SCHMAL HENRIK
A Magyar Építőművészek Szövetségének nemrég alakúlt s egyelőre szerény keretek közt lévő múzeumában egy csomó rajzot, tervet találtunk, amelyek Schmal Henrik aláírását viselik. Schmal igen tevékeny mű-építő volt, akinek nem jelentőség nélküli szerep jutott a nagyvárosi Budapest kialakulásában. A város különböző pontjain, a forgalmas körutakon, a Belvárosban, az Andrássy-úton egyaránt találkozni működésének nyomaival. Nem egy háza van, amelyet egészen laikus közönség is fölötte jól ismer, megjegyez magának, anélkül, hogy egyébként emlegetni hallotta volna Schmal nevét. Általában a munka rendkívüli gondossága, világos gyakorlati megoldás, mérsékletre törekvő izlés jellemzi házait s emeli ki a budapesti építészet tömegprodukcióiból.
Az újabb évtizedek zagyva és parvenu házaihoz nem sorolhatók Schmal munkái, aki ezt a komolyságot és becsületességet még az Ybl idejének néhány emberétől, helyesebben magától Ybltől vette örökbe. Az építők közül azok, akik ismerték, jól tudták róla mindezt. Hogy mi most fölemlítjük s egyáltalában foglalkozunk vele: az oka ennek, hogy Schmal -ide s tova már két éve - - külföldön halt meg s efölött meglehetős szűken, jóformán minden érdembeli megemlítés nélkül tértek napirendre.a sajtóorgánumok. Természetesen nem szándékosan, hanem megfelelő oldalról jövő tájékoztatás hiányából, véletlenül.
Schmal nem magyarországi származású, de egész fiatalon került hozzánk s teljes tevékenysége idefűződik. Hamburgban született, 1846-ban. Mint építőnek, akadémikus, felsőbb intézetben nyert kiképzésben nem volt része, ipariskolát járt csupán s tovább teljesen gyakorlati úton fejlődött, saját erejéből képezve magát. Igaz, hamarosan kitűnő mester oldala mellett tanulhatott, Ybl Miklós közelségében. A Vámház építésének idején került Budapestre. Eleinte egészen apró gyakorlati munkákat végzett Ybl nagy műhelyében, rövidesen azonban felismerte Ybl képességeit s maga mellé vette. Az Operaház építésénél már meglehetősen fontos szerepet játszott: Schmal vezette az építést, az Opera teljes befejezéséig.
Ugyanekkor már önállóan is tervezett, olasz renaissance stílusban. Ebből az időből való munkái a Haggenmacher-palota (Andrássy-út és Eötvös-utca sarok), a Gschwindt-féle bérház (Andrássy-út 18.), a Del Medico-féle ház (Andrássy-út), Svadlo nagyiparos nyaralója Nyergesújfalun. Ybl halála után irodája teljesen önálló jellegű lesz. Egyre kap megbízásokat, amelyeket azonban nem úgy fog fel, hogy mással — irodájának valamelyik emberével - terveztessen.
Egy ideig még olasz reneszánsz stílusban épít, aztán az ó-német, majd egy velencei utazás révén a velencei gót, spanyolországi tartózkodás után pedig a mór stilus jelenik meg egy csomó házán. Munkái közül még az olasz teneszánsz stilüek: a Ragályi-ház (Múzeum-körút), Andrássy-út 102. számú ház, amelynek homlokzati frizében lévő freskót Lotz Károly festette, Báró Drasche-féle bérház (Teréz-körút 22.) Egyéb, ezután következett házai, amelyeket felsorolhatunk: Teréz-körút 1/b. sz., Budán, a Kacsa-utcában levő Del Medico-féle ház (olasz gót), özv. Del Medico Petemé Batthyány-téren lévő háza (vörös márvánnyal burkolt), Rákóczi-út 9. sz. (olasz gót), a Rákóczi-úti mór stilü üzlet és bérház, amiből évekkel ezelőtt a «Hotel Excelsior» lett, az Uránia Színház. Záturcsán báró Révai Ferenc kastélya, saját vasszerkezetű háza a Kossuth Lajos-utcában, amelyben ma a Holzer-féle divattermek vannak, a Belvárosi Takarékpénztár (Korona-herceg-u. 2.), Mosóczon báró Révainak emelt templom (utolsó műve, amit már Pap és Szabolcs építőknek kellett befejezni). Pályázaton csak egy ízben, a Pesti Kereskedelmi Bank pályázatán vett részt, ahol tervét díjazták. Rajzaiból, terveiből egész gyűjteményre való anyag van most a Magyar Építőművészek Szövetségének birtokában. Építészetünk régi, érdemes alakjainak, Weber, Ybl, Feszlnek néhány lapjával egyetemben, Schmal tervrajzai adják a M. É. Sz. kis múzeumának első szerzeményét. Idővel, reméljük, a legújabb keletű múzeum egyre több és értékesebb dokumentummal fog gyarapodni. Talán fölösleges hangsúlyozni, hogy akik elkezdték, jó dolgot kezdtek, s hogy építészetünk történetének szempontjából mily becses forrássá lehet, ha továbbra is gondolnak vele lelkes emberek.
