STRÓBL ALAJOS
A Bajza-utcai Epreskert valóságos kis oázis a főváros szürke háztömegében. Ha belépünk a vasrácsos kerítésen, egy más világban találjuk magunkat. Terebélyes zöld fák alatt, kúszó növények árnyas lugasában járunk. Jobbra-balra, elszórtan, néhány ízléses épület s a buja zöld háttér előtt fehér márványszobrok csillannak fel. Itt látja csak az ember, milyen páratlanul hat a természet ölén, nem házak közé ékelve a szobor. Ez a kis művésztelep szinte megérezteti az emberrel azt az érzést, amit a görög népben keltettek a szobrok, melyek őt magát, az embert ábrázolták s amelyekkel mindenütt találkozott, ahol csak megfordult, a templomokban, a gimnaszionban, a fürdőkben, a köztereken.
A művészet a kedély termése, a kedély a környezet hatása alatt áll s az.ilyen művészi, hangulatos elrendezés kétségtelenül nem csekély hatással van a fogékony művészlélekre. De nemcsak a milói Venus, a borghesei vivó és antik társaiknak jó jnásolatai fogadnak itt.
Stróbl mester művészi lelkesedése, a nemzeti hagyományhoz való csüggedetlen ragaszkodása, a magyar művészetnek valóságos Pantheonjává alakítja a festészeti és szobrászati mesteriskolák környezetét.
Ferenczy, az első magyar szobrászművész, Trefort kultuszminiszter, Keleti Gusztáv, a művészeti oktatás első szervezőjének képmásszobra már ott áll a lombos fák alatt. Izsó, Fadrusz, Székely Bertalan, Schulek, Steindl, Munkácsy, Lotz és művészetünk többi nagyjainak képmásszobrai pedig készülőben vannak Stróbl és tanítványainak műtermeiben.
Stróblt mi sem jellemzi jobban, mint az az ideális, kegyeletes megvalósított eszméje, melynek kivitelében nem ismer fáradságot.
Abban az időben került Stróbl haza, - a múlt század 80-as éveiben, — mikor a mozgalom, mely nagyjaink emlékszobrainak felállítását tűzte ki célul, tetőpontján állott. A fiatal Stróbl figyelme is csakhamar az emlékszobor felé fordul s mivel a monumentális szoborban mindig sok az eszme, mely kife-zésre vár, plasztikája természetszerűleg nem válhatott szűkszavúvá, hisz a formai megoldásban kifejezésre akarta juttatni mindazt, ami a lelkében, a fantáziájában forrongott.
Kezdettől fogva folytonos benne a tökéletesedés felé való törekvés. A nyilvánosság elé csak olyan munkával lép, a mely az ő felfogása szerint befejezett. S hogy ez mit jelent, annak megítélésére csak az képes, aki látta a mestert munkaközben. Egy képmásmellszobortól nem sajnál 2—3 hónapot s még akkor is nehéz szívvel önteti le az agyagmintát.
Sőt megesett már nagyszabású alkotásainál az is, hogy hibát találva rajta, a kész bronzszobrot beolvasztatta s kezdte újból a mintázást.
Folytonosan artisztikus gondolatokkal foglalkozik. A művészi arrangement-okban szinte páratlan. Már a bécsi „Festzug" rendezésében is résztvett Makart vezetésével : itthon a 90-es évek művészünnepeit, valamint a nagy művésztemetéseket is ő szokta rendezni.
Rendkívül nagy benne a dekorativ képesség s többnyire ez az, a mi művészi gondolataiban vezeti, így legkedvesebb eszméje, a temető reformálása is a dekorativ érzékéből folyik. Legújabb nagy alkotásával, a Kossuth mauzóleummal kapcsolatban, rendezni akarja a Kerepesi-temetőt, akképen, hogy száműzessék az obeliszkek ízléstelen erdeje, az egész tervszerű elrendezése és az egyes síremlékek formai megoldása egységesebb, nyugodt, művészi megjelenést biztosítson a temetőnek.
Stróblnak az a hitvallása, hogy a konstrukción, a szerkezeten fordul meg a szobrászat ; mérni és folyton mérni kell a modellt, csaknem annyit, mint mintázni — szokta mondani.
Ez a rendszer, a természet folytonos, kézzelfogható megfigyelése, mely sokkal megbízhatóbb, mint a puszta látás, be is vált Stróbl művészetében, ennek köszönheti azt a könnyűséget, mellyel egy szobrot megmintázni képes ; ennek köszönheti azt, hogy minden plasztikai alkotásának van gerince.
A folytonos megfigyelés e szigorú módja adja a szobrásznak azt a képességet, ami benne is megvan, hogy az agyagból egy-két ujjnyomással képes testet teremteni, alig félórás ülés alatt képes a képmásszobornak frappáns hasonlatosságot adni.
A konstrukció és tradíció eszméje az, amit Stróbl műveiben és tanításában hirdet. Ezért áll előtte oly nagy tiszteletben Rude, Dalou s a francia klasszikus irányzat, mert ezekben látja egyrészt a nemzeti hagyomány, másrészt a renaissance közvetítésével az antik plasztikai eszme megvalósítását.
Mint a renaissanceművészet lelkes bámuló-jának, Donatello az eszménye. Donatello egészséges realizmusa, egyszerűsített formanyelve lebeg folyton a szeme előtt.
Ha nagy munka előtt áll, el-elrándul Olaszországba, hogy a renassaince művészet és első sorban Donatello szelleméből merítsen ihletet alkotásához.
A munkában fáradhatatlan, olykor háromnégy jelentékeny szoborművön s amellett két-három képmásszobron dolgozik egyszerre.
Fantáziája folyton működésben van ; egyik eszméje szüli a másikat. Például hónapokig dolgozott a Rákóczi-síremlék tervén. Bátran szembe helyezte magát a pályázati feltételekkel és talált egy igazán monumentális, Rákóczi szelleméhez méltó megoldást. De belemerülve Rákóczi korának és környezetének tanulmányozásába, arra a meggyőződésre jutott, hogy a „a fiút az anya nélkül el sem lehet képzelni" és megmintázott egy bájos, korhű történelmi hangulatával és kifejező körrajzával megkapó Zrínyi Ilona-szobrot. Művészi lelkesedésében eltökélte, hogy megmintázza ezt a szobrot, megbízás, költségfedezet nélkül, tisztán művészi inspirációjának engedve.
Van az egyéniségében valami a régi mesterekből. Testestől, lelkestől művészetének él. Szereti, ha tanítványok veszik körül. Nem oktatja azokat iskolamester módjára, hanem az az ambiciója, hogy a tanítványok, úgy, mint a régi műtermekben, az ő vezetése alatt dolgozzanak, hallgassanak rá.
Stróbl Alajos 1856 június 21-én született Liptóújvár mellett, Királylehota egy kis házacskájában. Apja nagyműveltségű és nagytudású bányász és kohász, bíróságot viselt ember, anyja jólelkű, nemes gondolkodású asszony volt.
Egy kilencven esztendős öreg állott náluk szolgálatban, aki résztvett a napóleoni háborúkban s a gyermeknek naponta regélt a csatákról, melyeknek szemtanúja volt. A gyermek fogékony kedélyét megragadta a harci dicsőség, a csaták mozgalmas képe s talán innen van a meglett művészben az a nagy szeretet, mellyel a hősök, a hadi öltözet, a .fegyverzet, az izgalmas csatajelenetek iránt viseltetik.
Az ifjú Lőcsére került gimnáziumba, ahol öt osztályt végzett. Már ekkor sokat rajzolgatott és fából faragcsált alakokat. Külső impulzust a művészi pályához nagybátyjától, Virosztek Edétől nyert, aki festő volt, Waldmüller tanítványa. Apja ipari pályára akarta kiképeztetni, de a gyermeknek a művészi pályához volt kedve s ebbéli hajlamait támogatta atyjának egy erdész barátja, aki felismerte a gyermekben a művészi tehetséget, így érte el az ifjú, hogy vágya teljesült, művészi pályára léphetett.
De a kezdet nehéz volt. Először családi összeköttetés révén a frsinyeci kohó- és kályhagyárba került, ahol a vaskályhákat, nevezetesen — amint az a 70-es években dívott -a vaskályhákra hegedülő cigányokat és más alakokat mintázott viaszból. Tehát első plasztikai tere a dekoráció volt. Itt kell bizonyára keresni annak a nagy dekorativ képességnek a forrását, mely a művésznek sajátja.
Két évig dolgozott itt Stróbl s innen a bécsi Spezialschule für Kunstgewerbe-be került. König Gusztáv szobrász vezetése alatt nyerte a szobrászatban első kiképeztetését. A második évben egy Merkúr-szoborral elnyerte a 300 forintos császárösztöndíjat s tanulmányai annyira felkeltették tanárai figyelmét, hogy csakhamar helyet kapott a művészeti Akadémián, hol Zumbusch vezetése alatt folytatta tanulmányait.
Zumbusch nagy befolyással volt a fiatal szobrászra és pedig első sorban nem művészete, hanem egyénisége, tudása és műveltsége révén. A szellemes és nagy olvasottságú művész a mintázásban szabadságot adott tanítványainak, inkább intelligenciájukra igyekezett hatni. Sokszor ellátogatott tanítványai közé, igyekezett beléjök oltani elméleti tudását s nem fáradt ki annak a folytonos hangsúlyozásában, hogy igazi nagy művész csak az lehet, aki művelt ember, aki nemcsak jól tud mintázni, hanem jártas a történelemben, az irodalomban és a rokon tudományokban. Ez az, amit a fiatal Stróbl nap-nap után hallott s nemcsak hallotta, de meg is szívlelte azt.
Négy évet töltött a bécsi Akadémián s itt készítette 1878-ban első nagyobb szobrát, a Perseust, mellyel Bécsben is, itthon is nagy sikert aratott.
A mintegy másfélszeres életnagyságú szobor antik és renaissance befolyás alatt készült. A hatalmas testalkatú, de kissé szárazon megmintázott meztelen ifjú fejét sisak fedi; balkezében a Gorgó-főt emeli magasra, míg kissé leeresztett jobbjával még a kardot szorítja, mellyel csak az imént metszette le a fejet Medúza nyakáról. A szikár férfitest megmintázása erős formatudást és a szerkesztésben biztosságot árul el. Az egész alkotás arra mutat, hogy az ifjú szobrászt sokkal erősebb mértékben érdekelte a test formai megoldása, mint a lelki momentum.
A szobor az 1878. évi bécsi kiállításon nagy feltűnést keltett, ez volt az ifjú szobrász hírnevének megalapítója.
Ebben az időben építette Ybl az operaházat. A homlokzatot díszítő szobrokról kellett gondoskodni. A kiírt pályázaton Stróbl Pa-lestrina alakjával nyerte el a megbízást, de saját választása folytán nem ezt, hanem Spon-tini és Cherubini alakjait mintázta meg.
1882-ben az Akadémián töltött négy évi szorgalmas munka után Stróbl hazatért Budapestre. Híre már megelőzte őt. Ebben az évben állította ki a Műcsarnokban Perseusát. Ugyanekkor nyert megbízást az operaház két fülkéjében elhelyezett Liszt- és Erkelszoborra.
A Zeneakadémia épületében kapott műtermet, a két nagy zeneművész közelében, akiknek alakját mintáznia kellett. Mind a kettőt ülő helyzetben mintázta meg. E két szobor fényes bizonyítéka Stróbl dekoratív képességének. A nehéz feladatot : alkalmazkodni a plasztikai műben az architektúra által adott környezethez, nagy sikerrel oldotta meg A szobrok amellett, hogy egyszerűségükben kifejezőek s mint képmások elsőrendűek, beleilleszkednek az adott térbe s nem igyekeznek annak rovására érvényesülni.
A Liszt és Erkel szobrával elért sikere egy csapással előtérbe állította őt. Most mái-megrendelés megrendelést ért. A zeneakadémiai műtermét csakhamar felcserélte a várbazár egyik műtermével, ahova Hohenlohe herceg főudvarmester ajánlatára jutott. Hohenlohe herceg még Bécsből ismerte Stróblt. Zumbusch hívta fel reá figyelmét, aki a törekvő, nagytehetségű fiatal szobrászt megszerette és becsülte.
Hohenlohe herceg, minden művészetnek lelkes pártfogója, a szó legnemesebb értelmében vett mecénás volt. Stróblban felismerte a tehetséget, felismerte az igazi művészt. Nemcsak műtermet biztosított neki, hanem teljesen, felszerelt lakást is az ú. n. gárdaépületben. Ő eszközölte ki, hogy a király is két ízben ült a fiatal szobrásznak s ő vezette be Stróblt az arisztokrácia körébe.
A következő években s ez időtől kezdve egészen a mai napig szinte lázas tevékenységet fejt ki Stróbl. Műveinek zöme képmásszobrok. A képmásalkotás tehetségének legerősebb oldala, ami reflexióra hajló természetéből is folyik.
A képmásszobor, a mellszobor, a modern szobrászatiak egyik legjelentősebb, de egyszersmind legnehezebb feladata.
Az arcvonások reális hasonlatosságára törekvő képmásszobrok kora voltaképen a renaissance-szal kezdődik. A plasztikának ez az ága a XVIII. század francia mestereiben, első sorban Houdonban éri el a legmagasabb fokot. Ezt az irányt művelték tovább kiváló szellemességgel a modern franciák, Carpeau és Rodin.
Houdonnak szinte utolérhetetlen művészete ragadta rneg Stróblt első párisi tartózkodása alatt. Houdon képmásszobrainak tanulmányozása folytán nagy átalakuláson ment át a formanyelve.
Voltaire, Moliere, Rousseau, Robespierre szobrai megértették vele, hol kell keresni, hogyan kell kifejezésre juttatni a szellemességet, a lélek, a valóságos élet kifejezését. Mert egyedül a külső formák hű utánzása olcsó siker, mely igazi művészt nem elégíthet ki. Az igazi művészi problém.a a képmásszoborban a szellem, a lélek, az élet benső-ségének a kifejezése, ami a nagy művészek között is csak egyes kiválasztottaknak jut osztályrészül.
Ez az a tulajdonság, melyet Stróbl java képmásaiban megtalálunk s amely tulajdonságával kiváló helyet foglalt el a magyar szobrászatban.
Nemcsak az ő, de egyáltalában a magyar plasztika dicsősége ezek a képmások.
Vannak e képmásszobrok között egyesek, melyek messze felül állnak az ügyesen megmintázott képmásokon: az Anyánk, Simor, Jászai Mari, Görgey képmásai, mély pszichológiai érzéssel megalkotott monumentális művek, Képmásszobrainak száma meghaladja a százat.
A 80-as évektől napjainkig alig van a közéletben jelentékenyebb szerepű férfi vagy nő, akit ő meg nem mintázott. 1882-ben készült Ybl Miklós, a király, Hohenlohe herceg fő-udvarmester, Pálmai Ilka, Mészöly, Temple, Lotz, Vajda János mellszobra, Hegyi Aranka szobra a fővárosi Vigadó számára. Néhány évvel később Jászai Mari mellszobra, mint Medea ; ebben a képmáshasonlatosságon kívül mesterien jellemzi a szobrász az önmagával meghasonlott nő lelki tusáját, amit Jászai ebben a szerepében oly kimagasló művészettel játszik meg. Ez időtájban készültek továbbá Pulszky Ferenc, Fraknói, Natália szerb királyné (1885), Zichy Jenő gróf mellszobrai és ugyancsak Zichy Jenőnek domborművű képmása, végül Andrássy Manó gróf mellszobrai, az egyik Krasznahorkán, a másik Betléren.
1886-ban Simor János hercegprímást mintázta meg aranymiséje alkalmával. Ez a szobor is Stróbl kiváló alkotásai közé tartozik. A kitűnően megkonstruált képmásból kiolvassuk az ősz főpap egész jellemrajzát. Ebben az évben mintázta meg a másik főpap, Császka kalocsai érsek mellszobrát is.
1887-ben Stetka Gyulát mintázza meg, majd tanulmányútra megy Parisba. Munká-csyval csakhamar megbarátkozik. Munkácsy bevezeti a francia művészkörökbe, ahol különösen Barrias barátságát szerezte meg. Párisi tartózkodása alatt mintázta meg Munká-csynak jelenleg a kolpachi kastélyban levő mellszobrát.
A következő évek munkásságát pályázatok és emlékszobrok elkészítése kötik le. Ezekben az években csak elvétve jelenik meg egy-egy mellszobor vagy tanulmány, mint Lónyay Margit grófnő, Széchenyi Alice és Hanna grófnők (1892) és Tisza Kálmán (1893) mellszobra. Ez utóbbi évben mintázta egyik mesterművét is, Görgey Artúr mellszobrát. Szabad nyakkal, felemelt homlokkal áll előttünk a szabadságharc hadvezére. Komoran tekint maga elé, van benne bizonyos vértanúi megadás, de amellett az egészen a férfiúi nemes önérzet kifejezése uralkodik.
Az 1894. év ismét rendkívül termékeny a képmásszobrokban. A korán elhunyt László főherceg, Ráth György és felesége, Enyedi Lukácsné, Biró Andrásné, Pulszky Ferencné, majd a színpad nagyjainak, Nádai, Vizvári és Felekiné mellszobrai egymás után hagyják el műtermét.
Ebben az évben, 1894-ben mintázta meg Stróbl leghatalmasabb, egyszerűségében legmonumentálisabb művét, az édes anyja szobrát. „Anyánk" címen állította ki Budapesten, majd az 1900. évi párisi világkiállításon, ahol a grand prix-vel tüntették ki. Meleg benső-ség árad az egész alkotásból. E szobor a fiúi szeretet műve ; de a szobrászt, mikor a mintázáshoz fogott, megszállta az ihlet, anyja arcvonásaiban az anyát látta, az egyéni jellegzetességen át meglátta az általános emberit. Helyes érzékkel adott nevet a szobornak : „Anyánk". Ez nemcsak a mester anyja, mindnyájunké. Nemesen egyszerű, szerkesztésben, mintázásban és beállításban kifogástalan ez a szobor, mely a magyar plasztika egyik legnagyobb alkotása. Megragadó rajta a nyugodt, természetes mozdulat, a nyílt tekintet, a realisztikus és mégis egyszerű, nagyvonalú mintázás ; a szemekben, a domború homlokon, a gyengédséggel megfigyelt arcvonásokban az élet, a lélek kifejezése, mely-lyel elénk tudja varázsolni az élet alkonyának békés melanchóliáját. Valósággal él ez a szobor. Ezt a bensőséget, az életnek ezt a köz-vetetlen kifejezését, ha megközelítette is, felül nem multa a mester egyik alkotásában sem.
Az életnagyságú szobornak márványba faragott példánya a Szépművészeti Múzeumban van.
1895-ben készült Szalay Lívia, Schlauch Lőrinc nagyváradi püspök, Keresztessy vívómester, Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter, Kurz Vilmos plébános, Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter, Wekerle Sándor miniszterelnök képmása.
Hálás kegyelettel emlékezik meg a művész azokról a napokról, melyeket néhai József főherceg meghívására Alcsuthon töltött. Néhány hét alatt nem kevesebb, mint öt mellszobrot mintázott ott meg, nevezetesen József főherceg, Klotild és Mária Dorottya főhercegnők, Clementina kóburgi hercegnő és az orleansi herceg képmásait.
A rnilleniumi ünnepségek évében Ms. Mouliné, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter, Czobor Béla (szobor és dom-bormű), a Stróbl Zsófia, Styka lengyel festő, Steindl építész, Gyulai Pál és Erzsébet királyné szobrai készültek. Az utóbbit 1899-ben Miskolcon állították fel.
Jóllehet, a következő évek munkájának oroszlánrészét az emlékművek foglalják le, az utóbbi években is sok mellszobrot készített : Hock János szatirikus domborműve, Lipthay Béla báró, Just Zsigmond, Álgya ezredes, Márkus József főpolgármester, Ger-lóczy Károly polgármester, Lung városi tanácsos, Madarász József képviselő, Morelli, a fametsző művész, Ormódi Vilmos, felesége és leánya (1898), Orendi báró (1899), Schulek Frigyes építőművész, Marczali Henrik és felesége, Müller Katica, Keleti Gusztáv festőművész, Maleczky Bianka, Thaly Kálmán (1904), Kauser József, a kis Albrecht főherceg három ízben (1905), Rauscher Lajos (1906), Károlyi Sándor gróf, Schlösser Alice (1907), Székely Bertalan, Széchenyi Gyula gróf, Bus-bach Péter (1908).
Ezeken kívül nagy szeretettel mintáz apró gyermekeket ; feleségét még kis gyermek korában kétszer is megmintázta. E szobrok egyike „Luischen" cím alatt nagy sikert aratott a bécsi kiállításon. Saját kis leányát és fiát igen sokszor megmintázta mint puttókat, ámorokat ; ezek nagyrészt a mesteriskola kertjében vannak felállítva.
Ha végignéz az ember a képmásszobrok ezen a szűnni nem akaró során, kétkedik abban, hogy a mesternek másra is jutott volna ideje. Pedig ezek csak másodrendű szerepet játszanak Stróbl szemében. Az ő fantáziájának jobbik felét nagyszabású emlékművek és hatásos dekorativ megoldások foglalják el.
Az operaházra készített szobrokkal egyidejűleg mintázta az Andrássy-úti Freund-ház két kariatidját. 1885-ben készítette el Deák szarkofágját.
Egyszerű kiképzésű kőkoporsón nyugszik Deák Ferenc kiterített alakja. Testét realizmussal megmintázott halotti lepel borítja, csak a feje fedetlen és a jobb keze, mely a mellén fekszik. Feje mellett - - melyen a halál fenséges nyugalma honol - - szárnyas női alak ül a koporsó szélén : a dicsőség csillagos homlokú géniusza. Ez az alak főképen a test és az azt fedő könnyű lepel gondos megmintázásával válik ki.
1890-ben járt le az Arany-szobor pályázata ; az első díjat Stróblnak ítélte a zsűri. Ez a minta azonban nem került kivitelre, mert az első és második díjjal kitüntetett két szobrász, Stróbl és Zala György szűkebb pályázatra hivattak fel, amelyből ismét Stróbl mintája került ki győztesen. Három év alatt készült el a szobor.
Az alig 35 éves szobrász alkotását csak úgy tudjuk igazságosan megbírálni, ha összehasonlítjuk azokkal az emlékszobrokkal, melyek Budapesten megelőzték. Engel József (Széchenyi István szobra) és Huszár Adolf (Petőfi, Deák Ferenc és Eötvös szobra) művei mellett új korszak előjele az Arany-szobor. Ha nem találjuk is meg benne még azt az egységes plasztikus felfogást, melyről Stróbl későbbi művei tanúskodnak, a térrel való számolás, a beállítás, a gondos mintázás a még forrongó tehetség élénk bizonyítékai.
Ugyanebben az időben egy olyan művészi esemény első részlete játszódik le, amelynek szálai napjainkig húzódnak: a Szabadságharcszobor. 1891-ben járt le a pályázat, melyben akkori szobrászaink : Stróbl Alajos, Zala György, Róna József, Donáth Gyula, Köllő Miklós, Szécsi Antal, Sennyei Károly, Szász Gyula és Tóth István vettek részt.
A dolog akkor még nem volt érett s a kivitelt alkalmasabb időre halasztották el.
Stróbl mintájának magva egy magasan felnyúló oszlopon álló szabadság-géniusz. Az alépítmény négy oldalára a ronde bosse-ba átmenő négy magas domborművet mintázott, melyek közül merész mozgásának szenvedélyességével a Talpra magyar csoportozat válik ki. Azt a jelenetet ábrázolja, amint a lelkes tömeg vállára emeli a Talpra magyart szavaló Petőfit. Ez a csoport egyszersmind Stróbl fogékonyságának és alakító képességének is bizonyítéka. Kétségtelen, hogy Rude Marseillaise-e lebegett a fiatal művész lelki szemei előtt, aki csak nem rég járta meg Parist.
1896-ban állították fel Stróblnak egy kiváló dekorativ alkotását, a Justicia impozáns ülő szobrát, az igazságügyi palotában, mely az architektúrában elkövetett hibák folytán jelenlegi felállításában, sajnos, nem érvényesülhet kellőképen.
Ugyanezt a Justicia-szobrot újabban polychrom márványban faragtatta ki Stróbl.
A honalapítás ezredik éve újabb nagy feladat elé állította a művészt, melynek megoldása tíz évi komoly, megalkuvást és lankadást nem ismerő munka eredménye. A Szent István-szobor monumentális szobrászatunk egyik nevezetes alkotása.
Két nagy művész találkozott itt össze. Egyik sem akart a másik rovására érvényesülni, az volt a közös törekvésök, hogy a mű, melyet megalkotnak, egységes, harmonikus egész legyen. Járatlan környezetben áll a szobor, a Halász-bástya déli udvarában, a Mátyás-templom apsisa mellett. Amilyen nagy előny egy ilyen mesteri architektúra kerete, éppen olyan nagy a plasztikai feladat is : a keretbe illő szobor megmintázása.
A szobor oltárszerű talapzata két részre tagozódik : a domborművekkel díszített alsó részre és a három-három ikeroszloppal megerősített felső részre, négy kiszögellő sarkán egy-egy stilizált oroszlánnal. Szent István alakja lóháton ül, fején a dicsfénnyel övezett korona, jobbjában a kettős kereszt, míg baljával a kantárszárat tartja. A válláról leomló hosszú palást redőzete sejteti a testet, melyet elfed. A ló megvetett lábakkal, nyugodtan áll. Az egész alak mintázásán bizonyos nyugodt templomi hangulat van rajta. A széles, nagy síkok uralkodnak, melyeket a keleti pompával megmintázott lószerszám sem zavar meg.
A gazdagon faragott talapzat felső részét hat laposan tartott domborművű rozetta díszíti: két oldalt a négy evangélista két-két jelképe, elől az Agnus dei, hátul az apostoli kettős kereszt.
A talapzat alsó részébe négy hatásos dombormű van beillesztve, A két hosszú oldalon a Koronázás és Bécs ostroma, a keskeny oldalakon a Templomalapítás és a Törvényhozás. A domborművek rendkívül finoman vannak megmintázva. Magukon viselik annak a szeretetnek a nyomát, mellyel mesterök a dombormű iránt viseltetik. Donatello, Rude és Colins, az innsbrucki Maximilian-Denkmal domborműveinek alkotója nyomán halad e téren. A Szent István-szobor domborművei nemcsak a mintázás virtuozitásáról, hanem a relief különleges távlati törvényeinek alapos ismeretéről is tanúságot tesznek.
A Szent István-szobor hirdeti egyszersmind legkifejezőbben, hogy milyen beható tanulmányokat és nagy gondot fordít a művész egyrészt a korhű öltözetekre, fegyverzetre - a történelmi hangulatra — másrészt a részleteknek is preciz megmintázására.
A szobrot 1906 május 21-én leplezték le, a király jelenlétében.
De ennek a tíz évnek egyéb jelentős eredményei is voltak. Az 1901. évben két nagy pályázaton vett részt Stróbl. Az Erzsébetemlékmű első pályázatán mintájával, melyet Gerster Kálmán építőművésszel együtt készített, a második 10.000 koronás díjat nyerte el. Ez a minta különösen gazdag és szerencsésen megoldót dekorativ szobrászati részleteivel tűnt ki.
Ugyanebben az évben járt le a Kossuth-mauzóleum pályázata, melyen nem kis harc után a zsűri Stróbl és Gerster Kálmán munkájának ítélte oda az első díjat és a kivitellel való megbizatást. Pedig - - jóllehet a többi pályamű között is nem egy dicsekedhetett magas színvonalú plasztikai qualitásokkal — kétségtelen, hogy a Stróbl—Gerster-féle volt az eszmei megoldásban a legkiforrottabb, a legnyugodtabb. A mauzóleum, melynek felavatása az 1909. év őszén történt meg, kidolgozás közben lényeges változáson ment át. Nemcsak a plasztikai dísz Stróbl munkája rajta, hanem az ő gondolata az építménynek hat dór oszlopon álló koronája is, mely az egész mű monumentális hatásának a hordozója.
A dijat nyert mintán, a hat oszlop között elhelyezett egyszerű szarkofágon Kossuth feltámadó alakja volt megmintázva, a hatalmas párkányzat lépcsőzetes tetején pedig egy erőteljes mozdulatú oroszlán. Az alapépítmény elülső oldalán domborművek voltak tervezve. A plasztika meglehetősen alá volt rendelve az építészeti résznek.
A végleges megoldásban a helyes tömegelosztás folytán a plasztika uralkodik a mauzóleumon. A szarkofágról elhagyta a szobrász a feltámadó Kossuth színészies alakját. A szigorú dór stílusú talapzat tetején a szabadság szárnyas géniusza tör előre. Jobbjában fáklyát emel, míg a baljával ordító oroszlánt vezet láncon. Ez a csoport bronzból készült. A lépcsőzet első plateauján a gyászoló Hungária haraszti kőből faragott alakja ül, míg a mauzóleumra vezető szabad lépcsőzet alját, a bejáratot egy-egy párduc stilizált kőszobra őrzi. Az építmény két oldalára még egy-egy nagyméretű domborművet tervezett a művész. Az egyik Damjanich diadalmas csatáját, a másik a nép és a sajtó felszabadulását jeleníti meg.
A Kossuth-mauzóleum Stróbl nagy dekorativ érzékének és mintázó képességének a bizonysága. A szobrász a plasztika minden részletében számolt a térbeli hatással, művésznyelven a skurccal. Ilyen természetű plasztikai alkotásnál pedig ez a siker kulcsa, sokkal lényegesebb dolog, mint a részletek megmintázása.
1901—2-ben készítette Stróbl a királyi palota számára a bronzba öntött Mátyás-kutat, mely poézisét és fantáziájának gazdagságát dicséri. Egyik részletével, a kürtös alakkal a Műcsarnok 1901. évi kiállításán az állami aranyérmet nyerte el.
1906-ben leplezték le Stróblnak egy újabb alkotását, Semmelweiss márványszobrát. A szobor legsikerültebb része az anya nagy szeretettel megmintázott alakja, aki hálásan tekint fel a csonka oszlopon álló Semmel-weissre, életének megmentőjére, s aki egy igen frissen megmintázott, meztelen csecsemőt tart az ölében. Kedves gyermeksereg von virágfüzért a szobor köré. Bájos részlet az anya mögött heverő baba is, amint az ujját szopja, míg testvérkéje szeretettel simul hozzá.
De még ezzel nincs befejezve a művész monumentális műveinek sora. Ugyanebben az évben készült el Károlyi Sándor grófnak a Városligetben elhelyezett ülő bronzszobra, az 1907. év augusztus havában pedig nagy ünnepség keretében leplezték le az egri hősnek, Dobó Istvánnak Egerben emelt emlékszobrát. Tisztán plasztikai szempontból ez a mester egyik legsikerültebb alkotása. Egységes hatása mellett, erős mozdulat van benne, s a silhouette-je kifejező.
A Dobó-szobor egységét főképen az által óvta meg, hogy a két mellékalakot a főalakkal egy magasságban és hozzá hasonló arányokban helyezte el ; így egy zárt háromszöget nyert. Dobó kivont karddal vezeti népét a vár védelmére. Különös figyelmet érdemel a páncéllal borított test megmintázása, mely nem teszi a holt tömeg benyomását, hanem érezteti a test élő mozgását. Megragadó a gondolat és a jellemzés ereje a két mellékalakban. A jobb oldalon Dobó Katica, aki a nagy követ, melyet a bástya fokáról az ostromló törökre dobni készül, csak úgy bírja feje fölé emelni, hogy féltérdre ereszkedik. Ezzel az egy alakkal és ezzel a mozdulattal ékesszó-lóan állítja a néző elé az egri nőknek erejöket meghaladó hősiességét. A másik mellékalakon, Mecskeyn főleg a heves mozdulat megrögzí-tése vall mesteri kézre, amint ki akarja rántani a kardját, hogy az ellenségre rohanjon.
1904-ben mintázta Stróbl a lipótvárosi Szent István-bazilikába Szent Gellért szobrát és a főoltárra a Szent István-szobrot. 1909-ben pedig a déli keresztkápolna oltárára szánt Szent Ferenc-szobrot, melyen kiválóan sikerült a széles redőkben leomló barátcsuhában az egyszerűségnek és az aszkétai arckifejezés jámborságában a túlvilágra emelt tekintetnek a jellemzése. Ugyanerre az oltárra fogja mintázni Szent Alajos szobrát.
Legújabb művét, a nagykőrösi Arany-szobrot tavaly leplezték le. Ezt írásban és képben ismertette már a Művészet.
A Kerepesi-temetőben nem egy kiváló művészi ízlésről tanúskodó síremlék dicséri Stróbl kezét. Kochmeister báróné, Kochmeister baro, Henneberg tábornok, Edelsheim báró és Peja-chevich gróf hadtestparancsnokok, Kelety Gusztáv és a Reiner-család síremléke az ő munkái.
Stróbl készítette 1908-ban a kóburgi Clementina hercegnő szarkofágját, melyet a bolgár király rendelt meg a góthai hercegi kripta számára.
Stróbl Alajos és Zala György nevével van összeforrva a magyar szobrászművészet fellendülése. A 80-as évek elején, mikor ők ketten, s velők a nálok néhány évvel idősebb, nem rég elhunyt Donáth Gyula feltűntek, a magyar szobrászat nagyon szomorú képet nyújtott. A legkiválóbb művész Huszár Adolf volt és jól tudjuk - - sajnos, naponta látjuk
- milyen balszerencse üldözte emlékszobrainak kidolgozásában. Stróbl és Zala szebb jövővel kecsegtető első művei csakhamar meghódították a közönséget. S a remény nem volt csalóka. Ma már nem szűkölködik a magyar szobrászat izmos, erős tehetségekben. Igazságtalanság volna elhallgatni, hogy a fiatal szobrásznemzedék megizmosodásában Stróbl Alajosnak mily nagy érdemei vannak. Huszár Adolf halálával ő foglalta el helyét a mintarajziskolában, hol a mintázást tanította. Majd a mesteriskola felállításával Stróbl lett a szobrászati mesteriskola tanára, 1903-ban pedig igazgató tanára. A fiatal szobrásznemzedéknek majd mindegyik tagja dolgozott néhány évig az ő vezetése alatt.
Jóhumorú, lelkes ember, aki képes másokba átültetni a művészi eszmékért való lelkesedését.
Elismerésnek sincs hijával Stróbl művészi pályája. Mint említettük, az 1900. évi párisi világkiállításon a grand prix-vel, a Műcsarnok 1901. évi kiállításon az állami aranyéremmel tüntették ki. 1892-ben a koronás arany érdemkeresztet, 1896-ban a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, utóbb a III. osztályú vaskorona-rendet, 1907-ben pedig a Szent látván-szobor leleplezése alkalmából a Ferenc József-rend középkeresztjét kapta.
Élete delén megvette Királylehotán azt a darab földet, ahol szülőháza állott s ahol gyermekéveit töltötte szülei mellett. A „Liptó" 1898. évi október 28-iki számában azt az eszmét pendítette meg Stróbl, hogy Balassa Bálint hradeki várának romjai művészteleppé építtessenek át. A természet csodás szépsége, a történelmi emlékek, melyek e vidékhez fűződnek, mindenképen alkalmassá teszik a művészi hangulat megteremtésére. De az eszme nem talált visszhangra. Stróbl azonban megszerette ötletét és amit kivitelre ajánlott, megcsinálta maga. Kastélyszerű építményt emelt magas toronnyal, melyben három szobrászműterem van, s amelyeket a mester a magyar művészeknek művészotthonul szánt.
Itt van valóban otthon a mester, itt szállja meg az igazi munkakedv.
Az itt levő nagy műtermében készül Hunyadi Jánosnak a vajdahunyadi várba szánt hatalmas lovasszobra. A szobor első koncepciója már készen áll. Szigorú gótikus felfogásban mintázva ül lován Hunyadi János, amint hazatér a diadalmas csatából; talpig páncélban, felemelt sisakrostéllyal. Kétoldalt láncra verve a két török tábornok, kik fogságukban a várudvarban levő kutat a sziklába vájták. Ez az egyszerűen felfogott két alak egyszersmind a nagyméretű lovas-szobor támasztéka. Ezen dolgozik nyaranta.
Ez a mester pihenése, ha kifárad a mindennapi nagy munkában és visszavonul a vadregényes Tátrába. A pihenése is munka. Munka és tanulás, a nagy művészi gondolatokért való küzdés tölti be életének minden óráját.
