COULIN ARTUR
Művészetünknek egy érdemes munkása dőlt ki a sorból: Coulin Artúr java férfikorában meghalt novemberben. Szorgalmas kiállítója volt a Műcsarnoknak, ahol gyakran szerepelt egy-egy gondosan kidolgozott képpel s így közönségünk is eléggé ismeri, a Szépművészeti Múzeumban pedig "Tanulmány" című festménye őrzi meg munkálkodásának emlékét.
Életrajzi adatait a legközvetlenebb forrásból, saját bemondása alapján jegyezhetjük ide. Ezeket három évvel ezelőtt egy Rómából hozzánk intézett levelében közölte velünk.
Nagyszebenben született, 1869 szeptember 20-ikán. Iskolai tanulmányait is ott és Brassóban végezte. S 1888-ban, bár semmi anyagi módja nem volt a művészeti tanulmányokra, eltökélte magában, hogy festő lesz. Jóformán magára utalva, kenyérkereset és rajzolási tanulmányok közt osztotta meg idejét, eleinte otthon, aztán Grácban. 1890 végén Münchenbe ment, ahol néhány hónapot töltött Hackl rajziskolájában az Akadémián s még néhányat Löfftz festőosztályában. E tanulmányok nem tartottak sokáig: nehéz volt a kenyérszerzés s roppant nélkülözések késztették arra, hogy hazatérjen. Belátta, hogy ilyenformán nem biztosíthatja magának a komoly tanulmányokat, annyit pedig már eddig tanult, hogy belássa a legnagyobb erőfeszítés szükségességét. Mindenekelőtt azt tűzte célul, hogy az élete fenntartására szükséges anyagiakat megszerezze Ezt rajzoló és festőmunkával igyekezett elérni hazájában. Növelte anyagi gondjait, hogy 27 éves korában megházasodott. De azért törhetetlenül dolgozott s arcképmegrendelései közepette is festett sikerültebb dolgokat, amelyeket a budapesti Műcsarnokban 1898 és 1899-ben kiállított s amelyek révén stipendiumot kapott. Először is 1899-ben Nagybányára ment, 1900-ban pedig Olaszországba, ahol Róma közelében Cervara di Roma községben telepedett le. Ott élt barátja és földije, Wellmann Róbert, aki sokszoros útbaigazítással is szolgált neki. Hét havi kemény elmélyedt munka után 1901-ben visszatért hazájába. Újra megkezdődött a kenyérért való küzdés, de sikerült annyi arcképmegrendelést s más efféle munkát szereznie, hogy emellett még tanulmányokat is festhessen. 1901-ben a budapesti Műcsarnokban kiállította egyik olaszországi képét, amelyet a magyar állam megvett a Szekszárdi Múzeum számára. 1901 és 1908 közt számos arcképen kívül iparművészeti terveket s fejtanulmányokat is festett, amelyek egy része a Műcsarnokban volt látható. Egy ilyen tanulmányt 1906-ban megvett a magyar állam a Szépművészeti Múzeum számára. 1908-ban végleg Rómába költözött. Meghalt Heidelbergben.
Ezek azok a külső keretek, amelyek közt festővé nevelte magát. Kemény küzdelmek kísérték végig pályáján, de állhatatos erélye leküzdötte őket s rendületlenül kitartott kitűzött célja mellett. Van ebből a rendületlenségből valamely bélyeg a képein is. A szorgos elmélyedés és kitartás művei azok, nem valamely heves temperamentum fellobbnnásai. E tekintetben nem egy erdélyi szász honfitársával rokon. Bizonyos pietás, minden apróság áhítatos felbecsülése, egészen különleges hangulatot juttatnak festményeire, inkább a német primitívekhez s némely olasz quattro-centistához van köze, semmint a modern impresszionistákhoz. Talán ezért hagyta el hamar Nagybányát s ment Cervarába, Wellmann közelébe.
Tehetségének teljes kifejlődését a temérdek küzdelem és korai halála megakadályozta. Nem az ő ritka kitartásán múlt, hogy ez meg nem történhetett, így is derék, hittel festő művészt vesztettünk el benne.
