|
|
|
BONCZALAKTAN
<< Vissza Tovább >>
Az elméleti tantárgyak közül az anatómiát az iskola első öt évében rendkívüli tanárok adták elő: az első tanévben PLÓSZ Pál, orvos, egyetemi tanár, majd 1872-tól 1876-ig a szintén orvos SZILÁGYI Ede. Az 1876-1877-es tanévben SzÉKELY Bertalan vette át e tantárgy oktatását, amelyet a szintén általa oktatott alakrajz és festés tantárgy igényeinek és módszereinek rendelt alá. Az 1878-1879-es tantárgyleírás szerint "a festészeti boncza-laktan az emberi test külalakját meghatározó csontok, inak, izmok idomai, kölcsönös arányaiknak, mozgásuk törvényeinek magyarázata, fali ábrák, boncztani készülékek és az élő természetből való minták nyomán". Székely az intézet taneszközei között nyilvántartott 38 darab nagyméretű anatómiai szemléltető ábráját (amelyek közül kettő volt látható a kiállításon) 1877-1878-ban készítette el. 1881-ben a rajztanárképezdei társaskör adta ki Ruby Miroszláv rajztanárjelölt gondozásában, előadásai nyomán Székely festészeti boncztanát, amelyet 1888-ban és 1892-ben újabb, javított kiadások követtek, s amely az első magyar nyelvű, képzőművészeti szempontú anatómiakönyv. 1901 októberében Székely a vallás és közoktatásügyi minisztertől a bonctanoktatás alóli felmentését kérte. A miniszter nevében válaszoló Zsilinszky Mihály államtitkár levelében kiemeli, hogy Székely "a művészeti bonczalaktan hazánkban legelső mestere, e nagyfontosságú művészeti tantárgyat hosszú éveken át [...] magas színvonalon és [...] kiváló eredménnyel adta elő művészeink több nemzedékének", s utódjául a tanszak oktatásával 1902. február 1 -ével dr. TELLYESNICZKY Kálmánt bízta meg, aki ezt a feladatát 1913-ig látta el. Az 1902-3-as módosított tanterv szerint "A művészeti bonzolástant az intézet első éves férfi növendékei az Üllői út közelében, a Tűzoltó utczában lévő kir. tudomány-egyetemi II. számú boncztani intézetben hallgatják. Az új vizsgálati szabályzat szerint a rajztanítónőjelöltek is kötelesek a művészeti bonczalaktanból vizsgálatot tenni, [...] ezért a nők számára intézetünkben ezen tárgyból is külön tanfolyamot kellett létesíteni. [...] Hullarészek bonczolása ebből a tanfolyamból ki van zárva." 1903-tól a nőknek a bonctant TARTOS-KRENNER Viktor tanította, aki ebben az időben Székelynek önként, majd megbízott tanárként segítkezett a mozdulatkompozíció, a művészi állatbonctan és az állatok, különösen a lórajzolás tanításában.
SZÉKELY BERTALAN MOZGÁSTANULMÁNYAI
Székely az anatómiaoktatás keretében kezdett el a lóanatómiával, illetve a ló mozgásával foglalkozni. Mint írja, a ló mozgása minden más állat mozgásának kulcsa, másrészt pedig a ló az ember után a legfontosabb, leggyakrabban ábrázolt motívum a festészetben. A ló minden járásmódját kimerítően tanulmányozta, s ő is szembetalálta magát azzal a problémával, amely a művészeket már évszázadok óta foglalkoztatta: hogyan kellhelyesen ábrázolni a ló gyorsabb mozgásait, amelyek szabad szemmel nem figyelhetők meg. A pillanatfelvételek megjelenése előtt ehhez az egyetlen módszer az a rekonstrukciós eljárás volt, amelyet a hippológiában (lóismeret) alkalmaztak, s amit Székely is átvett: a ló patanyomaiból, a paták földre ütődéseinek lekottázásából, valamint a ló testének mechanikájából kiindulva szerkesztette meg a ló lábainak mozgását. Ehhez felhasználta a később általa levélben is megkeresett E.-J. Marey francia fiziológusnak 1873-as La machine animale, locomotion terrestre et aérienne című könyvében ismertetett grafikai lejegyzési módszerét, amely a mozgó alakra szerelt szerkezetek segítségével egzakt diagramját nyújtotta a mozgás lefolyásának. Székely az egyes lábak mozgásfázisait oldalnézetből rajzolta meg, s a négy láb egyidejű állását a Marey-féle diagram alapján hangolta össze. Az egymás utáni pillanatnyi állásokat rekonstruálva tizenkét fázisban rajzolta meg a ló mozgását különféle járásmódokban és zootropszalagokat készített, amelyeknek egy zootrop-ban való meg pörgetésével a "lelassított" mozgást ismét eredeti sebességében lehetett megszemlélni és megállapítani, hogy helyes volt-e a szerkesztés. Székely e kísérletei közben szerzett tudomást E. Muybridge mozgó lovakat ábrázoló pillanatfelvételeiről, és ezek tanulságait is beleépítette szalagjaiba, amelyeket egy tablóra ragasztva is fölhasznált az oktatásban. A lovakat rajzoló tanulók ezeken tudták ellenőrizni, hogy az általuk kiválasztott állásban és mozgásmódban a lovak lábai helyes konstellációban vannak-e. Tehát Székely célja elsősorban a korrekció volt, miközben e fázisfotókkal tulajdonképpen a filmet előlegezte meg, illetve - mint Marey hozzáírt levelei bizonyítják - szerkesztései révén egy rövidke pillanatig a fotográfia lehetőségeit is túlszárnyalta részletesebb ábrázolásaival. Székely mozgástanulmányairól a Barcsay Teremben 1992-ben volt látható egy nagyszabású, katalógussal is kísért kiállítás.
Sz. A.
<< Vissza Tovább >>
44-45. Interiőrfotók a kiállításról (A fényképeket készítette Gadányi György.)
46. Székely Bertalan által készíttetett fénykép egyik iskolai falimintájáról, az ún. zootropos tablóról (E.-J. Marey időmértékén és E. Muybridge fényképein alapuló ábrázolása a ló mozgásnemeinek), amelyet 1880- ban elküldött E.-J. Mareynak.
<< Vissza Tovább >>
|
|
|
|
