AZ ÉREMKEDVELŐK EGYESÜLETÉNEK HADIÉRME
Az Éremkedvelők Egyesülete igen szerencsés kézzel adott ki egy hadiérmet, amelyet Beck Ö. Fülöp mintázott, s amely most már csak azt várja, hogy méltó fogadtatásra találjon a magyar közönség legszélesebb rétegénél. Kívánjuk, hogy az ily teljes sikerhez vivő rokonszenv és megértés ne maradjon el, s reméljük, hogy nem is fog elmaradni.
Ebbéli számításunkat nem csupán arra az intencióra, ama gondolat hazafiasságára építjük, amelynek az érem megszületését köszöni. Ez is megérdemli ugyan, hogy kiemeljük s rámutassunk: ime egy speciális amatőrökből álló társaság, az Éremkedvelők Egyesülete, amely a mai idők viharzását nem nézi karbatett kézzel, hanem megpróbálja, hogy amennyire a maga eszközeivel lehetséges, a magyar kultúra javára. kamatoztassa. Hadiérem kiadását határozza ei, egyrészt hogy arra hivatott művésznek munkaalkalmat adjon, s hogy kifejezze szolidaritását azzal az erőfeszítéssel szemben, amit a fegyveres nemzet végez.
Ékes szót érdemel mindenki, aki a mai, izgalmas és kétségkívül bizonytalan napokban, a fegyvert nem kötött, műtermeikbe vonult művészekre ily szándékkal gondol. De az, amiben bízva meg merjük jósolni, hogy e hadiérem a közönségnél nem fogja eltéveszteni hatását: elsősorban a benne rejlő eleven erő, plasztikai megjelenésének egyszerű szépsége. S itt van az, amit e rövid sorok elején szerencsés kéznek neveztünk. Az Eremkedvelők Egyesülete nem csupán oly művészhez fordult, aki nem szorul ajánlásra, hanem sikerült is elérnie, hogy csakugyan oly munkát kapjon, amely a legjobb magyar érmek arisztokratikus társaságába sorozható. Ami, hogy őszinték legyünk, nem mindig okvetlen következmény. Könnyű volna példákat említeni, amelyek annak ellenére, hogy oly művészektől valók, akik nevükkel a kritikát előre kivédik: fogyatékos, elhibázott művek.
Az érem művészi értékére támaszkodunk tehát, amikor azt írjuk, hogy a «Művészet» olvasói vegyék pártfogásba s terjesszék tovább e hadiérmet, amelynek még egy tulajdonságát kell aláhúznunk. S ez: az a súly, az az akcentus, amely ez érem jelentésének magyar ízén van. Beck Ö. Fülöp ugyanis az érem egyik lapjára a mai honvéd alakját komponálta, s a másikon ennek ősét, a honfoglaló lovast. Ezer esztendős távolságot kapcsol így össze, s jelmondatával rámutat arra, hogy sorsunk ma ugyanaz, ami volt: a nemzet ma is küzd.
Amit tehát jelképei révén fejez ki az érem, az nem a háború általánosságára emlékeztet, hanem a magyarok háborújáról szól a magyar közönséghez. Nem ismerünk, legalább eddig, hadiemléket, amely a művészi megformálás ennyire komoly színvonalán állna, egyszersmind kidomborítsa e jelleget, aminek konstatálása részünkről különös öröm.
Az érem kétféle anyagból, kétféle nagyságban készült. A 70 mm.-és átmérőjű bronz ára 20 kor., az ugyanakkora ezüsté 50 kor., a kisebb, a 32 mm.-és átmérőjű bronz ára mindössze 2 kor., az ezüsté 5 kor. Az érem megszerzése tehát korántsem tételez fel gavallér műbaráto-kat, maecenásokat. Főleg kisebb formájában, egyenest a legszerényebb polgári rétegek viszonyaihoz szabódott. Azt akarja, hogy a művészet kifejező nyelvén, az ez iránt fogékony kisembert is emlékeztesse a mai idők förgete-gére. Sőt hogy épen őket emlékeztesse, akiknek vállán, lelkes és kitartó tömegükön fordul elsősorban a nagy mérkőzés sorsa. Az egyesület a fővároson kivül vidéki városokban is forgalomba hozza e hadiérmet, aminek terjesztése fegyver is azokkal a hadiemlékekkel, háborús apróságokkal szemben, amelyeknek semmitmondását, olcsó bazári ízetlenségét még nem menti a hazafias intenció. Amelyeket itthon szintén termel ugyan a vállalkozás, de amelyek főleg a külföldi ipar prestige alatt érkeznek hozzánk. Osztrák és németországi készítmények, amelyeket a háború csőstül vet felszínre, habár odahaza, szülőföldjükön is, a szolid munkához és finom formákhoz szokott emberek részéről, erélyes tiltakozás hangzik ellenük.
