WIDDER FELIX budapesti rajztanár kiállítást rendezett a Könyves Kálmán szalonjában száz képéből márciusban. Widder nyugodt tempera-mentumu, középszeren haladó festő, aki csöndben, visszavonultan dolgozgat s képeiből látszik, hogy kevés ügyet vet a világ folyására. Ugyancsak a Könyves Kálmán szalonjában állította ki Scholtz K. F. Róbert berlini grafikus mintegy kétszáz művét: rézkarcokat, litográfiákat, rajzokat. Rokonszenves, szolid munkák, elmélyedő, kitartó gyakorlat müvei.

A kiállítás grafikai része kevés, de jó anyagot mutat. Augusztin Mariskának erőteljes rézkarcai, Nagy Sándorné poétikus tollrajzai, Karinthy Ada gyengéden stilizált akvarell-rajzai megérdemlik a figyelmet. Maga az akvarell igen erős, sőt szinte jelleget ad a kiállításnak. Undi Mariska egész sorozatot festett a pusztuló Tabánról, Komáromi-Kacz Endréné pedig egy sor nagy virágképet küldött, amelyeken boszorkányos virtuozitással, de egyben valóban festői éllel teremti papírra a sokszínű bokrétákat. A csendéletben, de már az olajtechnika terén van egy nagykészségű riválisa: Bükkerti Mariska. Mindkét művésznő feltűnést keltene e munkákkal bárhol.

A sok kiállítót természetesen nem sorolhatjuk itt fel, csak röviden utalunk néhányukra, mint akik jellegzetesek a kiállításra nézve. A színek élénkségére esik a point Fesztyné Jókai Róza képein, viszont a fanyar, tompa tónusra Schütz Julcsa tájképein, míg Degen Árpádné inkább a hangulatot interpretálja, Pongrácz Sarolta bárónő pedig a dekorativ elemet ; a kontrasztok ereje szólal meg Székács Irén havas képén, a nyugodt előkelőség Olejnik Janka egy figurális vásznán, mozgalmas színfoltok élnek Vörösné Dely Alice vásárképén, mig Sebők Margit gyermekképén e színfoltok a pointillisták értelmében aprózódnak fel. Jól megkapott stúdium Payer Gizelláé (egy sarok-kanapé), ügyes és festői tanulmány Dolányi Ida öreg parasztasszonya. A kiállításból e füzetben talál néhány reprodukciót az olvasó.

ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉHEZ

E ROVAT OLVASÓIHOZ. Régibb magyar művészeinkre vonatkozó adatok százszámra jelentek meg e rovatban oly rendben, ahogy művészi múltunk barátai azokat éppen meglelték s rendelkezésünkre bocsátották. Kérjük azokat, akik ily életrajzi adatokat tudnak az alább felsorolandó magyar művészekről: közöljék velünk. Egyelőre a következő művészekre vonatkozik ez: Koch építész (Frey építész társa). Fehérvári S. illusztrátor. Feigler Ignác és Károly pozsonyi építészek. Fekete Elek és György építészek. Fellner Jakab építész. Fényes László festő. Ferland Keresztély. Feszl József és László. Fessier Leo szobrász. Fialla Antal festő (hol született és mikor?). Fink üvegfestő (1850—60. körül). Fischer Ferenc (budapesti építész). Fodor Jakab (XVII. sz.). Frankl (Fraenkel) Gyula festő. Frey grafikus (1850. körül). Frey szobrász (XVIII. sz.). Friedl Károly festő. Frigyes (Fritzmann) rajzoló. Fruman. Fuchsthaler rézmetsző (+1863.).

FREY LAJOS ARCKÉPE
FÉNYKÉP

Frey Lajos bécsi származású. Bécsben, 1829 január 12-én született. Fiatalon került Budapestre, a szabadságharc idején. A nagy bajai tűzvész után Baja város jórésze az ő tervei szerint épült fel újból, a hatvanas években. Ugyanez időtájt építette József főherceg budai palotáját, valamint az Alagút bejáróját. Frey Baján nősült. Felesége Türr István tábornok nővére, Türr Rozália lett. Nősülése után néhány év múlva Bajáról a fővárosba költözött, s felesége, illetve ennek bátyja, Türr tábornok révén a hatvanas évek nagy politikai mozgalmához is fűzték bizonyos — persze titkolt — szálak. Otthona Türr emigráns barátainak mintegy találkozó szalonjául szolgált. Építményei közül megemlíthetjük a következőket: az Első Magyar Általános Biztosító társaság budapesti háza, a Lónyay-bérház, báró Kochmeister nyaralója a Zugligetben, a Ferenciek bazára. Számos magánházat is épített még, ezeket azonban leszármazol már nem tudják megnevezni. Kassán az ú. n. Schalkházat tervezte, s részt vett a dóm restaurálásának munkájában, amiért a király 1871-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki, s a «Silberne Medaille für Kunst und Wissenschaft» ezüst érmet is megkapta. A Zerge-utcában állt a háza, művészek találkozó helye volt, így Munkácsy Mihály is nem egyszer itt töltötte idejét, ha Budapestre látogatott. Egész kis galériája volt jórészt magyar művekből, ezeknek egy része (Markó, Klimkovics stb.) ma unokái birtokában vannak (Kriegs-A du Emil kath. áldozópap.) Frey Lajos 1876-ban halt meg, kriptája, amely terve szerint készült, a vízivárosi temetőben van.

BATTHYÁNEUM. Szerkeszti és kiadja Gyárfás Tihamér. II. kötet. Brassó, 1913, 168 1., 6 melléklettel. Ennek az értékes publikációnak második kötete főképpen bibliográfiai értekezéseket tartalmaz, de van benne minket is érdeklő tanulmány, meg adat is. Így maga a szerkesztő közli «Régi erdélyi ötvösművek» sorozatának második részét, amelyben ismerteti a besztercei, korondi, gelencei kelyhet, a csiksomlyai talpaskeresztet és a csikszentgyörgyi kincseket. A szerző, aki kiváló specialistája az erdélyi ötvösművészetnek, ismét meggyarapította műtörténetünket néhány fontos adattal. A «Művelődéstörténeti adatok» rovatban adatokat kapunk a gyulafehérvári székesegyház építéséhez és felszereléséhez 1525-ből, 1545-ből, 1717—1720-ból, több mesterember megnevezésével. Freskókról szól néhány más adat, amelyek szerint Marosszentannán, a barcasági Szent-Péteren, Keresztényfalván (Brassóm.) sürgősen restaurálandó > illetve megvédendő falfestmények találhatók. Bethlen Gábor képíróinak sora meggyarapodik Medveczky János nevével, akit a fejedelemnek a munkaközben megbetegedett, név szerint ismeretlen kassai képíró helyébe ajánlanak. Med-veczkyről tudjuk, hogy 1628-ban polgárjogot kapott Kassán s ugyanazon év február 17-én supplicál Spilenberger ellen.

Kérdés most már, mit mondhatunk e kassai szárnyas oltár eredetéről?

A bécsi képtár katalógusa a képeket a XV. század derekára, Semper H. G. az 1465 körüli időre, Kenczler stiláris okokból az 1435. év körüli időre teszi a képek keletkezését. Hiteles adat a képek helyi eredetére nézve nem maradt fenn. A bécsi tábla 1783-ban mindenesetre már Bécsben volt, mert az akkori katalógus már említi. A kassai képek állítólag az Erzsébettemplomból kerültek a püspöki palotába. Eddig a kutatók a bajor-tiroli hegyvidékre gondoltak, mint a képek keletkezési helyére.

Kenczler a képek stiláris sajátosságaiból a cseh iskolára gondol, amely breslaui kapcsolatok révén érvényesíti hatását Kassán is. A szerző biztosra veszi, hogy a képek Kassán készültek, de kutatásai nagyon valószínűvé teszik, hogy a kassai festőiskola s a Breslauban továbbélő cseh iskola közt összefüggés volt. Az érdekes tanulmány értelmében valóban szükséges volna ezt a kutatómunkát tovább folytatni.

1914 április 20-án lejár a Győrffy-Wolff-Fémárűgyár, Erzsébetfalva, kilincs és zárpajzsok terveire hirdetett pályázata. I. díj 250 korona, II. díj 120 korona, III. díj 80 korona.

1914 május 4-ikén lejár a művészi jutalomtárgyakra hirdetett pályázat. A székesfőváros tanügyi hatósága a tanév végén a szorgalmas és jeles előmenetelű elemi iskolai tanulókat eddig jutalomkönyvek adományozásával buzdította és tüntette ki. Azonban a gyermekek esztétikai nevelése szempontjából kívánatosnak látszik, hogy jövőben könyveken kívül oly művészi tárgyak, illetőleg ezeknek reprodukciói is szerepeljenek a jutalomdíjak között, melyek méltók legyenek a főváros hatóságának nemes intenciójához és egyben alkalmasak arra, hogy a gyermek otthonát díszítsék. E célra szolgálhatnak pl. megfelelő kerettel vagy támasztó állvánnyal ellátott plakettek, művészi litográfiák vagy más oly reprodukciók (aquatinta, rézkarc), melyek a művész kezevonását hűen adják vissza. E jutalomtárgyak tervezeteire, illetőleg reprodukció céljaira alkalmas eredeti műalkotásokra az Országos Magyar Iparművészeti Társulat általános nyilvános pályázatot hirdet a következő feltételek mellett: 1. Kívántainak elemi iskolai tanulók jutalmazására való és szobadíszül használható, reprodukcióra alkalmas műtárgyak, illetőleg művészi munkák, ú. m.: plaketták, festmények, rajzok, iparművészeti tervek stb. 2. A művészi alkotás tárgyát (sujet), alakját és méreteit a pályázó szabadon választhatja. Tekintettel kell azonban lennie arra, hogy művészi reprodukciója ne legyen drágább, mint az évvégi vizsgák alkalmával kiosztásra kerülő jutalomkönyvek. Tehát 3-tól 10 koronáig terjedő összeg. 3. Csakis teljesen befejezett, közvetlenül felhasználható művekkel lehet pályázni Plasztikus terveknél gipsz- vagy fémmintákkal, grafikai műveknél pedig eredeti rajzzal, festménnyel vagy ilyennek művészi reprodukciójával. 4. A pályázaton csakis magyar állampolgár vehet részt. 5. A pályázat titkos, ennélfogva minden pályázó lássa el a művét jeligével s csatolja hozzá ugyanazzal a jeligével zárt borítékban nevét és lakásának címét. 6. A pályaműveket 1914. évi május hó 4-ikének déli 12 órájáig kell beküldeni az Országos Magyar Iparművészeti Társulat igazgatóságához (IX., Üllői-út 33—37.). 7. A pályázat feltételeinek mindenben megfelelő pályaművek díjazására az Országos Magyar Iparművészeti Társulat hat 150 koronás díjat, összesen tehát 900 koronát tűz ki. A díjjal jutalmazott pályázók pályadíjat nyert művük és annak sokszorosítási joga felett szabadon rendelkeznek. A társulat ezért külön-külön fogja megváltani -ama művek sokszorosítási jogát, amelyeket a jelzett célra alkalmasaknak tart. A sokszorosítási jog átengedéseért fizetendő ősz-szeg minden egyes esetben külön-külön megegyezés tárgya lesz. 8. A pályázatot az Országos Magyar Iparművészeti Társulat állandó bírálóbizottsága dönti el. 9. A díjazott és megvásárolt tervek tulajdon- és korlátlan sokszorosítási joga az Országos Magyar Iparművészeti Társulatot illeti meg 10. Valamennyi pályaművet a döntés után a társulat legalább 8 napig kiállítja az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumban. 11. A nem díjazott s meg nem vásárolt pályaműveket a kiállítás után legkésőbb 30 napon belül el kell vitetni, mert ezen időn túl a társulat értük felelősséget nem vállal.

1914 május 20-án lejár a váci Vásártér szabályozására hirdetett pályázat. Vác város tanácsa a Vásártér és ezzel kapcsolatos területeknek szabályozási és felosztási terveinek beszerzése céljából tervpályázatot hirdet. A pályaművek jeligés levéllel ellátva Vác város polgármesteri hivatalához nyújtandók be.

1914 június 2-án lejár két művészi pályázat, amelyeket az Országos Magyar Iparművészeti Társulat a Sz. Lukács-gyógyfürdő igazgatóságának megbízásából hirdet: I. Pályázat művészi jelképes rajzra. 1. Tervezzenek művészi jelképes rajzot, mely alkalmas legyen arra, hogy a budapesti Sz. Lakács-gyógyfürdő tulajdona-ban levő tárgyakon és a vállalat által forgalomba hozott nyomtatványokon alkalmazva, a fürdő gyógyító hatását szembeötlően és megkapóan fejezze ki. 2. A jelképes rajznak tárgyát, alakját, felírását a tervező szabadon választhatja. Úgyszintén tőle függ, hogy rajzát milyen teknikával (egy- vagy többszínű, toll- vagy ecsetrajz) készíti. 3. Csak teljesen befejezett, gondosan kidolgozott tervekkel lehet pályázni. 4. A pályázat föltételeinek és a jogos művészi igényeknek megfelelő legkiválóbb pályaművek díjazására a Sz. Lukács-fürdő igazgatósága három pályadíjat tűz ki, és pedig: I. díj 200 korona, II. díj 120 korona, III. díj 80 korona. Emellett fenntartja a jogot magának, hogy a három pályadíj kiadása esetén a pályázó rajzok bármelyikét 60 - 60 koronáért megvásárolhassa. II. Pályázat művészi arkitektónikus felvételekre. 1. Rajzoljanak vagy fessenek olyan művészi színes képeket, amelyek a Sz. Lukács-gyógyfürdőt és annak részleteit megkapóan ábrázolják és alkalmasak legyenek arra, hogy a vállalat igazgatósága azokat prospektusokban, levelezőlapokon és egyéb a fürdőre vonatkozó nyomtatványokon reprodukálhassa. 2. A képek készítésénél használt teknikát (akvarell, olajfestmény, tempera, guache, pasztell, színes kréta stb.) a pályázó a cél szemmeltartásával szabadon választhatja. A képek alakja a levelezőlapok méretei (9x14) arányának feleljen meg, hogy reprodukció esetén a levelezőlapok hátsó oldalának egész területét betöltsék. Álló vagy fekvő formátum egyaránt alkalmazható. Minthogy a pályázatot hirdető igazgatóság elsősorban egy hat lapból álló sorozatot akar beszerezni, kívánatos, hogy a pályázók különböző szempontból fölvett és a fürdőnek több jellemző részét ábrázoló képeket készítsenek. Célszerű, ha a pályázók a rajzuk megkezdése előtt a fürdő igazgatóságát fölkeresik, mely készséggel szolgál útbaigazítással. 3. A pályázat föltételeinek és a jogos művészi igényeknek legmegfelelőbb hat pályamű díjazására a Sz. Lukács-gyógyfürda igazgatósága hat 300 koronás pályadíjat, összesen tehát 1800 koronát tűz ki. Emellett fenntartja magának a jogot, hogy ezenkívül a pályázó művek bármelyikét 150—150 koronáért megvásárolhassa. Mindkét pályázatra vonatkozó határozatok. 1. A pályázaton csakis magyar állampolgár vehet részt. 2. A pályázat titkos ; ennélfogva minden pályázó lássa el pályaművét jeligével és csatolja ugyanazzal a jeligével ellátott zárt borítékban nevét és lakásának címét. 3. A pályaműveket 1914 évi június hó 2-án déli 12 órájáig kell beküldeni az Országos Magyar Iparművészeti Társulat igazgatóságának (Budapest, IX., Üllői-út 33—37). 4. A pályázatot öttagú bírálóbizottság dönti el, melynek elnökét és két tagját az Országos Magyar Iparművészeti Társulat, két tagját pedig a pályázatot hirdető vállalat igazgatósága küldi ki. 5. A díjazott és megvásárolt teivek tulajdon- és sokszorosítási joga felett a Sz. Lukács-gyógyfürdő igazgatósága korlátlanul rendelkezik. 6. Valamennyi pályaművet a pályabíróság döntése után a társulat legalább 8 napig kiállítja az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumban. 7. A meg nem vásárolt pályaműveket a kiállítás után legkésőbb 30 napon belül el kell vitetni, mert ezen időn túl a társulat nem vállal értük felelősséget.

1914 június 30-án lejár a lidói villák tervpályázata. A veneziai szálloda-társaság a Lidón, Venezia mellett építendő villákra tervpályázatot írt ki. A 3 legjobb pályamű 12.000, 8000, illetve 5000 lírával fog díjaztatni. Bővebb felvilágosítás «Compagnie Italienne des Grand Hotels in Venezia» címen szerezhető.

1914 július 15-én lejár a Helsingfors város tanácsa által tengeri kikötő tervére hirdetett pályázat. Díjak: 7000, 4000 és 2000 korona.

1914 szept. 1. lejár a Boros Béni szobor pályázata. Első díj a megbízás, II. díj 1500, III. díj 1000 K. Bővebb felvilágosítást a Műcsarnok titkári hivatala ad.

1914 szept. 30. lejár az Erzsébet-emlékmű pályázata.. Pályadíjak összege 60.000 K, melyből a legalkalmasabb pályaművek 300 K-tól 6000 K-ig emelkedő díjakkal jutalmaztatnak.