A KASSAI DÓM ÉS A SZENT MIHÁLY KÁPOLNA
A ránk maradt gótikus templomok sorában a kassai dóm a legkiválóbb s a szent Mihály kápolna ugyanitt a legérdekesebb emlékünk. Mind a két épülettel irodalmunk nem egyszer foglalkozott. Henszlmann Imre müvészettörténetírásunk úttörő mestere már 1846-ban kimerítő monográfiát szentelt szülővárosa e két érdekes emlékének. S minthogy művészettörténetíróink közül jóformán ő volt az egyetlen, aki a kassai szent Erzsébet templomot átalakítása és újjáépítése előtt behatóan tanulmányozhatta, a régi dóm művészeti értékelésére vonatkozólag munkája még ma, hetven év múltán sem avult el s a dóm művészettörténelmi jelentőségének megállapításánál ugyancsak megbízható kalauzunk. «Kassa városának ó-német stilű templomai» című munkájának megjelenése után tíz évvel ösmerkedett meg Henszlmann a brainei szent Yved templom alaprajzával, amely a kassai dóméval feltűnő rokonságot mutat. Két évvel azután adta ki Lassus a francia Villard de Honnecourt vázlatkönyvét, aki a tatárjárás után Magyarországon járt s a reimsi székesegyház mintájára a szentélyében a kassaihoz hasonló elrendezésű cambray-i Notre-Dame egyik építésze volt. Ezek az alaprajzi analógiák, amelyekkel a Kassára és egykori plébánia-templomára vonatkozó történelmi adatokat nem sikerült összeegyeztetnie, megzavarták Henszlmann világos okfejtését, amely első monográfiáját jellemzi s olyan kalandos teóriákba sodorták, amelyekből haláláig sem tudott kibontakozni. Alighanem ez az oka annak, hogy a dóm részletes monográfiáját, amelyet élete főművének szánt, nem írta meg. S a tudákosságon kívül. amely restaurálása alkalmából eredeti alakjából kiforgatta, a Villard de Honnecourt magyarországi működésével kapcsolatos elméletek hatásának tulajdoníthatjuk leginkább, hogy a kassai dóm építésének problémája annál inkább bonyolódik, minél többen szólnak hozzá. A kassai dóm részletes monográfiájának megírására, amelyet Henszlmann, majd utána Czobor tervezett, a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából Mihalik József vállalkozott. A nagy mű első része, amely páratlan szorgalommal és lelkiismeretes gonddal foglalja össze a dóm külső történetére vonatkozó adatokat, 1912-ben jelent meg. Kevéssel ezután, a Mérnök és Építész Egylet Közlönyének 1913. évfolyamában megszólalt Sztehló Ottó. a Műemlékek Országos Bizottságának építésze, aki a dóm restaurálása idején Steindl jobb keze volt s ma már alighanem az egyetlen szakember, aki «még hallgatta a kassai kövek régi beszédjét.» Mihalik, aki a dóm tervét Villard de Honnecourtnak tulajdonítja, IX. Bonifác pápa 1402-ben kelt bulláját, amelyben az egykor leégett s újjáépített, de még be nem fejezett szent Erzsébet templomról van szó, úgy magyarázza, hogy ez még a régi kisebb templomra vonatkozik, amely a XIII században, a mai helyén épült. A nagy templomot szerinte csak a XV. század elején kezdték építeni s belseje a század dereka táján nagyjában készen volt. Sztehló a nagy templom építésének idejét szinte kőről-kőre haladva sok valószinűséggel száz évre szabja meg ; de a város számadáskönyveinek egyik helytelenül értelmezett adata alapján, ennek a száz esztendőnek idejét igen kézzel fogható argumentumok ellenére tévesen határozza meg. A csonkán ránk maradt városi számadásobban 1431-ből egy följegyzés arról szól, hogy a város kő töréseért 1151 forintot fizetett s 160 szekér követ fuvaroztatott be. A templomon kívül akkor a város falaihoz bástyákat is építettek. Bizonyos, hogy ennyi kő pusztán a dóm építéséhez sem lett volna elég s minthogy az 1431 előtti időből a számadások elvesztek s 1488-ig, ameddig ránk maradtak, hasonló kőszállítmányokról nem esik szó, a 160 szekérnyi kő egy része alighanem már a dóm hármas hajójának a befejezésére volt szükséges, ami 1440 előtt, amikor Giskra hadai szálljak meg s szipolyozzák évekig a várost, bizonyára meg is történt. Hogy a szentélyt Zsigmond király korában boltozták be. ennek a. boltsüvegeire festett kettős címer a bizonysága, amely már heraldikai formájánál fogva sem kerülhetett oda száz évvel később, amint Sztehló hiszi. Ha, mint szerinte, a templomot csak a XVI. század második tizedében fejezték be, hol tartották volna az óriási főoltárt, amely a számadáskönyvek bizonysága szerint 1477-ben készen s minden bizonnyal mai helyén állott és mi célja lett volna az Európa-szerte szinte páratlan művészetű szentségház megrendelésének, amelyhez István mester alighanem már 1460 — 1462-ben fogott hozza? S ha 1440-ben az újonnan épülőn belül egy ideig használt régi templom még áll, mi értelme lett volna, hogy a déli kapu belső nyílása fölé rójják az V. László születésére vonatkozó feliratot, amelyben a kassaiak a posthumus királyfit trónörökösnek ismerték el? Bármily sok technikai fogyatkozás jellemezte a kassai dómot, elsősorban hosszúra nyúló építése miatt, a logika elemi szabályai ellen mesterei, mint általában a régi építészek, itt sem vétettek. Sztehlónak az építkezés sorrendjére való megállapításai azonban nem egy esetben feltűnően megegyeznek Henszlmann ide vágó fejtegetéseivel s minthogy a történelmi adatok inkább vágnak össze az utóbbi formai megállapításaival, kronológiai szempontból még ma is művészettörténetünk úttörő mesterének 1846-ban megjelent fejtegetéseit kell mértékadóknak tartanunk. Ha ezekkel még Mihaliknak a város történetére vonatkozó adatait is egybevetjük, megközelítőleg sikerülni fog megfejtenünk a kassai dóm titkát.
Kassa város múltja nem igen nyúlik vissza a XIII. századnál régibb időbe. Először IV. Béla 1249-ben kelt oklevelében emliti amelyben az újvármegyei Szinát ugyanazokkal a szabadalmakkal ruházta föl, mint amelyekkel az akkor szintén királyi falunak nevezett Kassáéi. Ezek a szabadalmak aligha vonatkoztak egyébre, mint a szabad pap- és bíróválasztásra, amivel nálunk az Árpádok korában minden külföldi telepesektől alarpított község dicsekedett. Maga Kassa azonban, amelynek neve a régi felsőnémet s legelőt jelentő Kassuah szóból ered, még igen primitiv viszonyok közt élő parasztközség volt városi szabadalmak és intézmények nélkül. Alig hihető ilyformán, hogy mikor maga a község is két részből Alsó- és Felső- Kassából állott, az előbbiben, amelyből a mai Kassa fejlődött, már a XIII. században egyszerre két ilyen templom épült volna, mint aminő a szent Mihály kápolna és az első egy- vagy kéthajós plébánia templom, amely a mai dóm helyén állott. Nagyon csalódnak azok, akik azt hiszik, hogy a külföldi telepesek Magyarországon a községek alapítását monumentális templomok építésével kezdték meg, holott előbb őserdőket kellet kiirtaniuk, hogy földmlveléshez foghassanak, amelynek fejlődésével fokozatosan aztán a mesterségek is mind nagyobb számmal találtak mivelőkre. Királyaink, főuraink istápolása révén, már a XIII. században is épültek nálunk gótikus stilű monumentális templomok. Ezek sorát a horvát-szlavonországi Tapolcza (Topuszkó) cisztercita temploma nyitja meg, II. Endre királyunk alapítása, amely 1210 körül épült. 1255-ben kezdték el a budavári Nagyboldogasszony templom építését, csarnoktemplom alakjában, amelyet ugyanitt a magyarok Magdolna egyházának és a dominikánus templomnak az alapítása megelőzött. A tatárjárás után kezdhették el az egri székesegyház újjáépítését, amely egyetlen köteges pillérétől s néhány töredékétől eltekintve nyom nélkül elenyészett, de Ipolyi kutatásai szerint a legnagyobb szabású gótikus dómok egyike volt hazánkban. Ennek a vár falára könyöklő szentélyét Perényi Péter a XVI. században bástyának alakította át s nagy a gyanúm, hogy a mellékhajók sugár kápolnáinak koszorújából erősen kiugró szentélyü kassai dóm alaprajzában az egri székesegyházat utánozták, amelynek megyéjébe akkor Kassa városa is tartozott. S ha Villard de Honnecourt tervezett nálunk a cambray-i dóm mintájárára templomot, ez csak az egri vagy más elenyé-zett székesegyházunk lehetett s a mester hatása a kassai dóm elrendezésére csak közvetett volt. Kassa falusi állapotából csak a XIV. század vége felé kezdett kibontakozni, s addig bizonyára beérte a régi plébánia templommal, amely Sztehló sejtelme szerint ugyanezen a helyen már a második templom volt. A talán még románkori régi kis templom helyén az első gótikus templomot a kassaiak a szent Mihály kápolnával egy időben emelték. Erre vall a dóm restaurálása folyamán kiásott talapzati párkányának a kápolnáéval egyforma tagoltsága s maradványainak az utóbbiéval egyazon anyaga és technikája. A szent Mihály kápolnáról eddigi ismertetői azt tartják, hogy 1260 körül épült, amire vonatkozólag azonban kézzel fogható adatunk nincsen. Az eredeti szerkezetével szinte Európaszerte páratlan kis épület titkával talán szintén úgy jövünk leginkább tisztába, ha a város XIII—XIV századbeli történetére vetünk egy pillantást. 1283-ban Márton pápának Henszlmanntól először közölt oklevele szerint Kassán már régtől fogva volt egy ispotálylyal kapcsolatos szent Erzsébet templom, amelyet akkor a székesfehérvári johannita rendház kommendátora és rendtársai el akartak a kassaiaktól vitatni, ezek azonban a sarkukra álltak és megvédtek jogaikat. Minthogy ispotályra valló alapfalaknak a mai dóm tájékán nyomuk sem maradt, kérdés, a mostani helyén állott-e a XIII. századbeli szent Erzsébet templom? 1292-ben a kassaiak megváltják az egri káptalannal szemben dézsmájukat, ami jelentős gyarapodásuknak a jele. Ugyanerre vall színvallásuk, amelylyel a III. Endre halálát követő párttusákban kezdetben Csák Máté oldalára, állnak. Ennek ugyan hamar isszák meg a levét. Róbert Károly 1308-ban megfosztja a községet szabadalmaitól és Omode nádornak adományozza, aki itt alighanem sietett berendezkedni s birtokainak akkor minden bizonynyal legtekintélyesebb községében elsőbben templomalapítással dokumentálja földesúri jogait. A szent Mihály kápolna szerkezetének titkát ebből a történelmi adatból kiindulva fejthetjük meg a legtöbb valószínűséggel. A kápolna ha arányaiban nem is, méreteiben csaknem egyforma a mai dóm helyén állott templom szentélyével s szerkezetéből nyilvánvaló, hogy eredetileg szintén templomszentélynek épült. Alig hihető, hogy a kassaiak egyszerre két s szinte egyforma templomot építettek volna egymás mellett. Annál inkább valószínű, hogy az új füldesúr és a renitens község egymással versenyezve s egy időben építi templomát. 1311 őszén aztán, amikor Omode nádor avégből jön ide, hogy új birtokába ünnepélyesen beiktassák, a kassaiak több társával együtt megölik. Omode fiai Csák Máté pártján vannak s Róbert Károlyt a kassaiak is segítik, amikor ellenük indul és 1312-ben a fozgonyi síkon döntő győzelmet arat. A kassaiak segítségük fejében visszanyerik szabadalmaikat s diadalmasan építik tovább új plébánia-templomukat, miközben az ezzel szomszédos épület a szentély diadalívénél félben maradt. S alighanem csak egy emberöltő elmultával, amikor már a gyilkosság is feledésbe merült, falazzák el a félben maradt templom szentélyének diadalívét, alakítják így át az épületet temetői kápolnává. Inkább az adott helyzet logikus kihasználása, mint genialitása vezeti rá az átalakító mestert arra a sajátságos megoldásra, amelylyel a diadalív gádorfalára és a kápolna első keresztboltozatának hevederívére falazott s elül tá-masztóívek közé foglalt lebegő toronynyal a homlokzatot betetőzi s ezt a kápolna belsejének még szinte XIII. századi jellegű elemeivel szemben a XIV. század derekára valló ékítményekkel disziti. A kapu ormát kitöltő szent Mihály naiv felfogású alakja parókaszerű hajával, ingének redözésével szintén erre az időre vall s nem a XIII. századra, amint azt régebbi tekintélyeink véleményére támaszkodva hittük. Felsőmagyarország többi plébánia templomai, így Lőcsén és Eperjesen, eredetileg szintén egyhajós templomok voltak, amelyek egy részét a XIV. század folyamán újonnan megkezdett három hajós plébánia templomok építésénél is megtartották. Felsőmagyarországi versenytársaival szemben a XIV. században főleg virágzó takácsmestersége révén, de legkedvezőbb fekvésénél fogva is Kassa városa vergődik elsőségre s mihelyt erre alkalom nyilik, oly nagyszabású templom építésére vállalkozik, aminőről többi felvidéki városaink nem is álmodnak. Polgárai tisztában vannak azzal, hogy szinte kizárólag a maguk erejére utalva, templomuk építése sokáig fog tartani s azért a nem is oly régen épült kisebb templomot 1378 körül történt leégése után jókarba hozzák és tovább használják s falai körül vetik meg az új nagy templom alapjait. Az eddig felsorolt adatok magukban is eléggé bizonyítják, hogy Villard de Honnecourt a XIII. században a királyi falunak aligha rajzolhatott ilyen nagyszabású tervet s ha rajzolt volna is, alig hihető hogy a sok tűzvész és egyéb viszontagság után a kassaiak ezt szinte másfél századon át megőrizték volna, amikor ez alatt IV. Bélától nyert szabadalomlevelük is elkallódott. Több mint valószínű, hogy valamelyik elenyészett magyarországi székesegyház terve szolgált a kassaiak nagy templomának mintául s építése, ha IX. Bonifacius pápa 1402-ben kelt bulláját nem magyarázzuk túlságosan, 1380 körül kezdődött. A bulla, amelyet a Monumenta Vaticana nyomán Mihalik is közöl, «az egykor leégett s az ott lakó keresztényektől újból épített, de még be nem fejezett» templom javára szólítja föl búcsú kapcsán adakozásra a híveket. Hogy honnan kerültek ki a templom építésének vezető és kőfaragó mesterei, erről nálunk már szintén sok vita folyt. A kassai dóm legtöbb ismertetője úgy kezeli tárgyát, mintha a szent Erzsébet templomához fogható művészetű alkotás a XIV—XV. század folyamán nálunk nem is épült volna s hol francia, hol német mestereket emleget.
A legtöbben a korai részleteken keresnek francia hatást, a későbbieket német izlésűeknek tartják. Ebben csak annyi az igaz, hogy Franciaországban a száz éves háború a kései gótika korában megakasztotta a nagyszabású templomépítkezéseket s így a további fejlődésnek színhelyei is Európa többi országai voltak. Ha azonban Henszlmann szemével nézzük a kassai dóm szebb részleteit, ezek gótikája nem is olyan német s ahol annak mutatkozik, ott alighanem a múlt századbeli restaurálás alakította át azzá. Több mint bizonyos, hogy a kassai dóm mesterei nem felvidéki városaink kőfaragóinak a soraiból kerültek ki, mert ebben az esetben az épület még részleteivel is nem állana oly társtalanul Felsőmagyarország többi templomai sorában. Azokból a gyér adatokból azonban, amelyek a Kassán élt mesterekről ránk maradtak, bízvást lehet arra következtetni, hogy királyaink, s alighanem már Nagy Lajos is, legalább erkölcsileg kezdettől fogva fölkarolták a kassaiak nagyszabású vállalkozását. Mint ezt Kemény Lajos közléséből tud5uk, Zsigmond király építőmesterét Pétert 1420— 1424 között a kassaiak szolgálatára rendelte, akik a király parancsára évi 200 forinttal díjazták (A Mérnök és Építész Egylet Közlönye XXXVIII. K. 41. lap). István mester, aki 1460 -1490 között áll a szent Erzsébet templom építő műhelye élén s más felvidéki templomok, így a bártfai számára is dolgozott, Mátyás királynak volt egyik építésze, aki egyik levele szerint Kassáról járt át Diósgyőr városába, ahol a királynak dolgozott s mint valószínűleg oda való ember kassai működésének befejeztével Budára költözött vissza s ott is halt meg. Bármily szellemesek is Sztehló fönt emiitett fejtegetései, a dóm építésének főbb korszakai tekintetében felfogásunk inkább egyezik Mihalikéval. De ha a Honnecourt teóriát, amelynek magva alig van, elvetjük s az itt felsorolt történelmi adatokat Henszlmann első stilkritikai megfigyeléseken alapuló okfejtéseivel összhangba hozzuk, az eredmény az lesz, hogy a kassai dómot legutóbbi restaurálása előtti alakjában még a XIV. században kezdték építeni. Ebből az időből való északi fala. a kapu dombormüveivel s a nyugati homlokzat alsó része. A XV. század elején kezdték faragni a szentélyt és a déli homlokzat köveit. Zsigmond korában fejezték be a szentély hálóboltozatát s a XV. század derekán a hármas hajó festői hatású szép csillagboltozataival készen állt. Ez utóbbiakat a legutóbbi restaurálás, úgy látszik a Honnecourt theoria kedvéért egyszerű keresztboltozatokkal pótolta. István mester előtt a templom építésze a nyilván Krakóból ide került Schynnagel Thadeus volt, akit egy 1452. évi okmány mint a szent Erzsébet templom gondnokát és építőmesterét említ föl. István mester idejében már csak a déli előcsarnok, ennek oratóriuma s az idevezető kettős csigalépcső épült. Az északi torony felső nyolcszögletes részét 1446-ban kezdték falazni; 1461-ben a déli torony felső részét építették tovább amely a főhajó párkányának magasságában mind máig befejezetlen. István mester remeke a dóm páratlanul szép szentségháza és talán szent Erzsébet asszony mennye-zetes kődombormüve is, amely ma azonban nincsen eredeti helyén. János Albert párthivei-nek, Magyar Balázsnak 1491. 1492. évi ostroma idején úgylátszik a fő és a kereszthajó három oromfala szolgált az ágyúk célpontjául. A neissei (sziléziai) származású Krompholtz mester a XV. század végén ezeknek és a templom többi sérült részének a. kijavításáért s nyilván a templom új tetejéért is 2000 forintot kap a várostól.
A XVI. század első negyedében épült az északi oldalon a szent József kápolna, amelyet a dóm legutóbbi restaurálásakor lebontottak. A templom évszázadokon keresztül gyarapítóit festői belső felszerelése három szárnyas oltártól eltekintve szintén a restaurálás áldozata lett, ameny-nyiben simpliciter kidobták. A kassai dóm évszázadok folyamán temérdek viszontagságon esett keresztül, a legnagyobb csapás azonban, amely érte, múlt századbeli restaurálása volt. Eszünk ágában sincs, hogy ezért bárkit is felelőségre vonjunk. A tudákos kor volt itt a ludas, amely maga művészi eszmék nélkül szűkölködött s a régi mesterek alkotásainak megkorri-gálásával és purifikálásával állított magának országszerte szomorú monumentumokat. Azt azonban méltán fájlalhatjuk, hogy a kassai dómról restaurálása előtt és közben nem készültek kellő számmal fényképek s hogy Kassa város levéltárát rendszeresen mind máig sem regestázták s igy műtörténelmünk nagy kárára, az ott bizonyára szép számmal lappangó s a dóm építésének történetére vonatkozó adatokat mind még az Akadémia kiadásában megjelent legújabb monográfiának kiváló szerzője sem aknázhatta ki.
DIVALD KORNÉL
