|
ZICHY, MUNKÁCSY ES SZÉKELY
Bár életének javát mindkettejüktől sok ezer kilométernyire töltötte el, Zichy Mihály mégis személyes kapcsolatba jutott mind Munkácsy Mihálylyal, mind Székely Bertalannal, akiknek híre-neve már a hetvenes években Európa-szerte ismert volt s akiket egykorú könyvek már akkor az "osztrák császárság" legjelentékenyebb festőművészeinek neveztek. Zichy Mihály 1847 óta, amikor Ilona nagyhercegnő udvarában rajzmester lett, egy huzamban Oroszországban élt, s csak mikor 1873-ban egyidőre elszakadt a cári udvartól s európai vándorútra indult, jutott módja megismerkednie azokkal, akik rajta kívül a magyar művészetnek hírt szereztek: Munkácsy Mihálylyal Parisban és .Székely Bertalannal itthon Budapesten. Mivel Oroszországból távozta után Londonba hívta őt VII. Edvárd király, akkor még walesi herceg, Parisba pedig felfedező kritikusának, Théophile Gautiernak biztató szava szólítgatta, elsőben Munkácsyval ismerkedett meg, aki künn élt Düsseldorfban és Parisban.
Zichy, mielőtt Angolországba ment, Düsseldorfba utazott, hogy Munkácsyval megismerkedjék. Munkácsy épp akkor készült Parisba.
Örömmel fogadta a nálánál idősebb Zichyt. Elég jó viszony fejlődött ki közöttük rövid együttlétük alatt, de igazi benső barátságba sohasem jutottak. Nem még akkor sem, amikor egy év múlva, 1874-ben Parisban újra összekerültek. Sokkal nagyobb volt az ellentét, amely lelki világukat elválasztotta, sokkal eltérőbb mindegyikük egyéni hajlandósága és életviszonya, semhogy ismeretségük benső tartós barátsággá nőhetett volna. Két külföldre szakadt hírneves hazánkfiát elválasztó dolgok ismertetése különben nem tartozik e cikk keretébe: részletezve vannak azok Zichy Mihály életéről való könyvemben magának Zichynek előadása szerint. Tény az, hogy Zichy nem nagyon szívelhette Munkácsy - feleségét. Még Parisban tartózkodása alatt egyre gyérebben kerültek össze, s mikor Zichy elhagyta Parist, alig-alig érintkeztek még levél útján is. Néha-néha, amikor dolguk akadt egymással, vagy ünnepi alkalommal indítottak egy-egy levelet, de a Zichy Mihály leveles ládájában talált kevésszámú Munkácsy-levél azt bizonyítja, hogy ez a levélbeli érintkezés szerfölött gyér volt. Zichy Mihálynál mindössze öt Munkácsylevél maradt s ezenkívül legföljebb csak abban a köteg írásban akadhat még néhány, amelyet Zichy pár éve lepecsételve a Nemzeti Múzeumnak küldött letétbe.
A megmaradt öt levél nem valami sokat mond el Zichy és Munkácsy viszonyáról. Egyikük sem kedvelte a levélírást, kivált mikor különösebb belső szükség egyiket sem késztette a másikhoz való közeledésre. De azért ez az öt levél, kivált ha a Zichy kezétől való öt párja megkerülne a Munkácsy hagyatékában, világosságot derítene néhány kellemetlen félreértésre, amely a két művész között itt-ott felmerült, s amelyekre vonatkozás van ezekben az alábbi levelekben, amelyeket Munkácsy írt Zichy Mihálynak :
I.
(Névjegy.)
Sok bajt okozott már az átkozott telefon, de még olyant egyetsem, mint ma, midőn nevedet olyan kifordítva hozta fel, hogy csak akkor ismertem rá, mikor a kártyádat átadta az a szamár portás.
Képzelheted, mennyire dühös voltam. Azért kérlek, kárpótolj, gyere, vagy gyertek, ha többen vagytok, reggelire, vagy ebédre, holnap.
M. de Munkácsy
53, Avenue de Villiers.
II.
Kedves Barátom.
Csodálkozva veszem soraidat, melyek az egyletben uralkodó rendetlenségről tesznek tanúságot, mert biz annak más oka nem igen lehet. Azért tehát kérlek csak utalványozd hozzÁm ki, majd rendeltetése helyére juttatom az összegeket a kellő észrevételekkel.
Irigyellek, hogy te ott csücsülhetsz, a szép déli ég alatt, mig én folyton küzdők, dolgozom, és miért ? . . . . Az egészségem sem nagyon briliáns s egy kis pihenés bizony jól esnék. Feleségem e hó végével szintén Nizzában lesz, reménylem, hogy találkoztok s ő majd sokat beszél rólunk. E pillanatban Colpachon van.
Örülnék ha a májusi átutazásod alkalmával meglátogatnál, hogy én is láthatnálak. De te azt nem szoktad tenni átutazásaid alkalmával. De most számolok rá.
Isten áldjon minden jóval nemcsak ez évben, de még sok éveken át.
Igaz barátod
Munkácsy.
III..
Paris: Ezer köszönet, kedves barátom, örömmel remélem, látlak nemsokára.
IV.
Hát kedves Druszám!
Te engem szidsz, amiért neked a Düsseldorfi piktorok nem válaszolnak! Eszem én neked azt a magyar árgyilusodat. Hát miért nem írtál nekem egyenesen, én nem hagytalak volna válasz nélkül, mint azt e jelen sorok is bizonyítják. Noha egy kissé későn, hanem leveled Düsseldorfon keresztül csak néhány nap előtt került kezembe s hogy válaszom eddig halasztottam, oka az, hogy be akartam várni, mig egypár nyugott pillanatom lesz az íráshoz, mert még eddig igen el voltam foglalva, atélierem berendezésével. Nem hittem volna, hogy oly soká késsem D.-ben és kivált most, hogy eljöttem bámulom magam, hogy lehetett ennyi ideig ott ülni. Hanem hát e dologról szólván, nekem Düsseldorfban mondták volt, hogy megkapták a fényképeket és írni is készültek, nem foghatom meg, hogy nem tették. Én azt hiszem, valami más okának kell lenni, talán adreszedet elvesztették.
Egyébb iránt mamlaszok azok, nem lelkesülnek az ilyen dolgokért, nekik csak a Künstlerunterstützung Veráin kell, hogy azt a sok rossz képet eladhassák valami uton módon. Én részemről azt sajnálom, hogy kimerítőbben nem tudósíthatlak az ottani művészi élet bei-viszonyairól, mert én úgy nem törődtem velők, hogy még a Malkasten vorstand mitgliedeket sem tudnám elősorolni. Elítélsz ezért engem ? pedig híjába. - - Lásd, a viszony köztünk nem volt valami szoros, ők nem sokat törődtek velem, én mentem a magam utján, ha valami utamba jött löktem rajta egyet s haladtam tovább. De hála Istennek, hogy most már itt vagyok. Hozzáfogtam a dologhoz s szorgalmasan dolgozom, hogy a Bécsi nagy kiállításra küldhessek valamit. Legjobban szeretném az éjjeli kalandorokat, amit te is láttál vázlatban.
Hanem hát mondok én neked valamit. Addig is, mig a te terved életbe léphet, küldjünk egymásnak fényképeket munkáinkról. Legalább mi tudjuk, hogy ki mit dolgozik. Én legközelebb elküldöm a fényképét azon képnek, melyet nálam láttál volt félkészen, hanem egészen más lett belőle.
Kérlek küld el azon lapot, amelyben "Schottische Aventüren"-d megjelent, érdekelne olvasni és én nem tartom azt a lapot.
Még szerettem volna egyet mást beszélgetni veled kedves Druszám, de a modelem várakozik és nekem pingálhatnékom van, tehát máskor többet, most Isten veled.
Csókol őszinte barátod
Munkácsy.
V.
Köszönöm, kedves Druszám szíves megemlékezésedet.
Arra a nyolcszem közti ebédre nem emlékezem. Váljon mi volt ott mondva és vitatva?...
Az egyletnek még mindig a leg haszontalanabb tagja vagyok. Adminisztrátori tehetségem nem nőt és ebben nem változtam.
Mikor látunk megint Parisban? Én most itt Colpachon dolgozom. Az őszszel haza megyek egy két hétre. Nem jössz ?
Áldjon isten, ölel őszinte barátod
Munkácsy.
*
Székely Bertalannal, aki Munkácsyval és Zichyvel ellentétben korán hazatért a külföldről s állandóan itthon is maradt, Zichy Mihály akkor ismerkedett meg, amikor 1875-ben rövid időre látogatóba jött Parisból Magyarországra. Ismeretségük 1879-ben, amikor Zichy komoly letelepedési szándékkal Magyarországba tért vissza, gyakori ériatkezésük során kölcsönös becsülésen alapuló barátsággá mélyült s bizalmas eszmecseréiknek Zichynek alig két évi itthoniét után Oroszországba való visszatérése sem szakította meg. Nem sokat leveleztek. De Zichy Mihálynak ez a három levele, amely még Székely Bertalan birtokában van, jellemző e két művész közötti viszonyra.
A három levél 1896-ból való, amikor az ezeréves ünnepségek során a magyar festőművészek közreműködésével a hódoló díszmenet rendezésére készült az ország. Az volt a terv, hogy bemutatják a legrégibb magyar viseleteket is, mintegy a kosztümökben is megmutatva az ezeréves múlt prespektiváját. A művészek élén Székely Bertalan állott. Mivel a magyar ősviseletek hitelesen alig ismertek s csak hozzávetés útján közelíthetők meg, Székely Zichyhez fordult, aki Oroszországban inkább hozzáférhetett a régi ázsiai viseletek emlékeihez, rajzaihoz.
Erre vonatkozik ez az első levél, amelyet iniczialeképpen mindjárt egy lovasalak kosztümrajzával díszített Zichy, íme a levél:
I.
Kedves barátom! Ethnographiai Múzeum ollyan kiterjedt és rendezett állapotban mint Te azt gondolod itt még csak lessz, de eddig nincsen. W. Werestschagin képei, van fényképi kiadás Turkestán czím alatt, adnak fogalmat a jelenlegi Ázsiáról. Van köztük két őr Tamerlan ajtaja előtt. Egy más ethnographiai művet Oroszország minden lakosaival Pauly adott ki k. b. harmincz évek előtt. A régen multat ez se tárgyalja. Voilá tout!
Saját costume gyűjteményemből másoltam le Neked az ide csatolt lapokat. Talán hasznát veheted. Jövő levelemben lemásolom Neked mindazt, a mit a Kaukázusban gyűjtögettem. Indo-perzsa rajzokat egy régi gruzin eposhoz. Ezen miniature-ok a XVI században készíttettek, de a rajzoló is a régit kereste, mert ezen Epos Rusztavelli udvari poétától Tamara királynő tiszteletére íratott a XII. században ha nem előbb. Czíme a "Párduczbőr". Én ezen Eposhoz illustracziókat csináltam. Egy példánya ezen gruzin kiadásnak a Nemzeti Múzeumban van Budapesten. De ez után ne ítélj - - az én tanulmányaim az eredeti Indu-perzsa modorban készített miniature-ok után sokkal szigorúabbak. Egyébiránt úgy adom a mint kaptam. Úgy vélem, majd ha megküldöm a kivonatokat, akkor ezeket a jelenlegiekkel (hozzá adván egy jó dózis byzanticumot, összekeverve és megpaprikázva e keveréket, talán közel járhatsz az igazihoz. Ha a mi művészeink ők maguk tudják mit akarnak, és ha olly engedelmes szereplőket találnak, mint annak idején Mackart Bécsben, akkor kétségkívül a történelmi körmenet sikerülni fog. Ezen alkalomban az a kicsufolt búvárkodó szigorú czopf mégis csak valamicskét használhat. Úgy örülök hogy közel 70 éves koromban gyönyörködök az előmenetelben a művészet terén, de ezen előmenetel mellett, úgy oldalvást vannak olly an tünemények, mellyek a legkönnyelmüebb hanyagságot, a pénz és reclame hajhászást már nagyon is elárulják. Az illyenekre a legkegyel-mesebb szakértő is kimondaná az ítéletet nosco te mi aselle!
Figyelmeztetlek még gróf Zichy Jenő gyűjteményére rózsautcza 6.1. Ő szörnyen dicsekszik az ő népvándorlási korszakból gyűjtött tárgyaira. Jelenleg is a Kaukázusban kutat a magyarok onnét jövő bevándorlásuk nyomai után. Adja Isten hogy találjon valamit. E napig az influenza még fogva tartott, ha kimegyek még kérdezősködni fogok a tudós akadémiában. Az eredményt azonnal megírom Neked.
Addig is Isten Veled híved
Zichy Mihály
*
Az első levélben említett kivonatokat Zichy nemsokára meg is küldötte: nyolc kvartalakú lap ez, tele rajzolva a XI-XVI. századból való s különböző ázsiai viseleteket ábrázoló képek vázlatával, amelyeket Zichy Mihály nagyrészt nehezen hozzáférhető régi gruzin kéziratok nyomán rajzolt le. Az egyes alakokat Zichy a színeket, a kort s egyéb tudnivalókat jelző rövid megjegyzésekkel kisérte.
Az utolsó lapon aztán a csupa rajzot tartalmazó második levél szövege:
II.
Ezen lappal bevégeztem azt, amit az én gyűjteményemből megközelítőleg használhatónak találtam. Áldjon meg és sugalljon Téged a magyarok Istene, hogy nem írígylendő feladatodat jellemedben fekvő komolysággal bevégezzed.
Végül a harmadik levélben, amelynek már van kelte (az előbbi kettő keltezetlen) Zichy kér útbaigazítást Székely Bertalantól ugyancsak jelmez-dologban s elmondja nézeteit a magyar művészeti viszonyokról is. íme a levél:
III.
Kedves barátom!
Én is zavarban vagyok a mi régi magyar ruházatunk kérdésében.
Millyen féle lehetett az a híres Mátyás király fekete serege? - - Ha van tudomásod róla nagyon leköteleznél némi leírásával vagy könnyű vázlatával ezek öltönyének. Jó hogy a boldogult Matejkó ollyan szépen előre jobban mondva utána dolgozott ezen mi reánk nézve olly fontos kérdésnek. Teringettét! de hátra maradtunk! - Millyen terjedelemben adja az a két kötetes Old England az angol costumeket!
Bizony furcsa időkben és furcsább emberek közt élünk. A szegény (?) Pulszkyék már másodszor jönnek a mártásba. Először az iparmuzeumi tárgyakkal - - jelenleg meg a nemzeti képtárral. A legbecsületesebb emberi bőr megnyúzva csúszik ki az ilyen vádok akármilyen végeztéből.
Liszt Ferencz = Munkácsy.
Mindketten ezreket adományoztak nemzetüknek - - nagy hírt szereztek nevüknek -a "Síralomház" "Krisztus Pilátus előtt" és a "Milton" maradandó érdemű művek maradnak. A mi nemzetünkhöz illő, hogy illyen kitűnő hazánkfiait vén napjaikra szükségelni ne engedjük.
Liszt jellemében, csodálatos, mert első virtuozitása mellett, megvolt még a művészi nagylelkűség is. Ő volt Chopin-nak, Wagnernek Apostola, és későbbi nagy hírük megalapítója.
Munkácsy határozatlan jellemében az ego mindenek felett uralkodik. Ezen gyengeségét az őtet über alle Gränzen szerető neje és reclamistája Sedlmayer felhasználták, kiaknázták. A nő a párisi szappanbuborékos megjelenésre és representációra, a másik pedig saját hasznára. Sedlmayer betételét a koczkáz-tatott vállalatból óvatosan visszavette - de a mi szegény Munkácsynk, ha az ő ide vergődött franczia barátjai igazat mondottak -aligha nem megbánja engedékenységét. 16 évekkel fiatalabb nálam, de utolsó fényképe után biz' Isten Apámnak is beillene.
Nem hallottam hogy nem tekintve is nagy genialítására, Liszt Ferencnek határozott jó befolyása lett volna a Conservatoriumban. Ép olly keveset bízok Munkácsynak a mi - non est - - művészi kifejlődésünk Ober-vezetésé-ben.Ein Ehren--posten-wie ein Minister ohne Portefeuille. Tisztességes és árthatatlan, mert nem lesz kire mire hatnia.
Sok igazat mond az a Te német autorod! de mégis túlzottan szigorú, ha a külföldön alaposan szerzett és kiérdemelt hírnevet kárthozónak találja. Az egyedüli nép e világon, az angolok becsülik meg, jutalmazzák minden összehasonlítás fölött saját művészeiket - de mondd meg millyen compensaczióra várhat egy ollyan Országban mint a miénk, a szerényen lelkiismeretesen működő művész?
Nem állítom, hogy a mi Hazánk illyen szomorú állapot unicum-ját képezze, így van ez minden a nagy tourista vándor csapásain kívül eső országokban. Nézd Hollandiát- Dán- Norvég- Svéd- Orosz- Lengyel- Magyarországot, a szláv tartományokat Olasz- Spanyolországokat. Ugyanegy nyomor! De a Centrumban, Páris Münchenben is kezd inogni a dolog.
Ott is több a festő mint a vevő, de hát még is csak ebben a forró kemenczében sütik a legszebb pogácsákat. Ott a legjobb pék hírét elnyerni még is dicséretes dolog és megengedhető, főkép ollyan sanguinikus népnél, mint mi vagyunk, ha az illyen üstökösöket, habár már csak mint hulló csillagok szálnának vissza hazájukba -- ott is dicsőíttsék.
A hazai művészet emelése nem a művésztől függ le, hanem a pártoló közönségtől, a meddig ez nem lessz, addig mindenki, a kinek az Isten egészséges lábot adott, és a kit más körülmények nem kötnek fészkéhez, kifut oda, a hol jó konyhaszagot érez.
Én, mi nálunk, a tömérdek költségű kiállítás után egy szomorú hatású krach-ot sejdíttek. Adja Isten hogy ne úgy legyen, és adjon jobb időket, habár mi azt meg nem éljük
Ennyi az, ami Zichynek Munkácsyval és Székelylyel való kapcsolatáról írott dokumentumban egyelőre hozzáférhető. A magyar művészettörténetnek feladata lesz kinyomozni az összes emlékeket, amelyek nagy festőegyéniségeink egymáshoz való viszonyára, s ezzel magukra e kiváló egyéniségekre is érdekes világosságot vetnek.
L. T.
ÉJFÉLI PÁRBAJ
ZICHY MIHÁLY RAJZA
PETŐFl APOTEÓZISA
ZICHY MIHÁLY RAJZA
KÉSZÜLT AZ ATHENEUM PETŐFI-ALBUMA SZÁMÁRA
EREDETIJE AZ EGGENBERGER-MŰKERESKEDÉSBEN
ZICHY MIHÁLY
KOSZTÜM-RAJZAIBÓL
1848
ZICHY MIHÁLY RAJZA
KÉSZÜLT AZ ATHENEUM PETŐFI-ALBUMA SZÁMÁRA
EREDETIJE AZ EGGENBERGER-MŰKERESKEDÉSBEN
ZICHY MIHÁLY ÖNARCKÉPE
RAJZOLTA BESZÉLGETÉS KÖZBEN, 1902-BEN
ZICHY MIHÁLY EGYIK LEVELE SZÉKELY BERTALANHOZ
ZICHY MIHÁLY PÉTERVÁRI OTTHONÁBAN
|
