Amit a művész a természetben megfigyel, amit abból Kiemel, amit elmellőz, amiről absztrahál, ami érdekli és ami nem érdekli, magyarázza meg nekünk a természethez való viszonyát, s csak a könnyebb megértés kedvéért foglaljuk össze, lehetőleg egy szóba, az irányok jelzését. Nehogy azonban fogalomzavar álljon elő, arra kell törekednünk, hogy ez a jelzés találó és egységes legyen.

Az impresszionizmus kifejtése után - - természetes ellenhatásként - új művészeti szépségek keresésére indultak el a festők. Új utakat kerestek, remélve, hogy ily kép a természetet ki nem ábrázolt, agyon nem csépelt, s így banalitástól ment oldaláról ösmerhetik meg. Hogy ezenközben kerülve-kerültek minden olyan mesgyét, mely őket visszavezethette volna a régi, tudatosan kikerült, járt országutakra, nagyon is természetes. És mégis, amint ezek az új képek nálunk is megjelentek, megkapták jelzőtáblájukat, ezzel a felírással: neo-impresszionisták.

Ez a jelszó hamis. Egyrészt nem fejezi ki törekvéseik lényegét, másrészt egy másik, általán e cím alatt ösmert művészi törekvést jelezvén, fogalomzavart támaszt.

A neo-impresszionisták egyenes követői voltak a Monet-csoportnak, ugyanazt a célt tűzték ki maguknak, mint mestereik, csak a cél elérésére kerestek új, hálásabb eszközöket. E közös cél: kifejezni a lírikus lázban égő természetet, a nap ragyogását, a fény maximumát, s e cél elérésére, Seurat a fizikusok tanítása alapján, a festéknek a palettán való összekeverése helyett, a festéknek apró pontokban, vonalacskákban vagy vesszőcskékben vászonra rakását választotta, abban bizakodva, hogy a szem recehártyáján e színek a kellő árnyalatokba olvadnak össze. Ez nagy távolságból nézve meg is történik, s a fény rezgésének illúzióját váltja ki, amint azt mi is ösmerjük Segantini műveiből, aki ezt az 1886-iki párisi neoimpresszio-nista kiállításon ösmerte meg, s a müncheni Pinakotékában lévő Szántás c. művét, már e felösmerés hatása alatt dolgozta át.

Neo-impresszionizmus tehát egy technikai eljárást jelent, s az impresszionista mesterek közül többen alkalmazzák is ezt az eljárást, Monet, Pissarro is élnek vele, persze módján, nem úgy, mint a neo-impresszionisták Signac, Van Rysselberghe, Luce, akik mindenre alkalmazzák, akkor is, mikor nem a fény rezgését akarják visszaadni. De alapjában csak az impresszionizmus egy változata, melynek esztétikájától nem térnek el. Signac könyvet írt annak a bemutatására, hogy az ő teknikájuknak múltja van, hogy az egyenesen belenyúlik a históriai közösségbe és kapcsolatát a fényfestéssel sikerült is igazolnia.

Az újfajta művészet esztétikája az impresszionizmusnak egyenesen az ellentéte. Nincsenek közös törekvéseik, - - ideáljaik mások, a múlttal való kapcsolatuk is más. Hogyan és miért támadt ez a művészi irány, - - nem tartozik cikkem keretébe. Most csak arra akarok rámutatni, hogy neo-impresszionistáknak nem szabad őket nevezni, nemcsak azért, mert a szó le van foglalva, — de mert nem is jelzi törekvéseiket. Külföldi és hazai vezéreik szavából kitetszik, hogy nem a futó, pillanatig tartó benyomásokat, nem a fényhatások változását, illanását, nem a fény hatása alatt megváltozott színegységeket, nem a levegő gazdag reflexjátékát, nem a levegőbe borult és formáit, plasztikáját veszített természetet, — tehát nem a nagy egységes, ha percigvaló impressziók visszaadását keresik.

Hogy mit? Műveikből ez ma még nem világos. Meg kell elégednünk egyelőre a pronunciamentók-kal, Cézanne és Gauguin szavaival, Matisse tanításával, aki kijelenti, hogy nem tudja a természetet szolgailag követni, "kénytelen vagyok — írja — a természetet interpretálni, a kép szellemének alárendelni."¹ Nála a fődolog nem a közvetlen hatás, hanem a koncepció, s már kezdettől fogva világos belső képe kell hogy legyen és ennek kedvéért alakít, formál és teremti meg a belső harmóniát.

Egy abstraháló képzeletű művésszel állunk szemben és azt látjuk, hogy társai, Denis, Bemard stb. mind erősen hangsúlyozzák képzeletüknek ezt az alapsajátságát. Denis is² azt vallja, hogy a festmény a szellem szabad alkotása legyen s ez alkotás eszköze logikai kiszámítások, melyek a szi-metriának, ösztönszerű egyensúlyérzésünknek és geometriai igazságoknak feleljen meg. Poussinra és Puvisre hivatkoznak, a nagy dekoráló művészekre, akik nem a természet-benyomások szenvedelmes visszaadását keresték, hanem a nagy emberi formákat, mint Michel Angelo a múltban, mint Feuerbach, Marées nemrég, — s a formák nem véletlen alakulatait, hanem azok lényegét, az egyszerű alapformákat, mint a primitívek nyugalmas, egyensúlyba hozott kompozíciókat, vonaljátékot, szabad színszimfoniákat akarnak teremteni.

Matisse így fejezi ki ideálját: "Álmom az egyensúly, a nyugalom művészete, a minden nyugtalanító, kihívó tárgy nélkül való kép, mely mindenfajta szellemi munkásnak megnyugtató szer legyen, egy jó hintaszékhez hasonló valami, mely fizikai kimerültségétől megszabadítsa."

Lehet-e ezt a művészetet, melynek hatása olyan legyen, mint egy hintaszéké, neo-impresszionizmus-nak nevezni?

De hát minek nevezzük el? Azt hiszem, a felelettel még várhatunk. Most még csak a célokat, melyedre törekszenek, hallottuk, az eszközökkel maguk sincsenek tisztában, eredményekkel nem is dicsekszenek. Az elnevezést pedig csak az eredményekre, nem a törekvésekre szabad megformálnunk. Az a fontos, hogy mindenki, műélvező és fiatal művész, tisztában legyen azzal, hogy az új csoporttól mit várhat, s aszerint, amint veleszületett hajlama diktálja, keresse vagy kerülje a vele való érintkezést.

¹ Notes d'un peintre. (La Grande Revue. XII. 24.)

² Kunst und Künstler. VII. 2.

Fittler Kamill 1853-ban született Tatán. A műegyetemet Zürichben végezte, gyakorlati munkálkodását pedig Feszty Adolfnál kezdte meg Budapesten. De szükségesnek érezte a további kiképeztetést, tanulmányait 1876-ban Bécsben Rumpelmayernál, 1876 — 1883-ig Parisban Gaeton Guérimot építésznél folytatta. Majd haza térve Budapestre, 1884-ben Kauser Józsefnél, 1885— 1887-igCzigler Győzőnél dolgozott. 1888—1896-ig az iparművészeti múzeum őre volt. 1895—1898-ig az iparművészeti múzeum és iskola épületének miniszteri biztosa, 1897 óta a "Magyar Iparművészet" főszerkesztője. Az 1893 —1899. évi két ciklusban a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet titkára volt. 1884—1895-ig működött az iparművészeti múzeumi könyvtár esti óráiban. Tanított a mintarajziskolában 1887-ben. Az iparművészeti iskola rendes tanárává 1896-ban nevezték ki, igazgató lett 1897-ben és e minőségben folytatta működését egész élete fogytáig.

Tevékenysége sokoldalú volt, alig volt művészeti bizottság, amelynek tagja ne lett volna. A Zenepalota építkezésének ő volt a miniszteri biztosa; a Magyar Tudományos Akadémia archeológiái bizottságának, az országos középítési és az országos iparoktatási tanácsnak, a székesfővárosi iparoktatásügyi bizottságnak, a műemlékek országos bizottságának, a szerzői jog állandó szakértő-bizottságának, az országos iparegyesület igazgatóságának, a mezőgazdasági múzeum és a földmívelésügyi minisztérium palotája építő-bizottságának, a Magyar Mérnök- és Építész-Egyesület tanácsának és választmányának tagja, az iparművészeti társulat végrehajtó bizottságának elnöke, az országos képzőművészeti tanács építőművészeti szakosztályának előadója, a magyar szakírók egyesületének alelnöke stb. stb.

PAP HENRIK. Művei sok időn át a legnépszerűbbek voltak a budapesti kiállításokon; a hivatalos elismerésnek nem egy jelét láthatta kitüntetéseiben, mecénásai közé a legelőkelőbbek tartoztak, azonfelül művészeti adminisztrációnk a művész-fiatalság egy részét is reá bízta. Kellemes és kényelmes életet élhetett volna Pap Henrik még soká, ha egy végzetes idegbaj nem hajtja a katasztrófába. Ma is titok még, miért vetett véget életének a Duna hullámai közt. Csak az bizonyos, hogy ezt a tettét már abnormis idegállapotban követte el.

Pap Henrik 1864-ben született Kassán. Művészeti tanulmányait a müncheni képzőművészeti akadémián végezte, ahol 1884-ben kis ezüst érmet is kapott rajzaira. De már ebben az évben kiállító gyanánt is szerepel a Budapesti Műcsarnokban: rézkarcait vitte a közönség elé. Ezt megismételte 1886-ban s ugyanebben az évben kiállítja első festményét "Hol a flóres" címmel. 1887-ben már Budapesten találjuk s ettől fogva rendes kiállítója Műcsarnokunknak. 1889-ben belép a Benczúr vezetése alatt álló mesteriskolába s 1893-ban két díjat is kap a Műcsarnokban, még pedig egy és ugyanazon festményére, az "1878-ból" címűre: az 1000 frtos társulati díjat és az 500 frt társulati műalap-díjat. Ezt a képet a Képzőművészeti Társulat színesen szokszorosíttatta, ma sok magyar család szalonjában látható, mint egyik tipikus képviselője a 80-as évek genrefestészete stílusának. 1894-ben az "Üres a bölcső" című képére Bécsben kis állami aranyérmet, Antverpen-ben II. érmet kapott. Többi festményei közül a "Hadi zsákmány" Amerikába került, kettőt a király vett meg ("Október elseje" és "Melyik itt a Lizi kisasszony"), az 1891-iki budapesti legyező-kiállításon a Műbarátok Köre a III. díjjal tüntette ki "Lepkét fogó faunok" című legyezőlapját. A rézkarcot mint reproduktiv technikát mívelte. Leg-ösmertebb lapjai: "A börtönben" (Baditz Ottó képe után), "Víg társaság" (Vágó Pál képe után), "Tisza Kálmán arcképe" (Benczúr Gyula képe után)

E művészeti munkálkodáson kívül Pap Henrik éveken át tanára, majd aligazgatója volt az Iparművészeti Iskolának. Július 4-ikén, egy idegrohamban, a Dunába vetette magát s meghalt. Július 15-én általános részvét közepette helyezték Budapesten örök nyugalomra.

Hernádi-Herzl Kornél Budapesten született, 1858 július 4-ikén. Tanulmányait a müncheni akadémián végezte Liezen-Mayer és Benczúr iskolájában, ahol 1883-ban festette első kiállításra került képét az "Oldalvéd"-et. Ez ugyanebben az évben látható volt Budapesten a Műcsarnokban. 1885-ben ugyanitt kiállította a "Nincs párja a Mollinári bakának" című képét, amellyel hamar megnyerte a közönség rokonszenvét s egyben az országos kiállítás aranyérmét is. 1886-ban Parisba költözködött, s munkálkodásának java ezentúl párisi műtermében folyt le. A népélet és a katonaélet, később a Bretagne tájai szolgáltatták képei tárgyát. Néhány műve a király budavári gyűjteményébe került.

Veigelsberg Leó síremlékét júniusban avatták fel ünnepélyesen. A mű Kallós Ede alkotása.

A Magyar Építőművészek Szövetsége júniusban tartotta meg évi közgyűlését Palóczy Antal tanár elnöklésével. A pályázatok elintézése után a választásokra került a sor. Első mesterré Lechner Ödönt választották meg. Pénztáros lett Szabolcs Ferenc, gazda Málnai Béla. Az irodalmi és vitabizottság ügyvezető mestere Spiegel Frigyes, előadója Scheiber Miklós lett. Az építő-közügyek bizottságának ügyvezető mestere Vágó József, előadója Janszky Béla; a kiállítási bizottság ügyvezető mestere Messinger Alajos, előadója Wannenmacher Fábián; a tanulmányutak bizottságának ügyvezető mestere Lajta Béla, előadója Ágoston Emil lett. A fegyelmi tanácsba Árkay Aladárt és Pollák Manót választották meg. A tervpályázati bírálók kandidáló-bizottságának rendes tagja Fleischl Róbert, Vágó László, Jónás Dávid, Rainer Károly és Jámbor Lajos, póttagjai Orbán Jenő és Sárkány István lettek.

Május 22-én nyilt meg a Szépművészeti Múzeumban a Tiepolo festményeiből és grafikai műveiből rendezett kiállítás. - - Május 25-én nyilt meg a Könyves Kálmán szalonjában Crncic horvát festő és a belga akvarellista-klub 10 tagjának kiállítása.

Május 29-én nyílt meg a József-műegyetem termeiben Csontváry-Kosztka Tivadar festményeinek kiállítása.

Június 6-án nyilt meg a Műcsarnokban a nemzetközi fényképkiállítás. - - Június 26-án megnyílt Kolozsvárott a Művészház kiállítása.

E nyáron Kozma Lajos, Vitéz Miklós festőművésszel egyetemben Kaposvárott kiállítást rendezett, amelyen a két említett művész rajzain és festményein kívül nagyon érdekes keleti gyűjtemények voltak láthatók: indo-perzsa miniatűrök és csodás hatású, a kontinensen eddig még ki nem állított kongó-szudáni és új-guineai dolgok.

Szeptember 10-én avatta fel Majláth Sándor gr. püspök a budapesti Regnum Marianum kápolnáját, amelynek kép-díszét Nagy Sándor festette.

Szeptember 10-én nyilt meg az Iparművészeti Múzeumban azoknak a gyermekrajzoknak kiállítása, amelyeket Györgyi Kálmán gyűjtött össze.

Szeptember 11-én nyilt meg a Művészház zsűrimentes kiállítása.

A Nemes Eliza grófné alapította 900 koronás jutalomdíjat Kisfaludi-Stróbl Zsigmond kapta.

Hűvös Lászlónak a párisi szalonban kiállított szent Kristóf című szoborműve mention honorable-t kapott.

A Kohner Adolf alapította két szolnoki ösztöndíjat Kádár Béla és Kléh János festőművészek nyerték el.

A gróf Andrássy Dénes-féle ösztöndíjak egyikét Ferenczy Valér, másikát Gót Móric kapta.

A debreceni Kossuth-szobor tervpályázatán a kivitellel Margó Edét bízták meg. 3000 K díjat kapott Istók János, 2000 K díjat Róna József, 1000 K díjat Kallós Ede.

A Trencsén város törvényszékének és fogházának tervére hirdetett pályázaton az első 2000 koronás díjjal Jablonszky Ferenc építőművészt tüntették ki. A második díjat Tóásó Pál, a harmadikat Wälder Gyula kapta.

A budapesti VI—VII. ker. református templom tervpályázatán a kitűzött díjakat nem adták ki, hanem elhatározták, hogy 2000—2000 koronával díjazzák Tóásó Pál és Nagy Károly terveit. A többi terv készítői közül Balogh Lórándot, Warga Lászlót és Gerster Kálmánt egyenként 1000 koronával díjazták. Habicht Károly, ifj. Kauser József és Neuschloss Kornél terveit pedig egyenként 500 koronával megvásárolták.

A balassagyarmati múzeumépület tervpályázatán a bírálóbizottság az 1000 koronás első díjjal Wälder Gyula, a 600 koronás második díjjal Magyar Vilmos tervét tüntette ki. Megvételre ajánlotta a bíráló-bizottság Fleischl Róbert tervét.

A Magyar Építőművészek Szövetségének Wellisch-pályáz'atán az első díjat nem adták ki, a második díjat Bábolnay József, a harmadikat Gombos Rezső kapta. Megvették még Rózsavölgyi Gyula tervét.

A zentai közkórház tervpályázatán az 1000 koronás első díjat Vida Artúr és Mikié Károly, a második, 600 koronás díjat Német Józsefnek ítélte oda a zsűri. Ezt a díjat azonban a bizottság-nem adhatta ki, mert a terv szerzőjének nincs építészeti oklevele.

Az eperjesi evang. polgári leányiskola tervpályázatán az 500 koronás első díjat Lázár Géza, a 300 koronás második díjat Dvoracsek Lajos pályaterve nyerte el.

Az eperjesi korcsolyacsarnok terveire kiírt pályázaton az első díjat Glasz Vilmos, a második díjat Egry Gyula, a harmadik díjat Szallerbeck Antal budapesti építész műve nyerte el.

A székesfehérvári közvágóhíd tervpályázatán az első és második egyesített díjat Matthiaschkó Károly, a harmadik díjat Pusch Konrád terve nyerte el.

KÖRÖSFŐI K. ALADÁR rajzolta a füzet élén levő in memoriam-ot.

DÁNOS DÁVID rajzolta a 317. oldal fejlécét. WEBER JÓZSEF rajzolta a 327. oldal fejlécét. SASSY ATTILA rajzolta a 330. oldal fejlécét. KEDVEK JÁNOS rajzolta a 339. oldal fejlécét. BELÁNYI VIKTOR rajzolta a 346. oldal fejlécét. JUHÁSZ ÁRPÁD rajzolta a 347. oldal fejlécét.

ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉHEZ

Anno 1660 sät. Verzaichnus, was ich ausgeben habe und was mich mein Adelsbrief kostet hat sät. Herrn Spillenberger 2 Wappen; dem gab ich, weil er nichts begehren will, oel und gewürz, thuet zusammen fl. 1. denar 50 sät. Herrn Lehman nacher Wien geben 35 reinische Thaler, zahlt vor den Adelsbrif, wie er sagt ohne Wappen pro 33 reinische Thaler, thut fl. 59. dcnar 40 sät. Herrn Spillenberger von Wappen zu mahlen fl. 3, mehr Büchel feingoldt den. 75.

Mit vásárolt Spillenberger és milyen összeköttetésben volt Schirmer üzletével, a következő könyv-kivonatok tanúskodnak róla:

Anno 1651 den 22 Julii. Sámuel Spillenberger soll umb, zahlt ich ihm heutigen dato wegen des Was János mit baar fl. 11. denar 94. Item mehr wegen Wahren fl. 3. denar. 6 thuth fl. 15. Solche fl. 15 werden dem Was János a conto geschrieben.

Was János soll geben umb, zalt ich wegen seiner herrn Samuel Spillenberger fl. 15.

1652. február hó 12. Herr Spillenberger mahler soll umb, nahm die Frau selber l/" buch (?) goldt fl. 1. den. 50.

Die 29 dito zahlt baar.

1652. 29. Februar. Frau Spillenbergerin soll umb, nahm selber 6 eilen Spiegelporten ä den 6... den. 36.

1654. 4. Maii. Spillenbergerné asszonyom maradt adós úgymint l0 5/6 lat fekete selyem prémet a dénár 66... fl. 7. den., Die 22 dito zahlt di Frau baar.

1654. 21. Maii. Frau Spillenbergerin soll 2 eilen goldbänder, gelassen ä 36... den. 72.

Fizetett kész pénzzel.

1655. die 21 Április. Herr Spillenberger soll geben an dem Härdt (?) schmieden baar fl. 20. Item hat er von mir baar emphangen fl. 88. den. 64. Item mehr an Wahren, als vorne zu sehen ist fl. 22. den. 56, thut fl. 131. den. 16. Herrn Spillenberger mehr bin ich noch fl. 8. den. 90.

Anno 1655 die 14 Maii. Samuel Spillenberger uram maradt adós, úgy mint maga ő kegyelme 2 font laszur festéket ä den. 70... fl. 1. den. 40, 1/4 sing virágos megyszínű bársonyt fl. 1. den. 80, l1/2 sing fekete koronarását ä den. 180... fl. 2. den. 70. Die 22 Septembris 1:V, sing zöld koronarását ä den 180... fl. 3. den. 15. l sing megyszínű perpetuánt fl. 1. den. 15.

1659. auguszt. 23 án. Sámuel Spielenberger soll geben umb, nahm der Paul l7 1/4 khraid-ten ganze ä den. 11.... fl. 1. den. 90., hieran empfang ich fl. 1. den. 62. Ist zahlt.

1660. 17. Decembris. Samuel Spillenberger soll geben umb, empfing er vom Herren Schurlacher fl 3. den. 6., vom Hans (?) baar fl. 11, mehr 25 eilen leimet ä den. 18.... fi. 4. den. 50, mehr vom Glaser fl. 4, thut fl. 23. den. 10.

1661. 13. April. Samuel Spillenberger soll gében, nahm er selbst l loth safran den. 75., l lot muscatblüt den. 34, l halb baumöhl den. 30, thut fl. 1. den. 29. Ist mit Abrechnung baar zahlt.

Habár ezek az adatok a képíró mesterségének gyakorlásához csak sovány adalékot nyújtanak, mégis némi betekintést nyújtanak élete körülményeire, háztartására, családi életére.

Az 1667-ik évi városi jegyzőkönyv szerint képírónkat köszvény támadta meg s kérelmére a városi tanács megengedte, hogy a városháza egyik utcai kisebb helyiségét megújítván, azt élete végéig használhassa. A feljegyzés ez:

1667. Die 1. Augustii anni currentis együtt lévén a nemes tanács nemzetes biró uram ő kegyelme házánál, több proponált dolgok között el-olvasá Spillenberger Sámuel uramnak a nemes tanácsnak benyújtott supplicatióját is, melyben kérte a nemes tanácsot, mivel köszvényes, erőtelen lábai miatt, a grádicsot nem hághatja házánál, engedje meg a nemes tanács házánál levő s az utcára szolgáló alsó házacskát, kiben hol koldus-biró, hol drabantok szoktanak vala lakni, pro sua commoditate megépíthesse s megépítvén vita durante bírhassa, holta után szálljon vissza a városra.

Kiről egymás között conferálván, megengedte a nemes tanács; megépítéssé pro commoditate sua s hasznára fordíthassa, míg él azon házacskát, holta után immedietate a nemes városra szálljon vissza, kiről recognitiót is kívánt megírt Spillen-berger Sámuel uramtól a nemes tanács.

1657. Die 14. Novembris. Sertisztbeli uraimék-nak instantiájára az nemes tanács parancsolatjából Spilenberger Sámuel és Budiacz István uramék, az régi szokás szerint kimenvén az vizi fának öl szám szerint való megmérésére, találtának egyben rakott vizi fát numero 425 öllel.

1658. Die 14 Mártii dies supplicatoria. Spillen-berger Sámuel supplicato által jelenti, hogy a Fol-gassén (= Faulgasse, amelyből a Forgács-utca lett) levő néhai Spillenberger János árvája háza felében már régtől fogva az nemes város embert tartana, de sok fogyatkozások estének az ház épületében, kérné az nemes tanácsot, hogy azon fogyatkozásokat rectificáltatván, Isten meghozván az árvát, hadd ne szemlélné sok fogyatkozását házának. Delib. Építő tisztbeli uraimékat az háznál való fogyatkozásoknak meglátására és corrigáltatására kibocsátja az nemes tanács.

1660. 11. Augusti. Spillenberger Sámuel egyházfi jelenté Bosnyák Péter uram felesége temetésétől ígérete szerint és az szokás szerint az szokott fizetést mindeddig is nem praestálta, akarna informáltatni, mit kelljen cselekedni. Deliberatum. Legyen még várakozással ő kegyelme Spillenberger uram; azonban, ha lehet, insinuálni kell ő kegyelmének azon dolgot s talán magától többet cselekeszik. —369.

MŰVÉSZETI IRODALOM

Takács egyszerűsíteni iparkodott feladatát s az egyszerűsítésnek helyes módját választotta. Egyes művészekről írt monográfiák rendszerint az életrajz keretébe vannak bedolgozva. Ez igen bonyolult feladat, mert a műveken kívül egyszerre a belső embert s az ember külső sorsát is kell rajzolni, s a viszonyt, amiben ezek egymással állanak, kell meghatározni. Ilyen rövid keretben ekkora anyag mellett ez lehetetlen lett volna. Csak helyeselnünk lehet tehát, ha egész tárgyalásában jóformán kizárólag a művek vizsgálatára szorítkozik s Dürer egyéniségéről s élete külső folyásáról, amikor szükség van rá, a mester önéletrajzából vett mondatok értelmezésével csak röviden nyilatkozik.

Természetesen a fiatalkori művek nyitják meg a tárgyalás sorát. S itt vannak a legnehezebb kérdések, meg kell állapítani, honnan merítette Dürer művészeti tudását, az első alapokat, hogyan, minő behatások alatt fejlődött tovább, kinek, mit köszönhet s mi az, amit már ekkor saját egyéniségéből eredőnek tekinthetünk, s amivel ő a művészet fejlődését továbblendítette.

Dürer az első tanításokat atyja ötvösműhelyében nyerte, aztán Michael Wohlgemut műhelyébe került, a hol sokat és nagy szorgalommal dolgozott, de munkáit, amelyek a műhely össztermelésébe illeszkedtek be, egyenként nem ismerjük s így a Wohlgemut-féle művészet hatását Dürerre meg nem mérhetjük. Takács nem tulajdonít az itt töltött négy évnek döntő jelentőséget Dürer fejlődésében, Valószínűleg ott léte alatt készült a híres Peringsdörffer-oltár, amelyet talán W. Pleydenwurff, Wohlgemut mostohafia készített. Ezen az oltáron a Schongauer-féle kolmári művészet sajátosságai mutatkoznak s ez a Schon-gauer hatása alatt álló mester volt tulajdonképen Dürer tanítója Nürnbergben. A Wohlgemutnál eltöltött négy év után vándor-útra indul, azonnal Kolmárba megy, ott — bár Schongauer maga már meghalt — elsajátítja az ott divatos művészeti gondolkodást s megtanulja a rézmetszést. A fametszést ugyan már otthon megtanulta, de ezt is tökéletesíti vándorútjában: főkép Baselben, ahol már ekkor kiadógócpont volt. Útja az Alpokon át — több jel tanúsága szerint — Olaszországba vezette, ahol főkép Mantegna és Pollajuolo művészete ragadta meg.

Dürer, bár rendkívül erősen magába olvasztotta Schongauer művészetét, annyira, hogy úgyszólván élete végéig mindég mutatkoznak egyben és másban Schongauer-féle elemek, amit Takács mindég lelkiismeretesen regisztrál, mégis külön, sajátos egyéniség marad, aki a német művészet fejlődésében útjelző jelentőségű. Az őt megelőző német művészet a csúcsíves ízlés uralma miatt nem tud a dekoratív vonalvezetéstől szabadulni. A legjobbak is a mélyebb emberi szenvedélyek, a komolyabb indulatok, a fájdalom ábrázolásánál hajótörést szenvednek. A keskeny, törékeny alakok, sok zegzugos forma, finom horgocska, negédes cifraság ráfekszik a művészetre. Dürer azonnal felfedezi, hogy az emberi indulatok ábrázolására más eszközök szükségesek. Mindjárt kezdetben kemény férfias, erőteljes, összefoglaló a vonalvezetése s mindjárt kezdetben a mozdulat valószerű és cselekvést kifejező ábrázolására veti magát. Csakhamar fölfedezi, hogy ehhez nem elég az egyes formáknak pontos megfigyelése, s ezért mindjárt "az organizmus részarányos felépítését s az alakok plasztikai értékét keresi". Ezért megy Olaszországba s a formákkal, proporcióval, anatómiával dolgozó olasz művészettől várja művészeti akarásának megfelelő teknikai eszközök elsajátítását S valóban sokat tanult az olaszoktól, de nem annyira Mantegnatól, ahogyan közönségesen hiszik, hanem elsősorban Pollajuolotól. Takács egész sereg rajz, metszet, sőt festmény segítségével bizonyítja Pollajuolo hatásának jelentőségét Dürer fejlődésére. Az bizonyos, hogy ha itt, a fiatalkorban vesszük fel a theoretizáló olasz mester hatását, könnyebben megérthetjük, mért kísérték az elméleti tanulmányok s az aránykísérletek Dürert élete végéig. A művészet fejlődésének az iránya szintén vezethette Pollajuoló felé. A Pollajuoló hatás ilyen nagy mértékben való kiemelése az irodalomban új kísérlet s így figyelmet érdemel. Hogy a vitás kérdésekről, Wohlgemut. Schongauer s a többiek hatásáról, az "első" olasz útról e sorok írójának teljesen más véleménye van s jobb szerette volna a fiatalkori fejlődés útját a külső hatások nélkül kimérve látni, pusztán Dürer művei belső sajátosságainak a kor kérdéseivel való egybevetése alapján, az természetcsen mit sem változtathat a dolgon.

Így felkészülve 1494-ben visszatér Nürnbergbe, megnősül, műhelyt alapít s megkezdi sokoldalú, gazdag tevékenységét. Ennek az áttekintése következik most az alapok megrajzolása után. A nagy anyagot Takács csoportokba foglalja, olyanformán, mint Wölfflin s fejezetekben tárgyalja egymásután az együvé tartozó dolgokat. A "Jelenések" fametszetei nyitják meg a tárgyalás sorát amelyeknek kondenzált, a tartalmat röviden de rendkívüli erővel kifejező formái egy csapással nagy művészi magaslatra emelik az eddig primitiv fametszetet. Nyomban következik rézmetszői munkásságának első korszaka, melynek termékei (Szt. család a sáskával, Tékozló fiú, Tengeri csata, Hercules stb), meghonosítják e művészeti ágat Nürnbergben, ahol addig nem igen gyakorolták. Fametszetek (Férfiak fürdője, Szt. család 3 nyúllal) s arcképek csatlakoznak a fentiekhez (IV. fejezet) s teszik ki munkásságát az 1500 körüli évet környező időben. Ekkor még Dürer fejlődése nem befejezett, Dürer egyénisége még kiforratlan (52.1.) az olaszok hatása alatt formái és mozdulatai még pathetikusak, s az emberi test formáinak klasszikus rendszerbe való foglalására törekedik. 1500 körül újabb olasz hatást olvaszt be magába, Jacopo de' Barbaritól, aki Nürnbergben járt s kivel Dürer bizonyára személyes nexusban állott. Ekkor a pathos s az erősen hangsúlyozott formák és mozdulatok helyébe bizonyos összhangra való törekvés lép. (67. l.) Most keletkeznek a mesterművek a rézmetszetben, Ádám és Éva, Fortuna, Eustachius, nagyszerű rajzok, vízfestmények s két pompás metszetsorozat a Zöld passió s Mária élete, mind éles természctmeg-figyeléssel, pontos rajzzal, erőteljes, kifejező, összhang-zatos formákkal. Néhány festmény a Paumgartner-oltár (München), a firenzei Három királyok s a müncheni önarckép, amelyet a műtörténészek jó része Takáccsal együtt későbbi időre tesz, szintén ide csatlakozik.

1506-ban Dürer egy évre Velencébe ment, hogy mi okból, vajjon pusztán látás-tanulásvágyból, vagy csak megrendelés miatt, nem tudjuk, de tény, hogy ott új sajátosságot vett magába, mely művészetére nézve nagyon is jelentékeny. Egyébként talán élete legszebb évét töltötte itt. Már Velencében nagy oltárképet kell készítenie, a prágai "Rózsafüzérünnep"-et, s ezzel kezdődik nagy festményeinek sorozata, amelyeknek egy csoportba foglalva következik a tárgyalása. Talán még Velencében készült a berlini "Tengelices Madonna" (1506.), már otthon a szép berlini "Női képmás", a dresdeni "Feszület"1 "Krisztus és az írástudók" (Barberini, képtár Róma, a pra-dói Ádám és Éva, az elveszett Heller-oltár (1507.), a bécsi "Szt. Háromság imádása", a müncheni Lucretia, Wohlgemut arcképe, Miksa császáré Bécsben s Dürer Andrásé nálunk s más kisebb jelentőségű dolgok, melyek ezekhez csatlakoznak. Dürer nem olyan nagy festő, mint grafikus, vannak nagyszerű karaktertanulmányai egyes arcokon, amelyek mindég nagyobbszerűek rajzban, mint a kész festményen, sokat bíbelődik a kompozíció nehézségeivel s főkép a női alakok fejének proporció-törvények segítségével való megkonstruálásával, ami bizony nem mindég jár s nem is járhat megfelelő eredménnyel. Bizonyos lelki üresség mutatkozik női alakjain.

Nem is ez Dürernek igazi területe; leveleiből tudjuk, hogy nem szívesen fordította idejét a nagy oltárképekre s szívvel-lélekkel igazán csak grafikai műveinél volt. Velencéből való visszatérése utáni időre esik grafikai művészetének legmagasabb, legtartalmasabb korszaka. A nagy monumentális problémák, amelyek a nagy képekkel kap. csolatban elfoglalták, itt a grafikai termékekben nagy fejlesztő erővé váltak. A szenvedélyek, a fájdalom psycho-lógiai ábrázolásában, amint a Nagy és Kis Passió, a Rézmetszet Passió mutatja s általában az emberi sors és élet probléma megéreztetésében, mint több kisebb metszetében, Madonnametszetein, a híres Ritter Tod u. Teufelben, a Melancholiában s a Hieronymus in Gehäusban látjuk, igazán monumentális erőre emelkedik.

E dolgok elvégzése után Miksa császár megbízásai révén több nagyobb grafikai feladathoz jut. Miksa császárnak 1512-bcn való nürnbergi tartózkodásával kapcsolatban keletkezett a Diadalkapuval, s a Diadalfogattal való megbízatás, amihez később a császár imakönyvének díszszel való ellátása járult. Mindhárom nagyszabású ornamentális feladat, amely, minthogy Dürer az ember ábrázolásának legkomolyabb problémáival foglalkozott, nem volt nagyon időszerű. Sok következetesség, rendszerességre, összefoglalásra irányuló törekvés mutatkozik ezekben az ékítményes kompozíciókban, sokszor találhatók festői elemek is, nagy fantáziának is mutatkozik nyoma s a rajzok és metszetek megmunkálása is elsőrangú, mégis e dolgai más egykorú rajzaival s metszeteivel szemben csak másodrendű jelentőségűek.

Utolsó éveiben még egyszer nagy átalakuláson megy keresztül. 1520-ban részben utazási vágy, részben gazdasági érdekek Németalföldre viszik, ahol a németalföldi művészettel ismerkedik meg. Ez a művészet éppen maga is nagyszabású feladatokat kezdett magának felvetni, s Dürernek a humanizmus feléledtével kifejlett műveltsége szintén ilyen témákhoz utalta őt. Visszajövetele után keletkeznek monumentális hatású nagyszerű arcképei, egy új nagyszabású passio-metszetterv, egy Mária-kép vázlata s végül utolsó műve a müncheni 4 apostol, a német festészetnek máig legmagasztosabb hatású darabja. A változás a régibb állapottal szemben e művekben mutatkozik tökéletesen. A rajzok még összefoglalóbbak lesznek s ezzel még határozottabban kifejezők, de az alakok berendelése a compozició egészébe is tökéletes, így e művei, mint proporció tanulmányainak, művészeti elméletének s éles benső, természetmegfigyelésének, amit elméletében annyira hangsúlyoz, nagyszerű példái s mint művészeti programmjának pompás megvalósításai tűnnek fel.

Ilyenformán számol be nekünk Takács Dürer művészetéről. Kissé nehéz összeállítani a tárgyalt sok részletből a kép egészét. Rendkívül szorgalmas munkával mindent feldolgozott, minden részletet leliismeretesen összehasonlított s elregisztrált, így megjegyzéseit is elszórva, nem egyszer elaprózva teszi s a nagyon lelkiismeretes munka, pl. Schongauer, Mantegna, Pollajuolo hatásának a késői műveken való nem egyszer aprólékos felmutatása zavarja a laikus olvasót. Kevesebb anyag nyújtása s számos pontos, tudományos értékű megjegyzés elhagyása az összefoglaló kép erősítésére, az olvasó nagyobb okulására s a mű előnyére szolgált volna. Módszeresen és öntudatosan keveset nyújtani — a több tudása mellett — nem egyszer annyi, mint többet nyújtani.

EST
FISCHER EDVIN RAJZA