KALENDÁRIUM

A kalendárium a Magyar Képzőművészeti Egyetem multiplatformon futó emlékezete, ami „álkorszerűségtől mentesen emlékezik és épül azokra az elődökre, akiknek a nyomába léptünk”^[1] Egy késő nyáresti fényképalbum lapozgatás, aminek minden mondata úgy kezdődik, hogy „Emlékszel mikor…?”, és habár kérdésnek hangzik sokkal inkább azt jelenti, hogy „Ne felejtsd el!”. Az emlékezet antropomorf szócsöve a szerkesztőség, melynek állandó tagjai: Mélyi József az Egyetem Képzőművészet-elmélet Tanszékének tanára, Peternák Miklós az Intermédia Tanszék tanára, és Harmati Kitti Klaudia az Egyetem képgrafika szakos hallgatója, és az ehhez kapcsolódó, folyton változó emlékfoszlányok villanásnyi felderítői.

A Kalendárium heti rendszerességgel megjelenő sorozat, ami az el nem ismert múlttól a szőnyeg alá söpört szappanoperáig terjed, mintha a pszichiáter ezúttal az Egyetemnek tenné fel az egymillió dolláros kérdést: Mesélje el, mi történt magával gyerekkorában? A sorozatból többek között megtudható lesz, milyen viszonyban van az epreskerti Kálvária és a mesterséges intelligenciával felruházott színező szoftver, vagy hogy mit gondoltak a tanárok a „túl korán híres” művészhallgatókról 50 éve.

A kalendárium posztjai egyszerre három platformon is követhetőek lesznek: a Magyar Képzőművészeti Egyetem facebook-, illetve instagram-oldalán, valamint és az MKE150 weboldalán.

[1] Somogyi József rektori székfogaló beszédének részlete 1974. szeptember 30.

---

1910 áprilisában különös ügy foglalkoztatta a Műcsarnok vezetőségét. „Valami lelketlen ember vagy emberek a kiállított képek és szobrok közül többet bemázoltak vagy megrongáltak.” A Műcsarnok műtárosa az ominózus napon – ahogy mindig – ebéd előtt végigjárta a termeket, s mindent rendben talált. Ebéd után azonban felfedezte a vandalizmus nyomait. „Ebből tehát kétségtelenül megállapította, hogy a képrombolót azok között kell keresni, akik a déli szünet alatt is bent tartózkodhatnak a termekben.” Ezek pedig nem voltak mások, mint a képzőművészeti iskolák növendékei. A lapok egy része a Képzőművészeti Főiskola hallgatóit gyanúsította. „A Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola igazgatója a következőket írja: Kizártnak tartom, hogy a mi iskoláink ifjúsága követte volna el ezt a szégyenletes merényletét. Elsősorban meg kell állapítanom annak az állításnak a valótlanságát, hogy az iskola növendékei a Műcsarnokbán étkeznek. Tudvalevő, hogy a növendékek a Képzőművészeti Főiskola diákasztalánál ingyenes, illetőleg kedvezményes ebédet kapnak állandó felügyelet mellett. Az ételek kitűnőek, tehát alig tehető föl, hogy valaki az ingyenes ebédet elmulasztva a Műcsarnokban étkezzék.” Mindezek ellenére az iskola és a Műcsarnok is szigorú vizsgálatot indított, de a tettesek nyomára nem bukkantak, s a Főiskolán „semmi olyan bizonyíték nem merült föl, mely a gyanút igazolná”.
„A rombolás különben nem olyan nagyjelentőségű, mint ebből a szóból gondolná az ember, mert az okozott hibákat könnyű volt kijavítni” – írta a Népszava.

---

A 65. évforduló

Az 1936-37-es főiskolai évkönyv részletesen beszámol a Műcsarnok összes termeiben 1937. március 20 – április 11 között látható iskolai tárlatról. „Az idei tanév kimagasló eseménye volt Főiskolánk a városligeti Műcsarnokban rendezett tanulmányi kiállítása, amelyen ifjúságunknak a legutolsó 8 év alatt készült válogatott munkái kerültek bemutatásra.” – olvassuk, valamint: „E beszámolás a véletlen körülmények folytán éppen a Főiskola 65 éves fennállásának jubileumára esett. Mindazonáltal arra nem ezen összetalálkozás adott indítékot, hanem az az elvi szükségesség, hogy az 1920. évi reformban megujhodott, majd ennek szellemében az 1930. évi államfői elhatározással megerősített szervezetű Főiskola, amely legutóbb az 1928. évben rendezett ily kiállítást, 8 év után újból tanúságot tegyen működéséről s az oktatás színvonaláról.” Az évkönyv nem csupán a kiállított művek reprodukcióiból közöl egy válogatást, hanem számos interieur képet is, melyeket – mint a 91. lapról megtudjuk – a Wachter Klára fotócég készített. Az első terem falán a legnagyobb kép Domanovszky Endre „Kompozíció” című festménye (tanár: Glatz Oszkár), míg a jobb oldalon látható, nagy méretű, Székely Bertalant ábrázoló fejszobor Osváth Imre műve (tanár Sidló Ferenc), de szerepelt legalább egy aktrajzzal László Gyula, a későbbi régész-professzor is, aki ekkor az intézmény hallgatója.

---

---

Dr. Peter Ludwig

„A Magyarországi Ludwig-alapítvány alapító okiratát csütörtökön írta alá aMagyar Nemzeti Galériában Irene és Peter Ludwig, NSZK-beli művészettörténész, műgyűjtő házaspár, valamint Bereczky Lóránd, a Magyar Nemzeti Galéria ,Merényi Ferenc, a Szépművészeti Múzeum és Rózsa Gyula, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója. Az aláírásnál jelen volt Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes és Hans Alfred Sieger, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete.” Népszava, 1988. március 25 péntek, 8. lap

„A Magyar Képzőművészeti Főiskola péntek délelőtti ünnepségén (…) Cifka Péter, a művészettörténeti tanszék vezetője méltatta az ünnepélt életútját, majd Peter Ludwig köszönő szavaiban kiemelte: a kelet-európai művészeti értékek legfrissebb eredményeinek felfedezésével, tudományos rendszerezésével és világjáró vándortárlatokon való népszerűsítésével a továbbiakban is hozzá kíván járulni a kelet-nyugati kulturális közeledéshez, a népek művészetének kölcsönös megismertetéséhez.” Képaláírás: „Kiss István szobrászművész (balról), a Magyar Képzőművészeti Főiskola rektora adta át a díszdoktori oklevelet dr. Peter Ludwignak Fotó: Grnák László.” Magyar Hírlap, 1988. március 26. szombat, 7. lap / 73. szám

Ludwig-ösztöndíj a Magyar Képzőművészeti Egyetemen http://www.mke.hu/ludwig/

---

---

„14./ Áttérve a főiskola épületeinek belső elrendezésére, és kertjének művészi kialakításának szükségességére, szeretné felkérni Fáy Aladár professzor urat úgy tárgyánál, mint kiváló dekoratív művészi érzékénél fogva arra, hogy a Főiskola épületeiben a folyósok, lépcsőházak és díszterem korszerű művészi díszítését, képekkel, szobrokkal, vitrinekkel való ízléses elrendezést vállalni szíveskedjék. Ma lépten nyomon ízléstelenségekkel, anakronizmussal találkozunk, ami félreértést kelt a hallgatókban művészi célkitűzéseinket illetőleg s az épületekben megforduló idegenek téves ítéleteket alkothatnak rólunk.” (OMKF rektori tanácsülés 1941. január 9. 107. oldal)

---

---

---

---

Az MKE 150 rendezvénysorozat Modellállítás című kiállításán szerepelt két női portré, az 1876-tól működő női osztályból. Mint Bojtos Anikó írja, a “két fejtanulmány alkotói – Vörös Erzsi és Guttmann Mária” az első ilyen csoportnak vagy osztálynak voltak a tagjai, mely több évig, nagyjából hasonló összetétellel járt Székely Bertalanhoz festészetet tanulni. Ez az alkalmi fotómontázs azt mutatja meg, miként szerepeltek ezek a festmények az 1885-ik évi Budapesti Általános Országos Kiállításon (Kozmata Ferenc és / vagy Klösz György fényképe), az 1888. évi Pécsi Általános Mű-, Ipar-, Termény és Állatkiállításon (Zelesny Károly fényképe), majd az 1896. évi budapesti ezredéves kiállításon (Weinwurm Antal fényképe).

---

„1. Az alakrajzi képzés jelenlegi helyzetével és eredményeivel még a hallgatók sincsenek megelégedve. A heti egy napos rajzolás alapos stúdiumokban való elmélyülésre semmi lehetőséget nem ad. A hallgatók kedvetlensége es vonakodása azzal magyarázható, hogy az ilyen rendszerű studium meddő voltával maguk is tisztában vannak, ezeket a szombatokat elveszett időnek tartják, és a más szakos hallgatók szabad munkára fordítható szombatjaik mellett megrövidítve érzik magukat, nem beszelve a technikai problémákról /fűtés, modell, rajztábla, nagy tömegben rajzolás, stb./”

(MKF igazgató tanácsülés 1965. április 28. 58. oldal)

---

Ék: Az ablakok tisztítása nem egyszerű. Ezt meg kellene szervezni, mert én nem hívhatok ki N.V.-t ide a főiskolára, ezt a gazdasági hivatalnak kellene intézni, természetesen én megtérítem a költséget.

Surányi: Már régebben megállapodtunk abban, hogy a tanárok takaritattják műtermeiket, miután saját céljaikra használják.

Kmetty: Akkor miért nem fizetnek lakbért a tanárok?

Ék: Rossz tanár az, aki nem elsőrangú a szakmájában, tehát mi is azért dolgozunk, hogy jobban taníthassunk és többet tudjunk, ennek érdekében vesszük igénybe a műtermeket, a műtermekhez hozzátartozik a takarítás.

Bortnyik: Ha igy nézzük, akkor nemcsak a takarítást volna köteles fedezni a főiskola, hanem festéket, színházlátogatást, utazást, stb. mindezt fizessük, mert ez mind a fejlődést viszi előbbre.

Ék: Ez igy is van, csak az a kérdés, hogy az állam melyik szerve tegye ezt lehetővé a tanárok részére?

Kmetty: A személyi pótlék azért van, hogy ebből fizesse a tanár a festék, stb. költségeit.

Bortnyik: Akkor a személyi pótlékból fizetheti a takarítást is!

Kmetty: Ez igaz!

(MKF tanácsülési jegyzőkönyv, 1950. október 25.)

---

Az 1900-as Párizsi Világkiállításra készített fotóalbum borítóján a „Magyar Kir. Női Festőiskola. Fényképek a növendékekről munka közben és az iskola alaprajza” felirat olvasható magyarul és franciául. Mivel a világkiállítás 1900. április 15-én nyílt, a fényképek minden bizonnyal az előző évben készültek, mégpedig az albumban lévő kültéri felvételekből adódóan (lombos fák), nyár–koraősz folyamán. 1899-ben a Magyar Királyi Női Festőiskola a Várbazárban működött, s az albumban megtalálható alaprajz szerint az öt műterem mellett a festőiskolát vezető Deák-Ébner Lajos festőművész irodája tartozott az iskolához. A képen látható iroda falán, a páncélszekrényen lévő állólámpa mögött Telkessy Valéria festményét vehetjük észre, mely szerepelt az 1900-as Párizsi Világkiállításon a Női Festőiskola bemutatott anyagában. A szignó ezen a képen ugyan nem látszik, de Erdélyi Mór Párizsban, a világkiállításon készített nagy méretű fotográfiáit felnagyítva jó azonosítható.

---

---

1886

---

1924

Készül már a Képzőművészeti Főiskola ravatala

„Megírtuk, hogy haldoklik a Képzőművészeti Főiskola. Haldoklik, mert a szanálással kapcsolatos gazdasági intézkedések, lehetetlenné tették a főiskola pénzügyi helyzetét. A kultuszminisztérium annyira leredukálta a dologi költségek fedezésére előirányzott összegét, hogy abból a főiskola anyagi szükségleteit nem lehet fedezni. A vezetőség erre a főiskola ifjúságához fordult, ráhárítván az anyagi terhek viselésének egy részét. Havi kétszázezer koronát kellene fizetni minden növendéknek, hogy (…) a tanítás menete zavart ne szenvedjen. (...) Csonkamagyarország keserves helyzetét ismerve az ifjúság hazafias készséggel áldozna a haza oltárán azáltal, hogy az államot tehermentesítené a tanulással járó költségkényszertől! De nincsen miből! (...) Nincs modell, nincs fűtőanyag, világítás, nincsen semmi, még remény sincsen.” (Szózat, 1924. XI. 5.)

Kertész K. Róbert, államtitkár: „A kérdéssel most behatóan foglalkozunk és holnap ez ügyben Csók Istvánnal, a főiskola rektorával továbbá a kvesztorral fogok tárgyalásokat folytatni. Minden reményünk megvan arra, hogy e tárgyalások folyamán sikerül az anyagi kérdéseket úgy rendezni, hogy az ifjúság hozzájárulását csak a legminimálisabb mértékben fogjuk igénybe venni és korántsem lesz szükségünk arra a havi kétszázezer koronás hozzájárulásra, amelyről beszélnek. Szó sincsen a Képzőművészeti Főiskola bezárásáról – fejezte be szavait –, az iskolát fönn fogjuk tartani és remélem, már a holnapi tárgyalások folyamán az egész kérdést véglegesen sikerül rendeznünk.” (8 Órai Újság, 1924. XII. 6.)

---

„Ék: Nagyon fontos az intelligencia. A környezetet pusztán csak rajzkészséggel nem fogja tudni visszaadni. Rossz szellemi képességűt bűn felvenni.

Biró: Van kivétel; ez az igazi tehetség.”

(MKF tanácsülési jegyzőkönyv, 1951. január 3.)

---

---

---

1899

Az Új Idők 1899. július 2-i számában a 13. lapon megjelent kép szoftveresen színezett változata. A képaláírás: Gólyahistória a műteremben. A műlábas gólya. Az Új Idők fényképfölvétele, a készítő valószínűleg Békei Ödön. A múlt kiszínezése újabban radikalizálódik: a fekete-fehér képeket gombnyomásra beszédesnevű algoritmusok (deoldify) sikeresek a családi képek frontján, más technikák még szélesebb körben. Nem csak teljes mozifilmeket színeztek már ki, hanem megjelentek időt és fáradtságot nem kímélő színezőművészek, akik sikerkönyvek számára dolgoznak (The colour of Time, 2018). Míg korábban az ember színes telefonképeiket fordították át régies hatást keltő szépia- vagy rozsdás-okker, monochrom árnyalatba, manapság mintha megfordulna a trend. Vége a fekete-fehér uralmának, és a kapcsolódó történet már nem érdekes, hiszen a betű nem színes.

---

1876

Henszlmann Imre egyetemi tanárról azt írták, hogy csak három hallgatója van. Erre egy olvasónk beküldött egy görög epigrammot, mely arról a tanárról szól, kinek hét hallgatója volt: a négy fal és három pad. A mi nagyérdemű történészünk előadásait különben nem hárman hallgatják, hanem másokon kívül a mintarajztanoda valamennyi növendéke.

Fővárosi lapok, 1876. november 17., 1242

---

1951

„Bortnyik: A hospitálás nem ment úgy, ahogyan megindult. A múltban jelentéseket kaptunk, most nem tudom, hogy hospltáltak-e a tanárok, mert erről semmiféle jelentés nem érkezett. Kérem a főtanszakvezetőket, hogy tanáraikat küldjék hospitálni és kérjük, hogy észrevételeiket állandóan közöljék. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy egyes hallgatóknál felmerült az a kívánság, hogy a korrektúra anatómiai alapon is történjék. Ez a Barcsay tanár munkája is.

Pátzay: Ha egy mü jó, akkor anatómiailag is jó, ha egy figura el van rajzolva, azt a saját testemen érzem.

Ék: Nem helyes, hogy a Barcsay az osztályon azt mondja, hogy a csonttal vagy az izommal valami nincs rendben, ez már korrigálás.

Bortnyik: Nem korrigál, ellenőrzi a hallgatóknál azt, amit az órán tanulnak.

Ék: Ezt úgy lehet megoldani, hogy a kiértékeléshez meghívjuk Barcsay tanárt is és akkor általánosságban beszélhet.

Bortnyik: Ettől függetlenül jó, ha bemegy az osztályokba hospitálni. Ha ott van az osztályon és látja, hogy a hallgató a kezet nem tudja jól megrajzolni, akkor a legközelebbi anatómiai órán jobbon megmagyarázza. Nem ott fog korrigálni. Hospitálásról van szó.

Ék: Az, hogy a bonctan tanár bejöjjön az órára, csak azok részéről hangzott el, akiket talán még vizsgára sem engedünk, mert az ilyenek mindig valamivel magyarázzák azt, hogy nem tudnak.”

(MKF tanácsülési jegyzőkönyv, 1951. január 3.)

---

1950

„Rozsnyai: Amit Pátzay elvtárs mondott, az egészen katasztrofálisanhat. Annyira megszédítette őket a kiállításra való készülés, hogy elméleti tárgyakat egyáltalán nem hajlandók tanulni. Ők már befutott mestereknek képzelik magukat. Úgy képzelik, hogy van egy intézmény, ahol ők készülhetnek a kiállításokra és van egy pár állástalan ember, akik elméleti tárgyakat adnak elő. Nem érzik, hogy a reform eredményeképpen jutottak el oda, ahová eljutottak. Föladták, hogy a további módszeres tanulással képességeiket megerősítsék és kibontakoztassák, nem hajlandók tovább tanulni, nem készülnek, fáradtak, egyik jobban le van törve, mint a másik, éjszakákon keresztül öntenek, stb., nem úgy viselkednek, mint az az ifjúság, amelyik helyesen méretezett tanmenet szerint halad. Ez fanatikus állapot, teljesen elhanyagolják még a legfontosabb elméleti tárgyat, a marxizmust is. ” Nem érnek rá tanulni”.”
(MKF tanácsülés jegyzőkönyv, 1951. október 16.)

---

1919

1923 szeptemberében Zala György kezdeményezésére a Képzőművészeti Egyesület – Klebelsberg Kunót megkerülve – feliratot intézett Horthy Miklóshoz, a Képzőművészeti Főiskola reformja tárgyában. Véleményük szerint a reform „katasztrófába viszi a magyar ifjúság művészi nevelését, egyben a jövő nemzeti művészetünkre is nagy csapást mér”. Ezért arra kérték a kormányzót, hogy „mentse meg a Képzőművészeti Főiskola ifjúságát a tanításnak azon egyoldalúságától, melyet az ott szerződtetett tanárok: Csók István, Vaszary János, Réti István – élükön a nem is művész Lyka Károly rektorral – képviselnek”. Zala György és aláíró társai azt kérték Horthytól, hogy akadályozza meg a fenti tanárok végleges kinevezését és nevezzen ki új rektort. A kormányzó Klebelsberghez utalta a kérdést, aki a maga részéről összehívatta a Képzőművészeti Tanácsot. A Tanács komoly sajtóvisszhangot kiváltó ülésén az egybegyűlt művészek, miután felemlegették Zala György kommün alatti tevékenységét – kérdőre vonva a Hősök terén gipszből elkészített Marx-szobrának felállításával és saját Ferenc József szobrának ledöntésével kapcsolatban –, az indítványt nagy többséggel elutasították.

---

1971

"Felmerül a kérdés, vajon egy-egy évforduló – nevezetesen a képző- és iparművészképzésünk intézményesítésének centenáriuma – megfelelő alkalom-e arra, hogy művészi életünk fejlődésének e lényeges eseményét, társadalmi, eszmei, politikai és művészet-pedagógiai összefüggések fényében vizsgáljuk? Elemzés közben el lehet-e a következtetések útvesztőin jutni a máig ívelő, kortársainkat izgató problémáikig? Napjainkban, amikor a múltunkra való visszatekintés rendkívüli társadalmi méreteket ölt, indokoltnak látszik művészképzésünk kezdeteinek vizsgálata is, és ennek tükrében megkísérelni képzőművészetünk, iparművészetünk, általánosságban kultúrpolitikánk némely problémájának gyökerét feltárni."

Rónai György: Gondolatok művésznevelésünk intézményesítésének centenáriumán. Művészettörténeti Értesítő, 1971/3.

---

---