bezárás

SZÍNEK ÉS FÉNYEK A MŰVÉSZETBEN

MKE Művészettörténeti Szabadegyetem

Kurzusunk középpontjában a képzőművészeti kifejezés két alapeszköze, a szín és fény állnak. Előadásaink kitekintenek a színek működésének természettudományos és lélektani hátterére és a színtani elméletekre, áttekintést adnak a színek jelentésének és használatának művészettörténeti változásáról, a figuratív-szakrális képektől az absztrakt kompozícióikig. Betekinthetünk a fény építészeti, színpadi alkalmazásába, fotóművészeti és kortárs művészeti alkalmazásába.

A kurzus egy nagyobb művészettörténeti sorozat része, amely során egyetemünk tanárai, alkotóművészek és elméleti szakemberek együttesen, egy-egy művészeti téma klasszikus és kortárs megjelenéseit járják körül a félév során.

Február 18.

  1. Színes számos - színek mikrométeren innen és túl - Vihart Anna, Galambos Éva, restaurátorművészek

Az előadás áttekintést ad arról miért látunk színeket, mi adja a festék színét, mi a pigment, milyen és mekkora egy festett réteg, miért átlátszó vagy nem, milyen fizikai tényezők befolyásolják mindezt. Tehát megpróbálkozunk annak felvázolásával, hogy amikor egy műalkotást szemlélünk, megértsük, a "szín érzetet" milyen összetett folyamatok befolyásolják, és hogy a "látvány" értelmezése milyen komplex feladat. Mindezek közben a festészet technika trükkjeiből is ízelítőt kaphatunk.

Február 25.

  1. Színek és érzelmek. A színek pszichológiája. – Ragó Anett, pszichológus

“Jonas megkövülten állt kerékpárja mellett. Ismét tapasztalta a jelenséget – azt, amit most már «túlralátásnak» nevezett magában. Ezúttal Fiona ment át a meghatározhatatlan, furcsa átváltozáson, gondolta Jonas az élményt elemezve magában, nem Fiona változott meg, csupán a haja. Ahogy Jonas felpillantott a távolodó lányra, bekövetkezett a dolog: Fiona megváltozott. Pontosabban is csak egy szemvillanásnyi időre… - Valamikor régen, az emlékek korában a dolgoknak nem csak alakjuk és méretük volt, mint ma, hanem egy olyan tulajdonságuk is, amit színnek neveztek. Rengeteg szín volt, és az egyiket pirosnak hívták. Azt kezded mostanában meglátni. “

(Lois Lowry (1993). Az emlékek őre. Animus Kiadó, Budapest).

Az előadás célja, hogy megmutassa, miért nincs egyetemes hatása a színeknek az emberi elmére. Miért nem lehet azt mondani, hogy egy szín adott hatást/érzelmet vált ki? Ugyanakkor érdemes megvizsgálnunk azokat az egyetemes szabályszerűségeket, melyek a színlátást meghatározzák abból a szempontból is, hogy miért olyan különleges a szín az ember számára. Miért vált ki érzelmeket? Hogyan és miért változtatja meg a tér élményét az, ha a megvilágítás forrása és színe változik? Az előadó a kognitív pszichológia szemléletének és fogalmainak segítségével mutatja be a színélmény egyetemes és egyénileg különböző hátterét.

Március 4.

  1. A színek tudománya: színtani kalandozások Goethe-től Rothko-ig – Szabó Attila, képzőművész

A színlátás képessége nagyon fontos evolúciós eredmény, hiszen ennek köszönhetően tudunk leginkább megkülönböztetni eltérő tájrészleteket, élő és élettelen, veszélyes és veszélytelen objektumokat. A színérzet kialakulásához három dologra van szükség alapvetően: kell egy fényforrás, egy érzékelendő objektum és persze szükséges a megfigyelő. Lássuk hát, hogy az ókortól a 20. századig milyen lépéseket tettünk megfigyelőként a színelmélet tudományos és művészeti vonalán. Milyen vitákat generált a tudományos életben a színek optikai és esztétikai megközelítése, mi az az ellenszín elmélet, vagy miért nem ismerünk sárgáskék és zöldesvörös árnyalatokat.

Március 11.

  1. Caravaggio az ősember. A színnevek vizsgálatairól a festészetben – Ötvös Zoltán, képzőművész

A színlátást az azzal összefüggő színnév-tárgyú kutatások eredményein keresztül vizsgálom, amihez a kognitív szemantika tudománya nyújt elsődleges keretet. A huszadik század közepe óta folyó vizsgálatok megmutatják, mely alapszínek kerülnek megnevezésre a nyelvekben rendszerszerűen. Az előadásom feltárja, hogy a nyelvi séma szembeszökően összevethető számos európai és univerzális képzőművészeti alkotó színhasználatával. Ehhez a felvetéshez Caravaggio-nak a műveit elemzem abban a perspektívában, hogy a festményein jelentkező színhasználat – mint az ő festői kódja – megfeleltethető az alapvető nyelvi-színnévi kódolással.

Március 18.

  1. Középkori színszimbólika és reneszánsz színelméletek – Fehér Ildikó, művészettörténész

A régi korok festészetében bizonyos színek olyan szimbolikus jelentést hordozhattak, amelyek hozzájárultak a tárgyak és az embereket körülvevő világ megértéséhez. A képeken a színek is segítették az ábrázolt jelenetek értelmezését, illetve a szereplők azonosítását. A reneszánsz kor teoretikusai pedig már olyan fogalmakat alkotnak a színek szerepével kapcsolatban, mint például a cangiante, chiaroscuro vagy a sfumato. Az előadás – néhány évszázadra visszatekintve – ilyen szempontok szerint vizsgálja meg a színek használatának szerepét.

Március 25.

  1. A fény az építészeti és a színpadi térben – Csanádi Judit, díszlettervező, építészmérnök

Az előadás arra törekszik, hogy megossza a hallgató - nézőkkel a fény élményét az építészet és a színpad tereinek és titkainak felfedezésében. Bemutatunk néhány építészeti példát régi és a mai kor napjaiból, majd néhány olyan színpadképet, amelyekben a fény mond el máshogyan kifejezhetetlen dolgokat.

Április 1.

  1. Chiaroscuro – Fényárnyék – Gaál József, képzőművész

Az előadás tárgyalja a fény és árnyék szerepét az európai festészetben és grafikában. Az ábrázolt alakok és tárgyak térbeliségének, a tér mélységének képi kifejezését. Történetileg felvázolva a mimetikus ábrázolás kiteljesedését, a fény általi komponálást a reneszánsz sfumato-tól a színpadias barokk tudatos fény és árnyék kontraszt használatáig. Sorra vesszük sötétség és világosság általi plasztikusság különböző megformálás típusait, a fény és árnyék, mint önálló képi összetevő használatát a kortárs művészetig.

Április 8.

  1. 140 szemeszter – Hetven éves a magyarországi restaurátorképzés – Az egyetem aktuális kiállításában vezetést tart Heitler András, restaurátorművész

Hetven éve létezik Magyarországon szervezett, felsőoktatási keretek között zajló restaurátorképzés. Az évfordulóra tervezett, 2019-ben megvalósuló kiállítással egyrészt a restaurátorok munkájába, másrész magába abba folyamatba tudunk betekintést nyújtani, hogy milyen utat kell bejárnia, mennyi ismeretet kel elsajátítania a restaurátor hallgatónak. Így a különféle gyűjteményekből származó, egykor az intézményünkben restaurált műtárgyak mellett láthatók lesznek a hallgatói munkák, amelyek a felkészülés éveiben keletkezett hallgatói munkák is, a tanulmányrajzoktól a műtárgymásolatokig. A kulturális örökség pótolhatatlan darabjainak fennmaradása múlik a restaurátor tudásán: a tárlat azt is be kívánja mutatni, mennyire sokrétű az az ismeretanyag, mennyire gazdag az a módszertan, amit a képzés során el kell sajátítania a nemzeti kincseink megőrzésén fáradozó szakembereknek.

Április 15.

  1. Fény, fénykép, fénymodulátor. A fotogram és az emberi arc – Peternák Miklós, művészettörténész

Bár bizonyos állatfajok képesek a fény kibocsájtására, az ember nem ilyen: évezredeken át, ha fényre volt szüksége, vagy meg kellett várnia, míg kisütött a Nap, vagy fel kellett gyújtania valamit. „Nec variat lux fracta colorem”, olvassuk Newton ábrája mellett (1722), s valóban, már jóval a spektrum színeinek tudományos leírása előtt remekül alkalmazták a festők a fény-árnyék hatásokat, a sfumato és a chiaroscuro reneszánsszal született elveit. Akár a fotogram esztétikai előkészítőjénk is tekinthetők, ahogy végigvezetnek Leonardotól és Caravaggiotól az ipari forradalom festészetén (Joseph Wright of Derby) és a pictorializmuson át az 1920-as évek avantgárd fotográfiájáig. A fénykép történelmi léptékkel mérve nem sokkal a nem látható fény (infravörös, ultraibolya) felfedezését követően jelenik meg, ám az összes korábbi, divatos képformához képest azzal a megdöbbentő tulajdonsággal együtt, hogy a kép a kivételes pontosság és részletgazdagság fejében elveszíti a színeket, vagyis monochrom. Mondhatni, a 19. század közepe táján a világ egyszerre csak fekete-fehérré változott, legalábbis a világkép, a világ legdivatosabb (pozitivista) képe. A fénykép “a tudós retinája”, ami készíthető volt nagy biztonsággal anélkül, hogy a fény természetét tisztázták volna a fizikusok, érzékelésének módját a fiziológusok. És nem sokat kellett várni arra sem, hogy sötét és világos határát elmosva megjelenjen és elterjedjen az elektromos műfény: “Az emberek nappalt kaptak élni s éjszakát csinálnak inkább maguknak, gyári napfény kell nekik, mert az más, mint az igazi világosság…” Szép Ernő: Lila ákác (1920)

Április 29.

  1. Színügyek. Személyes színtan – Eperjesi Ágnes, képzőművész

Eperjesi Ágnes Színügyek gyűjtőcímmel 2009-ben, párhuzamosan három kiállítást rendezett a színekről, melyekkel azt vizsgálta: mit tud a fotó médiuma hozzátenni a színekről való mai tudásunkhoz. Különféle médiumokat (fotó, fotogram, videó) s installációs megoldásokat felmutató munkái a tudományos színtan eredményeinek személyes vetületeit vizsgálják. Művei tudomány és művészet szintézisét keresik, azt a pontot, ahol a tudomány személyessé válik. A személyesség ezúttal a női szerepekhez kapcsolódó tevékenységek és tárgyak színhatásait jelenti. Így válik ironikusan a mosógép a színkeverés eszközévé, miközben a tudós fehér köpenyébe öltözött művész privát ruhadarabokból rakja ki a színkört. Cséka György szavait idézve: „Az érzékelésből nem lehet kivonni az érzékelőt, bár­mennyire is szeretnénk; beleavatkozik, belezavar az észlelésbe, így nem egy önmagától független világot érzékel. Érzékelésével, kutatásával világot konstruál, saját világát, saját tényeit. Eperjesi Színügyei ekképp: saját színtana. Melynek következtetései és eredményei azonban izgalmasabbak lehetnek, mint sok tudományos elmélet, hipotézis.”

Május 6.

  1. Transzparencia: James Turrell és a kortárs fényművészet – Madácsy István, képzőművész

Az előadásban a kortárs fényművészet néhány különleges alkotását vesszük górcső alá, amelyekben fény- és színérzékelési, látásfilozófiai jelenségek, problémák artikulálódnak. A színek transzcendens dimenzióiba pedig az amerikai művész, James Turrell vezet majd el bennünket.

Május 13.

  1. A tudomány és a művészet fénye. A festészeti hagyomány és a high tech fény spirituális használata a kortárs magyar művészetben – Sturcz János, művészettörténész

Az élethez elengedhetetlen, de olykor pusztító, egyszerre testetlen, tünékeny, mégis intenzíven megnyilvánuló (nap)fény jelensége mindig is a megfoghatatlan, a felfoghatatlan par excellence szimbóluma volt. Minden csak a fény által, a fénnyel, a fényben látható, de önmagában láthatatlan, befogadhatatlan, hiszen elsődleges forrásába, a Napba közvetlenül nem nézhetünk, s a világosság sem létezik önmaga ellentéte, a sötétség nélkül. Ezért válhatott a fény szinte az összes vallásban az istenség szimbólumává, egyben a szakrális művészet alapvető ikonográfiai elemévé, amely egy dualitás egyik oldalaként szemben áll a sötétséggel.

A fény megkerülhetetlen jelenség minden vizuális művész számára. Ám a fiatal magyar képzőművészek egy csoportja spirituális-szakrális célok szolgálatába állítja a fényt. Számukra nem pusztán kifejező eszköz, hanem a mű szimbolikus alanya, misztikus anyaga, az epifánia jelképe a fény. A festők a földi fény klasszikus festészeti megjelenítését (chiaroscuro) spiritualizálják, aktualizálják, míg az új, elektronikus médiumokban alkotók a konkrét fizikai, a legtöbbször mesterséges fényt alkalmazzák, a legkülönbözőbb technikai eszközök látási szisztémáival egyesítve. Sokféle eljárással digitalizálják és korszerűsítik az oltár- és szent képeket. Így lesz a stációképből videó-ikon, a miniatúrából mikroszkóp-kép, a szentképből áramkör-rajz, a szentháromság freskóból lézeres VJ-vetítés.

Az előadások időpontja: hétfőnként, 18.00-19.30
Helyszín: Magyar Képzőművészeti Egyetem főépülete (1062, Budapest, Andrássy út 69-71.)

Részvételi díj: 25.000 Ft (12 alkalomra). A kurzus csak megfelelő számú jelentkező esetén indul. A nem induló kurzusra befizetett részvételi díjat teljes összegben visszatérítjük. Amennyiben az elegendő számú jelentkező összegyűlt, küldjük a számlaszámot, amire a tanfolyam díja befizethető.

Jelentkezés: A alábbi mellékelt űrlap kitöltésével.
A jelentkezesi_lap letölthető (.docx)
A jelentkezés határideje: 2019. február 15.

A hallgatók tanúsítványt kapnak a tanfolyam elvégzéséről.

További információ:

Tartalmi résszel kapcsolatos kérdések:
Révész Emese – revesz.emese@mke.hu; emeseart@gmail.com; +36 20 3680396
Befizetéssel kapcsolatban hívható telefonszám: +36 1 666 2552

ELŐADÓINK

Galambos Éva (DLA), faszobrász restaurátor az MKE Restaurátor Tanszékének adjunktusa, a szervetlen színes pigmentek vizsgálatából doktorált, ezt oktatja. Vihart Anna (DLA) festmény restaurátor a fekete pigmentek vizsgálatából írta disszertációját, tanársegéd, a fizika tantárgyat oktatja. Ketten a www.pigmentum.hu honlap szerzői, ahol tevékenységükről, a színekről, a restaurátori vizsgálatokról rengeteg információt kaphatunk.

Ragó Anett, PhD, pszichológus

Az ELTE PPK Kognitív Pszichológia Tanszék tanára és az MKE vendégtanára. Kutatási területe az emlékezés. Kutatásaiban az egyedi élmény általánosíthatóságát és felhasználhatóságát vizsgálja. Több mint tíz éve oktat képzőművész és művészet-elmélet szakos hallgatókat, mely kurzusainak célja a vizuális világ befogadását meghatározó egyedi és kulturális tényezők pontosabb megismerése.

Szabó Attila, DLA, képzőművész

A Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének témavezető docense. Korábban a Nyíregyházi Egyetemen, a Metropolitan Egyetem Média design szakán, a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán, a nagyváradi Partium Keresztény Egyetem Művészeti Karán és a MOME média design szakán tartott órákat, kurzusokat. Művészeti alkotómunkájában szívesen alkalmaz eltérő médiumokat, amibe az egyszerű ceruzarajztól a helyspecifikus installációig sok minden belefér. Központi témája az élővilág és a természettudományos anomáliák, mindehhez indirekt megközelítés társul. Szereti a képzőművészetet nem úgy értelmezni mint elvont és alapvetően érthetetlen jelenség, hanem azt sokkal inkább egzakt sarokpontokra épülő bonyolult összefüggésrendszerként látni és láttatni.

Ötvös Zoltán, DLA, festőművész

„Ötvös Zoltán festőművész egyetemi tanítás mellett az utazó festő szerepét vállaltam magamra, azzal hogy messzire megyek idegen tájakat, idegen városokat, idegen fasorokat festeni. A fasorok állandóság egy keret, ami kiemeli, hogy mi emberek miképp változunk, miképp változnak gondolataink évszázadok alatt. Így válik időmérővé. A fasorban mindig valami előtt vagyunk, vagy valami elmúlt. Ezt a köztest állapotot festem. Idő-tranzit fasort, ahol az emberek az idő szimptómái.”
http://otvoszoltan.com/

Fehér Ildikó, PhD, művészettörténész

Az MKE Művészettörténet tanszékének docense. Külföldön és itthon megjelenő publikációiban az itáliai reneszánsz és gótikus festészettel, a Szépművészeti Múzeum Umbriából származó leválasztott falképeivel, valamint az olaszországi gyűjteményekben lévő magyar alkotásokkal foglalkozik: a római Galleria Comunale d’Arte Moderna és az Uffizi Képtár önarckép gyűjteménye.

Csanádi Judit, DLA, Habil., díszlettervező, építészmérnök

Építész-díszlettervező, több száz díszletet tervezett itthon és külföldön. A 90-es években Montrealban élt 2,5 évet, s miután hazajött további 20 évig tanított Montrealban és Budapesten. A Képzőművészeti Egyetem Látványtervező tanszékét 15 évig vezette, majd 2016-2018 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektori pozícióját töltötte be. Díszlettervezőként a World Stage Design 2009. ezüst érmét nyerte el, majd a Prágai Quadriennálé 2011. arany érmét elnyerő team tagja volt.

Gaál József, képzőművész

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének docense.
Korán megtalálta saját kifejezési formáit, melyeknek eredője az archaikus kultúrák hatása. Eltérve a modernizmus orientális formai kisajátításaitól, mitikus világképek újraértelmezésével próbálja biztosítani a kulturális folytonosságot. Gaál József archaizáló, expresszív formakincse, mellyel statikus ikonszerű, majd tekergő gnóm-hőseit megjeleníti, az ábrázolás tükrét befelé fordítja, kutatása alapvetően a belsőben, a képzelet asszociatív szintjén zajlik.
http://gaaljozsef.blogspot.com/

Heitler András, DLA, festőrestaurátor

Az MKE restaurátor szakán végzett 2001-ben. Szakmai munkája során részt vett jelentős falképegyüttesek restaurálásában (pl. Edelény: L’Huillier-Coburg kastély; Majk: egykori kamalduli remeteség foresteria épületében lévő barokk stukkók és falképek restaurálása) illetve rekonstrukciójában (Szombathely, székesegyház, a mennyezetfestés rekonstrukciója). A falkép-restaurálási feladatok mellett számos vászonkép és fatáblára készült festmény restaurálását végezte el, melyek többsége magángyűjtemények részét képezi.

2013-ban megvédett doktori munkájában festészeti értekezések értelmezésével foglalkozik, különös tekintettel Cenino Cennini Il libro dell’arte c. munkájára.

Peternák Miklós, CSc., művészettörténész

Az ELTE BTK történelem–művészettörténet szakán végzett (1981), a művészettörténeti tudomány kandidátusa (Tudomány és művészet – új médiumok, 1994). Tagja a Balázs Béla Stúdiónak (1981-87) és az Indigo csoportnak. 1991-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia tanszékének vezetője, 1997-től a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány igazgatója. Fotó- és filmtörténettel, képelmélettel, az új, technikai médiumok (videó, computer) történetével, elméletével, művészeti vonatkozásaival foglalkozik. Több kiállítás illetve kísérleti film és videó rendezője. Az MKE fotógyűjteményéből Fotó/Modell címen 2016-ban és 2018-ban két kiállítást rendezett.
http://www.pm.c3.hu/eletrajz/

Eperjesi Ágnes DLA, képzőművész,

Az MKE Intermédia Tanszék adjunktusa. Eperjesi művei az egyéni tapasztalatok és társadalmi kódok, tudományos vélekedések ellentmondásairól, észlelésünk és mindennapi létezésünk törékenységéről beszélnek. Munkáiban az intenzív személyesség és a képalkotó eljárások elméletének és gyakorlati alkalmazhatóságának kapcsolatait kutatja. Művei rangos hazai és nemzetközi gyűjteményekben szerepelnek.

http://www.eperjesi.hu/

Madácsy István, DLA, képzőművész

1996-ban végezte el a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakát. 1997-ben a németországi Akademie der Bildenden Künste Nürnberg, Rolf-Gunter Dienst osztályába járt. 1995 és 2001 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagja volt. Habár képgrafikus diplomája van, korábbi természettudományi tanulmányai miatt foglalkozott a fényművészettel, és Maurer Dóra színtani kurzusai meghatározó jelentőségűek voltak számára.

Sturcz János, PhD, Habil., művészettörténész, kritikus

1982-1990 között az ELTE, 1994 óta a Magyar Képzőművészeti Egyetem oktatója, 2005 óta Művészettörténeti Tanszékének vezetője, egyetemi tanár. 1988-ban Soros, 1994-ben Fulbright ösztöndíjas a New York Universityn. 2003 - PhD ( Posztmodern stratégiák a kortárs magyar képzőművészetben, 1970-2002, summa cum laude) 2011-ben habilitáció a Pécsi Tudományegyetemen. 2006 - Németh Lajos díj. 2014-től a Nemzeti Kulturális Alap Vizuális Kuratóriumának elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja. 1999-ben a velencei biennále, 2005-ben az Új-Delhi Triennálé magyar nemzeti biztosa és kurátora. 2007-ben a European Attitude kiállítás (Shanghai, Doland Museum of Modern Art) társkurátora, katalógus szövegének szerzője. 2013-ban A lélek fénye című kiállítás kurátora (Róma, Palazzo Falconieri). Fontosabb hazai kurátori munkák: A szín önálló élete (2002, társkurátor, Műcsarnok). Bukta Imre retrospektív kiállítása (2007, Debrecen, MODEM), Istenem. Keresztény nézőpont a kortárs magyar képzőművészetben (2011, Debrecen, MODEM). Fontosabb könyvei: Janus félúton (1999), A heroikus ego lebontása (2005), Bukta Imre (2008), Lovas Ilona (2009). Több mint 150 kortárs művészetről szóló, könyvekben, katalógusokban, folyóiratokban megjelent tanulmány, elemzés, kritika szerzője. Kutatási területe: 20. századi és kortárs magyar illetve nemzetközi képzőművészet, a közép-európai régió, Észak-Amerika, Skandinávia művészete, nőművészet, természet és kortárs művészet viszonya, testművészet és művész test jelenésváltozásai, szakralitás és kortárs művészet viszonya, kortárs festészet és szobrászat, Fülep Lajos és a 19-20. század fordulójának művészetelmélete.