, szobrászokat nem kérünk az iskolától, de kérünk olyanokat, kik a műremekeket élvezni tudják. S az iskolai rajztanítás nem lehet elegendő arra, hogy a tanulók átlagát oly fokra fejleszsze, melynél a kézügyességhez igazán szépérzék is járul. Bizony nem ad az iskola művészi nevelést és hogy mennyire mehetne ez irányban, azt a mai kezdetleges viszonyoknál alig lehet megítélni.
Külföldön sok művész és pedagógus foglalkozik e kérdéssel és általánossá kezd válni az az elv, hogy a gyermek művészi nevelését legkisebb korában kell megindítani és szépérzékét állandóan szép környezet hatásával fejleszteni. E szempontból játékszereket és iskolai fali képeket alkottak a művészek s magát az iskolaszobát is ez értelemben rendezték be. Hisz még a mi iparművészeti csarnokunkban is volt egy iskolaszoba, mely azt mutatta, hogy az áramlat hozzánk is eljutott, aztán történelmi képeket festettek az iskola számára ugyan ily szempontból. De míg nálunk elvétve bukkan csak fel egy-egy jel, mely ez irány létéről tanúskodik, külföldön már egy szomorú kinövése is van itt-ott: az esztétikailag tetszetős, fényes berendezésű iskola, amelynek padjairól lerí a szegény fiú foltozott köntöse, amely élesebbé teszi a szegények és gazdagok közti különbséget, újabb kívánságokat ébreszt, újabb kielégíthetetlenséget, a mely az igényeket ébreszti, midőn a művészi érzék fejlesztését célozza. Egy gót templom hangulata, egy hatalmas középület monumentalitása, omladozó vár a hegyormon, egy Velazquez-kép nem kelt vágyakat, de felkelti a fényűző iskola hamis szépsége. Mert az az iskola, melyben luxus van, nem is szép, nem felel meg céljának, veszt komolyságából, nem stílszerű. Az iskolaszoba, ha tágas, világos, tiszta, berendezése jó anyagból készült, a falon jó képek függnek s hozzá az ablakon néhány cserép virág áll - - a legszebb.
Volna azonban még egy neme a szép iskolaépítésnek és berendezésnek, mely amellett áldásos hatással lehetne a vidék lakosságára. Minden vidék stílusának megvan a maga jellege, vannak határozott alakú diszítményei, épületei, bútorai. E stílust alaposan áttanulmányozva, ennek nyomán kellene az iskolaépületet építeni. Ha valahol áldásos az, ha a szépérzék, ha valamely építkezési irány vagy bútorstílus iránti szeretet beférkőzik a gyermek leikébe, úgy biztosan a nép közt az, művészi és gazdasági szempontból egyaránt. Igaz, hogy a nép-iparművészetet nem kellett hajdan mesterségesen fejleszteni, de ma, ahol annyi tényező dolgozik a természetes fejlődés ellen, annál inkább. Gyárilag előállított iparcikkek olcsó volta, a szállítás könnyűsége, a vidéki lakos sűrű érintkezése a városival, ennek utánzása, mindmegannyi gátló körülmény. Látjuk, hogy a nálunk oly változatos és oly szép népviselet is ritkul. Az iskolának rajzzal, mintázással oda kellene hatnia, hogy ez irányban ébreszszék fel a rájuk bízott gyermekek hajlamát.
Az iskolának, a mily nagy a hatalma a nemzet életében, oly nagy a felelőssége, - - a sajtó lapjain kérve fordulunk az intéző körökhöz, vegyék kezükbe a legszebb feladatot: a művészet iránti érzéket felébreszteni az ifjúságban.
NEMES MÁRTA
MŰVÉSZI SÍRKÖVEK TERVEINEK beszerzésére e folyóirat szerkesztősége pályázatot hirdet, amelynek teljes szövegét a "Lejáró pályázatok" rovatában adjuk közre. Régóta tapasztaljuk, hogy a közönség gyakran drága pénzen is csak művészietlen, belső érték nélkül szűkölködő munkákhoz jut : a kerepesi temető obeliszk-tömege kiáltó bizonyíték erre. De ugyancsak köztemetőinkben nem egy kisebb-nagyobb síremlék arról is tanúskodik, hogy aránylag csekély költséggel is lehet művészi alkotást szerezni, építészeink és szobrászaink e részben csakugyan jeles műveket is készítettek már. Pályázatunk révén épp a közönséget akarjuk kiváló tervelőkkel összekapcsolni s reméljük, hogy a beérkezendő művek ezt a célt csakugyan el is fogják érni. A legszebb terveket a Művészet reprodukcióban fogja közölni.
A MŰALKOTÁS MINT ÁRÚ. Azok a mozgalmak, amelyek művészetünk népszerűsítését célozzák, törekvésük során mindig az elé a kérdés elé kerülnek, hogy a művészek alkotásait hogyan lehetne legkönnyebben értékesíteni, azok az akciók pedig, amelyek a műtermékek eladásának fokozását tűzték ki föladatukul, okvetetlenül annak a kérdésnek megoldását látják szükségesnek, hogy hogyan is lehetne művészetünket népszerűsíteni. Ennek a cirkulusnak területén kell művészetünk prosperálásának föltételeit, körülményeit keresni. Mert a művészet még a maga legmagasabbrendű fázisaiban is, az alkotás közben is, megérzi a művész boldogulása körülményeinek hatását. A művészet népszerűsítése s alkotásainak értékesítése ennek a boldogulásnak föltételei. Azok a körülmények s ezek a föltételek ugyancsak részei a művészet formáló milieunek. Ebből a szempontból kell tehát a műkereskedelmet megítélni. S ebből a szempontból nagyon fontos, hogy a műkereskedelem tudatában van-e annak, hogy milyen fontos szerepe van abban a milieu-ben. Ebből a szempontból ítélendők meg a Könyves Kálmán műkiadó társaságnak művészeti kiállításai is, amelyek a közönségnek azt igyekeznek tudatává tenni, hogy a műalkotás nemcsak látványosság, hanem árú is. Nevezzük igazi nevén, hogy — portéka is ; még pedig olyan, amelyet mindenki megszerezhet. Ennek a nevelésnek során az a köztudat úgy alakul, hogy a műalkotás olyan portéka, amely közszükségletet elégít ki. A nagy tárlatok a maguk nimbusával a műalkotásnak tisztán művészi voltát domborítják ki. S ez helyes is. Hanem azért kívánatos, hogy e tárlatokon is minél többet vásároljon a közönség is, s ne csak a mecénások vegyenek bennük képet, szobrot. A közönséget erre nevelni kell, a közönségnek tudatává kell tenni, hogy a műalkotás portéka, s hogy a műalkotás mint megszerezhető holmi, a kulturembernek rendes szükséglete. Feltűnő, hogy nálunk a mű-kereskedés a maga sokoldalúságában még csak egyetlen nagyobb intézet keretében alakult ki s hogy például eredeti reprodukciók jogainak megváltásával, a képek, metszetek, szobrok sokszorosításával intenzíve még csak egy cég foglalkozik, a Könyves Kálmán. Ami a külföldön már régóta virágzik : az eredeti reprodukció állandó tárlatokkal kapcsolatban, amelyek nincsenek belépődíj fizetéséhez kötve, nemcsak kereskedelmi szempontból helyes dolog, hanem alkalom a közönség maga-nevelésére is. Szinte hihetetlen, de a tapasztalat bizonyítja, hogy a nagy tárlatok nagyközönségének alig van róla sejtelme, hogy a kiállítási nagy látványosság egyúttal vásár is, s hogy a művészek a vásárló közönségre is számítanak. Az ily tárlat a közönségnek valóságos előkészítő tanfolyama, amelyben a nagy tárlatok kézzelfogható megbecsülésére preparálják. És helyes dolog, hogy ily módon szélesebb piaca is támad a magyar művészetnek.
MÉSZÖLY GÉZA IFJÚKORI RAJZA. E füzetben reprodukáljuk Mészöly Gézának egyik ifjúkori művét, amelyet annak birtokosa, Horváth Böske, készséggel bocsátott rendelkezésünkre eredetének adataival együtt, amelyek amaz időből származnak, midőn művészünk, mint ifjú joghallgató, vendégként időzött Székesfehérvárott, néhai édesatyja, Mészöly Kornél törvényszéki ülnök házánál.
Ebben az időben még vajmi kevesen sejtették az ifjú leküzdhetetlen rajzszenvedélyének egy-egy termékéből a leendő művész zsenialitását ; — ámde ezen kevesek között mindenesetre első helyen áll a művész atyai nagybátyja, Kenessey Kálmán, miniszteri tanácsos, kiváló gazdasági iró, Fejérmegye akkori alispánja és Székesfejérvár egykor legnépszerűbb embere: Zsömböry Ede, törvényszéki ülnök ugyanott, akik örömestebb látták volna Mészölyt valamely jelesebb festőiskola, mint az egyetem fal#a között.
Ekkor történt, hogy egy decemberi nap estelén kedélyes társaság gyűlt össze Nagy Zsigmond szentpéri birtokos házánál ; ragyogó téli este volt, amely pár órával azután a legkeményebb ferge-tegre változott.
Metsző szél tombolt, magas hó borította a vidéki város csendes utcáit, ahol akkor még bizony ismeretlen volt a bérkocsi-intézmény.
A vidám ifjúság élénk csevegés közben szántotta a hó fehér, puha útját. Legtöbben egy kis csapatban maradtak együtt; abban, amelyben a már említett Zsömböry Ede, ugyanennek unokahúga, Horváth Böske, Mészöly Géza, Tallián Gyula, Kenessey Miklós és Kopácsy Árpád voltak. Őket nem boszantotta a fergeteg, körükből hangzott fel a legtöbb vidám kacaj és nem egyszer ama dévaj megjegyzés, hogy : "No, ha ezt a furcsa "utazást" lefotografálná valaki!"
Azt hiszem, hogy a társaság ifjú hölgytagjának tetszett ez eszme legjobban ; talán ő nyilvánította erre irányuló kívánságát legmeggyőzőbben, mert néhány napra ezután, midőn Szilvester-estéjén Zsömböry házánál találkoztak az ismerősök, őt, Horváth Böskét, érte a meglepetés, mely képünk eredetijét, a "Hazatérés"-t tartalmazva, az ő címére szólt.
Légiéiül, mindjárt a felirat alatt állt a művész nyújtotta dedikáció :
"Istentől és jókedvéből teremtett nők egyikének!"
- Utána, amint következnek: Mészöly Géza, Horváth Böske, Tallián Gyula, Kenessey Miklós, Zsömböry Ede alakjai, a rajz jobb sarkán a művész nevének kezdőbetűi.
Ez és ehhez hasonló, napról-napra mind sűrűbben megújuló, a művésziélek szárnybontására valló jelek voltak azok, amelyeknek ereje és a fentnevezett, minden nemes és szép iránt lelkesedő, két férfiú befolyása győzedelmeskedett a szülőknek a pályaválasztást illető aggodalmain, elannyira, hogy a következő év már a bécsi, majd a müncheni akadémián találta művészünket, mint pályadíjnyertest, a Lenau-féle "Schilflieder"-ék I. számának illusztrációjáért, illetve ennek következő strófájáért: "Drüben geht die Sonne scheiden Und der müde Tag entschlief; Nieder hangen hier die Weiden In den Teich so still, so tief." Ennek a képnek a fotográfiája is megvolt Zsömböry Ede hagyatékában, de talán éppen mert csak fotográfia volt: teljesen alkalmatlanná vált a másolatra; míg Mészöly Géza rövid, de ragyogó pályafutását glóriával vonja be a művészet géniusza.
MÉSZÖLY GÉZA IFJÚKORI RAJZA
FÉNYES ADOLF "Egy leány, egy legény" című olajfestményét közöljük színes sokszorosításban e füzet műmellékletén. Ugyanennek a művésznek a 360-ik oldalon sokszorosított festményét a Könyves Kálmán műkiadó r.-t. jogosításával közöljük.
EGY LEGÉNY ÉS EGY LÁNY
FÉNYES ADOLF OLAJFESTMÉNYE
MUHITS SÁNDOR rajzolta a 353-ik oldal fejlécét és a 383-ik oldal záródíszét.
HARMOS KÁROLY rajzolta a 362-ik és 371-ik oldal fejlécét és a 381-ik oldalon levő "Tavasz" című képet. Ennek eredetije ecsetrajz.
TAVASZ HARMOS KÁROLY RAJZA
LAKATOS ARTÚR rajzolta a 370-ik. oldalon közölt ex-librist és a 402. és a 404. oldal fejlécét.
ZOMBORY LAJOS egyik vázlatrajzát közöljük a 380-ik oldalon. Eredetije toll- és fekete krétarajz.
VÁZLAT
ZOMBORY LAJOS RAJZA
JUSZKO BÉLA rajzolta a 386-ik oldal fejlécét.
PETTENKOFEN ÁGOST-nak e füzetben reprodukált képei közül az "Alkony a Tiszán" a "Magyar vásár" és a "Csók" címűek J. Löwy bécsi udvari műintézetének jogosításával közöljük. Pettenkofen szolnoki lakóházának a 399-ik oldalon közölt képének eredetije amatőr-fénykép, amelyet ifj. Nerfeld Ferenc készített.
SCHWAB GYULA "Kapu és kerítés-rács" című rajzát közöljük a 400-ik oldalon. Eredetije ceruzarajz.
KAPU ÉS KERÍTÉS-RÁCSOK
SCHWAB GYULA TERVRAJZA
LECHNER ÖDÖN rajzolta a 401. és 407-ik oldalon közölt villatcrvet.
VILLATERV
LECHNER ÖDÖN MŰVE
(DÉLI HOMLOKZAT, HÁTSÓ HOMLOKZAT, FŐHOMLOKZAT)
VILLATERV
LECHNER ÖDÖN MŰVE
(ÉSZAKI HOMLOKZAT, EMELETI ALAPRAJZ, FÖLDSZINTI ALAPRAJZ)
TIRPÁK SÁNDOR rajzolta a 409-ik oldal fejlécét.
SIMAY IMRE "Családi öröm" című bronz-szoborművét reprodukáljuk a 412-ik oldalon.
CSALÁDI ÖRÖM SIMAY IMRE SZOBORMŰVE
KIÁLLÍTÁSOK. Októberben kezdődött meg a fővárosban a kiállítások idénye. Csaknem egy időben nyílt meg a Műcsarnokban K. Spányi Béla képeinek kiállítása (okt. 7.) és a Nemzeti Szalon őszi tárlata, amely magában foglalta Szenes Fülöp festményeinek kollektív-kiállítását is (okt. 8). A szolnoki művésztelep október 18-án mutatta be nyári munkálkodásának eredményét Szolnokon, Csók István pedig az itthon és Parisban legutóbb festett képeit a Könyves Kálmán művészeti szalonjában, október 24-ikén. Másnap nyílt meg az Iparművészeti Múzeum palotájában az Iparművészeti Iskola jubiláns kiállítása. November 4-én nyílt meg Pozsonyban a Képzőművészeti Egyesület kiállítása. A Nemzeti Szalonban Budapesten november 5-én nyitották meg Fényes Adolf képeinek külön kiállítását.
ÚJ SZOBROK. Néhány újabb művészi síremlékkel gyarapodott mindszentek napján a kerepesi-úti temető. Ott leplezték le október 31-ikén Vadnay Andor és Erkel Sándor síremlékét. Az előbbinek szobrászati részét Kallós Ede, az utóbbiét Róna József készítette. Mindkét emlék építészeti része Márkus Géza műve. - - Szegeden okt. 22-ikén avatták fel ünnepélyesen Vásárhelyi Pál szobrát, amelyet Mátrai Lajos készített.
KITÜNTETÉSEK. A velencei nemzetközi műtárlaton Ferenczy Károly "Műteremben" című művére nagy aranyérmet kapott.
A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank tervpályázatara beérkezett tizenegy pályamű közül kivitelre alkalmasnak egyet sem talált a bírálóbizottság s a három díjat összevonta és egyenlően megosztva Hubert József, Hültl Dezső, Bálint & Jámbor, Alpár Ignác és Schmál Henrik terveinek ítélte oda. A nagyváradi Fekete Sas-szálló tervpályázatán az első díjat Komor Marcel & Jakab Dezső, a második és harmadik díjat megosztva Tőry Emil és Habicht Károly terveinek ítélték oda.
A Szászváros tanácsa által új temető berendezési tervére hirdetett pályázaton egyetlen pályamű vett részt, amelyet kivitelre elfogadtak s amely megkapta a 400 koronás pályadíjat. Szerzője Kókai István.
Az Iparművészeti Társulat által Gerenday Béla megbízásából művészi levélpapír-díszre hirdetett pályázaton 49 pályamű közül Barkász Lajos rajza kapta meg a díjat.
KÜLFÖLDI KRÓNIKA
A SFORZÁK KASTÉLYA. Milánóból jelentik: A Sforzák a quattrocento közepéről származó várának 1893-ban megkezdett restaurálása az utóbbi időben nagy lépéssel haladt előre. A Torrione di S. Spirito nevű déli körtorony már teljesen készen van, s az állványok is el vannak takarítva előle. Ez a körtorony egészen olyan, mint a Torrione dél Carmini nevű keleti körtorony és mindakettő vízmedencéül szolgál.
A rusticatömbök egyhangúságát a Sforzák egy nagyméretű címere szakítja meg, mely a veneziai Museo di Correr-ben levő címer nyomán készült. A címer márványból kifaragva egy fiút elnyelő viperát ábrázol, — melyet a Sforzák elődeiktől, a Viscontiaktól vettek át — érckoronával s e fölött babér- és pálmaággal. A felírás a torony múltjára emlékeztet és így szól: "Cum opposita anno 1455 erecta et anno l800 deminuta, visui ac decori urbis instau-rata anno 1904." Megjegyzendő azonban, hogy 1800-ban a tornyot I. Napóleon parancsára és a milánói polgárok óhajtására csak részben rombolták le. A teljes lerombolás csak 1859-ben, a magentai ütközet után következett be, a mikor a vár többi erődítményei is elpusztultak. A két körtorony közt lévő sarkos főtorony, melyet építőjéről Torre del Filarete-nek neveztek el, nemsokára szintén teljesen helyre lesz állítva. Ez a torony jóval kimagaslik a többi öt torony közül és szépen zárja le Milano egyik legelőkelőbb utczáját, a Via Dantet. A vár restaurálását 1906-ig, a mikor a vár mögött lévő parkban a Simplon alagút megnyitása alkalmából kiállítás lesz, úgy nagyjából befejezik. A régi vár annak idején a renaissance legragyogóbb udvarának volt a lakóhelye, ahol Lionardo da Vinci és Bramante is működtek. Később spanyol vagy osztrák kaszárnya lett belőle. Az érdekes műemléket, mely századokon át használatlanul volt, már-már le akarták bontani, mikor néhány műbarátnak sikerült a várost annak az eszmének megnyerni, hogy a vár helyreállíttassék. Ma egy iparművészeti iskolán kívül egy archeológiái és egy műtörténeti múzeum, egy régi és egy új képtár és a Museo del Risorgimento van elhelyezve a falai közt. A helyiségek közül a művészet barátaira néze a legérdekesebb a Lionardo tervei szerint készített s a Rochetta saroktornyában levő Sala delle Asse.
ELHALT MŰVÉSZEK.
Boué, Arthur szobrász (szül. 1808-ban), meghalt Berlinben.
Hörner, Karl szobrász (szül. 1828-ban), meghalt Hamburgban.
Deckers, Vincent festő (szül. 1865-ben), meghalt Düsseldorfban.
Dubois, Paul francia szobrász (szül. 1829-ben), meghalt Parisban.
Eilers, Hermann festő (szül. 1837-ben) meghalt Berlinben.
Emelé, Wilhelm csataképfestő (szül. 1830-ban) meghalt Freiburgban.
Ebler, Karl Hermann tanár, szobrász, meghalt Dresdenbcn.
Kreyker, Ottó arcképfestő (szül. 1836-ban), meghalt Hreslauban.
Kriehuber, Josef festő (szül. 1838 bán), meghalt Wienben.
Martini, F. festő (szül. 1829-ben) meghalt Nápolyban.
Neuhoff, Ludwig festő (szül. 1870-ben) meghalt Düsseldorfban.
Nickol, Adolf tanár, táj- és állatfestő (szül. 1824-ben), meghalt Braunschweigbcn.
Oppenroth, W. J. tájfestő (szül. 1847-ben), meghalt Utrechtben.
Rubach, Wilhelm arcképfestő és rézkarcoló (szül. 1868-ban) meghalt Halenseeben.
Schepp, Auguste festőnő (szül l 846-ban), meghalt Freiburgban.
Steffan, Gottfried tájfestő (szül. 1815-ben) meghalt Münchenben.
Stroebel, J. A. B. festő (szül. 1821-ben) meghalt Leidenben
Volkers, Emil tanár, festő (szül. 1831-ben), meghalt Düsseldorfban.
Waterhouse, Alfred műépítő (szül. 1830-ban) meghalt Berkshireben
Werner, Hermann életképfestő (szül. 1816-ban) meghalt Sams- Wegen ben.
Vus, Manuel spanyol festő (szül. 1845-ben) meghalt Nuévalosban.
ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTENETÉHEZ
GAÁL KONRÁD, híres iglói harangöntő-mester. 1357—1369 körül. Híre a királyi udvarhoz is eljutott s Nagy Lajos rábízta a visegrádi nagy harang öntését. A harang jól sikerülhetett, mert a király a mestert János és Miklós testvérével együtt a közterhek viselése alól felmentette, kúriát is adományozott neki. A mester viszont azt a 12 arany forint adót, amit kúriájáért fizetett volna, az iglói egyháznak ajándékozta káplántartásra, amely adományt még 1508-ban is élvezett ez egyház. Erről szólnak a következő oklevelek: l. az iglói városi levéltár legrégibb eredeti oklevele, melyben Nagy Lajos 1364 október 6-án átírja és megerősíti Gaál Konrád iglói harangöntőmesternek 1357 augusztus l -én adott kiváltságlevelét Kedves szolgálataiért és főleg a visegrádi nagy harangnak jól sikerült öntéséért János és Miklós testvéreivel együtt a közterhek viselése alól felmentette. 2. Ugyancsak az iglói városi levéltár 1369 június 8-án kelt oklevele szerint János a Boldogasszonyról nevezett iglói egyház (ecclesia beatae Mariae virginis de Nova Villa, quae vulgo Iglosasa appellatur) plébánosa, András Jakab bíró, Gaal Konrád harangöntő-mester, Kooch János esküdt rokonaik és a polgárság nevében a szepesi káptalan előtt egyességet kötnek, hogy Konrád mester a Lajos király neki adományozta és a közterhek alól felmentett kúriájáért járó évi 12 arany forintnyi adót a fentnevezett egyháznak fizeti azzal a kikötéssel, hogy a plébános külön káplánt köteles e pénzen tartani, aki az adományozónak és rokonainak üdvösségéért misézni tartozik. 3. Ugyancsak az iglói városi levéltár 1397 május 8-án Budán kelt oklevelében Zsigmond király az iglóiak kérésére megerősíti Nagy Lajos ama oklevelét, melyben Konrád, Miklós és János harangöntő testvér-mesterekkáplán-tartásra tett alapítványát jóváhagyta. 4. Ugyancsak az iglói városi levéltár 1508 április 7-én Krakkóban kelt oklevelében Zsigmond lengyel király az iglóiak újabb kérésére átírja és megerősíti Zsigmond magyar királynak 1397 május 8-an Budán és János Albert lengyel királynak 1497 február 21-én Sandomirben kelt okleveleit. (V. ö. Dr. Illéssy János: Igló királyi korona- és bányaváros levéltára, Budapest, Athenaeum, 1899.) —179
DR. PEKÁR KÁROLY
HORVÁTH ISTVÁNNAK a Magyar Nemzeti Muzeumban őrzött kéziratai között Quart. Hung. 456. jelzés alatt van egy kis füzete, mely "Mű-vésztár Magyarországra nézve" címet visel. Sok mindent jegyzett fel ebben a kiváló történetíró, ami keze ügyébe esett, de adatainak legnagyobb része ismeretes. Csak azokat említjük, melyek még eddig hiányzanak a közforgalomban levő kézikönyvekben, így is van közöttük néhány név, akikről érdemes lesz további kutatásokat folytatni. Két teljesen ismeretlen, Magyarországon működött festő nevével ismerkedünk meg. Az egyik Avenarius képíró, kiről Horváth István csak azt jegyzi fel, hogy működési ideje 1825 —1831. időközökre esik. Maga is csak egy adatot említ, azt, hogy megfestette Verseghy Ferenc, a költő képét, amely megjelent Höfel Balázs rézmetszetében "Verseghy Ferenc Maradványai és Élete" című Budán 1825-ben megjelent műben. Mit festett még Avenarius, azt nem tudjuk, de helyreigazíthatjuk Horváth István egy téves adatát, mely szerint Avenarius csak 1825-ben kezdett volna festeni. Ennek ellentmond Schams Buda városának leírásában, hol már mint 1822-ben Budán működő festőről tesz róla említést. Fölötte kár, hogy műveit nem sorolja fel, életéről sem jegyez fel semmit és kedveltségéről csak épp az a bizonyság, hogy Schams megjegyzi: "ein sehr geübter Portrait Mahler". Ismét csak azt kell véleményként felemlítenünk, hogy a festő munkái a régebbi budai családok birtokában lehetnek, mert lehetetlen elképzelnünk azt, hogy Avenarius minden munka nélkül élt volna kilenc éven át Budán. A másik ismeretlen festő, kit Horváth István említ, francia származású, neve Du Greux. Egyike azoknak, kiket a XVIII. század utolsó évtizedeiben fellendülő bécsi udvari élet csalogatott a császárvárosba, honnan aztán Pozsonyba ment lakni. Horváth e festőnek is csak egy művéről emlékezik meg. Ez Mária Terézia, a királynő arcképe, mit 1780-ban festett Du Greux. E kép nagy tetszésben részesült és mikor Nitray Mátyás kiadta Budán 1780-ban az egyetemi nyomda betűivel "Dissertatio inauguralis juridica" című művét, e kép metszését közölte könyve élén. Kärgling festőről is szolgáltat Horváth István egy eddig ismeretlen adatot. E festő, kinek működéséről volt már szó a "Művészet" lapjain (123-ik adat), 1814-ben Kelemen Imre arcképét festette, mely aztán Neidl rézmetszetében terjedt el az ismerősök között. Első pillanatra ez adat semmitmondónak látszik, de úgy véljük, kívánatos volna az ily szórványosan itt-ott előforduló képeknek készítőit, tárgyát és évszámát összegyűjteni. Karács Ferenc rézmetsző életéhez is szolgáltat e füzet adatot. Horváth István ugyanis feljegyzi, hogy a Kmeth Dániel: "Astronomia Popularis" című Budán 1823-ban megjelent műhöz Karács Ferenc szolgáltatta a rézmetszeteket, Jaresch János eddig ismeretlen rézmetsző munkájaként fölemlíti Horváth István azt a két rézmetszetet, mit Czövek István "Báthori István élete" (Pest 1817) című művéhez készített. Asner Ferencről is volt már szó a "Művészet" hasábjain. A XVIII. században élt magyar rézmetszőről legyen itt még felemlítve, hogy Tolnay Sándor: "Barmokat orvosló könyve" (Pest 1795) mellett levő metszet e rézmetszőtől származik. —180
JENNY ALAJOS egyike ama történeti képfestőknek, kikről aránylag keveset jegyzett föl művészet-történelmünk. Képességeit jellemzi, hogy őt szemelték ki a Brunswick - képtár őrének is. Ez állásában több ízben jelét adta, mint egykorú feljegyzésekben olvassuk, hogy mily rajongó lelkesedéssel szerette és tanulmányozta a művészetet és alaposan ismerte a művészet történetét is. E méltatója nem szól behatóan műveiről. Csak általánosságban mondja, hogy remekműveket (Meisterwerke) alkotott úgy történeti, mint arcképeivel. Részünkről túlzásnak látjuk e kifejezést, mert ha Jenny Alajos tehetsége oly nagy lett volna, többet is tudnánk felőle. Pedig úgy olvassuk, hogy számos művet alkotott. Sőt Schams is, mikor megírja az 1822-ben Budán élt festők rövid méltatását (Vollständige Beschreibung der königl. freyen Hauptstadt Ofen 385 L), azt írja róla, hogy mindkét téren kiváló festő volt, ki igen sok művével, melyek az ország minden részében elterjedtek, maradandó dicsőséget teremtett magának. —181
A XIX. SZÁZAD MÁSODIK ÉVTIZEDÉBEN BUDÁN ÉLT MŰVÉSZEKRŐL Schams említett monográfiája alapján csak névleg tehetünk említést, így megtudjuk, hogy ez időben Budán Helm és Kestele voltak a freskó- és díszletfestők, ezeken kívül még Herr Károly foglalkozott díszletfestéssel. Mint szobrászt Held Frigyest említi, kinek több munkája ismeretes. A Vízivárosban volt Renner rézmetsző üzlete, ki mellett csak Binder özvegye folytatta férje mesterségét, a rézmetszést. Mint kedvelt és becsült festőt említi még Clarot, ki arcképfestéssel foglalkozott és a gróf Sándor családnak volt a rajztanítója. A nyilvános rajziskola tanítójáról: Sigwart Józsefről is feljegyzi, hogy kiváló művész szakmájában. —182
ASZTALOS SÁNDORRÓL, aki oly hősiesen védte 1849. február 8-ikán Arad városát a betörő ellenséggel szemben, kevesen tudják, hogy az ecsetet is forgatta. A szabadságharc vitéz katonájának még most is élő özvegyétől, az egykori ünnepelt énekesnőtől: Berndes Eliza asszonytól tudjuk, hogy Kindermann Adolf, az ismert festőművész volt mestere. Sokkal rövidebb ideig tartózkodott Kin-dermann társaságában, hisz gyakran volt üldöztetéseknek kitéve, semhogy fejleszthette volna tehetségét. Ma csak egy képe ismeretes, az, mely az aradi szabadságharc-múzeumban van elhelyezve. Ez saját arcképe, mely a hőst mint dolgozó művészt ábrázolja, fején török fezzel, kezében palettával. Az arc elárulja az elszánt férfit, markáns vonásait emeli bozontos sűrű nagy körszakála, szemeiből azonban kisugárzik nemes lelke, mely akkor, mikor e képet, 1856-ban Hamburgban festette, oly boldog volt, mert megismerhette későbbi jegyesét. Érdekesnek találtuk mindezt itt feljegyezni, mert Asztalos Sándor nem az egyedüli, aki a szabadságharc hősei közül a festészetben találtak vigasztalást a börtönben vagy a bujdosás napjaiban, így elégséges lesz ezúttal hivatkozni Gyulai Gaal Miklósra és Rákóczy Partecsics Istvánra, kiktől egész képsorozatot bír az aradi szabadságharcmúzeum, melyeknek ismertetésére még visszatérünk, mert érdekes adaléknak tartjuk e festményeket a magyar művészet történetének megírásakor: világot vetnek az akkori társadalmi élet fejlődő ízlésére. —183
NAMÉNYI LAJOS
A MAGYARORSZÁGI KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉS VELE ROKONSÁGÚ IRODALOM TERÉN 1904-IG MEGJELENT KÖNYVEK KIMUTATÁSA
I. RÉSZ: ÁLTALÁNOS BETŰREND
CADET DE VAUX ANTAL. Intézet. Mi módon lehessen azon épületeknek, melyek a víz áradástól szenvedtenek, egészségtelenségeket eltávozni. (8-r. 15 1.) Pest, év nélkül. Trattncr betűivel.
CADET DE VAUX ANTAL. U. a. (8 r. 15 1.) Budán, év n. A m. kir. akadémia bet.
CADET DE VAUX ANTAL. Azon eszközöknek jelentése, mellyek által az árvízben szenvedett lakásoknak egészségtelen volta orvosoltathatik. D. Ferro német fordításából magyar nyelvre áttétetett. (8-r. 16 1.) Pest, 1789. Trattner bet.
CADET DE VAUX ANTAL. Anzeige der Mittel, die Ungesundheit derjenigen Wohnungen zu vermindern, welche den Ueberschwemmungen ausgesetzt werden. Ins Deutsche von D. Ferro. (8-r. 16 1.) Ofen, 1799. Gedr. mit k. Universitätsschriften.
CASTELAR EMIL. A művészet, vallás és a természet Olaszországban. Ford. Szathmáry György. (K. 8-r. 275 1.) Bpest, 1875. Athenaeum. 3.—.
CASTELAR EMIL. A művészet, vallás és természet Olaszországban. Új sorozat. A szerző engedélyével spanyol eredetiből fordította Huszár Vilmos. (8-r. VIII és 319 1.) 1S95. Athenaeum.
CASTELAR EMIL. A római műveltség és a klasszikus művészet. Spanyol eredetiből fordította Szathmáry György. (8-r. 148 1.) Bpest, 1893. Lampel Róbert. 3.20.
CATALOG der Sammlung von Gemälden älterer Meister in Besitze des Herrn Lanfranconi in Pressburg von Emmerich Ranzoni. (8-r. 30 1.) Pressburg, év. n. An-germaycr C. könyvny.
CATALOG. U. a. (8-r. 18 1.) Pressburg, év n. U. o.
CELLINI BENVENUTO önéletírása. Olaszból fordította Bisanchi, Camerini, Goethe és mások kiadásai után, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta S z an a Tamás. Számos önálló és szöveg közé nyomott képpel. I. kötet. 11 képpel. (8-r. 297 1.) Bpest, 1889. Ráth Mór. 6.—. Vászonkötésben 8.—.
CELLINI BENVENUTO. U. a. II. kötet. (8-r. 277 1.) Bpest, 1891. U. o. 6.—. Vászonkötésben 8.—.
CHERBULIEZ VIKTOR. Művészet és természet. Fordította Geöcze Sarolta. (8.-r 2, 2431.) Bpest, 1893. Akadémia.
CRANE WALTER felolvasása a lipótvárosi kaszinóban 1900. évi október hó 16-án. (4-r. 9 1.) Bpest, 1900. Franklin-Társulat könyvny.
CRANE WALTER. L. Isoz Emilien.
CSÁKI-PALLAVÍCÍNI ZSIGMONDNÉ, Orsini Isabella grófnő képgyűjteményeinek tárgymutatója. Fénynyomatokkal hét eredeti fénykép után. (8-r. 15 1.) Bpest, 1887. Franklin-Társulat könyvny.
CSÁKI M. Baron Bruckenthalsche Gemäldegallerie. Eine Auslese von vierzig Gemälden in Heliogravüren-Imitation. Zur Erinnerung an die Wiederkehr des 100. Todestages des Stifters Baron Samuel von Bruckenthal, Gouverneur von Siebenbürgen. Herausgegeben im Auftrage des Kuratoriums von M. Csáki, Kustos. (4-r. 12 1. és 40 képestábla.) Hermannstadt, 1903. Kommissionsverlag von W. Krafft.
CSÁNYI KÁROLY és Birchbauer Károly. Az új országház, l alaprajz és 64 eredeti fényképpel. (4-r. 22 1. szöveg.) Bpest, 1902. "Pátria" r.-társ. könyvny.
CSÁNYí-Birchbauer. Az új országház. Több szövegábrával és 60 műmelléklettel. (4-r. 37 1.) Bpest, 1902. "Pátria" r.-társ. könyvny. 20.—.
CSÁSZÁR FERENC. A fiumei kikötő. Egy Fiumében építendő kikötő terve mellékletével. (N. 8-r. VIII és 105 1.) Pesten, 1842. Ny. Trattner-Károlyi 50 p.
CSERE JÁNOS. L. Apáczai
CSEREY LUKÁCS dr. Az arc- és tájkép-fotográfia. (N. 8-r. 39 1.) Bpest, 1884. Pfeifer F. bízom. 1.20.
CSIKÓS GYULA. A házi műipar könyve. Melyből több hasznos és új, házilag űzhető műipari munkák megtanulhatók. Kőnyomatos magyarázó ábrákkal. (K. 8-r. 46 1. és l térkép.) Bpest, 1893. Lampel Róbert bizom. —.80.
CSIZIK GYULA. A művészetek történetéből. Általánosak. Történeti áttekintés. Az ó-görög szobrászatról. A pompeji-i festészetről. A reneszánsz. (N. 8-r. 60 1.) Bpest. 1899 Lampel Róbert. —.60
CSIZIK GYULA. Az ipar történetéből. (Az ipartörténetről. A művészi ipar hajdan. A nyomdászat kezdete. Egy fejezet az iparkiállítások történetéből. Az utolsó század.) 19 ábrával. (N. 8-r. 52 1.) Bpest, 1899. U. o. —.60.
CSOMA JÓZSEF. A nemzetiségi címerek. Tanulmányok. Székfoglaló értekezés hét ábrával. (N. 8-r. 23 1.) Bpest, 1901. Akadémia. —.60.
CSOMA JÓZSEF. Az olasz renaissance a magyar heraldikában. Különlenyomat a "Turul" 1892. évi 4. füzetéből. (8-r. 31 1. és 9 rajz.) Bpest, 1893. Franklin-Társ, könyvny.
CSOMA JÓZSEF. Magyar nemzetségi címerek. Lásd Magyar nemzetségek. III. 2,
CSONTOSI JÁNOS. Magyarországi könyvmásolók és betűfestők a XIV. és XV. században. Külön lenyomat a "Magyar könyvszemlé"-ből (8 -r. 20 1. Bpest, év n. Weiszmann Testv. nyom.
CSOPORT, Képzőművészeti —, képes tárgymutatója, az új műcsarnok alaprajzával. (8.-r, 151 és CXI 1.) Bpest, 1896. Lampel R. 2.—
CSORBA ENDRE. Az építkezési szerencsétlenségek okai. Felolvastatott az Országos Iparegyesület összes szakosztályainak 1899. április 6-án tartott együttes ülésén. (8-r. 32 1.) Miskolc, 1899. Stamberger Bernát könyny.
CSUDÁKY BERTALAN. Verescsagin élete és művészete. Staszov után írta —. (8-r. 64 1.) Bpest, 1898. Franklin-Társ, könyvnyomdája. (Szerző kiadása.) 1.—.
CZAKÓ ELEMÉR. Az orsz.magyar iparművészetimúzeum és iskola könyvtárának címjegyzéke. (N. 8-r. VIII és 246 1.) Bpest, 1900. Eggenberger bizom. 2.—.
CZAKÓ ELEMÉR. Lakberendezési kiállítás. L. Katalógusa.
CZAKÓ ELEMÉR. A sokszorosító művészet. L. Ebei-László dr.
CZAKÓ ELEMÉR. A könyvnyomtatás és könyvdíszítés iparművészete. (N. 8-r. 72 1.) Bpest, 1902. Eggenberger bizománya. 1.50.
CZAKÓ ELEMÉR. Kolozsvári Márton és György XIV. századi szobrászok. (8.-r. 39 1. és 5 kép.) Bpest, 1904. "Pátria" r.-társ. könyvny.
CZIGLER GYŐZŐ. Az építőművészet története az ó-korban. L. Ka bel eb o Gyula.
CZIGLER IGNÁC. Művelődéstörténet, különös tekintettel a képzőművészetek fejlődésére, felsőbb leányiskolák számára. 80 művészettörténeti illusztrációval. (8-r. VIII és 199 1.) Bpest, 1895. Lampel R. Kötve 3.20.
CZIGLER IGNÁC. U. a. (N. 8-r. VIII, 200 1.) Bpest, 1902. U. o. Díszkötésben. 5.—.
CZIKE FERENC. Az olajfestészetről. Kézikönyv műkedvelők számára. (N. 8-r. 149 1.) Bpest, 1886. Nagel O. bizom. 3.20.
CZIKE FERENC. U. a. Második bővített és anatómiával kiegészített kiadás. Az emberi test idom- és aránytanáról, a szöveg közé nyomott 53 ábrával és l kép-melléklettel. (8-r. 203 1.) Bpest, 1898. U. o. 5—.
CZIKE FERENC. Az aquarell-festészetről. Kézikönyv műkedvelők és tanuló ifjúság számára. (8-r. 84 1. Bpest, 1897. Ifj. Nagel O. Vászonba kötve. 3.—.
CzIKE FERENC. Művészeti anatómia az emberi test idom- és aránytanáról. Műkedvelő festők és szobrászok számára. A szöveg közé nyomtatott 42 ábrával és két darab képmelléklettcl. Különlenyomat az Olajfestészet kézikönyvéből. (8-r. 68 1.) Bpest, 1898. Ifj. Nagel Ottó. 1.50.
CzIMER KAROLY. A művelődés és művészet története, mindkét nembeli ifjúság számára. (8-r. 192 1.) Bpest, 1897. Franklin-Társ. Vászonba kötve 4.—.
CÍMEREK. Magyar nemzetségi —. Ld. Magyar nemzetségek, ni. 2.
CÍMERÉNEK, Magyarország külön, és a Magyar Korona egyesített címerének leírása és rajza. Budapest, 1896 Államnyomda.
CÍMERTÁRA. L. Magyarország.
CÍMJEGYZÉKE. Az országos magyar királyi mintarajziskola és rajztanárképző könyvtárának —. Összeállította Várdai Szilárd. (8.-r. 364 1.) Bpest, 1900. Franklin-Társulat kbnyvny.
CZÓBEL GYULA. A három testvér-művészetről (8-r. 30 1.) Pozsony, év n. Eder István könyny.
CZOBOR BÉLA. Magyarorsz. világi és egyházi hatóságai kiadott pecsétéinek jegyzéke. (8-r. 88 1.) Pest, 1872. Athenaeum ny.
CZOBOR BÉLA. A középkori egyházi művészet kézikönyve. Ötté Henrik nyomán a magy. viszonyokhoz alkalmazva. 165 ábrával. (N. 8-r. XX és 208 1.) Budapest, 1875. Hunyadi M.-ny. 4. — .
CZOBOR BÉLA. A keresztény műarchaeologia encyclopaediája. Kiváló tekintettel a hazai műemlékekre, l—2. füzet. (8-r. 1—320 1.) Bpest, 1882 — 83.
CzOBOR BÉLA. A pécsi székesegyház restauratiója. (8-r. 32 1. és l tábla.) Bpest, 1882. Franklin-Társ, nyom.
CzOBOR BÉLA. Az egyházi művészetek hazánkban. (8-r. 24 1.) Bpest, 1879. Athenaeum nyom.
CZOBOR BÉLA. Krisztus Pilátus előtt. Munkácsi Mihály festménye Budapesten. A nagyhírű művész tiszteletére rendezett ünnepélyek emlékéül, (ívrét, 35 lap és 2 fénynyom, tábla.) Bpest, 1882. Franklin-Társ, nyom.
CZOBOR BÉLA. Magyarország középkori várai. 4 ábrával. (N. 8-r. II és 40 1.) Bpest, 1876. Athenaeum nyom. Aigner L. biz. 1.—.
CZOBOR BÉLA dr. Kalauz Ipolyi Arnold váradi püspök régi és újabb műhímzés-gyüjteményének kiállításához. 2. kiad. (8-r. 59 1.) Nagyvárad, 1886. Hügel Ottó könyvny.
CZOBOR BÉLA. A magyar koronázási jelvények. Sajtó alá rendezte Radisics Jenő. Magyar és francia nyelven. (2-r. 15 1. és 5 tábla.) Bpest, 1896. Műbarátok köre.
CZOBOR. BÉLA dr. Giovanni Battista de Rossi emlékezete. (8-r. 50 1.) Budapest, 1896. Szent István-Társ. 1.60.
CZOBOR BÉLA dr. Az alcsuthi udvari kápolna. Tervezet és műkivitel Storno Ferenc műépítésztől. Szövegét írta —. (Folio, 22 1. és XVI tábla.) Bpest, 1881. Franklin-Társulat könyvny.
CZOBOR BÉLA DR. Egyházi szerelvények Szent István király korában. (8-r. 32 1.) Bpest, 1902. Athenaeum r.-t. könyvny.
CZOBOR BÉLA és Szalay Imre. Magyarország történeti emlékei az 1896. évi ezredéves országos kiállításon 2 részben. I rész. (4-r. 200, 2 1. A szöveg közé nyomott számos képpel és 40 műmelléklettel.) II. rész (4-r. 201—470, l 1. A szöveg közé nyomott számos képpel és 50 műmelléklettel. Kiadja a kereskedelemügyi m. kir. miniszter támogatásával Gerlach Márton és Társa Budapesten és Bécsben. Bpest, 1897—1901. Hornyánszky V. könyvny. Díszkötésben 200" —.
Ugyanez teljesen azonos német kiadásban is megjelent.
DAGLEY, R. Lehrbuch der Zeichnung und Malerey. Aus dem Englischen, herausgegeben von Chr. F. Michaelis. Mit 7 Kupfern. (8-r.) Pest, 1820. K. A. Hartleben M. —'54 p.
DAGUERRE képei elkészítése módjának leírása. Német után közli Zimmer mann Jakab, 6 tabellával, (n. 8-r. 27 1.) Bécsben, 1840. Hagenauer Fr. özv. és t. —'24 p.
DANKÓ JÓZSEF esztergomi kanonok könyvornamentikai kiállítása. 2 kötet (8-r.) Bécs, 1882. Holzhausen Adolf I. kötet. (36, 4 1.) II. kötet. Adalék. (2, 43—134, 2 1.)
DANKÓ JÓZSEF. A francia könyvdísz a renaissance korszakban. 31 ábrával. Székfoglaló értekezés, (n. 8-r. XII és 194 1.) Bpest, 1886. Akadémia 2'60
DEÁK FARKAS. A kolozsvári östvöslegények strikeja 1573-ban és 1573-ban. Székfoglaló értekezés, (n. 8-r. 57 1.) Bpest, 1886. Akadémia —'80
DEÉSY KÁROLY. Bizonyos dolgok az első országos rajzkiállításból. (8-r. 16 1) Pécs, 1875. (Bpest, Kilián F.) —30
DELLA ROBBIA család. Ld.: Fischer Jenő.
DEMECZKYNÉ Volf Irma. Mintalapok a virágfestéshez. Huszonnégy virágkép, (n. 4-r. 24 1.) Budapest, 1901. Franklin-Társulat. Védborítékban 25'—
DETHIER P. A. Augusteon vagy Nagy Jusztinián óriási lovasszobra, barna rézből. 5 képtáblával, (4-r. 60 1.) Bpest, 1869. Akadémia 1'20
DÉZSI LAJOS DR. A könyvkötés. Ld.: Ráth György. Az iparművészet könyve.
DIESENER H. Az oszloprendek gyakorlati kézikönyve építészek számára. Fordította és jegyzetekkel ellátta Ritter Ignác. 86 ábrával és 10 mintalappal. (8-r. 61 és 9 1.) Bpcst, 1897. Keil József. 5'—
- Szilárdságtan és statika, különös tekintettel a magas építményekre. Számos példával, kimerítő számításokkal és táblázatokkal a fa-, kő- és vasszerkezetekhez. A gyakorlati követelményeknek megfelelően magán-cs iskolai használatra. A 3. jogosított kiadás után fordította Glancz Dezső. 233 ábrával, (n. 8-r. VIII. és ;ilO 1.) Bpest, 1898. U. o. 13'30
SZÉKELY DÁVID
Jegyzet. Berzeviczy Albertnek e kimutatásban említett "A Cinquecento festészete és szobrászata (Tekintet nélkül Velencére)." 8-r. 8 1. Bpest, Eggenberger című műve a főiskolai előadások hallgatói számára készített syillabus.
MŰVÉSZETI IRODALOM
MEGFAGYOTT MUZSIKUS. Évirat. Kiadják a Műegyetem építész-hallgatói. Szerkeszti Janszky Béla. Képekkel. 84 1. - Nagy csínnal kiállított tréfás kis album, amely a műegyetem hallgatóinak artisztikus formába öltöztetett száz meg száz tréfáját tartalmazza. Fürgén odavetett tollrajzokban kap ki ez is, az is, ráolvassák titkos ambícióit, kifigurázzák, meglepő magyarázatokat adnak egymásról. Hát még maga a szent, az ünnepélyes politechnikumi architektúra ! A csodabogarak százféle fajtája mászkál ezeken a lapokon: meglepő konstrukciók, hajmeresztő új formák; épületek, amelyek realisztikus jellemzetességben a legcsekélyebb kívánni valót sem hagyják hátra. Például a felsőbb leány-internátus tervrajza: stilizált liba. Se vége, se hossza az efféle jókedvű mókának, nevetve lapozzuk s jókedvre derítve tesszük könyvtárunkba az elmés és formás füzetet.
MAGYAR NYOMDÁSZOK ÉVKÖNYVE. Szerkesztette Novák László. 1906. XXI. évfolyam. A Könyvnyomdászok Szakköre kiadása. 154 1. -- Megszépült, meggazdagodott kiadásban fekszik előttünk ez az évkönyv. Tükre annak, hogy hova fejlődött hazai nyomdászatunk és sok tekintetben programra is. Mert az a sok szakszerű cikk, amely hazai tipográfiánkkal e lapokon foglalkozik, nemcsak a gondos szakember szorgalmasan gyűjtött tapasztalatait tartalmazza, hanem utakra, irányra is mutat, amelyen még erősebb, még alaposabb haladás várható. Minket ezen a helyen nem foglalkoztatnak a mechanikai eljárásokat stb. tárgyaló fejtegetések, ezek kívül esnek körünkön. De konstatálhatjuk, hogy ezeken az elkerülhetetlenül szükséges és hasznos értekezéseken kívül egész sereg olyan kisebb-nagyobb tanulmányt is találtunk a kötetben (1. az alábbi bibliográfiai jegyzetek közt), amelyekből látjuk, hogy nyomdászatunk művészi elveken, művészi megismeréseken épül fel s ezen az úton akar haladni. S ez a helyes. A nyomdászat művészi íz nélkül mechanikus robot, kelletlen munka, kenyérért való verejtékezés. De hirtelenül széppé és naggyá válik, emberséges örömmé, mihelyt e munka a szedőt, a gépmestert magát önállóan foglalkoztatja, mihelyt a feje, az esze. a szive, az ízlése, szóval az egyénisége is foglalkozást kap. Világosan kiolvassuk az évkönyv legtöbb cikkéből ezt az egészséges tendenciát. Csaknem minden cikknek az a célja, hogy függetlenítse a nyomdászt elkoptatott és művészietlen sablonoktól, a maga talpára állítsa s módot adjon neki művészetének fejlesztésére. Súlyt kell helyeznünk épp erre az utóbbi szempontra, mert mily unalmas sivataggá válnának nyomtatványaink, ha ez az önállóság hiányzanék a nyomdászból, ha valamennyi egy kommandóra végezné munkáját, akár régi, akár modern recipék szerint. Az évkönyv szerzői épp azt igyekeznek cikkeikkel elérni, hogy minden nyomdász a maga módjára fejlődhessék. Örömmel nézzük a hazai tipográfiának ezt a kibontakozását. Külön dicséret illeti a könyv szép kiállítását is.
MODERN MAGYAR FESTŐMŰVÉSZEK. A modern magyar festészet fejlődése. Tíz színes műmelléklettel, számos műlappal és szövegképpel. A Pesti Napló előfizetőinek készült kiadás. Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája É. n. 140 1. — Mintegy százhúsz újabb magyar festőművész képei adták az anyagot ehhez a díszes albumhoz, amelynek szövegét Gerő Ödön és Londesz Elek írták. Maga az anyag gazdagsága és sokoldalúsága is meglepő, külön dicséret illeti a sokszínű műmelléklcteket, amelyek oly teljességgel mutatják be kiváló festőink egy-egy művét, amilyent a modern színes reprodukáló technika napjainkig el tudott érni. A képanyag megválogatása nem egyoldalú, hanem minden irányt, minden egyéniséget, minden iskolát a maga típusában juttatja szóhoz. Gondoljunk csak vissza arra, minő változatossá lett Szinyei és Paál óta a magyar festészet s meg fogjuk érteni, hogy ezt a nagy változatosságot csak ily gazdag illusztratív anyaggal lehetett szemlélhetővé tenni. Újabb képírásunknak nem egy magasba nőtt, jeles vezére van, de festészetünk képe bizonyos tekintetben hiányos volna, ha nem látnók a vezérek köré gyűjtött derék közkatonákat is. Az ő szerepük a propagáló szerepe volt. Ezt a sokféle irányt, egyéniséget. törekvést elemzi s mutatja be Gerő Ödön terjedelmes tanulmánya, amely a szöveg első felét adja. Gerő, akinek felfogása és írói jegye nem ismeretlen olvasóink előtt, azt mondhatjuk : a modern magyar képírás benső alakulásait boncolja s feltárja nekünk, mi módon támadt festészetünk e sokfélesége, mily okok vezették festőinket sajátos stílusukhoz, mi lett mindennek a hatása. Olvasva e beható tanulmányt, megismerkedünk a naturalizmus előőrseivel, az impresszionistákkal, a stilizáló művészekkel s egyben világossá lesz előttünk az is, mily vágy, mily ösztön vezette e festőket az ő felfogásukhoz. A szöveg másik fele nem kevésbé érdekes. Londesz Elek hosszas nyomozó munka után egyenkint jellemzi újabb festőinket. Harminc-negyven festőnek biográfiáját írta meg, de nem az adat- statisztikus tollával, hanem, ahol kellett, megfűszerezte cikkeit sok jellemző anekdotával is. Az anekdota csaknem mindig hívebben, élesebben jellemez, mint a puszta adat s azonkívül kedves olvasmány is. Londesznek ezen kívül gondja volt arra is, hogy lehetőleg első forrásból merítsen : ahol kellett, ott maguk a művészek szólalnak meg, önmagukról mesélgetve. így történt, hogy e rövid, színes életrajzok nem készültek egy kaptafára, hanem mindegyik már előadásában is annak a művésznek sajátságait tükrözi, akiről épp szó van. A díszes album tipográfiai kiállítása is elsőrangú.
MODERN FESTŐK. Szerkeszti Térey Gábor. 7., 8., 9-ik füzet. - E három füzetben a magyar festészetet Paczka Ferenc "Tolnaszántói paraszt-tipusai", Wellmann Róbert "Madonnája", és Mihalik Dániel "A réten" című festménye képviseli. Úgy az anyag összeállításában, mint a reprodukciók jósága egy szinten áll a megelőző füzetekkel. A kiváló mesterek sorában, akiket itt színes reprodukcióban ismerhet meg a közön-scg, ott látjuk Leemputtent, Lenbachot, Liljeforst s más neves festőket.
MAGYAR RAJZTANÁROK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK ÉRTESÍTŐJE. Kiadja az egyesület. Szerkeszti Horos Rudolf. VII. 3., 252 1. — Az Értesítőnek előttünk fekvő füzete minden tekintetben tanulságos. Főként azok a cikkek érdekelnek minket, a melyekben a rajztanárok állást foglalnak a modern rajztanítás mellett vagy ellen, mert az itt felhozott sokféle érvből és cáfolatból valószinűleg nemsokára kialakul, hogy úgy mondjuk, rajztanári karunk közvéleménye. Mindjárt az első cikkben Donátfi J. Lajos ír a rajztanárok kongresz-szusáról és szünidei tanfolyamáról. Jól esik az ily nyilt hozzászólás, bár némely feltevését nem osztjuk teljesen. Ilyen például az az állítás, hogy a vidéki rajztanár átlagban helyzeténél fogva úgy tárgyi, mint paedagogiai tekintetben izolálódik és nem fejlődhetik tovább. Ez majdnem pesszimisztikus önmegadásként hangzik. Nemcsak a vidéki rajztanár átlaga, hanem minden életpályának átlaga így jár a vidéken, de így járna Parisban vagy New-Yorkban is, mert régi dolog, hogy a nagy átlag minden életpályán gyengébb és kevésbbé tüzeli önmagát a fejlődésre, mint az átlagnál mindig kisebbszámú elité. Ugyanez áll az orvosról, a jogászról, a tudomány bármely ágának művelőjéről. A nagy talentum, ha vidéken izolálódik is, éppen talentuma erejénél fogva, megtalálja a fejlődéshez vezető utat. Példa rá Bolyai Farkas és az összes remeteéletű művészek és tudósok. Hogy a vidéken is mily jól fordíthatja hasznos célokra tehetségét és erélyét a magyar rajztanár, azt e sorok írója a maga tapasztalatából tudja. Hamarjában akár egy tucat magyar rajztanár nevét tudnánk itt felemlíteni, akik a vidéken serény tevékenységgel maradandó érdemeket szereztek maguknak a szorosan vett pedagógiai területeken kívül is. Archeológiánk, műtörténetünk, etnográfiánk kiépítésén épp ők fáradoztak leginkább. Vidéki múzeumaink sorsa is a rajztanár ernyedetlen, szeretetteljes munkáján fog megfordulni. Ha szerző azt mondja, hogy a rajztanítási reformok körül nálunk egyesek élénken mozgolódnak, "de lehet-e mindennek tartós sikere, mikor nincsen tradíció, nincs komoly meggyőződés, hiányzik az együttmunkálkodás", úgy szeretnők hangsúlyozni azt, hogy a rajztanárság java képviselőinek van komoly meggyőződése, hogy továbbá épp az Értesítő tanulságos lapjai mutatják az együttmunkálás, az eszmecsere, az ügy köré való sorakozás bátorító képét s végre hogy ha nem is volna még e részben tradíciónk, hát e miatt nem nézhetjük az idők forgását ölbetett kézzel: épp a ma munkálkodó s az eszmék körül buzgólkodó rajztanárok munkája lesz majd a tradíció. Nem volna baj, ha a mai magyar rajztanár önmagának volna őse. Nem baj az sem, hogy az új mozgalom egyesek kezdeményezéséből pattant ki frissen s nem vándorolt egyik hivatalból a másikba, egyik gyűlési jegyzőkönyvből a másikba, míg végre itt is, ott is lesúrol a prograinmról a hivatalos csiszoló-munka annyit, hogy az élet számára termett programmból csenevész, csonka rudimentum marad. A szerző nagy ügybuzgalmat mutató cikkének itt épp csak ama pontjait emeltük ki, amelyekkel az említett okokból a legkevésbbé érthetünk egyet. Hölszky Sándor befejezi a füzetben a "Feleletek a rajzra és a rajztanításra vonatkozó kérdőpontok egynémelyikére" című ciklust, Tardos Viktor "Aesthetikai elmélkedéseket" ír a mai művészetről, egy B. jegyű szerző igen érdekes jegyzeteket és benyomásokat közöl a berni rajztanítási kongresszusról. Bibliográfiai és egyleti hírek zárják be a füzetet.
MAGYAR NEMZETI KÖZMŰVELŐDÉS, írta Balogh Bertalan. Budapest, Hornyánszky Viktor könyvnyomdája, 1905. 66 1. — A maga egészében is értékes és érdekes könyv, amely sok közművelődési probléma megoldásához adja meg a kulcsot. Minket mégis az a fejezet érdekel leginkább, amely a művészi kultúra fejlesztéséről és decentralizálásáról szól. E célra a szerző ajánlja: 1. tartsunk művészettörténeti és művészeti előadásokat a nyilvánosság részére; 2. terjeszszünk művészi reprodukciókat és kövessünk el mindent, hogy úgy az intelligencia, mint az alsóbb néprétegek falairól kiküszöböljük a hitvány, értéktelen, sok esetben szinte visszataszító képeket; különös gonddal kellene lennünk e tekintetben a köznép által előszeretettel vásárolt szentképekre ; 3. a középiskolákban eszközöljük ki a művészet történetének előadását s támogassunk művésznövendékeket tanulmányaik folytatásában; 4. rendezzünk mentői sűrűbben tárlatokat. A szerző ajánlja, hogy az általa kontemplált "Magyar Közművelődési Egyesületek Szövetsége" e célok kivitelére vonja működési körébe a Képzőművészeti Társulatot. Az ország művészeti kerületekre osztandó s a kiállítások turnusokban rendezendők. A szerző szépen kifejti, hogy a legszerényebb eszközökkel is elérhető, hogy ily módon az összes vidéki városok minden második évben műtárlathoz jutnának. Okosan berendezett sorsolással kb. 24,000 korona értékű műtárgy kerülhetne eladásra oly vidékeken, ahol magánvásárlás eddig alig volt. Ajánlja, hogy a Képzőművészeti Társulat tagjai sorában új kategóriát állapítson meg, a vidéki tagokét, akik a rendes tagsági díjnak csak felét fizetnék. Ezek a főbb pontok; mi csak a címeket írhattuk ide, a szerző azonban bőven kifejti, miként lehetne mindezt megvalósítani s minő haszna volna ennek úgy a közönség, mint a művészek körében. Talpraesett, egészséges programra, melynek alapos tanulmányozását a művészet minden barátjának ajánlhatjuk.
P. VISCHER UND A. KRAFFT. írta Berthold Daun. 102 képpel. Bielefeld és Lipcse, 1905., Velhagen & Klasing kiadása. (A "Künstler-Monographien" 75. kötete.) 134 1. -- Az ősi Nürnbergbe vezet minket a szerző, amidőn Vischer és Krafft plasztikai alkotásairól ad számot ebben a kötetben. Vischert a németek elsőrendű szobrászaik közé számítják : működési köre felette kiterjedt volt s ha talán nem is hatott mindazokon a vidékeken, amelyeket eddig a műtörténet számára lefoglalt, mégis bizonyos, hogy ama kor német szobrászai közt kiemelkedő mester volt. Nemcsak Németország, hanem Csehország, Lengyelország, Magyarország is Vischer hatása alatt áll a szerző szerint. A magyarországi hatásról e folyóiratban közölt Divald Kornél helyreigazító sorokat. Krafftot úgy mutatja be Daun, mint legerősebb és utolsó képviselőjét a kései gót realizmusnak a német szobrászatban. Daun könyve nemcsak életrajzot ad, hanem első sorban stíluskritikai mű s meg van az az érdeme, hogy jelentékeny anyagot állít egybe a maga szempontjából e két szobrász jelentőségének megállapítására.
ANSELM FEUERBACH. Irta Ed. Heyck. 113 képpel. Bielefeld és Lipcse, 1905. Velhagen & Klasing kiadása. (A "Künstler-Monographien" 76. kötete.) 162 1. — Egy idő óta kedvence a német műtörténeti irodalomnak Feuerbach Mindenesetre megérdemli a figyelmet és szeretetet : talpig művész volt s mert egyéniségéből semmi szín alatt sem engedett, se vége se hossza nem volt üldöztetésének, mellőzésének. Csak most, e felette objektív korban kezdik az ő sajátszerű művészetét értékelni, kiadják kézirati hagyatékát, levelezését, fontos helyet jelölnek ki számára a német művészet történetében. Talán szomorú életének drámája, mély emberséggel teljes világnézlote is közelebb hozza korunkhoz az egykor mellőzött mestert. Heyck, e könyv szerzője sorra megszólaltatja mindezeket a szempontokat s egyben igen bő méltatását adja festési stílusának, fejlődési történetének is. Az olvasót bizonyára meglepi e könyv tanulmányozása közben, hogy Feuerbachnak mily sok művészeti elve, gondolata tart atyafiságot a legújabb művészeti hitvallásokkal. Alig is idéznek manap szaporábban festőt, mint éppen Feuerbachot, aki különben még holta után is nem egy jelentékeny német mesterre hatott, így a többi közt bizonyára Böcklinre is.
FEJEZETEK A GYERMEKRAJZOK LÉLEKTANÁBÓL. írta Nagy László, tanítóképző-intézeti igazgató. 53 ábrával és 3 táblával. Budapest, 1905, Singer és Wolfner könyvkereskedése. 90 1. -- A gyermekrajz nagy kört felölelő publikummal bír manap. A pedagógus, a pszichológus, az esztétikus, a műtörténetíró, az etnográfus s végre mindenki, akinek van gyermeke vagy barátja az apróságoknak, feszült figyelemmel fordul ama rajzok felé, amelyek a gyermek művészösztönét, utánzó-képességét, közlési vágyát dokumentálják. A kicsinylés, amellyel oly sokáig tekintettek e kezdetleges rajzokra, most mélyreható tanulmányozásnak adott helyet. Újabban nálunk is többen foglalkoztak, nem mindig barátságosan, ezzel a tárgygyal. Nagy László e műve, nemcsak az idevágó irodalom, de közvetlen tapasztalatok szakszerű feldolgozása, aránylag szűk helyen ad felette sok-oldahi felvilágosítást a gyermekrajz geneziséről és jelentőségéről. Tömör foglalatban kapunk minden idevágó fontos elemet, nem csak a nyers adatokat, hanem azok lélektani és pedagógiai megvilágítását is. A tárgy irodalmát, a rá vonatkozó elméleteket, végre a tárgykör definiálását kapjuk a tanulmány elején, azután megismerkedünk magával a gyermekrajzzal, csattanó példák során. A gyermeknél az alaktalan rajzot a képzeletszerű rajzolás korszaka követi s csak ezután érvényesül maga a közvetlen természetszemlélet egyszerű naturalizmusával. A könyv másik fele e fejlődéstörténet eredményeit osztja kategóriákba : sorra jönnek a díszítések, a szabályos alakok, az elbeszélő és leíró rajzok, a színezettek s végre megismerkedünk a gyermekrajzzal mint műalkotással. Aki a tárgy iránt érdeklődik, annak alig ajánlhatunk összefoglalóbb, egészségesebb szempontokból írt művet, mint amilyen ez a kis könyv.
GENIUS LOCI. írta Vernon Lee. Ins Deutsche übertragen von Irene Forbes-Mosse (geb. Gräfin von Flemming). Kiadja Eugen Diederichs, Jena és Lipcse, 1905. 137 1. — Diederichs nagy céltudatossággal megválogatott kiadványai sorában is előkelő helyet foglal el ez a kis mű. Szerzője, akit a magyar közönség eddig csupán a "Huszadik Század" közleményeiből ismer, nemcsak költői lelkű megértője és elemzője a művészeteknek, hanem finom, színestollú írónő is. Ha elolvassuk azt a fejezetet, amely a Carrara-vidéki márványbányákról szól, nemcsak hímes leírását kapjuk ama vidéknek, hanem közvetlenül megértjük a plasztikai alkotás lélektanát is. A kölni St. Geryon, a San Marco oroszlána, a bayeuxi szőnyeg, Augsburg és Frybourg nemcsak városképeket, műtörténeti jegyzeteket adnak, hanem egyben annak a milieunek a lelkét is, amelyben valamely sajátszerű művészet megszületett. A szerző felette szenzitív természet, amelyet alkotó munkájában a műtörténeti ismeretek alapossága támogat : igaz képeket kapunk tőle, háttereket egy-egy művész-alakhoz, amelyek előtt ennek egyénisége, fejlődése élesebben domborodik ki, mint a legtöbb rendszeres műtörténeti könyvben. A húsz cikk mindegyike elsőrangú a maga nemében.
GEORGE FREDERICK WATTS. Irta O. von Schleinitz. Bielefeld és Lipcse, 1904., Velhagen & Kia-sing. 120 képpel, 1461. (Knackfusz "Künstler-Monographien" 73. kötete). — Watts kétségtelenül a modern angol festészet egyik legjelentékenyebb alakja volt. Plasztikai művei révén a szobrászok közt is számottevő. A prerafaelitákhoz való viszonya, saját stílusának kialakítása is megérdemli a tanulmányt. Az a körülmény, hogy jóformán autodidaktának mondhatjuk, érdekessé teszi alakját. S mégis alig ösmerik jellemző műveit a kontinensen. Jóformán maga számára festett s a Watts-képek legnagyobb részének tulajdonosa maga Watts maradt. A jelen könyv szerzője egybegyűjtötte a művész java munkáit s reprodukcióban csatolja a szöveghez, úgy hogy legalább nemi fogalmat kapunk e mester főbb jellemvonásairól. Schleinitz különben behatóan jellemzi őt és művészi stílusát, élénken adja elő fejlődési menetet. Nem kicsinylendő előnye, hogy mint Wattsék személyes ismerőse, egyenest a legközvetlenebb forrásból meríthetett. Watts készséggel engedte meg a szerzőnek, hogy betekintsen úgy a maga, mint a felesége följegyzéseibe s a szerző bőségesen és e könyv előnyére élt ezzel az engedélylyel.
FESTÉSZET
Zrinyi Péter ismeretlen arcképe. Irta: báró Nyáry Albert. Vasárnapi Újság, okt. 1.
Spányi Béla festményeinek külön kiállítását ismertették a napilapok okt. 7. számai.
Bilder. Irta Max Rothauser. Pester Lloyd, oktT 12.
Von der Szolnokéi1 Malerkolonie. Irta Max Rothauser. Pester Lloyd, okt. 19.
Spányi Béla. Modern Művészet, I. 1.
Munkácsy Mihály levele. Irta Ernszt Lajos. U. ott.
Fényes (Adolf). U. ott.
Jánossy Béla dr. gyűjteménye. U. ott.
Böhm Pál emlékiratai. U. ott.
Festő a színpadon. Irta dr. Hevesi Sándor. U. ott.
Művészetünk a külföldön. U. ott.
Paul Gauguin. U. ott.
Művészeti krónika (Spányi Béláról és Szenes Fülöpről). Irta Lyka Károly. Új Idők, okt. 15.
Csók István képeinek külön kiállítását ismertették a napilapok október S24-iki számai.
Csók István. Irta Gerő Ödön. Művészeti Krónika, II. 7.
A művész (Csók István) önmagáról. U. ott.
A műhelyben. Szenes Fülöpnél. Irta Barde, Egyetértés, okt. 29.
Fényes Adolf festményeinek külön kiállítását ismertették a napilapok nov. 5., Pester Lloyd nov. 7., Népszava nov. 8., a hetilapok nov. 12-iki számai.
Artisti contemporanei: F. E. László. Irta Guido Me-nasci. Emporium (Bergamo), XXII. 131.
A műhelyben. Katona Nándornál. Irta Bárdos Artúr. Egyetértés, nov. l 2.
Lotz Károly. Irta Tardos Krenner Viktor. Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének Értesítője. VIII. 2.
Látogatás a műteremben. Benczúr Gyulánál. Irta Fülep Lajos. Modern Művészet, I. 2.
SZOBRÁSZAT
Zala Györgynél. Irta Fülep Lajos. Modern Művészet, I. 1.
A Pálffy-szobor. Emlékezés Szárnovszkyra. Művészi Ipar, I. 2.
Vásárhelyi Pál szobra. Vállalkozók Közlönye, okt. 25.
Erkel Sándor síremlékét (Róna József és Márkus Géza műve) ismertették a napilapok okt. 31 számai.
Vadnay Andor síremlékét (Kallós Ede és Márkus Géza műve) ismertették a napilapok okt. 31. számai.
A temető. Esti levél. Pesti Hírlap, nov. l.
Az obeliszk. Irta Lyka Károly. Új Idők, okt. 29.
ÉPÍTÉSZET
Új házak (Árkay Aladár művei). Irta Bobula János. Modern Művészet, I. 1.
A vigadó. Esti levél. Pesti Hírlap, okt. 29.
Die Redoute in neuem Gewände. Irta —ri. Pester Lloyd, okt. 29.
Die Eröffnung der nenovirten Redoute. Neues Pester Journal, okt, 29.
Az új tőzsde-épület. Irta Äg. Népszava, nov. 1.
Boglya-alakú sütőkemence Szigetközből. Irta Timkó György. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. VI. (I.) 3.
A kultuszminiszteri palota pályatervei (Alpár Ignác, Lechner Ödön & Körösi Albert, Hültl Dezső, Pécz Samu, Leitersdorfer Béla, Villányi & Hajós tervei). Magyar Pályázatok, III. 7.
A Vigadó. Irta Zuboly. Pesti Napló, nov. 10.
A szt. István-templom. Irta Alfa. Budapesti Hírlap, november 16.
Der St. Stefans-Dom. Irta Palóczy L. Neues Pester Journal, nov. 18.
Az új szent István dóm. Irta Balogh Pál. Pesti Napló, nov. 18.
Der Sankt Stefans-Dom. Irta Max Rothauser. Pester Lloyd nov. 18.
A Szent István-templom. Budapesti Hírlap, nov. 18.
Szent István király bazilikája. Pesti Hirlap, nov. 19.
IPARMŰVÉSZET
A gödöllői iparművészeti telep. Irta Sárosi Bella. Művészi Ipar, I. 2.
Magyar kartonnyomások. Irta Gróh István. U. ott.
Orbis Pictus (Bubenka Jónásról). Irta Czakó Elemér dr. U. ott.
Az iparművészeti iskola jubiláris kiállítását ismertették a napilapok okt. 25-iki számai.
Dunántúli kékfestés. Irta Sági János. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. VI. 3.
A páringi juhászat. Irta Péterfi Márton. U. ott.
Muraközi sajtszárítók. Irta Czimmermann Ferenc. U. ott.
Maximianus Here, arany medaillonja. Irta Gohl Ödön. Numizmatikai Közlöny, IV. 4.
A magyar pénz szereplése Lengyelországban a XI. században. Irta Gumowski Marián. U. ott.
XVI. századbeli magyar pénzek hamisítványai. Irta Gálocsy Zoltán. U. ott.
II. Rákóczy Ferenc állítólagos miskolci pénzverdéjéről. Irta Leszih Andor. U. ott.
Felsőmagyarországi vallásos tárgyú emlékérmek, írták : dr. Petrikovich János és Jeszenszky Alajos. U. ott.
A relief-klisé. Grafikai Szemle. XV. 10.
Bendtner József. U. ott.
A heliogravür. Irta Szabó Róbert. U. ott.
A betűvonal kérdése megoldatott. Irta Löwy Salamon. U. ott.
A plakát. Irta Kürthy György. Modern Művészet, I. 2.
Kotász. Irta dr. Bárdos Artúr. U. ott.
Magyar (nyomdászati szakirodalmunk). Magyar Nyomdászok Evkönyve, 1906.
Növény- és állatelemek stilizálásáról. Irta ifj. Aigner Antal. U. ott.
Mesterszedés és cinkmaratás. U. ott.
Egy nyomdász emlékiratai. Irta Morócz Jenő. U. ott.
Az iniciálék alkalmazása Irta Spitz Adolf. U. ott.
A mesterszedés fejlődése. Irta Stefáni József. U. ott.
Betű és betűöntés. U. ott.
Elődeink szedéstechnikája. Irta Tanay József. U. ott.
A sokszorosító eljárások. Irta Szabó Róbert. U. ott.
Az elméleti (nyomdászati) tudásról. Irta Somos Árpád. U. ott.
Kizáró (nyomdászati) anyagunkról. Irta Schopp János. II. ott.
A festék és papiros. Irta Fuchs Zsigmond. U. ott.
Amatőr fotografálás. Irta Busay Balás. U. ott.
Modern táblázatszedés. Irta Stalla Márton. U. ott. l Magyaros díszítmények. Irta Burgheim Károly. U. ott.
A könyvnyomdászat! sík és annak díszítése. Irta Novák József. U. ott.
Modern levélfejekről. Irta Löwy Salamon. U. ott.
Képes formák zárása. Irta Horváth Alajos. U. ott.
Az útikönyv története. Irta Hermann Károly. U. ott.
A régi nyomtatás technikáról. Irta Novitzky N. László.
Magyar cxlibrisckről. Irta Prüner Arnold. U. ott.
Modern színes nyomás. Irta Janovszky János. U. ott.
Azok a bizonyos díszítmények. Irta Augenfeld M. Miksa. U. ott.
Könyvdíszünkről (Mitterszky Józsefről). U. ott.
VEGYES
A művészet megmentése. Irta V—s. Pesti Napló, október Ü).
A magyar művészek baja. Irta Alfa. Budapesti Hirlap, okt. 21.
Vélemények az akt-iskoláról. Modern Művészet, I. 1.
A liegei művészeti kongresszus. Irta Csányi Károly. Művészi Ipar, I. 2.
Állami műárúház. Művészeti Krónika, II. 7.
A keresztény művészeti ébredés és hazánk. L Irta Bagyary Simon. Katholikus Szemle XIX. 9.
A művész kenyere. Irta Ambrus Zoltán. Az Újság, november 8.
Jelentés a képzőművészet népszerűsítése ügyében, a közoktatásügyi miniszter által egybehívott értekezletről. Uránia, VI. 11.
A rajzoktatási reform és Herbert Spencer. Irta Boros Rudolf. Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének Értesítője. VIII. 2.
Művészi irányú önképzés a középiskolában. Irta S. U. ott.
Amatőr-fotográfia. Irta J. de la Sizeraune. Modern Művészet. L 2.
Art pour l'art. Irta K. Pester Lloyd, nov. 22.
A művészet népszerűsítése és műtárgyak értékesítése ügyében dr. Lukács György cs. és kir. kam., val. belső titkos tanácsos és m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter elnöklete alatt 1905. évi október hó 17-én
tartott értekezlet jegyzőkönyve. Budapest, 1905. Hor-nyánszky Viktor könyvnyomdája. 59. 1.
írók és festők. Irta Saul. Magyar Szó, nov, 25.
A Képzőművészeti Társulat 1905z1906. téli műtár-latát ismertették: Alkotmány nov. 18., 25. Budapesti Hirlap nov. 14. Budapesti Napló nov. 14. Egyetértés nov. 14. Független Magyarország nov. 14. Hazánk nov. 14., 22. A Hét nov. 19. Magyar Nemzet nov. 14., 23. Magyarország nov. 14., 21. Magyar Szó nov. 14, 23. Modern Művészet I. 2. A Nap nov. 14. Népszava nov. 16., 28. Neues Pester Journal nov. 14. Ország-Világ nov. 19. Pester Lloyd nov. 14. Pesti Hirlap nov. 14. Pesti Napló nov. 14. A Polgár nov. 14. Új Idők nov. 19., 26. Az Újság nov. 14, 22.
LEJÁRÓ PÁLYÁZATOK
1905 december 20-ikán lejár a szentesi rom. kath. egyháztanács által kiírt pályázat. A szentesi rom. kath. barokkstílű templom kívül s belül való stílszerűen renoválása, nevezetesen az ablakok s a karzat falkeritésének átalakítása, új oltárok cs szószék készítésére vonatkozó tervek kivántatnak. A kivitelre legalkalmasabb terv 300 korona díjjal jutalmaztatik és az egyház tulajdonává" válik. A pályaművek a szentesi r. k. egyháztanácshoz küldendők be.
1905 december 20-ikán lejár a nyergesujfalusi községház tervpályázata. Az építkezési összeg 20,000 kor.-t meg nem haladhat. A legjobb terv készítője 200 korona jutalomban részesül. A tervek Nyergesujfalu község jegyzői hivatalához nyújtandók be, hol bővebb felvilágosítás is kapható.
1906 január 3-án lejár a Seidner Miklós kapriorai márványbánya - tulajdonos által a) fafűtésű kandalló, b) szobába való szoborposztamens terveire hirdetett nyilvános pályázat. A tervezet olcsó, tömeges gyártásra és eladásra alkalmas legyen, azaz a tervezőknek töreked-niök kell egyszerű kiviteli technikára és oly formák használatára, amelyek kerülvén az excentrikusát, bármely modern belsőben elhelyezhetők. A tervek feltétlenül modern, esetleg magyaros formákban mozogjanak. A tárgyak a kapriorai márványfajok felhasználásával fognak gyárilag előállíttatni; a márványfajok mintái a M. É. Sz. titkári hivatalában a hivatalos órák alatt (este 6—7 óráig köznapokon) megtekinthetők. Ugyanitt vehetők át a tervezési programra és a fafűtésű kandallóhoz tartozó téglaváz rajza is. A tervek a M É. Sz. titkári hivatalában adandók be, lepecsételt borítékban jeligével és jeligés levéllel ellátva. A beérkezett terveket a Magyar Építőművészek Szövetségének egyetemes ülése által kiküldött három tagú bizottság bírálja. A kitűzött pályadíjak egészben vagy megosztva mindenesetre ki fognak osztatni. Pályázók az alább megállapított külön összegért a terveknek sokszorosítási és a tárgyak korlátlan gyártási jogát átengedik a pályázatot hirdetőnek, valamint a kivitelhez szükséges részlet és munkatervek is elkészítendők. A pályázaton minden magyar honos művész részt vehet. Pályadíjak: a) I. díj 50 korona, II. díj 40 korona. Ezenkívül joga van a pályázatot hirdetőnek a jobb tervek közül 30 koronáért bármelyiket megvásárolni. A kiviteli rajzokért és a reprodukáló jogért az erre a munkára felhívottaknak 100 korona tiszteletdíjra van igényük, b) I. díj 40 korona, II. díj 30 korona. Ezenkívül jogában áll a pályázatot hirdetőnek a jobb tervek bármelyikét 20 koronáért megvásárolni. A kiviteli rajzokért és a reprodukáló jogért az erre a munkára felhívottaknak 50 korona tiszteletdíjra van igényük.
1906 január 8-ikán lejár a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet építészeti nagypályázata. Bővebbet 1. "Művészet, 1905. évf. 3. sz. 21G. old.
1906 január 10-ikén lejár a "Művészet" szerkesztősége által művészi sírkő-tervre hirdetett pályázat. — A "Művészet" szerkesztősége ezt a pályázatot oly célból hirdeti, hogy a közönség megismerkedjék egyszerű s művészi sírkő-formákkal, amelyek kivitele nem kerül többe a raktáron kapható művészietlen köveknél. A tervezők hazai anyagot tartsanak szem előtt s a munka az egyszerű kőfaragó-műhelyben el legyen készíthető. Tisztán plasztikai vagy szobrászi beavatkozást kívánó tervek ki vannak zárva. Kivétetnek ez alól a kisebb méretű domborművek, de ezek előállítási ára a költségvetésbe sommázandó. 1. Pályázhat minden magyar honosságú művész. 2. A pályaművek fehér papiroson, csupán fekete tussal, krétával vagy szénnel körülbelül l : 20 arányban készített vonalas rajzok legyenek s a sírkövet távlati képben mutassák. 3. A rajz hátlapján megjegyzendő, hogy a szerző minő anyagot használna kivitel esetén. 4. Kivitel esetén a kész mű legfeljebb 1000 koronába kerülhet. Kettős síremlék esetén 2000 korona a maximális költség. 5. A tervnek eredetinek kell lennie. A műtörté-neti stílusok kerülendők. 6. Beküldési határidő január 10-ike. 7. A pályázat titkos. A jeligével ellátott rajzok s a szerző nevét rejtő, lezárt és azonos jeligével ellátott borítékok a "Művészet" szerkesztőségébe (Budapest, VI., Andrássy-út 10) küldendők. 8. A beérkezett pályaművek felett öt tagból álló pályabiróság dönt. 9. Pályadíjak: I. díj 200 korona, II. díj 100 korona, III. díj 50 korona. 10. A pályanyertes műveket külön díjazás nélkül reprodukálja a "Művészet". A nem díjazottak közül bármelyiket reprodulkálhatja a nevezett lap 25 kor. honorárium ellenében. Az eredeti rajzokat a szerzők visszakapják, szerzői joguk egyebekben érintetlen marad.
1906 január 20-án lejár a nagykőrösi év. ref. templom-torony magasításának és. sisakjának stílszerű kiépítésére hirdetett pályázat. Pályadíj 400 korona. A pályázati feltételeket, a tervezési programmot, valamint a szükséges alaprajzot és a torony fényképét dr. Kökény Dezső év. ref. főgondnok a pályázni kívánóknak megküldi vagy átadja. Kívántatik egy előlnézet az egész toronytestről l : 200 léptékben, egy metszetrajz a tervezett magasításról és sisakról l : 100 léptékben, egy mctszetrajz a magasított részről és sisakról annyi alaprajz, ahány annak teljes megértéséhez szükséges. Kívántatik rövid tervmagyarázat köbméterenként megközelítő költségszámítással. Az építési költség 16—20 ezer koronánál többet nem tehet. A pályázat titkos. Az egyház külön díjért bármely pályatervet megvehet.
1906 január 20-ikán lejár a Munkácsy Mihály szobrára hirdetett pályázat. Bővebbet 1. "Művészet" 1905. évf. 3. sz. 216. 1.
1906 február 1-én, délben lejár Palics-fürdő kiépítésének tervpályázata. — Kívántatik a) az egész telep elrendezését feltüntető általános helyzetrajz l : 1000 léptékben, b) a részletekben megkívánt épületek vázlatrajza 1:200 léptékben. Távlati rajzok nem mellékelhe-tők, c) a beépített térfogat szerint számított hozzávetőleges költségvetés. Pályadíjak : I. díj 2400 korona, II. díj 1500 korona, III. díj 1000 korona. A nem díjazott tervek közül 800 koronáért bármelyik megvehető. A pályatervek jeligés levéllel ellátva Szabadka szab. kir. város tanácsa iktató hivatalában nyújtandók be. A pályázatra vonatkozó feltételeket, valamint a fürdő belső kerületének térképét, melybe az épületek elhelyezése berajzolandó, Szabadka város mérnöki hivatala 4 kor. lefizetése ellenében rendelkezésre bocsájtja.
1906 február 3-án lejár a Sárosfürdő tervpályázata. Bővebb felvilágosítást a székesfővárosi tanács ad.
1906 március 15-ikén lejár a hágai békepalota tervpályázata. Bővebbet 1. "Művészet" 1905. évf. 5. szám, 352. oldal.
1906 október 31-ikén lejár a Kisfaludy-Társaság Lukács Krisztina jutalomdíjára hirdetett pályázat. Bővebbet 1. "Művészet", 1905. évf. 2. sz. 144. 1.
KIÁLLÍTÁS0K NAPTÁRA
1905 deczember 27-én záródik a Genossenschaft der bildenden Künstler Wiens őszi kiállítása
1905 deczemberben záródik Bécsben a Hagenbund őszi kiállítása.
1906 január 15-én záródik az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1905z6. évi téli kiállítása.
1906 január 15-én nyílik meg a Nemzeti Szalonban Magyar Mannheimer Gusztáv műveinek külön kiállítása.
1906 február 10-én záródik a Nemzeti Szalonban Magyar-Mannheimer Gusztáv műveinek külön kiállítása.
1906 február 15-én nyílik meg a Nemzeti Szalonban Grünwald Béla műveinek külön kiállítása.
1906 március 15-én záródik a Nemzeti Szalonban Grünwald Béla műveinek külön kiállítása.
1906 március 20-án nyílik meg a Nemzeti Szalon grafikai kiállítása.
1906 április 20-án záródik a Nemzeti Szalon grafikai kiállítása.
Felelős szerkesztő : LYKA KÁROLY
Kiadótulajdonos : SINGER és WOLFNER Budapest, Andrássy-út 10.
Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája.
|
