Az első, nagyobb műtárgycsoport könyvekből áll: a könyvtár folyamatosan több mint száz kötetet vásárolt "perspektíva" témakörben 1921 előtt (ha ehhez a némileg kapcsolódó geometriai köteteket is hozzászámolnánk, ez a szám még nagyobb lenne). A második műcsoporthoz a mozgásillúzió megtapasztalása céljából beszerzett vagy készített képek, eszközök és ismertetők, tanulmányok tartoznak, a harmadikhoz pedig a - lényegében a fenti kettő perifériájára helyezhető - optikai látványosságok, sajátos képi szenzációk esetleges relikviái. Az a lehetőség kevéssé tűnt termékenynek, hogy a sok viharos korszakot átvészelt gyűjteményben éppen ezek a tárgyak maradtak fenn, ezért elemződnek e szövegben ezek és nem mások, mivel a beszerzésük körülményeiről, használatuk korhoz kötött módjáról a rendelkezésre álló információk finoman szólva hézagosak. Ezért rövid ismertetésükhöz azt az eljárást választottam, hogy a kor (XIX. század második fele-utolsó harmada) szövegmintáiban fellelhető megjelenésük segítségével kontextualizálom s teszem reményeim szerint a néző/olvasó számára is esetlegességüket ezen összefüggések nyomán érdekessé.

Perspektíva című tantárgy - ebben a formában megnevezve, ahogy ma értjük - önállóan nem szerepelt az iskolai tanrendben.¹ Ha arra gondolunk, hogy a perspektíva egyfelől a művészettörténeti oktatás része kellett hogy legyen, mint jól meghatározott művészettörténeti korhoz kötött tananyag, ezen nincs mit csodálkozni. A művészetoktatás diszciplináris ("tudományos") hátterét akadémiai komolysággal megalapozni képes tárgyként - különösen a vonatkozó nagyszámú kézikönyvvel a háttérben - nem úgy és nem azért kaphatott szerepet, mint ahogy és amiért a művészettörténetben előkerült, hanem mint a sajátos (de le nem írt) akadémiai ábrázolási tradíció,² sőt konvenció "szent tehene", amely azonban permanens rettegésben lehetett a diszciplinárisán kétségkívül megalapozottabbnak tűnő geometria, sőt: ábrázoló geometria tárgy árnyékában (latens kergemarhakór).

A főiskolai könyvtár 1883-as nyomtatott katalógusa még együtt, az 1900-as már két különálló csoportban tárgyalja - látszattan és geometria - az ide kapcsolható könyveket, s a vonatkozó tananyag is így oszlik meg. Az évkönyvekben közölt tantervi összefoglalók árulkodnak arról, hogyan érthették és miként módosították időszakonként a tantárgyakat e vonatkozásban, s itt már előkerül - esetenként és egyértelműsítő szándékot jelezve, más nyelvű terminológiai utalással - a perspektíva megnevezés is: 1878-79 Mértani szakok B csoport: A látszattam szerkesztés alapműveletei (perspective linéaire),³ 1885-86: 2. Ábrázoló geometria, C: Perspektíva (Látszattan), ezen belül: Látszattani elméleti szerkesztések közvetlenül a képsíkon (Freie Perspektive).⁴ Az 1903-as tantervi módosításokból, az iskola életében jelentős változásokat hozó reformból megtudjuk, hogy a megjelenő "csendéletrajz és festés" (úgyis mint szemléleti látszattan, amelynek mintegy alternatív megnevezéseként vehetjük itt) "sok tekintetben a szerkesztő látszattant pótolja", valamint, hogy az ábrázoló geometria az I-II. év, míg a látszattan a II-III. év tanrendjébe került, s hogy az "elemi geometria" ettől kezdve nem volt kötelező.⁵

Az iskola történetét részletesen az 1871-1908 közötti időszakra vonatkozóan összegző Várdai Szilárd írja: "Az 1878/79-iki tanévben az intézet tanrendje új gyakorlati tárggyal gyarapodott. Ugyanis ez évben az ékítményes és iparművészeti rajz, valamint perspektívái szakra tanársegédül VÁRDAI SZILÁRD okleveles középiskolai rajztanár neveztetvén ki, egyúttal kísérletképpen a szemléleti látszattan tanításával is megbízatott, mely tantárgy azelőtt ilyen módon sehol sem adatott elő, jelenleg pedig a modern rajzoktatás összes általános irányú iskoláinak újabb tantervei, a művészeti rajzolás főanyagául tűzik ki."⁶ Az alig rejtett büszkeséggel megtett kijelentés talán utalás Várdai saját, 1891-ben kiadott könyvére⁷ és annak alkalmazására, hiszen a szemléleti látszattan nem volt más, mint különböző modellek, tárgycsoportok megfigyelés alapján és nem szerkesztés segítségével történő ábrázolása (ahogy egyébként, mint kényelmetlenség, még ma is előfordul az általános iskolák rajzóráin), ugyanakkor az általa "feltalált" tárgy oktatásával kapcsolatos publikációjára nem került sor.

Mint nekrológjának⁸ írója a - részben - hasonló tárgyat is tanító Pilch Dezső megjegyzi: "Évtizedeken át javítgatta, fejlesztette a szemléleti távlattan rajz-minta gyűjteményét s barátainak, kartársainak szakadatlan biztatására volt szükség, míg elhatározta 1917. évben, hogy egybeállítja a "Példatár a szemléleti látszattan, csendéleti rajz- illetve festéshez" című munkáját. A kézirat nagyjából el is készült a hozzá szükséges rajzokkal, a példatár azonban kiadásra még sem került. Itt meg kell emlékeznünk Várdai ama értékes tevékenységéről, melyet a szemléleti távlattanhoz szükséges famodellek, minták készíttetése révén kifejtett. Gazdag kisméretű mintagyűjteményt állított össze a mindennapi életben használatos bútorokról, házrészletekből, kisebb épületekből."⁹

A főiskola könyvtárának gazdag perspektíva és geometria tárgyú könyvgyűjteménye a kiadott katalógusok tanúsága szerint úgy oszlik meg, hogy az 1883 előtti kiadású kötetek (ez az első nyomtatott katalógus kiadási éve) az állomány összességének több mint 60 százalékát teszik ki, s ennek több, mint a fele 1871 előtti, tehát az iskola létrejöttét megelőzően megjelent szakmunka. Az imént említett (1878-1879-től szemléleti látszattant oktató) Várdai Szilárd 1888 után Gregus Jánostól vette át a könyvtárosi pozíciót, s harmincnégy éven át - nyugállományba vonulásáig - ő volt a könyvtár vezetője is, így valószínűsíthető, hogy a beszerzésekhez köze lehetett. Mivel erről semmilyen forrás nem áll rendelkezésre (az MKE ezen időszakra vonatkozóan egyébként is hiányosan fennmaradt) iratállományában,¹⁰ biztosat nem állíthatunk. A főként angol, német és francia nyelvű művek könyvészeti feldolgozása elérhető az MKE könyvtárának elektronikus katalógusában,¹¹ jelentős részük bemutatásra került az 1999-es Perspektíva kiállítás keretében s szerepel a rendezvény honlapjához kapcsolódó képes-tematikus, könyvrészleteket, érdekesebb esetekben teljes képanyagot is tartalmazó weboldalain, adatbázisban és katalógusban.¹²

A könyvek közül a legrégebbi, talán a legszebb (bár ez itt tényleg szubjektív), s kora és karaktere miatt is kiemelendő Thomas Malton munkája, amelynek hosszú címét talán érdemes a főszövegben idézni: A compleat treatise on perspective, in theory and practice: on the true principles of dr. Brook Taylor. Made clear, in theory, by various moveable schemes, and diagrams; and reduced to practice, in the most familiar and intelligent manner; showing how to deline-ate all kinds of regular objects, by rule, invented, delineated, and, in great part, engraved by the author, Thomas Malton, Second ed, corr. and improved, London, Th. Malton, 1778 (Teljeskörű értekezés a perspektíva elméletéről és gyakorlatáról: Dr. Brook Taylor igazi elveinek ismertetése. Az elméletet számos mozgatható séma és ábra világítja meg; közvetlen és intelligens stílusa miatt jól használható a gyakorlatban; bemutatja, hogyan kell szabályosan ábrázolni a legkülönfélébb tárgyakat; kitalálta, rajzolta és nagyrészt metszette a szerző, Th. Malton, második, javított kiadás). Jó lenne tudni, hogy a gazdagon illusztrált kötetet ki és miért vásárolta, főként, hogy használta-e, mivel ez sajátos összevetésre adna alkalmat. A könyv történetéhez ugyanis hozzátartozik, hogy fennmaradtak Turner alkalmi demonstrációs ábrái, amelyek mutatják, hogy az oktatásban alkalmazta. A szerző, Thomas Malton (1726-1801) fia, a hasonló érdeklődésű és nevű ifjabb Thomas Malton (1748-1804) volt ugyanis J. M. W. Turner tanára az építészeti rajz terén.¹³ Turner 1807. december 10-én lett a perspektíva választott professzora az angol Királyi Akadémián, s így nem véletlen, hogy egyik kedvenc forrása az idősebb Malton könyve volt.

A könyvtárban ugyancsak megtalálható Andrea Pozzo perspektívakönyve¹⁴ újabb német nyelvű kiadásban: Der Mahler und Baumeister Perspectiv, vorinnen gezeiget wird, wie man auf das allergeschwindeste und leichteste alles, was zur Architectur und Baukunst gehöret, ins Perspectiv bringen solle von Andrea Pozzo (Perspektíva festőknek és építőmestereknek, amelyben megmutatják, hogy hogyan lehet a leggyorsabb és legegyszerűbb módon mindent, ami az építészethez és építőművészethez tartozik perspektivikusan ábrázolni), Neue Aufl., Augsburg, Burglen, 1800. Róla írta Barabás Miklós: "Kit vehetni föl inkább tekintélynek a távlatban mint Pozzót, ki folytonosan, csaknem kizárólag ezen téren működött, és a távlatról vetületi modorban kezelve igen jeles munkát írt, és még is feltétlenül őt sem lehet mindenben p. o. az árnyéklatban követni. Mert két kötetű munkájában az árnyékról úgy szólva mit sem szól, rajzait azonban többnyire mind árnyékozza, de oly hibásan, hogy nem csak bizonyos uralgó szabálynak, de sőt okosdásnak sem sok nyoma van rajtok; p. o. egy falmelletti féloszlop (pylaster) árnyéka tisztán jelölve van, míg az előtte álló oszlopnak árnyéka, melytől már az említett féloszlop is kellene hogy árnyékot kapjon, sehol sem látható. Ennélfogva oszlopai nem csak egész, de sőt féldombo-rúaknak sem látszanak.

Egyszóval, feltétlenül a tekintélyeket sem lehet követni."¹⁵ A perspektíva elméletével kapcsolatos, korban ide köthető, publikált szöveget a magyar művészek közül egyedül Barabás Miklóstól találunk, aki a XIX. századi magyar művészet sokoldalú, igen összetett, sok szempontból meglepően kevéssé ismert alakja. Idézett megjegyzése példa a tanulmány egészének aprólékos, az olvasmányélményeket saját tapasztalataival és a különböző forrásokat időnként egymással szembesítő, kritikai jellegére és persze a korabeli magyar diskurzus nyelvezetére ("Thibault és Schreiber is hibásan rajzolják a nap ten-gerbeni tükrözését" - íme itt, zárójelben, még egy idézet). Barabás akadémiai előadása, amelyből idéztünk, ugyan nem található meg az MKE könyvtárában (legalábbis jelenleg nem), forrásai közül viszont több szerző műve igen - például Pozzoé, bár Barabás nem a fent említett német, hanem az olasz kiadásra utal (Prospettiva de' pittori e architetti d'Andrea Pozzo, In Roma MDCC). Barabás, ahogy Szabó Júlia írja¹⁶ , "1835 augusztus havában Bécsben vásárolt "egy jó távlattani munkát", azaz Jean Thomas Thibault 1827-ben Párizsban megjelent kötetét (Application de la perspective linéaire aux arts du dessin)." Az MKE könyvtárának gyűjteményében Thibault művének későbbi, a szerző halála után megjelent francia nyelvű kiadása érhető el.¹⁷ Egyéb könyveknél is, amelyekre Barabás hivatkozik, a meglévő kiadások általában eltérők: "Hummel Távlattana... (Die freie Perspective von J. E. Hummel, I. Theil, Berlin, 1833, II. Th., Berlin, 1842)¹⁸ [...] Steiner Távlattana... (Steiner C. F. C. Grossh. Sachsen Weimarscher Baurath. F. Johnson et Comp., 1853, Weimar)" - kivétel a már említett Guido Scheiber.¹⁹

Barabás szemléletét, úgy tűnik, nem ezen - akadémikusi, filologizáló pontossággal áttanulmányozott - szakmunkák, hanem a francia Dufresnoy latin nyelvű tankölteménye²⁰ határozta meg, amelyet akadémiai értekezésében többször idéz, s hivatkozik rá nevezetes, a Székely Bertalan festőművész (később mintarajziskolai tanár) írására reagáló, a fotográfia védelmében írt vitacikkében is.²¹ E tény jól megfér azzal, hogy az érzékeléssel kapcsolatos, optikai, technikai, esetenként tudományos felfedezéseket, találmányokat jól ismeri: "Hozhatnék - de nem e lap körébe tartozik - ezen öntudatlan látás körül én is valamit fel; adhatnék leckét arról, hogy mit nem képes adni sem a festesz, sem az absztraháló művész, sem a gép, hanem egyedül az absztraháló tudomány, mely egyedül képes szabályt adni arra, miképpen adja a művész elő azt, mit úgy nem adhat elő, amint a természetben látta, mert azon pontra nem helyezheti magát, melyről a nézőnek a képet néznie kell."²²

"A fényképen a mozgásban levő tárgy végképp elmosódik..." - írja Székely Bertalan 1863-ban, azon írásában, amelyre már (a 21. jegyzetben) utaltam. A sors különös játéka, hogy épp ő az, akit a lómozgás helyes ábrázolásának kutatása mintegy húsz évvel az idézett mondattöredék publikálása után, a mozgás-illúzió tanulmányozásához, majd a "pillanatnyi fotográfia" olyan jelentős úttörőihez vezetett, mint Etienne-Jules Marey, Eadweard Muybridge és Anschütz, akiknek a fényképein pontosan, jól láthatóvá válik a mozgásban lévő.²³ Kellett persze e fokozathoz a fotográfiai apparátus fejlődése is, de kétségtelen, hogy Székely egy időre mint kutató-művész szinkronba került a nemzetközi trendekkel. S az is kétségtelen, hogy - mint a Mareyvel való levelezése bizonyítja²⁴ - a könyvtárban máig megtalálható, kivételesen érdekes pre-kinematografikus emlékcsoport (könyvek, képek, rajzok, sorozatfelvételek) az ő érdeklődése nyomán, 1878-as párizsi látogatását követően, ezen érdeklődéséhez köthetően került a gyűjteménybe. Ez az érdeklődés tartósan megmaradt annak ellenére, hogy hallgatói nem mutattak túl nagy lelkesedést (valószínű, csak egy kísérleti tanévben készíttetett velük így zoetrop-szalagokat), s hogy a fotográfiai felvételi eszközök célszerű javítása, majd a filmkamera megjelenése a mozgásfázisok kézi rajzát jórészt feleslegessé tették.

Marey egyetlen korabeli kiadású könyve mellett Muybridge két albumát, s az utóbbitól, valamint Anschütztől eredeti fotográfiákat, s Anschütztől még zoetrop szalagokat is találhatunk a gyűjteményben.²⁵ (Marey eredeti sorozatfelvételeit, amelyet Székelynek küldött, az MTA kézirattára őrzi.)²⁶

Marey és Muybridge munkásságát meglehetős alapossággal és sok szempontból elemezték, a műveket részben reprintben újra kiadták, mozgó jelenségekről készített sorozatképeiket animálták, rekonstruálva az újabb technikai lehetőségek segítségével az eredeti mozgást.²⁷ Ottomar Anschütz munkássága az utóbbi időben került előtérbe,²⁸ ő a "gyorslátó", a Schnellseher megalkotója (1887), amelyet Tachyskopként (vetítésre alkalmas, 1894-es, elektromos változatát Projecting Electrotachyskopként) is emleget a szakirodalom. A pillanatnyi fotográfia egyik úttörője a saját korában állatfotók, mozásfázisok megörökítésével vált ismertté, amelyet az általa 1882-ben konstruált gyors zárszerkezet tett lehetővé. Michel Frizot új szemléletű, nagy fotótörténete is jelentős helyen tárgyalja pillanatképeit,²⁹ amelyekből egy különleges, több mint száz állatfelvételből és mozgó embercsoportokról, katonákról készített gyűjteményt őriz az MKE, 1884-1886-ból (vélhetően - legalábbis az állatfotókat - az állatrajzolás című tantárgy miatt szerezte be az iskola). Magyarul Gothard Jenő, csillagász és fotográfus, az első magyarországi interurbán telefonkísérlet egyik főszereplője és kiváló szakíró tudományos fényképezésről szóló könyvében,³⁰ a "Pillanatnyi fotográfia" című részben ír e fotókról:

"Rendkívüli szép képeket készíthetünk delelő gulyákról, más háziállatokról, kutyákról stb. vagy az állatkertekben levő vadállatokról. E téren a legnagyobb sikert Anschütz lissai fotográfus ért el; a boroszlói állatkertben külön ketreczet állított fel, melybe a fotografálandó vadat bebocsájtják. A ketrecz olyan magas, hogy felülről egészen nyitott s olyan tágas, hogy a rácsozatnak igen kellemetlenül ható árnyéka az állatra rá nem eshetik. Azonkívül minden állatnak más hátteret állít fel s az előtért egészen természethűen rendezi be. Addig vár azután, míg az állat a kijelölt helyre nem megy, - hova rendesen valami kon-czot tesz - s a képet a legalkalmasabb pillanatban készíti. Állatképei csoda szépek s rövid idő alatt a természetrajzi szakkönyvekben valószínűleg el fognak terjedni" (Mozdulatlan tárgyak fotografálása, 124).

Gothard művének, amely - mint az előszóban írja - 5-6 évi saját gyakorlati munka és megfigyelések alapján született Herényben (a kéziratot 1890. október havában zárta), egy példánya ugyancsak megtalálható az MKE könyvtárában. E munka részletesen, a kortárs szemével, a magyar nyelvű szakirodalomban elsőként (és sok szempontból máig el nem ért alapossággal) tárgyalja a tudományos fotográfia akkori aktuális helyzetét, s ezen belül Marey, Muybridge és Anschütz szerepét is:

"Pillanatnyi fotográfia - A pillanatnyi fotográfia tudományos alkalmazása

Első kísérletek. - A dolog természetében rejlik, hogy az emberek és az állatok mozgását legkényelmesebb s legbiztosabb a pillanatnyi képek utján tanulmányozni. Egyes képek, melyek a mozgás egyes stádiumát ábrázolják, szintén nagyon tanulságosak, de legfontosabbak azok, melyek egész sorozatot ábrázolnak úgy, hogy a mozgást a kezdettől a végéig külön, lehetőleg sok és gyors egymás utánban készített képeken tanulmányozhatják.

MUYBRIDGE volt az első, a ki e tárggyal Kaliforniában 1877-ben foglalkozott, számos - kezdetben 12, később 30, sőt 40 - sorban felállított kamarával dolgozott, melyek mindannyian pillanatnyi záróval voltak ellátva. A fotog-rafáló ember vagy állat fehér, erősen megvilágított fal előtt futott s futása közben a pillanatnyi záróknak elektromos készülékkel összekötött, kifeszített szálait egymás után szakítván el, a készülékeket sorban működésnek indított.

Hasonló módon tesz ANSCHÜTZ is Lissában; ő szintén sok kamarát használ s a képeket leggyorsabb egymásutánban, külön készíti el, csakhogy tökéletesebb eredményt ért el, mint MUYBRIDGE s képei valóban szépek.

Marey fotográfiái - Más módot követ a franczia MAREY; a mozgás különböző stádiumát egy és ugyanazon lemezre veszi föl, s ha a képek ennek következtében nem is olyan szépek, mint ANSCHÜTZ-éi, de tudományos kutatásra alkalmasabbak."

Beszámol még a gyorsan mozgó tárgyak leképzési kísérleteiről: az "Ágyúgolyó röptének fotografálása" alfejezetben (139) arról ír, hogy "Mach prágai és Salcher fiumei tanár" 1884-ban revolvergolyót, 1888-ban ágyúgolyót kaptak lencsevégre, míg "ANSCHUTZ 1889. szeptember havában a 400 méter sebességgel repülő golyót nappali világítás mellett fotografálta le" (141). Már a következő, a XX. század képvilágát idézi Gothard saját, e könyvben is publikált fotókísérlete:

"Gothard fotográfiái az elektromos szikráról. - Sokkal érdekesebbek azok a képek, melyeket úgy állíthatunk elő, ha az elektromos kisülést közvetlenül az érzékeny lemezen visszük végbe. Ezen tüneményeket STEIN, DUCRETET s mások kezdeményezése után két évvel ezelőtt magam is tanulmányoztam; kisérleteim eredménye a Természettudományi Közlönyben^{* 31} jelent meg" (146).

A tudományos kutatás és a művészeti oktatás között kapcsolat egyik jeleként is értékelhetjük Kruspér István szakkönyvének és a hozzá tartozó földmértani eszközöknek a beszerzését,³² amely eredhet abból a tényből, hogy 1871-1872-ben tanítottak ilyen tárgyat (bár ez azért egyértelműen nem magyarázza a tizennégy évvel későbbi beszerzést), vagyis végeredményben - mai szemmel - e gyűjtemény kontextusában kuriózumként jelennek meg, hasonlóképp az alább említendő kép- és eszközcsoporthoz.

A XIX. századi optikai látványosságok, az új képformák, a populáris kultúra e változatainak fontos halmazát jelentik a panorámaképek, amelyek speciális esete a körkép. A leghíresebb Magyarországon a néhány éve restaurált és újra felállított Feszty-körkép, amelyről Moreili Gusztáv, az iskola tanára készített fametszetes reprodukciót, ez - talán még ma is - a "legnagyobb magyar fametszet", ahogy az idő tájt emlegették: 4 méter hosszú, 25 centiméter széles. Még egy körképről őriz érdekes és szép dokumentumot a könyvtári kollekció: Weinwurm Antaltól az úgynevezett Bem-Petőfi körkép szinte teljes fotóreprodukcióját.³³ Az 1849. március 11-i nagyszebeni csatát ábrázoló körkép Jan Styka, Vágó Pál, Spányi Béla és mások alkotása, a magyar kormány megrendelésére készült a forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján. Először 1897 őszén Lvov (Lemberg), majd Budapest a bemutatás helyszíne, az utolsó tudósítás a képről varsói, 1908-as dátumú. Az elmúlt években, alapos kutatómunkával az eredetinek körülbelül egynegyedét gyűjtötték darabokban össze, tíz részlet a Tarnówi Múzeum tulajdona. ³⁴

Ugyancsak az optikai mutatványok tárgykörébe sorolható, érdekes tárgyi emlék az a Graphoszkóp (a Zograszkóp - grafika-néző - nagy lencséje, alatta pedig a sztereoszkóp kisebb lencsepárja, s ezek egyesítése révén keletkezett az "új" eszköz), amely valószínűleg a XIX. század utolsó harmadában készülhetett.³⁵ Ennél későbbiek és nyilvánvalóan inkább közismereti célokat vagy szórakoztatást, mint a sztereoszkópia megismertetését szolgálhatták a nagyipari jelleggel előállított kézi sztereónézők itt őrzött példái, a bele való képekkel, lévén, hogy valószínű beszerzési idejük mintegy fél évszázaddal azután történt, hogy a sztereó még újdonságot, szenzációt és divatot jelentett. Az eszközök és képek készítője, kiadója az Underwood & Underwood cég. Az MKE-en megtalálható kézi sztereonézőt 1901-1930 között gyártották, a cég nagy tételben publikált és forgalmazott sztereóképsorokat a világ minden tájáról, különböző témákban, esetenként kézzel színezett változatban is. Az optikai teremutazás, vagy - ha az angol feliratot tükörfordítjuk a korabeli magyar kifejezés helyett - iskolatermi utazás³⁶ itt megtalálható, száznyolc képből álló, teljes kollekciója olyan igazi furcsaságokat rendez egybe, mint a Ceyloni aranyművesek, a Női munkások egy mexikói cigarettagyárban, a Norvég lazachalászat vagy a Pittsburghi vasöntöde című fotográfiák (az egyes képeken részletes magyarázó szövegekkel).

A sorozat részletes publikálása, illetve kultúrtörténeti helyének meghatározása - valahol a "Malerische Wissenschaft" laterna magica népnevelő-mutatványos vándorcsoda-katalógusai és a globalizáció aktuális kultúreszméi között félúton - azonban olyan arányú elmozdulás lenne választott tárgyunktól, amelyhez a szerkesztő amúgy sem járulna hozzá, így a majdani folytatás reményében e rövid ismertető végére most pont kerül.

Budapest/Zsennye, 2001. 10. 15/22 ³⁷

<< Vissza     Tovább >>

1 Az O[rszágos], M[agyar]. Kir[ályi], Képzőművészeti Főiskola Évkönyve 1937/38 és 1938/39-es tanévek ről szóló, Dr Ferenczy József főtitkár által szerkesztett kötetében, a 8-14. lapokon található fölsorolás - "A főiskola tanári és oktató személyzete 18711939-ig" - szerint azon tárgyakat, amelyek érintik a pers pektíva témakörét, az alábbiak tanították: Schulek Frigyes (építészet, ékítményes rajz, geometriai tárgyak, 1871-1903), Várdai Szilárd (megbízottként: ékítményes iparművészeti és szemléleti látszattani rajz, 1878-1892, szemléleti látszattani és ékítményes rajz, 1892-1923), Kovách Géza (geometriai tárgyak, 1890-1897, ábrázoló geometria és látszattan, 1897-1924), Bottka Miklós (geometriai tárgyak, 1916-1936), Erdőssy Béla (ékítményes rajz, szemléleti látszattani rajz, 1903-1924), Pilch Dezső (állat- és mozgástanul mány, művészeti bonctan, szemléleti látszattani rajz, 1918-), Bosznay István (tájképfestés, szemléleti lát szattani rajz, 1909-1911), Bokor László (ábrázoló geometria, 1913-1914), Edvi Illés Aladár (vízfestés, szemléleti látszattani rajz, 1903-1906), Horn Antal (geometriai tárgyak, 1920-1923), Kovács József (áb rázoló geometria, 1917-1921), Pórszász József (geometriai tárgyak, 1872-1914). A lista figyelmes tanul mányozása nyomán kiderül, hogy néhány oktató több évtizeden keresztül meghatározó szerepet játszott.

2 Sajátságos, ahogy ez a tudás eltűnik, majd ismét előkerül: "Egy sokak által elfogadott nézet szerint a perspektíva már rég letűnt, mire Panofsky írni kezdte a történetét. E nézetet hangoztatja például Pierre Francastel művének címe is: "Painting and Society. Birth and Destruction of Plastic Space from Renaissance to Cubism (1952)" [A festészet és a társadalom. A térhatás születése és megszüntetése a reneszánsz tól a kubizmusig]". Illetve: "...perspektívát leíró, kompjúterrel végezhető algoritmus részleteit az 1960- as évek elején tette közzé Larry G. Roberts, aki akkor a MIT hallgatója volt. A perspektívát leíró algo ritmus a hagyományos perspektivikus technikákhoz igen hasonló módon alkot perspektivikus képet. Ro- bertsnek a perspektivikus geometriát tárgyaló XIX. századi német szakkönyvekből kellett kiindulnia, hogy eljusson a perspektíva matematikájához." Lev Manovich, Az űr feltérképezése: a perspektíva, a radar és a 3-dimenziós számítógépes grafika, http://www.c3.hu/perspektiva/dokumentumokframe.html.

3 Az Országos Királyi Rajztanoda Értesítője, 1878-1879, 5, a 6. oldalon szerepő, ide tartozó jegyzet: "A jelen 1878/79-iki tanévtől kezdve még egy előkészítő távlati tanfolyam is tartatik: "a mértani testek szemléltető távlati rajzolása, árnyékolással" czímen, hetenkint 4 órában, esti világítással; mely tanfolyam ban az előkészületi és I-ső szakosztály növendékei részt venni tartoznak."

4 A Magyar Kir. Országos Mintarajziskola és Rajztanárképző czélja, szervezete és tantervének vázlata, A rajztanárvizsgálati szabályzat kivonatával, közli Keleti Gusztáv igazgató, Budapest, Franklin, 1886, 11. Ugyanitt a 32. oldaltól közölt "Az intézet történetéhez" című írásból kiderül, hogy "az ábrázoló mértan és távlattant Schulek Frigyes rendes tanár vállalta magára" 1871 októberétől. Megemlítendő még, hogy az 1878. évtől működő "rajztanárvizsgáló bizottság" tagja az a Fölser István műegyetemi tanár, akinek perspektívával kapcsolatos oktatómunkáját jól reprezentálja két máig fennmaradt rajzgyűjtemény: GRA FIKUS DOLGOZATOK AZ ÁBRÁZOLÓ- ÉS PROJEKTÍV GEOMETRIA KÖRÉBŐL, MELYEK A BU DAPESTI KIR. JÓZSEF MŰEGYETEM egyetemes szakosztályának hallgatói által, FÖLSER ISTVÁN műegyetemi ny. r. tanár vezetése alatt 187O-71-től 1894-95-ig készítettek; illetve: DOLGOZATOK A CONSTRUKTIV RAJZBÓL, melyek 1870/71-től 1876/77-ig a magyar kir. BUDAPESTI tanárképezde tagjai által, FÖLSER ISTVÁN képezdei tanár vezetése alatt készítettek (BME Építészeti Ábrázolás Tan szék). Érdekes lehet összevetni e munkákat azokkal a - néhány kiállítási fotóról ismeretes - rajzokkal, amelyeket hasonló tárgyban a művészeti iskolában készítettek, például Weinwurm Antal Szabadkézi látszattani rajzokról készített (millenniumi) enteriőr fényképén (ltsz. 3338).

5 Az Országos M. Kir. Képzőművészeti Főiskola Értesítője az 1902-03. tanévről, közli Várdai Szilárd h. igazgató, 32, 41, 56. Az elemi geometria tanára (segédtanárként 1872 óta) Pórszász József, akiről az 1915-1916-os évkönyv közöl egy fényképet (1916. május 4-én hunyt el), megemlítve, hogy 43 éven ke resztül, heti 15 órában tanított geometriát.

6 Az Országos M. Kir. Képzőművészeti Főiskola Értesítője az 1907-08. tanévről, közli az igazgatóság ne vében Várdai Szilárd igazgató- tanár, 8. Várdai negyvenhat évet töltött 1923-as nyugdíjazásáig az iskolá ban, ha nem számítjuk, hogy 1871-1875 között a képesítését is itt szerezte. Karrierje a tanársegédi pozí ciótól az igazgatói posztig terjedt, ő szerkesztette s nagyrészt írta Keleti Gusztáv után az évkönyveket, épí tészeti és bútorterveket készített, amatőr néprajzi gyűjtő és középiskolai tantervíró volt. Munkásságának ismertetése azonban nem tartozik e tanulmány választott keretei közé.

7 Faliminták az elemi szabadkézi és ékítményes rajzoktatáshoz közép-, polgári- és ipariskolák, valamintta- nítóképzők számára, Budapest, 1891.

8 Az O. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola Évkönyve, 1935-1936, 9-16.

9 A kézirat- és a példatár hollétéről (meglétéről?), illetve a mintagyűjteményről e tanulmány lezárásá ig nem sikerült információkat szereznem.

10 Szögi László-Kiss József Mihály, A Magyar Képzőművészeti Főiskola Levéltára. Repertórium (184S) 1871-1991, MKF, Budapest, 1997.

11 http://www.mke.hu (Itt jegyzem meg, hogy az intézmény hivatalos neve 1908-tól Magyar Képzőművészeti Főiskola, 1988-tól nevében főiskola, szervezetileg egyetem, 2000-tól pedig a neve is Ma gyar Képzőművészeti Egyetem, rövidítve MKE.)

12 Perspektíva/Perspective, C3-Műcsarnok, Budapest, 2001, 455-477, illetve http://www.c3.hu/perspektiva.

13 Maurice Davies, Turner as Professor. The Artist and Lineard Perspective, Taté Gallery, London, 1992, 15.

14 Andrea Pozzo (Trento, 1642-Bécs, 1709), festő, építész, díszlettervező, kétkötetes értekezése: Perspectiva pictorum et architectorum (1693-1700).

15 Barabás Miklós, A festészeti távlatról, Magyar Akadémiai Értesítő 1859-ről, III. kötet, Pest, Emich G., 1860, 116-150. A szöveg on-line is olvasható: http://www.c5.hu/perspektiva/dokumentumokframe.html.

16 Szabó Júlia, Barabás Miklós és a Magyar Tudományos Akadémia. A megjegyzésnek némileg ellent mond, hogy tanulmányában Barabás a könyv német fordítására hivatkozik: Anwendung der Linien Pers pective von J. T. Thibault, übersetzt von Albert Reindel, Nürnberg, 1834.

17 Application de la perspective linéaire aux árts du dessin (A lineáris perspektíva felhasználása a rajzmű vészetben), ouvrage posthume de J. T. Thibault, Paris, Carilian-Goeury et Dalmont, [ca. 1860]. Jean Thomas Thibault (vagy Thibaut) (1757, Moutien-en-Der-1826, Párizs) tájképfestő, építészeti festő.

18 Hummel, Erdmann Johann, Die Freie Perspektive erlautert durch praktische Aufgaben und Beispiele, hauptsachlich für Maler und Architekten (A szabad perspektíva magyarázása gyakorlati feladatokkal és példákkal főként festők és építészek részére), Berlin, Friedrich August Zerbig, 1824. Hűmmel (1769, Kassel-1852, Berlin) festő, metsző, 1809-től a Berlini Akadémia építészeti, perspektíva- és optikatanára, aki - mint a Thieme-Becker művészlexikon idézi, festői kísérletei miatt a "Perspektivhummel" gúnynevet éppúgy kiérdemelte, mint az alábbi mondókát: "alles Optik, Katoptrik, Dioptrik, Antoptrik, Hyperoptrik, Katdioptrik, Anthyperoptrik, Kat-di-ant-Hyperoptrik" - több témánkba vágó könyv szerzője.

19 Steiner, C. F. C, Geometrische Konstruktionslehre und Linear-Perspektive fürKünstler und Gewerke (Geometriai szerkesztéstan és vonalperspektíva művészek és iparosok részére), Berlin, S. Mode's Verl., 1869. Az autodidakta festő, illusztrátor Guido Schreibertől (fl886) kivételesen egy azonos kiadású kötet is található az MKE gyűjteményében (Barabás a Malerische Perspective von Guido Schreiber, Karlsruhe, Herder, 1854, címre utal). Több mint figyelemre méltó, hogy e szerzőtől vásárolta a könyvtár a legtöbb munkát, hat címmel vezeti a listát.

20 Dufresnoy, Charles-Alphonse (1611-1668) francia festő és író, latin nyelvű tankölteményét, amely a francia akadémiai klasszicizmus gyakran hivatkozott dokumentuma (1668-as párizsi kiadása letölthető a francia nemzeti könyvtár website-járól: Dufresnoy, Charles-Alphonse. [De] Arte graphica liber, sive diathesis, graphidos et chromatices trium picturae partium, antiquorum ideae artificum, nova restitutio, http://gallica.bnf.fr/scripts/), huszonegy éves korában tett római útja hatására írta, s először 1656-ban jelent meg. 1688-ban Roger de Piles fordította franciára, majd elsőként John Dryden 1695-ben angol prózára. Hasz nálta és kommentálta például Joshua Reynolds is: The art of painting of Charles Alphonse du Fresnoy Translated intő English verse by William Mason, M. A., With annotations by Sir Joshua Reynolds, Kent, President of the Royal Academy (angol kiadásai: 1716, 1750, 1759, 1769, illetve az idézett: 1773, York).

21 Barabás Miklós, Festészet és fényképelés, Koszorú, 1863, 26., 612-616; Székely Bertalan, Festészet és fényképelés, Koszorú, 1863, 22., 505-510. Mindkettőt (részben) újraközli: A fotográfozásról, szerkesztette Bán András, Múzsák, Budapest, é. n., 38-53. Barabás írása akkortájt keletkezett, amikor gazdasági okokból kénytelen volt felhagyni fényképészműterme üzemeltetésével.

22 Akadémiai írásából kitűnik, hogy tisztában van a panoráma vagy körkép jellemzőivel (több mint har minc évvel korábban ír erről, mint az első hazai körkép elkészül): "A panorámát is, ha mindjárt egész körre kiterjesztetnék is a látás, helyesebb a kört részekre osztva rajzolni, legföljebb 45 fokú húrokra, s ezen húrokon álló egyenes síkokra, mint megannyi külön álló képre: mindent mint egyenes vonalú táv latot, (nálam is ilyenformán kívántatott egy panoráma-készíttető által 8 kép, de nem tudván a díjban megegyezni, nem jött létre, természetes, hogy ezek 8 üvegen nézve körül egymáshoz 45 foknyi elhajlás ban lettek volna felállítva)", i m., 130, 1. ábra. Ugyancsak ír a sztereofotográfiáról mindkét említett írá sában, hivatkozva mindkét feltalálóra, az első Wheatstone-ra, valamint a "tökéletesítő" Brewsterre. A két szemmel történő látás, a szemek közti két és fél hüvelyk távolság, valamint a keletkező kép viszonyára, s az eszköz sajátos fiziológiai következményeire utal meglepő, első olvasásra viccesnek tűnő megjegyzése: "A stereoskopoknál a két kép fölvételénél a jó szándék túlviszen némelyeket a helyes korláton, és nem csak két és fél hüvelyk, hanem két láb távolságot is vévén fel, ebből azon helytelenség áll elő, hogy egy ember alak sem foglal el tömött állást az űrben, és így átlátszókká, s az űrben a két szem előtt ingó ala kokká válnak. Ebből magyarázható sokaknak, különösen nőknek azon panasza, hogy ha sokáig néznek ste- reoskopra, tengeri betegséget kapnak." Sztereoszkóp az MKE elődintézményének szertárába több mint negyven évvel később, a XX. század elején került.

23 Székely ez irányú munkásságát feldolgozta és bemutatta a Magyar Képzőművészeti Főiskola Barcsay Termében 1992-ben megrendezett kiállítás, valamint a katalógus: Székely Bertalan mozgástanulmányai, szerkesztette Szőke Annamária és Beké László, MKF-Balassi Kiadó-Tartóshullám, Budapest, 1992.

24 Marey kilenc, 1880. március és 1882. március között írt levelét publikálta az előző jegyzetben emlí tett katalógus. Székely Bertalan majd harminc évig tartó lómozgás kutatásának részletes, alapos elemzé séhez lásd uo. Szőke Annamária "Lassított lónézés" című tanulmányát.

25 Marey, J. E., La machine animale, Paris, 1873, Librarie Germer Bailliére (P III. 4. Ltsz. 914); Muybridge, E., Animals in Motion, 1899 (R. II. 51. 3769); Uő, The Human Figure in Motion, 1904 (R. 100, 6370), Uő, A vágta (Les allures du cheval, N.5.), 11 fázisfotó egy lapon.

26 Ms 5005/107-108, Reprodukciója in Székely Bertalan mozgástanulmányai, L m, 93.

27 Muybridge könyveinek reprint kiadása az MKE könyvtárában is megtalálható, Muybridge munkái több gyűjteményben elérhetők, akár interneten is: http://www.kingston.gov.uk/museum/muybridge/. Ma- rey utóbbi, nagy, párizsi évfordulós kiállitása: http://www.expo-marey.com/, Die Chronophotographie cím mel 1893-ban németre fordított könyvének reprint kiadása: Deutsches Filmmuseum, Frankfurt, 1985. Az érzékeléspszichológia nézőpontjából új értékelése Kovács Ilona előadásában: http://zeus.rutgers.edu/ikovacs/C3_3_files/v3_document.htm. Magyar nyelven tanulmányok további irodalommal: Michael Frizot, A szem nagy műve: Etienne-Jules Marey (18)0-1904), illetve Róbert Taft, Eadweard Muybridge munkás sága, in Fotóelméleti szöveggyűjtemény, 1983, illetve in Médiatörténeti szöveggyűjtemény, 1994 (on-line: http://www.intermedia.c5.hu/). A kronofotográfiáról, így Anschützről is átfogó alapinformációk: http://web.inter.nl.net/users/anima/chronoph/anschutz/index.html.

28 Ottomar Anschütz (Lissa, 1846-Friedenau, 1907). 2000 novemberében a Düsseldorfi Filmmúzeum, ezt követően a frankfurti Német Filmmúzeum mutatta be Deac Rossell szervezésében életműkiállí tását, jelentette meg a munkásságát feldolgozó katalógust (Faszination der Bewegung: Ottomar Anschütz zwischen Photographie und Kinő, Deutschen Filmmuseum). Lásd http://www.deutsches-filmmuseum.de/anschuetz.htm.

29 A New History of Photography, ed. by Michel Frizot, Könemann, 1998, 251-252.

30 Gothard Jenő, A fotográfia. Gyakorlata és alkalmazása tudományos czélokra, K. M. Természettudományi Társulat, Budapest, 1890.

31 *Lásd az 1888. évi 227. füzetet (Gothard saját jegyzete).

32 Nem az 1869-es első, hanem az átdolgozott, illusztrációkkal jelentősen kiegészített újabb kiadásról van szó: Földmértan: kézikönyv műegyetemi, erdészeti és más rokonintézetek előadásaira és mérnöki használat ra különös tekintettel hazai viszonyainkra, írta Kruspér István, Budapest, Kilián Frigyes M. K. egyetemi könyvárus kiadása, 1885. Kruspér István (1818-1905) mérnök, a bécsi műegyetemen Simon Stampfer asszisztense, a József Műegyetem tanára, a méter rendszer hazai bevezetésének megbízottja, akadémikus.

33 Weinwurm Antal, Fényképek Vágó és Styka Bern-Petőfi körképéről (1898), 26 darab, S 19-3486, na gyobb méret (5 db): 38x49cm, kisebb (21 db): 23x29 cm. A képek szerepeltek a Műcsarnokban rendezett A pillangó-hatás című kiállításon; az 1998-ban a C3 által kiadott, hasonló című CD-Romon megtalálha tó a körképnek Tálosi Gábor által a fotók újra összeillesztésével készített digitális, rekonstrukció-verziója.

34 Erdélyi panoráma, Szolnoki Galéria-Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest, 2000, kiállítási katalógus.

35 Hasonló található az exeteri The Bill Douglas Centre for the History of Cinema and Popular Culture gyűjteményében, http://www.ex.ac.uk/bill.douglas/collection/optical/grscope.html.

36 School Room Travel, 108 darab sztereokép eredeti dobozban, Underwood & Underwood Publishers, New York, London, Toronto, Ottawa (1908). Lásd még: T. K. Treadwell, Underwood & Underwood's 1890 Stereoview Catalog and other documents, The Institute for Photographic Research, 1995, illetve http://digital.nypl.org/stereoviews/search.html és http://www.usyd.edu.au/su/macleay/dskeels.htm.

37 Az írásban található összes internetes hivatkozást a szöveg megírásának időszakában ellenőriztem, vagyis az utalások a dátum idején meglévő állapotra vonatkoznak.