|
HAZAI KRÓNIKA
MAGYAR MŰVÉSZEK BERLINBEN. A berlini Szecesszió kiállítási helyiségeiben február 5-ikén megnyílt egy tárlat, amelyet kizárólag magyar művészek munkáiból állított össze Meller Simon. Az volt a célja, hogy bemutassa a mai művészet e nem csekély jelentőségű központján azokat az állomásokat, amelyeken a magyar művészet mai fejlettségéhez jutott. Paál László és Munkácsy Mihály e fejlődés büszke előőrsei. Szinyei-Merse Pál pedig - - mindmáig - - a magyar festők legnagyobb reprezentative man-je. Ferenczy, Fényes, Rippl-Rónai megannyi külön individualitás, a mi művészetünk naturalista és impresszionista korszakában. A kiállítás bemutatja a XX-ik századbeli, legfrissebb kísérleteket is. A berlini sajtó szi-vesen fogadta a magyar mestereket.
SZENT-GYÖRGY-CÉH. A magyar amatőrök és gyűjtőknek ez az egyesülete február 6-ikán az Iparművészeti Múzeumban összejövetelt tartott, amely alkalommal Csányi Károly a "Wien vor der Marke" porcellán jellemző sajátságairól és a bécsi porcellánok.hitelességi kérdéséről beszélt. Az egybegyűlt tagok közt kézről-kézre adtak közelebbi tanulmányozásra egy sor jellemző idevágó műtárgyat.
A "KÉVE" KIÁLLÍTÁSA BÉCSBEN. Egyik művészegyesületünk, a Kéve, Bécsben kiállítást rendezett a "Hagenbund"-ban s a bécsi közönség és kevés kivétellel az egész bécsi sajtó is nagy rokonszenvvel fogadta ezt a vállalkozást. A kiállításról Bécs legkiválóbb kritikusa, Hevesi Lajos a "Fremelenblatf"-ban a következőket mondja: "A Kéve tagjai egyáltalán nem üres kalászok. Fiatal, vérbeli tehetségek, modernek. Színesek, elszántak, stílusosak. A legutolsó modern festőművészetnek minden megnyilvánulása rezeg e kiállításon végig és mégis e kiállítás hatása teljesen sajátos, amely sajátosság bátran nevezhető nemzetinek."
REINHARD KÁROLY festőművész fiatalon, harminchét éves korában halt meg Budapesten. A Műcsarnokban, a Képzőművészeti Társulat 1909/10. évi téli kiállításán még két képe volt kiállítva, amelyek újabban visszatért munkakedvének bizonyságai. Öt-hat évvel ezelőtt ugyanis alattomos baj támadta meg, amely nemcsak dolgaiban, festéseiben akasztotta meg, hanem az ekzisztálását is igen nehézzé tette. Az egyébként jókedélyű, ambiciózus művész valósággal búskomor lett. Eltűnt a főváros művészi köreiből, nem állított ki sehol, nem jelentkezett semmiféle képpel, jóllehet azok közé tartozott, akik fanatikus rajongással egész életüket adják a művészetért. Nagyratörő céljai voltak, folyvást monumentális freskók megfestésére vágyakozott, az élet, a körülményei azonban keresztülhúzták ezeket a vágyakozásokat. Mint sok másnak, neki is kisebb feladatok, megrendelésre készült arc- és genreképekkel, tömegtermeléssel kellett beérnie. Ehez nem volt valami sok kedve, valami különösebb siker itt nem is kisérte. Néhány vászna azért feltűnést keltett, egy-egy pillanatra ráirányította a figyelmet, például a "Szélcsönd" című festménye, amely napsugaras tengeren úszó tutajt ábrázol s benne egy ősemberi családot. A bajából lassan-lassan kilábolt, egészsége visszatért s vele együtt a munkakedve is. Akik most ismét látták, egészen más embernek találták, tele volt új tervekkel, dolgozni akarással. Ehhez nagyban hozzájárult a házassága is, amelynek első két esztendejét szülővárosában, Jászberényben töltötte. Csöndesen, visszavonultan dolgozgatott itt, nagyrészt helybeli megrendelők számára portrékat. Innét 1909. év tavaszán felköltözött a fővárosba, ahol meglehetősen el volt látva munkával, érdekesebb feladatok várták. Műtermet bérelt a Kmetty-utcában, ahol munkaközben egy őszi napon oly erősen meghűlt, hogy tüdőgyulladást kapott, ami néhány nap alatt végzett vele.
REINHARD KAROLY ÖNARCKÉPE
Reinhard Károly 1872 jún. 24-én született Jászberényben. Iskoláinak végeztével Budapestre jött s a mintarajziskolába iratkozott, ahol Székely Bertalan és Greguss voltak a mesterei. Később Lotz Károly növendéke lett s ez idő alatt Lotz több nagyszabású munkájánál segédkezett, így résztvett a Ferenciek templomának plafondfestményeinél, a Kúria nagy zárt udvarának menyezetképénél s a parlamenti freskók festésénél. A millenniumi kiállítás alkalmával a közoktatásügyi pavillon számára festett a minisztérium megbízásából egy allegorikus képet. Önkéntesi évének letelte után megy ki Münchenbe Benczúr ajánlására állami ösztöndíjjal. Itt Hollósy volt a mestere, nála végzett rajzstudiumokat, Asbenél pedig festett. Münchenből hazatérve, a Benczúr mester-iskolájának tagja lesz. Munkái közül felemlítjük a "Medve" című képét, amelyet a Studio is reprodukált s amely 1908. évben Londonban is ki volt állítva. "Enyelgés" című képét a kormány vette meg a szegedi kultúrpalota számára. Több rajza megjelent e folyóirat hasábjain. Utóbbi időben különös kedvvel foglalkozott grafikai dolgokkal. így kiadta "Jákob halála" című eredeti litográfiáját, amely az Athenaeum nyomásában jelent meg s széles körben elterjedt. Plakátokat is tervezett ("Gül Baba" színházi plakát a Király-színház számára, az Iparművészeti Társulat egy plakátja stb.). Halála előtt nagyobbszabásű feladat foglalkoztatta. Megrendelést kapott, egy villa falára kellett volna freskót festenie, amelynek témája: Mars találkozása Vénusszal. Csak a kartonvázlatókig juthatott. Meghalt 1909 nov. 12-én.
LOPOTT LÓ
REINHARD KÁROLY RAJZA
MŰVÉSZETÜNK ISMERTETÉSE. Művészet iránt érdeklődő közönségünk között kínos feltűnést keltett egy német könyv, melynek pedig a német sajtó már megjelenése előtt alaposan beharangozott. A könyvet egy kitűnően író német tanár, a nálunk is sokat olvasott Muther Richárd írta s műve — három kötetben — nemrég jelent meg, alig néhány hónappal azután, hogy szerzője, aránylag elég fiatalon meghalt. Mi okozta a kínos feltűnést? Az, hogy a néhai tudós a három vaskos könyvben elmondja egész Európa festészetének történetét, csak éppen rólunk magyarokról nem beszél, ezerötszáz oldal teleírása után nem talált helyet a számunkra. Avagy tudatosan mellőzött? De nem, - - Munkácsy Mihályról beszél. Vajha nem beszélne! Csak úgy mellesleg, Uhdé-ről szóltában, három félsorban megemlíti róla, hogy Piloty módján ő is festett bibliai témákat, operai felvonulások mintájára. Egyébként - nemzetünk művészetét agyonhallgatja. Munkáczy (sic!) sem magyar művész, beletemeti a nemzetközi áramlatba. Ez tehát igazán megmagyarázhatja a kínos feltűnést.
Nemrég a müncheni művészettörténeti kongresz-szuson, a fehér asztal mellett, szóba hoztam a kevéssel ezelőtt elhalt Muthert, fiatal művészettörténészek társaságában.
- Mily kár, hogy nincs itt Muther, — igazán érdekes lett volna újra hallani valamit tőle, az ő stílusában.
Általános vállvonaglás. Ez meglepett, sőt ellenmondásra ösztökélt. Dicsérni kezdtem előadásának báját s megemlítettem, mily érdeklődéssel várja a közönség hirdetett új könyvét. De nem találtam visszhangra. Ellenkezőleg, még stílusát sem ösmerték el, üresnek, unalmasnak, felületesnek találták, méltatlannak a tárgyhoz: a művészethez.
A nagyközönség bizonyára nem fogadja el e szakemberek véleményét s Muther előadásától el-bájolva, gyönyörűségét elrontatni nem engedi. Neki beszélhettek plágiumról, hogy Muther igen sokat szokott átvenni idegen művekből, idézőjel nélkül, - Muther könyve a XIX. század művészetéről nagy hatást tett, olvasóegyletek keletkeztek, ahol a füzetekben megjelent munkát felolvasták, kommentálták, mindenesetre türelmetlenül várták folytatását. Ma tízszeres ára van egy-egy példánynak.
így lesz-e ezzel a könyvével: nem tudom. De tegyük fel, hogy új műve újból nagy sikert arat, mi, magyarok mindenesetre zokon vehetjük azt az ellenséges indulatot, mellyel művészetünket tárgyalja. Illetve mellőzi.
Hogy Munkácsyt annak idején támadta: megértjük. A XIX. század művészetéről írt műve tulajdonkép a modern fényfestők mellett írt védőirat s az ellenpártot, Munkácsyt túlzottan kicsinyítette. Akkor legalább tárgyalta a magyar művészeket is, főleg a müncheni irányokhoz szítókat - s volt némileg igaza is. Pedig a féligazságot hirdetők veszedelmesebbek a valótlanságot terjesztőknél. Nem igaz, hogy nincs magyar művészet. Még az sem igaz, hogy Munkácsy az a művész volt, aminőnek hirdeti. Munkácsyról írt nekrológjában maga elösmeri, hogy als ein Grosser aus einer armen Zeit — fogják Munkácsyt utódaink elösmerni s beösmeri, hogy minden előbbi ferdítése hazugság volt.
Sajátságos, hogy mint fogtak össze a német Mutherek Munkácsynk legyalázásában. Néhány évvel ezelőtt egy másik "szépíró", Meier-Graefe nevű így kezdi el egy Liebermann-ról szóló írását: "Liebermann-nal Munkácsy köti össze a Leibl iskolát... a magyar zsidó és a német zsidó közel állottak egymáshoz". Ez már egyenesen az antisemitizmusra spekulál, csakhogy nagy művészünket lekicsinyítse. Arról nem is beszélek, hogy Munkácsyt Leibl-tanítványnak nevezik, aki "mesterétől" ellopta színeinek erejét, sőt azt is hazudjak, hogy Munkácsy egyenesen Leibl tanítványnak nevezte magát, hivatalosan, a Salon-katalogu-sokban, - - ami persze nevetséges is, hazugság is. De legújabban egy Klein nevű író Leibl-től vett kincsekkel uzsorát folytatónak nevezi.
Azonban közel áll az idő, amikor ennek ellenére Munkácsy zsenije újra diadalmaskodni fog. Sokan érzik ezt s a német sajtóban hangok is hallatszanak Munkácsy mellett, akik rehabilitálását követelik. Kinek volna ez a feladata, ha nem jó magunknak?
Egyáltalán - s itt válik a Muther-ügy a magyar kultúra ügyévé - - nem kellene-e gondoskodnunk arról, hogy nemzetünk kulturtörekvéseinek ilyetén lekicsinylése — sub titulo tudomány - egyáltalán lehetetlen legyen? Ha Muther a festészet történetéből kihagyná például (hogy olyant mondjak, ami jóval silányabb a magyar művészetnél) a dán művészetet, nem támadnák-e éppen tudományos szempontból és éppen honfitársai?
Nem mintha valami nagy horderejű dolog volna, hogy Muther mellőzött minket. De ezt a mellőzést rendszeresen űzik, sőt ha foglalkoznak velünk, akkor azt egyenesen gonosz indulattal teszik, mint most a magyar művészet egy új gyalázója, egy bécsi író, valami William Ritter, aki francia folyóiratokban számol be benyomásairól, nem mint műkritikus, hanem mint nemzetiségbarát. Ellát jó tanácsokkal, ott van Nagybánya - - amit persze tótosan ír - - mért nem megy oda a magyar művész tótviseletet tanulmányozni és a szép, színes tót világot festeni? Hiszen ha ez az úr -— a drága jó barát! - - olvasni tudna, elküldenők neki Réti István három cikkét, melyet a nagybányai lapban a nagybányai festőkolónia életéről írt s láthatná, hogy hányan és minő erők voltak már Nagybányán és festették le élményeiket a csodaszép tájról, a leggyönyörűbb festői hangulatokról. De a "L'Art ét l'artiste" és a "Gazette des Beaux-Arts" olvasói (s igazán a legelőkelőbbjei a műértőknek) nem fognak tudomást venni arról az igaz leírásról, melyet egy magyar vidéki lapban Réti István közölt, de arról a hazugságról igen, melyet Ritter úr jónak látott rólunk terjeszteni anélkül, hogy tartania kell megcáfoltatástól.
A magyar kulturemberektől kérdezem: jól van-e ez így? Bizonyára mások is mélyen sajnálják, hogy tehetetlenek vagyunk, hogy ilyesmivel nálunk nem törődnek, pedig végső eredményében ezeknek messze kiható jelentőségük van. Van-e nálunk művelt ember, aki ne hallott volna a worpswedei festőkolóniáról? Hiszen agyonharangozták véle a világot. Már nálunk is volt külön termük a Műcsarnokban. De a nagybányaiaknak a külföldön való bemutatkozásról nem is álmodott közülök senki, így aztán nem tud rólunk a világ semmit. De a múltban is így volt. Paál László Parisban pusztult el, Szinyei Merse Pált kortársainak kicsinylése magányba kergette, noha felfedezése jelentőségét - - 26 évvel azután Európaszerte kezdték elösmerni - -- s mások, Mészöly, Székely Bertalan stb. művészetét ösmerik-e a külföldön? Tettünk valamit Brocky Károly művészete ismertetésének érdekében valaha? Teszünk-e valamit a magyar művészet' jeleseinek bemutatására?
Nem is szabad tehát csodálkoznunk, hogyha előáll Muther és három nagy, vaskos kötetet ír az európai festészetről, de rólunk nem tud egy szót sem. A kínos feltűnés szerzője tehát nem ő, de mi magunk. Itt régi mulasztásokat kellene pótolni, - elsősorban itthon, magunk között, itthon kellene annak a tudatára jutnunk, hogy volt jelentős művészetünk - s művészeink ezért s ezért küzdöttek, ilyen s ilyen problémákkal viaskodtak, ezt és ezt a művészi feladatot oldották meg. Aztán mehetünk ki a külföldre és folytat-hatnók a felvilágosítás munkáját. Ez volna aztán az igazi kulturmunka.
Addig pedig nyugtázzuk, hogy pl. az európai festészetben senkik és semmik vagyunk. Ilyen viszonyok közt még az is jobb, ha nem vesznek tudomást rólunk, semhogy olyanokat írjanak, mint a Meier-Graefék, és a Ritterek. Mindenesetre pedig kívánatos, hogy a viszonyok javításáról gondolkozzanak azok, akiket illet.
DR. LÁZÁR BÉLA
AZ IPARMŰ VESZETI MÚZEUM BESZÁMOLÓJA. Az Iparművészeti Múzeum beterjesztette a kultuszminisztériumba tavalyi működéséről szóló jelentését. A múzeum örvendetesen gyarapodott, állandóan nagy közönség látogatta s egyes kiállításai mind nagy sikerrel jártak. A gyűjtemények ezerötszázötven tárggyal szaporodtak, nagyrészt hagyaték és ajándékozás útján. Az ajándékozók névsora után felsorolja a jelentés a kiállításokat s az év egyéb eseményeit: az angol iskolák anyagából való rajzoktatási kiállítást, a magyar bélyegkiállítást, a velencei kiállítást az újonnan épült magyar csarnokban, melynek létrehozásában derekas része volt a magyar műiparnak, végül az őszszel rendezett svéd népművészeti kiállítást. Az év folyamán a múzeum tíz ismeretterjesztő és még külön tizenhat népies előadást rendezett. Az intézet könyvtárát 1909-ben 7263-an látogatták, a könyvtár állománya 8163 kötet és 101,955 mű-lapra emelkedett. A múzeum gyűjteményét ez évben 179,269-en látogatták, ami a tavalyihoz képest 31,792 növekedést jelent. Az év folyamán a múzeumot 110 iskola növendékei látogatták.
MŰVÉSZHÁZ. Új művészegyesület alakult Budapesten, december 8-ikán, Művészház címmel s az egész sajtó osztatlan örömmel fogadta ezt a vállalkozást. Ez természetes, mert művészek s mű-barátok egyként súlyt helyeznek arra, hogy a művészetet mentül több szervezet népszerűsítse, ismertesse. A Művészház sűrű egymásutánban kiállításokat fog rendezni, amelyekben, "a rokonirányú művészegyéniségek egyazon társaságban, maguk között, függetlenül minden más tényezőtől, szabadon érvényesülhessenek". Rózsa Miklós, aki a sajtóban állandóan ébren tartotta ezt a kérdést, végre elérkezettnek látta az időt a terv megvalósítására. E célból a modern művészet több vezető emberét értekezletre hívta össze 1909 december l-ére és közölte velük, hogy egy Magyar Művészeti r.-t. cím alatt működő intézet tudomása szerint kibérelte a Váci-utca 9. szám alatt lévő felsővilágítású helyiséget, hogy ott műkiállítást létesítsen. Előadta továbbá, hogy a r. t. igazgatója, Mihályi Deák Jenő hajlandó ezt a helyiséget a modern művészek e célra alakulandó társaságának rendelkezésére bocsájtani, illetve albérletre kiadni és hajlandó a fiatal egyesületet a kezdet nehézségein átsegíteni oly módon, hogy a vállalkozást finanszírozza. A megjelentek örömmel vették ezt tudomásul és nyomban elhatározták az új egyesület megalakulását: "Müvészház művészeti egyesület" cím alatt.
A megjelentek, élükön Rózsa Miklóssal, végrehajtó- bizottsággá alakultak, amely bizottság megkötötte az ideiglenes szerződést a Magyar Művészeti r. t.-gal 10 esztendőre és ennek alapján alakulóközgyűlésre hívta egybe a művészeket és műbarátokat december 8-ára.
Az alakuló-közgyűlésen a szervező- és végrehajtó-bizottság nevében Rózsa Miklós elnökölt, aki bemutatta a kidolgozott alapszabálytervezetet, amelyből az egyesület művészi szervezetére legfontosabb pontokat itt adjuk:
A tagság négyféle: alapító és pártoló művésztag ; alapító műpártolótag és rendes tag. Pártoló művésztagok és rendes tagok évi 20 koronát fizetnek. Alapító művésztagok egy vagy több műtermékkel is megválthatják az alapítványi összeget. Joguk van műveiket kollektive kiállítani vagy az egyesület alapító művésztagjai közül alakuló alkalmi vagy véglegesen megalakuló csoportba, saját kebelükből választott zsűri vezetése mellett. A. tagok nyereménytárgyakat fognak kapni.
A Művészház tisztikara következőképpen alakult meg: Teleki Géza gróf országgyűlési képviselő, elnök, Iványi-Grünvald Béla művész-alelnök, Domony Móritz dr. műpártoló-alelnök, Bródy Sándor, Mihályi Deák Jenő ügyvezető igazgató, Rózsa Miklós dr. művészeti igazgató, Horthy Béla országgyűlési képviselő, festőművész, Zichy István gróf festőművész, igazgatósági tagok, Kónyay Elemér titkár, Borszéki Frigyes műtáros, Lányi Móritz dr. ügyész, Pál Dezső irodavezető.
Az új egyesület januárban és februárban három csoportos kiállítást rendezett s ezzel megkezdte munkálkodását.
A KÖNYVES KÁLMÁN jogosításával közöljük ebben a füzetben Hegedűs László "Rabiga", "Hazafelé" és "Bem Szászvárosnál" című festményeit.
KITÜNTETÉSEK. Az Erzsébet királyné-emlék elhelyezésére hirdetett pályázat biráló-bizottsága az első, 6000 koronás díjat Bálint és Jámbor építészeknek ítélte oda azért a tervért, mely az emlék helyét a hadtestparancsnoksághoz csatlakozó katonai építészeti igazgatóság épületének telkére jelölte ki, szemben a Vöröskereszt-Egylet palotájával az egykori Ferencz József-kapu közelében. A második, 5000 koronás díj Vermes és Kaszab műépítészeknek és a harmadik, 4000 koronás pályadíj Hoepfner Guidó és Györgyi Géza építészeknek jutott. A bíráló bizottság továbbá megvásárlandóknak találta: 1. Ray Rezső, 2. Töry Emil és Pogány M., 3. Lux Kálmán és Éber László dr., 4. Lechner Ödön és Sebestyén A. ; továbbá Rózsavölgyi Gyula pályaművét.
AZ ERZSÉBET EMLÉKMŰ ELHELYEZÉSI TERVE
A PÁLYÁZAT ELSŐ DIJÁNAK NYERTESE
BÁLINT ÉS JÁMBOR MŰVE
AZ ERZSÉBET EMLÉKMŰ ELHELYEZÉSI TERVE
A PÁLYÁZAT ELSŐ DIJÁNAK NYERTESE
BÁLINT ÉS JÁMBOR MŰVE
Az Iparművészeti Társulat munkáslakás-berendezésre hirdetett pályázatán az első csoportban az 500 kor. első díjat Vigand Ede, a 300 kor. második díjat Veszély Vilmos és Nádor Lajos, a második csoportban az 500 kor. első díjat Menyhért Miklós, a 300 kor. második díjat Mayer Antal kapta.
A pestvidéki törvénykezési épület és fogház tervpályázatán az I. díjat (4500 K) Aigner Sándor, a II. díjat (3000 K) Jablonszky Ferenc, a III. díjat (2000 K) Lechner Jenő és Warga László nyerték el.
Az Epítészbál idei meghívó- és táncrend-pályázatán a meghívó-pályázat győztese Thomas Antal, a táncrend-pályázat győztese Quittner Jenő lett.
A budapesti orth. izr. templom és iskola tervpályázatán a zsűri a kitűzött három díjat egyesítette és három egyenlő részben juttatta Porgesz József és Skuteczki Sándor "Béke", Ágoston Emil "Pax" és Löffler Sándor és Béla "Barzel" jeligés terve tervének.
A biharmegyei közkórház tervpályázatán a 3000 koronás első díjat Schodits Lajos, a 2000 koronás második díjat Fleischl Kóbert, az.1000 koronás harmadik díjat Rajk József és Unger Lajos nyerte el.
A pécsi izr. hitközségi bérházépület szűkebb pályázatára négy pályaterv érkezett be. A bírálóbizottság az első 1000 koronás díjjal Spiegel Frigyes és Márkus Géza "Családi otthon" jeligés tervét, a második 600 koronás díjjal Pilch Andor "Négy lépcső" jelű tervét és a harmadik 400 koronás díjjal Károlyi Emil "Pax" jeligés tervét tüntette ki.
A szegszárdi posta-, távirda- és távbeszélőhivatal és lakások elhelyezése céljából létesítendő épület terveire hirdetett pályázaton az első 900 koronás díjat Fleischl Róbert, a második 600 koronás díjat Moldován Béla, a harmadik 300 koronás díjat Jendrassik Alfréd és Vida Artúr terve kapta. Kétszáz koronáért megvételre ajánlotta Szautner Félix és Lomjanszki Félix közös pályatervét.
HEGEDŰS LÁSZLÓ Tanulmány című vízfestményét reprodukáljuk e szám mellékletén.
JUHÁSZ ÁRPÁD rajzolta e szám összes fejléceit.
ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉHEZ
LIPPERT JÓZSEF építész. A Művészet 1902-ben e neves építészünk elhalálozása alkalmából nekrológot közölt, melyben csak általános jellemzését adta művészi munkásságának, a nélkül, hogy alkotásait tüzesebben ismertette volna. Pedig elég hosszú stációt kellett e művészünknek megtennie, míg az esztergomi egyházkerület magához vette és a csendes és igazi művészhez egyáltalában nem illő munkássághoz juttatta. Ugyanis ha valami építészeti tervre, vagy ha kisebb rekonstrukcióra, vagy ha valami falusi templom felépítésére volt szükség, az egyházkerületben mindig ott volt Lippert, ki azt szorgalmasan, mindig készen állva, mint valami építészeti alkalmazott, feldolgozta. Fiatalsága azonban egészen más képet. mutat. Az 50-es évek végén, midőn minden valamirevaló fiatal művészt a lapok hosszas cikkekben ajánlgatták a közönségnek, Lippertnek is jutott egy ilyen méltatás, melyet az olvasó most a Vasárnapi Újság (1860. 53. szám) révén megismerhet. Egy oly művészt szólaltatunk most meg, kivel a magyar építészet történetének valamivel méltóbban kellene foglalkoznia, már az itt felsorolt munkásság alapján is.
... Egy ily szerény ugyan, de gyakorlott munkás férfit mutat be a Vas. Ujs. Aradi Lippert József hazánkfiában, ki e téren nem egy dicséretes szép eredményt vívott ki magának. Született 1826-ban Aradon, jómódú polgárszülőktől. Ugyanott járta a gimnáziális iskolákat. - - Gyakorlati hajlamainál fogva szülei már ekkor építészeti pályára szánták, de ezen szándék eleve csupán azt tűzte célul, hogy e kézműben, építő- s ácsmesterségben ismeretet és jártasságot szerezve, idővel építészeti vállalkozó váljék belőle. A mesterség gyakorlata mellett azonban a külföld mű-iskoláit látogatta, csakhamar magasabb iránynak indult s a műépítészet gyakorlati és elméleti tanulmányozásához fogott. Hamburgban végezvén a politechnikumot, a Németalföld kitünőbb mesteriskoláit látogatta. Bejárta Európa főbb városait, mindenütt előkelő építészeknél keresett és nyert alkalmazást, a tanulmányt mindenütt a gyakorlattal párosítván. E téren szerzett ismeretei és ügyessége által csakhamar annyira kitűnt, hogy midőn ezen évtized elején Bécsben is a műépítészet újabb lendületet nyervén, Sz. István híres góth dómjának első javítási s kiegészítési munkálatai, az úgynevezett orom- vagy csúcsműves' kiépítésével megkezdelek, a vállalkozó Förster és Ernszt építészek mellett Lippert hazánkfia bízatott meg a technikai művezetéssel és kivitellel. Itt nyílt első bővebb alkalma, tehetsége, mind a szakemberek elismerését kivívni, mind pedig a mű-tudomány férflaival, kik a munkálatait tanulmányozva, figyelemmel kisérték, megismerkedni és közelebbi viszonyba lépni. A műemlékek vizsgálá-sára és fenntartására éppen akkor Ausztriában is más államok példájára levő középponti bizottmányok azonnal legmegtisztelőbb megbízásaiban részesült. E bizottmány által megismertetésre és leírásra szánt nevezetesebb régi építészeti műemlékek felvételére és lerajzolására kiküldetett koronkint. S az intézet orgánumainak, mint a "Mitteilungen der K. K. Centralkomission der Erforschung und Erhaltungen der Baudenkmäler" és Evkönyvének valamint a "Mittelaltertische Kunstdenkmale des öesterr. Kaiserstaates" című, nem különben fényes, mint műbecsű vállalatnak legszebb felvételei s rajzai Lippert művészi rajzónjából kerültek elő; mint a gurki bazilika, a zágrábi dóm, zwetti, neubergi stb. monostorok. részletes felvételei s előállításai. Másokban ismét eredeti ízlésökbeni helyreállítására és stílszerű kijavítására általa készített részletes terveket, mint a strassingeli és szentpáli monostorok muemlékbecsű egyházaira nézve. Hasonló irányban volt megbízva a bécsi archeológiái társulattól és a nevezetesebb műemlékek felvételére szolgáló közlönyei számára.
A műemlékirodalom terén való ezen kitűnő munkásságára azonban éppen csak tanulmányai és tevékenysége mellékes foglalkozásának tekinthető. Szakmánya inkább a műépítészet gyakorlata, mintsem rajzban való előállítása lévén, ennek tűnt ki leginkább munkássága is, részint egyes régibb nevezetesebb monumentális épületek stílszerű helyreállításával, részint pedig új alkotmányoknak a középkori történeti s egyházi román és góth műízlésekbeni emelésével E nemű tevékenységének aránylag még igen is ifjú s rövid pályája már is, mint mondók, szép eredményekkel dicsekedtetik. A Sz. István dómnak, előbb említett új oromzati művein kívül, melyeknek alakításában, mint említők, lényeges része volt, általa épült az olmützi érsekségnek tiszta román XII. század félkor ív ízlésében egészen újból emelt szemináriuma Kremsierben, művészi szépséggel díszlő egyházával, mely tervezetei szerint szobrászati művészettel, kőfaragványú tagozassál s üvegfestvényű ablakokkal ékesítve, mintegy két év alatt teljesen elkészült. Hasonlón munkában vannak általa víve a történeti nevezetességű welchradi Cyrill- és Method-féle góth egyháznak, valamint sajátlag ugyanezen ízlésű, de góth alakjából már nagyobbára a későbbi átalakítások által kivetkőztetett olmützi egyháznak eredeti idomában helyreállítása és kiépítése. Mely utóbbi nagyobbszerű és fényes egyház költsége több százezer forintra van számítva. Értékesebbek több e nemű munkálatai mellett ránk nézve hazánkbani vállalatai, mint nevezetesen Győrben a püspöki vár, egykor, úgy látszik, Dóczy Orbán püspök által a XV. században épült fényes góth kápolnájának helyreállítása, mely a háborús idők által sokat szenvedett, az újabb időben pedig építészeti ízléstelenség által eredeti alakjából teljesen kivetkőztetett. Lippert ezen műve által, melyet a győri püspök bőkezű költségével létesített, valódi és mintaszerű példát adott hazánkra nézve, mint kellessék műemlékek stílszerű helyreállításában eljárni. De e mellett a tervezetei szerint újból készült kőfaragványműve-zettel, új oltárral, bútorzattal, valamint üvegfest-vényű ablakokkal díszített kis egyházban valódi alkotó tehetsége s nemes ízlésének csak éppen úgy, mint műértelmének kitűnő tanúságát adta.
Ugyanezt, csakhogy még még nagyobb mérvben fogja nemsokára tanúsíthatni az általa már is munkába vett nagyobbszerű Hédervári-féle győri főegy-ház ékes kápolnájának restaurációja. Kitűnő mű-becsénél fogva annak idején talán leíráséit, rajzaival e lapok is közlendik. Ezen egyháznak is üvegfestvényű ablakokkal való díszítése tekintetéből, a műpártoló s nagylelkű győri püspök Lippert tervezete szerint hazánkban első ily üvegfestvényű egyházi ablakgyárt állított fel, melyből a sikerült próbák után, már is az első ily ablak-festvények, hazánk védszentei István, László, Imre és Erzsébet képével eddigelé elkészültek s mi kívánni való sem hagynak.
"Újabban művészünk Kalocsán is, az ottani érsek nagyobbszerű egyházi építkezéseibe kezd befolyni és reméljük, hogy a monumentális mű-építészeti irányban hazánkban művészünknek máshol is mind tágabb hatáskör fog nyílni, mit honi művészetünk érdekében nem lehet nem óhajtanunk. A győri püspök által adott fényes példája a mű-pártolásnak már is nem maradt hatás nélkül a megyére és a környékre. Azóta művészünk vidéken is újabb megbízásokban részesült stílszerű szobrok stb. tervezésére, melyek kivitelére az illető lapok, mint nem rég olvasható volt, dicsérettel szólottak, valamint méltán üdvözlik egyházi lapjaink a győri egyházi restaurációt is, mint műtörténetünk epochális eseményeit. Az illő részről pedig méltó elismerésben részesült: a győri püspökség s egyházmegye építészéül neveztetvén ki. Legújabban értesülünk, hogy a soproni régi góth dóm helyreállításának kivitele is Lippert által céloztatik.
Művészetünknek tevékenysége azonban, valamint általánosan a mai műépítészeié, nem csak egyszerűen a szorosan vett építészetre vonatkozik s történeti építészeti műízlésnek újabb felvirágzása körébe vonja ismét, mint hajdanta virágzása korában, a művészt, sőt kézmű minden nemeit, mely szerint az építészeti tökéletes műnek, minden részleteiben oly tökéletes műnek, minden részleteiben oly teljes műegészet kell képeznie, milyet a műízlés követel. Úgy, hogy kezdve példuál a talajtól, ajtókilincstől és vasalástól, egész a toronycsúcsig; a csengetyűtől egész a kehelyig minden részletnek csak úgy, mint a szobroknak és a bútoroknak, mint a szöveteknek, a felvett műtörténet formában összhangzó s egyöntetű ízlésben kell idomítva lenni; aszerint a mai műépítésznek architektusnak feladata, tervezetét a legkisebb részletekig megállapítani s kézművesek által való kivitelét intézni. Hol a műkellékeknek jelenleg teljesen megfelelni akarunk, ott egy stílszerű karosszék sem készülhet el a műépítész nélkül, annál kevésbbé az oltár vagy kehely. S ez ismét különösen azon tér, melyen művészünk még gyakrabban remekelt, különösen az egyházi bútorok s edények kiállításában. Az olmützi, bécsi, a győri, a váci püspökök és egyházaik számára készített számos román, zománc és drágakő művészetű kelyhei, keresztjei, szentség és ereklyetartói azon legízlésesebbek közé tartoznak, minőket az ó és új mesterek valaha előállítottak A küllapok mint a bécsi hivatalos újság s egyházi lap, ezek nyomán pedig egyházi lapjaink is, többször kimerítő leírásokban, teljes méltánylatban figyelmeztettek az utóbbiakra. Művészünk bécsi műtermét pedig any-nyira keresetté tevék, hogy ily eszközeit már többször kiállítania kellett, midőn műértők, főpapok s egyháziak azokat egyaránt látogatták.
Ily feltűnő jelenségnél természetesen azután el nem maradhat a dicsérés s elismerés nyilatkozatai mellett a bírálat sem. Felemlítésétől nincs okunk tartózkodni, nehogy ismertetésünk egyoldalú dicséretnek lássék. Mit művészünknek a szakavatottak bírálataikban és magánnyilatkozataikban hibául róttak fel, az egyrészt abból állott, hogy némelyeknek a régi idomokhoz való szoros ragaszkodása, ellenben mások szabadabb, új invenciói miatt szólották meg, t. i. amint az első években bírálói csupán műtudósok voltak, így tekintve, a bírálat dicséretként hangzik, arról tanúskodván, hogy művészünk éppen oly híven tudja a történeti műízléseket utánozni, valamint ezek alapján újabb kifejlesztésnek is enged tért. S ez nyilván az újabb műtörténeti iskolának kétségtelen feladata." — 348.
PÁL IMRE
KÉPÍRÓ SPILLENBERGER. Lipót császár udvari képírója, a kassai származású Spillenberger János emlékét művein kívül, Kassa városa levéltára őrizte meg; róla és családjáról a városi jegyzőkönyvek gyakrabban szólanak. Ez adatok közlése fel fogja költeni személye iránt érdeklődésünket s ezért közreadjuk őket időrendben.
Az 1663-ik évben említett Spillenberger uram keresztneve Sámuel; szintén képíró s néhai Bog dáni halotti ravatalára írt címerekért perli az örökösöket; ugyan ő róla szói az 1668 június hó 27-én kelt s a következő évbeli jegyzőkönyv is. Az 1665-ben említett Spillenberger Pál a gombkötők céhmestere volt s Kassáról Sárospatakra költözött.
Spillenberger János, akit ő felsége udvari képírójának mond jegyzőkönyvünk, ez időtájban — 1668 körül - hagyta el Bajorországot s telepedett meg Bécsben. Spikhard Henriken valószínűen Forgách-utcai eladott házának árát kereste; a ház ugyanis egy évvel előbb az adólajstromok szerint idegen kézen van.
A jegyzőkönyvi kivonatok itt következnek: 1663. Eodem die (t. i. 19. Januarii) Spillenberger uram teszen tilalmat néhai Bogdani István javaira az czímerekért, úgymint fl. 25 d. 30.
1665. Die l4 Április. Az becsületes gombkötő czé sulemniter protestálván azon, hogy Spillenberger gombkötő Pál czéhmesterré választatván mind az nemes tanács, mind pedig az becsületes czé híre és consensusa nélkül Patakra ment lakni s ott immár esztendőt töltvén meg se találta az becsületes czéhet czébeli állapotja felől, azért az becsületes ezé többé nem akarja tagjának ismerni és eltiltja mesterségének ezen városban való űzesétől. 1668. Die 1. Februarii. Spilnberger János ő felsége udvari képírója teszen tilalmat Henrich Spikhard javaira usque ad talleros 35.
1668. 27. Junii. Spilenberger uram is néhai Káplánné Tugendtlieb atyafia képében ugyan Her-tel János javaira usque ad fl. 15.
1669. Die 14. Maii. Spilenberger Sámuel uram teszen tilalmat Henrich Spikhard patikabeli marhájára usque ad talleros 8.
Kassa város levéltára őrzi egy lőcsei kereskedőnek Soll und Haben könyvét. Fedelének belső borítéklapjain "Lewtschawer Schuldt Register" és az 1640 ik évszám olvasható. A kereskedő kiléte a lapokból ki nem derül; adósai közt azonban felemlíti apósát Láng Jánost és sógorait: Brewer Lőrincet, a kiváló lőcsei könyvnyomtatót és Kramer Pált.
A Spillenbergerek állandó vevői voltak, úgymint Spillenberger Jónás "apotheker", Spillenberger Sámuel az orvos, Spillenberger Pál gombkötő és Spillenberger Sámuel, az akkor Lőcsén tartózkodó képíró, aki 4 frt 80 dénárra rugó adósságát az 1641-ik évben törlesztette "mit Arbeit", tehát ecsetjével.
A Spilenbergerek címere oroszlán, nyaka körül tekerődző kígyóval. — 349.
KEMÉNY LAJOS
WEBER HENRIK történeti festő1 életrajzáról Wurtzbach csak annyit említ, hogy róla az összes művészeti könyvek hallgatnak, kivéve a Nagler-Lexikont, mely életrajzát szintén csak l — 2 mondatban ismerteti, bár tulajdonképpeni munkásságáról elég pontosan beszámol.
Wéber Henrik atyja, Wéber Mihály külföldről vándorolt be hazánkba és itt csakhamar tekintélyes kereskedő lett. Fiából minden áron tudóst akarván nevelni, nemcsak minden tőle telhetőt megtett fia kiképeztetésére, hanem megkívánta azt is, hogy minden szabad idejét könyvek mellett töltse.
A fiatal Wéber bár szívesen tanult, mégis sokkal szivesebben festett és rajzolgatott és órák hosszat elmerengve képeskönyvei mellett, nem volt egyetlen oly könyve sem, melyet ne rajzolt volna tele mindenféle fantasztikus alakokkal. Atyja ezt egyszer észrevette és egy rajzmesterrel lepte meg, akinek vezetése mellett csakhamar oly nagy haladást tett, hogy úgy tanárai, mint kollégái a legszebb reményekkel biztatták a festői pályára. Gimnáziumi tanulmányait 1834-ben befejezvén, 1835-ben a bécsi képzőművészeti akadémiára iratkozott, ahol-tanulmányain kívül leckék adásával, rajztanítással és kőnyomdai munkálatokkal foglalkozott, hogy legfontosabb életszükségleteiről gondoskodjék. De úgy is nagy szorgalma, mint tehetsége révén csakhamar az intézet legkitűnőbb növendékei közé vergődött.
Ezt különösen az akadémia dicsérő oklevelei és 1837-ben a báró Gundeli díj bizonyítják a legjobban, mellyel őt, mint az arra legméltóbbat megjutalmazták.
Midőn 1839-ben2 Magyarországba visszatért, már mint külföldön szerepelt művészt fogadták. 1838-ban ugyanis a bécsvárosi k. k. Akademie der bildenden Künste tárlatán "Der Fischerknabe" és "Toilette einer Braut", majd hazatérése évében egy "Palmsonntag" című genreképeivel vett részt, úgy hogy családja kötelességének vélte a fiatal művészt egyre-másra arcképmegrendelésekkel ellátni. De Wéber ambícióit e megrendelések, nem lévén arcképfestő, nem elégítették ki, úgy hogy elkedvetlenedvén a kezdetleges művészi viszonyaink miatt is, csakhamar külföldre utazott. 1840-ben már Münchenben találjuk, kora legnagyob művészei, Kaulbach, Cornelius, Genelli, Schopp, Hess, Schwendtner és mások társaságában. E müncheni tartózkodását is két ízben, 1841-ben és 1842-ben megszakította, amidőn Tirolban és Svájcban járt tájképtanulmányozás szempontjából. Majd 1846-ban ismét művészi körútra indult Velencébe, Florencbe, Rómába, hol Loebeck, Rahl, Blaas, Mayer társaságában tölt-vén idejét, a legnagyobb mesterek műveit másolgatta. Itt ismerkedett meg az újabb olaszok közül Lipar-dinivel és Grigolettivel, kik mélyebb hatást gyakoroltak művészetére. Ugyancsak e római tartózkodása alatt készült el "Corvin Mátyás budai bevonulása 1458-ban" c. történeti képe is, melyet mint mű-lapot adott ki a Képzőművészeti Társulat, 1855-iki tagsági illeték gyanánt.
Itáliából való hazatérése után Wéber állandóan letelepedett Budapesten, hol számos arckép és egyéb művekre kapott megrendelést és így nem kényszerült többé külföldre utazni, 1858-ban feleségül vette Calderoni Annát. A 60-as években betegeskedni kezdett és 1866 május 14-én halt meg.
Művei:
A) A nyilvános képtárakban szereplő művei:
l. Magyarországon:
1840. Egy gyermekszoba (Pesti műegylet-tárlatán). Salamon király a börtönben. Judith és Holofernes. Mátyás a juhásznéval. 1855. Rebekka. Mátyás király budavári bevonulása 1458-ban. Jézus a gyermekek közt. Aratási ünnep. 1858. Ferdinánd megkoronáztatása Pozsonyban. A haldokló dalnok.
2. Külföldön:
1838. Der Fischerknabe. (K. k. Akademie der bildenden Künste bei St. Anna.) Toilette einer Braut (K. k. Akademie der bildenden Künste bei St. Anna.) 1839. Palmsonntag. (K. k. Akademie der bildenden Künste bei St. Anna.) J 840. Die Kinderstube. München.
B) Egyéb művei:3
1. Marastoni által litografált művei:"4 Géza király fogadást tesz a váci püspökség alapítására. Hunyadi János a várnai csatában. Orgyilkossági kísérlet Szent Is:ván ellen. Béla választ korona és kard között. Szapáry Péter boszúja.
2. Báró Prónay: "Vázlatok Magyarhon Népviseletéiből c. díszműben szerepelnek:
Oláh fuvarosok. Népviseletek: Oláhok, magyarok, tótok, németek. Korcsma.
Pesti dinnyevásár. Lakodalmi menet az esküvőhöz.
3. Báró Prónay Gábor: "Vadászalbum"-ban:
Egy lóportrait.
4. A Keil-féle Gartenlaube 1876. 29. oldalon. "Wallachische Wasserträger in", fába metszé Walla.
C) Magántulajdont képező művei:
3. Wéber Sarolta tulajdonában: Önarckép. Festmény. Családi arckép 12 alakkal. Festmény. Wéberné szül. Calderoni Anna arcképe. Csendélet. Festmény. Wéber Henrik arcképe. Festmény. Édes atyja arcképe. Festmény. Családi kép Aquarell. Zarándok. Festmény. Leány képe. Festmény. Oltárkép a józsefvárosi templomban. Festmény. Két drb tanulmány fej. Festmény. Tájkép. Festmény. Édes apja arcképe. Rajz. Édes anyja arcképe. Rajz. Felesége arcképe. Judith és Holofernes. Rajz.
Ugyancsak Wéber Sarolta a művész összes ceruza-, aquatintarajzait, skicceit, apróbb tanulmányait egy albumban összegyűjtve tartja. A körülbelül 200 képet tartalmazó album címe: Wéber Henrik történelmi festő rajzvázlatai és másolatai 1818 - 1866.
2. Wéber Károly tulajdonában: Mosonyi Mihály és felesége arcképe. Festmény. A régi "Római császár "-hoz címzett kávéház cégérképc. Olajfestmény. Két teve. Olajfestmény. Csacsi. Olajfestmény. Hungária. Olajfestmény. Lófej. Olajfestmény. Lantos. Olajvázlat. Szent László. Aquatinta. Gyermekkép. Olajfestmény.
3. Kunz és Mössmer cég cégértáblája. a "Menyasszonyhoz". Olajfestmény. — 350.
PÁL IMRE
1 Születési éve Nagler-Lexikon szerint 1819, mások szerint 1816. vagy 1818, sőt egyes helyek szerint 1826.
2 Wurtzbach úgy említi, hogy nem volt megállapítható, vajjon Wéber mikor tért vissza Magyarországra. Szerinte a legvalószínűbb dátum, amidőn Wéber neve nálunk először feltűnik 1852, amidőn "Mátyás" c. képével szerepelt. De úgy a "Vasárnapi Újság" mint a pesti műegylet Katalógusa bizonyítják, hogy már 1840-ben mint itthon szereplő művészt ismerték.
3 Wurtzbach-Lex.: Wéber munkái közül igen sok ismeretessé vált Marastoni litográfiái és azon rajzok révén, melyek báró Prónay Gábor díszművében: Vázlatok Magyarhon Népviseletéről c. munkában megjelentek.
4 Az eredeti rajzok mind Wéber Sarolta tulajdonában. Különben a rajzok mind 1862-ben az "Ország Tükre" c. folyóirat folio alakú mellékletét képezték. Ugyancsak az "Ország Tükre" még több apró rajzot hozott Wébertől, ugyancsak 1862-ben.
PÁLDI ISTVÁN rézmetsző. Nagy Iván a Századok 1874. évfolyamában (187. 1.) megemlíti Páldi István rézmetszőt, kitől br. Dániel István arcképét ismerte. Tudjuk, hogy ez a Páldi István igen jeles kolozsvári nyomdász volt. Rövid életrajza megvan Szinnyei J. Magyar írók Élete és Műveiben (X. 147—48) s mint nyomdászról bővebben írt róla Ferenczi Zoltán a kolozsvári nyomdászat történetében (80—86. L). Újabban Teleki László grófnak (a gyömrői) az Érd. Nemz. Múzeumba elhelyezett levéltárából néhány új vonást kapunk életrajzához.
Ismeretes, hogy 1717-ben Kolozsvárt született, ott is tanult s teljes neve Páldi Székely István volt. Már mint deák elhatározta, hogy Tótfalusi Kis Miklós példájára nyomdász lesz s az erdélyi reformátusok egyházi főtanácsa 1741 őszén 400 forint segéllyel Leydenbe küldte a nyomdászat megtanulására. Kiérkezve hamar látnia kellett, hogy a magával vitt pénz csak kevés időre elég számára s csakhamar oly nyomorúságba jutott, hogy száraz kenyéren élt. Ily helyzetben fordult legalább másfél évre való segélyért br. Bánffy Farkas főgond-nokhoz s egyházához. 1742 ápr. 6-án kelt levelében (Jakab E. Kolozsvár történetének oklevéltára II. 573—75. 1.) rajzolja küzdelmes sorsát s ír tanulmányairól. Említi, hogy naponta bő alkalma nyílik a nyomdászat tanulására, de tapasztalatait pénz hiányában nem tudja eléggé felhasználni, hanem mivel a rajzoláshoz és metszéshez való műszerek nem olyan költségesek, azért karácsony óta a rajzot napi négy, a metszést napi egy órában állandóan gyakorolta. Többi idejét főleg filozófiai kollégiumok foglalták el. Előhaladása bizonyságául első munkájául elküldte br. Bánffy Farkasnak metszetben "Ádám és Éva esetét". Rajzát mesterei előírása szerint készítette, metszésbeli fogyatkozásait gyakorlatlanságával mentette.
A ref. egyházi főtanács gyűjtésből 300 forintot küldött neki, melyet l745-ben sajátmetszésű lapon nyugtázott. Egyszersmind tudatta, hogy nyolc hónap múlva hazatér és alkalmazást kért.
Leydenből írt 1745 dec. 20-án gróf Teleki Ádám tábornoknak is. Tudatta, hogy a következő tavaszon haza indul s viszontszolgálatot Ígérve, segítséget kért. Levelében írja, hogy még útjában sokat akar tapasztalni s megemlíti, hogy az a levele, melyben egyházától állást kért, "réztáblára metszett betűkkel van nyomtatva".
1751-ben Utrechtben tanult, hova az egyház újra 100 arany segélyt küldött neki. Szinnyei szerint 1752 őszén tért onnan vissza. Azonban Teleki Ádám grófhoz Kolozsvárról intézett egyik leveléből kitűnik, hogy már 1752 július 20 előtt megérkezett. Egyelőre jóakarói támogatásával tartotta fenn magát. Régi gazdájánál, Toot János késcsinálónál volt szállása s ha máshova nem hívták, ott kapott ebédet és vacsorát is. Ekkorra azonban már Teleki Ádám gróf is meghívta Kendilónára s 10—12 nappal későbbre odaigérkezett. A grófnak továbbra is bizalmát és támogatását élvezte.
1755 febr. 15-én átvette a kolozsvári ref. kollégium nyomdáját, de csak évek folytával tehette használhatóvá s szállása is rossz volt. Miután csak újraönteni való betűanyagot, matricokat s egy régi sajtót vett át, s mivel a legtöbb hasznot hajtó könyvek nyomtatásának joga más nyomdáé volt: Páldi címerfestéssel és tűzijátékok készítésével kellett, hogy segítsen magán. Ezermester volt. 1754 ápr. 3-iki leveléből kitűnik, hogy gróf Kemény Lászlónak kertet állított. Ugyanakkor Teleki Ádám grófnak az aranytartalmú kőzetekről ad felvilágosítást, 1766 aug. 15. pedig ifj. Teleki Ádám gróf lakodalmára tüzijátékrendezésére vállalkozott. Meghalt Kolozsvárt, 1769 március 10-én. -351.
KELEMEN LAJOS
BODA nevű dunántúli származású képíró, a múlt század negyvenes éveiben Rimaszombatban tartózkodott. Különös ember lehetett. Foglalkozott mathematikai játékokkal: a számokat egytől kilencvenig úgy csoportosította, hogy ha azokat ötével a kis lutriba beteszi az ember: "okvetlenül ternót vagy legalább néhány ambót csinál".
Számtani kombinációjának egy példányát másolatban eltettem magamnak. Ennek eredetije is megvolt a gyűjteményemben ; de elkallódott, amit annál inkább sajnálok, mert Boda festőművész ezelőtt hetven esztendővel a karton egyik oldalára indigóval szép képet festett: egy gavallérosan öltözött férfit, meglehet valamely divatlap számára, igen ügyesen.
Szolgálatkész fürge ember lehetett, amit az is bizonyít, hogy egy darab achát-kő beszerzése kedvéért, ami az aranyozáshoz kellett, gyalogszerrel elment Rimaszombatból három-négy nap alatt Pestre.
Mikor 1845-ben Gömör és Kishont vármegye táblabiróvá megválasztotta Petőfi Sándort, ez a Boda festette azt a képet, a me]y az akkor megejtett viharos alispán választást ábrázolta és amelyen élethűen voltak lefestve Szügyi Gábor polgármester és Terhes Sámuel ref. lelkész, amint palástját a hóna alá kapta s a vágtató vasas németek elől a piacra iramodott.
A "Budapesti Hírlap "-ban szó volt erről a választásról az 1908. év elején egy tárcacikkben.
Findura Pál birtokában megvolt Barabás Miklós a Nemzeti Múzeum képtárában őrzött "Nagyidai cigányok" című festményének másolata, amely most az én tulajdonom. Megvolt továbbá "A magyarok bejövetele", amolyan beszélőkép, illetőleg pasquill, amelyen egyes alakok szája mellé fel volt írva, hogy az illető alak mit mondott vagy gondolt ; mint egykoron az ú. n. "Vadász temetése" című képen divatba jött a tréfa.
Arcképei közül a Huszt Gáboréra emlékszem s azt is biztosan tudom, hogy ez a Boda többrendbeli díszletet festett a rimaszombati rom. kath. templom részére, a nagypénteki szentsír, meg az úrnapi körmenet pompájának emelésére.
— 352.
F. J.
SÁRKÖZY SZ. FERENC szobrászról a Hazánk s a Külföld (1868. 25. szám) a következőket írja:
Sárközy Sz. Ferenc naturalista szobrász egyszerű hajóács az óbudai hajógyárban, hol l forint 48 krnyi napidíjért kell terhes kézimunkát végeznie, hogy maga és családja anyagi szükségeit fedezhesse. De miként az életképes növénycsira a ránehezedő szikla alól is kidugja majd lombot is hajtó fejét, úgy a művészi tehetség az ács bárdja alatt is jelét adja lételének.
Az élet gondjai, a fárasztó ácsmunka sem va-lának képesek Sárközyben a tehetség csiráját elölni, mit ő álmából ellopott éjjeli órákban, a lelkét kimerítő napi munka után napról-napra csupán önszorgalmára utalva, igyekszik magában kifejleszteni.
Mi már több, valóban művészi tehetségre mutató faragványát láttuk, melyekről annak idején minden lap megemlékezett; ilyen volt egy bot Petőfi szobrával s domborművű faragványokkal a költő verseiből; egy másik bot, melyet a hajógyár igazgatójának tiszteletére készített s aztán egy emberalakokat ábrázoló dombormíves képkeret, mellyel 1861-diki felirati javaslata Deák Ferencnek, a szintén naturalista szobrásznak mutatá be hódolatát; mely művek mindegyike megérdemelné, hogy valaha ritkaságkép - - mint egyszersmind adat hazai művészetünk történetéhez - - a nemzeti múzeumban foglaljon helyet.
Rajzunkban bemutatott művének keletkezési története ez: 1866-ban himlőragály tört ki Ó-Budán, mely 50 egyénnél többet sújtott ágyba. Ezek közt volt naturalista művészünk is, kire annál súlyosabban nehezedik a betegség, mert egyszerű hajóács létére nem várhatott kényelem közöt felüdülésre; azonban valamint már más alkalmakkor, úgy ezen időben is különös gondja alá vette őt Török József pesti gyógyszerész. Háláját tehát szobrászi tehetsége művével óhajtá kifejezni s így készíté el dombormű faragványát, melyre összesen kilenc hónapot fordított, ünnep- s vasárnapokon s éjjeleken át szorgalmasan dolgozván rajzolta, minthogy nappal a hajógyárban kellett kenyerét keresnie.
Az oval alakú keret, mely egy darab fehér platánfából van készítve, 34 hüvelyk magas és 24 hüvelyk széles; a koszorút rajta gyógyászati mérges és ártatlan növények képezik s a belindek leveleken pók és skorpió mászik, a rózsákon pedig csalogányok látszanak. Láthatni a művön a gyógyászat és gyógyszerészet különböző jelvényeit, jóltevője családi s házi címereit és többrendbeli, összesen 782 betűből álló feliratokat mind dombor-műben. —353.
PÁL IMRE
GRIMING SIMON. Kassai képfaragó a XVIII. században. Az 1723-ik évben polgárjogot nyert, majd a városi közgyűlésnek is tagja lett. Meghalt az 1759-ik év június hó 17-ik napján. Az 1733-ik évben az eperjesi Sz. Józsefről nevezett ferencrendi kolostor részére szobrokat faragott. Valószínűen ő a mestere a kassai Mária-szobornak. Ez időben nálunk számos ilynemű emléket emeltek, melyek közül a kassai talán a legszebb. Az emlékművet Tornyossy Tamás kassai építőmester tervezte és építette; szobrai Griming műhelyéből kerülhettek ki. -354.
K. L.
KŐRÖSI MIHÁLY ÉPÍTŐMESTER LEVELE. Szövege ez: Szolgálatomat írom Kegyelmednek, mint jóakaró uramnak, adjon Isten Kegyelmednek kívánsága szerint való jó egésséget. Akaram Kegyelmednek értésére adnom, ez elmúlt napokban, hogy Kegyelmeddel valék palatínus uram levele mellett az tokai építésre való segítség végett, igért vala Kegyelmed két rabokat, kiknek esztendeig penitentiát kellene tartaniok, hogy itt mieltessek vélek, ím az kocsimat felküldtem Kegyelmed az levelem megadó szolgámnak adja kezében őket, hozzák alá, hadd tartsanak itt penitentiát, idejek eltelvén, az mikor Kegyelmed akarja, elbocsátatthatjuk. Tartsa meg Isten Kegyelmedet jó egésségben. Dátum ex Tokay, 28. Junii anno 1616. Kegyelmednek szolgál
Keöreösi Mihály
tokaji építő.
Eredetije Kassa városa levéltárában 5703/21. szám alatt.
—.355
KEMÉNY LAJOS
A MAGYARORSZÁGI KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉS VELE ROKONSÁGÚ IRODALOM TERÉN 1904-IG MEGJELENT KÖNYVEK KIMUTATÁSA
(Folytatás.)
HAMPEL JOSEPH. Der Goldfund von Nagy-Szent-Miklós, sogenannter "Schatz des Attila". Beitrag zur Kunstgeschichte der Völkerwanderungsepoche, (,8-r. l, 190 1.) Bpest, 1885. Friedr. Kilián.
- Das mittelalterliche Drahtemail. Ein Abschnitt ungarischer Kunstgeschichte. Mit 23 Tafeln Bpest, 1888. Friedlich Kilián.
HAMPEL JÓZSEF. A régibb középkor emlékei Magyarhonban. (IV—X. század. Tábla. 2. részben. I. rész. 174 2 1. és 200. tábla. II. rész. 8, 512 és 2 1.) Bpest, 1894. Franklin-Társ, könyvny.
- Az antik szobrászat története. 39 ábrával. (N. 8-r, VI és 276 1.) Bpest, 1900. Franklin-Társ. 8.—
— A papföld'i közfürdő. Ld.: Budapest régiségei II.
- A Magyar Nemzeti Múzeum műkincsei. Lásd: Magyar Műkincsek.
HANGSZERMŰVESSÉG. Ld.: Frecskay János, Mesterségek szótára.
HANN SEBASTIAN. Arbeiten des Hermannstädter Goldschmieds Sebastian Hann. Herausgegeben vom Verein für Siebenbürgische Landeskunde. Hermannstadt, 1884. Franz Michaelis.
HATÁROZATOK. A habarcskészítésre használt kötőanyagok egységes elnevezésére és a cementek egységes szállítására és megvizsgálására vonatkozó —. (2-r. 27 1.) Bpest, 1897. Kiadja a Magyar mérnök- és építészegylet. Kilián F. utóda bizománya. 1.—
HATTYÚFFY DEZSŐ dr. A hazai vármegyék és városok címerei. Különlenyomat az "Erdélyi Múzeum" 1881. évfolyamából. (8-r. 86 1.) Kolozsvár, 1881. Erdélyi Múzeum-Egylet.
HAUPTMANN JÓZSEF. Útmutatás a vésőzött, festett és márványozott metszésben, valamint a kézi aranyozásban. Ld.: Bydzovszky Sándor.
HAUSZMANN ALAJOS. Tervmagyarázat és indokolás a főv. közkórház építési terveihez. (Folio. 11 1.) Bpest. 1881. Fanda J. könyvny.
— A budapesti igazságügyi palota. A csatolt 20 műlapot készítette: Divald Károly. (Folio, 13 1. és XX műlap.) Bpest, 1901. A magyar mérnök- és építészegylet könyvkiadó vállalata.
— A magyar királyi vár építésének története. 30 fénynyomatú táblával és 70 szövegábrával. (Folio, 33 1.) Bpest, 1900. "Pátria" r.-társ. könyvny.
HAVAS SÁNDOR. Az ó-budai Felváregyház. Lásd: Budapest régiségei II.
HAVAS SÁNDOR G. A Nagyboldogasszonyról nevezett budai fó'egyház. Ld.: Budapest régiségei. V.
HAVAS SÁNDOR. A képzőművészet Magyarországon-(N. 8-r. 19 1.) Pest, 1868. Képzőműv. társ. —.30
HÁZÉPITŐTÁRSASÁG. Egy közhasznú —, szüksége és előrajza, különös tekintettel munkáslakókra. (8-r. 32 l) Pest, 1870. Pesti könyvnyomda r.-társ.
HEGEDŰS SÁNDOR keresk. miniszter székelyföldi látogatása alkalmából Marosvásárhelyt 1900-ban rendezett székelyföldi iparkiállítás ismertetése. Különlenyomat a "Székely Lapok"-ból. (8-r. 32 1.) M.-Vásárhely, 1900. Adi Árpád könyvny.
HEGYI JÓZSEF. Hazánk történelmi nevezetességű helyei és meglevő műemlékei. (8-r. V. 7—163 1.) Gyöngyös, 1903. Sima Dávid könyvny. (Kapható a szerzőnél, H. J. főgymn. tanárnál Gyöngyösön.) 3.—
HEGYI ÖDÖN. Magyarázó szöveg a Nápoly körképhez. Ld.: Szomaházy István.
HEISSIG FERDINÁND. Vezérfonal a rajzolásban körzővel és vonalzóval. Ford. Szabóky Adolf. 7 táblával. (4-r. 52 1.) Pest, 1862. Heckenast G. 3.20
- U. a. 2 kiad. (59 1.) 1870. U. o. 4.—
- U. a. 3. kiad. 7 táblával. (160 1.) Budapest, 1875. Franklin-Társ. 5.60
- Vezérfonal mértani tárgyaknak távlati rajzolásában nézlet szerint. Különösen mértani alakoknak laponi rajzolása szabad kézzel. H. után Szabóky Adolf. 13 idomtáblával. (4-r. 30 1.) Pest, 1856. Kilián György.
1.30 p.
- U. a. 2. kiad. 13 táblával. (4-r. 30 1.) Pest, 1861. Hcckcnast G. 3.20
- U. a. 3. kiad. 15 táblával. (45 1.) 1804. U. o.
4.—
- LJ. a. 4. kiad. 16 táblával. (50 1.) 1869. U. o.
4__
HENCZ ANTAL. Műszaki leírás homoktalajon építendő borpincék tervezéséhez A földmívelésügyi m. kir. minisztérium által hirdetett pályázat alkalmával írta —. (8-r. 34 1.) Keszthely, 1893. Mérei Ignác. —.60
HENSZLMAKN EMERIUS. Párhuzam az ó- és új-kor művészeti nézetek és nevelések közt, különös tekintettel a művészeti fejlődésre Magyarországban. (N. 8-r. VIII és 134 1.) Pesten, 1841. Nyom. Landerer és Heckenast. 1.40 p.
HENSZLMANN IMRE. Kassa városának ó-német stílű templomai. Rajzolá és magyarázá Dr. —. (Folio, 25 1. Képekkel.) Pesten, 1846. Nyom. Landerer és Heckenast könyvnyomó intézetében.
HENSZLMANN EMERIUS. Theorie des proportions ap-pliquées dans l'architecture depuis la XII. dynastie des rois égyptiens jusqu'au XVI. siécle. 1. partié: Style égyptien. Ordre dorique. Avec atlas. (N. 4-r.) Paris, 1860. A. Bertrand.
HENSZLMAMN IMRE. A középkori építészet. (8-r. 57 1.) Pest, 1861. Ny. Emich G.
- A kisbényi románízlésű egyház, felvette, rajzolta és leírta —. Különnyomat a M. Tud. Akadémia Archae-ologiai Közleményeiből. (2-r. 32 1. szöveg és 5 melléklet.) Pest, 1862. Eggenberger Ferdinánd.
- A székesfehérvári ásatások eredménye. 9 rajzzal. (Ivr. 226 1.) Pest, 1864. Ny. Heckenast G. (Akadémia.)
4.—
- Tanulmányok a góthok művészetéről, l képtáblával. (N. 8-r. 241.) Budapest, 1874. Akadémia. —.20
SZÉKELY DÁVID.
MŰVÉSZETI IRODALOM
EGY TUSOS ÜVEG MESÉL (Tichy Gyula rajzai. Megjelent a Világosság r.-t. könyvnyomda nyomásában. Budapest, 1909.) A költő, a festő elővesz egy üveget, tus van benne vagy tenta, s aztán egy-kettő, kész van a vers vagy rajz. Sokan így gondolkodnak erről a mesterségről, s befejezik a gondolatot azzal, hogy milyen jó és könnyű dolga a festőnek, írónak: csak leül, s egy óra múlva már nincs más hátra, mint elmenni a kiadónak, képkereskedőnek nevezett kapitalistához. Pont. Holott tudva van, művészek közt, épp az ellenkezője Tudva van, hogy minél sokatérőbbek, gazdagabbak, többethozók a dolgok, versek, képek, szobrok a weimari aforizma szerint: Wer vieles bringt, wird manchem etwas bringen), annál mélyebbről, nehezebben jönnek elő, átélés, lelki rezdülés, "élmény" tapad hozzájuk, ami viszont igaz, csak a mi szótárunkban hangzik ily szépen, a természettudományosokéban már csak egy erősebb, intenzív, fokozott okszidáció, égési többlet. Persze ez nem az egyedüli kritérium, a vajúdó hegyek egeret is szülhetnek. "Élmény" lehet a Vigyázó Bélácska rajzaiban, a legutolsó vidéki dalköltő verejtékkel kovácsolt mű-gyakorlatában, de bizonyos, hogy ahol ebből semmi sincs, ahol valami úgy készül, közömbösen, mint amikor a gondolattalan ember füttyent egyet, ahol napirenden van ez az "egy-kettő"-re csinálódás, ott, amivel szemközt állunk, körülbelül olyasforma, mint a Blondinok átkelése a dróton. Szédít, rőkönyödtet, mint a hogy a cirkuszos salto-mortale-jára és azt mondja a naiv vásáros publikum: ez aztán a "Kunct", hogy nem tori ki a nyakát szegény, -- trükk, de egyébként hallgat benne a művészet. Amióta az emberek kívánkoznak szép dolgok után és tudunk művészetről, a komédiázás, a virtuóz és művészmunka közt mindig ez határolja el a különbséget. Vagyis, másképen: a rajz, vers, kép, mentül tartalmasabb, annál kevésbbé ugrik ki csak ügy egyszerre, vígan a tusosüvegből, ceruzahegyből, annál kevésbbé tart pont háromtól pont négyig, mint a hivatalos óra. Bár amikor ezt mondjuk, vigyázni kell, mert nem azt mondjuk, hogy a művészmunka folyamatának hirtelensége vagy lassúsága, nehézségeinek könnyű gyó'zése vagy alatta való gyötrődés dönt és jelent magasabbren-dűséget. lévén ez először is a természet, erő, aztán tudás, végül pedig oly valamiknek a kérdése, mint a temperamentum és spekuláció.
Mindezt azért jegyeztük e kis könyvriport élére, nehogy az olvasó Tichy Gyula tusos üvegjében egy oly bűvös folyamot lásson, amibe csak bele kell nyúlni, s aztán rögtön jönnek a mesék, ömlik belőle — Walter Crane szép, de immár frázissá kompromittált két szavával szólva — a "vonalak nyelve". Hogy a néző, ha valahol egy-egy fehér lapon néhány vonalat talál, ne illesse a rajzolót könnyelműséggel, ne gondolja: mi ez, mi ez, mindössze néhány vonal, — ne gondolja, hogy ez a kevés, odavetettnek tetsző pár képvonás éppen csak egy gyors pillanat röpke műve, annyi, mint — ha szabad leírni ezt a hasonlatot -- annyi, akár egy tüsszentés. Nem állítjuk, merész is volna, hogy akkora érzéstömeg rejtőzik mögöttük, amelynek dinamikai ereje tekintélyes súlyokat emelne fel. De egyébként, másrészről tisztelettel ez sem áll, amit e rajzokról, Tichy Gyula tusos üvegjéről (ha jól sejtjük, épp a rajzoló, a rajzolás parafrázisa gyanánt s épp a könyv előszavában) hallottunk, olvastunk, hogy t. i. megindul a Kéz, s rendre kikelnek a Bűn, az Erény, Asszony, Tavasz, Erdő. Dehogy indul meg a Kéz. Azaz hogy bocsánat, indul, hisz tudvalévő, hogy más végtaggal bajos rajzolni, de előbb egy csomó számítás, tervező, kigondoló percek történnek, amelyek spéciéi ezeknél a rajzoknál, úgy tetszik fontosabbak, elhatározottabbak, terjedelmesebbek azoknál a perceknél, amelyek magára a tulajdonképeni rajzmunkára fordítódnak. A rajzok (megint csak ide tessék gondolni, s nem általánosságra) jóformán már készen is vannak, amikor a kéz még pihen, s éppen csak startolni készül. Aztán pedig, ha indult, nagy pauzák, megállások, újrakezdések vannak a továbbmenetelében, egészen addig, amíg kész képet adnak, szinte pontosan úgy, ahogy ezt a rajzoló, könnyen valószínű, hogy már a megmunkálás folyamatának első pillanatától kezdve képzelte, látta maga előtt, a fejében, álmában, a levegőben vagy máshol, nem tudni hol. Ezzel nem értékeltünk, csak megállapítani, konstatálni próbáltuk Tichy Gyula rajzainak a helyét, fajtáját, a grafikai termés sokszinű rengetegében. Másképen Tichy Gyula, tudományosan határozó szóval: spekulativ rajzoló. Nem temperamentum. Legalább mi nem látjuk és érezzük ennek. A rajzok itt nem egy eminens rajzösztönből, magából a rajzból sarjadó témákért, problémákért törnek, szakadoznak elő, nem kering bennük egy pár excellence rajzenergia heves lüktetése. Inkább szerkesztődnek, összeépítődnek egy-egy spekulatív, litteráris izű kigondolás kedvéért. Sokszor (nem mindig) legalább is annyi bennük az irodalmiság, mint a rajzi tartalom, ami ily nivelláltság mellett még nem megy a rajz rovására, de vannak lapok, ahol ez a nivellálódás nincs meg, illetve a litteraturát, szimbólumot tartó serpenyő alul marad a súlyával. Vannak lapok, amelyek megállítanak grafikai finomságukkal, gyöngéden bontakozik ki rajtuk a rajzolásban való elmélyedés öröme. Másrészt viszont egyes helyeken az embert elsősorban a képpé formált sujet foglalkoztatja. Önkéntelenül irodalmi impresszió csapja meg. Önkéntelenül úgy szól, hogy itt nem a rajzoló az erősebb, hanem a gondolkodó, a rejtett értelmű meséket költő. Pedig hiába, rajznál, grafikában ezt fordítva keressük.
d. i.
ÓKORI EGYIPTOM. Irta Mahler Ede. A M. Tud. Akadémia könyvkiadó-vállalatának 79-ik kötete. Képekkel. Budapest, 1909, a M. Tud. Akadémia kiadása. 335 1. — Az Akadémia jeles könyvkiadó-vállalatának e legújabb kötete párja a szerzőnek ugyanott megjelent Babylonia és Assyria című művének. Beosztása is azonos. Itt is, mint amott inkább a kultúra nemes gyümölcseinek lassú érlelődését tárja elénk, semmint királyok, vezérek, háborúk krónikáját. Ebben is külön fejezet jut a művészetnek. Az ókori Egyiptom művészetének kialakulását 40 oldalon írja le az abidoszi osleletektol kezdve. Megkapjuk rövid leírását a legfontosabb műtárgyaknak megismerkedünk anyagukkal, céljukkal, fejlődési korszakaikkal, olyan képek kapcsán, amelyeknek egy része a Nemzeti Múzeumban levő eredetiek nyomán készült. Ez jó gondolat volt, mert az olvasó így egyrészt jobban megérti régészeti gyűjteményünk e nem megvetendő darabjait, másrészt könnyen fölkeresheti az eredetiket. Különben pedig szinte azt mondhatnók, hogy a kötet képeinek túlnyomó részét a művészettörténet szolgáltatta itt is, mint Mahler említett könyvében, mert e nép s e kor éppen hátrahagyott bőséges műtárgyai révén (ismerhető meg leginkább, vésőjének és ecsetjének munkái egyúttal hűséges krónikái is amaz időknek. A művelt közönség örömest fog e könyvhöz nyúlni. Sőt talán nem is volna helytelen gondolat, a kis sorozatot, amelyet Mahler e két könyve képvisel, hasonló összefoglaló s főkép a kultúrtörténetet hangsúlyozó kötetekkel folytatni, amelyek magukban foglalhatnák India, a szélső Kelet, Görögország, Róma stb. művelődését. Ilyesmi nincs irodalmunkban, ami eddig megjelent, annak értékét ez újabb kutatások már rég leszállították.
GESCHICHTE DER KUNST IN GROSSBRITANNIEN UND ISLAND, írta Sir Walter Armstrong, fordította dr E. Haenel. 6OO képpel és 4 színes melléklettel. XVI. 356. 1. Kiadja Julius Hoffmann, Lipcse. Vászonkötésben 6 márka. — A dublini nemzeti képtár igazgatója vállalkozott arra. hogy Nagybritannia és Irland festészetét, szobrászatát, építészetét és iparművészetét cgybefoglalón előadja s ezzel hasznos kalauzt teremtett azok számára, akik az angol művészetet tárgyaló bőséges monográfia-irodalom után végre e szigetvilág művészetének teljes kepét szeretnék látni. 600, a könyv formátumához illeszkedő kép szolgáltatja a tömör szöveghez a szemléltető anyagot. A könnyen kezelhető könyv az Angliába utazók számára is jó kalauzul szolgálhat. Ez a kötet első száma egy sorozatnak, amely "Ars una, species mille" gyűjtőcímmel fog megjelenni, meg pedig egyszerre öt nyelven, egymásután bemutatva a kulturnépek művészetét. Meglepőn olcsó ára is csak ily nemzetközi terjesztéssel volt elérhető.
DIE KUNSTTHEORIE CONRAD FIEDLERS. Eine Darlegung der Gesetzlichkeit der bildenden Kunst. Irta Hermann Konnerth. A függelékben: Aus dem Nachlass Conrad Fiedlers. München u. Leipzig, 1909. R. Piper &. Co kiadása. 164 L, ára 3 márka. — Nagy szeretettel és megértéssel tárja elénk a szerző egy érdekes művészettheoretikusnak. Fiedlernek művészettanát. Fiedler neve szoros műtörténeti kapcsolatban van két más jeles német névvel: Marées és Hildebranddal. Afelé művészeti háromság voltak ők: a szobrász, a festő, a művészet-tudós. S Firenze a színtér, ahol barátságuk, eszmecseréjük, életük műve terem s fejlődik. Maréesből Németország egyik legérdekesebb művésze lett. Hildebrandot a német szobrászok első sorában látjuk. Fiedler talán a legkevésbbé ösmert náluk. De kétségtelen, hogy az ismerettannak a művészettel való összekapcsolásának mai idejében feléje fog fordulni a kutatók egész sora nálunk is, mint Németországban. Mindhármukat a művészet szeretete kapcsolta össze. S még valami: mindhárman behatóan foglalkoztak a művészet elméleti kérdéseivel. Marées könyvet akart írni a művészetről, amiben korai halála akadályozta meg. Egyik tanítványa azonban, Pidoll, elvégezte helyette ezt a munkát úgy, hogy talán csakugyan Marées eszméit kaptuk egészszé fűzve. Hildebrand sokféle szobrászati munkája közepette időt talált az írásra is, egyik könyve, amely a forma problémájával foglalkozik, megtalálható a legtöbb német szobrász műhelyében is. Fiedler végül, aki nem volt "gyakorló művész", hanem finom érzékű mecénás és bölcselkedő, egész életét a művészettannak szentelte. Megkülönbözteti legtöbb német pályatársától, hogy tulajdonképpen nem volt esztétikus és hangsúlyozva különíti el az esztétikát attól a tantól, amely a művészet autonóm törvényeit kutatja. Mint Kant tanainak neveltje, természetszerűen az ismerettanba mélyíti elméletének gyökereit. Ezt az elméletet taglalja, mutatja be a szerző. Hűséges kalauz ezen a bonyodalmas ösvényen s könyve nagyon jól használható bevezetés Fiedler munkáinak megösmeréséhez.
AIGLON: ÓPIUM-ÁLMOK (Budapest, 1909. A Világosság könyvnyomda ív t nyomása. Megrendelhető a nyomda révén.) Ez a kötet nyolc rajzot fog össze, nyolc különös, a fantázia szabad, ellenőrizhetlen területéről fakadó rajzot. Az egyiken karcsú, villogó, fehértestű nő pihen, alatta buja szövésű, pompázatos ágy, mögötte tunikás emberek oly dísszel a fejükön, aminőt Egypitom papjai hordanak az Aida harmadik felvonásában. Ki lehet ő? Talán Kleopátra, talán Salome, talán — s ez a valószínű — egyik sem. Máshol, egy másik lapon virágszirmokat hajt a szél, sugárkévék keringőznek s köztük a puha szirmok és gyöngyöző sugarak közt megint egy nő, szárazán, szigorúan, festőiskolásan szólva: egy akt röpül, oly mozdulattal, aminővel Norderney vagy Ostende fürdő-dobogóiról ugornak zöld habokba szép és előkelő hölgyek. Arcán, az akt arcán öröm, ha költő volnék, azt mondanám, hogy pogány, hedonista, vágyteli öröm, haja dús fonatokban omlik hátra, mint ezt grófnőkről írják érzékeny regényírók. Újabb lapon szintén egy nő, fiatal, mandulaarcú, hatalmas, direktoire konttyal, s oly finom fátyolba burkolva, amilyet a berlini Tietz-féle árúház csipkcosztályán vagy a párizsi Paquin szabócégnél is nehezen kapni. Itt tavasz van, május, itt fecskék játszanak, pávák legelnek a pázsiton, nyakukat nyújtogatják, ugyancsak hizelegnek a rokokóliget asszonya körül. Ez így megy végig mind a nyolc rajzon. Mindenütt megvan ez a sono amoroso, mindenütt nők,.szépek, boldogok, mosolygók állnak, néznek, sétálnak, s ha azt, hogy mit akarnak, mi az értelmük, nem is tudni, viszont igaz, hogy ez nem fontos. Szimbólumot, valami felsőbb jelenteni akarást nem találni bennük, de nem is kell keresni. Álmok, víziók, a rajzoló szerint ópiumtól születők, nekünk azonban, akik errefelé Európában csak budapesti szivart, magyar királyi dohányjövcdéket fogyasztunk, nekünk se nem álmok, se nem viziók, hanem egyszerűen ceruzajátékok. Rajzok, órnamensek, s éppen csak ennyiben érdekelnek. Felületdíszítések, ahol minden egy-egy foltelosztás, egy-egy vonal kedvéért van, ahol épp ezért nem szabad fennakadni rajta, ha valamely akt például oly ívben fordítja kezét és nyúl virág után, ami egyébként, a többszörös csonttörés fájdalma nélkül bonctani lehetetlenség. Kifejezés, valami élő, fluoreszkáló feltétlenül van bennük, éneikül holt geometriai ábrák lennének, pedig nem azok. Analizálni, pontosan megjelölni ezt persze rendkívül bajos, nem is lehet, mint ahogy efajta pozitív kísérlet rendszerint csőddel, a magyarázó megszégyenítésével jár, ha tisztán lírikus dologgal áll szemközt, jelentkezzék ez a líra akár rajzban, négysoros versben vagy muzsikában. Mindenesetre: erős dekoráló kedvre vallanak ezek az Ópium-álmok, annyira, hogy sok helyütt majdnem kész tapéták. Az embernek önkéntelenül eszébe jut és javasolni próbálná — ha a rajzoló maga is nem tudná — hogy ily készséggel üvegesnek, szönyegesnek, tapétagyárosnak kellene dolgozni.
d. i.
FESTÉSZET.
Pór Bertalan képe a "Könyves Kálmán" kiállításán. Ösmertették a napilapok, jan. 6.
Művészeti kísérletek. Irta Lyka Károly. Új Idők, jan. 9.
Kari Brocky. Irta Ludwig Hevesi. Pester Lloyd, jan. 9.
A Magyar Grafikusok Egyesületének kiállítása a Művészházban. Ösmertették a napilapok, jan. 12.
Whistlcr. Irta dr. Sztrachon Kelly. Uránia, XI. 1.
Képkiállítások. Irta Bányai László. Ország-Világ, jan. 16.
In Memoriam Novák Rudolf. Magyar Dél (Temesvár) I. 1.
Das Marienbild in der Kronstädter ev. Stadtpfarrkirche. Irta Ernst Kühlbrandt. Die Karpathen, jan. 15.
Mednyánszky László. Irta Bálint Rezső. A Ház, II. 7.
Brocky. Irta 1. k. Új Idők, jan. 23.
Kupeczky családja. - - Kupeczky János festménye. Irta dr. Nyári Sándor. Vasárnapi Újság, jan. 23.
Régi erdélyi falfestmények. Irta dr. Gyárfás Tihamér. Ugyanott.
Ultramodern magyar festők a külföldön. Irta L. A. Magyar Szó, jan. 26.
Magyar festők Bécsben. Irta L. A. Magyar Szó, jan. 29.
"Új képek kiállítása". Irta Bálint Aladár. Magyar Nyomdászat, XXIII. 1.
A képírás régi nagy mesterei színes képekben. Jeltelen cikk. U. o.
Magyar festők Berlinben. Irta Szatmári Jenő. Budapest, febr. 6.
Führer durch die Gemäldegalerie. Herausgegeben im Auftrage des Kuratoriunus von M. Csaki, Kustos. (A Brukenthal-képtár tárgymutatója.) VI. kiadás. Nagyszeben, a múzeum kiadása, 1909. IX-(-389 l.( képekkel.
Heyer Artúr németországi kiállításait ismertették: Deutschland (Weimar) 1909. ápr. 11. — Weimarische Zeitung, 1909. ápr. 8., 11. — Erfurter Allgemeiner Anzeiger, 1909. ápr. 11. — Leipziger Volkszeitung, 1909,
115. sz. —Leipziger Neueste Nachrichten, 1909. júl. 10. Gothaisches Tageblatt, 1909. augusztus 24.
Segantini. Irta Sztrachon Nelli. Budapesti Hírlap, dec. 2.
Olgyai Ferenc gyűjteményes kiállítása a "Könyves Kálmán" termeiben. Ösmertették a napilapok dec. 4. és 5. számai.
Brocky Károly élete és művei. — Dr. Nyári Sándor könyve. — Irta T. Sz. Egyetértés, dec. 5.
Fenteiéi Molnár János. Irta Tövis. A Hét, dec. 5.
Tornyai János. Irta Kun József. Szegedi Napló, dec. 2.
A Műcsarnokból -- Góth Móric. -- Irta Malonyai Dezső. Budapesti Hírlap, dec. 5.
Kora-renaissance-festészet Rómában. Irta Fieber Henrik. Élet, dec. 12.
Gróf Andrássy Dénes képtára Krasznahorkaváralján. Irta dr. Térey Gábor. Vasárnapi Újság, dec. 19.
Richard Muthers Geschichte der Malerei. Irta Ludwig Hevesi. Pester Lloyd, dec. 19.
Virágzó renaissance-festészet Rómában. Irta Fieber H. Élet, dec. 19.
Hibás Benczúr kép. Jeltelen cikk. Az Újság, dec. 25.
Új képek. Irta —lle. Egyetértés, dec. 25..
A festő Meunier. Irta v. d. Népszava, dec. 25.
Öt magyar grafikusról. Irta Bálint Aladár. Magyar Nyomdászat, XXII. 12.
Kernstock Károly, Cigány Dezső, Czóbel Béla, Berényi Róbert, Márffy Ödön, Jakobovits Arthur, Orbán Dezső és Tihanyi Lajos képeinek kiállítása a "Könyves Kálmán"-ban. Ösmertették a napilapok dec. 31. és jan. 1. számai.
Eugene Carriére. Irta Lengyel Géza, Nyugat, jan. 1.
SZOBRÁSZAT.
Hogyan készül a szobor? Irta Erdey Aladár. Élet, jan. 9.
Rodin. Irta Hűvös László. Pesti Hírlap, jan. 19.
Iván Mestrovic. Irta Ludwig Hevesi. Pester Lloyd, jan. 22.
Navellier műtermében. Irta K. Nagy Dénes. Élet, jan. 23.
Nemzetközi érem- és plakett-kiállítás Brüsszelben. Irta Gohl Ödön, Numizmatikai Közlöny, IX. 1.
Vásárhelyi szobrászok. Jeltelen cikk. Új Idők, jan. 30.
A budapesti szobrok. Jeltelen cikk. Budapesti Hírlap, okt. 31.
A Rákóczi-síremlék pályaművei. Irta Nemes Mihály. Budapest, okt. 31.
Tóth Béla síremléke. Jeltelen cikk. Pesti Hírlap, okt. 31.
A Rákóczi-emlékmű pályázata. Irta Spiegel Frigyes. Magyar Hírlap, nov. 2.
II. Rákóczi Ferenc síremléke. Irta N. Vállalkozók Közlönye, nov. 3.
Rákóczi síremléke. Irta M. Élet, nov. 7.
A Rákóczi-síremlék. Irta Tövis. A Hét, nov. 7.
Szabadságharcunk három emlékműve. — A szabadság-szobor. A Kossuth-szobor. A Batthyányi-örökmécs. - Irta Magyar Elek. Magyarország, dec. 25.
Bánszky Sándor plakettjei. Jeltelen cikk. Ország Világ, dec. 25.
A Jókai-szobor. Irta Viharos. Pesti Napló, dec. 25. A Nemzeti Múzeum két római ruhás női szobra. Irta dr. Hekler Antal. Archeológiái Értesítő, XXIX. 5.
ÉPÍTÉSZET.
A bártfai Szent Egyed-templom. Irta Kabdebo Gyula. Magyar Építőművészet, VII. 12.
La construction de maisons locatives pár l'Etat ét pár la Vilié á Budapest. Irta dr. Emeric Forbáth. Les Annales de la Régié Directe (Gcnfj I. 6.
A magyar falu jegyzői lakja. Irta Rerrich Béla. Vállalkozók Közlönye, jan. 19.
A vasbetonról. Dr. Sándor Ödön előadása. U. o. Palóczi Antal. Irta Ezrey. Vállalkozók Lapja, jan. 19. A vasbeton. Jeltelen cikk. Vállalkozók Lapja, jan. 19. A székesfőváros építkezése. Jeltelen cikk. U. o. Az építészetben előforduló akusztikai problémákról. Irta Rerrich Béla. Vállalkozók Közlönye, jan. 26.
A családi háztelepekről. Jeltelen cikk. Vállalkozók Közlönye, febr. 2.
Tclekszabályozás és térrendezés a régi Pesten. Irta V. S. U. o.
Építészet a téli tárlaton. Irta Wälder Gyula. Vállalkozók Közlönye, nov. 17.
A Kereskedelmi Bank új palotája. Irta Hervay Frigyes. Magyarország, nov. 21.
Wekerleváros. -- Kispesti állami munkástelep. -Jeltelen cikk. Magyar Hirlap, nov. 21.
A rutén építkezés. Irta Nemes Mihály. A Magyar
Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának értesítője, X. 3 - 4
Egy új bankpalota. (A Pesti Magyar Kercskedelm
Bank új palotája.) Irta dr. Kovács Dénes. Budapest, nov. 23.
A Kossuth-mauzóleum. Ösmertették a napilapok nov. 24.
Vasbetétes betonszerkezetek. Irta S —n. Vállalkozók
Lapja, nov. 24.
Amerika nagy közmunkái. Jeltelen cikk. U. o. Az új Műegyetem. Jeltelen cikk. Budapesti Hirlap, nov. 28.
Az új Műegyetem. Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság, nov. 2S.
Szépen építsünk. Irta Ezrey. Vállalkozók Lapja, dec. 1. A műegyetem ünnepe. Jeltelen cikk. U. o. Az új műegyetem megnyitása. Jeltelen cikk. Vállalkozók Közlönye, dec. 1.
A tűzfalakról. Irta Jakab Dezső. Vállalkozók Lapja, dec. 15.
Építőipari iskolák Amerikában. Vállalkozók Közlönye, dec. 15.
Az "Anker" biztosító-társaság palotája. Irta Molnár Sándor. Vállalkozók Lapja, dec. 22.
Munkás lakó-telepek. Irta Fleischl Róbert. Vállalkozók Közlönye, dec. 22.
Budapest építésügyi szabályzatának revíziója. Irta l'alóc/i Antal. U. o.
Az új műegyetem. Jeltelen cikk. Ország Világ, dec. 26. A Füsti Magyar Kereskedelmi Bank új palotája. Jeltelen cikk. U. o.
Budapester Neubauten. Irta Palóczy. Neues Pester Journal, dec. 20.
A kispesti munkásfalu. Irta E. Vállalkozók Lapja, dec. 29.
A földalatti Budapest. Irta dr. Forbáth Imre. Vállalkozók Közlönye, dec. 29.
IPARMŰVÉSZET.
Papirosból való borjú- meg disznóbőr. Jeltelen cikk. -Grafikai Szemle, január.
A svéd kiállítás tanulságai. Irta Györgyi Kálmán. Magyar Iparművészet, XIII. 1.
Mozaikművesség. Irta Kölber Dezső. U. o.
A székely népművészet. Jeltelen cikk. Magyarország, dec. 3.
Das Christkind!, Herr Sámuel Csorba und altsächsisclie Stickefein. Irta Fred. Fahler. Die Karpathen, dec. 15.
A nyomdászok és a rajzoló művészek. Irta Janovits Ferenc. Magyar Nyomdászat, XXII. 12.
A könyvcím alapformáiról. Irta R. Tóth József. U o.
A hazai könyvnyomdászat múltjából. Jeltelen cikk. U. o.
Svéd iparművészeti kiállítás. Irta Fieber Henrik. Élet, dec. 5.
Csipkékről és hímes varrásokról. IrtaTóthváradi Kornis Elemér. Uránia, X. 12.
Régi fafaragásunk művészi emlékei. Irta Myskovszky Ernő. Vasárnapi Újság, dec. 19.
Razzia a képeskönyvek körül. Irta Nádai Pál. Egyetértés, dec. 25.
Baba-esztétika. Irta Lyka Károly. Új Idők, dec. 26.
Az északi múzeum kulturális értéke. Irta dr. Czakó Elemér. Magyar Iparművészet, XII. 10.
A berlini magyar háziipari kiállítás. Jeltelen cikk. U. o.
Gyermekrajzok kiállítása az Iparművészeti Múzeumban. Jeltelen cikk. U. o.
Branting Ágnes előadásai. Irta Csányi K. U. o.
Ezüst könyvtáblák a brassai Szent Miklós-templomban. Irta Gyárfás Tihamér. Archeológiái Értesítő, XXIX. 5.
Soproni emlékek. Irta Bunker Rajnárd. U. o.
Az ottlakai őskori aranykincs. Irta dr. Márton Lajos. U. o.
Művészek a tipográfiában. Jeltelen cikk. Grafikai Szemle. XIX. 12.
Kner Izidor röpke lapjai. Jeltelen cikk. U. o.
VEGYES.
Egy eltűnő város. (Tabán.) Irta d. i. Új Idők, jan. 9.
A Művészház kiállítása. Ösmertették a napilapok, jan. 9.
A M. I. É. N. K. kiállítása. Ösmertették a napilapok, jan. 11.
A Miénk tárlata. Irta Gerő Ödön. Pesti Napló, jan. 14.
A művészet könyve. - - Lyka Károly és Kacsóh Pongrác könyve. Irta P. F. Egyházi Közlöny, jan. 7.
A Miénk kiállítása. Irta Tövis. A Hét, jan. 16.
A Művészház második kiállítása. Irta M. Élet, jan. 16.
Lengyel művészek kiállítása a Könyves Kálmán termeiben. Ösmertették a napilapok, jan. 19.
A fiatalok. Irta Jaschik Álmos. Rajzoktatás, XIII. 1.
Az olasz rajztanárok szövetsége és szakközlönyük. Irta Pálos Ede. U. o.
Az illusztráció szerepe cs tanítási módszere az elemi rajzoktatásban. Irta Tirpák Sándor. U. o.
Lyka Károly: A művészet könyve. Irta —de. U. o.
"Sztuka". Lengyel festőművészek kiállítása. Irta Nemes Mihály, Budapest, jan. 20.
A gödöllőiek. Irta Sz. J. A Ház, II. 7.
Japán fametszet és festészet. Irta Kálmán Miklós. Ugyanott.
A Miénk kiállítása. Irta M. Élet, jan. 23.
A művészet eredetének problémája. Irta Lyka Károly, Huszadik Század, jan.—február.
Művészi kritikánk feladatai. Irta Antal Sándor. U. o.
A művészetek élvezése és az emberismeret. Irta Csáth Géza. U. o.
A művésztársadalom képe. Irta Lengyel Géza. U. o.
Francia grafikusok kiállítása a Szépművészeti Múzeumban. Ösmertették a napilapok, jan. 23.
Lengyel kiállítás. — A Sztuka a "Könyves Kálmán"-ban. Irta Margitay Ernő, Élet, febr. 6.
A művészet könyve. Irta Fieber Henrik. Religio, nov. 7.
A gödöllőiek. Irta Beck Ö. Fülöp. Nyugat, nov. 15.
Téli tárlat. Irta Yartin. Az Újság, nov. 26.
Műcsarnok. Irta M. Élet, nov. 28.
Művészet, mint nevelő. Irta Gerő Ödön, Pesti Napló, dec. 1.
Művészház. -- A modernek tömörülése. — Ösmertették a napilapok dec. 5.
A "Kéve" kiállítása. Irta Lengyel Géza. Nyugat, dec. 1.
A Művészet könyve. Iita Öreg nyomdász. Magyar Nyomdászat. XXII. 11.
Művészi aktualitások. Irta dr. Lázár Béla. Pesti Hírlap, nov. 21.
Homokmégy népi művészete. Irta Novak József Lajos. A Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának Értesítője, X. 3—4.
A gyimesi csángóház. Irta Cs. Sebestyén Károly. U. o.
Erdély régi tűzhelyei. Irta Szilády Zoltán dr. U. o.
Adatok Kosna község néprajzához. Irta Téglás István. U. o.
Kiállítások. — Kéve. -- Műcsarnok. -- Irta Bálint Aladár. Magyar Nyomdászat, XXII. 11.
A Művészház kiállítását Ösmertették a napilapok dec. 8.
A »Műcsarnok téli tárlata. Irta Kézdi-Kovács László. Pesti Hírlap, dec. 9.
A Nemzeti Szalon téli tárlatát Ösmertették a napilapok dec. 10.
Művészház. Irta Tövis. A Hét, dec. 12.
A magyar műemlékek Irta Hegyi Ödön. Magyarország, dec. 12.
Az álművészet krónikája. Irta Lengyel Géza. Huszadik Század, X. 12.
Művészház. Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság, dec. 19.
Művészház. Irta Lyka Károly. Új Idők, dec. 19.
A Nemzeti Szalon jubiláris kiállítása. Irta M. Élet, dec. 19.
Olgyay Ferenc és Kalmár Elza kiállítása. Irta M. U. o.
Művészház. Irta K. Magyar Hírlap,- dec. 21.
Chroniquc artistique. — Le Salon d'Hiver. Irta Morand Hubert. Revue ae Hongri e, II. 12
A Műcsarnok téli tárlatáról. Irta Kézdi-Kovács László. Pesti Hírlap, dec. 23.
Haladás-e a modern művészet. - - Benczúr, Róna. Nordau, Bihari és Solomon J. nyilatkozatai. — Irta Lakos Alfréd. Budapesti Napló. dec. 25.
A Nemzeti Szalon jubiláris téli kiállítása. Irta K—ny Ö —n. Vasárnapi Újság, dec. 26.
A Művészház kiállítása. Irta Margitay. Élet, jan. 1.
Művészeti aktualitások. Irta dr. Lázár Béla. Pesti Hírlap, jan. 1.
A művészház. Irta Lengyel Géza. Nyugat, jan. 1.
Műtörténeti adatok Kassa múltjából. Irta Kemény Lajos. Archeológiái Értesítő, XXIX. 5.
Myskovszky Viktor f. Jeltelen cikk. U. o.
A Művészház első debutje. Irta Baráth Sándor. Kelet Népe, jan. 19.
Új képek. A Könyves Kálmán kiállítása. Irta Gyulai István. U. o.
Képek, kiállítások. Irta Cserna Andor. U. o.
Az Erzsébet-emlékmű. Irta M. H. Vállalkozók Lapja, jan. 26.
A nagybittsei várkastély. Irta Myskovszky Ernő. Ország-Világ, jan. 30.
A Magyar Grafikusok Egyesületének kiállítása. Irta Erdey Aladár. Élet, jan. 30.
A Nemzeti Szalon és a főváros. Jeltelen cikk. Magyarország, jan. 30.
Magyar hónap Berlinben. Irta Hatvány Lajos. Pesti Napló, febr. 2.
Über die Frage einer ungarischen Kultur. Irta Kőrösfői-Kriesch Aladár. Die Karpathen, III. 9.
Művészeti krónika. Irta dr. Lázár Béla. Pesti Hírlap, febr. 6.
A turáni hinduk népművészete. Irta Tóth E. Budapesti Hirlap, febr. 6.
Az igaz, a jó és a szép eszméje. Irta Jász Géza. Budapest, 1910. Rényi Károly kiadása, 50 1., ára l kor.
A művészet bölcselete. Irta Lehel Ferenc. Budapest, 1909. Világosság-könyvnyomda. 200+VIII 1.
Magyar szabadkőművesség és magyar művészet. Kelet, 1910 jan. 15.
Tizennégy esztendő a nagybányai festőkolónia életéből. Irta Réti István. Nagybánya, 1909 okt. 17. és okt. 24.
A művészi nevelés gondolatának kifejlése. (II.) Irta Ozorai Frigyes. Népművelés, V. 4.
Tyrolcr József. A Kossuth-bankók rézmetszője. Irta Fabó Bertalan. Évkönyv, kiadja az izr. magyar irodalmi társulat. Szerkeszti Bánóczi József. 1910.
Felelős szerkesztő: LYKA KAROLY
Kiadótulajdonos: SINGER és WOLFNER Budapest, Andrássy-út 10.
Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája.
A Művészet kliséit Wolfner M., ezelőtt Kurcz L. és társa fotocinkografia műintézet készíti Budapesten, VIII., Szentkirályi-u. 13.
|
