KRÓNIKA

Adjuk át a szót e kép tulajdonosnőjének, hiszen ő a legautentikusabb fórum erre az arcképre vonatkozólag és megértjük majd, miért nélkülözte a "Makart-bokréta" olyan sokáig ezt a szép virágot. Egyúttal fogalmat szerezhetünk magunknak arról is, hogy ki volt abban az időben Makart.

"Gyönyörű, fenséges idők voltak azok! ... Mindenki csak róla beszélt, mindenki csak érte rajongott, őt imádta . . . Egyedülálló volt a maga nemében! ... Mindene a szín, a szín, a festőit helyezte mindenek fölé. Szinte kábultan kéjelgett a színek okozta izgalmakban ... És mi is, kik képeit elragadtatással szemléltük, akaratlanul belekerültünk ebbe a színek okozta mámorító varázsba. . . De nemcsak képei voltak gyönyörűek, hanem azok az estélyek is, melyeket műtermében rendezett néha-néha. Ott volt ilyenkor a bécsi előkelőség és művészvilág színe-java. Egy festő, Gaul, elvitt engem is Makart műtermébe, egy ilyen estélyre. Micsoda műterem, berendezés, pompa, fény, arról mesét lehetne mondani! ... Makart meglátott és --megkért, hogy rólam arcképet festhessen . . . Mielőtt hozzáfogott volna a munkához, új ecseteket rendelt, új színeket, vászon helyett paliszander-fát. Mikor már mindennel előkészült, így szólt hozzám:
"Ich male Etwas für die Ewigkeit! ..."

Ó-német kosztümbe öltöztetett, mely galambszürke damasztból készült, elől drágakövekkel ékítve, a szalagok pedig fekete bársonyból valók voltak. Hajamat lebontotta, kezeimbe velencei legyezőt helyezett. A háttér pedig meleg, sötétvörös bársony volt . . . Háromszor is átfestette az arcot, míg végre a helyes tartást megkapta. Végtelen gonddal, szeretettel dolgozott. Pihenő közben mindig kérdezősködött, hogy tetszik-e nekem a kép? Ha valamit kifogásoltam, rögtön átalakította azt a. részt. És folyton mesélt nekem az ő álmairól, terveiről . . . Szép, nagyon szép idők voltak azok! ... A képet csak halála után kaptam meg. Egyszer volt csak kiállítva azóta, Brüsszelben, s nagy feltűnést keltett. Vigyázok rá, féltve őrzöm. Reprodukálva sem volt még eddig sehol sem. Makart készíttetett róla egyszer reprodukciót, de az első kópia után összetörte a lemezt. Míg ő élt, a műtermében volt a kép. Nékem szóló levelében azt írja a képre vonatkozólag, hogy hagyjam nála, míg ő él, hogy a szép szemek mindig csak ő reá nézzenek! ... Régen volt ez már, nagyon régen! ..."

ARCKÉP
HANS MAKART FESTMÉNYE

Még sok mindent hallottam erről a nagy művészről, az ő bálványozásáról, az ő ragyogó koráról, mely vele záródott le. A festői mindenek fölött! jelszóval felfegyverkezve alkotta gyors egymásutánban a legszebb képeket. Színszimfóniák az ő képei mind. Színeket látott és azokhoz komponálta a többi részletet. A szín embere volt Makart, a ragyogó, dekoratív színek embere. Nagy művész volt és jó ember - mondja egy kritikusa - kit elfeledni nem fog ez a világ mindaddig, míg csak színvak nem lesz!

"Makart-bokrétát' tegyünk le kegyelettel az emlékezet örök tüze mellé. Ragyogóan színes, dekorativ e bokréta s ő reá emlékeztet hervadhatatlanul.

A Bartha Miklós szobrára hirdetett pályázaton a zsűri Istók János mintáját fogadta el kivitelre. Kolozsvári Szeszák Ferenc 500 K jutalmat kapott.

A kultuszminiszter a kassai iparművészeti kiállítás biráló bizottságának javaslatára Lakatos Artúr festőművésznek adományozta az 1909-iki pécsi kiállítás alkalmából alapított érmet.

Az aradi Viktória takarékpénztár r.-t. intézeti házának tervpályázatári az első díjat és a kiviteli megbízást Szabó J. Géza budapesti, a második díjat Gyárfás Antal budapesti, a harmadik díjat Sztrakovits Vilmos aradi építészek nyerték.

A gyergyószentmiklósi Kossuth-szobor zsűrije egyetlen pályaművet sem talált a kivitelre teljesen alkalmasnak s úgy döntött, hogy újabb szűkebbkörű pályázatot hirdet a három legjobb munka szerzői: Siklódy Lőrinc, Kara László és Gaál Nándor - Nemessányi Antal között. Ezt a három munkát egyidejűleg 500- 500 K jutalomban részesítette.

A kiskunhegyesi ref. iskola tervpályázatára nyolc pályamű érkezett be. A presbiteri gyűlés Haty Kálmán debreceni építész tervét fogadta el kivitelre, Tóth Miklós zombori és Bidló Antal újpesti építészek munkáit pedig 100-100 K-ért megvette.

A Nemzeti Színház elhelyezésére a Magyar Építőművészek Szövetsége által kiírt tervpályázat alapján beérkezett pályaművek közül a biráló bizottság az első díjat Lajta Béla építész művének, a második díjat Stobbe Ferenc művének és a harmadik díjat Lichtmann Győző tervének ítélte oda. Elismerő dicséret jutott osztályrészül, illetve megvételre ajánl-tattak: Vágó József, Papp és Szabolcs, Pejakovits L., Eichinger Nándor, Weber J., Haimann Nándor és Weszely Nándor építészek tervvázlatai.

A Magyar Testgyakorlók Köre új sporttelepének építése alkalmából pályázatot írt ki néhány építész között. Az első 1000 koronás díjat Werner Frigyes és dr. Goll Elemér, az 500 koronás második díjat Pobuda Tivadar, Janszky Béla és Szivessy Tibor, a 300 koronás harmadik díjat Tauszig és Róth, mindannyian budapesti építészek nyerték el.

Az Osztrák-Magyar Bank új bécsi palotája tervpályázatának zsűrije a kitűzött három egyenlő első díjat egyhangúlag Bauer Lipót építész (Bécs), Korb Flóris építész (Budapest) és Baumann Lajos építési főtanácsos (Bécs) tervének ítélte oda. A zsűri ezenfelül Tőry Emil és Pogány Mór budapesti építészeknek tiszteletdíjat szavazott meg.

A Gschwindt-féle telkek beépítési tervpályázatára 51 pályamű érkezett be. A biráló bizottság ítélete szerint az első díj nem volt kiadható. A felhasználható megoldások közül a zsűri megvételre a következő pályaműveket ajánlotta és pedig: Madary Kálmán és Heintz Béla építészek tervét egyenként 1000 K-ért, Tőry és Pogány, Kloiber Ferenc és Kaszab Miklós tervét egyenként 500 K-ért, Habicht Károly és ifj. Papp János tervét egyenként 250 K-ért.

A Szatmári Bank r.-t. új bankpalota tervezésére kiírt pályázatára 15 pályamű érkezett be. Az első 1000 koronás díjat Hajós és Villányi budapesti műépítészek nyerték el, a második 500 koronás díj két pályaterv között osztatott meg: Feszeli Sándor budapesti és Lantos István kiskunfélegyházai műépítészek között. Dicséretet nyertek Kudlik Dezső budapesti, Wachtel Elemér budapesti, továbbá Valkó Viktor és Riedl Béla budapesti műépítészek.

A Szegedi Gazdasági és Iparbank szűkebbkörű tervpályázatot hirdetett intézeti palotájának emelésére. Ezen a megbízást Magyar Ede (Szeged), az 1000 koronás díjat Janszky és Szivessy budapesti műépítészek nyertékel, Ottovay és Winkler, valamint Pick és Tóbiás szegedi építészek terveit 500-500 koronáért megvásárolta a bankigazgatóság.

A szilágysomlyói városház tervpályázatára tíz pályamű érkezett be, amelyek közül a zsűri az első díjat Tóásó Pál, a másodikat Mikle Károly, a harmadikat Brassován Keresztély pályaművének ítélte oda.

A szombathelyi takarékpénztár r.-t. új épületére kiírt tervpályázatra 28 pályamű érkezett be, melyek közül az első díjat Mocsányi Károly budapesti és Stadlcr Dezső győri építészek, a másodikat Hajós és Villányi budapesti építészek, a harmadikat Barát Béla és Novák Ede budapesti építészek terve nyerte el.

A tordai törvénykezési épület tervpályázatán a 2000 koronás első díjat Orbán Ferenc, az 1500 koronás második díjat Mikle Károly és Hetzer Róbert, az. 1000 koronás harmadik díjat Aigner Sándor nyerte el.

A zentai Szt. István-templom tervpályázatára beérkezett 16 pályamű közül a 2000 koronás első díjjal Maroser Sámuel, az 1200 koronás második díjjal Hudecz János, a 800 koronás harmadik díjjal Frecska és Vojtka budapesti műépítészek tervét tüntették ki. Ezenkívül Foerk és Petrovácz budapesti műépítészek tervét 500 koronáért megvásárolták.

Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat bíráló bizottsága a különféle iparművészeti tervekre kiírt pályázatra 69 tervezőtől beküldött összesen 717 tervrajz és minta közül a következőket szemelte ki megvásárlásra: Buthy Jánostól és Csűrik Jánostól lém- és szarutárgyak mintáit, Komjáthy Aladártól domborított fémtárgyakat, Bődy Kálmántól egy mezőgazdasági díj gyanánt szolgáló díszedény mintáját, Meyer Antalnak ékszerterveit, Márton Imrének ötvösmunka-terveit, Greff Lajostól egy zomán-cos dísztál tervét, Tar Antal és Heim József agyagedény-terveit, továbbá Szabó Lajos, Schudich Lajos, Thain János és Csemez Jolán egy-egy tervét, végül a Magyar Iparművészek mühelyének több bőrdiszmű-és hímzéstcrvét.

KNÉZYNÉ FREY ELLA rajzolta a 375. oldal fejlécét.

JUSZKÓ BÉLA rajzolta a 379. oldal fejlécét. LAKATOS ARTÚR rajzolta a 385. oldal fejlécét. KEDVEK JÁNOS rajzolta a 386. oldal fejlécét.

HIRSCHMANN TIVADAR rajzolta a 387. oldal fejlécét.

REMBRANDTNAK a Szépművészeti Múzeumban levő Saskia van Uylenburgh c tollrajzát közöljük e szám mellékletén.

1. Bertalan képíró (Moler Bartholomeus). A régi adólajstromok tanúsága szerint 1468-85. években Szebenben lakott, évről érvre rendesen megfizeti adóját, sőt mint tekintélyebb polgárt, őt bízzák meg az egyik kerületben az adószedéssel, tehát olyan "civis iuratus"-féle volt. Az általa teljesített munkáról csak egy ízben - - 1503 október hóban -- van szó, midőn ugyanis az új városháza részére az egyik ablakot apró kerek üveggel (Butzenscheibe) látja el, 128 darabot rak bele, mely munkáért l forint és 56 oszporát kap (i. m. l L, 25., 36., 56., 79., 123. és 384. 11.).

2. Balázs képíró (Blasius Moler). 1506 és 1508-ban említik az adólajstromok, Szebenben lakik s tulajdon háza van. Munkáiról nincs szó (i. m. 549., 552. 11.).

3. Szervác képíró (Cirwus Moler, Servatius pictor). Neve 1479 - 1494-ig szerepel az adófizető polgárok sorában, az utolsó évben ő is adószedő volt. Úgy látszik, 1495-ben már nem élt, mert fia ezen évben a városbiróval valami végrendeleti dologban tárgyal. Műveiről nincsen szó (i. m. 46., 74., 115., 157., 196. 11.).

4. János képíró (Hanns Moler). A XV. század második feléből való adójegyzékben többször is találjuk nevét, így 1478., 1480. és 1484 ben (i. m. 48., 56., 76., 79., 106. 11.), de csak az elsőben, amely a legrégibb, van tulajdonképen ő róla szó, a többi esetben mindig felesége (vagy inkább özvegye) fizet. Annál valószínűbb tehát, hogy ez a Hanns Moler és a hazai műtörténelem ben már ismeretes. "Joannes de Rosenaw" egy és ugyanazon személy. E Johann Rosenauer festette ugyanis a szebeni templom szentélyében máig meglevő nagy falképet, mely a felírás szerint: "Hoc opus fecit Joannes de Rosenaw. Anno Domini Millesimo Quadringentesimo XLIVto" 1544-ben készült. Az idő tehát egészen talál. Azon sem kell csudálkoznunk, hogy a számadáskönyvek csak egyszerűen János képírónak nevezik, mert éppen abban az időben alakultak ki a vezetéknevek (melyet ő is szülőföldjéről vett általános szokás szerint, s így Barcarozsnyóról származott be Szebenbe), s miután több János nevű képíró akkor nem volt a városban, elégnek tartották az egyszerű Hanns Moler megjelölést.²

5. Henrik képiró (Moler Henri g). Mint adófizető polgár nevét 1478-1490-ig találjuk a szebeni lajstromokban, működéséről nincs semmi adatunk ; legfölebb azt említhetjük fel, hogy 1494-ben, midőn a király Szebenben járt, Henrik képíró felesége is azok között volt, kik a főzés körül buzgólkodtak (i. m. 15., 28., 131., 144. 11.).

6. Mihály képíró (Michael Moler). Csak a legrégibb lajstromban szerepel az adófizetők között, 1479. és 80-ban már a felesége nevét olvassuk, úgy látszik tehát, hogy ekkor már nem volt életben (i. m. 35., 40., 68. 11.).

7. Péter képíró (Péter Moler). A régibb és újabb adólajstromokban is előfordul neve, így 1478., 79. és 80-ban. Úgy látszik, háza is volt, mert lakója is említtetik (i. m. 31., 49., 79., 82., 97. 11.).

8. Simon képíró (Moler, pictor). A fiatalabbak közé tartozott, mert csak az 1500-iki adózók között találjuk, mint alább látni fogjuk, a festőcéh megalapításánál ő képviseli társait (i. m. 270 1.).

9. István képíró (Steffan Moler). A XVI. század második felében él és működik, 1484 - 97-ig többször is ott van neve az adófizetők között ; lakóját is említik, de munkásságáról nem tesznek említést a feljegyzések.

10. Bálint képíró (Veiten Moler). 1478-tól 1490-ig szerepel neve a szebeni polgárok között, háza is van. De a kilencvenes években valószínűleg Segesvárra költözött, mert 1494-ben mint azoknak elöljárója, ő hozza be az adót Szebenbe, lehet azonban, hogy csak mint kiküldött bizalmiember szerepelt. 1497-ben a város számára dolgozik, még pedig az új városház falára megfesti a város címerét, mely munkáért l forintot kapott (i. m. 43., 46., 72., 75., 96., 130., 176., 252. 11.).

11. Vince képíró (Vicens Moler). Szintén a fiatalok közé tartozik, mert nevét csak az 1500. év körüli lajstromban találtam meg. Műveiről hallgatnak (i. m. 270. 1.).

12. Mátyás képíró (Mathias pictor). Segesvárt lakott, s inkább csak politikai szerepléséről van tudomásunk. Mint tekintélyes polgárt ugyanis a segesváriak főbírónak választottak (index sedis de Segeswar), s mint ilyen gyakran megfordul Szeben-ben, Brassóban s különféle politikai megbízásokat intéz el 1494-97-ig (i. m. 176., 238., 241., 245., 246. 11.).

*

Végül még felemlítem, hogy 1501-ben a város kifesteti a városházának előcsarnokát, a festő nevét azonban nem jegyezték fel (i. m. 357. l ).

Lájtuk a fentebbi sorozatból, hogy Szebenben a XV. század vége felé 12 képíró élt és működött, oly tekintélyes szám, melyből jogosan következtethetünk a festészetnek e korbeli virágzására. Igaz ugyan, hogy a középkori festők nemcsak művészek, hanem mesteremberek is voltak, kik a mázolástól kezdve az oltárképig mindent elvállaltak, és nemcsak az üvegfestészettel foglalkoztak, hanem üvegező munkákat is végeztek, mint azt Bertalan képíró példája is bizonyítja. A szebeni festők 1520-ban céhbe állottak össze, de nem egyedül, hanem az üvegesek és asztalosokkal együtt. A városi tanács jóvá is hagyta az elébe terjesztett céhszabályokat, melyben igen érdekes dolgokat olvashatunk a megkívánt mesterremekről, a kontárokról (ide sorozza a papokat és barátokat is) és más egyebekről. A képírókat a városi tanács előtt Simon pictor képviselte.³

- 420.

A "Valerländische Blätter für den österreichischen Kaiserstaat" c. lap L (1808-iki) évfolyamának XXIII-ik számában (200-201. oldal) cikket közöl művészeti állapotainkról "Zustand der Kunst in Pest und Ofen" címen. Minthogy a cikk hű képet ad akkori viszonyainkról s az idézett lap elég ritka és nehezen hozzáférhető, fordításban közöljük a cikknek képzőművészetre vonatkozó részét.

"Virágzónak nem lehet a művészetek állapotát Pesten és Budán nevezni. A festő, aki medaillonba való arcképet nem tudna szállítani, a zeneköltő, ha nem komponálna valcereket, a színigazgató egy Hamlet-travestia vagy más népies bohózat nélkül - megélhetésükért gyakran volnának zavarban. De hálás elismerést érdemel élvezeteinknek a haladó kultúra értelmében történő bármi csekély nemesítése is ; végre mégis csak előbbre fogunk jutni. Néhány év óta egy külön műkereskedés (Kunstcomptoir) van Pesten, a híres Schreyvogel-féle bécsi "Industrie-Comptoir" fiókja. Saját, valamint bizományi árukat tart raktáron: rézmetszeteket, zeneműveket, hangszereket, alabástrom-műtárgyakat és festőszereket ; jól van felszerelve, rendesen, látja el üzleteit és úgy látszik, ha nem is a gazdagodás, de a biztos fennmaradás útján van.

- Budán nemrég egy Schmidt nevű nagyon ügyes rézmetszetnyomtató telepedett le. Svájci származású, még fiatal, sokáig dolgozott Bécsben, angol sajtója van - művészetében ambiciózus és jobb sorsot érdemelne, mint amino itt vár reá. Az a - túlnyomó részt bécsi - metszetekkel való kis kereskedés, melyet mellesleg folytat, csekély jövedelmezőségével aligha fog megfelelni várakozásának.

A festőművészek között aligha akad egy is, akit művészhez méltó megrendelések buzdítanának magasabb stílusú munkák szállítására. Olajképeket Lampi, Neygass, Weyda és Pfenninger festenek. Az első, a híres bécsi arcképfestő fia, "Tableau"-i-ban kitűnik merész ecsetével, értelmes színezés és értelmes kezelés, kevésbbé azonban a tartás helyessége és még kevésbbé formák tetszetőssége által. Képmásai ellenben életet és melegséget lehelnek. Neygass és Weyda - mindkettő berlini -, úgy látszik, már sokat dolgoztak ; műveikből legalább érett ízlés és rajzkészség szól hozzánk. Nekik van a legtöbb dolguk, miután portrait-ik nemcsak a való hűség - - ez Lampinál is megvan - hanem a fővonásoknak különösen szorgalmas kezelése által is kiválnak ; ennélfogva frappánsabban hatnak, mint Lampi müvei. A svájci származású Pfenninger a tájfestés mestere, azonban, hogy megélhessen, szintén arcképeket kell festenie. Jól talál és művei szorgalomra vallanak; azonban kezeléséből hiányzik a finomság és nincs érzéke a formák eszményisége iránt. Mind a négyen Budán laknak és Pfenninger kivételével, aki már éltesebb, még viruló fiatal emberek, úgyszólván ifjak.

Egy ötödik, Rauschmann, aquarellben fest tájakat, virágokat és miniatűr-arcképeket. A bécsi akadémián tanult, még nagyon fiatal s valóban fényes reményekre jogosít, mert tehetség és a művészet iránti szeretet, tanulmány, ízlés, szorgalom s a szerénységnek ritka foka egyesülnek benne. Tájképei a helyes rajzon kívül, mely neki állandó tulajdonsága, az elrendezés rendkívüli érdekességével tűnnek ki, arcképei pedig a kifejezés életteljességével. A mi tisztaság színkezeléséből még hiányzik, azt az említett praemissák után a jövő önkényt fogja elébe hozni.

Graveurök Budán Falka Sámuel, Pesten Karács és Prixner. Az előbbi erdélyi származású, a kir. magyar egyetemi nyomda betűmetszője, jól és ízléssel dolgozik. Ő metszette a würzburgi nagyherceg és a nádor-főherceg ő császári fenségeik részére a különféle hivatali és kézi pecséteket s most hasonló munkákkal van elfoglalva a hercegprímás ő kir. fensége részére. Pecsétvésései jó arányok, tetszetős megjelenés és szabatosság által tűnnek ki ; ugyanez áll metszeteiről, pl. a tervezett magyar Nemzeti Múzeum épületének homlokzatáról. A betűk is, melyeket hivatalból kell a kir. magyar egyetemi nyomda számára szállítania, egészbenvéve elegánsak és a szemnek kellemesek. Karács (azt hiszem, debreceni) és Prixncr (pozsonyi) autodidakták; . ennélfogva termékeikből hiányzik az ízlés s a szabad kezelés. De az előbbi mégis elég messzire haladt, írásvésései és térképmetszetei nem nagyon hizelegnek ugyan a szemnek, de gond és szabatosság jellemzik őket. Veit Mayer fametsző, egy pesti zsidó, idővel szintén válhat valamivé! de ez egyelőre csak igéret." - 421.

-422.

Tekintetes Karok és Rendek!

Az erdélyi országos múzeumnak létrejött dicső megalapításával én is bátorkodom ezennel magam csekély munkáim gyűjteményéből a főbbeket, mint szorgalmam zsengéit, művészeti legdrágább kincseimet az édes hazának legmagasztosb oltárára íöl-nyújtani, úgymint dicső Ferdinánd király, Széchenyi István gróf nagy hazafi és Vörösmarty Mihály elsőrendű magyar költész olajban festett mejjképeit.

Forró buzgalommal könyörgök ezek iránt a tekintetes Karoknak és Rendeknek, fogadják ezeket én tőlem, ez Erdély hazábani szegény székely rajztanártól oly kegyességgel, minő forró indulattal és készséggel, úgy hódoló mély tisztelettel ajánlom saját kezem munkáit az említett, hazánk ilyszerű dicső oltárára. Legnagyobb tisztelettel lévén

alázatos szolgája

Sz.-Udvarhelyi Ágotha János
a n.-szcbeni kir. főnormális oskolánál
festesz tanár.

(Érd. 1841-43-iki orszgy. jegyzőkönyv 662. 1.) A Karok és Rendek az ajánlónak köszönetüket nyilvánították, az erdélyi nemzeti múzeum terve azonban akkor nem valósulhatott s midőn azt 1859-ben egyesületi úton létrehozták, Ágothának 1860-ban már csak Széchenyit és Vörösmartyt ábrázoló képei kerültek be. Ezeket jelenleg az Erd. Nemz. Múzeum régiségtára és könyvtára őrzi. -425.

Igazán művésznek való címere páratlanul áll korában. A szöveg leírása szerint a következő: Vörös paizs alját háromszögletű szikla foglalja el, melyen fejét balra visszafordító, kiterjesztett szárnyú sas áll. Ezen zöldruhás, nyestbőrrel prémezett, zöldsapkás ember ül, aki jobbjában fehér, fekete és vörössel színfoltozott festőtáblát s három ecsetet, - - baljában pedig meztelen hegyestőrt s azon felszúrt ellenséges fejet tart fel. A paizs felett koronás nyílt sisak áll. Sisakdísz: hegyestőrre tűzött ellenségfej. Foszlányok, jobbról: vörös-ezüst; balról: kék-arany.

Egerházit a címeres levél adatai után főként mennyezetfestőnek tekinthetjük ; de hogy nem volt kizárólag csak az, arra mutat ugyancsak a címeres levél az a része, mely reá bízza a miniatűr címerkép megalkotását, melynek vázlatát finom rajzban el is készítette. Nem könnyen érthető, hogy miért nem dolgozta ki, mert azt tudjuk, hogy a festő a kitüntetés után még sokáig élt s egy ideig úgy látszik, hogy Kolozsvárt lakott.

Benkő Károly ugyanis Marosszék leírásában (312 - 313. 1.) egy oklevelet közöl, melyben Kolozsvárt lakó Mezőbándi Egerházi János 1647 április 26-án reverzálist ad Brenhidai Huszár Mátyás marosszéki főkapitánynak arról, hogy még azon évben haza költözik. Ezideig Kolozsvárt lakván, ősi nemes telkét nem bírhatta, mert az testvérbátyja, nagyobbik Egerházi István kezén volt. Bátyja azonban meghalt ; a törvény az örökséget megítélte neki s most a marosszéki főkapitány kívánta, hogy a többi jószágos nemes módjára ő is a hazát híven és igazán, tehetsége szerint zászló alatt szolgálja. Erre aztán kötelezte is magát.

Kolozsvári tartózkodásáról Kolozsvár levéltárának törzsanyagában nem találtam okleveles anyagot. Lehet azonban, hogy a számadáskönyvek részletes apró adalékai tartották fenn valami nyomát itteni tartózkodásának.

-426.

Nagyszeben, 1722 március hó 31. Petrus Stephanótzki, paterek ő kegyelmek szebeni képíró mesterekkel ő kegyelmével alkudtam meg becsülettel ily formában, ilyen dolog végett:

Béküldvén két-három hétig való mulatásra asztalosomat, ki már a festésban belé is kapott, ezekre tanítsa meg ő kegyelme, amennyire az idő engedi, de mindenekről külön-külön instructiót írasson ő kegyelme s kézihez adgyon. Hogy penig én az asztalost jobban instruálhassam Gerenyeszegen és dirigálhassam ezen dologban, nékem is azt írásban adgyon ő kegyelme.

1. Festék alá és aranyozás alá mentői tartósabb gyantár csinálásra.

2. Festékkel készített csinos munkáknak feljül kellő gyantár csinálásra.

3. Famunkáknak feljűl kellő gyantár csinálásra.

4. Legjobbféle laccfirnájsz csinálásra, mellyel az indiai módon festett s megaranyozott munkákat és nádpálczákat szokták megfesteni.

5. Pallérozott, jóféle aranyozás alá, vastag fundamentum csinálásra.

6. Jóféle aranyozás és ezüstözés pallérozására.

7. Edgy néhányféle festékeket ezen szükségre praeparálni, kivált feketét, czinóbriumot, miniumot s bányai zöldöt.

8. Concha-metall aranyat elkészíteni munkához és azzal írni s penzeleket ezen szükségre csinálni és égettbor-Spiritus próbájára tanítani.

Ezekért én is ő kegyelmének ígirtem hat köböl búzát, saxonicales, cub......6 // -

Ezekben penig asztalosomat (haza vitetése után, ha mit elfelejtene is a fennírt tanulásokból s dolgokból) toties, quoties kívántatik, ha ugyan ő kegyelméhez visszaküldöm, megigazítja próba szerint.

Dátum Cibinii, anno 1722. die 31. Mártii.

Item gyökér módon és sujtásosan is festeni mindenféle színre megtanítson ő kegyelme németesen.

Gróf Teleki Sándor, m. p. (P. H.) Petrus Stephanosky, pictor, m. p. (P. H.)

(Alább más kézzel:) Szeben, anno 1722. 11. Április, így alkudtam meg az szebeni német képíróval.

(Eredetije a széki gróf Teleki-nemzetség marosvásárhelyi levéltárában: Új rendezés, 3251. sz. a.)

-427.

Ezzel korántsem méltányoltuk a szerzőnek érdemeit. Ő többet tett, mint amennyit egy szép és jó könyvnek megírása jelent. Valóságos propagandát végez már évek óta a külföldön művészetünk ismertetése, igazságos megértése érdekében. Ő gyűjtötte össze hoszas vándorlásokon Paál László müveit s miután a magyar közönség számára felfedezte a már elfeledett mester, rögtön gondja volt rá, hogy értékének elismerésével a külföld se késlekedjék. Nemcsak magyarul írta meg Paál életrajzát és stílusának méltatását, hanem kiadta franciául is s Paál neve bevonulhatott a világirodalomba. Azután beható és pontos tanulmányokat írt Paálról, Munkácsyról s körükről, a velük összefüggő mesterekről, kivált Courbetről. Ezek jó része szintén belekerült a nemzetközi művészeti irodalomba. Bemutatta Szinyei eredeti képeit Németországban, előadást tartott róla, propagandát fejtett ki elismerése érdekében. S most újra egy oly nyelven adta ki Szinyei-könyvét, amelyet széles e világ minden műtörténeti kutatója ismer és olvas. Valóban csudálnunk kell ezt a fáradhatatlan munkát, e sok ve-sződséggel járó nemes buzgalmat, ezt a temperamentumot, amely ily jeles célokért ekkora erővel száll ki a külföldnek ily területen mindig gyanakvó és bizalmatlan műbarútai közé. E részben senkinek sem köszönünk annyit, mint Lázárnak, s szeretnők, ha ezt az üdvös és becses munkáját folytatná. A külföld tudatában művészetünk csak akkor fog egészen beleilleszkedni a nagy nemzetközi művészettörténetbe, ha ily jeles és buzgó propagatomi lesznek, mint a szerző, akinek ezt a szép Szinyei-könyvct köszönjük.

A búza festője. -- Tornyai János. -- Jeltelen cikk Új Idők, okt. 29.
A vonal. Irta Alexander Bernát. Rajzoktatás. XIV. 8.
Walter Crâne: Vonal és forma. Ismerteti S. U. o.
Tornyai János. Irta Malonyay Dezső, Budapesti Hírlap, okt. 31.