Térfoglalások - A Régi Műcsarnok történetei
Lotz Károly falképei
A Régi Műcsarnokban Lotz az épület két szakaszában, két allegorikus műcsoportot festett. A lépcsőház mennyezeti párkánya fölötti lunettákban, arany alapon a művészeti ágak allegóriái jelennek meg, míg az emeleti folyosó mennyezetét négy művészeti fogalom allegóriája díszíti. A lépcsőház hét lunettájában arany alap előtt ülő női alakok kilétére attribútumaik és a jelenetek feliratai egyaránt utalnak. A lépcsőn érkezőnek jobb kéz felől a Rajz és a Rézmetszés alakja jelenik meg. A Rajz megszemélyesítése üres rajztáblát tart maga elé, jobbjában faháncsba csomagolt szén darabot, baljában törlő rongyot tart, mögötte üres papírtekercsek és kis dobozban szén darabok hevernek. A rajz (disegno) a neoplatonista reneszánsz művészetelmélet szerint a képalkotás origója volt, ahol a gondolat (idea) először testet ölt. Lotz ábrázolásán a papír még üres, tehát a kép születését megelőző ihlet pillanatát ragadja meg. A Rajz mellett a Rézmetszet megszemélyesítése pihen, baljában rézmetsző kést tart, míg jobbjában az elkészült nyomatot szemléli, amelynek másik példánya mellette hever. A rézmetszés hagyományosan a minőségi műtárgy reprodukció eszköze volt, ez indokolhatta kiemelését a grafikai sokszorosító technikák közül. A lépcsőn felfelé haladva, a szemközti falon, a Festészet és Szobrászat megszemélyesítése jelenik meg. A Festészet könnyed fehér, rózsaszín lepelben hever, kezében ecsettel, palettával, mögötte a festő eszközöket rejtő ládikával, egy alacsony állványon álló képet szemlél. A keretbe helyezett, monokróm festményen jól kivehetőn Léda és a hattyú jelenete rajzolódik ki. A Szobrászat nőalakja viseli a legkevesebb ruhát, meztelen felsőteste láttatni engedi plasztikusan megformált idomait, jobbjában kalapácsot, baljában vésőt tartó, merengő figurája mellett az almát tartó Aphrodité (Vénusz), kontraposztban álló, klasszicizáló szobra tűnik fel. Az emelet felé fordulva jobb kéz felől (most még) üres lunettát lát a néző. A rossz állapotú falképet évekkel ezelőtt távolították el az egyetem restaurátorai a helyéről, a hallgatók munkájával helyreállított falkép rövidesen visszakerül eredeti környezetébe. Ezen az építészetet megszemélyesítő nőalak korinthoszi oszlopfőre támaszkodik és egy centrális épület alaprajzát tartja, baljában körzővel. Mellette a Mű-ipar (vagyis iparművészet) allegóriája hever, kezében ékszeres ládikával és mögötte madaras vázával. Az utolsó lunetta a feljárat fölött, a kiugró erkély alatt, nem művészeti ágat, hanem az ezeket értelmező tudományt, a Mű-történet (azaz művészettörténet) allegóriáját ábrázolja, kezében nyitott könyvvel, támaszkodó karjánál vörös alakos, kocsiversenyt ábrázoló antik vázával és dombormű töredékkel. A boltozatot tartó négy nagyobb csegelyben a művészetek eszközeit tartó puttók lebegnek, a rajz, festészet, szobrászat és építészet kellékeivel. A lunetták programját maga az épület funkciója magyarázza: azon művészeti ágak megszemélyesítői ők, amelyek a kiállító termekben bemutatásra kerülnek. Az iparművészet megjelenését azon körülmény magyarázza, hogy a Műcsarnok kezdettől fogva az Iparművészeti Társulat kiállító helye is volt.
Az emeleti folyosó mennyezetképein bonyolultabb ikonográfiai program mentén bontakoznak ki a akadémikus művészetesztétika alapelvei. A nyolcszögű képterekben Lotz négy fogalom allegóriáját festette meg: a Harmóniát lebegő, lantját pengető nőalak testesíti meg, akinek muzsikáját a mitologikus szerelmespár, anyag és lélek találkozását megtestesítő Ámor és Psziché hallgatja; a Szépség allegóriájának középpontjába Lotz Párizs almáját elnyerő Vénuszt helyezte, aki előtt a három grácia hódol; a Valóságot megszemélyesítő női akt tükörben szemléli magát és a természetet szimbolizáló sok emlőjű ephezoszi Diana alakjával díszített trónon ül; a képsorozat záró darabján pedig egy sast átölelve lebeg a magasba a Fantázia megszemélyesítője. A Régi Műcsarnok négy falképe egymás mellé rendeli az akadémikus esztétika négy alapfogalmát. Gondolatmenete szerint az ideális műalkotás összetevői a szépség és valóság megfelelő elegye, amely a művészi fantázia révén kap lendületet és az alkotóelemek harmóniája által nyer művészi összhangot.
Az oldalon szereplő fotókat Gabelics Antal készítette
