FOTÓ / MODELL
Képek a természet és művészet között
Bevezető
Képek a természet és művészet között
Bevezető
A Magyar Képzőművészeti Egyetem gyűjteményeinek szisztematikus feldolgozása több, mint két évtizede folyik, párhuzamosan az intézménytörténeti kutatásokkal. E tárgyban az intézmény több kiállítást rendezett, kiadványokat készített, melyek jórészt az Interneten is elérhetők.
1. A 19. századi fotográfiák a 21. században
A kiállítás nagyrészt 19. századi hivatásos („műtermi”) fényképészek képeiből áll. Munkásságukra a 20. század fotótörténete alig fordított figyelmet. A fényképet egyébként még Vilém Flusser is mint „szórólapszerű képet” határozza meg, melynek a felületén oszlik el a jelentés. Érdekes koincidencia hogy Flusser könyve, a fotográfia filozófiája épp abban az évben jelent meg, mint amikor a Sony bejelentette első elektronikus kameráját, a Mavicát. Flussernek persze abból a szempontból igaza volt, hogy a fényképeket így használták, addig volt csak szükség rájuk a 19. században, amíg a metsző megmetszi a már sokszorosítható dúcot, majd később a nyomdász elkészíti a nyomtatható klisét. Aztán eldobható, mint egy szórólap, funkcióját elvesztette. Amint kicsúszik a fényképből az anyag, vagyis a digitális képkészítés egyeduralmával minden alapvetően megváltozik. Hirtelen a 19. századi mesteremberek készítette képhalmaz gyűjthető és eladható műtárggyá, míg ők alkotókká alakulnak (tegyük hozzá: ismét). Világossá válik újra, hogy mindegyik kép egyedi, ismételhetetlen, mondhatni – hogy Walter Benjaminról se feledkezzünk meg – aurával rendelkezik. Mintegy láthatóvá válik az anyag a felület mögött, s ez döntő fordulatot jelent.
A fotótörténet írás egy bizonyos szakaszában meglehetős lenézéssel beszélt ezekről a műtermi „szakfényképészekről”, akiknek a markaiból majd az amatőr, a médiumspecifikus gátlásokkal már nem rendelkező független fotográfus szabaditja ki és fel ezt a kifejezési eszközt. Ami persze bizonyos szempontból pontos leírás – ne legyünk itt igazságtalanok a kollégákkal –, számunkra most fontosabb azonban észrevenni, hogy talán azért is fogalmazhatták így ezt a könnyen érthető fordulatot, mert a fényképek ezen jelentős, műtermi-kereskedelmi halmazát lényegében már alig láthatták, a diskurzusok jórészt néhány ezer reciklálódó képpéldán alapultak. A Leica és az ezüstnitrát végképp kiszorította az első 70 év technikáját és képeit a köztudatból. A 19. századi fotográfiák jelentős halmaza valójában alig volt látható, archívumok mélyén lapult, rendezetlenül – ami az állagmegóvás szempontjából nem haszontalan, ám meglehetősen akadályozta a láthatóság nyomán következő kulturális elsajátítást (hogy nem túl szép, de pontos kifejezéssel írjuk le a mintegy 15-20 éve megindult folyamatot). Jelentős mértékben az internet szabadította fel e képcsoportot, valamint az ismeretlen, feltáratlan területek felfedezése iránti igény, hiszen a médiumok archeológiájának kutatása megmutatta, korántsem tudunk mindent, nem ismerjük az utat, ami a mai infokultúrához vezetett. S ebből a szempontból lényeges a fotográfia okozta paradigmaváltás, mely mint az első technikai kép, a legfőbb ontológiai példa, az ős-ok (vagy ősbűn). Másfelől pedig a fotográfiai technika 21. századi, legújabb átalakulása hozza helyzetbe e képeket, mivel a digitális kép általánossá válásával, könnyedségével, robbanásszerű elterjedésével az analóg technikák eltűnése együtt jár, vagyis párhuzamosan e 19. századi fotográfiák egyszerű archív dokumentumból a műtárgy státusába migráltak: komoly történeti és piaci értékkel.
2. A gyűjteményről és a kiállításról
Két nyilvánvaló kérdés merülhet fel először a látogatóban: Hogy kerültek a gyűjteménybe a képek? Mire használták a fényképeket? A rövid válasz könnyű: különféle utakon, mint vásárlás, gyűjtés, ajándék, hagyaték, megrendelés. Illetve: nézegették őket, erre utalnak az évkönyvek és néhány megmaradt fotográfia az iskola életéről. Az összetettebb válasz külön tanulmányt igényelne. Az intézmény egy volt tanáráról bizonyosan tudható, hogy fényképezett: Morelli Gusztáv. Egy tanárt elméleti szempontból is érdekelte az új, technikai kép és lehetőségei: Székely Bertalan fiatalon esszét (pontosabban: vitacikket) írt a fotográfiáról, később mozgástanulmányai kapcsán Étienne-Jules Mareyval is levelezett. Egy tanár bizonyosan vásárolta, gyűjtötte a képeket: Huszár Adolf neve alatt több mappa s mintegy 400 kép maradt meg, a leltár alapján, mint az ő gyűjtése. Alkalmi utazások során is hoztak képeket a tanárok, így Balló Ede a von Gloeden fotókat a leltárkönyv szerint, de talán már Keleti Gusztáv is vásárolhatott európai körútja során, melyre Eötvös József küldte azzal a céllal, hogy tanulmányozza az európai művészakadémiákat. A fénykép szó az egyetemi évkönyvekben általában két helyen fordul csak elő. Visszatérő motívum a taneszköz leltárban: „Építészeti műemlékek, iparművészeti tervrajzok, szoborművek és a régi és ujabb mesterek jelesebb compositióinak rézmetszetű és fényképmásolatai (nem másolás, hanem csupán tanulmányozás czéljára).” Aminek valamelyest ellentmond a másik előfordulás, az Ornamentika (későbbi nevén iparművészeti rajz) tantárgy leírásánál: „Ékítményes rajz és festészet. És ugyan: Mintaszerű sík és domború ékítmények rajzolása, különös tekintettel a szemmérték és kézbeli ügyesség fejlesztésére (utánzó rajz-gyakorlatok) s a gyorsabban kezelhető egyszerűbb előadási módokra. Az intézet főszöntvény-, fénykép-, metszet- és könyvtárában őrzött mintaszerű ékítményes motívumaiknak gyűjtő vázolgatása.” Az első fotográfiai laboratórium létesítése az intézményben már korszakunkon inkább kívül esik: „...a grafikai szakosztály teljesen megfelelően lesz a jövő tanévtől kezdve elhelyezve, amennyiben külön jó világítású munkaterme, külön jól szellőztethető edzőkamrája lesz s külön helyiségben a sajtók fognak elhelyeztetni; továbbá megfelelő helyiséget (sötétkamrát) nyer, fényképfelvételek előhívására.” (1907/08 évkönyv, 36-37. lap, kiemelés tőlem, PM.)
A válogatásnál arra törekedtünk, hogy a gyűjtemény teljes anyagáról, jellemzőiről képet adjunk, leginkább korábban be nem mutatott fotográfiák segítségével. Több már kiállított és itt is látható kép jelenlegi attribúciója az újabb kutatások eredményéből adódóan az akkoritól eltér, s jelentősen bővült a gyűjteményben eredeti képekkel szereplő fotográfusok névsora is az újabb meghatározások nyomán. Néhány nagyobb egységet, melyek korábbi kiállításon szerepeltek, most nem, vagy csak jelzésszerűen mutatunk be. Ilyenek például Székely Bertalan mozgástanulmányai és a kapcsolódó anyagok, 1914-es hadikórház felvételek, Müllner János magyar várak sorozata, Divald Kornél Magas Tátra albuma, a Mintarajztanoda az 1900-as Párizsi Világkiállításon (Weinwurm Antal) stb.
A kiállítást nagyobb tematikus egységekre bontottuk, melyek megnevezése ugyanakkor megengedi, hogy szinte bármely kép bármely részhalmaznak az eleme lehessen:
Tanulmányok természet után – „Études d’après nature” – „Studien nach der Natur”
Világfalu – „Global Village”
Fotográfusok – Művészet és fényképészet / Photographers – Art and Photography
A fényképezés megjelenéséig nem láthattunk olyan képet, amely az ember alkotói kéznyomát ne viselte volna magán, hanem valamely gépezet, felismert fizikai-kémiai összefüggések kísérleti alkalmazása, ismétlései nyomán jött volna létre. A hasonló optikai jelenségek, mint a tükröződés, árnyék, lenyomat, camera obscura, délibáb, véletlen alakzatok kövekben, felhőkben nyújthatott némi analógiát a megértéshez, de a különbségek legalább annyira érzékelhetőek itt, mint a hasonlóságok. A fotográfia korai időszakában így a technika ismerői gondot fordítottak arra, hogy az új és a megszokott képek közti alapvető különbséget a nagyközönségnek elmagyarázzák. William Henry Fox Talbot 1844-es The Pencil of Nature című könyvében olvashatjuk: A kiadó figyelmeztetése: „The plates of the present work are impressed by the agency of Light alone, without any aid whatever from the artist’s pencil. They are the sun-pictures themselves and not, as some persons have imagined, engravings in imitation. (Jelen munka képtáblái egyedül a Fény működése által másoltattak, minden egyéb segítség nélkül, mint amilyen a művész ceruzája. Ezek maguk a nap-képek, és nem, mint néhányan képzelik, metszet-utánzatok.)" They are impressed by Nature’s hand – ahogy Talbot maga írja.
A tanulmányok természet után alcím részben ennek a következménye, a fenti attitűd későbbi folytatása. A szerzők gyakran felirattal is felhívják a figyelmet az újdonságra, arra, hogy nem rajzot vagy nyomatot látunk, hanem közvetlenül „a természet után” levett képet, szinte magát a valóságot. A természet után kifejezés magára a fényképre, a készítési helyzetre vonatkozott, legyen a téma város, táj, virág, aktmodell: lényege a közös, közvetlen ottlét és annak optikai rögzítése a fotográfián. A másik jelentés viszont már nem ezzel a didaktikai szándékkal kapcsolatos, hanem azzal, hogy az alkotók – gyakran maguk is képzőművészek – úgy gondolták, a fénykép hasznos helyettesítője lehet a természet közvetlen megfigyelésének, mely a reneszánsz óta a művész csodafegyvere, függetlenül attól, hogy különböző korokban mit is érthettek „természet” alatt. A 19. század különösen tobzódik e természet-mágia racionalizálási technikáinak értelmezéseiben, sőt feltalálásában (s ne csupán a realizmus és naturalizmus művészetközeli fogalmaira gondoljunk itt, de Darwinra és Edisonra).
Az új kép nyilvánvaló hiányosságai mellett – nem színes, nem mozog, egyetlen nézőpontot mutat – komoly előnyei az optikai pontosság és a korábban soha nem tapasztalt részletgazdagság. Alkalmasint a mozdulatlanság is előny: a figyelem és a vizsgálódás hosszantartó lehet, a jelenség maga nem korlátozza a nézésre szánt időt. Egy fotográfia után rajzolni, mintázni vagy festeni mindenesetre majdnem természet után történik, hiszen a fénykép „a természet után” készült.
A Global Village kifejezés Marshall McLuhan nyomán vált divatossá, de a globalizáció optikai érzetét a 19. század utazó fényképészei tették hozzáférhetővé a világ legkülönbözőbb tájain készített és nemzetközileg terjesztett képeikkel. Bonfils, Fiorillo, Sommer, Eckert, Krieger, Naya, Wlha fotográfiái európai és Európán kívüli helyszíneket és embereket mutatnak a 19. század második feléből. A csúcspontot valószínűleg az Underwood and Underwood cég ipari mennyiségű sztereokép sorozatai jelentik, ahol már koncepcióvá vált a legkülönbözőbb helyszínek, emberek, foglalkozások, nevezetességek fotografikus rögzítése és kiadása egy-egy sorozat formájában.
A 19. században még gyakran feltették a kérdést, hogy művészet-e a fényképezés egyáltalán, tehát a létrejött fotográfiák műtárgynak tekinthetők-e, míg ma, a digitális képfeldolgozás korában nyilvánvaló – vagy az kellene legyen –, hogy akár egy másik műtárgyról készített fotografikus reprodukció maga is műtárgy. A fotografikus reprodukció soha korábban nem látott pontossággal mutatja az egyedi műalkotást. Ha egymás mellé teszünk egy metszetet és egy fényképet ugyanazon festményről vagy szoborról, a különbség azonnal látható. Minthogy a mű reprodukciója soha korábban nem látott pontossággal, részletességgel viszi át az eredeti adott nézetét – az egyedi, fizikai helyszínről leválasztva és látható képként megsokszorozva – így állnak össze kis képzeletbeli múzeumok, mint intézményi vagy magán gyűjtemények. Példa erre az MKE gyűjteményében Huszár Adolf szobrász kollekciója.
A fotó ebben az értelemben is modell: egyszerre a műtárgy mögött és előtt is állhat, miközben maga is műtárgy. Inspirálhatja a szobrászt, a festőt, így felfedezhetjük mint kép mögötti képet, majd reprodukálhatja a festményt és a szobrot, amikor is a fotó a néző modellje lehet a leképzett, rögzített eredeti elképzelését vagy felidézését segítve, esetleg épp saját, önálló kvalitásai miatt, az ábrázolttól függetlenül.
3. Új művek – kortárs reflexiók
A kiállítás szándéka nem valamiféle historizálás, merengő tisztelet a múlt relikviái, idővel nemesedő és tisztelendő, ámde unalmas és aktualitásukat rég elvesztett maradványai fölött. Vegyük észre, hogy a valamikori jelen konkrét megjelenése, mely az akkori fény nyomát állítja mai megvilágításba, aktuális ittlétünkre reflektál. Szinte mindegyik kép kis odafigyeléssel köthető hétköznapjaink tényeihez, akár a napi hírek szintjén, alkalmasint. Eötvös és Petőfi szobrai ott állnak köztereinken, megtekinthetők, míg az avatás korában készült, első fotográfiák értelmezhetők felhívásnak az akkori és mai szoborállítási gyakorlatok összevetésére. Szíria, Athén, Jeruzsálem képei és a történelmi romok között megjelenő emberek évszázados sőt évezredes dimenziókba helyezhetik át a mai népvándorlásról szóló blogbejegyzéseket. Ezt a szándékot erősítendő, már közel egy éve, a kiállítás koncepciójának készítése idején bevontuk a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának hallgatóit, alapozva több korábbi, sikeresen megvalósult, hasonló projekt eredményeire. A hallgatók tájékoztatást kaptak és hozzáférést a teljes gyűjteményi anyaghoz, hogy érdeklődésüknek és saját szempontjaiknak megfelelően dolgozzanak fel bármely általuk választott részletet, műcsoportot, formai megkötések nélkül. Ezek a művészeti kutatások minden esetben új, egyedi, nem várt eredményre vezethetnek, ami hatással van a projekt egészére. Végül nyolc új munka került kiválasztásra, melyek a kiállítótermek különböző pontjain, az inspirációul szolgáló vagy épp feldolgozott fénykép(ek) közelében kerülnek bemutatásra:
Fajgerné Dudás Andrea és Molnár Ágnes Éva: Öntudatos test, 2016. Fotó, papír
Haász Katalin: Periféria-sátor, 2016. Papír, pasztell, vegyes technika
Pálinkás Bence György: „Pretty factory girls decorating cheap pottery for the foreign markets” (Csinos munkáslányok olcsó kerámiákat díszítenek a nemzetközi piacra), 2016. 3d videó, sztereoszkóp
Peternák Anna: Embermagasság, 2015-2016. Printek habkartonon, különböző méretek
Pettendi Szabó Péter: A milánói Arena Civica. 2016. Történeti tabló képekben
Sánta Kristóf: Festmény cím nélkül, 2016. Olaj/vászon, 70x70 cm.
Surányi Nóra: Lány iPhone 6-ossal, 2015 Budapest. Lambda print, 50x75 cm
Surányi Nóra: Nő iPad 3-mal, 2015 Budapest.Lambda print, 50x75 cm
Szabó Franciska: Férfi korsóval, 2016. Loopolt animáció
A fentieket Albert Ádám új képe – részlet egy készülő sorozatból – egészíti ki, melyet részben a Huszár – kollekcióhoz kapcsoltunk, részben pedig annak jeleként tekintjük, hogy az egyetemi gyűjtemények feldolgozása és bemutatása akár a Művészeti Anatómia, Rajz- és Geometria Tanszéken őrzött gazdag taneszköz anyaggal is folytatódhatna.
Appendix
Korábbi MKE kiadványok, on-line források:
A Magyar Képzőművészeti Egyetem jogelőd intézményeinek évkönyvei 1879 – 1941. http://www.mke.hu/evkonyvek
Könyvtári katalógusok: http://www.mke.hu/konyvtar/katalogusok.php
Képadatbázis: http://corvina.mke.hu:8080/WebPac.imagdb/CorvinaWeb
„Bús düledékeiden…”, Müllner János fotóinak gyűjteményes kiállítása, MKE, Barcsay Terem, Budapest, 2010. http://www.mke.hu/node/31515
Blaskóné Majkó Katalin, Szőke Annamária (Szerk.), A Mintarajztanodától a Képzőművészeti Főiskoláig. Budapest: MKE, 2002. http://www.mke.hu/mintarajztanoda/
Egyszer volt fényképek. Válogatás a Magyar Képzőművéseti Egyetem Könyvtára fotógyűjteményéből. Kiállítási katalógus. Budapest: MKE, 2000.
Székely Bertalan mozgástanulmányai. Budapest: Magyar Képzőművészeti Főiskola – Balassi Kiadó, 1992. http://www.c3.hu/szekely_bertalan/index.html
A kiállítás előkészítése során többek között az alábbi kiadványok nyújtottak segítséget:
Comar, Philippe, Figures du corps. Une Leçon d’Anatomie à l’École des Beaux-Arts. Paris: ENSBA, 2008.
de Font-Réaulx, Dominique – Bolloch, Joëlle, The work of art and its reproduction. Paris: Musée d'Orsay, 2006.
Gámiz Gordo, Antonio –Muńoz Rodríguez, Antonio, J. Laurent's Photographs of Vejer (1867 & 1879): A Critical Study. Sociedad Vejeriega de Amigos del País, 2008.
Kohlhuber, Daniela, Dr. Hermann Heid (1834-1891). Von der Atelierfotografie zur Freilichtaufnahme. Fotogeschichte 101, 2006.
Le Pelley Fonteny, Monique (Dir.), Adolphe et Georges Giraudon. Une bibliotheque photographique, Paris: Somogy, Bourges: Archives départementales du Cher, 2005.
Milani, Giuseppe, Moritz Eduard Lotze un fotografo tedesco nell'ultima Verona Austriaca 1854-1868, Verona: La Grafica, 2010.
O'Brien, Maureen C. (Editor) –Bergstein, Mary (Editor) Image and Enterprise: the Photographs of Adolphe Braun, Thames and Hudson, 2000.
Pohlmann, Ulrich (szerk.), Zwischen Biedermeier und Gründerzeit. Deutschland in frühen Photographien. Stadtmuseum München, 2012/13.
Prodger, Philip, Darwin's Camera: Art and Photography in the Theory of Evolution. Oxford University Press; 2009.
Steinhardt, Petra, Going into detail: photography and its use at the Drawing and Design Schools of Amsterdam 1880-1910. Rijksmuseum studies in photography; 7. [Amsterdam]: Rijksmuseum, 2009.
Waller, Susan S., The Invention of the Model: Artists and Models in Paris, 1830-1870. Ashgate Pub Co, 2006.
A fényképészek azonosítása, életrajzai vonatkozásában a fentieken túl – ha más forrás nincs megjelölve – általában az alábbiakat használtuk:
Hannavy, John (szerk), Encyclopedia of Nineteenth-Century Photography, New York & Abingdon: Routledge, 2007.
Heidtmann, Frank, Bibliographie der Photographie / Bibliography of Photography. German-language Photographic Publications 1839-1984: Deutschsprachige Publikationen der Jahre 1839-1984. Technik - Theorie - Bild / Technology – Theory – Visual. I-III: Schriftenreihe der Deutschen Gesellschaft für Photographie. Walter de Gruyter, 1989.
Frank, Hans, Biographisches Lexikon der österreichischen Photographen 1860 bis 1900, Typoskript, o.O. 1980.
Auer, Michel, Encyclopédie internationale des photographes de 1839 à nos jours = Photographers encyclopaedia international 1839 to the present / Michèle Auer, Michel Auer. - Hermance, Switzerland: Editions Camera obscura, c1985.
Internetes oldalak (gyűjtemények, kiállítások, kereskedelmi galériák, wikipedia bejegyzések, 2016 januári állapot):
Alinari archives http://www.alinari.it/en/archivi-fotografici.asp
Giacomo Brogi http://www.giacomobrogi.it/
Neurdein, Les Frères http://data.bnf.fr/13736447/neurdein_freres_photographes/
Antonio Nessi https://www.rijksmuseum.nl/en/collection/RP-F-F18224
Pieter Haatje Pieterszoon Oosterhuis https://www.rijksmuseum.nl/en/collection/RP-F-1999-140
Giuseppe Incorpora https://it.wikipedia.org/wiki/Giuseppe_Incorpora
Pozzi, Pompeo https://en.wikipedia.org/wiki/Pompeo_Pozzi
Luigi Montabone http://www.gri.it/old_GRI/storia/fotografi/montabone.htm
Achille Léon Quinet, http://monoskop.org/Achille_Quinet
Diot et Beunon, http://www.musee-orsay.fr/fr/collections/catalogue-des-oeuvres/notice.html?nnumid=23334
Virtual catalogues of photographers from Italy (Giacomo Brogi, Carlo Brogi, Giovanni Crupi, Carlo Naya, Wilhelm von Gloeden, Wilhelm von Plüschow, Roberto Rive, Paolo Salviati, Giorgio Sommer) https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Virtual_catalogues_of_photographers_from_Italy
Underwood & Underwood http://www.underwoodarchives.com/ https://www.lib.uchicago.edu/e/scrc/findingaids/view.php?eadid=ICU.SPCL.UNDERWOOD
Pietro Poppi e la Fotografia dell’Emilia. Biblioteca d’Arte e di Storia di San Giorgio in Poggiale. 26 novembre 2015 > 28 febbraio 2016 http://www.emiliaromagnaturismo.com/en/events/bologna/bologna/pietro-poppi-e-la-fotografia
dellemilia
Fondo Poppi: http://collezioni.genusbononiae.it
Stephen Sheehi, The Life and Times of Louis Saboungi. A Nomadological Study of Ottoman Arab Photography, 28 May 2015 http://www.ibraaz.org/essays/123
Photography and Modernity in the Ottoman Empire 1840-1914 http://cameraottomana.ku.edu.tr/gallery/detail/id/8
L'invention d'un regard. Peter Galassi, Michel Frizot et Pierre Apraxine ou dans l'exposition organisée en 1989 par le musée d'Orsay et la Bibliothèque nationale de France, http://expositions.bnf.fr/objets/infos/01.htm
History of the Nude in Photography in Naked before the Camera at the Metropolitan Museum of Art, March 27 - September 9, 2012 http://www.metmuseum.org/about-the-museum/press-room/exhibitions/2012/naked-before-the-camera
Musée Goupil, Bordeaux http://www.culture.gouv.fr/GOUPIL/FILES/
The inventory for Vienna’s Universal Exposition of 1873 http://www.technischesmuseum.at/archivbestaende-sind-nun-weltkulturerbe-1
Le Panorama: Exposition universelle 1900. http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/btv1b53023926s
The Solemnity of Shadows: Juan Laurent's Vision of Spain, November 7 – December 30, 2011. NGA Washington http://www.nga.gov/content/ngaweb/exhibitions/2011/the-solemnity-of-shadows.html
Catálogo de fotografías de LAURENT https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Juan_Laurent_%28catalogs%29
Bibliotheca Digital Espana http://bdh.bne.es/bnesearch/Search.do?destacadas1=Laurent&home=true&languageView=es
Luigi Fiorillo, The Bombardment of #Alexandria in 1882 in photos. The Rare Books and Special collections Digital library of The American University in Cairo http://egyptianchronicles.blogspot.hu/2012/08/the-bombardment-of-alexandria-in-1882.html http://digitalcollections.aucegypt.edu/cdm/search/collection/p15795coll9/searchterm/albumen%20prints/field/all/mode/exact/conn/and/order/nosort/ad/asc
Die Bombardierung Alexandrias durch die englische Flotte. Album Souvenir d'Alexandrie Ruines. [Le bombardement d'Alexandrie du 11 Juillet 1882.] / L[uigi] FIORILLO, Photographe. – Marseille: Sautart & Santamaria [Buchbinderei] o.J. [ca. 1882]. – Gr.8°quer. [50] S. mit 50 mont. Albumin-Silber-Prints 20 x 26 cm (numeriert von 1 bis 50). Photobibliothek.ch 10878 http://www.photobibliothek.ch/seite003b5.html
Fotografia italiana dell'Ottocento http://badigit.comune.bologna.it/mostre/eritrea/fondo_gandolfi.htm
Luigi Fiorillo, l’avventuroso fotografo di Alessandria d’Egitto, Musei di Strada Nuova - Palazzo Rosso, Genova Dal 23 Ottobre 2014 al 11 Gennaio 2015. http://www.museidigenova.it/spip.php?article1176
Naef, Weston J. "A Case Study in the Art History of Photography: Famin or Quinet?" in the essay " The Beginnings of Photography as Art in France," After Daguerre: Masterworks of French Photography (1848-1900) from the Bibliothèque Nationale [The Metropolitan Museum of Art, New York: 1980] http://www.photographymuseum.com/quinetlg.html
Weingarden, Lauren S. The Photographic Subversion: Benjamin, Manet and Art(istic) Reproduction. https://www.academia.edu/4025748/weingarden_The_Photographic_Subversion_Inter_Culture
McCauley, Anne, Photographs for Industry: The Career of Charles Aubry. The J. Paul Getty Museum Journal: Volume 14/1986. 157 – 172. http://www.getty.edu/publications/virtuallibrary/0892360917.html?subject=antq&pg=3&res=20
Charles Aubry http://expositions.bnf.fr/objets/grand/214.htm http://www.getty.edu/art/collection/artists/1304/charles-aubry-french-1811-1877/ https://www.rijksmuseum.nl/en/rijksstudio/106800--bildgeist/collections/charles-aubry
Krieger archívum http://www.wawel.net/krieger-menu.htm
Ignacy (Izaak) Krieger http://cyfrowe.mnw.art.pl/dmuseion/docmetadata?id=2400&from=&dirids=1&ver_id=&lp=16&QI=
Literatur von und über Bruno Reiffenstein im Katalog der Deutschen Nationalbibliothek https://portal.dnb.de/opac.htm?method=simpleSearch&query=131653083
Photographen in Wien, http://www.photohistory.at/photographen.htm
Albertina, Wien: http://www.albertina.at/die_sammlungen/fotosammlung http://www.albertina.at/forschung/projekte_und_ergebnisse/fotosammlung/texte
Photobibliothek.ch http://www.photobibliothek.ch/seite003d1.html
Introducing Oscar Gustave Rejlander – the father of art photography http://blog.nationalmediamuseum.org.uk/2013/07/01/oscar-gustav-rejlander-pioneered-combination-printing/
History of Photography – woodburytype http://video.michaelklothphotography.com/FA380/lecture-6-woodburytype-examples/
lichtmaler. Kunst-Photographie um 1900. Arnoldsche Art Publishers http://www.arnoldsche.com/out/media/flippdf/026-4_Lichtmaler_engl/index.html#/2/
"Les Photaumnales", MUDO – Musée de l'Oise, 2016
http://mudo.oise.fr/expositions/expositions-en-cours/details/news/a-chacun-son-jardin-une-passion-dartistes/
Etudes d'après nature : la collection du peintre et graveur Théophile Chauvel http://www.musee-orsay.fr/fr/evenements/expositions/au-musee-dorsay/presentation-generale/article/etudes-dapres-nature-la-collection-du-peintre-et-graveur-theophile-chauvel-29338.html?tx_ttnews[tx_pids]=594%2C610%2C617%2C604%2C606%2C608%2C631%2C632%2C3286%2C591&tx_ttnews[du_hr]=1%2F10%2F2010&tx_ttnews[tt_cur]=29338&tx_ttnews[backPid]=51&cHash=483d505005
Eric McLuhan, The source of the term, "Global Village" http://projects.chass.utoronto.ca/mcluhan-studies/v1_iss2/1_2art2.htm
Papp Júlia a hazai műtárgyfényképezésről és Philpot-ról http://www.pappjulia.eoldal.hu/cikkek/tanulmanyok/adatok-a-19.-szazadi-hazai-mutargyfenykepezes-tortenetehez..html http://real.mtak.hu/19732/1/john_brampton_philpot_elefantcsont_faragvany_masolatokrol_keszitett_19_szazadi_fenykepsorozata_a_magyar_nemzeti_muzeumban
Fényképészek
Alinari, Giuseppe (1836 – 1890)
Alinari, Leopoldo (1832 – 1865)
Alinari, Romualdo (1830 – 1891)
Anderson, James (1813 – 1877)
Angerer, Ludwig (1827 – 1879)
Angerer,Viktor / Victor (1839 – 1894)
Anschütz, Ottomar (1846 – 1907)
Beszédes Sándor (1830 – 1889)
Bietler Ferenc (1860 – 1884)
Bonfils, Paul Félix (1831-1885)
Bonfils Lydie Cabanis (1837 – 1918)
Bonfils Paul-Felix-Adrien (1861 – 1929)
Braun, Adolphe (1812 – 1877)
Brogi, Giacomo (1822 – 1881)
Brogi, Carlo (1850-1925)
Brusa, Giovanni Battista (működött/active 1860 – 1880)
Crupi, Giovanni (1859 – 1925)
Cuccioni, Tommaso (1790? – 1864)
Divald Károly (1830 – 1897)
Eckert, Georg Maria (1828 – 1903)
Ellinger Ede (1840? ~1920)
Erdélyi Mór (1866 – 1934)
Famin, Constant Alexandre (1827 – 1888)
Fiorillo, Luigi (működött/active 1860 – 1898)
Frankenstein, Michael (1843 – 1918)
Fox, Edward (1833 – 1908)
Geiser, Jean (1848 – 1923)
Glőden, Baron Wilhelm von (1856 – 1931)
Goupil & Cie (1850 – 1884) Goupil, Adolphe (1806-1893)
Gutkaiss, József / Joseph Gutkaiss, (1834 – 1913)
Haack, Carl (működött/ active 1870 – 1900)
Hanfstaengl, Franz (1804 – 1877)
Heid, Hermann, Dr. (1834 – 1891)
Hertel, Carl (1832 – 1906)
Igout, Louis Jean-Baptiste (1837 – 1882?)
Incorpora, Giuseppe, senior (1834 – 1914) Klösz György (1844 – 1913)
Kozmata Ferenc (1846 – 1902)
Krieger, Ignacy (Izaak) (1817/1820 – 1889)
Lampué, Jean Pierre Philippe (1836 – 1924)
Laurent, Jean (Juan) (1816 – 1886)
Lombardi, Paolo (1827 – 1890)
Lotze, Mortiz (1809 – 1890)
Lotze, Emil (1841 – ?)
Löwy, Josef (1835 – 1902)
Marconi, Gaudenzio (1841 – 1885)
Marey, Étienne-Jules (1830 – 1904)
Miethke, Hugo Hermann Werner Ottomar (1834 – 1914)
Mieusement, Séraphin-Médéric (1840 – 1905)
Montabone, Luigi (? – 1877)
Morelli Gusztáv (1848 – 1909)
Moreno García, Mariano (1865 – 1925)
Muybridge, Eadweard (1830 – 1904)
Müllner János (1870 – 1925)
Naya, Carlo (1816 – 1882)
Nessi, Antonio (1834 – 1907)
Neurdein, Jean César Adolphe (1806 – 1867)
Neurdein, Étienne (1832 – 1918)
Neurdein, Louis-Antonin (1846 – 1915?)
Ollivier, Louis (működött/active 1890 – 1910)
Oosterhuis, Pieter Haatje Pieterszoon (1816 – 1885)
Philpot, John Brampton (1812 – 1878)
Photographische Gesellschaft Berlin (1862–)
Poppi, Pietro (1833 – 1914)
Pozzi, Pompeo (1817 – 1880)
Quinet, Achille Léon (1831 – 1900)
Reiffenstein, Bruno (1868 – 1951)
Rejlander, Oscar Gustave (1813 – 1875)
Rive, Roberto (működött/active 1860 – 1890)
Rossi, Giulio (1824 – 1884) Milan, Genova
Rzewuski, Walery (1837 – 1888)
Saboungi, George (1840 – 1910)
Simonyi Antal (1821 – 1892)
Sommer, Giorgio (1834 – 1914)
Strobl, Marianne (működött/active 1894 – 1933)
Taupin, Alphonse (működött/active 1864 – 1875)
Tillot, Charles (1825 – 1895)
Underwood & Underwood ((from 1881-től)
Weinwurm Antal (id.) (1845 – 1925?)
Weinwurm Antal ifj. (1874? – 194..? )
Wilson, George Washingon (1823 – 1893)
Wlha, Josef (1842 – 1918)
Zelesny Károly (1848 – 1913)
Huszár Adolf képzeletbeli múzeuma
http://corvina.mke.hu:8080/voyager/images/foto/2710-1/2710-1.htm
http://corvina.mke.hu:8080/voyager/images/foto/2710-2/2710-2.htm
http://corvina.mke.hu:8080/voyager/images/foto/2710-3/2710-3.htm
http://corvina.mke.hu:8080/voyager/images/foto/974/974-1.htm
Huszár Adolfhoz kapcsolódó újságlapok, digitális másolatok:
Vasárnapi Újság 1878. 36. szám, Bem szobra. Huszár Adolf mintája után Boross Gyula 565 – 566. lap
Vasárnapi Újság 1878. 50. szám, dec. 15. Huszár Adolf. 789 – 790. lapok
Vasárnapi Újság 1879. 21. sz. Eötvös szobra. Huszár Adolftól. Boross Gyula. 331 – 334. lap
Vasárnapi Újság 1882. 42. szám október 15. Petőfi szobra 661 – 662. lap, 665 – 666. lap, 669 – 670. lap
Vasárnapi Újság 1882. 26. szám Rákóczi 413. lap
Vasárnapi Újság 1885. 4. szám januar 25. Huszár Adolf, 60 – 62. és 64 – 65. lap
Vasárnapi Újság 1885. 5. szám Nekrológ, Mikszáth. Huszár Adolf ravatala Bajza-utczai műtermében a Deák-szobor nagy gipszmintájával, 69 – 70. és 76. lap
Vasárnapi Újság 1885. 11. sz. Az aradi vértanuk emlékszobra. Huszár Adolf mintája után, 177. lap
Vasárnapi Újság 1887. 40. szám Deák szobra 665 – 666. lap
on-line elérhető: http://epa.oszk.hu/html/vgi/boritolapuj.phtml?id=30
Huszár Adolf (Szentjakabfalva / Besztercebánya, 1843. június 18. – Budapest, 1885. január 21.) szobrász, 1875 augusztus és 1884 október között a mintarajztanoda tanára.
A magyarországi festő-fényképészek munkássága – köszönhetően mindenekelőtt Farkas Zsuzsa újabb publikációinak – mind inkább ismert, ám a fényképet használó szobrászokról nem sokat tudunk. Az MKE gyűjteménye több mappát őriz, melyet az egykori leltározó mint „Fényképek Huszár A[dolf]. gyűjteményéből” vett nyilvántartásba. Minthogy az első részletes könyvtári leltár 1890-ben, tehát öt évvel Huszár halála után készült, s a képek az elmúlt évszázadban a használat során keveredhettek is, joggal kételkedhetnénk az egykorú meghatásrozás érvényességében. Ugyanakkor a mappákban lévő képek jellege, kora, tárgya – benne Huszár saját szobrairól készített fotókkal illetve több esetben a vásárlás tényét, dátumát rögzítő felirattal, aláírással – arra utal, hogy valószínűleg tényleg olyan képeket tartalmaznak a mappák, melyeknek volt közük Huszár Adolfhoz. A jelenlegi állapot szerint 407 képet köthetünk ide, melyek et épitészet, szobrászat, festészet kategóriákba sorolt az egykori leltározól (Építészet: Ltsz. 974 – 59 kép, Ltsz. 2710-1. – 26 kép, Ltsz. 2710-2. – 31 kép, Ltsz. 2710-3. – 53 kép. Szobrászat: Ltsz. 2711. I. – 52 kép, Ltsz. 2711. II. – 78 kép, Ltsz. 2711. III. – 28 kép, Ltsz. 2711. IV. – 65 kép. Festészet: Ltsz. 2712. – 15 kép, természetesen a vannak az építészeti mappákban szobrok is, ahogy a szobrászati mappákban épületek, de a képek nagy valószínűséggel 1880 előttiek, több egészen korai, az 1850-es évek végén, 1860-as évek elején készülhetett.)
Arra nincs adatunk, hogy Budapesten lett volna olyan forgalmazó, képügynök, akitől e képek beszerezhetők lettek volna, különösen az 1870-es években, amikor ez a nemzetközi üzletág igazából virágrásnak indult (a világ első képügynökségét, mely ma is működik, az Alinari testvérek alapították 1852-ben Firenzében, Adolphe Braun cége – Braun et Cie – 1857-ben indul, Adolphe Giraudon 1875-től), bár a Calderoni cég korabeli katalógusait nem ellenőriztem. Vagyis a beszerzés feltehetőleg külföldön történt. Újsághírek is beszámolnak arról, hogy Huszár Adolf legalább két nagyobb utat tett az 1870-es években: „...egy évet utazással töltött Német- és Olaszországban, hol a műemlékek remekein folytatá tanulmányait. 1874 végén érkezett Budapestre, hogy hozzá fogjon az Eötvös-emlék nagy mintájához.” (Vasárnapi Ujság, 1878. december 15. / 50. szám. 790. lap)
„Huszár Adolf nagy utat fog közelébb tenni szobrászati tanulmányok végett, bejárva Olasz-, Spanyol-, Francia-, Angol- és Németországot.” (Fővárosi Lapok 1879. július 5. / 153. szám, 743. lap) „Huszár Adolf szobrászunk műtermének kérdése a fővárosnál még mindig nem dőlt el s e miatt Huszár A. nagy körútjára, melyet tanulmányok céljából Angliában, Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban tenni készül, csak a jövő hó elején indul.” (Fővárosi Lapok 1879. július 20. / 166. szám, 803. lap.) Az 1874-es utazás tényét például megerősíti a 2711. sz. mappában lévő, az 1862-ben felállított genovai Kolombusz emlékműről készült kép, Piazza Acquaverde, Lorenzo Bartolini (1777 – 1850) szobra nyomán, Giulio Rossi (1824 – 1884) fotója, mely alá tollal odaírta: „Columbus Denkmal in Genoa daselbst angekauft den 19 September 1874 Huszár”
Huszár a fotókkal nem csak az antikot gyűjtötte, hanem a modernet is: korabeli köztéri szobrok képeit (melyek közül néhány azóta el is tűnt), frissen emelt, új épületek fotóit és persze múzeumi gyűjtemények anyagának reprodukcióit. A vásárlások történhettek a helyszínen de például Giorgio Sommer római vagy nápolyi üzletében is – ez már nehezen megállapítható. Persze ez a gyűjtés önmagában még nem bizonyítja a fénykép iránti különös érdeklődést, ami ha nem is általános, de nem szokatlan a korban. Azonban fennmaradtak olyan képek és írott információk is, melyek arra utalnak, hogy Huszár jóval intenzívebben alkalmazta a fotográfiát, mint kortársai.
Használt fotót a mintázáshoz: „Látogatásom alkalmával Huszár körülvezetett nyaralójának minden részében. Az emeletre helyezett lakszobákból szűk ablakokon belátni a nagy műterembe s a mellette levő mintázó-szobába, hol érkeztemkor Huszár ép a korán elhunyt népszínmű-iró: Csepreghy dombormű-arcképén dolgozott, egy régi fénykép és az élő fivér (Csepreghi János) segítsége mellett.” Csapó Vilmos, Huszár Adolf műtermében.” (Fővárosi Lapok. 1881. január 6. / 4. szám, 21. lap. – Csepreghy Ferenc, 1842 – 1880)
Az alábbi újsághír ugyan a művészet és fényképészet szokásos szembeállítását mutatja, ám egyúttal magyarázatot is nyújt a gyűjtemény egyik képéhez: A Dugonics-szobor megbirálására fölkért bizottság, melyben többek között Pulszky F., Keleti G., Lotz, Orlay, Madarász Viktor, Thau Mór, Székely Bertalan és Horváth Mihály vettek részt, mult szombaton összegyűlt néhai Izsó Miklós műtermében. A bizottság a szobrot Izsó egyik legsikerültebb alkotásának találta, mely Szeged városának díszére fog szolgálni. A bizottság elismerésben részesité Huszár Adolf szobrászt is, a nagy mintázat művészi kiviteléért. Az egész szoborműre nézve csupán három lényegtelen észrevételt tettek, melyek helyrehozatalára Huszár készséggel vállalkozott. Bronzbaöntés végett a szobrot Bécsbe fogják szállítani. Májusban a talapzat márványrész ei leszállittatnak Szegedre és az építés foganatba vétetik. A szobor hét és fél láb magas, Dugonicsot nem megtörve, élte alkonyán, mint a hogy a fénykép előtünteti, hanem a férfikor delén ábrázolja és isztriai szürke márványból épülő 11 és fél láb magas talapzaton fog állani.” (Vasárnapi Ujság, 1876. január 30. / 5. szám, 76. lap.) Nyilvánvaló, hogy Dugonics Andrásról (Szeged, 1740. október 17. – Szeged, 1818. július 25.) még nem készülhetett fénykép, a Huszár-gyűjtemény egyik fényképe (2712 mappa) Bietler Ferenc fényképész (működött 1860 – 1884k) pecsétjével egy Dugonicsról készült festmény reprodukciója, melyet ismerhetünk Czetter Sámuel (1765-1829?) metszetéről, s az eredeti feltehetőleg Wagner Anselm (1766 – 1806) munkája.
Két fotográfussal bizonyíthatóan közvetlenül kapcsolatba lehetett Huszár Adolf. Egy róla készült portréfotót valamint egy műtermi fényképet közöl Nagy Ildikó (Nagy Ildikó: Társadalom és művészet: A historizmus szobrászai. Művészettörténeti Értesítő 1990. 1-2. szám, 2. és 5. lap) Előbbiről festmény és metszet is készült, az eredeti holléte és készítője nem ismert, az utóbbi készítője Weinwurm Antal, s a kép alapján készült a Vasárnapi Újság metszete, melyen a szobrász a Petőfi szobor mellett áll, annak talapzatára könyököl. (A műtermi fotó egy kópiája a Nemzeti Galéria Adattárában van, leltári száma: 19208/1975. – köszönet az információért Nagy Ildikónak.) Weinwurm készített fotót a Deák szoborról is, a végleges helyén felállított Petőfi és Eötvös szobrok fotográfusa pedig Klösz György (feltételezhető, hogy a Huszár Bajza utcai műterméről ismert metszet alapja is fotográfia, melyet talán a két fotográfus valamelyike készíthetett). Eötvös József szobráról két kép van a gyűjteményben, a szobor a talapzaton áll, körülötte néhány ember, a Petőfi szoborról egy kép, melyen ugyancsak már a talapzaton a szobor, a kép szélén az egyik személyhez köthetően a paszpartun ceruzás jelölés és egy szó: „embermagasság”.
Eötvös József szobrát 1879 május 12-e után helyezték arra a talapzatra, ahol ma is áll, a szoboravatásra 1879 május 25.-én került sor. A Petőfi szobor 1882. szeptember 25 után került felállításra, a szobor leleplezése 1882. október 15.-én történt. A fényképeket figyelmesen szemlélve elképzelhető, hogy a szobrok talapzatra helyezését követően, de még az avatás előtt készülhettek.
Az utolsó és talán legkülönösebb adalék e rövid összefoglalóban egy fiatalon elhunyt szinésznőhöz kapcsolódik: „Csodálatosan kis kezét egyszer Huszár Adolf gipszben mintázta le s annak életnagyságyú fényképei is láthatók voltak fénykép-kereskedésekben.”(Fővárosi Lapok 1880. október 29. / 249. szám, 1235. lap.) Más forrás szerint a kirakat a Calderoni üzleté lehetett, de ki készíthette a fényképet? Fellelhető-e akár egy példánya, vagy esetleg maga a szobor?
Peternák Miklós