Dr. habil. Menasági Péter DLA

egyetemi docens

CV

Budapest, 1973.01.30.

Végzettség és szakképzettség

Egyetemi diploma, MKE Szobrász Tanszék, 1999

Munkahely

MKE, egyetemi docens

Tudományos fokozat

DLA, Képzőművészet, 2009, A Tengely. A precesszáló mozgás a szobrászatban, illetve saját munkáimban, a mozgásfolyamatok mint szellemi átalakulások (A fizikai mozgás szellemi transzformációja, a szellemi Lét fizikai megnyilvánulása)

Tudományos/művészeti akadémiai cím/tagság

1999-től Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének
2004–2008 Tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának

Díjak / ösztöndíjak / pályázatok

1996
Barcsay-díj
Köztársasági Ösztöndíj

1997
Székely Bertalan Ösztöndíj
Deutsche Telekom Ag Díja (Média, Kommunikáció és az Ember c. Pályázat)

1998
Köztársasági Ösztöndíj

2001
Aszú- díj

2003
XVIII. Országos Kisplasztikai Biennále, II. Díj
Mansfeld Péter Emlékműpályázat, I. Díj

2004–2006
Derkovits Gyula Ösztöndíj

2005
Német Kisebbségi Kitelepítés Emlékműpályázat, Budaörs, I. díj

2010
KOGART Kortárs Művészeti Gyűjtemény külföldi tanulmányút ösztöndíja

2011
Trianon Emlékműpályázat, Hatvan, I. helyezés

2014

Bányász zsánerszobor pályázat, Tatabánya, II. díj
III. Szobrász Biennálé, MMA Díja

2015

1948-49-es Forradalom és Szabadságharc Emlékhely pályázat, Tatabánya, I. díj

2017

Újbuda-Mecénás Alkotói Ösztöndíj

2018

Munkácsy Mihály-díj

Szimpóziumok, művésztelepek, egyéb oktatási tevékenységek

1998

Zeichensprachen. Piller-Pitztal, Tirol, Ausztria

2000

TAKT. Szőreg, Vajdaság, Jugoszlávia
Szobrász művészeti vezetőként

2001

StandART Multiplex. Törökbecse, Vajdaság, Jugoszlávia
Szobrász művészeti vezetőként
I. Zalaszentgróti Szobrász Szimpózium. Zalaszentgrót

2003

II. Zalaszentgróti Szobrász Szimpózium. Zalaszentgrót
Verőcei Szobrász Művésztelep. Verőce

2004

Fa Alkotótelep. Tusnád, Románia

2012-2017

A MKE Zalaszentgróti Művésztelepének kőfaragási gyakorlat vezetője

Köztéren kiállított, és gyűjteményben lévő munkák

Üzenetek, 1998. Deutsche Telekom Akadémia, Bonn
Jelzőkő, 1998. Piller-Pitztal, Ausztria
Határkő, 1998. Piller-Pitztal, Ausztria
Külön kerék II., 2001. Epres-kert, Budapest
Örvény, 2003. Hősök tere, Kisoroszi
Mansfeld Péter Emlékmű, 2004. Mansfeld Péter park, Budapest
Bezárt kapu, Magyarországi Németek Országos Emlékműve, 2006. Ó-temető, Budaörs
Omphalos I., 2006. Barabás Lajos gyűjteménye
Spirál-tál II., 2002-2003. KOGART Kortárs Művészeti Gyűjtemény
Kozmogónia, 2007. KOGART Kortárs Művészeti Gyűjtemény
Vízszintes kocka, 2005. KOGART Kortárs Művészeti Gyűjtemény
Csáfordi Omphalos II., 2003. Rátfai Attila gyűjteménye
Az Élet fája, 2012. László Géza gyűjteménye
Napról napra, 2014. László Géza gyűjteménye
Dr. Szabó Ignác portré, 2018. Népház Liget, Tatabánya.

Kiállítások

Egyéni kiállítások

2000

Kálvária, Epreskert, Budapest
Fonó Budai Zeneház, Budapest

2002

Kálvária, Epreskert, Budapest

2003

Külön kerék. Műcsarnok, Cipó Galéria, Budapest
Parthenon-fríz Terem, Epreskert, Budapest (Baráz Tamással)

2006

Tengely. Budapest Galéria Kiállítóháza, Budapest

2009

DLA mestermunka kiállítás. PTE MK épülete, Pécs
Irányok. Park Galéria, Budapest

2011

Átjáró. Kolostor Galéria, Zlata Koruna, Csehország

2012

Zarándoklat. Public art installáció, Héreg (Bondor Csillával)
Édeni geometria. Parthenón-fríz Terem, Epreskert, Budapest
Átjáró. KOGART Galéria, Budapest

2014

Magdala. Karinthy Szalon, Budapest

2015

Exit. Szent István Bazilika, Lovagterem, Budapest (Bondor Csillával)

2018

Dér. B32 Galéria, Budapest (Gálhidy Péterrel)

Csoportos kiállítások

1996

Barcsay Pályázat. Barcsay-terem, Budapest

1997

Média Kommunikáció és az Ember. Barcsay-terem, Budapest

1999

Ludwig Pályázat. Barcsay-terem, Budapest

2001

Szobrászaton innen és túl. Műcsarnok, Budapest
MAOE-ösztöndíjasok. Palme-ház, Budapest
Átrium Galéria, Veresegyház
DLA hallgatók éves bemutatója. Pécsi Galéria, Pécs

2002

DLA hallgatók éves bemutatója. Pécsi Galéria, Pécs

2003

XVIII. Országos Kisplasztikai Biennále. Pécsi Galéria, Pécs
MAOE Művészeti Szemle. Palme-ház, Budapest
Plastica Dreams–Szobrászat az installáció után. Műcsarnok, Budapest
DLA hallgatók éves bemutatója. Pécsi Galéria, Pécs
II. Zalaszentgróti Szobrász Szimpózium.
Kiskastély Galéria, Zalaszentgrót,
Goldmark Károly Művelődési Központ, Keszthely
DLA hallgatók mestermunkái. Múzeum Galéria, Pécs
Tanárok kiállítása. Szimultán Képző- és Iparművészeti Tanoda, Budapest
Ezüstgerely 2003. pályázat, Sportagora Galéria, Budapest

2004

Mansfeld Péterre emlékezünk. Hegyvidéki Kortárs Galéria, Budapest

2005

Derkovits Gyula ösztöndíjasok kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest
Szabad Művészetek Doktora. Ernst Múzeum, Budapest
XIX. Országos Kisplasztikai Biennále. Pécsi Galéria, Pécs
Alkotótábor a Székelyföldön, Tusnád 2004. Parthenon-fríz Terem, Budapest

2006

Derkovits Gyula ösztöndíjasok éves kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest
Derkovits Gyula ösztöndíjasok kiállítása. Magyar Kulturális Központ,
Stuttgart, Németország
Portfolió. Stúdió Galéria, Budapest
5. Zalaszentgróti Nemzetközi Szimpózium jubileumi kiállítása.
Balaton Kongresszusi Központ és Színház, Keszthely

2007

A Magyar Kultúra Napja. Arany János utcai metrómegálló, Budapest
SZABADműtárgyPIAC. Parti Galéria, Pécs
Derkovits Gyula ösztöndíjasok éves kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest

2008

Kortárs Magángyűjtemények XIII. Godot Galéria, Budapest
Budapest Art Fair. Műcsarnok, Budapest
Bemutatkozó kiállítás. Molnár Ani Galéria, Budapest

2009

A Molnár Ani Galéria művészei. Collegium Hungaricum, Berlin

2010

KOGART Kortárs Művészeti Gyűjtemény 2009.
KOGART Galéria, Budapest
Jubileumi DLA kiállítás. Nádor Galéria, Pécs
Modern Magyar Szobrászat 2010. Vármúzeum, Szeged
Bencsik István – Életmű, Kontextus, Kisugárzás. Hattyúház Kortárs Művészeti Galéria, Pécs

2011

Szobrok és objektek a KOGART Kortárs Művészeti Gyűjteményből.
Pozsonyi Művészetek Háza, Pozsony, Szlovákia
A Pintér Galéria Balatoni Aukciója. Vaszary Villa, Balatonfüred

2012

Tér-pontok. II. Szobrász Biennále. MűvészetMalom, Szentendre
Zarándoklat. Public art installáció. ARTplacc, Tihany, (Bondor Csillával)
Újbuda-Mecénás ösztöndíjasok kiállítása. Újbuda Galéria, Budapest
Víz-Hét művész. Pintér Sonja Kortárs Galéria, Budapest

2013

Műhely. Zsolnay Kulturális Negyed – m21 Galéria
Inter arborés. MAMÜ Galéria, Budapest
Időtlen derengés. Kortárs Galéria, Tatabánya

2014

A Pintér Galéria Balatoni Aukciója. Vaszary Villa, Balatonfüred
Labirintus. MűvészetMalom, Szentendre
61. Vásárhelyi Őszi Tárlat. Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
Evidencia. III. Szobrász Biennálé. MűvészetMalom. Szentendre
NKA alkotói támogatás beszámoló kiállítása. Várkert Bazár, Budapest

2015

I. Országos Kisplasztikai Quadriennale. Modern Magyar Képtár, Pécs
SKULpTI Szobrász Műhely, Karinthy Szalon, Budapest
Tanárok kiállítása. Parthenon-fríz-terem, Epreskert, Budapest
Itt és most, Képzőművészeti Nemzeti Szalon. Műcsarnok, Budapest
Art Market Budapest, sCULTURE szekció. Millenáris, Budapest
Szubsztancia. Nádor Galéria Art&Med Kulturális Központ, Pécs
Harmónia. MűvészetMalom, Szentendre

2016

NKA alkotói támogatás beszámoló kiállítása. Várkert Bazár, Budapest
Természetművészet–Változatok, Kis gesztusok, Műcsarnok, Budapest
Jelek és jelképek ’56-ról, MANK Galéria, Szentendre
Kertek és Műhelyek / Bencsik István és tanítványai, Műcsarnok, Budapest

2017

Kortárs 20. Kortárs Galéria, Tatabánya
Dimenziók. IV. Szobrász Biennálé. MűvészetMalom. Szentendre

Publikációk

Bibliográfia

Perenyei Mónika: Magyar Képzőművészeti Egyetem Diplomakatalógusa.1999. 18–19. oldal
Beke Zsófia: Nyújtózkodás a térben. Új Művészet, 1999. szeptember, X. évfolyam, 9. szám, 21. oldal
Készman József: A maradandóság pörgettyűi. Külön Kerék című kiállítás katalógus bevezetője, Műcsarnok, 2003
Lóska Lajos: Szoborzsongás. Új Művészet, 2003. május, XIV. évfolyam, 5. szám, 19. oldal
Aknai Tamás: Egy fiatal szobrász. Echo Kritikai Szemle, 2003. május, 2. szám, 11–12. oldal
Husz Mária: A babaszobák és a zenélő mobilok között. Tizennyolcadik országos kisplasztikai biennále Pécsett. Kritika 2003(7-8)52-53.
XVIII. Országos Kisplasztikai Biennále. Pécs, Pécsi Galéria. (Katalógus, bev. Wehner Tibor.)
Dékei Krisztina: Csalóka látvány, Plastica Dreams. Új Művészet, 2003. szeptember, XIV. évfolyam, 9. szám, 21. oldal
Aknai Tamás: Egy szobor: Menasági Péter „Nagy tengelye”. Echo Kritikai Szemle, 2003. október, 3–4. szám, 42–43 oldal
Fejős Miklós: A múltba és jövőbe tekintés közös ünnepe. Echo Kritikai Szemle, 2003. december, 5–6. szám, 45–46 oldal
Barta Boglárka–Fehérváry Krisztina: Memento mori. Demokrata, 2004. május 6., VIII. évfolyam, 18. szám, 61. oldal.
Orbán Éva: Menasági Péter szobrászművész, a Mansfeld Péter-emlékmű alkotója. Nemzetőr, 2004. május 12., 2. oldal
Ludwig Dóra: Időtlen, erőteljes, mégis emberléptékű. Budai Polgár, 2004. október 28., XIII. évfolyam, 22. szám, 5. oldal
P. Szabó Ernő: Kőtömbök súlya, a lélek ereje. Magyar Nemzet, 2004. november 6., 15. oldal
Halász Csilla: A fiú példája. Felavatták Mansfeld Péter emlékművét a Veronika parkban. Heti Válasz, 2004. október 28.
Somorjai Viktória: Fény és árnyék. Budán felavatták Mansfeld Péter szobrát. Magyar Demokrata, 2004. október 28.
(cser): Felavatták Mansfeld Péter szobrát. Új Ember 2004. október 31.
Emlékezés 1956 hőseire. Felavatták a tizennyolc évesen kivégzett forradalmár, Mansfeld Péter szobrát. Magyar Nemzet 2004. október 25.
Mansfeld Péter bronzalakja. Hírhozó 2004. november 11.
Muladi Brigitta: Hatás: a formák és kifejezőeszközök dinamikája. Új Művészet, 2005. április, XVI. évfolyam, 4. szám, 26. oldal
Fehérváry Krisztina: Mansfeld Péter emléke. Demokrata, 2005. május 12., IX. évfolyam, 19. szám, 60. oldal
Nagy Edina: „A teljesség igénye nélkül.” Balkon, 2005/5. szám, 16. oldal
Lóska Lajos: Az újminimal körül. Új Művészet, 2005. június, XVI. évfolyam, 6. szám, 35. oldal
P. Szabó Ernő: Út a Szabadság tornya felé. Menasági Péter szobrászművész a forradalomról, az '56-os emlékműpályázatról. Magyar Nemzet, 2005. július 11., 14. oldal
Menasági Péter (szerk. Bev. Karmó Zoltán, Bencsik István, Készman József, Aknai Tamás.) Budapest, 2006., magánkiadás
P. Szabó Ernő: Történés a pont és a tengely körül. Magyar Nemzet, 2006. május 4., 15. oldal
Rózsa Gyula: Éllel és él nélkül. Népszabadság, 2006. május 17., 12. oldal
Zielinski Tibor: A tengely hatalma. Menasági Péter szobrászata. MAKtár, 2006. 5. szám, 4–5. oldal
Rieder Gábor: "Fiatal voltam, meg kellett élnem valamiből", Derkovits-ösztöndíjasok. 2006. Új Művészet, 2006. május, XVII. évfolyam, 5. szám, 25. oldal
Joó: Az elűzött hazai németekre emlékeztek. Magyar Nemzet, 2006. június 19., 1–2. oldal
P. Szabó Ernő: Terek, megkötések nélkül. Beszélgetés Menasági Péter szobrászművésszel. Új Művészet, 2006. szeptember, XVII. évfolyam, 9. szám, 50-53. oldal
Fábián Sándor: A világ szobrászainak lexikona. Budapest, Magyarkerámia Kft. 2006. 527. oldal
Uhl Gabriella: Győzött az installáció! Derkovits-ösztöndíjasok az Ernst Múzeumban. MAKtár 2007/4. szám, 20. oldal
Várkonyi György: A borotva éle. Mozgó Világ, 2008. 11. szám, 30-36. oldal
Hemrik László: Az időtlenség szobrai. Park Magazin, 2009. tavasz-nyár, III. évfolyam, 1. szám, 23. oldal
Frazon Zsófia: Középpontban a víz. Menasági Péter: Vízszintes kocka. Tudatos Vásárló, 2009. 17. szám, 68-69 oldal
Wehner Tibor: Modern magyar szobrászat 1945-2010. Budapest, Corvina Kiadó. 2010. 201. oldal
Kő Pál: Jelkép és üzenet. ~ Mansfeld szobráról. In. Csillagbojtár. Mesterekről, pályatársakról, tanítványokról. (Bev. Oláh János.) Budapest, Magyar Napló. 2010. 258-259. oldal
P. Szabó Ernő: Szoborszemle Pozsonyban. Új Művészet, 2011. szeptember, XXII. évfolyam, 9. szám, 15. oldal
Artz-Pintér Anna: Zarándokok ragyogó arccal. 24 óra, 2012. március 7., 1. oldal
Bencze Brigitta: Rőzsehordó mesehősöket formáztak a héregiekről. Bors, 2012. március 19., 4. oldal
Artz-Pintér Anna: Művész házaspár az utolsó utcában. 24 óra, 2012. április 18., 1-2. oldal
Sturcz János: Átjáró. Menasági Péter szobrairól. Átjáró című kiállítás katalógusa, Budapest, 2012., magánkiadás
Lóska Lajos: Jelképes geometria. Új Művészet, 2012. december, XXIII. évfolyam, 12. szám, 46-48. oldal
Aknai Tamás: ~ és az ő Nagy tengelye. In. Aknai Tamás: Lent, délen… Képek, arcok Pécs képzőművészeti életéből a 20-21. század fordulóján. Budapest-Pécs, Dialóg Campus Kiadó. 2013. 245-250. oldal
Műhely. Workshop. A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Doktori iskola története és műtárgykatalógusa. 1991-2012. (Bev. Colin Foster.) Pécs, 2013. Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar.
Wehner Tibor: Tapló. Kíméletlen Művészeti Napló 1996-2006. Budapest, Enciklopédia Kiadó. 2013. 434, 562, 579, 600. oldal
Parthenón-fríz terem, Körösényi Terem 2011. szeptember 28 – 2012. június 2. Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem. (Katalógus, bev. Nagy Ildikó, Hetényi Ágnes, Beke László, Józsa Kitty, Szabó Ádám, Előd Ágnes, Hatházi László, Kovách Gergő, Sass Valéria, Sturcz János, Farkas Ádám, Szvet Tamás.) 2013.
Villa Negra-Horváth Viktor: Möbion. Szobor, kép és regény. Budapest, Villa Negra-Magvető. 2015.
Itt és most. Nemzeti Szalon 2015. Budapest, Műcsarnok. (Katalógus, bev. Szegő György, Forgách András, Tóth Krisztina, N. Mészáros Júlia, Wehner Tibor.) 2015.
Uszkay Tekla: Kortárs művek a szakralitás jegyében. Új Művészet, XXVII/2-3., 2016. február-március, 32-33. oldal
Miglinczi Éva: Távolodó közelség. Bondor Csilla–Menasági Péter alkotópáros. Art Limes (Kép-tár III.) 2016/1. szám, 49-58. oldal
Keserü Katalin: Természetművészet – definíció szerint és anélkül – Magyarországon. Természetművészet–Változatok, Kis gesztusok kiállítás katalógusa, Műcsarnok, 2016. 131. oldal
Bencsik István és tanítványai, kiállítás katalógus, Műcsarnok, 2016.
Bándy Péter: Megszépült Buda egyik legszebb panorámájú parkja. Méltó hely Mansfeld Péterhez. Demokrata, XX. évfolyam 44. szám, 2016. november 3. 22-23. oldal
Antal Z. László: Műcsarnok. Kis gesztusok–globális nézőpont. Műhelybeszélgetések a természetről és a természetfelettiről. Konferencia (Budapest, 2016. október 8.), Magyar Hüperión, IV. évfolyam 4. szám, 507-508. oldal
Kertész László: Köztéri szobrok kincsestára, Magyar Napló, Budapest, 2017
jankó judit: Nem zajongok már annyit. Interjú Menasági Péter szobrásszal. Köztér. Ez nem kunszt, az Új Művészet elméleti melléklete, 2017/2, 13-17. oldal

Tantárgyi program

Szakmai Koncepció

Az oktatói munka ellátásával kapcsolatos tervek és azok megvalósítására vonatkozó szakmai koncepció

2003 óta vagyok a Szimultán Képző- és Iparművészeti Tanoda oktatója, ahol kezdetben rajzot és mintázást tanítottam felvételire készülőknek, az utóbbi években OKj-s képzés keretén belül anyagtant, formaképzést tanítok üvegműves és lakberendező csoportoknak.
2010-ben kerültem adjunktusként a MKE Szobrász Tanszékére, ahol 2017 tanév végéig az összevont elsős évfolyam munkáját irányítottam, 2015-ig Sallai Géza, majd ezt követően Gálhidy Péter kollegákkal együtt. 2017 szeptemberében vettem át a tanszéktől osztályvezető mesterként búcsúzó Farkas Ádám osztályát, amely új pozíció, a korábbiaktól jelentősen eltérő helyzet örömteli kihívást jelent számomra, rendkívül nagy izgalommal és remélem, ígéretes tervekkel, koncepcióval állok elébe. 2017 decemberétől docensként folytatom munkámat.
Az oktatás gondolatának csírája óta eltelt két évtized alatt sokrétű tapasztalatokkal is kiegészült ezen továbbra is intenzíven fennálló irányultságom, a Tanodában lassan már 15 év, a Tanszéken pedig nyolc év tanárként eltöltött idő alatt felgyülemlett tapasztalatok illetve felhalmozott tudás további, újabb és újabb feladatok ellátására ösztönöznek. Ezt szem előtt tartva adtam meg 2017-ben a Természet–Ember–Művészet című doktori témakiírást az MKE Doktori Iskolában, amelyre jelentkezett is aspiráns. A jövőben további téma megadását is tervezem, hogy nagyobb lehetőség nyíljon szobrászok számára is a témaválasztásban.
Immáron két éve veszek részt az IMDK zsűri munkájában, amely során több jelentkező felkészülésében segítettem, többen közülük díjazottak lettek.
.Mindemellett elsősorban természetesen az autonóm szobrászi oeuvre létrehozása, annak önálló és csoportos kiállításokon való bemutatása, de a nagyobb léptékű tervek, köztéri szobrok megvalósítása, a folyamatos művészeti kutatás eredményeinek összegzése, a szobrászattal, művészettel, kultúrával kapcsolatos gondolataim megnyitók alkalmával, tematikus előadásokon, vagy publikációkban való megjelenés során történő megfogalmazása szintén hangsúlyt kap tevékenységeim között.

Sokirányú érdeklődésemnek köszönhetően az egyetem évei alatt kihasználva a különböző műhelyek kínálta lehetőségeket megismerkedtem a kőfaragás, fémmegmunkálás, gipsz- és bronzöntés, kerámiaégetés technikáival, szakmai fogásaival. Így tisztában vagyok az anyagok megmunkálásával, a kivitelezés problémáival, amelyekhez a műhelyvezetőkkel – akikkel jó kapcsolatban is vagyok –együttműködve konstruktívan állok hozzá.
Munkám során a tőlem telhető legnagyobb mértékben minőségre, precizitásra és professzionalizmusra törekszem.
Fontosnak tartom a szellemi tartalom legmegfelelőbb formában való megjelenítését a kivitelezés során. Ennek megfelelően szeretném a hallgatók munkáját segíteni a saját nyelvezetük megtalálásában úgy, hogy minél jobban mélyedjenek el egy-egy szobrászi probléma mind tartalmi mind formai vonatkozásaiban.
Az oktatás során olyan metodika alkalmazására törekszem, amely fenntartja a folytonosságot a szobrászatban. A mesterségbeli tudásra és szakmai alapokra kívánom építeni a fokozatos előrehaladást. A klasszikussá vált megformálásból kiindulva lehet elsajátítani az önálló szobrászi nyelvezet kialakításához szükséges alapokat.
Éppen ezért elkerülhetetlennek tartom, hogy a másodéves hallgatók figurális tanulmányokat folytassanak, ennek minimális követelménye, hogy legalább két életnagyságú kontraposzt akttanulmányt mintázzanak az év során, hiszen ennek a komplex formai, aránybeli, szerkezeti problematikának a megismerése, az alapos megfigyelésre épülő plasztikai megértés olyan tanulságokkal szolgál, amelyet nem lehet megkerülni, pótolni semmi mással. Ennek egyik kísérő feladata a portrémintázás, amely a tanulmánytól a szabadabb megközelítést megfogalmazó megformálást hivatott elsajátíttatni a hallgatókkal.
Emellett, a kortárs szemlélet megismertetésével olyan látásmód kifejlesztését szorgalmazom, amely úgy nyúl a korunk adta lehetőségekhez, hogy azokat beépíti kellék- és fogalomtárába. A technikai vívmányoknak a kifejezés eszközévé és nem céljává kell válnia, az új anyagok pedig korszerű hordozóivá válhatnak a megérlelt gondolatoknak.
Tehát mindenképpen integrálnia kell a művészetnek a „tudományt” és nem fordítva.
Így jöhetnek létre progresszív és nagy erejű alkotások a jelen korunkra reflektálva.

Talán a legtöbb tapasztalatot a kemény kövek megmunkálásában szereztem, korábban főleg azokból dolgoztam, mint ideáim kifejezésére a legmegfelelőbbnek tartott hordozó anyagok. Emellett természetesen számos más matéria is szerepel a szobraim alapanyagaként: fa, fém, arany, levegő, víz, olaj, fény. Az elmúlt öt-hat évben egyre inkább ezek veszik át a vezető szerepet, talán vidékre költözésem mozdította el orientációmat. Egyre inkább kerülöm a korszerű megmunkáló gépek alkalmazását, inkább már rég nem használt, tán el is tűnt kéziszerszámok felkutatása, legyártása adott új impulzust, annak sajátos használatával, a technika szobrászi felfogású alkalmazásával új, izgalmas utak nyíltak meg számomra.

A doktori programom során –, amelynek tevékenységét, szellemi hátterét a doktori disszertáció terjedelmesen, részletesen és alaposan ismertet – javarészt mobil szobrokat készítettem, a precesszáló- és forgómozgás foglalkoztatott, annak szobrászati lehetőségeit boncoltam. Az elmélyült, intenzív tevékenység során revelatív művészeti eredmények születtek, amelyeket szobraim reprezentálnak.
A vizsgált és feldolgozott mozgásforma- és folyamat olyan aspektusa a szobrászatnak, amely kevésbé dominánsan jelenik meg a szakon. Talán hozzájárulok ahhoz, hogy szobrászi kutató munkám eredményeit felhasználva, tágabb lehetőségeket kínálva a diákok számára, még teljesebb körű lehessen az oktatás.
Alkatomnál és koromnál fogva dinamikus, energikus egyéniség vagyok, a diákokkal könnyen megtalálom a közös nyelvet.
Ambícióim arra ösztökélnek, hogy továbbadjam azt a tudást és szellemiséget, amelyet mestereimtől kaptam, és amit az Epreskert szellemi műhelye nyújtott számomra.
Sokoldalú művészként számos anyaggal, technikával dolgoztam már és mindig kísérletező attitűddel közelítek a felmerülő problémák megoldásához. Ezt a hozzáállást szeretném átadni a hallgatóimnak, merjenek bátran kísérletezni, sajátos nézőpontból megközelíteni egy-egy problémát, mindemellett sajátítsák el a szobrászat mesterségének alapvető fogásait, mindezt elhívatással, tudatosan, pozitív hozzáállással, energikusan tegyék, hogy meghozza a várt eredményt.

Osztályvezető tanárként alkalmam nyílik az évek alatt fokozatosan kialakult elgondolásaim alapján felépíteni a tanmenetet, amely a hallgatókkal folytatott közös, némileg kutató jellegű munkára épülne, amelynek eredményeképpen alaposabban megismernék magukat, megértenék a világgal való viszonyukat, elmélyednének egy-egy problémafelvetés indukálta megközelítési lehetőségek elemzésébe, végül, ha mindez sikerül, megszólaljanak saját hangjukon.
Az alapvető szobrászati felvetések mellett több specifikumban is ki szeretném próbálni oktatási módszeremet, amely lassan építkezve, remélhetőleg hosszútávon meghatározza majd az osztály karakterét.
A jövőben négy különböző tematikát tervezek kiemelt jelleggel érvényesíteni a szobrászat mesterségének elsajátítása során. A már említett másodéveseknek szánt feladat után harmad- és negyedévben a következők közül választva folytatódna a már egyénre szabott program:

Hagyományos, elfeledett technikák kortárs szobrászatban való alkalmazása.
Figurativitás a kortárs szobrászatban
A transzcendens mint a szobrászat tárgya a Természet–Ember–Művészet hármasában vizsgálva
Mozgás a szobrászatban.

Az első három tulajdonképpen az általam megadott habilitációs témákat öleli fel, amely témák jelenleg leginkább érdekelnek és szeretnék mélyebben foglalkozni velük, a negyedik pedig a doktori időszak alatt vizsgált és a tézisben alaposabban kifejtett tematikát aktualizálja illetve a konkrét precesszáló mozgáshoz képest kiszélesítve azt, tágabb értelmezésben dolgozná fel a mozgást, nyitottan kezelné annak plasztikai, akár határterületen történő megragadását.
Az ötödévesek szinte kizárólag a diplomamunkájuk tervezésén, előkészítésén, kivitelezésén dolgoznak egész évben, amely remélhetőleg összegzi azokat a felismeréseket, tapasztalatokat, útkeresési fázisokat, amelyeket az egyetemi képzés alatt éltek meg, és mindezen szellemi és fizikai eredményeket artikulált formában valósítják meg. Természetesen nagy hangsúlyt fektetek a diplomadolgozat összeállításában való közreműködésbe, hogy mindenki a lehető legmagasabb szinten fogalmazza meg gondolatait.

Nemcsak az osztályt, hanem az egész tanszéket illetve más tanszék hallgatóit bevonva tervezek egy olyan kurzus létrehozását – sajnálatomra, az új mintatantervbe idén nem sikerült végül beillesztenünk –, amely a társművészetekből számomra a legizgalmasabbat vonná be a szobrászi gondolkodásba. Zene-Tér címmel olyan kurzust képzelek el, amely különböző hangszereken játszó, eltérő zenei stílusokat képviselő zenészek meghívásával egy széles spektrumot tárna a hallgatók elé, akik ebből inspirációt merítve plasztikai kísérleteket folytatnának. A zenészek élményszerű, személyes jellegű előadásiban, kötetlenebb beszélgetések alkalmával a zenéhez való viszonyukat, egy konkrét hangszerhez való vonzódásukat tárnák fel. Elképzelésem szerint ezek az eltérő karakterrel bíró beszámolók olyan impulzusokat adnának a szobrász hallgatóknak, amelyek fontos motivációs erőként működnének izgalmas szobrok létrejöttében. Kéthetente tartanánk egy-egy meghívott zenész előadásával egybekötött beszélgetést az első félévben, majd a második félévben, ennek szobrászi feldolgozása zajlana egyéni konzultáció keretében, amelynek során konkrét szobrok, tárgyak, szobor-hangszerek készülnének, akár több alkotó együttműködésével is.
Ez a zenei úton történő ráfókuszálás, tulajdonképpen párhuzamba állítható a szobrász egy-egy anyag, technika, plasztikai gondolkodás felé való vonzódásával, amely sajátosan alakítja ki az egyéni utat.

Nagyon fontosnak tartom a hagyományos, korszerű technikák, szemléletmódok elsajátítása mellett azt is, hogy különböző léptékekben is tudjanak gondolkodni és megfelelő arányban, kisebb, nagyobb tömegekkel is tudjanak (bánni) dolgozni a hallgatók, így a kisplasztika méret mellet a köztéri lépték sajátosságaival is szeretném megismertetni őket. Mindezt annak érdekében, hogy legyen fogalmuk arról, milyen hatása is van a különböző léptékeknek akár például a belső arányokra, hogyan állítható megfelelő kontextusba a szobor a környezetével, hogyan lehet megfelelni a különböző elvárásoknak és milyen alapvető problémákra kell felkészülni, amelyek a mű volumenéből adódnak.

Meghatározónak tartom a nyári művésztelepek szerepét mind a hallgatók mind az oktatók szempontjából, hiszen ezek alkalmával egy egészen más együttműködés, együtt gondolkodás lép életbe. Az intenzív, hetekig tartó közös munka alkalmával olyan aspektusok is megjelennek, amelyek az évközben zajló, nagyrészt csak a délelőtti órákra szorítkozó műtermi munka során nem kerülnek felszínre. Ezek közül talán a legfontosabb az egy-egy munkára koncentrálódó folyamatos figyelem, amely máshogy szervezi és értelmezi a ráfordított időt, energiát az alkotó részéről, hiszen ez az intenzitás egy egészen más léptéket határoz meg, szinte akkumulálja az egész éves alkotás közben lezajló elmélyült állapotot.
Már a diploma megszerzése után közvetlenül mint oktató tapasztalhattam meg ezt a speciális viszonyrendszert. 2000-ben a Vajdaságban megrendezésre került „TAKT”, illetve 2001-ben a „StandART Multiplex” elnevezésű háromhetes nyári művésztelepeken szobrász kurzust tartottam magyarul és angolul, magyar (kárpátaljai, vajdasági) és szerb diákoknak. A műhely-programom alkalmazkodott az ottani korlátozott lehetőségekhez, amelyek azonban nem befolyásolták az elért eredményeket.
A művésztelepek közül kiemelném a 2012 óta a Szobrász Tanszékkel is együttműködő Zalaszentgróti Szobrász Szimpóziumot, amelynek 2001-es elindításában és első két művésztelepén én is részt vettem, azóta a Villa Negra Egyesület nyári szerveződése jelentős szimpóziummá fejlődött. A hármas összefogásban a helyi Önkormányzattal közösen a szobrász hallgatók számára is egy jól működő hellyé vált, jól kiaknázható lehetőséget kínál a kőfaragás megismeréséhez, a fejlődést elősegítő tapasztalat megszerzéséhez. Az elmúlt öt évben az elsős osztálynak tartottam ott kőfaragási gyakorlatot, 2017 nyarán már a felsőéves hallgatók munkáját is én irányítottam.
A következő feladatom a Farkas Ádám által elindított Nyárádszentsimoni művésztelep átvétele. Az Erdélyben található helyszínre 2017 nyarán le is utaztunk az osztály hallgatóival, ahol a konkrét munka mellett a művésztelep további sorsáról is egyeztettünk az ottani házigazdával, Mihály Zsolttal. Az osztály saját művésztelepén túlmenően egy jelentős külföldi oktatói bázis kialakítása a célom, ahol egy-egy tematika mentén szimpóziumszerűen képzelem el a szobrászati tevékenységet, más művészeti ágakkal való párbeszédet elindító együttműködés keretében. Erre vannak is ígéretes lehetőségek, remélem, sikerül élni is velük.

Ha sokszor szükségessé is válik, hogy általánosan, sokak számára egyformán érvényes megállapítások elhangozzanak (és ez valóban elengedhetetlen), véleményem szerint a művészet, szobrászat oktatása az ex katedra kijelentések helyett egy alapvetően másfajta diskurzust feltételez, mely a személyes konzultációt helyezi a fókuszba. Az egyedi és megismételhetetlen úgy tud kibontakozni és artikulálttá válni, ha nem általánosítunk legfeljebb addig, míg kiválik abból, utána az egyénre szabott utat kell egyengetni, amely eltér mindenkiétől. Ez a módszer a sablonossá válás, az ismétlődő jelenségek kikerülését eredményezi. Ezt próbálom szem előtt tartani az oktatás során, amely számomra is egy mindig friss állapotot remélhetőleg hosszútávon fenn tud tartani.

Az angol mellett franciául és olaszul is tanultam, amelyet korábban például itáliai utazásaim során fel tudtam használni, és amely – igaz, fejlesztésre szoruló – tudást a jövőben esetleg az Erasmus ösztöndíjjal érkező külföldi hallgatókkal való kapcsolatfelvételben kamatoztathatok.

Metodikára vonatkozó elképzelésem az évek alatt folyamatosan épült, fejlődött, úgy érzem, magas szinten meg tudok felelni az egyetemi docensi munkakörrel szemben támasztott elvárásoknak, szakmai követelményeknek, oktatói kihívásoknak.

Gyermely, 2018.02.28.
Menasági Péter

Kutatás

Hagyományos, elfeledett technikák kortárs szobrászatban való alkalmazása

Az utóbbi években olyan témákkal foglalkozom, és olyan technikákkal dolgozom, amelyek fokozatosan távolodnak a városi kultúrától és egyre inkább a természet felé való orientációmat ragadják meg.

A város a civilizáció, kultúra csúcsa, de a vége is egyben, amelyben kiteljesedik, de ugyanakkor ki is merül – írja Titus Burckhardt a Kristály-Paradicsom című könyvében. Ez egy olyan fejlődés-változás, amely a természettől távolabb helyezi az embert, ám a kultúra révén egyúttal szellemi magaslatokba is ágyazza. Roppant magas szintű emelkedő tendencia is lehet, ha ez a kultúra organikusan alakítja az ember intellektusát.

Tíz évvel ezelőtt történt vidékre költözésemmel sem az volt a célom, hogy hátat fordítsak ennek a kulturális környezetnek. Ma is fontos része az életemnek, szobrász vagyok, tanítok a MKE Szobrász Tanszékén, olvasok, gondolkodom, írok, előadok, kiállításra, koncertre járok.

Az ember szellemi-fizikai egyensúlya fontos (lásd görög embereszmény), amelynek időbeli beosztása is van: télen a szellemi tevékenység jellemző, tavasztól őszig inkább a fizikai munka dominál, azáltal, hogy a kifelé fordulás a természet ébredése, kiteljesedése mentén aktivizálódik, míg a befelé fordulás (nem az ego felé, hanem az Isten, az Önvaló felé) pedig annak visszahúzódásával játszódik le.
A szoborkészítés során ez a két eltérőnek titulált irányultság egyszerre van jelen, annak során szervesen egyesül, ahogyan a kétpólusú világ az Egyben összeolvad, ahol megszűnik az elkülönültségük.

Az évek során egyre inkább mellőzni kezdtem a zajjal járó gépek használatát, a korábbi kőszobraim kivitelezésénél alkalmazott megmunkálási eszközöket (kőeszterga, gyémántos vágótárcsával ellátott flex, száraz- vizes csiszológép, koronafúró stb.), amelyek meghatározó szereppel bírtak az anyaghasználat és a formaalakítás során. A kiépített infrastruktúrát igénylő, a városi ipartelepekhez köthető tevékenységet fokozatosan felváltotta a hagyományos kézi szerszámok alkalmazása. A megmunkálás eltérő volta pedig hatással volt a készülő szobrok anyagválasztására, felépítésére, témájára, végső megformálódására is, amelyet vidéken, a természethez közeli életvitel is természetes módon alakított. Más irányba tolva érdeklődésemet, átformálta a gondolkodásmódomat, a szobrászi tevékenységhez való hozzáállásomat, a zavaróan zajos kivitelezés helyébe a csendben való alkotómunka lépett. Számos olyan munkát készítettem, amelyek már nem kemény kövekből, hanem különböző faalapanyagokból valósultak meg, amely váltás természetesen meghatározta a megmunkálás karakterét, ebből kifolyólag a szerszámhasználatot is (favésők, reszelők, balta, fűrész, vonókés, hornyoló stb.). Amennyiben arra esetleg a precíz kivitelezés elérése céljából szükség volt – nem zárva ki annak hasznosan integrálható lehetőségét –, asztalosipari megmunkálási módokat is alkalmaztam.
A tematika, az elképzelt kifejezésmód, az érvényre juttatandó szellemi tartalom megragadására leginkább megfelelő plasztika, tárgy, installáció kialakításánál még a mai napig meglévő, vagy mára már esetleg elfeledett, bognár-, bodnár-, asztalos-, és ácsmesterségben fellelhető famegmunkálási fogásokat, szerszámokat, technikákat kezdtem alkalmazni, ha szükség volt rá felkutattam, majd elkészítettem azokat. Rendkívül izgalmas kutatási folyamat ez, hiszen számos olyan véletlenül felbukkanó, intuitív elemet is tartalmaz, amely továbbgondolása, fejlesztése révén igen kreatív, szabad hozzáállást eredményez a tervezés és kivitelezés folyamatába való beépítése során.
Természetesen, nem az volt ezzel a célom, hogy az eredeti rendeltetése, eredendő alkalmazása szerint felelevenítsem eme hagyományokat, hiszen ezeket a mesterségeket javarészt ápolják, gyakorolják hagyományőrző kézművesek. Inkább azzal a tudatos viszonyulással közelítem meg mint egy adott kiindulási alapot, hogy átszűrjem magamon és a mai kor számomra nem túl ideálisan megmutatkozó benyomásain keresztül vizsgáljam meg, és ennek függvényében saját tapasztalataimként alakítsam át a kortárs szemléletmód egy lehetséges nézőpontjának meghatározásaként.
Sajátos, mai értelemben vett szobrászi érzékkel nyúlva ezekhez a fogásokhoz, és alkalmazva eme technikákat, olyan nyelvezet kialakítására törekszem, amely természetese módon, a gyökereit tiszteletben tartva igazodik a jelenlegi tendenciákhoz, a művészeti- és társadalmi életben meglévő paradigmákhoz.