Megnyitó: 2025.március 4., 18:00
Helyszín: Magyar Képzőművészeti Egyetem, Epreskert, Kálvária (1063 Budapest, Kmety György utca 26-28.)
Megtekinthető: 2025. március 5 – 10.
Megnyitja: Hegedűs Szabolcs, zongoraművész

„A sárkánypikkely olyan, mint bármi, amivel tüzet lehet gyújtani […]. Arra is használhatja, hogy porig égessen egy helyet…de fáklyaként is, hogy utat találjon valami jobbhoz.” A tűz szimbolikája rendkívül sokrétű, és több jelentéssel bírhat, mint azt elsőre gondolnánk. Egyszerre testesít meg egy pozitív jelenséget, amely meleget és életet ad, de egyben félelmet is kelt pusztító erejével. Joe Hill is eljátszik a szó kettősségével, amikor regényében (Spóra, 2017) egy olyan járványt enged szabadjára, amelyet az égéstől való félelem táplál. Nem véletlen a mondás, hogy ne játsszunk a tűzzel, de néha persze elengedhetetlen a kísérletezés, hiszen a regényben szereplő járvány elszenvedői is így tanultak meg együtt élni a pusztító betegségekkel, és ez adott lehetőséget Bajáky Boglárka számára is a lángok tanulmányozására.

Az egyetlen gyertyával beragyogott, meghitt terek színrevitelének 17. századi mesterei, mint Georges de la Tour és Gerrit van Honthorst, akik a fény-árnyék ellentétre építették festői praxisukat, ugyancsak inspirációs forrásként szolgáltak Bajáky Boglárka számára abban a folyamatban, hogy egyszerre tudja megragadni a tűz kultúrtörténeti és természeti jelentőségét: az apró olaj-vászon festmények fényforrásai egy egységes képet alkotnak az epreskerti Kálvária terében.

Grafika: Sándor Janka
Külön köszönet: Győrffy László és Gálhidy Péter, MKE szobrász tanszék