Zebegényi nyaralójában meghalt május 30-án Rauscher Lajos, a sokoldalú, általános tiszteletnek örvendő művész, a kitűnő grafikus, jeles építész, iparművész, festő, rajzoló és tanár. Ily sokféle művészi technikát művelvén, az ember azt hihetne, hogy az egyik fejlesztése csak a másiknak elhanyagolásával lehetséges ; Rauscher kezén egyik éltette a másikat vagy legalább is az egyik alapokat és ötleteket adott a másik számára. Amikor 1869-ben olajfestményt készített Rothenburg architektúrájáról: a tanulmányozó építész a leendő grafikus számára végzett tanulmányt, mint ahogy azt grafikai oeuvrejében az 1903-ban készült gyönyörű lap mutatja. Rauscher tervezte a Mintarajziskolának Andrássy-út 71. sz. házát, amelyben egyben az iparművészetnek lett tanárává, így forradt össze életében ez a sokféle művészeti technika egyetlen egységgé s legfeljebb arról lehet szó, hogy élete második szakaszában talán inkább a grafika érdekelte, mint az építészet, ennek az érdeklődésnek is meglett a maga gyümölcse, egy máig még titokban tartott, de biztos helyen írásban deponált új, meglepő technikai eljárása a rézmaratásnak, amelylyel többféle tónus egyszerre érhető el.

Rauscher, amidőn oly örömmel és behatóan adta át magát a grafikának, új technikával is gyarapította azt s ezzel a grafika történetében maradandó helyet biztosított magának.

Rauscher Lajos bő életrajzát, művészeti fejlődését, fontosabb műveit ismertette már a «Művészet» az 1910. évfolyamban, amidőn egy egész sor szebbnél szebb munkáját közöltük. Így csak összefoglalva adjuk most közre élete, fejlődése menetét abból a szomorú alkalomból, hogy munkásságát örökre megakasztotta a halál.

Rauscher Lajos született 1845. deczember hó 15-én Stuttgartban. A reálgimnáziumot és a műegyetemet szülővárosában végezte. 1866-ban a poroszok elleni hadjáratot mint önkéntes zászlós a VI. számú württenbergi vadászzászlóaljban harcolta végig. Könnyebben meg is sebesült. A hadjárat után Münchenben folytatott több éven át művészi tanulmányokat. Tanárai voltak. Kurtz és Leins, idősebb barátai, kik művészetére jótékonyan hatottak, a Closs testvérek és Gnauth Adolf.

Hosszabb tanulmányokat tett Német-, Olasz -Görög- és Törökországban. 1871-ben Budapestre költözött testvére bíztatására s itt építészeti, iparművészeti tervezéssel és festészettel foglalkozott. 1873-ban a Képzőművészeti Főiskolához (akkor még Mintarajziskola és Rajztanárképző) az ornamentika tanárává neveztetvén ki, kiváló tanártársaival együtt, az iskola keretén túl messze kiható tevékenységet fejtett ki. A 70-es évek végén megnősült s nemcsak hivatala de családja révén is magyarrá válva, művészi kultúránk megalapozásában jelentékeny szerepet töltött be. 1874 — 76-ban a Képzőművészeti Főiskola épületének tervét készítette el beleértve annak külső és belső dekorációját, az igazgatói fogadóterem bútorzatát. Azonkívül Toldi Ferencz síremlékének tervét. Ugyanez időben, a 70-es években készültek Budapest pályanyertes városrendezési tervei. 1880-ban készítette el a M. Á. V. nyugdíjintézete köröndtéri palotájának külső sgraffitto díszítését, mely műalkotás figurális részét barátja Székely Bertalan oldotta meg. E munka kivitelénél tanítványainak is juttatott szerepet. Ugyanezen évben készítette a magyar szent koronáról az első hiteles felvételeket.

A nyolcvanas években mint iparművészeti tervező-, aquarellfestő és illusztrátor működik s ez utóbbi tevékenységével kapcsolatban a művészi grafikával kezd foglalkozni. 1881-től az iparművészeti iskola szervezésében és művészi irányításában több éven át tevékenykedett. Ez évben Romer Floris és Zichy, majd később az Ybl emlékalbum tervezetét készítette el Ez utóbbinak tábláját tervezte, lapjainak dekorativ diszét és az összes aquarelleket ő festette. 1884-ben a kir. József műegyetem rajzi tanszékének ny. rendes tanárává nevezték ki, az általa újjászervezett tanszék keretében az «ékítménytan», a «vizfestés, a grafikai gyakorlatok» cimű előadásokat vette fel és máig megtartotta. 1882-ben a Selmecbányái erdészeti akadémia épületére szánt sgraffitto és egyéb dekorativ tervekkel volt elfoglalva, továbbá a régi egyetem, a Tudományos Akadémia nagy termeinek díszítésével is. 1884-ben az ötvösműkiállitás katalógusát egyedül, a magyar ötvösművészet remekeiről szóló kiadvány illusztrációit tanítványaival készítette. 1885-ben festette a főváros megbízásából Budapest ezidőbeli állapotát feltüntető nagyméretű látképét- Ugyanezt a tárgyat tanítványai segítségével az 1896-ik évi kiállításra ismét elkészítette. Simor biboros érsek jubileumára felajánlott pásztorbot tervezete 1886-ból tőle ered. 1888-ban tervezte a Tisza Lajos albumot. 1890-ben a Műbarátok Egyesülete és magánosok számára, készített apróbb iparművészeti tervezeteket. 1892-ben a koronázás 25-ik évfordulójára a székesfővárosnak diszfeliratához az aranytáblák tervét és a belső lapok rajzait úgymint 1894-ben Jókai díszpolgári oklevelének aranykeretét ő tervezte. Az orsz. miilen, kiállítás díszokleveleit ő rajzolta Lotz Károllyal együtt. 1899-ben az országházról több nagy aquarellt festett. A 80-as évek közepétől máig számos rézkarcot, aquatintát stb. készített, hazai motívumokat, jelesen Budapestet ss környékét örökítve meg. Már e tevékenységével kapcsolatos az illusztrátori tevékenysége. Közreműködött az első Petőfikiadás illusztrálásában, nemkülönben az Osztrák Magyar Monarchia írásban és Képben című munkába is számos épület és városképet rajzolt.

A legutóbbi időkig az általa felfedezett művészi sokszorosítási eljárások leírását tartalmazó mű sajtó alá rendezésével foglalkozott, amely hivatva van a művészi grafika terén korszakot alkotni. Mint grafikus a külföldön is kiváló hírnévnek örvendett. Ezen sokoldalú művészi és tanári tevékenységét az általános és szakkiállításokon számos dijjal, kitüntetésekkel, jury tagsággal méltányolták itthon és a külföldön is. Több ízben való királyi elismerésen kívül 1910-ben udvari tanácsosi címet nyert. Tagja volt az Orsz. Képzőművészeti és Közoktatásügyi Tanácsnak, a Szerzői jogi és a Rajztanárvizsgáló Bizottságnak, kültagja a Magy. Tud. Akadémia archeológiái bizottságának, a Grafikusok Országos Egyesületének pedig tiszteletbeli elnöke volt.

Utolsó másfél év alatt hosszasabban betegeskedett, de állapota Voloscából való visszatérése után fordult az utolsó hetekben válságosra. Május hó 30-án délután 1/24 órakor szeretett övéi körében csendesen hunyt el zebegényi nyaralójában. Halálát fenkölt lelkű özvegyén, Mihalovich Lujzán kívül, kivel a legboldogabb házasságban élt, négy leánygyermeke és fia siratják, egyik leánya dr. Bresztovszky Béla műegyetemi tanár neje, két leánya pedig tehetséggel foglalkozik az iparművészettel és festészettel.