MODERN ANGOL RÉZKARCOLÓK
A Szépművészeti Múzeum grafikai osztálya páratlanul álló angol rézkarcgyüjteményéből 168 darabot állított ki, az utolsó huszonöt év termelésének színét-javát. Valami hűvös előkelőség ömlik el e kiállításon; a fekete-fehér lapok halkan sorakoznak egymás mellé ; egyetlen éles hang, egyetlen szinészies gesztus sem töri meg nemes nyugalmukat. Ingerlő témák hajszolása távol van e lapoktól, melyek feladatukat tisztára az artisztikumban keresik. Zárkozottságuk csak az előtt olvad el, aki szerető fogékonysággal és komoly elmélyedéssel szemléli őket. De ennek azután kitárják egész gazdagságukat, érzésük és hangulatuk mély hullámzását, természet-szemléletük friss közvetlenségét, előadásuk művészi tökéletességét.
A rézkarc művészetének Rembrandt a megalapítója. Vannak ugyan előzői már a XVI. század kezdetétől fogva, de ő volt az, aki a technika belső tulajdonságait felismerve, intuitiv genialitással és tudatos kereséssel a rézkarc műfajának első remekeit alkotta. A fametszet s a rézmetszet vonalas és plasztikai jellegével szemben a maratott rézlapban látta meg azt a médiumot, mely a fehér-fekete határain belül a festői felfogásnak legjobb kifejezője. Több mint 300 lapból álló rézkarc-oeuvreje szinte kimeríteni látszik az összes lehetőségeket, a tollrajzszerű vázlattól a foltokban szerkesztett képszerű kompozíciókig, a simára törölt lemez puritán levonásaitól a kent, tónusos nyomatokig. A maratás és a nyomás minden csinját-binját ismeri és alkalmazza ; felfedezi a rajztalanul hagyott papirfelületek fontosságát a rézkarc ökonómiájában, s különös gonddal választja ki a papirt, melyen lemeze a legjobban érvényesül. A rézkarcznak kánonjait teremti meg, melyek mindmáig mintaképül szolgálhatnak.
A XIX. század a kőnyomásban s a tónusos fametszetben új grafikai teknikákat talál s elsősorban ezeket műveli. De nem hanyagolja el a rézkarcot sem. sőt bizonyos tekintetben tovább is fejleszti. A francia Meryon Rembrandt kusza, szabad vonalait szigorúbbra és szabályosabbra vonva, megalkotja az architektorikus rézkarc alfaját. Rembrandt gazdagságából az épülettéma hiányzik ; Meryon remekműveit mind a régi Paris és Rouen épületeiről készítette. A romantika világfelfogása kellett hozzá, hogy a táj s az ember mellett az épület mint egyenrangú művészi téma szerepelhessen.
A következő generáció embere Whistler, aki az impresszionizmus számára, alakítja át a rézkarc nyelvét. Rembrandt vonalgazdagságát a minimumra szállítja le; a nyomatlan papírfelület túlsúlya adja meg lapjainak napfényes, levegős könnyedségét.
Rembrandt, Meryon, Whistler — e három művész eredményein épült fel napjaink rézkarcművészete.
A mai rézkarc igazi hazája Anglia. Egész sor jeles művész foglalkozik ott vele s egy finom ízlésű közönség váltja magához rögtön minden sikerült alkotását. Az érdeklődés középpontjában Cameron és Bone állanak, kétségtelenül a két legkiválóbb tehetség és müveiket különösen gazdag sorozatban mutatja be a Szépművészeti Múzeum kiállítása.
David Young Cameron 1865-ben született Glasgowban. 1888-ban próbálkozik meg először a rézkarccal s 1890-ben megjelent Clyde-seriese már jelentékeny készségről s a felfogás érdekes egyéni voltáról tanúskodik. Meryon és Whystler hatása sokszor kézzelfogható műveiben, de e hatások csakhamar beleolvadnak érdekes egyéniségébe. Az architektúra s a tájkép a főté-mája ; figurális müvei gyengébbek s ritkábbak. Nagy fény- és árnytömegek ellentéteiből szerkeszti kompozícióit ; a részleteket mindinkább elhagyja ; egyszerűségre s nagystilüségre törekszik. A természetnek nem leírója, hanem költői kedélyű bámulója. Törekvéseinek legtökéletesebb kifejezői A Yorki székesegyház nagy üvegablaka (34. sz.) és A Tay folyó (49. sz.) c. pompás lapok.
Tíz évvel későbben lépett fel Muirhead Bone, a második nagy talentum, melyet az újabb angol grafika Skóciának köszönhet. 1876-ban született Partickban, Glasgow külvárosában. Építésznek készült s ez meglátszik rajza rendkívüli szabatosságán. Ép oly biztos kézzel ábrázolja, az emberi alakot, az épületek monumentalitását és az épületállványok labirintusát, mint a szabad természet rejtett szépségeit. Megfigyelésének páratlan élessége s éleslátásának gondos részletezése némiképpen Cameron ellenlábasává teszik. E különbség teknikájukban is megnyilatkozik ; Cameron a maratott lemez mestere ; Bone csaknem kivétel nélkül száraz tűvel karcolta lapjait. Művészetének kitűnő példái Az ely-i székesegyház (74. sz.). Nagy építőállvány a Charing Cross pályaudvaron (79. sz.) s az itt közölt Építkezés (77. sz.).
A skótok közé tartozik William Strang is, ki azonban más irányban, főleg mesterének Legrosnak nyomdokain halad. Szorgalmas és értékes, azonban gyakran egyenlőtlen művész.
A legutolsó években tűntek fel végre Lumsden és Mac Bey, az előbbinek egy jeles lapját reprodukcióban közöljük.
A skótokon kívül az amerikai származású művészek játszanak a modern angol rézkarc fejlődésében nagy szerepet. Első helyen említendő Whistler hű csatlósa, Joseph Pennell, ki a gyártelepek s a nagyvárosok érdekes képeit rögzíti meg Whistlértől ellesett teknikával ; ke-vésbbé népszerű, de eredetibb és költőibb nála Mac Laughlan, az olasz tájak s a svájci havasok újszerű ábrázolója. Rendkívüli biztosságával és szabatosságával válik ki Webster.
A kisméretű lapok ez intim művelőivel s általában az angol rézkarc hagyományaival ellentétben áll Frank Brangwyn, a nagyterjedelmű, festői hatású, de sokszor zavaros cinkmaratások európaszerte ismert merész alkotója.
A kiállítás 168 lapja olyan képet nyújt az angol rézkarc mai színvonaláról és törekvéseiről, melynél teljesebbet a kontinens, sőt Anglia egyetlen múzeuma sem mutathat be közönségének.
Angol rézkarcgyűjteményünk e tökéletességét a Szépművészeti Múzeum céltudatos gyűjtésén kívül főleg Bäcker Béla úrnak köszönhetjük, ki a vérbeli amateur szenvedélyével s finom érzékével évek során át összegyűjtött kollekcióját a múzeumnak önköltségen átengedve, követendő példáját adta annak, hogy a gyűjtés önző öröme mily szépen egyeztethető össze a köz irányában köteles önzetlenséggel.
MELLER SIMON
