|
KRÓNIKA
CONRÄDER GYÖRGY. Január havában meghalt Conräder György festőművész Abbáziában, ahol üdülés céljából töltötte élete utolsó idejét. Bár nem magyar születésű, mégis a fővárosi művészek sorából való, hisz néhány évtizeden át haláláig köztünk élt és munkálkodott szerény megvonultságban. Nem volt rendes részvevője a kiállításoknak s azért a közönség is alig hogy ösmerte. Pályafutásáról a következőket jegyezte fel Müller lexikografus:
CONRÄDER GYÖRGY ARCKÉPE
Született 1838., Münchenben, az odavaló akadémián Piloty vezetése mellett képezte ki magát, akinek kivált a szín értékelésében vált követőjévé. Első képe, amely egyszeribe ismertté tette, az 1860-ban kiállított "Tilly", melyen az alakok kifejezése még fogyatékos ugyan, de erőteljes ragyogó színei révén sikert aratott (Hamburg, Kunsthalle). Ugyanebben az évben engedett a weimari művészeti iskola meghívásának, Lenbachhal együtt oda telepedett át, s ott festette egyik főművét "Karthago elpusztításá"-t a müncheni Maximilianeum számára, l862-ben ismét Münchenbe tért vissza. Az odavaló nemzeti múzeum egyik falát "A müncheni tudományosakadémia alapítása " c. freskóképpel díszítette, ennél még jelentékenyebb a "Tasso a fogságban". Akadémiai tanársággal tisztelték meg s ő nemsokára jelentékeny alkotásokkal lépett a nyilvánosság elé. így 1869-ben megfestette Corday Saroltát, ez technikailag épp oly megvesztegető, mint az 1874-ben festett "II. József halála". 1876-ban megfestette "Mária Stuart és Riccio "-t és a "Szerelmi vallomás a rokokókorban" c. festményét, mely rajz- és arányhibákban szenvedett. A jellemzés és technika révén vált ki "II. József találkozása VI. Pius pápával" című, 1877-ben festett képe.
Legutóbbi, hazánkban festett műveinek egyike a dobsinai jégbarlang nagytermének képe, amelyet Andrássy Dénes gróf szerzett meg a rozsnyai bányászati múzeum számára s amelynek mása most a magy. kir. földtani múzeumban van.
A HETVENÉVES RODIN-NÉL. Auguste Rodin mostanában töltötte be hetvenedik évét. Írók, művészek a világ minden tájáról köszöntő levéllel, virággal kedveskedtek neki. Ünnepelték olyan szeretettel, figyelmességekkel, ovációkkal, amilyenekben csak egy ilyen szép öregségű nagy művésznek lehet része. Panthéon előtti "Penseur"-jet, gondolkodójának bronzszobrát nemcsak a mi kegyeletes kezünk ékítette fel pálmaággal, babérral, borostyánnal és sokféle színes, illatos őszi virággal, hanem Falliéres elnök részéről és a saját nevében Dujardin-Beaumetz szépművészeti államtitkár is elhozta a legpompásabb orkhidéákat. Ő maga, fehérkeztyűs kezével, helyezte el őket egy nagy babérkoszorúval együtt a messzetekintő szobor talpazatára. Mit gondolhatott az elmélyedt "Penseur", mikor ilyen flnomkodó, vékony ujjú kezek érintették feszülő bronz izmait? ...
Az ősz mester műtermét és meudoni lakását is elborították virággal, mintha bátor műveiért kapott sebeit akarták volna eltemetni örökre. És diadalmámorba fojtani a fiatal Rodin elszállt sóhajait, éppen hetvenedik születése napján e sokat szenvedett, keményen dolgozott aggastyánnak.
Rodin ma felette áll minden bánat és örömnek, és nyugodtan tekint le virágra, dicsőségre. De azért örül mégis, mert ez a kőtörő nagy művész: tökéletes ember, él vérében minden emberi. Az is, amit jónak, az is, amit rossznak szoktak ítélni, úgy a nagy általánosságban.
Meglátogatom, gondoltam, érdekes lesz nagyon, éppen vele e diadalmas nap estéjén beszélgetni. Régi jó barátságunk is vonzott hozzá, hogy megszorítsam a kezét hetvenéves születése napján.
Este hat óra után, tudtam, Rodint már egyedül találom Meudonban, a "Villa des Brillants" barátságos ebédlőjében az öreg Madame Rose-zal szerény vacsorája mellett. És a Gare du Montparnasse-on felültem egy kis pöfékelő vonatra. Robogtam ki Meudonba a késő őszi alkonyat fátyolosán sötétedő homályában.
Rodint az ebédlőben találtam Madame Rose társaságában. Virágtengerben fürödtek és - - veszekedtek.
- Mondom, beteg lesz tűz nélkül ily hidegben! - sopánkodott szegény Madame Rose, -kidobom ezt a sok virágot... De a kandalló tüzet nem hagyom ám kialudni!
- Asszonybeszéd! Nem lesz nekem semmi bajom, felveszek még egy jó vastag slafrokot. Szegény virágaim . . . milyen gyöngéd a szirmuk. . . nem jó nekiek se a nagy meleg, se a hideg. Vigyázni kell, gondozni kell őket. Nagyon megharagszom, ha baj éri a legjelentéktelenebbet is!
- Már pedig még e virágokért se engedem, hogy megbetegedjék! ... Nem! ... És potyogtak a könnyei az öreg Madame Rose-nak.
Állottam a küszöbön, elrejtettek nagy pálma-és babérágak. Beléptem.
- Jó estét, Mester, hát ennyi galibát csinál ez a rengeteg virág!? Szépen örül nekik, mondhatom!
Rodin valahogy előbújt, mint egy vén faun, a virágerdejéből. Megölelt és nedves szemmel mondotta:
- Igaza van, Madame, nem lenne szabad békétlenkednem. Elmúlik egyszer minden békétlenségnek az oka, ahogy el fog hervadni - - bárhogy gondozzuk is - - ez a sok szép virág . . . Igazán kedves a mai látogatása . . . Rose! vendégünk lesz az estebédre, a maga szobájában terítsenek. Itt maradhat, ugy-e? - - fordult hozzám barátságosan.
- Szívesen, de elmondja, miket gondolt hetvenedik születése napján.
- Jól van. Jöjjön ide a virágaim közé. Lássa, a virág mozdulata is gondolatot fejez ki. De a virág gőgös. Királynő és méltóságának tudatában van. Egyedül álló szépségét nem védi, nem oltalmazza semmi. Ember és szél tépi, cibálja . . . Nézze a szekfűt! A XV. Lajos virágát, az ő korában még a kivágott cipő szalagcsokra is szekfűalakú volt. Külömben már a gótikusuk szekfűt faragtak ki íveik égfelé emelkedő csúcsaira. Szép a formája, a színe, a szimbóluma ennek a fűszeres illatú, gyógy erejű virágnak.
- A magyar is nagyon szereti a szekfűt, Mester, és kiváltságos virágjának tartja. Régi művészeink stilizálták. Vázák, kulacsok, korsók, tálak dísze nálunk is ez a virág, mely pompásan nő ki a magyar földből, szagosán, frissen a fekete magyar rögtől. Egy nagy lírikusunk: Ady Endre megénekelte a "magyar Helikon"-nak ezt a "kicsi virágát".
- Fiatal, büszke, érdekes faj a magyar, szeretném jobban ismerni, de azért a szekfű még sem csak az övék! Mondja, hogy is van az a szép szál ember, az az előkelő úri típusú Monsieur Szin . . . nem tudom kiejteni a nevét. Tudja, akivel nálam járt Meudonban, egy vasárnap reggel néhány év előtt.
- Szinyei Merse Pált érti, a "Majális" piktorát, a mi magyar Claude Monet-énkat, akihez még külsejében is hasonlatos, nem csak pikturális törekvéseiben. A nyáron láttam Budapesten, örömmel emlékezett látogatásunkra és hálásan gondol önre a sok szépért, amiket nagy műtermében látott.
- Szívesen emlékszem én is reá, - olyan a többi ember közt, mint egy nagy tölgy, amilyeneket ma már csak az antik metszeteken láthatunk. Mondja meg neki: köszöntöm és szeretném még egyszer látni.
Beszélgetve lassan léptünk beljebb a virággal teli, hosszú ebédlőben. Rodin hirtelen lehajolt:
- Ez a kegyetlen babérkoszorú agyon nyomta ezt a szegény kis ibolyás kosarat! ... A virág halála egy csendes, nagy dráma. Hervadása pillanatában megörül mindegyik. Emlékszem, egyszer egy rózsát láttam haldokolni, a kandallómon állott egy sévre-i vázában. Megnyúlt a kelyhe, elhalványult a színe. Úgy ment az elmúlásba, mint az emberek: fájdalmasan, sajnálkozással. Ni, itt egy vörösbíború tulipán! A három napkeleti királynak se volt fényesebb, szebb a ruhája. Némely tulipánban én már láttam a naplemente színeinek minden pompáját. A vörös színt összeomlani az aranynyal, a haloványabb tónusokat reszketni valami sötét alapnak a bársonyán. Van tulipán, amelynek kelyhe madárszárnyra, vagy éppen Gábor arkangyal szárnyára hasonlít. Micsoda arkitekturális tanítást kapok a virág formáitól, szárbaindulásuknak finom hajlásaitól! A XII., a XIII. és a XIV. század emberei megértették a virág formáit, és az oszlopok szép vonalait éppen úgy, mint az oszlopfejet, a virágformák motívumaiból keresték ki. A középkor katedrálisainak művészei szintén a virágtól vettek leckét. Meglátták az egyszerű, nemes formákban, hogy kell építeni és díszíteni. És mialatt az építészek és a szobrászok konstruáló vonalaikból tanultak, addig a katedrálisok ablakain festőművészek színűket örökítették meg. Sokat tanultam én is a virágtól és különös élvezettel fedeztem fel mindig rajtuk a görögök és gótikusok megfigyeléseit. A korintusi oszlopnak például fejét mily szép nagy levéldísz veszi körül: a bogáncs-kóró levele. Nincsen művésznek igazabb mestere a természetnél, ha tágranyílt két szemmel látja.
Az öreg inas (aki kocsis is egy személyben) jelentette, hogy várnak az estebédhez. Rodin igen mértékletesen él, különösen este szerény az étkezése. Tojás, tej, sajt és gyümölcs, saját kertjéből, ez kerül az asztalára. Talán ez a titka robusztus, jó egészségének.
Könnyű kocsika fürge kis lóval elébe fogva, vitt ki az állomáshoz. Este tíz óra lehetett, de Meudon már aludt, csak itt-ott kandikált ki valami kicsike, pislákoló világosság az apró házak ablakaiból. Máskor Rodin is alszik ilyenkor minden este.
Csak lépésben hajt a Rodin kocsisa, gazdája nem szereti az állatkínzást. Nézem a dombtetőről, a novemberi telt hold világosságánál, Meudon panorámáját, amelyet Rodin is mindennap megcsodál, mikor ez a kis ló befut vele Parisba a rue de Varenne-i műtermébe. Ezen az estén különösen szép ez a kép. Az áradásos Szajna, nagy, sötét, rejtelmes, mint Babilon vizei.
Paris millió apró fénnyel tekint ide. Sugároznak hatalmas palotáinak ablakai, boulevardjainak és tereinek ívlámpái. Csakugyan káprázatos "ville de lumiere", az örökké mámoros és mámort kínáló Paris. Meudon pedig egy szelid ringású bölcső, ahol édes a szendergés a bólongó, vén fák alatt, a halk csobogású szökőkút mellett. Ide szöknek ki Rodin műterméből a karcsú nimfák, meghallgatni a Balzac meséit. Mert kint áll most ez az óriás szobor a holdfényben, a deres füvön.
Valahol messze a sévre-i domb legelőin pásztor-fiú tilinkozik. Ide villan kék-piros rőzselángjának a tüze. Néhány házőrző ugatva átszól egymásnak: nem járt rossz ember, aludjunk nyugodtan, pajtás!
(Paris.)
KOZMUTZA KORNÉLNÉ
A TAVASZI KIÁLLÍTÁS március hó 31-ikén nyílik meg a Műcsarnokban. A kiállításra szánt műveket a műtárosi hivatal március hó 13., 14. és 15-én veszi át, mindenkor délelőtt 9 -12 és délután 3--5 óra közt. Első nap az összes szoborművek és építészeti művek, második nap azoknak a művészeknek a festményei, rajzai és grafikai művei, akik nem tagjai a Magyar Képzőművészek Egyesületének, és harmadik napon a Magyar Képzőművészek Egyesülete tagjainak a festményei, rajzai és grafikai művei kerülnek átvételre. Március 15-én délután 5 óráig a kiállításra szánt teljes anyagnak be kell érkeznie a Műcsarnokba. A kiállításon a báró Forster Gyulaféle 3200 koronás Vaszary-díj, és a báró Harkányi Frigyes-féle 450 koronás díj kerül kiosztásra. A 4000 koronás Társulati-díjat a választmány ezúttal kivételesen az 1911/12. évi Téli kiállításra helyezte át.
A FELVIDÉKI VÁNDORKIÁLLÍTÁS a múlt évi december hó 27 én záródott be Gyöngyös városában. Addig is, míg az elszámolást lezárják, és kimerítő jelentést adhatunk a kiállítás eredményeiről, röviden közöljük, hogy a vásárlások összege jóval meghaladja a 60.000 koronát, úgy hogy egy-egy városra körülbelül átlag 9000 korona vásárlás esik. A kiállított műveknek több mint a fele elkelt.
KIÁLLÍTÁSOK. Január és február hónapokban japáni iparművészeti kiállítás volt az Iparművészeti Múzeum helyiségeiben.
Székesfehérvárott januárban volt Neogrády Antal festő képeinek gyűjteményes kiállítása.
A Művészházban január 6-ikán nyílt meg a IV. csoportos kiállítás (Boromissza Tibor, Jakab Zoltán, Kovácsy Berta, Páldy Zoltán, Papp Géza, Sassy Attila, Szigeti Jenő és Vaskovics Erzsébet művei).
Január 14-ikén nyílt meg a Nemzeti Szalonban a Kéve művészegyesület harmadik kiállítása.
Január 17-ikén nyílt meg a Művészotthonban Charles Palmié gyűjteményes kiállítása, amelyen egyúttal modern magyar iparművészeti tárgyak is ki voltak állítva.
Január 29-ikén nyílt meg a Könyves Kálmán szalonjában Pór Bertalan gyűjteményes kiállítása.
A Műcsarnokban február 3-ikán nyitották meg a Székely Bertalan emlékkiállítást.
A Művészházban február 5-ikén nyílt meg Kövér Gyula gyűjteményes kiállítása.
KITÜNTETÉSEK. A pozsonyi múzeum és könyvtárépület tervpályázatán az első 2000 koronás díjat Walder Gyula budapesti műépítész, a második 1000 koronás díjat Meiler Dezső és Meiler Lajos budapesti műépítészek nyerték el. Ezenkívül megvételre ajánlották a "Fadrusz" jelige alatt beérkezett tervet. A zsűri azt ajánlotta, hogy a díjjal jutalmazott és az esetleg megvásárolandó harmadik pályamunka szerzőinek bevonásával szűkebb pályázatot hirdessenek.
A susáki m. kir. erdőhivatali épület tervpályázatán az I. díjat kapta Schwan-Schlechter Loránd budapesti építész, a II. díjat Stoltz Lajos budapesti építész, a III. díjat Alexy András budapesti építész.
Az állami sorsjáték plakát- és sorsjegyrajz-pályázatán a 300 koronás I. dijat Gabiik Antal és Amberg József közös műve, a IL, 200 koronás díjat Fayl Frigyes, a III., 200 koronás díjat Szekeres Béla kapta.
JUHÁSZ ÁRPÁD rajzolta e szám fejléceit.
ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉHEZ
EGY MAGYARORSZÁGI KÉPTÁR EMLÉKE. Pesten a múlt század közepén, 1855-ben eladásra került báró Luzsenszky Pálné, szül. Tisza Vilma képtára. A képtár 401 darabot számlált s így tekintélyesnek mondható s a képek mesterei közt vannak a bécsi Altomonte, Poussin, a német Schinagel, Andrea del Sarto, Maulpertsch, Salvator Rosa, Luca Giordano, Diego Velasquez, Tintoretto, Fiamingo, Paolo Veronese, Rembrandt, Cuyp, Angelica Kaufman, Annibaie Caracci, a paraszt Breughel, Spagnoletto, Van Ostade, Jacopo Pálma az ifjabb, Caravaggio, Canaletto, Rubens, Giulio Romano, a bécsi Hamilton, Tiziano, Hondekoter, Pietro da Cortona, Pietro Perugino, Adam Pynacker, Giovanni Bellini, Rugendas csataképe, Holbein aragoniai Katalinja, Palco bibliai tárgyú képe és számos más név. A képtár a váci-utcai Kasselik-féle házban volt elhelyezve s Kaan Henrik képíró, illetőleg ekkor már özvegye gondozására volt bízva. A képtár megbecsülésére a bíróság Marastoni Jakabot, a pesti festőakadémia igazgatóját és Brechler Albert, pesti reáliskolai tanárt küldte ki, akik azt 6668 frtra becsülték a Kassa város levéltárában őrzött iratok szerint. Az elárverezett képekből, mint a lajstromban irónnal feljegyzett összegek összeadásából kitűnik, 6654 forint folyt be.
- 389.
K. L.
KLONESCH TAMÁS. Kazinczy Ferenc Széphalmon, 1817 február hó 8-án kelt és gróf Teleky Sámuelhez intézett levelében, illetve annak mellékletén írja: "ígéretet tevék bibliothecarius Szabó úrnak, hogy ide küldöm Baróti Szabó Dávidnak olajban Klonesch Tamás által festett s igen szerencsésen eltalált képét sat." Egy sorral alább Mátyás királynak egy ismeretlen képéről van szó: "Hunyadi Mátyásnak képét, melyet a cancellarius Strassburg-ban a prof. Schöfflin bibliothecájában függő képről másoltatott le, nem találtam itt" t. i. a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban. A levél megjelent az Irodalomtörténeti Közlemények 1910. évi első füzetének 99. lapján. -390.
K. L.
KÉPÍRÓ SZEKÉR MIHÁLY. Nagybánya városa az 1689-ik évben tudtul adja, hogy "nobilis ac generosus dominus Michael Tihaméry alias Szekér vulgo Képíró" nagybányai lakosnak testvére, Anna, férjezett Vida Andrásné kassai lakos elhunyván, az örökségi ügyben rokonát Kecskeméti Istvánt előttük meghatalmazta. A ház-örökséget, mely Kassán "az alsó kapunál legvégén a napkeleti soron" volt, a következő évben Tihaméri Képíró Szekér Mihály és öccse Tihaméri Szekér András eladták 335 frton. A vevő 1704-ben elhalt s még 100 frttal adósa maradt "Nagybányára Képíró Mihálynak". Ebben az ügyben kereste meg levelével a nagybányai képíró Kassa városát, melyet itt közlünk:
Generosi, Prudentes ac circumspecü Domini Domini mihi observandissimi, colendissimi!
Salutem servitiorumque meorum paratissimorum obsequentissimam recommendationem. Cassáról 15 Mártii datált kegyelmetek levelét az kegyelmetek nemes városában levő s engemet concernáló házbeli részem iránt 23 Április anni praesentis illendő becsülettel vettem, aminthogy Isten ő felsége engemet is fiákkal és leányokkal megáldott, talán még jövendőben fiaim közül valamelyik odafordulván, az nemes városnak is hasznos szolgája lehet ; azért most semmiképén magamat arra nem vehetem, hogy ott való jussomat kivegyem, kívánván inkább gyermekimet jó karban hagynom, hogy sem tőlök valamit elidegenítenem, mely dolgot is akarék kegyelmeteknek nagy becsülettel értésére adnom, kérvén kegyeim, egész bizodalommal, hogy azon engemet illető részem manuteneáltassék. In reliquo praetitulatas Dominationes vestras divinae recom-mendans providentiae permaneo praetit. Dn. V. servus obsequentissimus.
Nagy Bánya 9 Maii 1707.
Michael Képíró Tihaméry.
Eredetije Kassa város levéltárában 19669/6. szám alatt. -391.
K. L.
PERNEGGER JÁNOS KŐFARAGÓ-MESTER 1662-BEN. A nyitrai vártemplom egyik oltárán homokkő dombormű van, mely a keresztről való levételt elég meghatóan ábrázolja. A felirat szerint Szelepchényi György kalocsai érsek és nyitrai püspök rendelésére Pernegger János készítette 1662-ben ("Joannes Pernegger fecit 1662"). -392.
PEKRI PEKÁR KÁROLY
GÁLFALVI KOZMA MIHÁLY. Mennyezetfestő székely asztalos volt, akinek Maros-Torda megyében 1667-ből a nyárádszentmártoni, 1670-ből a szentgericei unitárius templomban - - az előbbin 60, az utóbbin 78 táblán - - maradtak fenn a művei. Leginkább növény- és virágmotivumokat, kisebb számmal mértani díszítményeket, a szentgericei templomban egy sor pikkely-táblát s ezeken kívül mindkettőn néhány rosszul sikerült állati alakot, ú. m.: kígyót, delfint, kétfejű sast használt.
Neve a szentmártoni mennyezeten Havadi András asztaloséval együtt, a szentgericein önállóan fordul elő. Az utóbbin Gálfalvi Kozma Mihálynak írja magát. Családja Nyárádgálfalván (M.-Tordam.) törzsökös székely familia volt. Közülök Kozma János Bethlen Gábor alatt 1614-ben a lófőszékelyek közt lustral; Mihály 1636-ban falubiró, s 1677-ben Apaffy Mihály alatt Gálfalvárói ismét Kozma György nevét ismerjük. Semmi valószínűségét sem hisszük annak, hogy az 1636-ban szereplő Kozma Mihály azonos lenne a mennyezetfestővel. Festőnknek talán inkább apja lehetett, így Kozma Mihály származásáról és életéről semmi biztos adatunk nincs. - 393.
KELEMEN LAJOS
HAVADI ANDRÁS mennyezetfestő nevét a nyaradul u szentmártoni unitárius templom mennyezete tartotta fenn, amelyen 1667-ben Kozma Mihály-lyal együtt dolgozott.
-394.
KELEMEN LAJOS
BENKOVITS FRIGYES festőről a Tudományos Gyűjtemény G. R. T. S. jelzésű szerzője úgy ír, hogy Szlavóniában született és "virágzásának idejét 1740-ik esztendőbe tehetjük." Pályája első állomáshelye Velence, és innét mint ismert művész indul Bolognába, hogy Cignani Károly iskoláját felkeresse. Olasz- és Németországban több művét lehet elszórva találni, melyek között említést érdemel egy Bolognában levő "helyes rajzolatú és szép színezetű Oltárkép, mely a Madonna del Piombo Templomában függ és Szent Andrást több szentektől körülvétetve adja elő. Ezen képnek különösen szép a szerkesztetése, egyébiránt Benkovitsnak kitsapo modora (manierirt) szoktatta." Olaszországból való távozásával már oly előrehaladottnak érezte magát, hogy "az antikk természet és a' más mesterek alkotmányainak tanulásával nem foglalatoskodott, következésképen úgy járt, mint sok újjabb külömben nevezetes társai, t. i. hogy az előadott személyeknek és a' természet ellen való állása által, a' külömben igen nagy szorgalommal festett kép érdemét nevezetesen csökkentette. Maga tulajdon találmánya szerint festette a' Sz. Hyeronimus gyülekezete (Congretion) Gam-bacorte Péternek ábrázolatját."
-395.
P. I.
SZATMÁRI KIRÁLY PÁL festőről ugyanaz a forrásmunka ír, mint Benkovits Frigyesről. Szatmári Király Pál Hangácson (Borsod megyében) született. Hogy melyik évben, nem tudjuk. Első évszám 1790-ből datálódik. Ez évben ugyanis biztosan tudjuk, hogy szabad idejét a festészetnek szentelte. Pedig Bécsben tagja volt a "Nemes Magyar test-őrző seregnek", sőt festett "igazi tehetős vagyonú ember létére". Pedig ez ritkaság volt. Igen széleskörű tudása volt a teoretikus tudományokban is, "főképp a kathesisnek minden mély részeiben", de kedvenc tárgya a festészet volt és "a' Gyümöltsöknek, vad-állatoknak, embereknek, és más tárgyaknak természetes lefestésével (magát) annyira tökéletesítette, hogy betses és ritka szépségű Munkáiért Hallhatatlanság jussán, örök oszlop és környülállásos Biographiát méltán érdemel." - 396.
P. I.
MŰVÉSZETI IRODALOM
KÖNYV A GYERMEKRŐL: MUNKA. JÁTÉK. MŰVÉSZET. Ignotus előszavával. Irta Nádai Pál. Két kötetben. Budapest, Franklin-társulat. 1911.- A véletlen úgy hozta magával, hogy falusi karácsonyomra két nevelés-tani munkát vittem magammal, semmi egyebet. Egy magyart, a Nádai Pál könyvét és egy németet (Laura Frost: Aus unseren vier Wänden). Szégyenkezve vallom be, hogy a német érdekelt jobban, azzal kezdtem. Kedves volt, értelmes volt, praktikus jó tanácsokat adott, de semmi új, semmi megkapó, inkább olyan jóféle limonádé, mely zsongító, megnyugtató, elaltató.
Rákerült a sor már most magyarunk könyvére. Középiskolai tanár, tehát céhbeli, sok szép cikk írója, tehát nemcsak tudása, de jó tolla is van, lássuk hát, mi mondani valója van ez agyoncsépelt tárgyról De amint túlestem az előszón és belemélyedtem gyönyörű fejezeteibe: A gyermekszoba, A mesélésről, A gyermekjátékai. Razzia a képeskönyvek körül (minden sora aranyat ér), Az ifjúsági irodalomról, Beszélgetés a nagyvárosi életről. Természetmegismerés, A kert a kultúrában, A gyermek művészi nevelése, A napfényes ház, - ámuló örömmel ismertem fel, hogy hiszen ez elsőrangú munka, mert nemcsak mély és alapos tudás, nemcsak az anyag szuverén elrendezése, nemcsak nagyszerű rezüméje a modern pedagógiai mozgalmaknak, de meleg, szerető szív, naiv rajongás sugárzik ki minden szavából.
Ahogy például a képeskönyvekről és ifjúsági irodalomról ír és felvonultatja előttünk a világirodalom valamennyi számottevő gyermek-íróját és rajzolóját nem katalógusszerűen, de plasztikus képben, az maga egy kis remeke a kultúrtörténeti tanulmánynak.
A modern művészi nevelés evolúcióját a rajztanítás terén végbement nagy forradalommal vezeti be. Az amerikai Liberty Tadd állapította meg, hogy az iskolai rajz több az ügyeskedésnél, az időtöltésnél ; a rajz: kultúr-készség, a rajz gondolattolmácsolás. Tehát ne geometriai formákkal, pontozott irkák kihuzogatásával, holt stílusok másolásával, hanem egészen könnyű használati tárgyakkal és játékokkal kezdjük a rajzot, persze természet után. Az amerikai gyerek még a középiskolában sem másol élettelen gótikus kőpárkányokat, hanem egy szépen hajló faforgácsot - és akkor ki fogja élvezni tudni a vonal egész szépségét a műtörténetben is.
Mialatt Liberty Tadd rendszere lassan hódítgatja Európát, odahaza már új irány kerekedett föléje: a design, amelynek jelszava: "Beauty in use", mely szerint a rajz ne legyen hű és preciz másolás, semmi pontos fény- és színmásolás, de az a feladata, hogy a kézügyesség egyéb produktumait díszítse . . .
Nádai ilyenformán vezet végig bennünket a művészi nevelés minden csatasorán, kezdve a falusi elemi iskolán, melynek hófehérre meszelt falától, tisztára sepert udvarától és nyíló muskátlis ablakától várja a szépérzék beoltását népünkbe és végezve a középiskola nyolcadik osztályának Iparművészeti Múzeum és kiállítások látogatásain, hogy az esztétikai kultúra "újra trónra emelje a harmadfélezer éve száműzött hedonét. a gyönyört, tiszta és nemes formájában".
Tessék csak elolvasni "A század mérlege" című fejezetet, mely kezdve a Ruskin és barátai teremtette South Kensington múzeumon, közelebb hozzánk a nagy német reformtörekvéseken, a Jugendstíluson, a darmstadti városépítésen, a vaskonstrukció szülte feladatokon bizonyít-gatja, hogy tényleg sarjadt ki valami új, valami szép, valami általánosság, szóval lehet már beszélni valami stílus kialakulásáról. És milyen gyönyörködtető módon beszél az amatőr-nevelésről, a kiváló gyakorlati esztétikus Lichtwark Alfréd élete munkáján mutatva be az eredményt, aki a Hamburgi Amatőr-Egyesületben meg is szervezte a modern kor mecénásságát.
Nádai Pál könyvét el kell olvasnia minden tanítónak, minden szülőnek, minden gyermekbarátnak, szeretném hozzátenni, mindenkinek, aki örül a magyar irodalom gazdagodásának.
Özv. BÁTHORY NÁNDORNÉ
RÉGI ÖTVÖSMŰVEK BESZTERCEBANYA, KÖRMÖCBÁNYA ÉS SELMECBÁNYA ÁGOST. HITV. EV. TEMPLOMAIBAN. Irta Divald Kornél. Budapest, 1911. 38 1., 32 képpel. - Nagyobbrészt régibb felvidéki ötvösművészetünk termékeit, köztük egy-egy mesterművet is mutat be ez a kiváló kutató ebben a füzetben, így például a besztercebányai planétás kupa, szebbnél szebb domborműveivel egymaga is érdemes arra a fáradságra és szeretetre, amellyel Divald ezt a tanulmányt megírta. Sajnálni való, hogy mestere ismeretlen s egyelőre nem is deríthető ki. A számos, e füzetben publikált kupa és kehely ismét ékes bizonyítéka régi ötvösségünk nagy fejlettségének. A szerző a legnagyobb gonddal gyűjtötte össze a rájuk vonatkozó adatokat és érdekes egybevetésekkel igyekszik e műtárgyakat lokalizálni. A tanulmány nem nagy terjedelmű, de annál fontosabb hazai ötvösművészetünk tanulmányozása szempontjából.
A MAGYAR TÖRTÉNETI FESTÉSZET. Irta Ernszt Lajos Budapest, 1910, Athenaeum. Számos képpel. 96 1. - A szerzőnek ez a tanulmánya a történeti festészet szempontjából tekinti át művészetünket. Keresi, hogy a legrégibb időktől máig kik s miképen foglalkoztak nálunk történeti tárgy festésével, a könyv végén pedig nagyon jól használható táblázatos lajstromban sorolja fel összes történelmi képeinket, megjelölve egyúttal azt is, hogy azok hol láthatók. A könyv bevezető soraiban pontosan megjelöli a feladatot, amelyet meg akar oldani: kizárólag azokkal a képekkel foglalkozik, amelyek "hazánk fényes tettekben gazdag múltjának jelentős momentumait ábrázolják". Miután áttekint e kérdés hazai irodalmán, hivatkozik a Habsburgok előtti Magyarország falfestményeire, a krónikák és Korvinák illusztrációra, a metszetekre és könyvillusztrációkra, amelyek történeti tárgyúak. Azután elmondja, mily befolyással volt történeti festészetünkre két külföldi művész, Krafft és Geiger, hogyan ragadták meg a gondolatot a Kozinák, Wándzák, Heinrichek, hogyan készítették elő e festészet "renais-sance"-ját Kovács, Weber és társaik, végül történeti festészetünk delelőjén bemutatja Thant, Lotzot, Madarászt, Székelyt, Ide tartozónak veszi még Zichyt és Munkácsyt, Liezen-Mayert, Wagnert és Benczúrt, írásban és képben bemutatja ezek főbb műveit s vázolja az utánuk következő nemzedéket, el egész a milleniumig, amely számos történeti festmény megrendelésének volt alkalma. Végül nagyon gondos statisztikában, 23 oldalon át ad számot minden képről, vázlatról, reprodukcióról, amely ebbe a tárgykörbe vág. Ez a lajstrom művének gerince, fáradságos összeállításával nagy szolgálatot tett mindazoknak, akiket speciális érdek fűz a történelmi festészethez.
OESTERREICHISCHE KUNSTSCHAETZE. Herausgegeben von Wilhelm Suida. K. u. k. Hofphotograph J. Lőwy, Wien. I. Jahrgang, Heft l u. 2. - Folio-rétu nagy fénynyomatokban kapjuk ennek az új vállalatnak lapjain az osztrák tulajdonban levő művészeti kincsek jó reprodukcióját. A nagy formátum és jó sokszorosítás lehetővé teszi a képeknek és szobroknak beható tanulmányozását. Egy-egy füzet nyolc ily képet közöl, mindegyikhez külön scheda van csatolva, amely egy oldal terjedelemben adja a szerző nevét, korát, a kép címét, a műtárgy nagyon bő leírását, indikálja minden részének színeit, figyelmeztet formai sajátságokra, közli pontos nagyságát, anyagát, történetét és bibliográfiáját, így hát ezek a reprodukciók minden fontos tárgyi tudnivalóival is fel varinak szerelve. A minket is érdeklő vállalkozás két első füzetében a következő mesterek másai látható: 1. stájer mester 1410, 2. bécsi mester 1469, 3. osztrák mester XV. század, 4. stájer festő 1500 körül, 5. ismeretlen mester XVII. század, 6. Dániel Gran, 7. Bernardo Strozzi, 8. Greuze, 9. Amb. Lorenzetti, 10. Pietro Loren-zetti. 11. Benozzo Gozzoli, 12. Bart. Vivarini, 13. u. az, 14. Bern. Parentino, 15. Bern. Licinio, 16. Giov. Gir. Savoldo. Egy évfolyam tíz füzetből áll, ára 60 korona.
JEAN FRANÇOIS MILLET. A szöveget írta Gerhard Krügel. Kiadja a Freie Lehrervereiningung für Kunstpflege, Mainz, 1909, Scholz Jós. kiadása. - A nagy francia festőnek tizenhat legszebb festményét, metszetét, rajzát közli ez a nagyrétű füzet, szép sokszoritásban_ Két oldalnyi, lelkes hangú bevezető szöveg magyarázza meg Millet művészetét és elmondja pályafutását. Különös figyelmet érdemel a füzetnek kiállítása is, a borítékot Cissarz rajzolta.
L'ART THÉATRAL MODERNE. Irta Jacques Rouché. Paris, 1910, Edouard Cornély & Co. Számos képpel és színes mellékletekkel, 79 1. Ára 5 fr. - Ez az ízlésesen kiállított könyv, amely a Grandé Revue-sorozat egyik száma, szól mindazokról a művészeti kísérletekről, amelyekkel Európa-szerte megpróbálták a színpad külső képének, a díszleteknek, sőt a rendezésnek is reformját. Szakértő ember mondja el nekünk e lapokon az eddigi vívmányokat s örülünk, hogy a legmodernebbek közt ott találjuk Kéméndy Jenő ama színpadi újításait is, amelyeket ő először a Művészet hasábjain mutatott be a közönségnek.
ARCHITEKTUR-SKIZZEN AUS TIROL. Reise-Aufnahmen baulicher Denkmäler der Tiroler Bauweise. Rajzolta Wilhelm Sachs építész. 51 fénynyomatú képes tábla. Wien, Anton Schroll & Co. -- Tirol építészete, amelyre észak felől Németország, dél felől Olaszország művészete hatott, joggal megérdemli az érdeklődést, annál is inkább, mert e hatások közepette nagyon érdekes helyi bélyege alakult ki, kivált a naiv építkezésnek, amely nemcsak a kis községekben él, hanem behatolt a városokba is s ott is különleges formákat hozott létre. A szerző nagy folio-alakú rajzlapokra gyűjtött össze mintegy száz építészeti felvételt, amelyek ennek a naiv, de életteljes művészetnek sokoldalúságát és változatokban való gazdagságát élénken szemléltetik. A templom és községháza, a lakóház és ivó, a cégér és torony, az erkéiy és kapu gazdag képét mutatják annak, hogy a kor nagy stílusai mellett, részben azokból átvéve sok mindenfélét, mint folyik a népies ízű építkezés régtől fogva ezen az érdekes darab földön. Sachs nagyon jó interpretálója Tirol architektúrájának, egyszerű vonalas rajzai hozzáillenek ennek az építkezésnek egyszerű nyelvéhez. A reprodukciók kiválók.
ENTWICKLUNGSGESCHICHTE DER SPITZE. Irta dr. Moriz Dreger. Egy kötet szöveg 63 képpel és egy kötet képes lap, 100 lappal. Wien, 1910, Anton Schroli & Co. 11 + 161 + 100 lap. - - A már régebben kiválónak elismert csipketörténeti kézikönyv új, bővített kiadásban jelent meg. Igazán használható szakirodalma a csipkének nagyon kicsiny. A tárgy tudományos feldolgozása sokféle nehézséggel jár. Nem csodálkozhatunk azon, ha a csipke fejlődéstörténetének ez az első nagyobb-szabású német feldolgozása bécsi munka: a szerző a legteljesebb forrásból meríthetett, a bécsi iparművészeti múzeum gazdag csipkegyűjteményéből s ebben a második kiadásban felhasználhatta azokat a tanulságokat is, amelyeket neki a szintén Bécsben rendezett 1906-ik évi bőséges csipkekiállítás kínált. Ezt az anyagot kiváló szakértelemmel dolgozta fel s a kiadó gondoskodott róla, hogy gazdag szemléltető anyag egészítse ki a szöveget. Ez elsősorban a csipkék ama fajtáit mutatja be, amelyek a népies háziművészkedés keretén kívül inkább a városlakókat, a gazdag mecénásokat szolgálták. Kivált a reneszánsz korát kutatta át előszeretettel, amelyet ő is a csipke virágkorának tart. Az anyag is bővebb, az irodalom is beszédesebb ettől a kortól fogva. A szerző azután napjainkig kíséri a csipke művészi fejlődésének különféle korszakait, bemutatja technikája és művészi stílusa változatait, alakulásait, kölcsönhatásait. Ez a második kiadás még inkább megfelel azoknak az igényeknek, amelyeket a csipke barátai egy ilyen meglehetősen töretlen téren járó tanulmánytól kívánhatnak. Szeretnők, ha egy újabb kiadásnál a tudós szerző tekintetbe venné a magyarországi csipkeművészetet is, amit bizonyára megtett volna máris, ha irodalmunk e részben megfelelt volna annak a feladatának, hogy művészetünket a külföldön is ismertté tegye. A mű kiállítása is dicséretet érdemel.
FESTÉSZET.
Die Greco-Bilder der Sammlung Nemes. Irta G. von Térey. Der Cicerone, III. 1.
Székely Bertalan hagyatéka. Jeltelen cikk. Magyar Nemzet, jan. 1.
A kőkori festőeszközökről. Jeltelen cikk. Pesti Hirlap, jan. 3.
Luini. Irta Farkas Zoltán. Neues Pester Journal, jan. 4.
Raffaelli és a skótok. (Kiállítás a Könyves Kálmán szalonjában.) Irta Kárpáti Aurél. Alkotmány, jan. 5.
Kiállítás a Művészházban. Ismertették a napilapok, jan. 6.
A tájképfestés a tizenhetedik században. - Berzeviczy Albert könyve. - Jeltelen cikk. Budapesti Hirlap, jan. 7.
Abdul Hamid udvari festője. - Fausto Zonaro. - Jeltelen cikk. Magyar Szó, jan. 8.
Landschafter-Kunst im XVII. Jahrhundert. Irta R. Pester Lloyd, jan. 8.
Székely Bertalan emlékkiállítása a Műcsarnokban. Jeltelen cikk. Magyar Nemzet, jan. 13.
Carierre. Irta Sztrachon Nelly. Budapesti Hírlapján. 15.
A tájképfestés a XVII. században. - Berzeviczy Albert könyve. - Irta Lakos Alfréd. Budapesti Napló, jan. 15.
Raffaelli és a skót mesterek a Könyves Kálmán szalonjában. Irta Farkas Zoltán. Vasárnapi Újság, jan. 15.
Van Gogh. Irta Feiks Jenő. Világ, jan. 21.
Székely Bertalan emlékkiállítása. Jeltelen cikk. Magyar Nemzet, jan. 25.
Das Jubileum des Aquarellistenklubs. Irta dr. Ludwig W. Abels. Pester Lloyd, jan. 26.
Giorgione. Irta h. ő. Magyarország, jan. 27.
Pór Bertalan kiállítása a Könyves Kálmán szalonjában. Ismertették a napilapok, jan. 29.
Székely Bertalan emlékkiállítás. Jeltelen cikk. Magyar Nemzet, jan. 29.
Chinesische Malerei. Irta Max Nordau. Pester Lloyd, jan. 29.
G. Courbet. Irta Hoffmann Ottóne. Magyarországján. 29.
20,000 korona. Irta gróf Tisza István. Magyar Figyelő, febr. 1.
Székely Bertalan emlékkiállítását ismertették a napilapok febr. 2. és febr 4., hetilapok febr. 5. számai.
Székely Bertalan kiállítása. Irta Bölöni György. Világ, febr. 3.
Kövér Gyula kiállítása a Művészházban. Ismertették a napilapok, febr. 5.
Székely Bertalan tragikuma. Irta -11-. Egyetértés, febr. 5.
A Székely-kiállítás megnyitása. Irta K -y. Magyar Hirlap, febr. 5.
SZOBRÁSZAT.
Az Erzsébet-szobor elhelyezésének pályázata. Irta Rerrich Béla. Vállalkozók Közlönye, jan. 4.
Der Wettbewerb des Königin Elisabeth-Denkmals. -Ein Künstlersterit. - Irta B. K. NeuesPester Journal, jan. 6.
Ungarische PJastiker. Irta R. Pester Lloyd, jan. 14.
Az Erzsébet-emlék. Jeltelen cikk. Budapesti Hírlap, jan. 14.
A királyi hercegi pár Stróbl műtermében. - Beszélgetés József királyi herceggel Irta Balogh Vilma. Az Újság, jan. 15.
Az Arany-Petőfi-szobor. Irta Sigma. Vasárnap (Debrecen) II. 3.
Das Königin Elisabeth-Denkmal. Irta G. Kolbenheyer, Pester Lloyd, jan. 22.
Der Platz für das Elisabethendenkmal. L ta Johann Hein. Pester Lloyd, jan. 24.
Még egyszer az Erzsébet királyné-emlékről. Irta Rerrich Béla. Vállalkozók Közlönye, jan. 18.
Az Erzsébet királyné-emlék pályázatának bírálati jegyzőkönyve. U. o.
Vajda János síremléke. - Donáth Gyula műve. -Jeltelen cikk. Magyar Nemzet, jan. 26.
Finta Sándor. Irta Ráspoly. Élet, jan. 29.
ÉPÍTÉSZET
Die Hauptstadt im Jahre 1910. Irta dr. Foibáth Jenő. Pester Lloyd, jan. 1.
Az új Budapest. Irta Petrik Albert. Élet, jan. 1.
A pozsonyi múzeum és könyvtárépület tervpályázata. Jeltelen cikk. Magyar Építőművészet, VIII. 11.
A városszabályozási játék! Irta Hein János. Vállalkozók Közlönye, jan. 4.
Az építészeti formák elváltozásai a középkor kezdetén. Irta Fritz Oszkár. Vállalkozók Közlönye, jan. 4. és jan. 11.
A munkácsi vár. Irta Soós Elemér. Hadtörténeti Közlemények, XI. 4.
Épülő Magyarország. Irta Zrumeczky Dezső. Kritika, 15-16.
Topographie de l'architecture du moyen âge en Hongrie. Irta Jules Pasteiner. Revue de Hongrie, jan. 15.
A trasz- és trasz-cement-gyártmányok. Irta Grünberger Aladár. Vállalkozók Lapja, jan. 18.
Alpár Ignác jubileuma. Irta Hajós Alfréd. Az Újság, jan. 29.
A susáki erdőhivatal tervpályázata. Magyar Építőművészet, VIII. 12.
Művészi alkotások megértéséről. Irta Rerrich Béla. Vállalkozók Közlönye, febr. 1.
Az épülő Harisch-utca. (Az utcanyitás jelentősége.) Jeltelen cikk. U. o.
Népkönyvtár, népház. Irta Ezrey. Vállalkozók Lapja, febr. 1.
A világtemplom. Irta Ő. L. U. o.
IPARMŰVÉSZET.
A japán kiállítás. Jeltelen cikk. Budapesti Napló, jan. 6.
Japán kiállítás Budapesten. - Látogatás a készülő kiállításon. - Jeltelen cikk. Budapest, jan. 8.
Japanische Kunst. Irta Farkas Zoltán dr. Neues Pester Journal, jan. 13.
Japán iparművészet. Irta Csányi Károly, Budapesti Hírlap, jan. 13.
A japán iparművészeti kiállítást ismertetik a napilapok jan. 14. és 15., hetilapok jan. 22
Egy világhírű óragyűj te menyről. Irta Nagy László. Vasárnapi Újság, jan. 22.
A magyar iparművészet. Irta Pétcrfi Jenő. Budapest, jan. 22.
A D. M. K. E. háziipari kiállítása. Irta 1. s. Az Újság, febr. 5.
VEGYES
Tisza István gróf és a festőművészet világhírű mesterei. Irta Lakos Alfréd. Budapesti Napló, dee. 25.
Jókai egy ismeretlen levele Munkácsyról és a festőkről. U. o.
Téli tárlat a Műcsarnokban. Irta Keleti Armand. A Jövendő (Hódmezővásárhely) dee. 25.
Dürer. Irta Felvinczi Takács Zoltán. Ismerteti dr. Magyary Simon. Archeológiái Értesítő, XXX. 5.
Adatok Kassa műtörténetéhez. Irta Kemény Lajos U. o.
Dante a magyar művészetben. Irta Kaposi József. Különlenyomat "A Ccl"-ból. Bpest, 1910, 16. 1.
Üzlet a művészetben. Irta Lyka Károly. Magyar Figyelő jan. 1.
A kultúra képmutatói. - Küldöttség K. Lippich Eleknél. - Jeltelen cikk Egyetértés, jan. 8.
Lippich Elek jubileuma. Jeltelen cikk. Magyar Nemzet, jan. 8.
Művészet és kenyér. - Hogyan boldogul a magyar művész. - Jeltelen cikk. Pesti Napló, jan. 8.
Hopp Ferenc gyűjteménye. Irta Radisics Jenő. Vasárnapi Újság, jan. 8.
A "Kéve" kiállítását ismertették a napilapok jan. 15. és 17.
A téli kiállításokról. Irta Gedő Lipót. Kritika, 15 -16.
A " Művészotthon" kiállítását ismertették a napilapok jan. 17.
Kultúra és művészet. Irta Alexander Bernát. Magyar Figyelő, jan 16.
A "Kéve" kiállítása a Nemzeti Szalonban. Irta Farkas Zoltán. Vasárnapi Újság, jan. 22.
A Kéve kiállítása. Irta L. G. Pesti Napló, jan. 22.
A hazai szépművészet eszméjének fejlődése történetéhez. Irta Bayer József. Magyar Figyelő, febr. 1.
Képek és képcsarnok. -- A Kéve kiállítása. - Jeltelen cikk. Népszava, jan. 29.
Művészeti krónika. Irta Fáik Richárd. Kultúra (Sopron) jan. 25.
Exlibrisek és művészi névjegyek. Irta Győry Jenő. U. o.
|
