Egyike az honunk legszebb, legérdekesebb és legépebb őskastélyainak, melynek hajdan, mint a rákosi szoros kulcsának, igen jelentékeny szerepe lehetett — írja Orbán Balázs. "A Székelyföld" című munkájában s az alsórákosi várat külföld hasonló építményeivel összehasonlítva sem vehetők Orbán Balázs sorai túlzottaknak.

Nagyküküllő megye keleté sarkában, a rákosi szoros bejáratától félórányira terül el a magyarlakta Alsórákos, hol a község mentén áll az Olt jobb partján kis domb tetején a festői környezetű vár. Megpillantásakor a képzelet visszavisz bennünket "Erdély aranykora" romantikus világába. Pedig a környezet minő más lehetett akkoron. Nem csattogtak olyan sűrűen a csákányok a rákosi kitűnő kövű kőbányában, nem folyt oly serényen a környező hegyek mészköveiből a mészégetés. A váron kívül a múlt emlékeit csak a falu ódon református temploma őrzi még híven, 1498-ban öntött régi harangjával. Története is összekapcsolódik a vár múltjával.

A várat a délnyugati saroktorony kopott felirata tanulsága szerint Sükösd György mezei kapitány építette egy kolostor helyén, annak köveiből A. D. 1624. 9. máj. I. Apaffi Mihály idejében Budai Péter birtoka. Itt látjuk, hogy a várúr vallási meggyőződése milyen erős befolyást gyakorol a jobbágyok hitére. Míg az unitárius Sükösd György korában Rákos lakosai kivétel nélkül unitáriusok voltak, kik templomukat Sükösd szolgálatában megépítették, a református Budai Péter oda hatott, hogy a falu többsége reformátussá lévén, a templom is a reformátusok kezére került. Majd amikor a vár tartozékaival Budaitól örökségképen keresztfia, a katholikus Bethlen Sámuel gróf birtokává lesz, a faluban a kath. egyház is híveket szerez.

Bethlen Samu gróf átalakítási munkálatai adták meg a várnak mai formáját, mit a kaputornyon díszelgő kőből faragott címere és a rajta levő felirat: Comes Samuel Bethlen Coma (comitatus) de Küküllő ac pedis siculialis Marus Capitaneus, atrobique supremus. 1700., -valamint a vár legtágasabb, a lovag- vagy tanácsteremnek nevezett helyisége mennyezetén babérkoszorúba font kígyós címerpajzs jelez. A falusiak e heraldikai jelvénye alapján mai napig is a vár egykori uráról, mint a "kígyós" Bethlen Samuról beszélnek. Utoljára -- mint mondják - Teleky Samu gróf birtokában volt, s így róla írhatta Orbán Balázs e keserű sorokat: "...a szép kastélyt mégis elhagyott birtokosa Bécsnek tüdőre és lélekre egyaránt veszélyes bűzhödt légkörében él". Teleky Samu gróf vette meg a várat és a hozzátartozó erdőket, földeket, összesen 3000 holdat — a vár jelenlegi őrének szavai szerint -az alsórákosi székely közbirtokosságtól 420,000 koronáért. Ma csak az említett őr és a vár istállóiban elszállásolt falusi bikákra ügyelő emberek laknak a kastélyban, különben ürességtől tátongnak a főúri szobák.

A várfalak négyszögű udvart zárnak körül, a négyszög mindenik sarkában köralaprajzú bástyákkal. E körítő falhoz három oldalról fedett helyiségek csatlakoznak. És pedig keleten az egyemeletes széles traktusú főúri lakosztály, s itt a kerek tornyokban is lakószobák vannak, a tornácra vezető főlépcsővel. A déli fal közepén ugrik elő a kaputorony s a falhoz egy kisebb mélységű szoba-sor (tehát másodrendű lakószobák), bizonyára a várúr szolgálatában állók részére, sorakoznak. Az épületszárny két oldalán egy-egy tört karú lépcső közvetíti a járást. A nyugati oldal földszintén istálló és szénatartó, az emeleten gabonás. Végül az északi oldalt kerítő fal, lőrésekkel erősítve, magában áll. Előtte az udvar északnyugati sarkában tízméteres régi kút látható, iható jó vízzel.

Ez a négyszög alkotja a tulajdonképeni várat. A tornyokat kívülről még hegyesszögben kiszökelő alacsony falak védik. Távolabb egy második fal, valamint e fal és az erődítés magja között mély és széles árok övezi., mely bejárást csak a kaputoronyhoz nyit. Ezenkívül volt még egy körítő falgyűrű, melyből sarokbástyák, s közbe-közbe alacsony falak maradtak meg. Egy részét e falnak a piactér nagyobbítása végett bontották le.

Nagyobb gazdagságú és így műtörténeti szempontból is értéket képvisel a főúri szárny belsejének finom kiképzése. A földszint bejárata most be van falazva, csak az oldalain álló háromnegyed oszlopok és az omladozó fedett előtér, a folytatásában az épülettel párhuzamosan menő egykor tégla, most ezeket helyettesítő faoszlopokkal jelzik egykori előkelő megjelenését.

Az emelet díszbejáratához, mely a tanácsterembe nyílik, egyenes egykarú lépcső vezet. A faajtó gazdag faragása két egymás fölött levő, babérlevél-lécekkel szegélyezett nyolcszög idoma körül csoportosul. Az ajtó pereme széle tojásléc-szegély. A nyolcszögek közepén gazdag rozetták. Az ajtó faragott darabjai végül erős deszkaajtóra erősítvék. Az ajtószárny vörös kőkeretben áll, melynek gazdag fasugára az épület egyszerű, nyugodt külsejével (hol csak a tanácsterem ablakai rendelkeznek egyszerű timpanon architektúrával), éles ellentétben áll. Késő reneszánsz munkája. Hihetőleg akkoriban készült, mikor a vár Bethlen Samu gróf tulajdonát képezte. Az ajtó mindkét oldalán oszlopszéken álló pillér tart a pillérek sok párkányához viszonyítva gyenge gerendázatot, melynek képszélét stilizált leveles indák fonadéka tölti ki.

Az említett ajtón a tanácsterembe lépünk. Nevezik Nagyteremnek, Lovag-teremnek is, de az bizonyos, hogy ez volt a vár reprezentacionális helyisége. A többi termek egyszerű famennyezettel (ebédlő), vagy süvegek dongába bordanélküli metsződésével (az ebédlő és a tanácsterem közti helyiség), vagy díszesebben a gróf lakószobájául szolgált saroktoronyban nyolcsüvegű gömbboltozattal (hol is a bordák paszomántszerűen vannak kiképezve) födöttek. Egyedül a tanácsteremnek van féldomború plasztikával gazdag mennyezete. Az egész mennyezetet sasok és angyalok tartotta csergirlandok koszorúja fűzi körül. Az így körülzárt belső mező közepén három ügyesen mintázott amorett tartja az építtető grófnak, Bethlen Samunak és nejének Nagy Borbálának címerét eliptikus babérkoszorúk közt. A mennyezet négy szögletét végül egy-egy, az év négy szakát ábrázoló női alak teszi hangsúlyozottabbá. A különben tárgyánál fogva édeskés kompozíció jól stílusban van tartva.

Eddig elég jól állta a mennyezet díszítése az időt. Csak az utóbbi időkben ázott át a lyukas födélről becsepegő víztől, mely az értékes műemléket már több helyen ki is kezdte. Darabok esnek le belőle elannyira, hogy ha gondoskodás nem történik, menthetetlenül veszve van. Most indult pusztulásnak a vár udvara is. A falak előtt tornácok kerülik az udvart, s az idei nyár végén az északi oldalfal vízfolyosóját alátámasztó,-téglából rakott és vakolt 11 "dóriai" oszlop közül a rajta nyugvó tornáccal együtt, a fa korhadása, illetőleg a tégla kiázása miatt, tízet lebontottak, mert ezek összeomlásától lehetett tartani, így csak papíron áll az ígéret, mit a kastély utolsó tulajdonosa a községgel szemben szerződésileg kikötött, hogy a várat minden rongálástól kímélve jó karban kell tartani.