GREGUSS IMRE

Greguss Imre festőművész valamikor úgy indult, mint azok, akikre pályájuk elején, művészi elindulások első stációján, őszintén és meggyőződéssel rámondják az őket figyelők, hogy "igen tehetséges". Tele nagyot akaró fiatalsággal, ambícióval s nem közönséges feladatokra hivatott tehetséggel. Ez nem annyira régen volt, hogy elvesszen az emlékezések ködében, hogy ne tudják visszaidézni azok, akik vagy vele együtt indultak, vagy pedig figyelték s kritikával kísérték próbálgatásainak első termékeit. Maga Greguss Imre ötvennégy éves volt, amikor meghalt Budapesten, június hó 5-én. Tehát nem oly korban, amikor az ember már teljesen félreteszi a munkát, nincs több oly művészi mondanivalója, nincs oly képességek birtokában, amelyek másokat, az embereket érdekelnék. Mégis Greguss Imre, amikor meghalt, csak igazán egy szűk kis körben keltette azt a fájdalmas érzést, amit az életükben nobilis dolgokat végző emberek, művészek keltenek azok közt, akik megértették, ismerték, akiknek ő a munkáival örömöket ajándékozott. Csak egy kisebb, régi emberekből álló kör tudta, hogy ki volt. A legújabb generáció nem ismerte Greguss Imrét. Ez a generáció ugyan hallotta a nevét, itt-ott látott egy-egy képet Greguss Imre aláírással, de a művészről keveset tudott, leglább is egészen máshova helyezte, mint amit megérdemelt, egészen máskép értékelte, mint ami a Greguss Imre igazi érdeme volt. Ennek a generációnak valósággal úgy kell felfedezni Greguss Imrét. Pedig csak, mint mondtuk már, ötvennégy éves volt, amikor meghalt.

GREGUSS IMRE ÖNARCKÉPE

Az okát aki keresi, bizonyos, hogy nem szabad egyedül keresnie az újabb generáció ízlésében, változott művészi felfogásában, vagy ami a nagy értékeket is sokszor elfelejteti ideig-óráig, a divatban. Bizonyos, hogy vannak irányok, hogy sokszor az irányt nézik s nem az ettől független művészi tartalmat.

Azt az irányt, amelyhez Greguss Imre sorolható, fiatalsága, megindulása idején, divat dolgában rég túlhaladta az idő. Mégis, nem valószínű, hogy ebben keresendő az, hogy Greguss Imrét ma fel kell fedezni Az ok másban van. Voltunk az immár elhalt művész műtermében, lakásán, láttuk hátrahagyott vázlatait, elkezdett képeit. Azokat is, amelyeket alig néhány nappal csinált halála előtt s azokat is, amelyek régebbi időkre, a húsz és harminc éves Greguss Imréhez visznek vissza. Ezeket a vázlatokat, nagy, sok százra menő képanyagot, amelyekből a művész hozzátartozói legközelebb posthumus kiállítást fognak rendezni a Műcsarnokban, Fodor Ferenc úr, a művész sógora volt szíves nekünk megmutatni, chronologikus, fejlődést követő időrendben.

Nagy massza, amely a legkülönfélébb sujet-eket öleli fel. Van köztük tájkép, stúdium, figurális tanulmány, sok akt, ceruzarajz, tuss, színes vázlat, gyors, pillanatnyi mozgásokat lejegyző s elmélyedő, fikszirozóbb stúdiumot jelentő grafikus lap. Nagyobb kompozíciók első ötletei, köztük egy soha meg nem festett figurális sujet színvázlata (címe a világosi fegyverletétel lett volna), amely igen meleg, tüzes színekkel festett interieurban ábrázolja Görgeyt, vezérkarával. Sok temperamentummal csinált kis vázlat, amelyből, ha elkészül, igen egyszerűen felfogott jó kép lesz. Itt vannak aztán a budapesti Lyka Döme-féle ház freskóinak kis kartonjai, amelyek magyar genre-ből vannak merítve. A kartonokon éppen nem látni az olaj festmények szerzőjét. Megvan bennük a freskó stilizált előadása, derült, világos színezés, nyugodt, széles vonalvezetés, úgy hogy Greguss, ha ezen a téren tovább dolgozhat, nem jelentéktelen sikereket hagy maga után. E freskók azonban szerencsétlen véget értek. A háziúr, Lyka Döme nemsokára elkészülésük után, leverette őket, állítólag oly kifogással, hogy a folyosó, amelynek falára kerültek szűk, az alakok pedig igen nagyok hozzá. Tehát elveszik a folyosó amúgy sem bő levegőjét. Mást talán nem érint túlságos súlyosan ez az eset. Greguss Imrét azonban oly mélyen érintette, annyira érzékeny volt, hogy többé hallani se akart freskóról. Ahelyett, hogy megacélosodott volna további küzdelemre, elkeseredett s ekkor érlelődött meg benne az, amiben mi a kulcsát keressük annak, hogy nem lett belőle az, amit érzett és aminek indult. A rajztanári pálya. Aki nézi, vizsgálja ugyanis ezeket a hátrahagyott munkákat, egyre szembetűnőbben fogja meglátni e két korszak közti különbséget, amelynek határán a rajztanárság áll. Bizonyos, van rá példa nem egy, hogy valakit a rajztanárság is előre vihet. De sok esetben a művész a művészetének frisseségével, duzzadó erejével fizet érte. Greguss Imre ezek közé tartozott. Az intézet, ahol tanított — legutóbb a VIII. ker. tavaszmező-utcai főgimnáziumban - - lelkiismeretes, kitűnő, hivatását komolyan végző embert vesztett benne.

Mint az intézet ez évi értesítőjében olvastuk, soha nem terhelte kötelességmulasztás, példája volt a fáradhatlanul dolgozó pedagógusnak. De azt már persze nem említi s nem is említheti az értesítő, hogy a pedagógus mögött ott volt a magasba, felfelé igyekvő művész, a maga titkolt lelkivilágával. A csalódásával és nem sikerült álmaival. Pedig hogy. ott volt, az abból világlik ki, hogy későbbi éveiben, a rajztanárkodás alatt sem dolgozott kevesebbet, ha csak tehette, a legkisebb szabad idejében is szaladt vissza a pikturához. Ez a piktura azonban már nem volt az, ami a megelőző. Szomorú, hogy konstatálni kell a Greguss Imre biográfusának, de tény, hogy Greguss Imre életének első, rajztanárságtól szabad felében oly dolgokat csinált, amelyek mintha nem is a mai, a későbbi művész kezenyomát viselnék. Ezekben szinte lüktető, erőszakos a festői temperamentum. Megvan bennük a művész igazi jele: a kutató ember. Szolid és biztos tudás, sok odaadás, nehézségektől meg nem ijedő kéz, intenzív színérzés. Valóban oly dolgok, amelyek közt nem egy muzeális értékű s amelyekre nem ok nélkül mondhatták annak idején, hogy igen tehetséges.

Greguss Imre 1856 márc. 30-án született Zay-Ugrócon. Gyermekéveit Budapesten töltötte, ahol az ág. év. gimnázium, majd a belvárosi főreáliskola növendéke lett. Igen korán lép festői pályára. Tizenhét éves, amikor Münchenbe megy, hogy festővé képezze magát Beiratkozik az akadémiára, s mindjárt elsőéves akadémista korában, egy arckép-tanulmánnyal dicséretet nyer. E tanulmányát később Budapesten is kiállítja, a Műcsarnokban (1884), ahol Zichy János gróf veszi meg. 1875-ben lát hozzá a "Táborba vonuló 1848. honvédújoncok" megfestéséhez, amelynek kialakulásában, megszületésében ott rejtőznek hazulról hozott emlékei, az a milieu, amely otthon, famíliájában körülfogta. Atyja, Gre-guss Lajos ugyanis honvédtüzér főhadnagy volt a magyar szabadságharc alatt. Közben, hogy e nagyobb vásznát festi, az akadémiát látogatja, ahol Brandt József és Ottó Seitz tanítványa. Kiállítja a "Künstlergenossenschaft" kiállításán, ahol azonban oly rossz helyre, ajtó fölé akasztották, hogy nem igen vették észre. Ugyanezen évben mégegyszer kiállítja e képet, még pedig a müncheni in-ternacionális tárlaton, ahol feltűnik s oklevelet nyer. Mindjárt, a kiállítás első napján megveszi Lady Hamilton baden-badeni nagyhercegnő. A képen nyoma sincs az akkor divatban volt német szentimentálizmusnak s az erőltetett gondolatfestés irodalmi ízének sem. Alakjai mind érdekes karakterek, felfogásuk egyszerű, színezésük friss, az egész mintha impresszió hatása alatt készült volna. A siker persze örömet és feltűnést keltett az akkori magyarok közt. Festőtársai sok reményt fűznek a fiatal Greguss Imréhez, aki Baditz Ottóval és Herzl (Hernádi) Kornéllal triászt alkotva, a magyar genret akarják első sorban kultiválni. Azt, amire akkoriban még csak Wagner Sándor és Böhm Pál gondolt.

Egy igen tehetséges, nagy célokkal telt művészgeneráció verődött össze akkoriban Münchenben, amelynek fiataljai mind tele voltak hazulról hozott friss impressziókkal. A Probst-kávéház volt a magyar piktorok találkozóhelye, akik közt ott volt Benczúr Béla, Peske Géza, Kacziány Ödön, Baditz Ottó, Tolnay Ákos, Feszty Árpád, Herzl (Hernádi) Kornél, Innocent Ferenc, Jendrássik Jenő és Greguss Imre. E fiatal csoportban a leghamarabb feltűnt tehetségűek közt volt Greguss. A siker tovább ösztönzi lázas munkára. Gyors egymásután állítja ki a "Künstlergenossenschaft" tárlatain a "Csárda előtt", "Bujdosó betyárok" és "Lókötő" című képeket. Az elsőt, a "Csárda előtt" című festményt a müncheni Künstlergenossenschaft, a "Bujdosó betyárokat" pedig Luitpold régensherceg vette meg.

A "Lókötő" 1877-ben Budapestre került (Sza-lay Imre tulajdona). Ez időtájt festette az "Utolsó korty" című képét, amely gróf Zichy Jenő tulajdona lett s ma a Zichy-Múzeum-ban látható. Az akkori német képeslapok, a Leipziger Illustrierte Zeitung, a Neue Wiener Illustrierte és Kunst Katalog közlik e festmények reprodukcióját. Nemsokára elkészít egy újabb magyar honvéd-sujet-et, a "Honvéd tá-bor"-t. 1877-ben állítja ki a Műcsarnokban, Inkább vázlat az, amelyről Széchy Károly, már elhalt író és kolozsvári egyetemi tanár azt írja "Emlékezések" című könyvében, hogy "alakjainak és csoportjainak leleményes gazdagsága, hangulatának ereje, élénksége a művész pezsgőerejére és képzeletének frisseségére vall". A nagyméretű "Honvédtábor" csak később készül el, mint a művész írja egy levelében, "búcsút voltam kénytelen mondani, a szép Izar Athénnek s felkötni a panganétot, hogy mint a 60. gyalogezred önkéntese, lerójjam katonai szolgálatomat. Sokszor ásítoztam az üllői-úti laktanya hosszú folyosóján, mint napos káplár, de mégis volt szórakozásom, ha a Korona-kávéházban találkozhattam Spányi Béla, Feszty Árpád, Tölgyessy Artúr piktor-kollégáimmal és Szana Tamással". Közben kiüt a boszniai hadjárat, amelyen Gre-gusson kívül Kimnach László is résztvett.

E hadjárat nem egy élménye képein tükröződik vissza. Sok jegyzetet, felvételt csinált útközben, katonai mozdulatok megfigyeléseit amelyeket aztán a "Honvédtábor" megfestésénél is felhasznált. Ezt a képet, amely 1880-ban került kiállításra, Budapest főváros vette meg.

Gregusst ebben az időben erősen ösztönzi és a maga kiművelésére hatással volt keresztatyja, a nagytudású és finomlelkű Henszel-mann Imre. Vidéken egy kis ideig Ó-Gyallán, Jászapátin tartózkodik, az 1879. árvíz alkalmával pedig Szegeden tölt hosszabb időt, mint a Vasárnapi Újság illusztrátor munkatársa. Ezidőtájt készült rajzainak egy része megjelent az "Osztrák Magyar Monarchia írásban és Képben" című munkában. 1883-ban kiutazik Parisba, ahol a Julian-iskola növendéke s megfesti a "Táborba induló újoncok "-át. Ez első ily témájú müncheni képéhez hasonló, de annál nagyobb méretű. Ki is állította az 1884. évi párisi Szalonban. A kép Ráth György tulajdona lett. Parisból Velencébe megy Greguss, ahol körülbelül egy évet tölt, régi mesterek tanulmányozása közben. Hazajövet, festi meg a következő genre-képeket: "Erdő sűrűjében", "Kuruc előőrs", "Bajtárs sírján", "Csárdás". Felfogásban és megfestésben ezek a képek még egészen rokondolgok azelőtti genre-dol-gaival, a "Kártyázó parasztokkal", amely a székesfehérvári országos kiállításon ezüst érmet nyert.

1885-ben külföldről hazakerülve jut Benczúr Gyula közelébe. A festészeti mesteriskola alakult meg akkor s Greguss az elsők közt volt, akik e mesteriskolába kerültek. Abban a küldöttségben, amely Trefort minisztertől Benczúr hazahívását és egy mesteriskola megalapítását kérte, ő is részt vett s így jutott Benczúr Gyula mellé. Fejlett tudást, régi, jó kvalitásait hozta ide, ahol egyaránt fest figurális kompozíciókat és genre-t, alföldi, lírikus emlékeket. Ekkor történt a Lyka Döme féle freskók esete. Lyka Döme budapesti házába freskókat óhajtott s vázlatokat kért Gregusstól, akit egyébként erre a munkára Benczúr Gyula is különösen ajánlott. A Tavasz, Nyár, Ősz, Tél szimbolizálásának készültek ezek a freskók, magyar alakokkal. Greguss eddig még nem festett falra s a freskófestés technikáját előbb mesteriskolái műtermének falain próbálta ki. Ennek egy részlete - - a Tavaszt jelképző (két ölelkező alak) - ma is megvan itt, jelenleg Stettka Gyula műtermében. A freskókat, kevéssel születésük után, mint feljebb már elmondottuk, a háztulajdonos leverette, hogy miért, mi okból, ezt ma nem keressük, csak az bizonyos, hogy ebből kifolyólag érlelődött meg Gregussban a rajztanári pálya gondolata. Nem tisztán emiatt, de ez az ok is erősen hozzájárult Megváltozik, szotlanabb, komor lesz. Mert hiába voltak sikerei, ez a freskóbevezetés mélyen érinti. Képeit is nagyrészt olcsón adja el, nem ért az adminisztráltatásához. Arcképeket jórészt barátságból csinált, nem nézte, ki mit fizet, pedig az 1885. évi országos kiállításon egy női arcképpel nagy érmet nyer,

A mesteriskolában festett nagyobbméretű képei közül Zách Klára lett a legismertebb (1886). Ez talán legjobb figurális képe. "Asbóth tábornok Perednél" s a "Névtelen félistenek" című festményeit kiállítja a Képzőművészeti Társulat tárlatain, amely alkalomból kiemeli az akkori kritika, hogy "Greguss Imre csaknem az egyedüli, aki koronkint szeretettel fordul vissza nagy időkhöz". "Szeged szebb lesz, mint volt" című képein a szegedi árvízről fest egy jelenetet. Azt a képet, mielőtt kiállításra került volna, mesteriskolái látogatásakor vásárolja meg a király s jelenleg a várban van.

A Benczúr-iskolát odahagyva, a kuruc idők emlékének tanulmányozásába merül. Elolvassa Thaly Kálmán munkáit, áttanulmányozza a kuruc idők viseletét s csupa ily emlékkel veszi magát körül. Ennek hatása alatt készül a "Bujdosó kurucok" (1890), amely a Műcsarnokban volt kiállítva (megvette gróf Zse-lénszky). Egyébként rajztanári vizsgára készül, még pedig jó barátjával, Horti Pállal együtt. 1890-ben megszerzi a diplomát.

Rajztanári pályáját Nagykállón kezdi meg, Zilahon és Kassán folytatja. Nagykállón festett képeit (köztük a "Kuruc előőrs "-öt) a Műpártoló Egyesület sorolja ki tagjai között. A kassai főreáliskolához 1892-ben került. Itt újból megfesti a "Bujdosó kurucok"-at, majd arcképmegrendeléseket kap s Zichy Rezső gróf családi képtárát is restaurálja. Lóstudiu-mokat és lovasarcképeket fest a kassai falka-vadászok megbízásából. Megfesti a kassai 1849—1849. ereklyekiállítás honvédrohamot ábrázoló plakátját, amelyet Budapesten is kiállít. 1899-benteljesül hő vágya: Budapestre helyezik. Ezután festi meg a "Cinka Pannát", amely a Műcsarnokban volt kiállítva (1900) s megvette Schlauch bíboros. Ezt követik a "Kártyázó kurucok" (1902), a "Szolnoki csata" (1902), "Starhenberg elfogatása" (1903), "Rákóczi hazahívása", Honvédtoborzó" (1906). Egyfelől tanári hivatását látja el, másfelől sokat dolgozik s eljár esti aktra a mintarajziskolába. Nyaranta Erdély és a Balaton vidékén festeget tájképet, plen-airt, amely dolgai a Könyves Kálmán szalonjában voltak kiállítva. Halála előtt néhány évvel, két ízben is felkereste Olaszországot, ahonnét egy csomó vázlattal tért haza.

Greguss Imre életrajzi adatainak kiegészítéséül ideiktatjuk még műveinek katalógusát, amelyet részünkre az elhalt művész sógora, Fodor Ferenc volt szíves összeállítani. E lajstrom csak a fontosabb, leginkább a kiállított műveket öleli föl, keletkezésök sorrendjében, megjelölve az időt, amikor ki voltak állítva, a helyet, ahol kiállításra kerültek, a tulajdonost, az esetleges kitüntetést s hogy hol jelent meg a reprodukciójuk.

1874. "Arcképtanulmány." (gróf Zichy Nepomuk János. Kiállítva 1884-ben a Műcsarnokban. Dicséret a müncheni akadémiától.)

1875. "Táborba induló 1848/49. újoncok." (Lady Hamilton badeni nagyhercegnő. Műcsarnok, Münchener Internationale Kunstausstellung. 1876-ban köszönő okmány Münchenben. Vasárnapi Újság.)

1876. "Betyárélet." (Künstlergenossenschaft titkári hivatala Kiállítva Münchener Künstlergenossenschaft. Leipziger Illustrierte, Vasárnapi Újság.) - - "Csárda előtt." (Lipót bajor régens. Münchener Kunstverein, Neue Wiener Illustrierte.)

1877. "Kártyázó parasztok." (Strasser Izidor Budapest. Münchener Kunstverein, Műcsarnok. Ezüstérem az 1879-székesfehérvári országos kiállításon. Leipziger Illustrierte, Vasárnapi Újság.) - - "Lókötő." (Szalay Imre túl. Münchener Kunstverein, Műcsarnok, Magyar Géniusz.) — "Honvédtábor." (Vázlat. Dr. Szé-chy Károly, egyet, tanár. Műcsarnok.)— "Budapest látképe." (Cséry Lajosné. Műcsarnok.)

1878. "Greguss Gizella arcképe." (Greguss Lajos. Műcsarnok.) - - "Magyar tánc." (Allegória, tempera, legyezőfestés. Ligeti Margit.)

1879. "Dőlni Tuzlai-részlet, Bosznia." (Ham-pelné Pulszky Polixéna. Műcsarnok. Magyar Géniusz, Ország Világ.) - "Zvorniki utca, Bosznia." (Haberern Pál dr. Műcsarnok.) -"Tóth Gizella lovas arcképe." (Tóth Gizella.) - "Kártyavető cigány leány." (Műcsarnoki titkán hivatal. Műcsarnok kiáll.) — "Arckép." (Dr. Pulszky Károly.)

1880. "Honvédtábor." (Budapest Székesfőváros. Münchener Künstlergenossenschaft. Műcsarnok. Leipziger Illustrierte, Magyar Géniusz, Jókai: 1848—49.) - - "Erdő mélyén." (Van Geeder, műkereskedő München. Münchener Kunstverein. Ország Világ, Magyar Géniusz.) - "Utolsó korty." (Gróf Zichy Jenő. Münchener Kunstverein, Műcsarnok. Magyar Szalon, Wiener Illustrierte.) — "Markotányos leány." (Műcsarnoki titkári hivatal. Kiállítva Műcsarnok.)

1881. "Huszár attak." (Gróf Andrássy Gyula. Műcsarnok. Magyar Szalon, Wiener Illustrierte.) - "Kuruc előőrs." (Hajós, takarékpénztári igazgató. Műcsarnok. Katalógus.)

1882. "Kuruc futár." (Műcsarnoki titkári hivatal. Műcsarnok.) - - "Gyulai Margit arcképe." (Gyulai Pál hagyatéka. Adűcsarnok.) - "Tanyai csárdás." (Dr. Lángh Gyula özvegye. Műcsarnok. Leipziger Illustrierte, Vasárnapi Újság.) — "Bajtárs sírján." (Műcsarnok.)

1884. "Táborba vonuló újoncok." (Másolat. Ráth-Múzeum. Párisi Szalon, Műcsarnok országos kiállításán nagy érem.) — "Dinnye-csendélet." (Műcsarnoki titkári hivatal. Műcsarnok.)— "Női tanulmányfej." (Dosek, Prága) - "Bánó Jenő arcképe." (Bánó Jenő, konzul.) — "Tanulmányfej." (Kosztolányi Kann Gyula.) - "Tanulmányfej." (Kernstock Károly.) -"Tanulmányfej." (Poll Hugó.)—"Tanulmány-fej." (Zombory Lajos.) - - "Gróf Károlyi G. arcképe." (Károlyi-család.) -- "Sandwirth Elvira arcképe." (Sandwirth-család, Velence.) - "Machekné Horváth Ilona arcképe." (Ma-chekné. 1885. országos kiállításon bronzérem.)

1885. "Arckép." (Molnár, vám h. főnök.) - flArckép." (Asbóth János.) — "Arckép." (Márkus Emília. Műcsarnok.)

1886. "Zách Klára." (Wucskits, Fiume. Kiállítva Bécs, Grác. Vasárnapi Újság, Magyar Géniusz.)

1887. "Stettka Gyula arcképe." (Dr. Lángh Gy. özvegye.) — "Boszniai tájrészletek." (Tempera selyemre. Kállayné Bethlen Vilma grófné.)

- "A király arcképe." (Közoktatásügyi minisztérium.) - - "Az elsózott leves." (Műcsarnoki titkán hivatal.) — "Kémszemle 1848/49." (Jókai: 1848/49. szabadságharc.)

1888. "Csárdás." (Műcsarnoki titkári hivatal. Műcsarnok. Katalógus.)— "Arckép." (Lechner Gyula. Műcsarnok.) — "Szeged szebb lesz, mint volt." (A király tulajdona. Műcsarnok. Osztrák Magyar Monarchia írásban és Képben.)

1889. "Asbóth tábornok Perednél." (Asbóth János képviselő. Műcsarnok. Vasárnapi Újság.) - "Névtelen félistenek." (Weber Henrik. Műcsarnok.) — "Miklós huszárok." (Műcsarnok.)

1890. "Thunkl baronesse arcképe." (Dr. Mechtler Leó.) -- "Arckép." (Wampetics Fe-rencné.) -- "Bujdosó kurucok." (Szivák Imre. Műcsarnok. Vasárnapi Újság, Magyar Géniusz.) - "Szent György." (Báró Montbach Sándor.)

1891. "Kuruc előőrs." (Műpártolók Egyesülete Budapest)

1892. "Kurucok." (Madarassy Béla, Budapest.) - - "A helyszínén." (Dr. Elischer Gyu-láné. Műcsarnok.) - - "Dr. Elischer tanár arcképe." (Özv. Elischer Károlyné.)

1894. "Zilahi házudvar." (Kassai Múzeum.)

1895. "Csáky Albin arcképe." (Kassai fő-rcálisk.) - - "Klimkovics százados arcképe." (Kassai Múzeum.)

1896 "Kossuth Lajos arcképe." (Abaúj vármegye.)— "Női arckép." (Greguss Imréné.)

1898. "Tüzérek." (Könyves Kálmán.)

1899. "Takács Menyhért arcképe." (Takács Menyhért főrendiházi tag.)

1900. "Cinka Panna." (Schlauch bíboros. Műcsarnok. Vasárnapi Újság, Új Idők.)

1901. "Zách Klára" vázlat. (Dr. Kacsóh Pongrác.)

1902. "Kártyázó kurucok." (Saxlehner Andor. Műcsarnok. Magyar Géniusz.) -- "Szolnoki csata." (Kohner Adolf. Könyves Kálmán. Vasárnapi Újság.)

1903. "Starhenberg elfogatása." (Uránia, Vasárnapi Újság.)

1904. "Táncoló huszár", "Táncoló juhász", "Almádi part", "Csárda előtt." (Kiállítva és eladva Könyves Kálmánnál.)

1906. "Csárdás." (Kolozsvári Múzeum. (Uránia.) — "Honvédtoborzó" (Solymosy L., Arad. Műcsarnok. Sokszorosítva Könyves Kálmán.)

1907. "Balatoni naplemente." (Nemz. Szalon.)

1908. "Női arckép." (Dérer Viola, Budapest. Műcsarnok.)

1909. "Munkaközben." (Dr. Udvardy László, Eger. Műcsarnok.) — "Honvéd-roham." (Ak-varell. Hentaller Lajos. 1848/49. ereklyekiállítás Kassa. Sokszorosítva Könyves Kálmán.) Ezenkívül a hagyatékában maradt 192 tájképtanulmány, 78 figurális és akttanulmány.

TANULMÁNY
RÓZSAFFY DEZSŐ RAJZA

RUE SAINT JULIEN
ZÁDOR ISTVÁN RAJZA

TÁJKÉP
PÖRGE GERGELY RAJZA

NAPNYUGTA
OLGYAI VIKTOR RAJZA