A RÉGI PEST
Ha majd lesznek, akik megírják a mi ragyogóan szép Budapestünk történetét ; ha megírják, hogy mint lett ; mint nőtt nagygyá, széppé, hatalmassá ; akik megírják, azoknak külön fejezetet kell szentel-niök a Szépítő Biztosságnak, mely ím épp most száz esztendeje, hogy megszületett.
Nesztelenül suhan el az idő a pesti "Szépítő Biztosság" száz esztendős jubileuma mellett. Nem is csuda. Ugyan ki tudja azt a maiak közül, hogy miféle szerzet is volt az a Szépítő Biztosság ? Ki törődik ma már azzal, hogy az a száz esztendő, mely a Szépítő Biztosság megalakulása óta elmúlt, voltaképpen rengetegül hosszú út, mely Pest-Budáról Budapestre vezet. Ezalatt a száz esztendő alatt nőtt nagygyá, széppé, hatalmassá Budapest, és ennek a hosszú útnak a Szépítő Biztosság volt az első stációja.
Másfél századdal ezelőtt mi volt még Pest ? ! Kőfallal körülkerített nagy falu. A mai Belváros volt a régiek egész Pestje. Ott, ahol a Váci-utca beleszalad a Gizella-térbe : ott volt a "Váci kapu" ; a város egyik vége. A váci kapu előtt, a mai Gizella-téren volt a fallal körülkerített temető. A Nemzeti Színházzal szemben, a Kossuth Lajos-utca végén állott a "Hatvani Kapu", a város másik vége. A mai Kálvin-térre szolgált a város harmadik kapuja: a "Kecskeméti kapu".
Ilyen volt Pest a XVIII. század derekán. Egvszer aztán azon vették észre magukat a pestiek, hogy kicsiny a város, nem férnek el benne. A falak fojtogatják Pestet ; nem engedik nőni. Az élelmes polgárok úgy segítettek a bajon, hogy kívülről hozzáépítették a viskóikat a város falához. Az így támadt toldalék várost "új világ "-nak nevezték. Mária Terézia uralkodásának vége felé rakták le a fundamentumát az első külvárosnak : a Terézia városnak. Utána jött a Józsefváros, Ferencváros. A Lipótváros helyét azonban II. József alatt még alig jelölte néhány ház.
Pest tulajdonképpeni fejlődése mégis a kalapos király alatt indult meg. 1783-ban "parancsolat jött, hogy a város kapuin kívül is kövezet rakassék". Ezzel a parancsolattal kezdődött Pest új korszaka, és lehetetlen megilletődés nélkül nézni, hogy ezek a parancsolatok miképpen alakítják át Pestet ; miképpen formálják, igazítják és indítják a fejlődést, a haladást, mely előtt leomlanak a város falai.
1789-ben eladja a város a falakkal együtt a Váci-kaput, és a temető kőkerítését Gallér Jánosnak 290 forintért. Gallér még abban az esztendőben lebontatta a kaput, és ezzel megnyílt a fejlődés útja a Lipótváros felé is. De bizony azért lassacskán ment az a fejlődés. Ráth Péter 1803-ban megjelent útmutatójában feljegyzi, hogy 1802-ben még mindössze csak harmincezer lakója, 129 utcája, és 2904 háza volt Pestnek külvárosostul, mindenestől. Még a Józsefváros volt a legterjedelmesebb ; 969 háza volt ; a Terézvárosnak 840, a Belvárosnak 645, a Ferencvárosnak 247, a Lipótvárosnak csak 203. Ha elgondoljuk, hogy ma csupán Pestnek (Buda s Ó-Buda nélkül) hatszázezernél több a lakója, és tízezernél több a háza ; ha elgondoljuk, hogy négyemeletes paloták hosszú sora díszlik a régi viskók helyén, akkor fogalmat alkothatunk arról a hatalmas fejlődésről, melyet a régi Pest tett meg, amíg a mai Pestté vedlett. Ennek a hatalmas fejlődésnek pedig a Szépítő Biztosság volt az első stációja.
Hogy támadt a Szépítő Biztosság ? !
Nem lényeges, de mindenesetre érdekes, sőt jellemző, hogy kinek az agyában támadt az az idea, hogy Pestet újjá, "nagyszerűvé" kell építeni. A Szépítő Biztosság ötletének egy csodaszép menyecske ragyogó szemepárja volt az inspirálója. Egy szerelmes fiatal ember kellett hozzá, aki a fejébe vette, hogy a faluszerű Pestből hatalmas, fényes várost épít szépséges ifjú hitvesének. Szépet, mint Firenze, előkelőt, mint Bécs. Ne unatkozzék a viskók között a fiatal asszony, és legyen a mi gyönyörködtesse.
Az a szerelmes fiatal ember pedig, aki a felesége kedveért nagy várost akart csinálni Pestből : József nádor volt. Érthető, hogy épp József nádornak támadt az az ideája, hogy nagy, szép várossá varázsolja Pestet, a nagy falut. József nádor Firenzében, és Bécsben töltötte el gyermekéveit, olasz földön szívta magába a szép szeretetét. Jóformán gyermek volt még, amikor a fényes császári udvarból idekerült hozzánk nádornak, ebbe a nagy, neki idegen, neki unalmas faluba : Pest-Budára. Idehozta a feleségét is, az orosz cár leányát, Alexandra Paulowna nagyhercegnőt, egy csudásan bájos gyerekasszonyt, akinek a szépségéről és jóságáról legendák maradtak ránk. Fiatal férj, esztendős házas volt József nádor ; csuda-e hát, hogy a felesége kedveért föl akarta forgatni egész Pestet, le akart rombolni minden viskót, és palotákat, sugárutakat akart építeni a falu helyén.
Egy geniális építészt, Hild Jánost,1 a hir-hedt Újépület építőjét vette maga mellé és együtt álmodoztak a jövendő nagyvárosról, a fényes palotasorokról, sugárutakról, parkokról, ligetekről, és együtt tervezgettek, tanácskoztak róla : vajjon hogy, és miképpen kellene megcsinálni azt az álomvárost, amelyről Hild mester "plánumot" készített.
Így született meg száz esztendővel ezelőtt a Szépítő Biztosság, melyről Patacsich József "Pest város i moki hivatalának expedítora" jelentésében ezt mondja :
"A Szépítő Biztosság, Ő es. kir. Főhercegsége Országunk Nádor Ispánya felszóllí-tására Hild Építőmester Pest városa regulá-tiojáról egy Planumot készített, melly 1805-ik esztendőben helbenhagyás végett Ő Felsége eleibe terjesztettvén, 1808-ikban reá a' leg-kegyelmesebb királyi Jóváhagyó Válasz meg is érkezett. Ezen Biztosságnak Elölülője Ő Cs. Kir. Herczegsége Országunk Nádor Ispánya. Ezen Biztosság áll három Tanácsnokokból több választott Polgárokból, Építő és Ácsmesterekből. Az ülések a' Játékszíni épületben rendszerént Vasárnapokon tartatnak."
Hild János tehát plánurnot rajzolt Pest újjáépítéséről. Mikor Hild arra vállalkozott, hogy megcsinálja Pest szabályozási tervét és fejlesztési programmját ; mikor elvállalta, hogy várost épít a faluból : nagy dologra vállalkozott. Át kellett alakítania egy száz esztendős várost : a Belvárost, még pedig úgy, hogy szép is legyen, jó is legyen és sokba se kerüljön az átalakítás. Aztán a mai Lipótváros helyén merevül újonnan kellett építenie egy olyan modern városrészt, amely 1805-ben megfeleljen az akkori ízlésnek és igényeknek, de a száz vagy kétszáz esztendő múlva élő pestiek is elférjenek benne. Épp ez a jövő számára való dolgozás az, ami megnehezíti a városépítő munkáját, mert könnyen úgy járhat, mint a tót gyerek, akinek öt éves korában megveszik az egész életre szóló kalapot ; a gyerek feje azonban csak 25 év múlva nő bele a kalapba. Ilyen tót gyerek kalapja volt például az újjáépített Szeged. Gróf Tisza Lajos teleépíttette ezt a szép várost palotával, sugárúttal és körúttal. Mikor aztán elkészült Szeged : igaz, hogy szebb lett, mint volt, de kongott az ürességtől. Üresek voltak a paloták, és üresek voltak a sugárutak is. Ma is olyan Szeged, mint egy kihalni készülő város, húsz esztendővel ezelőtt pedig még olyanabb volt. Hild János, úgy látszik érezte a feladat nehézségét és nem akart várost építeni, csak a jövendőnek, de nem akart várost építeni csak a jelen számára, sem. De számolnia kellett még egy sereg szemponttal. Jól tudta, hogy a praktikussági és esztétikai szempont olykor ellenfelei egymásnak és ezt a két szempontot úgy kell összeegyeztetni, hogy egyik se vallja kárát. Hildnek tisztában kellett lennie nemcsak a talajviszonyokkal, hanem ismernie kellett természetét, ízlését és vagyoni viszonyait annak a lakosságnak, amely számára új várost épít. Más az ábrázatja egy kikötővárosnak, és másmilyen az olyan város, amelynek a lakói túlnyomó részben iparral, vagy kereskedelemmel foglalkoznak. Szóval igazi városépítő zseni legyen az, akit el nem szédít, meg nem zavar az a sok mindenféle nézőpont, amely a ceruzája alá tolakodik, amikor a plánumát rajzolja. Elég egy kicsi tévedés, egy rossz helyt vágott átlós út, egy hegynek épített híd, hogy megbénítsa az egész városrész életét, vagy tönkre tegye a kereskedelmét. És Hild János számolt ezekkel a feltételekkel. A Belvárosról való terve, épp úgy, mint a Lipótvárosról alkotott plá-numa, és fejlesztési programmja egy sokoldalú, a messze jövőbe látó, ötletes ember derék munkája.
Az első figyelemre méltó dolog, ami Hild tervén szemünkbe ötlik az, hogy Hild Pest fejlődését a mai Újpest felé akarta irányítani. Egy régi tapasztalat azt bizonyítja, hogy a folyók mentén épült városok mindig a folyók sodrával ellenkező irányban fejlődnek. Úgy látszik Hűdnek is ez az ősrégi szabály lebegett a szeme előtt. Ha ma élne Hild : meggyőződhetne róla, hogy milyen okos idea és ügyes ötlet volt, hogy Pest fejlődését észak felé, a mai Újpest irányába akarta terelni. A "Szépítő Biztosság" utóda a ma is élő "Közmunkák Tanácsa" ugyanis engedve a telekspekulánsok pressziójának : sutba dobta Hild tervét és a város fejlődését dél felé, a Csepel sziget irányába erőszakolta, és a gyárvárost a Lipótváros északi részén és az újpesti úton helyezte el. Ennek pedig az lett a következése, hogy az erős északi szél a lipótvárosi gyárak füstjét keresztül hordja az egész Pesten és megmérgezi a levegőt, az egyetlen dolgot, amit még ingyen kap az ember Pesten. A gyárak pedig megakasztván a városnak északi irányban való fejlődését: meggátolják, hogy a külső Váci-út kiépüljön és Újpest csatlakozhassák Pesttel.
Hild János terveiből kitetszik, hogy ez a nem mindennapi tehetséggel megáldott építőművész számot vetett Pest rohamos fejlődésével. Úgy kell lenni, hogy a mai Pest izgatott lármája fülébe zúgott, mikor a rajztáblája előtt ült. Erezte, megálmodta, hogy mivé lesz egykor Pest, mivé kell lennie ; tudta, hogy neki kell megszabnia a fejlődés irányát és talán örökre megnyomorítja ezt a szegény várost, ha téved az álmaiban. A Duna partján, a Margitsziget átellenében, a Margit-híd fölött a mai Csanády-tér tájékán kiválasztott magának egy pontot. Itt óriási csillagparkot tervezett, s arról ábrándozott, hogy valaha száz, vagy kétszáz év múlva itt lesz a város szíve. A köralakú parkból hatalmas sugárutak ágaztak volna szerteszét, és mint egy óriási kaszáspók lábai belenyúltak volna a régi Belváros gyomrába. Ahol régente a város kapui állottak, ott egy-egy hatalmas teret tervezett ; ezek a terek lettek volna a sűrűn beépített Belváros kopoltyúi. Ahol a Vácikapu állott : ott támadt a Teátrum-piac (Gizella-tér) ; ahol a Kecskeméti kapu aliott, ott támadt a Széna-piac (Kálvin tér). Szinte érthetetlen, hogy a Hatvani-kapunál (ott, ahol a Kossuth Lajos-utca találkozik a Rákó-czi-úttal) nem csinált teret, pedig hely volt bőven és bizonyos, hogy a Nemzeti Színház környéke másképpen festene ma, ha teret rajzol a Hatvani-kapu köré. A mai Gyár-utcát szánta Pest fő utcájának, a város legnagyobb sugárútjának. A Gyár-utcát nyílegyenes irányban ki akarta építeni a Dunáig. A Duna partján aztán a Gyár-utca a csillagparkban találkozott volna az ugyancsak meghosszabbított Hold-utcával (Mondscheingasse), és Nádor utcával (Windgasse). A csillagparkból párhuzamosan a Dunával hatalmas út vezetett volna északra, Vác felé (Neue Weitzner-Strasse). Ez a Váci-út jelezte hogy idők multával ebben az irányban fog nőni, fejlődni Pest. Délnyugati irányban a mai Nádor-utca és a Duna között két sor palotát akart építeni Hild, és a csillagparktól dél felé, a régi temető helyén, a mai Alkotmány-utcáig szabályos téglányalakú apró parkokat rajzolt bele a mappájába. Valószínűleg arra számított, hogy idők multával majd e parkok helyébe is palotákat építenek az unokák, vagy a dédunokák. A mai Alkotmány-utcától délnyugati irányban egyenes, szabályos utak keresztezik egymást egészen a Gizella-térig és az Erzsébet-térig. Itt kezdődik a Belváros.
Ilyenre tervezte Hild a Lipótvárost száz évvel ezelőtt, amikor a mai Lipótvárosból még csak tizenöt utca volt meg, s "a várostól messze északra, homokbuckák közepén állott az Újépület".
A Belvárossal is nagy tervei voltak Hildnek. A mai Gizella-térre, a Dunapartra szánta a német színházat, meg a Redoute-ot. A régi városházát le akarta bontatni, és a "harmincad"-ház helyén szerette volna fölépíttetni az új, hatalmas városházát. A harmincad-ház ott volt, ahol most a Kugler cukrosboltja áll. Tehát ha a harmincadház helyén építik föl a városházát, akkor ez a monumentálisnak tervezett palota két hatalmas park közé kerül : előtte a Gizella tér, mögötte az "új piac" (Erzsébet-tér). Milyen szép lett volna ! Hildnek a Károly-kaszárnyával (ma központi városháza) is voltak tervei. A Károly-kaszárnya-, vagy amint abban az időben nevezték : "az invalidusok palotája" a múlt század elején Pest legszebb palotája volt. Schwartner, az akkori idők kitűnő statisztikusa azt írta róla, hogy "Dics weiland ungarische Hotel Royal des Invvalides schöner, als die Kaiserliche Burg in Wien ist". Nos az invalidusok palotáját azzal akarta szebbé tenni Hild, hogy le akarta bontatni a szerviták szemben levő kolostorát és a szerviták kertjének helyén (a kert helyén ma a főposta áll) hatalmas parkot tervezett. A szerviták viszont a mai Szent István bazilika helyén, a "Hetzplatzon" kaptak volna új kolostort. Milyen szép, milyen remek dolog lett volna, ha megvalósul ez a park, a Koronaherceg-utca parkja a Károly-kaszárnya előtt.
— Minél több teret, mert megfulladnak egymástól a házak ! - - ez volt a jelszó.
Hild már akkoriban foglalkozott a piaristák rendházának a lebontásával, programmba vette a régi városfalak és kapuk maradványainak a lebontását, a kovácsműhelyek eltávolítását az élénkebb utcákból, a sóházat, a hóhér lakását a város határába akarta kihelyezni. Bele vette a programmba a "privétek" eltávolítását a Károly-körútról, a Dunapartnak és a kanálisoknak a kiépítését (a Dunába vezető kanális építését egyébként már 1785 ben megkezdték, de nem fejezték be.) A Dunaparton pedig a színháztól föl egészen az újépületig remek korzót, fával beültetett sétautat tervezett.
És belérajzolt Hild a plánumába mindent, amit szépnek, s jónak gondolt, és a fiatai nádorral együtt álmodozott a jövendő hatalmas Pestjéről. Dehát persze könnyebb rajzolni, mint építeni A nagy álmodok, a nagy gyerekek mindent belevettek a plánumba, csak arról feledkeztek meg, hogy ez a sok minden pénzbe kerül, így aztán nem csoda, ha papíron elkészült a jövendő nagy Pestjének a képe, de a régi Pest sehogy sem akart kimozdulni a helyéből. Hild plánuma, amely csak 1808-ban érkezett vissza Bécsből Ferenc császár jóváhagyásával, avatatlan emberek kezébe került. A Szépítő Biztosság ügyvezetője Szentiványi tanácsnok lett, aki egyáltalában nem értett ahhoz, amire vállalkozott. 1811-ben aztán meghalt az öreg Hild, de meghalt Szentiványi is és nagy rendetlenségben hagyta hivatalát. Utódjául gróf Mailáth kamarai igazgatót nevezte ki a király. A gróf azonban annyira el volt foglalva a kamarával, hogy nem maradt ideje a Szépítő Biztosság számára. Közben a polgárság, és a nemesség folyton perlekedett egymással a szabályozások miatt. 1808-ban lebontották a "Hatvani-kaput", hozzá kezdtek a redoute és a német színház építéséhez. A redoute-ot föl is építették, a színházépítés azonban abban maradt, mert nem volt rá pénz. A szépítő alapot nagyon rendetlenül kezelték és a kassza rövidesen kiürült. A nádort rendkívül bántotta a dolog, és szívesen fogadta azt az ajánlatot, hogy részvénytársasági alapon építsék föl a színházat. Akkor azonban ismét bonyodalom támadt. A mágnások is, a polgárság is, maga számára akarta lefoglalni a színházépítést. Végre is a polgárság győzött, és évek múlva el is készült a német színház.
Közben a nádor biztatta a mágnásokat, hogy építkezzenek ők is, de a mágnásokon nem igen fogott a biztatás. Az 1811-iki, meg az 1816-iki devalvációt ugyancsak megsínylette mindenki. Hild hiába rajzolta be az új városházát a plánumába, az új városháza nem épült föl és a régi városházát csak most néhány esztendeje, hogy lebontották. A szerviták kolostora még máig is ott áll régi helyén, szemben a Károly-kaszárnyával, pedig milyen szép lett volna a Belváros szívében az a park, amelyet Hild a szerviták kolostora helyén a keskeny Koronahercegutcában akart csinálni. A piaristák rendháza is ott áll még mindig a régi helyén, de már meg vannak számlálva a napjai.
Mindenesetre nagyon jellemző az a kimutatás, amelyet a Szépítő Biztosság, 1827-ben tett közzé, és amely arról szól, hogy húsz esztendei munkásságával mit valósított meg programmjából a "Verschönerungs Commission." 2
Ime a kimutatás:
1. Új színház építése. — Megtörtént.
2. A régi várfalak és kapuk lehordása ... Megtörtént.
3. A rokkantak palotájának hátsó falán levő privéte eltávolítása ... Nem történt meg.
4. A kovácsműhelyek eltávolítása a leglátogatottabb utcákból ... Részben megtörtént.
5. A vágóhidaknak a város távolabb eső részeibe való áthelyezése ... Megtörtént.
6. Új es. kir. hajózási hivatali épület emelése olyan helyen, mely a forgalomra kevésbbé káros ... Megtörtént.
7. A halpiac szabályozása ... Megtörtént.
8. A füvészkert áthelyezése a város közepéről az Országútra ... Megtörtént.
9. Új kir. só- és dohányhivatal építése a város alsó részében ... Megtörtént.
10. A városhoz tartozó puszta telkek bérbeadása megművelés és termékennyé tétel céljából ... Nagyrészt megtörtént
11. A hóhérlakás kihelyezése a város határán kívülre... Megtörtént.
12. Az épületfa-kereskedők megrendszabályozása ... Megtörtént.
13. A szénpiac3 megtisztítása a mészárszékektől és mutatványos bódéktól .. Megtörtént.
14. A vesztőhely elhordása a parasztpiacról és a kaloda elhordása a halpiacról ... Megtörtént.
15. Az Üllői-úti fasor tovább ültetése ... Megtörtént.
16. Új utak kijelölése a város vonalain kívül ... Részben megtörtént.
17. A malom és halastó befejezése ... Megtörtént.
18. A Dunapart szabályozása és burkolása ... Nagyrészt megtörtént.
19. A partok és utcák feltöltése és kikövczése ... Megtörtént.
20. A szükséges kivezető csatornák, kloákák kiépítése a városból a Dunába ... Megtörtént.
21. A dunaparti sétautak kiszélesítése ... Nem történt meg.
22. Az utcák és házak szabályozása a városban és külvárosokban ... Lehetőség szerint és a helyi viszonyokhoz képest megtörtént.
23. A Redout építésének befejezése ... Még nem történt meg.
24. A Városligetnek rendes terv szerint való beültetése ... Részben megtörtént.
25 Plébániatemplom építése a Lipót- és a Ferencvárosban ... Megtörtént.
26. A szervita atyák áthelyezése a Lipótvárosi plébánia kezelésébe ... Még nem történt meg.
27. A piarista atyák és gimnáziumok áthelyezése a szervita atyák kolostorába ... Még nem történt meg.
28. A szervita atyák kertjének megszüntetése, hogy a rokkantak palotájának szabadabb tér maradjon ... Még nem történt meg.
29. Mérlegház építése ... Még nem történt meg.
30. A városház építése a piaristák kolostorába és a mostani városház lehordása ... Még nem történt meg.
31. Általános munkaház építése ... Munkában.
32. A polgári lövészhely áthelyezése alkalmasabb helyre ... Restaurálták.
33. A kis Rákospatak szabályozása ... Még nem történt meg.
Hogyha épült egy két palota, mindeniket, mint egy-egy nagy vívmányt ünnepelték. Patacsich József 1830-iki jelentésében számol be ezekről az újonnan épült nevezetességekkel és megemlíti, hogy a Múzeum háta mögött fölépült a "Nemzeti Lovagló Oskola, melynek öntött való garáditsai említést érdemelnek". Megemlíti a Wurm házát a Duna partján ; Valero selyem fábrikáját a Királyutcában, gróf Cziráky házát a Hatvani-utcában, Ürményi rézzel fedett házát a Nagypiacon, a gróf Károlyi familia házát a Kecskeméti-utcában és báró Orczy házát a Király-utcában.
A templomokon és az Újépületen kívül ezek voltak a régi Pest nevezetességei. József nádor ezekből akart nagyvárost teremteni. Azonban Hild hiába rajzolta meg a jövendő Pestjét, a régi Pest nem akart kimozdulni helyéből. Végre is az öreg Duna megunta a dolgot és 1838-ban elöntötte Pestet, s megmutatta, hogy különb esztétikus, mint a nádor. Négyezerkétszázötvennégy háza volt Pestnek 1838-ban és a négyezer közül csak ezret hagyott épen a Duna. A Gizella-téren épített gátakat szakította át elsőben, aztán neki ment a német színháznak, de ezzel még a Duna sem bírt. Otthagyta, tovább ment. És a piszkos, mocskos hullámok végiggázoltak ezen a szerencsétlen városon és elsöpörtek mindent, ami gyöngén állott a lábán.
József nádor a királyi palota ablakából nézte, miként dühöng ez a rakoncátlan nagy foiyó és tarajos hullámai miképpen törnek új utcákat és parknak való helyeket a düledező házak között.
Negyed napra megelégelte a mulatságot a Duna és mint aki dolgát jól végezte : szépen visszament a medrébe. Tíz esztendő kellett hozzá, míg ismét felépítették a házakat. De a régi Pest megujhodott. Szebb lett mint valaha és tíz év múlva 1847-ben - mint aki küldetésének eleget tett — meghalt József nádor. Az akkori idők krónikásai följegyezték róla, hogy mikor érezte a halált : az ablakhoz vitette magát. Látni akarta még egyszer Pestet, mely megujhodott.
Huszonhárom évvel József nádor halála után megszületik a második Szépítő Biztosság. Ezt a "Biztosságot" Közmunkatanácsnak hívják és gróf Andrássy Gyula az elnöke. A közmunkák tanácsa is megrajzolta a jövendő Budapestjének a plánumát, akárcsak a "Szépítő Biztosság". A közmunkatanácsnak is voltak nagy tervei és nagy tévedései. Nagy hibája volt a közmunkatanácsnak, hogy Hild okos, praktikus ideáit lekicsinyelte. A város fejlődését néhány telekspekuláns kedveért dél felé irányította és a Lipótvárost tette meg gyárvárosnak A hetvenes években azzal már nem gondolt senki, hogy megcsinálja Hild csillagparkját és sugárutat csináljon a Gyár-utcából.4
Hild nem tudta megcsinálni a csillagparkot, ellenben a Pratersternét sokkal későbben megcsinálták a bécsiek. Mi a csillagpark helyett a körutakat kaptuk, amelyeket a bécsi Ringek mintájára épített a közmunkatanács. Gróf Andrássy Gyula sugárutat építtetett a Városligetbe, gyönyörű Andrássy-utat vágtak a Terézváros testéből. A legérdekesebb a dologban az, hogy a legenda szerint az Andrássy-utat is egy szép asszonynak köszönhetjük. A Szépítő Biztosság azért alakult meg, hogy a nádorné kedveért várost csináljon a nagy faluból ; az Andrássy-utat pedig a legenda szerint azért építette Andrássy, hogy Erzsébet királyné fogatának ne kelljen a csúf Király utcán végigvágtatni, ha a királyné ki akar kocsizni a ligetbe.
Ami a Szépítő Biztosságnak 1811-iki feb-ruáriusi devalvációs pátens volt, az volt a közmunkatanácsnak az 1873-iki bécsi krach. Az a bankcsoport, mely az Andrássy-út (akkor még csak Sugár-út) kiépítését elvállalta : likvidálni volt kénytelen és kevés híjjá, hogy az Andrássy-út kiépítése abban nem maradt. A közmunkatanács foglalkozott az Újépülettel is. Azt tervezte, hogy lebontatja ezt a nagy épületet és bérkaszárnyákat és átlós utakat építtet a helyébe. Ez a terv azonban, mint a tervek jó része, a plánum-ban rekedt. Az idő és a haladás azonban nem kegyelmezett meg a sokszor megátkozott Újépületnek sem. Néhány évvel ezelőtt lebontották és ma új, nagyszerű városrész épült az Újépület helyén : a Szabadság-tér. A Szabadság-tér szabályozási tervét a mannheimi Wasserthurmplatz mintájára Palóczi Antal tanár készítette és nyújtotta be névtelenül a főváros tanácsának.
Íme ilyen volt az az út, mely Pest-Budáról Budapestre vezetett. Száz esztendő múlt el azóta és száz esztendő alatt sok minden megváltozott Pesten ; az ízlés és a stílus temérdek metamorfózison ment keresztül. Az ízlés és a stílus kialakulásának mindig útjában állott a szegénység, a pénztelenség. Pestből mégis világvárost akartak építeni és építés közben a pesti pallérok kipróbáltak minden stílust, amit csak kipróbálhattak. Szó sincs róla, különösen eleinte a pallérok kísérletezéséről nagyon lerítt a primitivség. A XIX. század elején az építkezésben a klasz-szikus formákat kedvelték, de arról megint ki tehet, hogy a pesti pallérok és Baumeisterek keze alatt ezek a formák nagyon sokat vesztettek a klasszicitásukból. A klasszikus építészet után a francia és olasz renaissance kora következett. Támadtak barok és rokokó paloták, a hetvenes években pedig egyszerre a Bécsből lekopirozott ormótlan, idétlen bérkaszárnyák lettek divatosak. A harmincas, negyvenes esztendőkben Pollak Mihály és Hild József néhány igazán szép középületet és mágnáspalotát tervezett, de az általános stílust nem Pollak és nem Hild szabták meg, hanem a kevésbbé geniális tanítványok és utánzók, akik szerencsésen megteremtették a pesti pallér stílust, a stíltelenség háztömbjeit. Csak a nyolcvanas években kezdődött az öntudatos építőművészet ideje.
Pollak Mihály és Hild József palotái a bécsi eredetű, pallérstílben épült házak között olyanok voltak, mint a melegházi növények a bogáncs között. Nem igen illettek egymáshoz. De nem csak az építészettel voltunk így, hanem mindennel. Irodalmat, zenét, divatot külföldről kaptunk, még pedig rendesen elmúlt időknek külföldön elhasznált, elkoptatott divatját és ízlését kaptuk Bécsen keresztül. Bizonyos fokig még az erkölcsök és szokások is kópiái voltak egy más kornak. Mágnásaink angolosan öltözködtek, francia volt a zenéjük, német az irodalmuk. Csakhogy a francia eleganciát, könnyedséget, elmésséget kissé merevvé tette a bécsi spiszség és a pesti német polgárság smokksága. Mielőtt ugyanis a francia ízlés és divat, az olasz renaissance hozzánk érkezett volna : Bécs előzőleg mindig átformálta a saját képmására.
Körutainkat is Bécstől kaptuk. Bécs viszont III. Napóleon híres építőművészének : H'auss-mannak a boulevardjait másolta le. III. Napóleon Hild Jánosa volt ez a H'aussman, aki a császár parancsára csinálta meg Parison azokat a hatalmas városregulációkat, amelyeket Hild János József nádor parancsára akart megcsinálni Pesten. De Pestnek nem volt pénze a regulációkra. Parisnak volt. Ez a különbség, ha Napóleon parancsolt és ha József nádor parancsolt. Szerencsére a kezdetleges művészet építményeinek a ridegsé-gét, darabosságát és merevségét poétikussá tette a természet pompája, Buda panorámája. Liciumbokrok a kerítés tövében, muskátli az ablakban ; piros rózsa, fehér rózsa a kis kertben; akáclombok fehér virága az utak mentén ...
Ez tette kedvessé, széppé a mi építőpalléraink palotáit.
És száz esztendő alatt Pest mégis nagygyá, széppé, hatalmassá fejlődött. Pestnek nem ajándékozta oda az uralkodó az erődítmények sáncait, a "Glacis"-t körutak, terek és városrendezési célokra, mint ahogy odaajándékozta Bécsnek ; s körutaink, tereink mégis kiépültek. Kihevert ez a város minden bajt; az 1811-iki és 1816-iki devalvációt ; az 1838-iki árvizet; az 1848—49-iki szabadságharcot; az 1873-iki krachot; az 1885-iki esztendő válságait; az 1898 iki «fekete szom-bat»-ot; ipari és kereskedelmi pangást, sztrájkokat, krimicsaukat, mindent. A piaristák rendháza ugyan még ma is ott áll, ahonnan száz esztendővel ezelőtt el akarták hordani. Áll még a jó öreg Károly-kaszárnya is. De körülötte új világ, új hatalmas élet támadt. Emeletes, tornyos paloták állanak a viskók helyén és egy világváros ideges lármáját kelti új életre mindennap a fölkelő nap.
Hild, öreg mester, ilyennek képzelted a mát ?
PÁSZTOR MIHÁLY
