ESEMÉNYEK
TÉRFOGLALÁSOK
A Régi Műcsarnok épülete, díszítése és utóélete 1874-től napjainkig / konferencia
TÉRFOGLALÁSOK
A Régi Műcsarnok épülete, díszítése és utóélete 1874-től napjainkig / konferencia
2022. MÁRCIUS 18. 9.30−18.00
Tudományos konferencia a Magyar Képzőművészeti Egyetemen a „Térfoglalások – A Régi Műcsarnok történetei” című kiállításhoz kapcsolódóan
HELYSZÍN: 1062, Budapest, Andrássy út 69-71. (Bejárat: Andrássy út 71.) Nagyelőadó (Barcsay Teremből nyílik)
PROGRAM
DÉLELŐTTI SZEKCIÓ
Szekcióvezető: Révész Emese művészettörténész,
Magyar Képzőművészeti Egyetem, Művészettörténész Tanszék
9.30 – Köszöntés, regisztráció
10.00−10.20
Pilkhoffer Mónika
(Pécsi Tudományegyetem BTK Történettudományi Intézet, Modernkori Történeti Tanszék, docens)
Lang Adolf fő műve: a Régi Műcsarnok
Lang Adolf (1848-1913) különös alakja a magyarországi építészettörténetnek, aki 1873-78 illetve 1891-1908 között dolgozott hazánkban. A Csehországban született, német anyanyelvű, bécsi iskolázottságú építész Hágától Bukarestig sok helyen élt és sokféle épületet tervezett. A kiegyezés után Budapestre érkezve a Pesti Építőtársaság építészeként működött; ekkor nyerte el a Műcsarnokra kiírt nemzetközi tervpályázat első díját. Az előadás a tervpályázat és az építkezés történetét mutatja be, kitérve a Régi Műcsarnok stílusválasztására, előképeire, térszervezésére és artisztikus enteriőrjeire. Az előadás felvillantja az épület szerepét és helyét Lang munkásságában, illetve röviden kitér későbbi sorsára is.
10.20−10.40
Katona Júlia
(Iparművészeti Múzeum, tudományos titkár; Schola Graphidis Művészeti Gyűjtemény (MKE – Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium), gyűjteményvezető)
Scholtz Róbert díszítőfestészete
Az épület ornamentális festésének kivitelezése Scholtz Róbert és műhelye nevéhez fűződik. A 19. század utolsó harmadában ugrásszerűen fejlődő építőipar egyúttal a szobafestőipar felívelését hozta magával, mely iparágnak a császári és királyi szobafestőként tevékenykedő Scholtz Róbert volt az egyik meghatározó egyénisége. Olyan épületek díszítőfestésének kivitelezése fűződik a nevéhez, mint az Operaház, az Országház, a Mátyás-templom és több Andrássy úti palota, köztük a Régi Műcsarnok épülete.
10.40−11.00
Pandúr Ildikó
(Iparművészeti Múzeum)
Jungfer Gyula kovácsoltvas művészete
Jungfer Gyula műlakatost több szál is fűzte a régi Műcsarnokhoz. Ő volt az 1877-ben megnyílt épület ma is álló, monumentális kovácsoltvas lépcsőelzáró rácsának az alkotója. 1883-ban, az Iparművészeti Múzeum kiállításának (régi) Zeneakadémia felé való kiterjesztése évében ismét őt bízták meg, hogy a kiállítótér rácskapuzatát elkészítse. Ráadásul előtte való évben bekerült a Munkácsy Mihály tiszteletére az épületben rendezett jelmezes művészbál válogatott vendégeinek körébe. Ez azt mutatja, hogy már a munkásságában fordulópontnak tekintett, 1885. évi országos kiállítási szereplését megelőzően sem csak kézműiparának kiemelkedő képviselőjét, de a művészi rangú alkotót is tisztelték és elismerték személyében.
11.00−11.20
Balla Gabriella
„... majolika kút szökteti fel vízsugarát”:
Fischer Ignác (1840-1906) „műve és ajándoka” a Műcsarnoknak
Zsolnay Vilmos kerámia- és Fischer Mór porcelángyáros életművét, tevékenységét az utóbbi évtizedekben számos kiállítás és publikáció tette ismertté, azonban az Osztrák Magyar Monarchia harmadik kerámiagyárosa, Fischer Ignác neve inkább csak gyűjtők, múzeumi szakemberek körében hangzik ismerősen. Ki volt Fischer Ignác a Műcsarnok belső udvarán felállított díszkút készítője és adományozója, milyen szerepe volt a 19. század utolsó harmadának ipartörténetében?
11.20−11.40
Csík Tamás
(Országos Széchenyi Könyvtár)
Műipari Osztály – Az Iparművészeti első évei a Régi Műcsarnok épületében
Az idén szintén alapításának 150. évfordulóját ünneplő Iparművészeti Múzeum történetének kezdeti szakasza és sikerei egyértelműen az Andrássy út 69-hez kötődnek. Egy fiatal, jóformán szervezeti keretek és saját tisztviselők nélkül induló intézmény esetében akár még természetesnek is mondható, hogy a kezdeti évek a gyors fejlődésből következő fellendülést hoztak. Ellenben, hogy az 1880—1890-es évek ezt követő pénztelenségén, a szűkös helyiségek jelentette korlátokon, illetve a hiányzó kapcsolatrendszerből következő nehézségeken sikerült túllépni, az a múzeum első őrén, Pulszky Károlyon túl, leginkább az őt követő Ráth Györgynek és utódjának Radisics Jenőnek köszönhető. Az Iparművészeti Múzeum 1877 és 1896 közötti története egyben az ő elkötelezett munkásságuknak is emléket állít.
11.40−12.00
Sármány-Parsons Ilona (művészettörténész)
A Műcsarnok másfél évtizede: kiállitások 1877-től
A Képzőművészeti Társulat Andrássy úti Műcsarnoka végül Ferenc József részvételével, mintegy 300 művet bemutató reprezentatív kiállítással nyílt meg 1877. november 8-án. 1896-ig itt kerültek megrendezésre a Társulat kiállításai.
12.00−12.20 – Kérdések és válaszok
12.20−13.30 − Ebédszünet
DÉLUTÁNI SZEKCIÓ
Szekcióvezető: Lázár Eszter művészettörténész,
Magyar Képzőművészeti Egyetem, Képzőművészet-elmélet Tanszék
13.30-13.50
Bojtos Anikó
(Magyar Képzőművészeti Egyetem, Könyvtár. Levéltár és Művészeti Gyűjtemény)
„…régi renaissance-mesterek voltak csak képesek ugyanannak az alaknak ennyi változatát elképzelni.” Lotz Károly fal,-és mennyezetképei a Régi Műcsarnokban
Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Andrássy úti, reprezentatív kiállítási palotájának különleges ékei Lotz Károly 1877-ben festett muráliái. Az ekkor már elismert művész a lépcsőházi lunetták klasszikus szépségű nőalakjaiban a különböző képzőművészeti ágakat, az első emeleti folyosó mennyezetét díszítő kompozíciókban pedig az európai művészet több évszázados kánonának esztétikai alapelveit jelenítette meg. Az épület funkciójához jól illeszkedő program kialakításában döntő szava lehetett a Társulat elnökének, Pulszky Ferencnek, aki már a Nemzeti Múzeum lépcsőházának kifestése során meggyőződhetett Lotz művészi kvalitásairól, és rokonszenvvel figyelte működését. A műcsarnoki allegóriákon jól megfigyelhető az épület stílusához igazodó, reneszánsz mintaképek egyéni, alkotó módon történő újraértelmezése, illetve Lotz stílusának fokozatos elszakadása egykori mestere, Carl Rahl romantikus neoklasszicizmusától. Az alkotások legközelebbi párhuzamai azok a zömében magánpaloták számára készült mitologikus kompozíciók, melyeken Lotz a ’70-es években dolgozott. Ezek az épületek azonban elpusztultak, a kapcsolódó iratok és művek szétszóródtak. A műcsarnoki alkotások révén tehát egyedülálló módon tanulmányozhatjuk életművének azt az átmeneti fázisát, mely a következő évtizedben elvezetett főműve, az Operaház mennyezetképének megalkotásához.
13.50−14.10
Fehér Ildikó
(Magyar Képzőművészeti Egyetem, Művészettörténeti Tanszék)
Művészet-allegóriák a reneszánsz festészetben – A Lotz-falképek művészettörténeti előképei
A Régi Műcsarnok lépcsőházának és emeleti folyosójának boltozatán megfestett neoreneszánsz dekoráció a másolatokból jólismert és a 19. századi képi hagyományban festészeti toposzként élő, 1500 körüli római freskó festészet klasszikus elemeit használja fel. A boltozat felületének antik építészeti elemekből kialakított sávokkal geometrikus formákra való felosztása, kiegészítve groteszk elemekkel és puttók dekoratív alkalmazásával olyan formavilágból merít, mely a 16. század első felében Raffaello és Pinturicchio II. Gyula pápa megrendelésre, illetve az ő támogatásával készült mennyezeti festmények alapján terjedt el. Lotz Károly és a falképek programalkotója számára a Stanza della Segnatura boltozati festményének klasszikus elrendezése, bizonyos elemeinek felhasználása, az allegóriák használata látványos stílus és kompozícionális mintát jelentettek. Lotz Károly festményein Pinturicchiónak a Santa Maria del Popolo templom kórusának boltozatán megfestett, félig ülő, félig fekvő figurái élednek újjá neoreneszánsz formában.
A Hét szabad művészet (Septem artes liberales) női alakokként megjelenő allegorikus ábrázolása a kora-középkorig nyúlik vissza, azonban a Festészet és Szobrászat a Mechanikus művészetek (Artes mechanicae) közé tartozott és női allegóriaként való megjelenítésével a 16. században Giorgio Vasari firenzei és arezzói falképein találkozunk először.
14.10−14.30
Révész Emese
(Magyar Képzőművészeti Egyetem, Művészettörténeti Tanszék)
Az Új Magyar Képtár a Régi Műcsarnok épületében
1928 és 1935 között itt kapott helyet a modern magyar művészet első állandó tárlata, a Petrovics Elek által rendezett Új Magyar Képtár kiállítása. Az új múzeum kialakításában Petrovicsot az a szándék vezette, hogy a modern magyar művészet önálló teret kapjon, külön választva mind a korábbi hazai mind a külföldi művészet anyagától. A tárlat jól tükrözte a Klebelsberg-i konszolidáció művészetszemléletét, amelyben a kortárs művészet elsősorban a természetelvű tendenciákat, fő sodrát a Nagybányai művésztelep tevékenysége és az alföldi realizmus jelentette.
14.30−14.50
Majsai Réka
A Barcsay Terem kiállításai a rendszerváltás idején
A Főiskola 1949 után a Régi Műcsarnok épületével egy klasszikus kiállítóteret is örökölt, az egyéb más funkciókat betöltő felszabaduló négyzetméterek mellett. Kutatásom az 1988-ban, Kiss István rektori vezetése alatt Barcsay Jenő festőművész, a Főiskola egykori professzora és mestere után elnevezett „Barcsay kiállítóterem”, valamint az 1991-ben, az egykori nyitott udvar beépítésével kialakított „Aula” terében létrejövő kiállításokat vizsgálja. Ahogyan egyetemi tanácsi jegyzőkönyvekből is nyomon követhető, ez az örökség megoldatlan helyzeteket okozott mind a kiállítási tér releváns programjának kialakítását, mind a fenntartás financiális hátterének, szervezeti működésének tárgykörét illetően. Ebben az időszakban és a korábbiakhoz képest a kiállító térnek, ha nem is mindig konzekvens módon de “arculata” lett. Nevet kapott, működési szisztémát, amit az intézmény elviekben saját maga alakított ki s amelyben határozottan kimutatható a hallgatói aktivitás fokozódása, valamint a főiskola munkájához napi szinten nem kapcsolódó művészeti szakma szerepvállalása is. A korábban tapasztalható központi pályázatokra beadott munkákon, valamint a rendes éves szakmai bemutatókon kívül önálló és csoportos kiállításokat is szerveztek a hallgatók, és az időszak művészeti életét karakterisztikusan formáló szakemberek. Ráadásul úgy, hogy (szemben a sereg szemle jellegű tárlatokkal) abban hangsúlyos művészi utak nyomai rajzolódtak ki. A most vizsgált időszak kezdő dátuma az 1990. április 10-én megnyitott Távolság című kiállítás lesz. A kiállító művészek Komoróczky Tamás, Nemes Csaba, Szűcs Attila valamint Veress Zsolt voltak. A kiállításban közreműködött Zwickl András, művészettörténész. Az öt napig nyitva tartó tárlat mára több szempontból ikonikus pillanata az adott időszak sodrásának.
14.50−15.10
Sturcz János
(Magyar Képzőművészeti Egyetem, Művészettörténeti Tanszék)
Elitista játékszer vagy közintézmény? − A Műcsarnok funkciójáról
A Műcsarnok irányítását mindig is túlfűtött indulatok, művészeten belüli hatalmi törekvések és politikai szándékok vették körül. Ennek következménye lehetett az a képzőművészeti életen belüli rendszerszintű hibát jelző bonmot, ami szerint a Műcsarnok élén csak megbukni lehet. A vélekedés abból eredt, hogy az intézmény funkciójával kapcsolatos elképzelések az elmúlt évtizedekben összezavarodtak, s a vele szemben támasztott, egymásnak ellentmondó elvárások eleve teljesíthetetlenek voltak.
15.10−15.30 – Kávészünet
15.30−16.30
Kerekasztal-beszélgetés a Térfoglalások kiállításhoz kapcsolódóan kortárs képzőművészek részvételével:
Résztvevők: Fusz Mátyás, Kósa János, Tranker Kata
Moderátor: Lázár Eszter (Magyar Képzőművészeti Egyetem, Képzőművézet-elmélet Tanszék)
17.00−18.00
Lázár Eszter és Révész Emese kurátori tárlatvezetése
a „Térfoglalások – A Régi Műcsarnok történetei” című tárlaton
Az esemény nyilvános és ingyenes, regisztráció nem szükséges.
További információ:
Uszkay Tekla, exhibitions@mke.hu
Trendek és trendtelenségek
A grafikus hallgatók által szervezett beszélgetéssorozat célja, hogy feltérképezze, mennyire „trendi” a képgrafika a hazai kortárs művészeti szcénában. A hallgatók a rendezvény keretében számos kérdésre szeretnének választ kapni. Hogyan befolyásolja a művészi látásmód a képgrafika? Hogyan lehet kortárs módon a hagyományos technikákat alkalmazni? Kire mondjuk azt, hogy grafikus?
A négy alkalomból álló beszélgetéssorozaton olyan művészek vesznek részt, akik különböző módokon kötődnek vagy kötődtek a képgrafikához: munkáikban grafikai eljárásokat használnak, vagy művészeti praxisukra, látásmódjukra grafikus gondolkodásmód jellemző.
A rendezők három csoportot hoztak létre: a Grafika szakon végzett és jelenleg is grafikával foglalkozó művész; a Grafika szakon végzett művész, aki már csak ritkán használja a képgrafika eszközeit; nem Grafika szakon végzett művész, aki viszont munkáiban grafikával is foglalkozik.
Meghívott vendégek: Szigeti Árpád, Gallov Péter, Mézes Tünde, Koós Gábor, Metzing Eszter, Kortmann Járay Katalin, Molnár Zsolt, Albert Ádám, Gosztola Kitti, Kristóf Krisztián, iski Kocsis Tibor, Szíj Kamilla.
A beszélgetéseket Salamon Júlia, a Magyar Képzőművészeti Egyetem doktori hallgatója moderálja.
A beszélgetéssorozat szervezői: Harmati Kitti Klaudia és Czakó Petra, grafikus hallgatók
Helyszín: Margit körút 25.
A beszélgetések időpontjai:
2021. október 25. 18:00
2021. november 15. 18:00
2021. december 06. 18:00
2022. január 17. 18:00
Másfél fesztivál - 1.50 fesztivál
A Hallgatói Önkormányzat Stróbl Alajos emlékezetének felidézésén keresztül csatlakozik az egyetem 150 éves évfordulójához. Stróbl idejében az Epreskert nem csak az egyetemi műtermeknek adott otthont, de mint Budapest egyik gyöngyszeme, kulturális olvasztótégelyként is funkcionált. Az épületek között pávák jártak szabadon, különböző egzotikus növények, pálmák árnyékában pedig képzőművészek, zenészek és irodalmárok vitatták meg gondolataikat és alakították a magyar művészeti közéletet.Pávák már nincsenek, és a kert közösségének ma már kizárólag az egyetem hallgatói és oktatói a tagjai. Ezt az állapotot a HÖK most kissé felbolygatja. A művészet mint „kordiagnosztikai” eszköz lehetőséget teremt a időhorizontok vizsgálatára: Simonyi-Lengyel Mira és Domahidy Veronika, látványtervező hallgatók installációján (mint időkapun) átlépve időutazásra hívják az érdeklődőket!
A 2021 januárjában útjára indult kepzo.art online folyóirat szerkesztőségével karöltve kerekasztal-beszélgetésekre kerül sor; fókuszban a jövővel, a Képző utáni életet a fókuszba helyezve. Mihez lehet kezdeni egy képzős diplomával? Mi a kortárs művészet jövője? Galériába menni vagy nem menni? A HÖK elindítja a HÖKREGGELI-t, amelynek keretében feleleveníti a hallgatói fórumos hagyományokat, és mégiscsak megidézi Stróbl páváit és az egykori interdiszciplináris közeget.
