A Mintarajziskola és Rajztanárképzőben a sokszorosító grafika oktatásának kezdete az intézmény alapításának időszakára vezethető vissza. A Vasárnapi Újság 1872 februárjában adott hírt a grafikai tanfolyam megindulásáról, amely szerint "az Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképezde Morelli Gusztáv fa-metsző úr önkéntes ajánlkozása folytán azon kellemes helyzetben van, hogy fiatal fametszők számára, kik szakmájukban magukat tovább képezni óhajtanák, ingyenes gyakorlati tanfolyamot nyithat."³ Morelli, a reproduktív fametszet virtuóz mestere⁴ a technikát 187l-l872-től rendkívüli tárgyként (xilographia), díjtalanul oktatta, segédtanárrá két esztendővel később nevezték ki.⁵ Műhelye, a "fametszészeti szakosztály" 1885-ig működött e szervezeti keretek között, s abban az esztendőben került át - "művészi ipar jellegének megfelelően" - az 1880-ban létrehozott Iparművészeti Iskolába, ahol önálló szakosztályként indult újra.⁶

Morelli 1886-ban írt beszámolója az Iparművészeti Iskolában végzett oktatói munkájáról rávilágít a mintarajziskola műhelyének gyakorlatára. "A tanítást most is a 15 éven át szerzett tapasztalataim alapján gyakoroltam éspedig: elkezdve az egyenes egyenközű párhuzamos vonalaknál, áttérve a négyzet és aztán az egyes rendetlen vonalakhoz, a faximil és így fokozatosan az árnyalatos szabadkezelésű rajzok metszésére. Mintákul rendesen, kezdetben jó erőteljes vonásokban rajzolt angol vagy német dolgokat, később francia, angol, német és amerikai festői hatású, jó célszerű és egészséges kezelésű metszeteket használtam. Nagy súlyt fektettem arra, hogy a növendékek, a metszendő dolgot mindig saját kezűleg rajzolják fára, akár faximii vonásokkal, akárcsak ecsettel. Az egészen kezdőknél azonban, akik a rajzolásban még nem oly tökéletesek, hogy maguk tudnák metszendő feladatukat fára rajzolni, az u.n. átnyomást használom jó sikerrel. A természet utáni fénykép metszést a lefolyt tanévben nem gyakorolhattam, mivel annyira haladó növendékeim idén még nem voltak. Felemlítendőnek tartom még, hogy fő törekvésem nem olyan fametszőket nevelni, akik csak egy irányban felelhetnének meg feladatuknak, hanem igyekszem őket minden irányban, lehetőleg a mindennapi szükségletre is képesíteni, másszóval: én őket nem csupán tetszetős, tisztán művészi illusztrációk metszésére szorítom, hanem alkalmat nyújtok nekik, úgy a tudományos könyvek, a szakirodalom különböző nemeihez szükséges ábrák, valamint az iparművészeti és ipar terén előforduló különféle dolgokban, haladásuk és erejükhöz képest, - szem előtt tartva a fokozatos haladást - közremunkálkodni. Teljesített munkájukhoz képest díjazásban részesíteni a növendékeket, ez lehet az oka, hogy eddig is minden ösztöndíj nélkül elegendő számú növendéke volt a fametszeti osztálynak."⁷

Morelli Gusztáv fametszeti szakosztályának áthelyezésével szinte egy időben az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat - Lipkay Kornél igazgató és Barabás Miklós igazgatósági tag aláírásával - levelet intézett Keleti Gusztávhoz, a Mintarajztanoda és Rajztanár képző igazgatójához.⁸ Ebben a Magyar Képzőművészeti Akadémia felállítása kapcsán javasolták egy "rézmetszészeti tanszék" megindítását. Nem művészi grafikára gondoltak, hanem a rézmetszet reprodukáló szerepének fontossága, nélkülözhetetlensége mellett érveltek: "A rézmetszetnek általános jelentősége az, hogy a művészet fejlesztésének oly eszköze, mely nincsen nagyobb városokra és központokra szorítva, hanem kiterjeszti azt az eredetinek művészi sokszorosítása által az ország minden részére. [...] Egy önálló magyar művészi iskola hajnalán vagyunk, nemzetünk szellemében alkotó festőink száma napról-napra gyarapszik, de nincs hazánkban rézmetsző, aki műveiket, azok nemzeti jellegét híven visszaadva a közönség körében terjesztené.

Kénytelenek ők, sőt az egész hazai közönség a magyar művek rézmetszete végett a külföldhöz fordulni s nélkülözni azon zamatot, melyet a magyar mű reprodukciójának ismét csak magyar kéz és szellem kölcsönözhet. Vannak ugyan jeles magyar rézmetszők, de azok külföldön, Bécsben tartózkodnak, és el vannak zárva a közvetlen nemzeti érintkezéstől és eltereltetnek mindinkább azon felfogástól, mely egyedül képes nemzeti rézmetszetet, vagy iskolát létrehozni." Tévedésnek tartják azt az álláspontot, hogy a rézmetszetet a fényképészet, a fo-tomechanikus eljárások véglegesen kiszorítják és feleslegessé fogják tenni, hiszen "bármily tökélyre vitték mostanig a fénykép fénynyomat és fénymetszetek általi műsokszorosítást, azért a tisztán gépies eljárás nem pótolhatja azon önálló és művészi szerepet, mely egy festménynek sikeres reprodukciójához szükséges". Önálló invención alapuló rézmetszetek és rézkarcok elkészítésének lehetősége fel sem merül, számukra a rézmetszésnek "az is előnye, hogy annak révén művészeti növendékeink egyrészt képesíttetnének saját műveiket rézkarcok (Radirungen) útján sokszorosítani, másrészt a rajznak azon szigorúságát és határozottságát sajátítanák el, melyhez az edzőtűnek kezelése legsikeresebben vezet." A levél végén megfogalmazzák azt az elképzelésüket is, amely szerint a Képzőművészeti Társulat által kiadott műlapok kivitelezését a jövőben egy jó szakembereket foglalkoztató hazai műhelyben képzelik el.⁹ "De ha a közönségre s általában művészetünk fejlődésére és terjesztésére nézve káros hatással van az, hogy nincs hazai rézmetszészetünk, kétszeresen érzi azt társulatunk, melynek évi műlap-kiadványait külföldi műintézeteknél kell megrendelnie. Társulatunknál irányt adó elvül fogadtatott el az, hogy jövőben magyar festők nemzeti jellegű műveinek sokszorosítására fog helyeztetni a fősúly. [...] Ez év végével jár le a bécsi sokszorosító társulattal fennállott szerződésünk, most volna itt az ideje, hogy műlapjainknak szabad választásunk szerinti kiadásával egyidejűleg magyar rézmetszészet felvirágoztatásának is vessük meg alapját."

A Képzőművészeti Társulat által javasolt grafikai tanszék a következő esztendőben, 1884-ben nyílt meg. Az áthelyezett fametszeti osztály hasonlóan a Doby Jenő¹⁰ által vezetett rézmetszeti szakosztály is az iparművészeti képzés keretében működött az Iparművészeti Iskolában.¹¹ Az 1880-1890-es években a reproduktív grafika legjelentősebb műhelyeiként tartjuk számon a Morelli és Doby vezetése alatt álló szakosztályokat.¹² A Mintarajztanoda és Rajztanárképző tanterveiben azonban újra és újra felbukkant a rézkarc, mint "rendkívüli tanfolyam oly festőnövendékek számára, kik magukat grafikai tanulmányaik mellett a sokszorosító művészet ezen ágában is gyakorolni óhajtják".¹³ Legelőször 1889-ben, majd az intézet értesítői szerint 1893-ig folyamatosan minden tanévben volt lehetőségük a művésznövendékeknek, legfőképpen a rajztanárjelölteknek, a tanfolyam látogatására. Morelli Gusztáv fametsző szaktanfolyamának távozása után nem maradt felszerelt műhely az épületben, s a tanári kar tagjai között sem találunk olyan oktatót, aki a sokszorosító grafikával behatóbban foglalkozott volna. Ezért feltételezhető, hogy a növendékek a szintén Keleti Gusztáv igazgatása alatt álló Iparművészeti Iskola műhelyét látogathatták, s ott sajátíthatták el a rézkarcolás alapfogásait.¹⁴

"A grafika mostohagyermeke volt a művészeti oktatásnak" - írta Lyka Károly visszaemlékezéseiben a századfordulóról. "Szinte hihetetlenül hangzik, de tény, hogy a Képzőművészeti Főiskolán teljes huszonhárom éven át egyetlen grafikai technikának sem volt tanára, miután még korszakunk előtt távozott onnan Morelli Gusztáv, a fametszet tanára."¹⁵ Hasonló volt a véleménye Olgyai Viktornak is a XIX. század végének grafikaoktatásáról: "Huszonöt év állítólagos grafikai nevelésének semmi nyoma. A kis próbapréseken kívül nincs az egész nagy hazában egyetlen mélynyomású gép. Vállvetett erővel mielőbb ki kell vergődnünk ebből a szűk vidékiességből."¹⁶

A XIX. század utolsó évtizede azonban alapvető változásokat hozott a grafika magyarországi történetében. A modernebb fotomechanikus eljárások fokozatosan kiszorították a klasszikus technikákat - a fametszetet, a rézmetszetet és a rézkarcot - a reprodukció területéről. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a festészethez addig igen szorosan kötődő rajzművészet és sokszorosító technikák önálló kifejezési lehetőségeinek a kutatása. Egyre több művész kísérletezett grafikával, amelynek eredményeként a hazai kiállításokon nagyobb számban jelentek meg az önálló, művészi igénnyel készült lapok.¹⁷

A sokszorosító grafikának a művészek és műbarátok körében való népszerűsítését, illetve a közönség művészeti nevelését szolgálták azok a kiállítások, amelyeket az 1890-es évek végétől kezdődően Térey Gábor az Országos Képtárban, majd 1906-tól a Szépművészeti Múzeum új, grafikai kiállítótermében rendezett.¹⁸ Különösen fontosak azok a tárlatok {Modern metszetek kiállítása, 1898; Nemzetközi színes modern metszet-kiállítás, 1901; Nemzetközi modern metszet-kiállítás, 1905), amelyeken az elmúlt harminc-negyven esztendő külföldön készült alkotásait - főként angol, francia és német művészek rézkarcait, fametszeteit és litográfiáit - mutatták be. Az 1898-as tárlat időszerűségét a Műcsarnok című folyóirat kritikusa így indokolta: "Szükség volt erre a kollekcióra, mert úgy a rézkarc, mint a litográfia az utóbbi években oly művészi magaslatokra emelkedett, amilyenekről közönségünknek fogalma sem lehetett, mert hisz a mi könyvkereskedelmi forgalmunkban alig akadni elvétve egy-egy grafikai műlapra, műkereskedéseink pedig nincsenek. A magyar közönségnek tehát újdonság ez a szép sorozat. Megtanulja belőle, hogy ez a két technika ma nem pusztán reproduktív természetű, azaz nem csupán más technikájú műnek sokszorosítására való, hanem talpig önálló s új nyelven szólaltatja meg a művészt."¹⁹ Az Országos Képtár modern grafikai kiállításain még igen csekély számban szerepeltek hazai művészek alkotásai. Többségük külföldön készült, hiszen Magyarországon nem volt mód a művészi grafika technikáinak elsajátítására. A századfordulótól azonban több sokszorosított lap jelent meg a tárlatokon, a Nemzeti Szalon megrendezte nagyszabású grafikai kiállításait {Nemzetközi grafikai kiállítás, 1900; Vízfestmény-, rajz-, és metszetkiállítás, 1905, 1904; IV. Grafikai kiállítás,1906), amelyeken egyedi rajzokat és sokszorosított nyomatokat egyaránt bemutattak. Több vállalkozás kezdett el érdeklődni a grafika iránt, talán legjelentősebb ezek közül a Könyves Kálmán Műkiadó Rt. volt, amely 1905-1904 folyamán adta ki művészi litográfia-sorozatát.²⁰

A hazai grafikus egyesület és a művészi grafika oktatásának megszervezése Olgyai Viktor nevéhez köthető. Olgyai 1891-től a bécsi Művészeti Akadémián a reprodukáló grafika egyik legjelentősebb képviselőjének, William Ungernek volt a tanítványa. Ott ismerkedett meg a sokszorosító grafikai technikákkal, elsősorban a rézkarccal és változataival. Rembrandt művészete iránti vonzódása is innen eredeztethető, hiszen Unger elsősorban a holland mester festményeiről készítette reprezentatív rézkarcait. Olgyai később Münchenben telepedett le, német kiadók számára készített nagyméretű grafikai lapokat. 1900-ban nyitotta meg magániskoláját, ahol a sokszorosító technikák iránt érdeklődő művészeket és műkedvelőket is fogadta. 1902-től a Besztercebányán kiadott Havi Szemle című irodalmi és művészeti folyóirat munkatársa volt, amelynek grafikai mellékleteit gondozta. Nem szakadt meg kapcsolata a hazai művészeti élettel sem: a Művészet folyóirat külső tudósítója volt, a külföldi kiállításokról, művészeti eseményekről több kritikája, összefoglaló tanulmánya jelent meg.²¹

Olgyai 1896-ban készítette el Tél című, tíz lapos sorozatát, amely a következő esztendőben jelent meg saját kiadásában. "Az album lesz a közvetítő közte és Rauscher Lajos, az aquatinta nagymestere között. Az teszi rá figyelmessé Kammerer Ernőt, az Országos Képtár igazgatóját, ki összeköttetésbe lép vele s már akkor fáradozik grafikai egyesület megalakításán."²² Bátyja, Olgyai Bertalan Néhány szó a magyar rézkarc fölvirágzása érdekében címmel a Műcsarnok című folyóiratban 1901-ben tette közzé írását, amelyben a grafika megoldatlan helyzetére hívta fel a figyelmet.²³ Véleménye szerint "új életre ébredt a kőnyomat, a színes fametszet s a grafika legnemesebb, legművészibb ága, a rézkarc", amelyek hatásos közvetítő eszközök lehetnek a művészet és a közönség között. A gazdasági és művészi szempontok egyaránt e mellett szólnak, hiszen a nyomólemezről több nyomat készíthető, "melyek mindegyike az eredetiség bélyegét viseli" és nagyobb közönséghez juttatható el. Utalt arra is, hogy a XIX. század folyamán Európa-szerte számos grafikai egyesület alakult, amelyek felvállalták a grafikai művészetek népszerűsítését, mind szélesebb körben való terjesztését. Olgyai Bertalan hírt adott a magyar Grafikai Egyesület első lépéseiről is, amelynek kezdeményezője, legjelentősebb támogatója éppen Olgyai Viktor volt.

Az 1901-ben alakuló Grafikai Egyesület "anyalapok megszerzése, nyomtatása, kiadása és terjesztése, kiállítások rendezése, pályázatok hirdetése s kiváló művek díjazása, végül egy szakgyűjtemény szervezése útján a grafikai művészetek fölvirágoztatását tűzte ki föladatául".²⁴ A tervek ellenére az egyesület nem működött. 1906 tavaszán merült fel a mozgalom újraindítása, természetesen Olgyai és a fáradhatatlan Kammerer irányításával.²⁵ A Rajzoktatás című folyóirat híradása szerint "az egyesület céljául a grafika ápolását tűzte ki. Sürgetni fogja, hogy művészi tanintézményeinkben azt fokozatosan tanítsák s a kurzusokra minden intelligens embert fölvegyenek. Később, ha meglesz hozzá a kellő vagyon, önálló grafikai műintézetet fognak fölállítani. Tagjai az egyesületnek tagilletményül évente több műlapot kapnak, míg a művésztagok munkáiból rövid időközökben kiállításokat rendeznek."²⁶ A Magyar Grafikusok Egyesületének²⁷ tényleges megalapítására végül 1908. november 25-án került sor a Képzőművészeti Főiskola Könyvtárában.²⁸ A társaság elnökének a grafika nagy öregjét, a Műegyetem rajzi tanszékének professzorát, Rauscher Lajost választották, titkárrá pedig Olgyai Viktort, a Mintarajziskola és Rajztanárképző grafikai szaktanfolyamának vezető tanárát.

"Az újabb magyar grafika korszakát attól fogva számítjuk, hogy keletkezése szerint önállóvá lett, vagyis hogy vége szakadt annak a gyakorlatának, mely nem eredeti alkotási folyamat volt, hanem másolás. Ez a korszak Olgyai Viktor működésével kezdődött meg" - írta Elek Artúr Az újabb magyar grafikai művészet című összefoglaló tanulmányában.²⁹ Olgyait itthon kedvezőtlen körülmények fogadták, a közönség és a művészek is kevéssé érdeklődtek a sokszorosító technikák iránt. "De Olgyai hitét és lelkesedését nem törték meg az első csalódások. Lankadatlanul dolgozott a hitetlenek és közönbösök meggyőzésén. Tüzes lelke és fantasztikus lénye vele egykorú, sőt nála idősebb művésztársai közül is nem egyet a műtermébe vonzott. A grafikai eljárások mesterségi részében való nagy tudása hamar ismert lett s tájékoztatásért, útbaigazításért egyre többen fordultak hozzá. Szenvedélyes temperamentuma kitörő örömmel fogadott minden jelentkezőt. Tudását kész örömmel tovább adta annak, aki hozzá fordult. Műterme ilyenformán fokonként valóságos keltető helyévé lett grafikai művészetünknek."³⁰

Olgyait Kammerer Ernő - aki ez időben már a Szépművészeti Múzeum igazgatója volt - sürgetésére bízták meg 1906-ban a Mintarajziskola és Rajztanárképzőben létesítendő grafikai szaktanfolyam megszervezésével.³¹ "Nagy horderejű a művészeti oktatás fejlődésére s újabb lendületre alapot nyert az intézet az által is, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr f. évi 59,102. számú magas rendeletével a rézkarcz, aqua- és mezzotinta, algrafia, kőrajz, cromolitografia stb. sokszorosító eljárások elsajátíthatása czéljából intézetünkön az 1906/1907. tanévtől kezdődőleg egy grafkai tanfolyamot létesített, melynek vezetésére Olgyai Viktor külföldön élő kiváló művészt sikerült megnyerni" - olvashatjuk Várdai Szilárd, az intézmény adminisztratív igazgatójának beszámolójában.³² Véleménye szerint "a grafika nemcsak önmagáért való művelése szempontjából hasznos és üdvös, hanem mint a formaérzéknek s főleg a finom, korrekt rajznak hathatós fejlesztésére szolgáló egyik legalkalmasabb segítő eszköz is egyúttal óvórendszabály az egyoldalú - jelenleg nagyon divatos - csak színhatásra való törekvés ellen. A grafikusi eljárások elsajátításának nemcsak a művésznövendékek, hanem leendő rajztanárok is nagy hasznát fogják venni, kiknek segítségével a grafikának a vidékre való kiterjesztése is biztosítható lesz. Meg vagyok győződve, hogy növendékeinknek, egyrészt azon ideális törekvés és nemes inger következtében, melyet a művészi alkotás vágya nyújt, másrészt pedig azért, mert ezen szakba vágó munkálkodásuk által megélhetésükhöz újabb kereseti forrás fakadna, örömmel fogják megragadni az alkalmat arra nézve, hogy a sokszorosító eljárásokat elsajátíthassák és pedig a siker biztos kilátásával, a mire garancziát nyújt az, hogy növendékeink sokoldalú alapos szakképzést nyernek, máris ügyes rajzolók s ennél fogva a kezdet nehézségein túl vannak s így csak a speciális technikai eljárást kell elsajátítaniuk."

Várdai leszögezte azt is, hogy a tanfolyamon a reproduktív, iparművészeti jellegű grafikával szemben a művészi sokszorosított grafika oktatását helyezik előtérbe. "Meg vagyok győződve arról is, hogy a grafika művelését, mely eddig hivatalosan az iparművészet keretébe van kapcsolva, holott a legjobb értelemben képzőművészeti eszme s csak a képzőművészettel kapcsolatban életképes, mert iparművészetileg terméketlen és meddő, nemcsak szorosan vett növendékeink fogják felkarolni, hanem több jeles fiatal gyakorló művészünk is, kik közül sokan intézetünkben már néhány év előtt létesített külön aktrajzolási (szabad iskola) tanfolyamának látogatói s így a grafikát is gyakorolhatják. Tudvalevő dolog, hogy az iparművészeti értelemben vett reproduktív-grafika, melynek létét régóta veszélyeztetik a rohamosan tökéletesedő mechanikus sokszorosító eljárások, a külföldön már másfél évtized előtt átengedte helyét az önálló eredeti grafikának és nagyobbrészt ez eszmetisztulásnak és következetes keresztülvitelének köszönhető ott a jelen virágzás [...] Hogy az irányváltozás nálunk is biztos eredménnyel kecsegtet, arra nézve reményt nyújt egy akczió, melyet grafikai művészetünknek egy kiváló buzgó képviselője Rauscher Lajos festőművész-építész, intézetünknek sok éven át volt tanára, jelenleg pedig a Magyar Királyi József Műegyetem művészeti rajz- és festés szaktanára, a Magyar Grafikai Egyesület alelnöke indított meg újabban építész tanítványai körében s mely meglepő frissességű fejlődés képességének adja jelét. Azonban úgy, mint külföldön a képzőművészeti akadémiák - úgy nálunk egyetlen helye a grafikai tanszéknek az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola, hazánk egyetlen Képzőművészeti Főiskolája."

A művészi grafika oktatásának intézményesítésével lehetővé vált, hogy az érdeklődők a korábbi gyakorlattal szemben ne csak külföldön - Bécsben, Münchenben vagy Párizsban -, hanem itthon is elsajátíthassák a grafikai technikák különböző változatait. Erre garanciát adott a Münchenből hazahívott, oktatási gyakorlattal is rendelkező Olgyai Viktor személye, aki egyaránt otthonosan mozgott a mély-, a magas-, illetve a síknyomás terén. "Örömmel jelezhetjük, hogy eme tanfolyam szép eredménnyel kecsegtet" - olvashatjuk a Rajzoktatás 1906-os évfolyamában. "Daczára annak, hogy ez a tanulmány az intézet növendékeire nem kötelező, közülök mégis igen nagy számban (összesen hatvanhatan) jelentkeztek a grafikai tanfolyam látogatására, de jelentkezett ezeken kívül több gyakorló művész is."³³

Az első esztendő eseményeit értékelve a mintarajziskola Értesítőjében Várdai Szilárd kiemelte a grafikai osztály sikeres működését, annak ellenére, hogy a tárgyi feltételek nem voltak a legkedvezőbbek.³⁴ "A kezdet nehézségeinek leküzdése után, melyek közt legsúlyosabb a helyiség szűk volta, a grafikai szakosztály működésének már az első esztendejében is úgy pedagógiailag, mint művészileg meglepő eredményt tudott felmutatni. Úgy a rajztanár-, mint a rajztanító-jelöltek, művésznövendékek mint továbbképzők, volt intézeti növendékek, sőt intézeti tanárok is érdeklődő buzgalommal fáradoztak a grafikai technikák elsajátításában. Intézetünk húsvéti kiállítása alkalmával alig félesztendő eredménye gyanánt külön termet töltött meg a grafika munkái legjavával: több mint félszáz műlappal. Ezek túlnyomó része a mélynyomásnak: a rézkarcznak és válfajainak, az aquatintának, vernis-mounak, mezzotintonak s ezek kombinácziójának technikáit képviselé, a többi a síknyomást: az egyszínű és több színű kőrajzot, valamint a monotípiát és a permetezést." A grafikai szaktanfolyam keretében készült alkotások nem csupán az intézmény kiállításának anyagában foglaltak el előkelő helyet, hanem igen korán sikert arattak a szakemberek és a művészetkedvelő közönség körében is. "A kiállított művek művészi nívóját illetőleg elég megemlítenünk, hogy a Szépművészeti Múzeum rézmetszetgyűjteményének igazgatósága tizet közülük tüntetett ki a gyűjtemény számára való megvétellel³⁵ és hogy úgy a Műcsarnok mint a Nemzeti Szalon tavaszi kiállításai többet mutattak be a szélesebb nyilvánosságnak. Néhányat autotipikus reprodukczióban közlünk ez Értesítő melléklete gyanánt a "Művészet" szerkesztőségének szívességéből, ki sokszorosításuk jogát megszerezte volt."

Néhány korábban tervbe vett technika oktatása nem valósult meg. Várdai idézett beszámolójában sajnálkozva utalt arra, hogy "az algráfiát, a síknyomás ez új képviselőjét a grafikai szakosztály tananyagába felvenni nem lehetett, mivel nyomtatását még egy műintézetünk sem gyakorolja. így e technikával alkalmas kézisajtónak felállításáig várakoznunk kell. Kárpótlásul a jövő tanév anyagába felvesszük a magasnyomás eljárásait: czink magasedzést s mint új technikát, a linóleummetszést. Ezekkel együtt szakosztályunk a más művészeti iskoláknál külön osztályokra felosztott művészgrafikai technikáknak összességét magába fogja zárni, mi annál előnyösebb, mivel egymásra való kölcsönhatásukban fekszik fejlődésük egyik fontos lehetősége." Az induló grafikai műhely támogatói között több elkötelezett magánszemélyt - művészeket, műbarátokat és gyűjtőket - is találunk. Külön köszönetet mondtak a támogatásukért "Rauscher Lajos műegyetemi tanárnak, ki az osztály mély-sajtójának megérkeztéig saját kézisajtóját, úgyszintén dr. Majovszky Pál miniszteri titkárnak, ki ritka műértő ízléssel összeválogatott, gazdag grafikai gyűjteményét önzetlenül engedte át időleges kiállítások rendezése céljából".³⁶

Olgyai Viktor eredményes működését látva a grafikai szaktanfolyam helyiségeinek és eszközállományának a bővítésére is sor került. A Képzőművészeti Főiskola évkönyvében 1908-ban adtak hírt arról, hogy "az anyagi szükségletekre kegyes volt a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr némi segélyt utalványozni, de megfelelő helyiség hiányában a grafika sikeres tanítása sok nehézségekbe ütközött. A mélynyomás eljárásánál szükséges edzősavak az egészségre ártalmas gőzöket, fojtogató oxydokat fejlesztettek, melyek a munkateremben lévő két sajtót, szerszámokat, eszközöket s a nyomatok készítéséhez szükséges anyagokat is károsan megtámadták. E savak használatáról a csupán egy teremmel rendelkező grafikának a művészies hatások rovására teljesen le kellett mondania s az aránylag ártalmatlan vaschlorid-edzéseket alkalmazni. Egészségi, művészi és gazdasági okokból szükség volt tehát ezen tarthatatlan állapoton segíteni, de tekintve az intézet helyszűkét, az ismét csak a vallás- és közoktatásügyi minisztérium jóvoltából azáltal válik lehetségessé, hogy f. évi 54,347. sz. magas rendeletével hozzájárult ahhoz, hogy intézetünk művészeti szakosztálya a II. festészeti mesteriskola helyiségébe kitelepítessék s az így felszabaduló helyiség intézetünk szükségleteire vétessék igénybe. Ily módon egyrészt a grafikai szakosztály teljesen megfelelően lesz a jövő tanévtől elhelyezve, a mennyiben külön jó világítású munkaterme, külön jól szellőztethető edzőkamrája lesz s külön helyiségben a sajtók fognak elhelyeztetni továbbá megfelelő helyiséget (sötétkamrát) nyer, fényképfelvételek előhívására."³⁷

A grafikai szakosztály mint kiegészítő tanfolyam szerepelt a Mintarajziskola és Rajztanárképző, majd 1908-tól a Képzőművészeti Főiskola tanterveiben. 1910-ben a külön tanulmányok között tüntették fel: "a modern művészeti reprodukciók, de főként a rézkarc gyakorlása lehetővé van téve a jelöltek számára a főiskola Grafikai Osztályában, ahol szabad idejükben naponként, szabad-és ünnepnapokat kivéve reggeli 8 órától esti 7 óráig gyakorolhatják magukat."³⁸ A művésznövendékek és rajztanár jelöltek közül Olgyai Viktor maga választhatta ki azokat, akik rendszeresen látogathatták műhelyét. A tanári testület határozatban szögezte le, hogy "teljesen a vezető tanár belátására bízza a jelentkezőknek kezelését, hogy amennyiben valaki csak időről időre keresi föl az osztályt, annak ezt minden további nélkül megengedheti, aki állandóan bejár s igénybe veszi az iskolát attól a beiratkozást megkívánja. Ennek intézését és elbírálását a vezető szaktanárra bízza."³⁹

A grafikai technikák iránt érdeklődő növendékek, illetve a nagyközönség számára készültek azok a történeti-technikai jellegű írások, amelyekben Olgyai rövid összefoglalását adta a különböző technikák történetének, kiemelve egy-egy korszak legjelentősebb mestereit. Emellett részletesen kitért a rézkarc és változatai, a fametszet, a linóleummetszet és a litográfia készítésének módjára is. A grafikai technikák című, 1907-ben székfoglalóként írt kötete egyfajta receptkönyvként is használható volt, míg három esztendővel később a Vasárnapi Újságban megjelenő cikke, A grafikai művészetek technikái és hivatása, a műfaj szélesebb körben való népszerűsítését szolgálta.⁴⁰ Mindkét írását saját alkotásaival, illetve első tanítványainak (Garzó Berthold, Kiss Rezső, Bottka Miklós, Rakssányi Dezső és Tipary Dezső) a grafikai műhelyben készült sokszorosított lapjai illusztrálták.

A grafikai műhely berendezésének, eszközeinek szinte teljes rekonstruálására adnak lehetőséget azok az átvételi jegyzékek, amelyeket Bottka Miklós segédtanár állított össze, amikor 1914 elején "használat és gondozás céljából" átvette azokat. A tételesen felsorolt "fogyó anyagok" között szerepelnek a mély-és magasnyomású festékek, viaszok, litográf kréták és a próbanyomatokhoz használt nyomtatópapírok, valamint a lemezek, a dúcok elkészítéséhez szükséges szerszámok és segédeszközök: a simítok, scháberek, roulettek, molettek, mezzotinto vasak, metszőacélok és metszőtűk, linóleumvésők, fametsző acélok, pontozó vasak, drótecsetek, bőr- és selyemtamponok, bőr- és gumi alapozó hengerek stb. Az intézet tulajdonát képező réz- és cinklemezek, linóleum- és fadú-cok mellett feltüntették a műhelyben dolgozó növendékek lemezeit, nyomódúcait is. Külön kitértek azokra az eszközökre és lemezekre is, amelyeket a tanítványok éppen használtak, többek között felsorolták Prihoda István, Gyenes Lajos, Meilinger Dezső, Germány Elemér, Paulovits Pál, Edvi-Illés Jenő, Bayer Ágoston, Beron Gyula, Uitz Béla, Karlovszky Bertalan, Gábor Jenő és Gachal József nevét, akik ez időben is szorosan kapcsolódtak - néhányan már végzett növendékként - a grafikai szakosztályhoz. Feltehetően a termek dekorációját szolgálták és egy később felállítandó archívum alapját képezték, illetve a technikákat illusztrálták azok a keretezett, illetve keretezetlen lapok, amelyek egyrészt Olgyai és a növendékek munkáiból, másrészt régi mesterek vagy külföldi művészek nyomatai közül kerültek ki.⁴¹

Olgyai Viktor elsősorban a klasszikus mesterek, különösen az általa művészi és technikai téren is igen sokra tartott holland nagymester, Rembrandt alkotásait állította mintaképül növendékei elé. A fiatalok a Mintarajziskola és Rajztanárképző könyvtárának albumai, műlapjai mellett közvetlen közelről is tanulmányozhatták az eredeti lapokat a Szépművészeti Múzeum Térey Gábor, majd Meiler Simon által rendezett időszaki kiállításain.⁴² Többen bejutottak a múzeum Grafikai Osztályának raktárába is. A több száz esztendős nyomatok mellett itt láthatták a modern grafika mestereinek újabb lapjait, amelyek reprodukcióit a századfordulós művészeti folyóiratok, így a Die Graphischen Künste vagy a The Studio oldalairól már ismerhették. "Olgyai közbenjárására szabad bemenetem volt a Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményébe, ahol Meller Simon, később dr. Hoffmann Edith igazgató szívessége révén megismerkedhettem munkáikon át a rézkarcolás kiválóságaival Meryonnal, az angol mesterekkel: Hadén, Strang, Cameron, Short, Brangwyn és mindenek felett kiváló Bone-nal, Pennel és Whistler-rel, a németekkel, Lieberman-nal, a bécsi Graphische Künste művészeivel, Schmutzer és társaival" - emlékezett vissza ezekre az esztendőkre Beron Gyula.⁴³

Már a múzeum új épületének modern kiállítótermében mutatták be a grafikai kollekció legújabb szerzeményeit, amelyek inspiráló erejűek lehettek az Andrássy úti műhelyben alkotó fiatalok számára is. Az 1907-ben megrendezett Nemzetközi Modern Metszet-kiállításon Anders Zorn, Alexander Lunois, Alfonse Legros, James Mac Neill Whistler, David Young Cameron, Haden Seymour, William Strang és Frank Brangwyn lapjait állították ki, de nagy számban szerepeltek magyar grafikák is. "Különös hangsúlyt helyeztem a lapok kiválasztásánál a hazai művészekre, kiknek művei egymás mellett kiállítva, a terem hosszában hatásosan mutatkoznak be" - írta a katalógus bevezetőjében Térey Gábor. "Üde, ifjú vonás érzik e művek legtöbbjében, melyek a korábbi évek munkáival összehasonlítva, folytonos haladást mutatnak. Az ifjú művészgárda, kitartásával és szorgalmával, elmélyedésével a természetben és a grafikának sokféle technikájában, nagy dicsőségére válhat még a magyar művészetnek."⁴⁴ A korszak talán legjelentősebb grafikai tárlatán, a Műcsarnok termeiben 1909-ben rendezett Akvarellek, pasztellek és grafikai művek nemzetközi kiállításán, az igen gazdag angol, francia, svéd, német és holland sokszorosított anyag, illetve a külön teremben kiállított japán fametszetek mellett nagy számban szerepeltek Olgyai tanítványai: Raáb Ervin, Tipary Dezső, Tichy Gyula, Garzó Berthold, Bottka Miklós, Beron Gyula, Biczó Ilona, Edvi-Illés Jenő, Dienes János, Rakssányi Dezső, Markó Lajos, Vida Árpád és Krón Jenő alkotásai.⁴⁵

Nagy jelentőségűek voltak azok a kiállítások is, amelyeken a korszak nagyobb grafikai gyűjteményeinek anyagát tárták a közönség elé. Itt elsősorban Majovszky Pál és Bächer Béla modern kollekcióira kell gondolnunk. Az ő első jelentősebb bemutatásukra még A Műbarátok Körében került sor 1904 februárjában. A kiállított hetvenhárom lap Amerika, Anglia, Franciaország, Belgium, Hollandia, Németország, Olaszország, a skandináv államok utóbbi évtizedeinek grafikáját reprezentálta.⁴⁶ A Szépművészeti Múzeum Modern angol rézkarcolók című, 1914-ben Meiler Simon által rendezett kiállításának alapját a múzeum újabb beszerzései biztosították, de nagyobb anyag származott a Bächer- és a Majovszky-gyűjteményből is.⁴⁷ Majovszky Pál teljes kollekcióját az év végén állították ki. A tárlat aktualitását az adta, hogy a gyűjtemény - a tulajdonos: nagylelkű ajándékaként - a Szépművészeti Múzeumba került.⁴⁸

A reprezentatív, összefoglaló kiállítások mellett két jelentős külföldi grafikus mutatkozott be önálló tárlat keretében Magyarországon. Mindkettőjük művészetének hatása érezhető Olgyai Viktor növendékeinek alkotásain. Elsőként 1909 őszén a svéd Anders Zorn rézkarcait mutatták be a Szépművészeti Múzeum grafikai kiállítótermében,⁴⁹ majd három esztendővel később, 1912-ben Frank Brangwyn grafikai lapjait láthatta a közönség az Ernst Múzeumban.⁵⁰ Az utóbbi bemutató kísérő rendezvényeként maga Olgyai Viktor tartott előadást Brangwyn művészetéről az érdeklődő művészeknek és műbarátoknak.⁵¹

A Képzőművészeti Főiskola grafikai műhelyét nem csupán a technikák iránt érdeklődő növendékek és a már végzett művészek látogatták. A grafikai művészetek támogatói, a műbarátok, a műgyűjtők és a kritikusok is többször felkeresték Olgyai Viktor osztályát. A Magyar Grafikusok Egyesületének az intézmény könyvtárában tartott összejövetelei alkalmával Olgyai bizonyára az idősebb művészek figyelmébe ajánlotta növendékeinek ott készült alkotásait. Talán már ekkor kiválogatták azokat a nyomatokat is, amelyeket az Egyesületnek a Művészházban (1910), a Nemzeti Szalonban (1911) és a Műcsarnokban (1912) rendezett kiállításain mutattak be.⁵² Az 1911-es tárlat anyagát értékelve Farkas Zoltán éppen a fiatal grafikusnemzedék alkotásait emelte ki, méltatva Pri-hoda István és Krón Jenő rézkarcait, illetve Tipary Dezső, Székely Andor, Tichy Gyula és Tichy Kálmán újabb linóleummetszeteit.⁵³ A műbarátokat és gyűjtőket tömörítő Szent György-Czéh ötven, grafika iránt érdeklődő tagja 1910 februárjában kereste fel Olgyai műhelyét, "hol a művész bevezető előadást tartott a grafikai technikákról, a nyomatok előállításáról..."⁵⁴ Feltehetően többször megismétlődtek ezek a látogatások, amelyek eredményeként a Szent György-Czéh Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesülete 1915 tavaszán grafikai kiállítást rendezett, amelynek gerincét a fiatalabb generáció alkotásai képezték.⁵⁵

Rendszeres látogató volt a külföldi mesterek sokszorosított lapjait gyűjtő Majovszky Pál is, sajnos gyűjteményébe nem illesztette be az itt.készült tanít-ványi munkákat. Ezzel szemben Rados Ernő műkereskedő és műgyűjtő az 1910-es évek folyamán gyakran vásárolt nyomatokat, az itt végzett növendékekkel szerződésszerű megállapodást kötött, s értékesítette sokszorosított grafikáikat. Az évtized közepén a Műcsarnok kiállításain egyre gyakrabban tűntek fel Prihoda István, Ágoston Ernő, Krón Jenő és Uitz Béla lapjai, amelyek kiadási jogával Rados rendelkezett.⁵⁶

A Lyka Károly szerkesztésében megjelenő Művészet hasábjain rendszeresen jelentek meg kisebb cikkek és nagyobb terjedelmű tanulmányok a grafikai művészetekről, rajzművészetről és a sokszorosított technikákról. A folyóiratban igen nagy mennyiségben találunk illusztrációként rajzokat, rézkarcokat és litográfiákat. Lyka nagy hangsúlyt helyezett arra is, hogy a közönség minél részletesebb tájékoztatást kapjon a grafika helyzetéről. A kiállításokról szóló kritikák mellett rendszeresen beszámoltak a Magyar Grafikusok Egyesületéről, illetve a Mintarajziskola és Rajztanárképzőben nyílt grafikai szaktanfolyam eredményeiről. 1907 tavaszán közölt cikkükben olvasóik figyelmébe ajánlották az Olgyai Viktor vezette osztály növendékeit, részletes technikai ismertetés mellett Bottka Miklós, Kiss Rezső, Garzó Bertalan és Rakssányi Dezső sokszorosított grafikáit közölték.⁵⁷ Felvinczi Takács Zoltán 1909-ben értékelte a szakosztály elmúlt három esztendejének eredményeit. Véleménye szerint a grafikát fellendítette a műhely létrehozása, rövid idő alatt több fiatal grafikus került ki Olgyai osztályából. Egyre inkább elterjedtek az újabb eljárások, mint például a linóleummetszés, de virágzik a litográfia is. A legelőkelőbb helyen azonban még mindig a mélynyomású technikák álltak, közülük is a klasszikus rézkarc. A tanítványok közül Bottka Miklóst, Edvi-Illés Jenőt, Pilch Dezsőt, Krón Jenőt, Dienes Jánost, Biczó Ilonát és Markó Lajost emelte ki, mint a legjelentősebbeket.⁵⁸

A művészeti folyóiratok közül a Magyar Iparművészet, A Ház, illetve a Szent György-Czéh folyóirata, A Gyűjtő korabeli számaiban is sok fiatal grafikus alkotását publikálták. Szűkebb szakmai közönség számára adtak tájékoztatást a Képzőművészeti Főiskola évkönyvei, amelyekben - különösen a korai időszakban - számos beszámoló jelent meg a grafikai műhely helyzetéről, az ott folyó munkáról. A Prospectus of the Royal Hungarian College of Art című kiadvány képes táblái között az osztály jelentőségét hangsúlyozva jelen vannak a sokszorosított lapok is.⁵⁹

A Képzőművészeti Főiskola grafikai szaktanfolyamát látogató művésznövendékek és rajztanárjelöltek 1906-1914 között készült alkotásainak egy részét Olgyai Viktor gyűjtötte össze. Először csak a szebb, érdekesebb lapokat tették félre, majd később rendszeresen válogattak azzal a céllal, hogy a nyomatok a különböző technikák illusztrációjaként szolgáljanak. A kollekció valódi, az osztályon folyó műhelymunkát dokumentáló gyűjteménnyé csak az 1920-as évek folyamán vált, amikor Varga Nándor Lajos még Olgyai tanársegédjeként rendszerezte a lapokat, s gondoskodott biztonságosabb elhelyezésükről.⁶⁰ A gyűjteményben a tanulmány jellegű munkák - elsősorban portréábrázolások - mellett jelentősek a figurális kompozíciók, de a legnagyobb mennyiségben táj ábrázolásokat és városképeket találunk. Sok esetben egy-egy lap próbanyomatai, illetve színnyomatai vagy különböző papírokra nyomott variációi is fennmaradtak. Az önálló igénnyel készült, sokszorosított lapok mellett kisebb számban jelen vannak az alkalmazott grafikák, az illusztrációk és a könyvdíszek is.⁶¹

Varga nevéhez köthető a gyűjtemény válogatott darabjainak bemutatása is. Mint a Grafikai Osztály vezető tanára, az archív anyag gondozója rendezte meg 1942-ben Az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskola Grafikai Gyűjteményének 1. kiállítását, amelyen Olgyai korai tanítványainak munkáit vonultatta fel.⁶² "Hazánk egyik legbővebb gyűjteménye ily formán, különösen egy-egy művész egyéniség Főiskolán töltött esztendőinek megvilágításánál, nem különben egyes nemzedékek stílusának, törekvéseinek összehasonlításánál"- olvashatjuk a tudományos igénnyel összeállított katalógus bevezetőjében.⁶³ "Olgyai Viktor friss szellemet hozott magával Münchenből... [...] Nem látunk az anyagban egyetlen szögletes mozdulatot, nem látunk harsogó színeket, kiabáló ellentéteket és kellemetlen vonal ritmust. Mindenütt lágy, puha, finom átérzés uralkodik vagy ennek hiányában mímelés, keresés. A szenvedélyes vadság, a drámai hang távol áll tőlük. A grafikai művészetek kifejező tárházában a szelídebb, kedvesebb tájakon kereskedtek. A kiválasztott eszmei terület nyomot hagyott a grafikai eljárások kiválasztásában is." A bemutatott alkotások között csaknem minden grafikai technikára találunk jellemző példákat. A mester által igen kedvelt festőiségre törekvő rézkarcot Angyal Géza, Krón Jenő, Zádor István, a tónusos aquatintát Garzó Berthold, Gyenes Lajos, Raáb Ervin Rónay Kázmér, Tichy Kálmán, míg az élményszerűbb hidegtűt Bajor Ágost, Olejnik Janka és Prihoda István munkái képviselik. A klasszikus mélynyomással készített lapok mellett nagyon fontosak Conrad Gyula, Edvi-Illés Jenő, Kozma Lajos, Márton Ferenc, Székely Andor, Tichy Gyula és Tipary Dezső dekoratív felfogású egy- és többszínnyomású linóleummetszetei. Kisebb számban készültek a műhelyben litográfiák, közülük is kiemelkednek Balázs Vera, Dienes János, Krón Jenő, Vida Árpád és Zichy István alkotásai.

A gyűjtemény sajnos nem maradt fenn hiánytalanul, hiszen az első világháború idején igen sok lap elpusztult vagy elkallódott. A két világháború közötti időszakot nem számítva az anyaggal szinte senki sem törődött. Az 1950-es évektől kezdve ritkán használták a rézkarcokat, linóleummetszeteket és litográfiákat demonstrációs célokra, a grafikákat rejtő mappák és dobozok az osztály, majd az intézmény könyvtárának kevéssé használt zugaiba kerültek, régi, poros szekrények polcain és fiókjaiban várták a felfedezést. Csaknem negyven esztendő múltán, a nagyobb szabású átrendezések során kerültek elő a gyűjtemény kisebb-nagyobb egységei, igen elhanyagolt állapotban. A Képzőművészeti Főiskola történetének, oktatási rendszerének 1990-es évektől felgyorsuló kutatása nyomán merült fel a különböző archív gyűjtemények, így a növendékmunkákat tartalmazó sokszorosított grafikai kollekció rendszerezésének és feldolgozásának igénye is. Ennek eredményeként megvalósult a fennmaradt művek felmérése, nyilvántartásba vétele, folyamatban van a lapok restauráltatása és végleges elhelyezésük megoldása. Végső cél a kollekció nyilvánossá tétele a szakemberek, a kutatók, s nem utolsósorban a grafikával foglalkozó művészek számára, hiszen az oktatás-, a technika- és a művészettörténeti szempontból egyaránt jelentős gyűjteménynek a XX. század első évtizedeiben készült közel négyszáz lapja széleskörűen reprezentálja a grafikai művészetek fellendülő korszakát.

<< Vissza     Tovább >>

1 Czakó Elemér, A sokszorosító művészet Magyarország. XII., in Ráth György (szerk.), Az Iparművészet könyve I, Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. kiadása, 1902, 510-518.

2 Czakó, i. m., 515.

3 N. N., Ingyenes fametszészeti tanfolyam, Vasárnapi Újság, 19. évf., 7. sz., 1872. február 18., 85.

4 Morelli Gusztáv (1848-1909) a XIX. század második felének legjelentősebb fametszője volt, folyóirat- és könyvillusztrációk, értékpapírok, kölcsönkötvények, fametszetu bélyegek ezreit kivitelezte a műhelyében foglalkoztatott tanítványainak segítségével. Számos reprodukciót készített a Vasárnapi Újság számára, többek között Keleti Gusztáv, a Mintarajziskola és Rajztanárképző igazgatója, Mészöly Géza és Greguss János festményeiről és rajzairól. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című sorozat (1887-1901) magyar részében 1600 fametszete jelent meg. 1894-ben metszette Feszty Árpád Magyarok bejövetele című körképének sok dúcról nyomott, több mint négy méteres reprodukcióját. Morelli pályájáról lásd Morelli Gusztáv, Művészet, VIII. évf., 1909, 187-191; N. N., Morelli Gusztáv (1848-1909), Magyar Iparművészet, XII. évf., 1909, 75-76; Olgyai Viktor, Morelli Gusztáv 1848-1909, in Várdai Szilárd (szerk.), Az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola Évkönyve az 1908-1909. tanévről, Budapest, 1909, 5-8.

5 Varga Nándor La]os, A Grafikai Osztály 30 éve, in Az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola kiállítása, Műcsarnok, 1957, 41.

6 Kováts János, Az ötvenéves Iparművészeti Iskola, in Helbing Ferenc (szerk.), Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola Evkönyve 1880-1930. Az intézet ötvenéves fennállása alkalmából, Budapest, 1930, 8.

7 Moreili Gusztáv, Jelentés a ,fametszeti szakosztály" (iparművészeti tanoda) 1885 / 6 tanévéről, Magyar Képzőművészeti Egyetem Irattára, Iktatás nélküli vegyes iratok 1874-1935, MTA Művészettörténeti Kutató Intézet Adattára, ltsz. MDK-C-I-1/11. 2.

8 Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat levele Keleti Gusztávnak, é. n. [1883], Magyar Képzőművészeti Egyetem Irattára, Iktatás nélküli vegyes iratok 1874-1955, MTA Művészettörténeti Kutató Intézet Adattára, ltsz. MDK-C-I-1/72. 1-2.

9 A műlapok közül 1884 után többet készített Doby Jenő, Papp Henrik (rézmetszet és rézkarc) és Moreili Gusztáv (fametszet), 1892-től azonban színes, fénynyomással sokszorosított lapokat adtak ki Kádár Gábor párizsi műhelyének kivitelezésében. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat műlapjai, Művészet, X. évf., 1911, 152-155.

10 Doby Jenő (1834-1907) a XIX. század második felében a reproduktív rézmetszet és rézkarc jeles képviselője volt. Munkáinak többsége klasszikus előképek és kortárs mesterek festményei után készült műlapok voltak, bár néhány önálló grafikát is alkotott. Doby pályájáról lásd Térey Gábor, Bevezető, in Doby Jenő művészi hagyatékának kiállítása. A Grafikai Osztály kiállításai III., Szépművészeti Múzeum, 1907. november, 5-14; Felvinczi Takács Zoltán, Doby Jenő, Művészet, VII. évf., 1908, 355-363.

11 Kováts János, i. m.., 9.

12 Morelli Gusztáv fametszeti szakosztálya 1909-ig, Doby Jenő rézmetszeti szakosztálya 1907-ig állt fenn. "A tanítás célját ez időben a fára való korrekt rajzolás és a különböző modorban való mázolás képezte. A német ó és új modorok fakszimile hatásának utánzása, a színhatás után törekvő francia modor és a kettőt összeegyeztető angol modor eltanulása volt a feladat. [...] A rézmetsző osztályban elsősorban rézkarc készítése folyt tónusos minták, fényképek, majd festmények után. Az oktatás eredeti munkák készítésével zárult. Az eredményt kétségessé tette a megfelelő felszerelés hiánya, az elkészített rézlapokat sajtó hiányában 1894-ig (!) Bécsbe kellett küldeni nyomásra." Mezei Ottó, Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola (1880-1944) oktatási rendszere és forrásai, Művészettörténeti Értesítő, XXIV. évf., 1975, 1. sz., 40.

13 Keleti Gusztáv, Az Intézet czélja, szervezete és tantervének, valamint rajztanárvizsgálati szabályzat kivonatával, Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskolának és Rajztanárképzőnek Értesítője az 1889/90. tanévről, Budapest, 1890, 15.

14 Keleti Gusztáv 1896-ig a Mintarajztanoda és Rajztanárképző mellett az Iparművészeti Iskola igazgatója is volt.

15 Lyka Károly, Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig 1896-1914, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1953, 89.

16 Olgyai Viktor, A grafikai művek nemzetközi kiállításának tanulságai, Művészet, VIII. évf., 1909, 89.

17 A századforduló grafikájáról lásd Lyka, i m, 89-99.

18 Vayer Lajos, A Grafikai Osztály gyűjteményei, in Pogány Ö. Gábor és Bacher Béla (szert), A Szépművészeti Múzeum 1906-1956, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1956, 146-147.

19 L-a., Modern metszetek kiállítása, Műcsarnok, I. évf., 17., 1898. november 27., 158.

20 Zsákovics Ferenc, A Könyves Kálmán Műkiadó Rt művészi litográfia-sorozata, in Bajkay Éva (szerk.), Modern magyar litográfia 1890-1930. A magyar sokszorosított grafika száz éve II, Miskolci Galéria, Miskolc, 1998, 69-82.

21 Olgyai művészi és tanári pályájáról lásd Felvinczi Takács Zoltán, Olgyai Viktor, Művészet, VIII. évf., 1909, 1-11; Lyka Károly, Olgyai Viktor 1870-1929, in Ferenczy lózsef (szerk.), Az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola Évkönyve az 1928-1929. tanévről, Budapest, 1930, 4-6; Gáspárdy Zoltán, Olgyai Viktor, szakdolgozat, Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola, 1932-1933, Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, ltsz. 162/1.

22 Felvinczi Takács, i m., 7.

23 Olgyai Bertalan, Néhány szó a magyar rézkarc fölvirágzása érdekében, Műcsarnok, IV. évf., 6. sz., 1901. február 3., 111-112.

24 N. N., Grafikai Egyesület, Műcsarnok, IV. évf., 8. sz., 1901. február 17., 132.

25 N. N., Lázár Béla, Grafikai Egylet, Modern Művészet, I. évf., 5. sz., 1906. február, 259-260.

26 N. N., Különfélék, Rajzoktatás. A Magyar Rajztanárok és Rajztanítók Egyesületének Értesítője, X. évf., 7. sz., 1907. szeptember 15., 397.

27 A Magyar Grafikusok Egyesületének alapszabálya 1908. november 23.

28 T.Z . [Felvinczi Takács Zoltán], M. G. E. Magyar Grafikusok Egyesülete, Művészet, VIII. évf., 1909, 50-51. Az Egyesület közgyűléseinek - feltehetően Olgyai javaslatára - a továbbiakban is a Képzőművészeti Főiskola könyvtára, illetve tanácsterme adott helyet.

29 Elek Artúr, Az újabb magyar grafikai művészet, Magyar Művészet, XIII. évf., 7-8. sz. 1937. július-augusztus, 201. Hasonlóan emlékezett vissza Beron Gyula is önéletrajzában: "A magyar rézkarcról akkor még nem lehetett beszélni. Kevés képviselőjének, mint Székely Árpád vagy Rauscher Lajos műegyetemi tanárnak munkái inkább saját szeretetüket elégítették ki a műfaj iránt, mint a műértő közönség igényeit. Ilyen közönség a rézkarc számára, néhány külföldet járt emberen kívül nem igen volt. A főiskolán a grafikai tanszék megszervezésével és Olgyai Viktor kinevezésével kezdődött a magyar rézkarcolás élete."Varga Nándor Lajos, Adattár a magyar művészi grafikához. Rézkarcolók 1900-1936, A szerző kiadása, Budapest, 1937, 273.

30 Elek, i. m., 202.

31 Széki Andor, Magyar grafikusművészek nagy sikere Zürichben, Magyarság, 1924. szeptember 30., 4. Mátrai Vilmos, In memoriam: Olgyai Viktor 1870-1929, Rajzoktatás. A Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének Közlönye, XXXII. évf., 2-7. sz., 1929. február-szeptember, 83. Mivel az első világháború kitörése (1914) után a Képzőművészeti Főiskola épületét, így grafikai műhelyét is katonai célokra foglalták le, a grafikai szaktanfolyam nem működött a háborús esztendők alatt. Pilch Dezső, I. Szemelvények az 1917/18-1920/21. tanévek történetéből, Az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola Évkönyve az 1917/18-1920/21. tanévről, Budapest, é. n., [1921], 10.

32 Várdai Szilárd, II. Az Intézet beléletéből az 1905/1906. tanévben, Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző Értesítője az 1905-1906. tanévről, Budapest, 1906, 10-12. Olgyai Viktor 1906-tól megbízott tanárként, majd 1909-től kinevezett rendes tanárként irányította a grafikai szaktanfolyamot.

33 N. N., Grafikai tanfolyam, Rajzoktatás. A Magyar Rajztanárok és Rajztanítók Egyesületének Értesítője, IX. évf., 9. sz. ,1906. november 1., 429. Az intézmény tanárai közül Erdőssy Béla, majd Bottka Miklós gyakori látogatója volt a grafikai műhelynek, de itt sajátították el a technikák alapfogásait többek között Conrad Gyula és Zádor István is.

34 Várdai Szilárd, III Az Intézet beléletéből az 1906/1907. tanévben, Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző Értesítője az 1906-1907. tanévről, Budapest, 1907, 33-35.

35 A Szépművészeti Múzeum Garzo Berthold három, Balló Mariska két, Ferenczy Magda, Rauscher István, Raksányi Dezső, Erdőssy Béla és Fülöp Jenő egy-egy alkotását - rézkarc, színes rézkarc, mezzotinto, monotipia és színes monotipia - vásárolta meg 1907-ben. A lapok ma a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztályán találhatóak: ltsz. 1907-144-153. A Szépművészeti Múzeum a továbbiakban is szerzett az 0lgyai Viktornál tanuló növendékek munkáiból. 1906-1914 között sokszorosított lapokat vásároltak, többek között Tipary Dezsőtől, Székely Andortól, Egry Józseftől, Tichy Gyulától, Erdőssy Bélától, Raáb Ervintől, Angyal Gézától, Beron Gyulától, Krón Jenőtől, Prihoda Istvántól, Rónay Kázmértól és Tichy Kálmántól.

36 Várdai Szilárd, III. Az Intézet beléletéből az 1906/1907. tanévben, Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző Értesítője az 1906-1907. tanévről, Budapest, 1907, 35.

37 Várdai Szilárd, Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző története 1871-1908, Az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola Évkönyve az 1907-1908. tanévről, Budapest, 1908, 36-37.

38 Várdai Szilárd, B, Kivonat a Rajztanárképző felvételi, tanulmányi és rendszabályaiból Az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola Évkönyve az 1909-1910. tanévről, Budapest, 1910, 25.

39 Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző Tanácsülési Jegyzőkönyvek 1908/09, 1908. december 19., Magyar Képzőművészeti Egyetem Levéltára, ltsz. l/a 5., MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, Adattár ltsz. MDK-C-I-1/3518. 1-2.

40 Olgyai Viktor, A grafikai technikák Melléklet az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző 1906/7. tanévi Értesítőjéhez, Budapest, 1907. Olgyai Viktor, A grafikai művészet technikái és hivatása, Vasárnapi Újság, 57. évf., 19. sz., 1910. május 8., 389-390.

41 Bottka Miklós segédtanár 1914. január 14-én kelt átvételi jegyzékei a grafikai szaktanfolyam berendezéséről és eszközeiről. Magyar Képzőművészeti Egyetem Irattára, Iktatás nélküli vegyes iratok 1874-1935, MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, Adattár ltsz. MDK-C-I-1/1719. 2-10.

42 Francisco de Goya grafikai műveinek kiállítása, Szépművészeti Múzeum, 1908. április; Rembrandt eredeti kézrajzainak és rézkarcainak kiállítása, Szépművészeti Múzeum, 1908. november; Marcantonio Raimondi és előzői, Szépművészeti Múzeum, 1913. április.

43 Beron Gyula, Önéletrajz, in Varga Nándor Lajos, Adattár a magyar művészi grafikához, Rézkarcolók 1900-1936, A szerző kiadása, Budapest, 1937, 273.

44 Térey Gábor, Bevezető, in Nemzetközi modern metszetkiállítás, katalógus, Szépművészeti Múzeum, 1907. június, 3.

45 Olgyai Viktor, A grafikai művek nemzetközi kiállításának tanulságai, Művészet, VIII. évf., 1909, 73-91.

46 Dalmady Sándor, Kiállítás modern metszetekből, in Dahnady Sándor, A Műbarátok Köre Irodalmi és Művészeti Egyesület huszonöt éves története (1890-1914), Budapest, 1915, 145-146.

47 Modern angol rézkarcolók, A Grafikai Osztály kiállításai XVI. Szépművészeti Múzeum, 1914. március. Bächer Béla gyűjteményét a múzeum önköltségi áron már korábban megvásárolta, lásd Meiler Simon, Modern angol rézkarcolók, Művészet, XIII. évf., 1914, 221.

48 Külföldi modern metszetek Dr. Majovszky Pál ajándéka, A Grafikai Osztály kiállításai XVIIL, Szépművészeti Múzeum, 1914. december. Meiler Simon, Majovszky Pál modern metszetgyűjteménye, Művészet, XIV. évf., 1915, 140-141.

49 Anders Zorn eredeti rézkarcainak kiállítása, A Grafikai Osztály kiállításai VIII., Szépművészeti Múzeum, 1909. szeptember. Térey Gábor, Anders Zorn (Grafikai kiállítás a Szépművészeti Múzeumban), Vasárnapi Újság, 56. évf., 42. sz., 1909. október 17., 877-879.

50 Zuloaga és Brangwyn gyűjteményes kiállítása, Ernst Múzeum III., 1912. Farkas Zoltán, Zuloaga és Brangwyn kiállítása, Vasárnapi Újság, 59. évf., 38. sz., 1912. szeptember 22., 766-767.

51 Olgyai Viktor, Brangwyn és a rézkarc, Felolvasás az Ernst Múzeumban, 1912.

52 A Magyar Grafikusok Egyesülete kiállítása, Műcsarnok, 1911. január \A Magyar Grafikusok Egyesülete és a Magyar Akvarell- és Pasztellfestó'k Egyesületének együttes kiállítása, Nemzeti Szalon, 1911. március-április; Az Akvarell- és Pasztellfestők és a Grafikusok Egyesülete kiállítása, Műcsarnok, 1912. március.

53 Farkas Zoltán, A grafikusok, aquarell- és pasztellfestők a Nemzeti Szalonban, Vasárnapi Újság, 58. évf., 13. sz., 1911. március 26., 252.

54 T. Z. [Felvinczi Takács Zoltán], Magyar grafika, Művészet, IX. évf., 1910, 137.

55 Többek között szerepeltek Ágoston Ernő, Bayer Ágost, Prihoda István, Székely Andor és Tichy Gyula alkotásai, amelyek közül tagilletmény-lapokat választhattak az egyesület tagjai. N. N., A Szent György Czéh Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesülete kiállítása magyar grafikusművészek műveiből, A Gyűjtő, IV. évf., 1-3. sz., 1915. január-március, 29-48. Az egyesület 1916 elején a Tichytestvérpár kiállítását is megrendezte, gazdag grafikai anyagot felvonultatva, A Gyűjtő, V., 1., 1916. január (belső borítón).

56 Már 1912-ben, a Műcsarnok Tavaszi Kiállításán bemutatták Krón Jenő Rados Ernő kiadásában megjelenő lapjait. 1915-1916 fordulóján a műkereskedő ajándékaiként szerepeltek az általa forgalmazott grafikák (Krón Jenő, Ágoston Ernő, Krón Béla, Gyenes Lajos és Prihoda István alkotásai) a Sárosi művészi sorsjáték kiállításán a Szépművészeti Múzeumban.

57 N. N., Mai számunk négy rézkarcot közöl.., Művészet, VI. évf., 1907, 194-195 (reprodukciók: 180-181, 184-185).

58 T. Z. [Felvinczi Takács Zoltán], Magyar grafika, Művészet, VIII. évf., 1909, 198-199.

59 Várdai Szilárd (szerk.), Prospectus of the Royal Hungarian College of Art, é. n. [1912]. o. n.

60 A Magyar Képzőművészeti Egyetem sokszorosított grafikai gyűjteményéről lásd Zsákovics Ferenc, A Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika Tanszékének Archív Grafikai Gyűjteménye (1906-1949), in Kocsis Imre (szerk.), Képgrafika, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, 2001, 27-30.

61 Magyar Képzőművészeti Egyetem, Képgrafika Tanszék, ltsz. 1-128., 464-517, 1466-1593.

62 Az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskola Grafikai Gyűjteményének 1. kiállítása (1906-1914), Képzőművészeti Főiskola, 1942.

63 Varga Nándor Lajos, Bevezető, in Tárgymutató Az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskola Grafikai Gyűjteményének 1. kiállításához (1906-1914), Képzőművészeti Főiskola, 1942, 3-8.