AZ ANDRÁSSY-ÚTI BABOCSAY-VILLA
Andrássy úti sétáinkon önkénytelenül a villákra terelődik figyelmünk. Eleinte szórakozottan nézdelődünk. Az olasz villák oszlopos bejáróik kai, a kilátó tornyocskás román váracskák, a barokk fia-paloták gipsz Atlaszaikkal és cifra loggiáikkal, a sok szabályos ablaksor, melyek mögött kétségtelenül rosszul megvilágított szobák búslakodnak - - mind, az unalomig ösmert hazugság valahány! Nem is kötik le figyelmünket. Nem keltenek fel életérzéseket bennünk. Nem vágyunk beléjük.
Pedig az épület hatása csakolyan lélektani törvényeken épül fel, mint a szépművészet más formái. Itt is az optikai képekhez fűződő érzelmek hatása alatt- képzeletünkben kifejlődő belső utánzás szerzi a művészi élvezetet. De a mi villasorunk közt belső utánzásra nem hív fel semmi. Nem keltenek érzelmeket, melyek képzeletünket megindítsák.
Mi ennek az oka?
Mert ezek az épületek belső ellentmondásban szenvednek, nem a modern ember mozgás-és testérzeteinek kifejezései, ritmusuk nem egyezik meg korunk érverésével. Pedig a modern művészi épület csak oly művész formaképzeletéből foganhat, akinek képzeletét éppen a modern ember mozgás és testérzetei sugalmazzák; ezekkel harmóniában gyúrja át az anyagot, formálja azt új formákba, az új szükségleteknek megfelelően E feltétel teljesülése nélkül pedig nincs együttérzés, nincs eggyéválás, hiányzik a műélvezet alapfeltétele. Minden korban az életérzések teremtik a stílust.
Aki aztán a műalkotást megillető érdeklődéssel közeledik az Andrássy-út utolsó villájához, az Árkay Aladár tervezte Babocsay-villához, hirtelen egy sajátos hatás rabja lesz. Azonnal megérzi, hogy itt egy finoman, sőt magyarosan érző, eredeti képekben gondolkozó művész alkotásával került szembe. Halk, de derűs, élénk és kecses ritmusba fogott dallamok szállanak felénk. Megérezzük, hogy itt harmónia keletkezett, mert egy modernül gondolkozó építtető került össze egy, a modern embert megértő építésszel, s e harmóniából szépségek fogantak. Az építtető igen fontos faktor, hogy Ruskinnal szóljak, ez esetben amolyan "emberhez méltón élő ember", akinek nem frázisok kellettek, hanem igazságok s szerencsésen megtalálta azt, aki ez igazságokat a kellő formanyelven fejezze ki.
Az igazságok a modern ember mindennapi élményeiből szűrődtek le s az építésznek első sorban jó megfigyelőnek kellett lenni, hogy megértse a mai ember életmódját, meglássa mozgásszükségleteit, tér utáni vágyódását, testérzeteinek kielégítési formáit, s csak ezek ösmerete alapján induljon meg térteremtő képzeletének működése. Egy meghatározott egyén szükségletei korlátot szabtak ugyan képzeletének szárnyalása elé, de az általános, minden modern emberrel közös szükségleteket sem lehetett kizárnia. Elsősorban itt villaépítésről volt szó, de városi villáról, mely tehát állandó lakásul szolgál; nem lévén bérház, sem palota, az utcasorból kiveendő s kerttel övezendő s így jelentőségének hangsúlyozására új eszközöket kellett találnia. Mostanig a villaépítész ezt a feladatot nem is érezte át s egyszerűen kisebb palotának építette a villát, palotának, melyet szomszédjától valamely feltűnő, rikító építészeti motívummal szigetelt el, ha teszem, kiugró erkély volt a szomszéd házon, tornyocskával emelte ki a magáét, a villa egyéni jellegére nem sok ügyet vetve. Árkay a helyzetből indult ki. Minthogy a telek az Andrássy-utat bezárja, eleve tisztában volt azzal, hogy a szeglet kiképzésénél festői hatásra fog törekedni, mivel pedig az aréna-úti rész tágas tért alkot, figyelembe kellett vennie a perspektivikus hatást is, első sorban az épület silhouettejének megrajzolásánál. Ezen az alapon fogott a konstrukcióhoz. A városi ember életmódjából indul ki, a kettős életet élő városi ember életmódjából, aki fogad és meghúzódik s ezen az alapon osztotta be a lakosztályokat, minden szabályos, megszokott, szokásos formát mellőzve, a szükséglet szigorú szemmeltartasával. Az aréna-úti kapun és előszobán át a tágas előcsarnokba lépünk, melyből ajtó vezet a dolgozóba s onnét egyenes irányban a dohányzón át az ebédlőbe, a fogadószobába, mely mögött van a konyha, mellette a tálaló, kamra, kocsiszín. Az emeleten egy intimebb dolgozószoba, kis ebédlő, női szalon és öltöző, két hálószoba, leány-szoba, vendégszoba. A padlásürben a főnök, titkár és 60 rajzoló részére irodahelyiség. Lenn a pincében az istálló, a gőzfütő kazánhelyiség stb. Kell-e ennél egyszerűbb megoldás? Mily könnyen tájékozódunk egy ilyen házban az első tekintetre!
A világos alaprajz, a szükséglet kielégítése után, a művész munkája csak most kezdődik, akkor, mikor tudatossá teszi a szükségletadta véletleneket s új formák képzésére használja fel őket. Csak egy példát. A tér világításával foglalkozva kiderül, hogy minden helyiség külön ablakelhelyezést kivan. Árkay - amint azt a modern építészet elve követelte - - ablakait a lehető legjobb világítás elnyerésére állította fel s ilykép formák keletkeztek, melyeket nem igyekezett az egysorba állításhoz odaigazítani, hanem - - ellenkezőleg - - az így adódó ablakrendet művészi formába öntötte. Ez volt faszád-megoldásának kiinduló pontja. A másik szempont a konstrukció hangsúlyozása. Az Andrássy-úti főhomlokzat közepét ablakkiugrással foglalja el, a földszinten és emeleten egyaránt. Ezt ösz-szeköti egy igen érdekes pilonmegoldással, melyet gazdagon diszít színes majolikával, aminthogy ez az egyetlen felületre helyezett plasztikus disze, minden más csali a felület tagozásául szolgál.
A felület tagozásánál színből indult ki. A modern építésnél a struktúrát a vas és vasbeton alkotja és így sík felületek keletkeznek, melyek szinte kihívják a színes díszítést. "A szín legjobban a széles felületeken érvényesül" - - mondja Ruskin (Seven Lamps of Ar-chitecture) s talán Luca della Robbia pistoiai színes frízeire gondolt, melyek kecses hatása feledhetetlen marad minden nézője emlékében. Árkay is színben képzelte el művét, ami igen illett a villa természetéhez és a különben üresnek ható faszádót könnyeddé teszi az odaadó szeretettel megrajzolt velencei csókolódzó galambokat stilizáló, aranyalapú színes üvegmozaikkal, amint végigfuttatja párkány szerűen a földszinti sarokszoba ablaka mellett,-s ritmikusan - - magyaros szellemben — keretezi véle az oromfalakat is. Itt már pedzettük a népies elem kérdését s Árkay ennyiben egészen a kor fia, mert formanyelvébe beleolvasztott népies szellemet, főleg dekoratív elrendezésébe és ornamentikájába. A magyar stílus kialakulását nem várhatjuk egyetlen művésztől. De ha a modern szellemben dolgozó magyar művészek őszintén teremtenek s műveikben a genius loci kifejezésre jut, lassanként oly közös sajátságok alakulnak ki, melyek végső eredményeikben elvezetnek a magyar stílhez.
Árkay erre a belső kiképzésnél mind tudatosabban törekedett. A modern építész ma már iparművész, aki az egész épület minden részletét egységes szellemben oldja meg. Hogy ezt tehesse, a mesterségekből indult ki. Már Goethe érzékét bántotta a lakószobák úgynevezett "stílusos" berendezése, amikor a gót ebédlő mellett rokokó szalon vagy kínai fogadószoba fogadja a belépőt. Ezt ő eine Art von Maskerade-nak nevezi, amelynek hazugsága idővel elviselhetetlenné teszi a bennelakást. Azt hiszem ez már mindnyájunk érzése, általános a tudat, hogy a lakásnak egyeznie kell lakója szellemével. Ezt az egységet csak az állíthatja elő, aki a tért teremtette, az építész, aki ilyeténkép mesterember is, ha kell, mindenesetre organizátor, aki rendelkezni tud.
S ezen a téren érte el Árkay legszebb sikereit, így mindjárt az előcsarnokban a zöldre pácolt jávorfából készült lépcső, mely felvezet az emeletre, stílszerű faornamentikájával lep meg, az üvegkép, mely alföldi szélmalmos tájat ábrázol elvonuló gémekkel, üvegmozaikszerűségével. A fa karakterét kitűnően adja vissza a dolgozószobának borókafenyőből készült bútorzata, ajtaja és faoszlopa mind érezteti a faragó kését. Az ebédlőben kitűnő ötletek fogadnak. Elsősorban az oldalbenyíló, mint finom hangulatteremtő, a színes világítás forrása, s mellette a falikút, vörösrézveretű műmárványból, a bolthajtásos mennyezettel kitűnően összehangolt, három tömör oszlopra állítva. A szalon hosszában téli kertté szélesedik ki, benne vadkacsás márvány szökőkút. Mily finom hangulatot teremt! A szemet mindenütt érdekes művészi részletek foglalkoztatják, csak a szökőkút előtt őrt álló két gazdagon faragott, csavart kőoszlopot említjük, melyek tulajdonképen két csiszoltüvegű bronzlámpás tartói. A hangulatot a színes ablakon átverődő fény változatossá teszi. De a színes ablak rajza is harmonikus a szökőkút képzetével, mert vízben úszó halakat ábrázol. A belső kiképzés néhány művészi gondolatára akarunk még csak rámutatni. Ilyen a mennyezetek kiképzése. Nem egyformák. A dolgozószobáé arannyal sablonozott mintával van borítva, a dohányzóé fehér stukkó, az ebédlőé boltozott, magyar diszítményekkel, melyek közt medaillonok vannak szétszórva, ezekbe az építész madárképeket festett. A szalonban viszont diszes stukkó a mennyezet, azonkívül a falkifestés is változatos, a dohányzóé faburkolat, melynek mezői vörös szövettel bevontak, az ebédlő fala műmárvánnyal, a szalon pedig aranyos brokát mintás-szövettel borított, melyet fényezett fehér jávorfa keretez. Ebbe fecskediszek vannak beillesztve. Mindez nemcsak változatos, de egyszersmind jellemző is a szoba jellegére. Azonkívül pedig azt. az illúziót teremtik, mintha nem egyforma magosak volnának a szobák, ami a hangulat betöltötte hatásos. A térteremtés egy másik kedves ötlete a dohányzó- és dolgozószoba közti nagy tükörtábla. mely bepillantást enged a két szobába, kinyitva pedig egy nagy teremmé egyesíti a két helyiséget. A fa anyagszerű kezelése, a szín finom alkalmazása mellett igen érdekes még a népies motívumok szerencsés felhasználása, elsősorban a világítótesteknél, főleg a kovácsolt vasdolgoknál, a minő a dolgozószoba előtt álló terasz rácsozata, ahol újra a csókolódzó galambmotivummal találkozunk.
Áltálján az iparművészeti tárgyaknál figyelhetjük meg a mi korunk sajátos érverésének megértését legelőbb, abból fejlődött tovább annak átvitele a modern építészetre, ami eltérés a históriai kialakulásoktól, ahol a fejlődés törvénye ellentétes irányban nyilatkozott meg, az életérzések a konstruktív alapformákban érvényesültek legelőbb s csak onnét hatották át a többi művészeti ágat, a szobrászat és festészeten át az iparművészet minden ágát. Ennek korunk viszonyaiban meg kell majd találnunk az okát. de kétségtelen, hogy korunkban a megindult stílustörekvés az iparművészetről hatol át a festészet, szob-rászaton át az építészetre, hogy a kor új életérzései harmonikus művészi formát ölthessenek. Még pedig -- - mint azt Lechner Ödönnel élén, az egész ifjú magyar építészgárda művei igazolják - - a magyar ember életérzéseinek ritmusában, népies hagyományaink, magyaros formanyelvünk szellemében, harmóniában színsovárgásunkkal. Ez hatásuk titka.
DR. LÁZÁR BÉLA
