AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ
Ujabb művészetünk egyik legnagyobb méretű, legnehezebb feladatát jelenti Erzsébet királyné emlékműve. A nagyasszonyt rajongva szerette az egész magyarság s nem csoda, hogy emlékének maradandó művészi jellel való megörökítésére határt nem ismerő bőkezűséggel adakozott az egész ország. Az óriási összeg, amely így egybegyult, sajnos, kerékkötőjévé lett a művészi szárnyalásnak. Mert egy törékeny, finom női alak művészi megörökítésére ekkora pénzösszegen szinte lehetetlen vállalkozni s ennélfogva az emlékmű szinte a városrészrendezés arányait kezdte ölteni a lefolyt pályázatokon. Eddig nem lehetett teljes sikerű megoldást kapni: a mostani pályázat, amelynek minőségét, színvonalát általában dicsérettel illették, a kivitel kérdésénél szintén meddő maradt.
Az új pályázat határideje május 10-ikének déli órája volt, a bírálóbizottságot május 20-ikára hívták meg. A közbeeső idő azzal telt el, hogy a pályázók a Műcsarnok termeiben felállították igen nagyméretű, gipszöntésű pályaműveiket s a hozzátartozó rajzokat. A pályázat alapjául Bálint és Jámbor díjkoszorúzottt térrendezőterve szolgált, ez alapon kellett az emlék modelljét l: 10, a királyné alakját külön 1:3 arányban készíteni.
A Műcsarnok termei egészen megteltek a pályaművekkel, amelyeket a következő sorrendben állítottak fel: I. számú nagyteremben: 1. Menyhért Miklós műépítő és Moiret Ödön szobrász. 2. Bory Jenő szobrász, okleveles műépítő. 3. Greff Lajos és Reményi József szobrászok. 4. Szamosi Vilmos szobrász. II. számú teremben: 5. Tervező: Kotál Henrik műépítő, a szobrok Imre Gábor szobrásztól (Kotál Henrik műépítő külön terve a térrendezésre). III. számú teremben: 6. Tóth István szobrász és Foerk Ernő műépítő. IV. számú teremben: 7. Hybl József szobrász és Katona Mihály műépítő. V. számú teremben: 8. Feist Antal szobrász. VII. számú nagyteremben: 9. Róna József szobrász. 10. Maróti Géza szobrásztanár. Az oszlopcsarnokban: 11. Vas Viktor, Gémes-Gindert Péter szobrászok. Rerrich Béla műépítő. 12. Körösfői Kriesch Aladár festő, Györgyi Dénes műépítő és Sidló Ferenc szobrász. 13. Margó Ede és Pongrác Szigfrid szobrászok. IX. számú teremben: 14. Hikisch Rezső műépítő és Szentgyörgyi István szobrász. X. számú teremben: 15. Zala György szobrász, Bálint és Jámbor műépítők. XI. számú teremben: 16. Telcs Ede szobrász és Györgyi Géza műépítő. XII. számú teremben: 17. Kara Mihály és Lányi Dezső szobrászok. Löffler Sándor és Béla műépítők. XIII. számú teremben: 18. Kolozsvári-Szeszák Ferenc és Pásztor János szobrászok. XVI. számú teremben: 19. Verő László szobrász. 20. Lechner Jenő műépítő és Füredi Rikárd szobrászművészek. XV. számú teremben: 21. Károsz Sámuel számvizsgáló, volt művésznövendék pályaterve. XVI. számú teremben: 22. Gyalus László műépítő, Kallós Ede szobrász és Ujváry Ignác festő. XVII. számú teremben: 23. Bethlen Gyula szobrász és Fritz Oszkár műépítő. A büffé-teremben: 24. Kovács Károly tanárjelölt.
A pályabiróság Úrnapja után, pénteken kezdte meg üléseit. A pályabíróság elnöke báró Forster Gyula, az Erzsébet-Emlék végrehajtó-bizottságának az elnöke volt, tagjai a kereskedelmi minisztérium részéről ; Berczik Gyula miniszteri tanácsos, a magas építészeti ügyosztály vezetője, póttag: Keresztes István műszaki főtanácsos ; a közmunkák tanácsa részéről: Bakos János miniszteri tanácsos, a műszaki osztály vezetője, póttag: Zsigmondy Géza miniszteri tanácsos ; a Mérnök- és Épitész-Egylet részéről: Kertész K. Róbert építész, műszaki tanácsos, póttag: Csányi Károly építész, múzeumi igazgatóőr ; Budapest székesfőváros részéről: dr. Bárczy István polgármester ; az.Országos Képzőművészeti Tanács részéről:.dr. K. Lippich Elek miniszteri tanácsos, a művészeti ügyosztály főnöke, póttag: Kauser József építész, udvari tanácsos ; az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat részéről: Róna József szobrász; a Magyar Képzőművészek Egyesülete részéről: Horvai János szobrász, póttag: Szamovolszky Ödön szobrász ; a Magyar Építőművészek Szövetsége részéről: Lajta Béla építész, póttag: Szabolcs Ferenc építész ; az Erzsébet Emlék végrehajtóbizottsága részéről: Hauszmann Alajos építész, tanár ; az Erzsébet-Emlék Országos Bizottsága részéről Benczúr Gyula főrend, az állami festőmesteriskola igazgatója és Schulek Frigyes építésztanár.
A felsorolt és választás utján kiküldött bírálókon kívül az Országos Bizottság meghívta a szobrászat három világhírű fejedelmét: Bartholomé Albertet Parisból, Hildebrand Adolfot Münchenből, Lagae Julest Brüsszelből. Hildebrand közbejött akadályok folytán nem jöhetett el. Róna József, mivelhogy résztvett a pályázaton, természetszerűen nem működött közre a zsűri munkáiban.
A pályázatra ki volt tűzve három, illetve tizenhárom díj, összesen hatvanegyezer koronányi összegben. Az első díj tizenötezer, a második tízezer és a harmadik hatezer korona. Ezenkívül jogában volt a pályabíróságnak egyenkint háromezer koronáért tíz művet megvásárolni.
A pályabíróság a beküldött művek áttanulmányozása után titkos szavazással hozta meg döntését.
Az első tizenötezer koronás díjat Telcs Ede szobrászművész és Györgyi Dénes építőművész tervének ítélte, amelyen a legjobbnak és legmegfelelőbbnek találta a királyné szobrát és az egész szobrászati kiképzést.
A második, tízezer koronás díjat Hikisch Rezső építőművész és Szentgyörgyi István szobrász kapta meg, akiknek a tervén különösen az architektúrának magas nívójú klasszicitását és vérbeli művészi invencióját méltányolták.
A harmadik, hatezer koronás díj Maróti Géza szobrásztanár tervének jutott, aki az előbbi pályanyertesektől eltérőleg a királyné szobrát egy panteonba helyezte.
Telcs és Györgyi tervén az emléktér nivója ötvenhárom méter magas. Az emlékmű a hadtestparancsnoksági épülettel szemben és tengelyében van elhelyezve. Az emléktérre a hegyesszögben megtört király-lépcső és elül a térről egy monumentális kétkarú lépcső vezet az Albrecht-útra a Várhegy Duna felőli részén. Az emléktér közepére vízmedencét és dús növényzetű kertet terveztek a pályázók. Az emlékmű tengelyében a királyné szobra áll a koronázás alkalmával viselt magyar ruhában. Jobbról-balról a szobortól két relief, baloldalt: a nő gyermekét tartja a királyné, mint áldástosztó nap felé ; jobboldalt: a férfi felajánlja — Vitam et sanguinem — kardját és minden dicsőségét. A zárt hemiciklus falsíkján a pillérek tövében szimbolikus csoportok nyertek elhelyezést. Az emlékmű stílusa antikizált, az anyaga a rozsdaszínű ruszkicai márvány, a támfalak és szerkezeti alkatrészek pátyi mészkőből vannak gondolva.
A második díjat nyert pályázó művészek a terven a király-lépcsőről érkezve, a Várhegynek félkörben bástyaszerű kiképzést adnak s körülbelül a Dísz-tér tengelyében helyezik el a félkörű oszlopos csarnokot. A király-lépcső folytatásaképpen a bástyánál jobbról és balról egy hatvanegy és fél méter nívójú szegmens ívben lezárt térségre jutunk és innen három irányban lépcsők vezetnek a hegynek hatvannégy méteres nívójára. Az emlékmű egy félkörű oszlopsoros, erős pilonokkal lezárt apsis, amelyet a keleti oldalon egy erősebb és magasabb oszlopsor kísér. A királyné szobra az apsis tengelyében van elhelyezve. A pilonokon jobbról és balról reliefek alkalmaztattak. A Pest felől néző oldalon a félkörű bástyarészen a monumentális lépcső első pihenőjén alkalmazott fülke fölött lévő reliefeken a királyné, mint a nemzet és a dinasztia közötti béke és egyetértés géniusza van ábrázolva. A dombormű kiegészítő alsó részén a gyászoló nemzet van jelképezve. Az emlékmű stílusa antikizált, anyaga a bástyánál mészkő, az emlékműnél ruszkicai márvány.
A harmadik díjat nyert pályázó művész a főútvonalat megtartva, az emléket programmszerűen helyezte el. A plató nívója ötvenhét méter magas. A hadtestparancsnokság tengelyében és szemben a főhomlokzatával egy panteonszerű épület helyezkedik el, melynek hossza és szélessége huszonegy méter, magassága pedig huszonhét méter. A mélyített részt kettős oszlopok által alátámasztott pergola veszi körül, melyet külső és belső oldalán architektonikusan stilizált monumentális lámpatestek díszítenek. A panteon épületét a magyar szent korona motívumaival díszített kupola koronázza. Belsejében áll a királyné márványszobra, oldalán Rudolf trónörökössel. A szentélyben a királyné körül reliefek alkalmaztattak és a belsőséget egy a kilenc múzsát ábrázoló üvegtető fedi. A panteonnal szemben egy monumentálisan fejlesztett lépcső vezet az Albrecht-út nívójára és a lépcsőzet pilonszerű részein régi magyar lovasok szobrai vannak elhelyezve. Egy alternatív terven a művész javasolta, hogy a hadtestparancsnoksági homlokzat kiképzése helyett egy Erzsébet-Múzeum létesíttes-sék. Az emlék stílusa antikizált, egyéni, anyaga a szentélynél ruskicai márvány, az oszlopfolyosónál és a lépcsőzetnél mészkő, a lovasszoboré és világítótesteké aranyozott bronz,
A pályázati szabályoktól eltérően, amelyekben az országos bizottság, illetve a végrehajtó-bizottság tíz tervpályázatnak a megvételét határozta el, a pályabíróság javasolta, hogy a következő tizenhármat vegyék meg, és pedig: l. Zala György szobrász, Bálint és Jámbor építőművészek terve. 2. Margó Ede és Pongrácz D. Szigfrid szobrászművész terve. 3. Tóth István szobrászművész és Foerk Ernő építőművész terve. 4. Róna József szobrászművész terve. 5. Kolozsvári Szeszák Ferenc és Pásztor János szobrászművészek terve. 6. Füredi Richárd szobrászművész és Lechner Jenő építőművész terve. 7. Körösfői Kriesch Aladár festőművész, Györgyi Dénes építőművész és Sidló Ferenc szobrászművész terve. 8. Menyhért Miklós építőművész és Moiret Ödön szobrászművész terve. 9. Bory Jenő szobrász, okleveles építész terve. 10. Graef Lajos és Reményi József szobrászművész terve. 11. Vas Viktor és Gémes Gindert Péter szobrászművész és Rerrich Béla építőművész terve. 12. Verő László szobrászművész terve. 13. Gyalus László építőművész, Kallós Ede szobrászművész és Ujházy Ignác festőművész terve.
Tekintettel a nagy szellemi munkára és buzgalomra, továbbá a nagy anyagi áldozatra, amellyel a pályázók feladatukat megoldani igyekeztek, Bárczy István polgármester azt indítványozta, hogy a bírálóbizottság az Erzsébet-Emlékmű országos bizottságától kérje az első díjnak húsz-, a másodiknak tizenöt- és a harmadiknak tízezer koronára való felemelését. Kérjék továbbá, hogy Zala és Margó pályatervét hét-hétezer, Róna, Tóth István, Kriesch és Pásztor műveit pedig öt-ötezer koronával jutalmazzák, a többi pályázó pedig a kilenc kiselejtezett terven kívül három-háromezer koronát kapjon. A bizottság tekintetbe vette, hogy nem a pályázó művészeken, hanem a rosszul megválasztott helyen múlt, hogy abszolút becsű munka nem érkezett be s ezért az indítványt a magáévá tette.
Bartholomé Albert és Lagae Jules szobrászművészek külön írásbeli véleményt terjesztettek be az Erzsébet királyné-emlékpályázatra vonatkozóan Forster Gyula báróhoz, a pályabíróság elnökéhez. A külföldi szakértő művészeknek véleménye a következőképen hangzik:
Az Erzsébet királyné dicsőítésére szánt emlék terveinek futólagos megvizsgálása után, figyelmes vizsgálat tárgyává tettük az emléknek szánt helyet. A helyszíni szemléből azt a meggyőződést merítettük, hogy súlyos hibát követtek el. Rendelkezésre állott a budai Várhegy és ott mégis valóságos gödröt teremtettek. A nagyon is kevéssé artisz-tikus építkezéstől körülvett leendő hely egy oldalról sem lenne kedvezően látható, ellenkezően, némely még egészen közeli pontról is majdnem láthatatlan lenne, ami pedig a távolságra eső látképet illeti, például a Duna egyik vagy másik pontjáról, ez elveszne. Visszatérve a terveknek beható tanulmányozására, átértettük azokat a nagy nehézségeket, melyekkel a szerzők találkoztak, akiktől oly feladat megoldását várták, melyet megoldani nem lehet. Megértettük, hogy az általunk már említett inesztétikus építkezés vigasztalan közelségétől megszabadulni óhajtva, arra határozta magát a pályázók többsége, hogy a szobrot kissé nagyon is halottias kápolnába zárják, hol legalább mentve lenne a kellemetlen szomszédoktól, a bérházaktól. De elismerjük a pályázók jelentékeny erőkifejtését és a meghozott nagy pénzáldozatokat és azt az óhajtásunkat fejezzük ki, hogy a pályázókat bőven jutalmazzák érdemeikért és kárpótolják áldozataikért. Ezenfelül határozottan azt a véleményünket fejezzük ki, hogy a pályatervek egyike sem való kivitelre. Egyik sem felelhet meg a javasolt helynek, mert ez a hely sem felelhet meg semmi emléknek. Bármilyen legyen az emelendő emlék, ezen a téren rossz lenne elhelyezése, rossz a környezete, rossz a látképe. Kétségtelen, hogy nem ezt akarja a törvény, midőn a királyné dicsőítésére rendelt emlékről szól és mégis egy-két lépésnyire innen csodálatos hely létezik, melyet nem kell létesíteni, mert úgyszólván a természet adta a budai várbástya keleti oldalán. Az emlék idehelyezve, az általunk jelzett régi bástya térségén felállítva és pázsitos lejtőkön lehúzódással befejeződésre jutva, fák között csodálatos, majdnem egyetlen helyzetben lenne látható Budáról, a hídról és Pestről, íme, a művészek számára csodálatos alkalmak építészet és szobrászat terén. Itt van igazán helye egy dicső emléknek. Bartholomé, Jules Lagae.
Ehhez a véleményhez a bizottság tagjai közül csak Kauser József csatlakozott, azonban -— Hauszmann Alajossal együtt — azon a nézeten van, hogy az emlékművet a bástyán csak akkor lehetne elhelyezni, ha a hadtestparancsnokság épületét lebontanák. Erre pedig egyelőre semmi kilátás sincs. Schulek Frigyes szerint a vár képének mai nyugodtságát nem szabad megbolygatni s ezért nem osztja a külföldiek véleményét. Lajta Béla, Gách István és Horvai János a Margitszigeten való elhelyezést ajánlják. Kertész Róbert sem fogadja el a külföldi szakértők javaslatát. Legjobbnak tartaná, ha a hazai művészek közt eszmei pályázatot hirdetnének, azonban minden korlátozás nélkül. A bizottság többségének véleménye megegyezett abban, hogy az emlékmű a Bartholométől és Lagaetól ajánlott helyen sem juthatna érvényre a háttérül szolgáló hatalmas épületekkel szemben, de viszont a külföldieknek igazuk van abban, hogy a szobrot nem lehet mélyített területen elhelyezni. Forster Gyula báró fontosnak tartja, hogy a bizottság annyi idő multán ne térjen vissza ismét olyan feltételek megoldásához, mint a miniszterelnökség és a hadtestparancsnokság épületének lebontása, mert ezzel csak elodázzák az emlékmű felállítását. Nem tartaná helyesnek, hogy öt szoborpályázat után most eszmei pályázatot hirdessenek az elhelyezésre, holott három pályázatot már erre a helyre irtak ki. Nem szabad lemondani arról, hogy a megoldás a kijelölt helyen is lehetséges s az a nézete, hogy a megoldást a rendelkezésre álló területen kell keresni. Miután az elhelyezésre vonatkozó vélemények igen eltérők, a bizottság nem tesz konkrét javaslatot az országos bizottságnak, hanem csupán a jegyzőkönyvet terjesztik elő, a melyben a különböző javaslatokat részletesen ismertetik.
Az Erzsébet-emlék pályaművének bemutatásával egyidőben Stróbl Alajos szobrásztanár is kiállította a saját Erzsébet-emlékterveit, amelyekkel nem akart résztvenni a pályázaton s éppen azért műtermében, az Epreskertben állította fel. Ő sincs megelégedve a hivatalos elhelyezési tervvel s művét Aczél Béla báró eszméje szerint a Városligeti körönd számára komponálta. Egy másik Erzsébetemlék tervét pedig a Jánoshegyen kívánná elhelyezni.
A Művészetnek e füzetében megtalálja az olvasó az összes díjnyertes pályaművek képét.
