BROCKY KÁROLYRÓL
Az 1895. évben ért az a megtisztelő megbízás, hogy az ezredéves kiállításon a Műcsarnokban állítsam össze a retrospektív-kiállítást. Arról volt ugyanis szó, hogy a XIX. század eleje óta működött, de már elhalálozott magyar művészek alkotásait állítsuk össze, hogy a közönségnek a művészet fejlődését lehetőleg teljes képben mutassuk be. Elhalt művészeink számtalan munkája került külföldre s így én Londontól Bukarestig beutaztam Európát, hogy a szükséges anyagot előteremtsem. Londonban Brocky Károly működött mint Viktória királynő festője, Bukarestben Szathmáry készítette az akkor még Károly fejedelemnek, valamint Sándor bolgár fejedelemnek történeti tárgyú vízfesményeit. Ezek a történeti képek a mai napig is ott vannak még, részben a bukaresti királyi palotában, részben pedig - - már a bolgár tárgyúak -Battenberg Sándor herceg özvegyénél Hartenau grófnőnél Grácban.
Szathmáry műveit nálunk nem ismerik. Mikor én 1895-ben kutatásaimat megtettem, Brocky Károly műveit is csak azon pár képe után ismertük, melyeket végrendeletében a magyar nemzetre hagyott s amelyek ott lógtak a Magyar Nemzeti Múzeum képtárában.
Elhalt művészeink között engem már akkor Brocky Károly vonzott leginkább. Jó látása, erős színérzéke, pompás rajza és finom mo-dellirozása már eleve meghódítottak. Mikor azután 1895-ben alkalmam volt Angolországban, magáncsaládokban, többi műveit is megtekinthetni, szinte fájlaltam, hogy az az erős tehetség nálunk még mindig ismeretlen egyéniség s cseppet sem csodálkoztam azon, hogy angol magán családokban oly rendkívül megbecsülik. Mikor műveiből egy sorozatot hazahoztam s ez a sorozat az 1896-iki ezredéves kiállításon be lett mutatva, meggyőződtem róla, hogy föltevésemben nem csalatkoztam. A jelenlegi művészi nemzedék épp úgy megbecsülte a kiállított műveket, mint a nagyközönség. Brocky egyszerre közelebb állott hozzánk, jobban megismertük. A képek egy része itt maradt az országban, megvették magánosok, vett belőlük a kormány is a Szépművészeti Múzeum számára s a későbbi években volt alkalmam a Szépművészeti Múzeumban levő Brocky-képek gyarapítását közvetíteni.
Komoly szándékom volt: ha alkalom nyílik reá, Brocky val tüzetesebben fogok foglalkozni s életrajzát és működését egy kötetben megírva közrebocsátani. Baráti körben sokszor hangoztattam ezt a tervemet, mely már-már kedvenc feladatommá vált. De ember tervez s Isten végez. Mindig közbejött valami, mely régi tervem megvalósítását megint megakadályozta. Tavaly nyáron Svéd-és Dánországba készültem, mivel ezen országok gyűjteményeit még nem ismertem. Ez a tervem is dugába dőlt. Dugába döntötte egy temesvári levél. Onnét írta az Arany János-Társaság elnöksége, hogy a száz évvel ezelőtt ott született Brocky Károly életrajzának megírását akarják rám bízni, — vajjon vállalom-e? Persze, hogy vállalom. És íme, a sokszor oly igazságtalanul lekicsinyelt vidék, megmozdult. Akadt ott néhány lelkes férfiú s ezeknek eszébe jutott, hogy az angol királynő és az angol nép által oly nagyrabecsült magyar piktor tulajdonképpen ott született Temesváron száz év előtt s illenék az életrajzát megörökíteni egy szépen illusztrált életrajzban. Íme, az idők forgása. Amire Budapesten alig kaptam volna kiadót, arra a temesvári Arany János-Társaság önként jelentkezett. Ezt a szép és nemes elhatározást nem lehet eléggé meghálálni a temesvári uraknak.
Mivel a könyvnek 1908-ban okvetlen meg kell jelennie, nem volt veszteni való idő. Még 1905-ből származó régi jegyzeteimet magamhoz vettem s már útban voltam a ködös Albion felé. A lefolyt 12 év alatt, mióta ott jártam, Angliában is sok minden megváltozott. Sok ember meghalt azóta s sok kép gazdát cserélt. Ezeket és a még ismeretleneket kellett felkutatnom, fel kellett keresnem a már ismert képeket is, a British Museumban levő rajzokat is, hogy emlékeimet felelevenítsem. Mert nemcsak Londonban vannak Brocky képei elhelyezve, hanem Reigate-ban, Horley-ban és más vidéki városokban s arra kellett törekednem, hogy Brocky műveiből olyan kollekciót állítsak össze, mely magában foglalja művészi pályafutását. S ez végre sikerült is. Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta. Könyvemben módomban lesz mintegy 10 darab háromszín nyomású képet és körülbelül 50 autotipiát mutatni be közönségünknek. Ez a gazdag művészi tartalom Brocky pályafutását teljességében lesz hivatva köz-kincsesé tenni.
Mikor Brocky Károlyt Munro of Novar gazdag skót főúr Parisból Angliába hozta, Colnaghi akkori híres műárus figyelmébe ajánlotta. Colnaghi kezére is járt, melegen érdeklődött iránta, egyengette útjait s elhárítani igyekezett a kezdet nehézségeit. Colnaghinál ismerkedett meg egy fiatal angol hölgygyei: Miss Liddel-lel, ki akkoriban Viktória királynő udvarhölgye volt. Colnaghi közbenjárására megfestette a fiatal hölgy sikerült arcképét. Ezt a képet bemutatta Miss Liddel Viktória királynőnek, ki a művészt ennek folytán meghívta az udvarhoz s megbízásokkal látta el. Ez az arckép Brocky úttörő művének tekinthető Angliában, mert nemcsak az udvar kapuit nyitotta meg előtte, hanem az angol udvar révén az angol főuraktól és polgároktól is kapott megtisztelő megbízásokat.
A Miss Liddel arcképét tehát mindenképen meg akartam találni. Egy heti keresés után sikerült is. Megtudtam, hogy Miss Liddel később férjhez ment Bloomfield lordhoz s azt is, hogy mindketten már meghaltak. Az arckép családi összeköttetés révén Ravensworth lord birtokába került s ma is ott van Ravensworth Castle-ban. Így jártam nyomról-nyomra, míg az életrajzhoz kielégítő anyagot találtam. Az anyag egy részét ezúttal mutatom be.
A Miss Liddel képe egy bájos fiatal hölgy képét mutatja be pompás olajfestésben az akkori angol viseletben, de Brocky ecsetkezelésén és felfogásán még meglátszik, hogy a bécsi biedermayer-stílus hatása alatt áll. A biedermayer irány alól egyhamar nem tudta magát felszabadítani s abban a modorban van megfestve a Miss Liddel képe, valamint mindazok a képek is, melyeket az első időben készített Angliában. Ez a művészi irány azonban Brockynál változik. Miként könyvemben ki fogom mutatni, Brocky Károly sokat foglalkozott olasz, németalföldi és angol mesterekkel, kiket gyakran másolt s kiknek művészi világába behatolni törekedett. Idővel kitűnő színezésre tett szert s mesteri rajza erős alapja lett festészeti alkotásainak, úgy hogy ő rajzaiban, pasztelljeiben, víz- és olajfestményeiben egyaránt a művészet színvonalán állott s ura volt mindegyik faj technikájának.
Később megfestette jóakaró barátjának: Colnaghi-nak a fiát, ki ma már öreg úr. A szőke-fürtű fiú élénk piros bársonyruhába van öltöztetve, melynek hatását rendkívül emeli a háttér gyönyörű tájképe. A biedermayer befolyásnak itt immár nyoma veszett s határozottan lép fel az angol irány, melyet tanulmányozni Brockynak bőséges alkalma volt. A Reynolds kvalitásai nyilatkoznak meg a képen, mely a Brocky egyik legjobb alkotásai közé tartozik.
Az Olvasó nő, már sokkal később készült. A szőke hölgy képén már inkább az olasz befolyás érvényesül. Bizonyos lagyság és melegség árad ki belőle. A pompás festésen,kívül leköti a figyelmet a kezek szép rajza és mo-dellirozása. Aki Brocky rajzait látta, az tudja ezt csak méltányolni. Rajzai közül néhányat mutatok be. Két férfifejet és kézfejeket. Valamennyi rendkívül karakterisztikus alkotás. Az arcokban feltünteti azok egyéniségét s gon--dót fordít a legkisebb részletekre is, melyek sohasem kerülik el figyelmét. Izom, ránc vagy bármely más alárendelt része a testnek, a Brocky irónja előtt mindig fontos rész s mint fontos részt kezeli is. Ezekből a kis részekből kerekíti ki az egészet, mely neki teljes művészi sikert biztosít. Neki sikert, másoknak örömet. Hisz volt alkalmam Angliában a Brocky-képek és rajzok tulajdonosaival érintkezni s látni, mint becsülik meg a művészt, mint becézik s mily féltékenyen őrzik alkotásait. De ez helyénvaló is. A jó, a szép, a művészi sohasem avul el s annak, aki a művészetet szereti, mindig műélvezetet szerez, mivel az alkotásokon a régi, már megszeretett részeken kívül mindig talál új részleteket is, melyek figyelmét, érdeklődését, szeretetét lekötik.
A két Alvó nő tulajdonképen két akt, melyeken a művész a meztelen test szépségét örökíti meg. De beleviszi a passzív cselekvést is, az alvást. Két alvó, szendergő nő, kik tényleg alusznak. Ezt ki is fejezi a két kép. E mellett a csodás formák szépsége rajzban és festésben egyaránt dominál. Mennyi artisz-tikus valóság, mennyi anatómiai igazság és művészi szépség van e képeken koncentrálva. S mindezt annyi fölénynyel festette meg Brocky, amennyi csak egy lelkileg is művelt művésztől várható. A test puhasága és lágysága, a haj selymes volta, az arc, a karok és a kezek rajza és formái és a könnyed, biztos festés azt bizonyítják, hogy Brocky hosszú tanulmányozás, szívós kitartás és művészi akaraterő mellett jutott el arra a művészi magaslatra, melyen a művei az ő neve dicsőségét hirdetik.
DR. NYÁRI SÁNDOR
