A gavalléroskodó, nagyúri, de abszolút bohém szertelenkedések között eltelt düsseldorfi tartózkodása alatt jut meghitt baráti viszonyba Bartellel.

A zenéért való rajongása hozza oly közel a düsszeldorfi zenemesterhez s később, amikor Munkácsy nógatására végleg otthagyta Düsseldorfot s Barbizonban letelepszik, ez a bizalmas baráti viszony még melegebbé érik Érzékeny szíve, lázongó kedélye családja szomorú sorsától s a saját küzdelmeitől, csalódásaitól s sötét sejtelmeitől megtépázva az emberi és művészi tragédia megdöbbentő rapszódiáját ontja sorokba. Talán éppen azért oly rendkívül becsesek ezek a vallomások: Paál László embertermészetrajzi lényéhez új s belülről fakadó dokumentumokat szolgáltatnak ezek a sorok. 1874-ben írta ezeket a leveleket ; abban az esztendőben szakad vége - miután Munkácsy megnősül - - a vele való, csaknem életközösségig összeharmonizálódott együttességük. Kedély ének elszomorulását nemcsak ez az egyedül való legényélet, de talán Munkácsyék friss zamatú boldogsága is befolyásolja erősen: csendes maliciával tesz is erről említést - - Munkácsy Mihálynénak a nászúiról hozza intézett levelét idézve.

Legsötétebb színeit azonban mégis azoktól a szomorú hírektől kapja egykor oly derűs kedve, amelyeket Magyarországon maradt családjáról hoz minduntalan számára a posta. Borzasztóan meggyötrik ezek a hírek s mennél inkább érzi tehetetlenségét családjával szemben - saját szükségleteire is alig telik - annál mélyebbre fészkelődik lelkületébe.

Csendes, jól esőén szelíd derűséget szór ebbe a keserű önvallomásba az a pár sor, amelyet Londonból küld barátjának.

Forbes, angol műbarát, akivel Düsseldorfban ismerkedik meg s aki kezdi gyűjteni Paál László képeit, hívja meg Londonba. Ezek a londoni napok nemcsak művészetére, - Constable volt rá nagy hatással - - de kedélyére is jótékonyan hatnak . . . Töprengéseit s önmagával való viaskodását, a londoni életnek mohón felszívó ereje, nagyarányúságokkal telített kérlelhetetlensége szinte megedzi egy időre Paál Lászlót.

De ez a néhány sor sem tud megnyugtató vigaszt adni azoknak, akik e legintimebb önvallomásokon át betekinthetnek Paál László csodásán érzékeny, finom pszihéjébe.

Bécsben megkaptam a médaillet.

Hogy nevem tévesen vagy egyáltalában bele sem került a lapokba, kedves öreg France-om, ne aggaszszon - Gr. hivatalos forrásból tudja -- akkor megfújom a harsonát - hallja meg hát az egész világ!

Hogy momentán boldog vagyok, mondanom sem kell . . . egyébként a megszokott, rendes katzenjammeros hangulatban vagyok ; három nap óta egy tanulmányon dolgozom, de nem tudok előbbre jutni, mindig törülnöm kell -reménylem azonban, hogy nemsokára minden jól megy. Nagyon meg vagyok elégedve, hogy itt vagyok, megtaláltam azt, ami után szívem vágyott - - csak bátorság! Szíves üdvözletemet küldöm feleségednek s téged is szívből üdvözö1

a te Lászlód.

28/873.

Címem L. du Paal

chez mr. Siron

a Barbizon pres Melun.

Barbizon, 16 Juni 74. Drága Bartelem!

Nem akartam addig írni, amíg pénzt nem küldhetek neked . . . Fogalmat alkothatsz most arról a kutyának való életmódról, melyet folytatok, ha azt a pár rongyos tallért sem tudtam neked azóta elküldeni ; mégis írok, mert a világért sem akarom, hogy rosszat gondolj rólam . . . Nap nap után gondolok rád s csaknem sírva fakadtam, hogy ennyire jutottam s olyasmi történik velem, ami talán 100,000 közül senkivel sem történhetik meg .. . A sorsot fel nem tartóztathattam s nyomorba jutottam . . . Apám és bátyám börtönben vannak - nevünk meg van becstelenítve -anyám beteg, csaknem egészen megvakult, minden gyámolítás nélkül áll most . . .

Én, kedves Bartelem, elpusztítom magamat, ha ebben a rettenetes helyzetben nem tehetem azt, amit tennem kellene . . . Kész csoda, hogy egészen meg nem bolondultam, hogy a kétségbeesett ember bátorságával még dolgozni is tudok.

Legboldogabb napjaim azok, amidőn Mun-kácsynál Parisban vagyok s ő engem a világ zajába visz, ahol mindent, mindent elfelejtek.

Ő a világ legjobb embere, ha rá nem fizet - és én igazat adok ebben neki-!

Soraidból, kedves Bartelem, azt a következtetést vonhatom le, hogy a te helyzeted sem rózsás . . .

Kérlek, égesd el ezt a levelemet s annak tartalmát senki fiának a világon el ne áruld!

Neked mindent elmondok ... s beérem azzal, ha te megbocsátasz, hogy a világ mit mond, az teljesen közönyös rám nézve . . . Nincs veszteni valóm, legfeljebb az eszemet és akaratomat veszíthetem el - akkor azért imádkozom majd az istenhez, teljesítse azt az egy kérésemet, hogy annyi eszem maradjon, mely elég legyen ahhoz, hogy golyót röpíthessek agyamba . . .

Kérlek válaszolj s írd meg, vajjon jó vagy-e még hozzám - - mint én tehozzád . . .

Ezerszer üdvözöllek tégedet és feleségedet

hű Paálod.

Kedves jó Bartelem!

Egy egész örökkévalóság múlt el, amióta hírt hallattam magam felől, de hisz ösmered a lusta emberek jelszavát: holnap!

Már nagyon is vágyódom az után, hogy ez az örökös holnap egyszer megszűnjön, azért írok neked ma . . . Kíváncsi vagyok, hogy megy sorod, hogy vagytok mindnyájan?

Én sokat, nagyon sokat gondolok rátok, de így szokott az rendesen történni, ha az ember mindig a jobbat várja s nem akar a csalódott reményekről beszélni - napról napra halasztottam a levélírást. De mit is írhattam volna neked? Csak elszomorítottalak volna a szégyenletes dolgokkal, amelyek egy év óta lázas izgatottságban tartanak.

Nyomor és mindig csak nyomor! Utolsó soraid kissé magamhoz térítettek, hisz ha mindazt elfeledni oly könnyű volna, ha az ember fél szívét ki tudná szakítani anélkül, hogy mély sebet ütne magán . . .

És mégis igazad van, meg kell történni ; el kel válnom, mindattól, ami nekem kedves és drága volt . . .

Bele kell magamat élni a valóba . . . mintha egy rossz álom lett volna minden . . . Megbotlottam a mindennapi élet prózájában . . .

Dolgozom, mint mindig s hála Isten, nem minden eredmény nélkül, a mizerabilitásról ugyan énekelhetnék egy csinos kis dalt, mindamellett nem akarok panaszkodni. Haladok s úgy ahogy fenntartom magamat. Gondolhattam volna az ügyeimre is, ha - - éppen ha ez a "ha" nem volna. Hiszem, hogy legközelebb már jobb sorsom lesz ; nővérem e napokban várja postamesterré való kinevezését, ha kinevezik (egész határozottsággal megígérték neki), ha ez sikerül, úgy róla, mint szerencsétlen anyámról örökké gondoskodva van.

Múlt héten elküldtem neki a szükséges óvadéket s most türelmetlenül várom a fejleményeket.

Ha Kolb felé visz utad, mondd meg, kérlek, (ha a tárgyak még nincsenek eladva), hogy a pénzt négy héten belül okvetlenül elküldöm.

Forbestől pénzem hátralékos részét még mindig nem kaptam meg. Csaknem 1000 frank - nekem igen nagy összeg! ...

Azt mondod, hogy írjak, százszor is hozzá fogtam, de nem ment a dolog annyira bánt, hogy nem tudok addig szívből írni, amíg meg nem szabadulok az adósságtól.

Várok még valamit - - mindennek tisztázódni kell bizonyos idő múlva . . .

Hosszú idő után egyetlen várakozásom Miska lakodalmára való elutazásom volt Colpachra. Miska felesége egy csinos, jólelkű, kissé féltékeny asszony, körülbelül 70-80,000 frank évjáradékkal.

A fél világot beszaladgálják most, Luxemburgból Svájcba, Olaszországba, Ausztriába, és Magyarországra utaztak. - Utolsó levelét Bécsből írta. - Madame Munkácsy azt írja nekem: Kedves Ladzi csupa szórakozással telik az időnk, mesés étvágyunk van s úgy aluszunk mint a patkányok. Reménylem, hogy ősszel viszontlátjuk Parisban.

Legközelebb többet írok barbizoni és párisi tartózkodásomról.

Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre ismét a legválagotottabb társaságba kerültem - mindamellett még mindig Kölnre gondolok!

Nem vagyok egészen megveszve?

Nem hallottál semmit?

Mi újság Düsseldorfban, kérlek, add lég-szívélyesebb üdvözletemet Bewer úrnak és Bewerné asszonynak.

Hogy vagy és mit csinál a kedves feleséged?

Kérlek, gondolj rám . . . Isten veled . . .

Ezerszer üdvözöllek téged és feleségedet

hű Paálod.

Kedves soraidnak nagyon megörültem! -Szerettem volna azokra nyomban válaszolni, de nem tudtam . .. ismét a régi történet... valami örvendeteset akartam végre magamról írni, híreket is vártam. . ,

Tudnom kellett volna, hogy mindaz, ami velem összefügg, kínos és szomorú kimenetelű lesz...

Emlékezhetsz, mennyire örültem, hogy nővérem biztos álláshoz jut.. . Ebből azonban semmi sem lett!...

Pestre utazott, hogy biztosat tudjon, hosz-szas vonakodás után kirukkoltak előtte, hogy apja miatt nem adhatnak neki állást!

Sírni szerettem volna, amikor ezt meghallottam s a szívtelen gazembereket az epémbe szerettem volna belefojtani... Istenhez hasonlóan, a gyermeket akarták apjáért büntetni.

De elvakult dühvei semmire sem megyek. . . Egy ideig borzasztó levert voltam, annál is inkább, mert a szomorú eset következtében Kob-nak tett Ígéretemnek nem tehettem eleget ; egyébként semmi körülmények között nem cselekedhettem máskép, mint ahogy cselekedtem, még ha morális és tényleges karomat le is vágják. Végtelenül rosszul esik, hogy e derék embereknek annyi kellemetlensége van miattam. Parisba akarok menni e napokban egy képpel s ha sikerül azt rögtön eladni, nyomban küldöm a pénzt, ha nem, a legelső összegből, mit kapni fogok, elküldöm.

Nem is mondhatom, mennyi kellemetlenséget okoznak nekem ezek a dolgok - mily boldog leszek, ha egykor ütni fog a megszabadulás órája! Sokáig kell erre várnom, de végre is el kell ennek is érkeznie! Oly szorgalmasan dolgozom, ahogy eddig még nem dolgoztam ; reggeltől estig festek, reggel 8 órától éjfélig alakokat rajzolok természet után s fáj, hogy nem hosszabbíthatom meg a napokat. Ezek az órák a legboldogabb óráim, mert ilyenkor mindent elfelejtek - ha egy pillanatig munka nélkül vagyok, a világ legboldogabb emberének hiszem magam.

Sírni tudnék, ha arra gondolok, hogy boldognak kellett volna lennem - - tempi passati - legjobb ha nem is gondolok arra, amin már úgy sem lehet változtatni. Mindig magamra erőszakolom ezt a felfogást, de néha egy. ostoba álom, amely elém idézi ezeket a történeteket, ismét megsemmisít mindent s heteken át kiállhatatlanná tesz engem. Gyakran elfog a vágy, hogy szívből veletek kacagjak, de a sok sok hegy-völgy elválaszt bennünket s ki tudja - - meddig!

Már csak mint egy "átkozott fickó" akarok megjelenni.

Nehezen fog sikerülni s nagyon sok időbe telik s ha a szívem nyomorultan belé is szakad, ezt az egy elégtételt ki fogom erőszakolni a sorstól. .. Bewer asszonyról írt soraid nagyon elszomorítottak ; Istenem, hát az én kedves embereimnek mind szerencsétlenül kell járniok! - Bewerné asszonynak nem irtam, oly nyomorultnak érzem most magam, hogy a legmelegebb részvétem mellett sincs szavam ily nagy szerencsétlenséggel szemben. . .

Örülök, hogy Sch .... szépen halad. . . En avant! ... Üdvözlöm a fiúkat, örömmel gondolok rájuk.. .

Parisba még nem mehettem be. . . Munkácsy ismét visszatért. Amióta megnősült, nagyon megváltozottnak látszik .. Legközelebbi levelemben meg fogom írni, hogy miért...

Neki is gyakran megmondottam, de nem akarja elhinni. . .

Jövő héten fogok írni... Nagyon későre jár már az idő. . . Fáradt vagyok . . . lecsukódik a szemem.

Nem hallottál semmit Kölnből? Hogy megy egészséged? A legjobbat kívánom neked.

A magyarok mégis talentumos emberek, nem?! Végre, hogy magad is beösmered! Ezerszer üdvözöl tégedet és kedves feleségedet

a te hű

Paálod.

[...]¹

... A legörvendetesebb, mit veled közölhetek, az, hogy anyagilag jobbra fordult sorsom. Mint már említettem, a kész képeimet azonnal eladtam, sokat tartanak rólam s most már hiszem, hogy rövid időn belül kilábolok a nyomoruságból. Egy műkereskedő pár héten belül 3000 frankot igért, ezzel egyelőre meg vagyok elégedve, talán a többi is fog sikerülni, a kedélyemet azonban maga az Úristen sem, vagy talán csak ő tudja összefoltozni.

Hogy megy a sorod, kedves Bartel, gyakran gondolok rád, ha valami szépet látok a természetben, mindig magam mellé kívánlak. Ha valaha vissza akarnál vonulni, Barbizonba kellene jönnöd. Nem hiszem, hogy van szebb vidék a világon.

Mára elég volt, késő van. Isten veled, add át szívélyes üdvözletemet kedves feleségednek. Téged ezerszer üdvözöllek, hű

Paálod.

Tisztelem az ismerősöket.

Ma nevetni fogsz levelemen, mert magam is beismerem, hogy tehetségtelen németséggel van írva. . .

*

Kedves Bartolo!

Égek a türelmetlenségtől, szeretném tudni, hogy mi történt távozásom óta Düsseldorf városában s kíváncsi vagyok, nem történt-e

valami atelieremben. Nagyon kérlek, menj el oda s tudd meg Nolde asszonytól, hogy nem kaptam-e levelet, vagy mást. Címem:

L. v. Paál J. S. Forbesnél
F. Chatam, Dower Rhoy. S W. Victoria Station
London.

Nagyon jól érzem magam, Forbesnél falún lakom, leginkább a kertjében tartózkodom s mindenféle társaságba elcipel. Színház etc - ami ismeretlen előttem, nem okoz nagy kellemetlenséget.

Angliát s az itteni életet elragadónak találom s az általatok annyira hangoztatott hidegről és formalitásokról eddig semmit sem tudok, noha igen sok emberrel érintkezem, egyszóval nagy lábon élek.

A csodaszép képgyűjteményről, zenéről nem is szólok - - ... Most pedig mennünk kel!, - mondja Forbes tehát adieu. Ezer üdvözlet kedves feleségednek.

Téged is ezerszer üdvözöl a te

Paálod.

KARTON-VÁZLAT EGY ÜVEGFESTMÉNYHEZ
KERNSTOK KÁROLY MŰVE

KARTON-VÁZLAT EGY ÜVEGFESTMÉNYHEZ
KERNSTOK KÁROLY MŰVE

RADISICS-EMLEKPLAKETT
BERÁN LAJOS MŰVE