Rianás
Rianás
2024. március 20. 18h
Szeged, Boszorkánysziget
A Rianás egy vezetett túra során bejárható egy estés kiállítás mely a sorozat negyedik, egyben utolsó állomása. A projekt a napfordulókra és a nap-éj egyenlőségekre időzít. Tematikája a víz és a víz misztikuma köré épül.
Az egymásnak ellentmondó gondolatok találkozása olyan hangot ad ki, mint mikor jégtáblák ütköznek össze a zajgó folyón. Csikorog a ráció, az érvelés rosszul olajozott motorcsónakja; az elme lassan leveti magáról a józan észt – inkább követi a villódzó fényeket és morajló zajokat a sötét erdő mélyére. Könnyebb a tézisek súlya nélkül haladni a pangó vizet őrző bombatölcsérek közt: így kevésbé süllyedünk a lápba. Asztronómia és asztrológia szépen fedi egymást, mikor a napéjegyenlőség alatt holdfürdőt vesznek a boszorkányok, távol a máglyától. Hiába illúzió az egész, ha nem lehet megállítani.
A ráció kedveli a „vagy-vagy” szituációkat. A tisztán és világosan eldönthető kérdéseket, a clare et distincte imperatívuszát, mely idegen a szintézisekben gondolkodók számára. A filozófia új kihívása: legyen „is-is”. Amikor egy jégtábla kettéhasad, recsegő hangot ad ki, mintha tiltakozna – jégzajlás idején ez egészen kakofón mennydörgéssé erősödik (ezt nevezzük rianásnak), ami a parthoz szögezi a bámészkodót. Már ha van még egyáltalán part: nemcsak az olvadás okozza a tavaszi árvizeket, de a zajlástól lelassult folyamok is kiöntenek, néha teljesen új medret ásnak maguknak – elmenekülnek a válaszút elől. A természettudomány nem tűri a homályos fogalmakat, a művészet viszont a zavarosban úszkál: ha március 20-a a tavaszi napéjegyenlőség dátuma, így matematikailag igazoltan a csillagászati tavasz kezdete, akkor azt szimbolikus jelentéssel tölti fel. Spekulációval bonyolítja a képletet, míg egy kimerevített pillanatra megtalálja a felfüggesztett pontot: ahol egyszerre van tél és tavasz, ahol nem hosszabbak a nappalok az éjszakáknál. Ezt az „is-is”-t kerestük. Itt kell megállnunk, az ártéri erdő mélyén, ahol ingoványos a talaj, hogy az éppen fagypont feletti levegőbe párás képzeteket leheljünk, míg lélegzetünk fehér felhőjétől nem látjuk a kopár fákat. Akkor járunk jó úton, ha körözés közben ösvényt tapostunk a lassan felengedő sárba. Aki nem tud magától eltévedni a sötétben, bámuljon egy reflektorba, míg megvakul.A jó mondák a helytörténetből is merítenek – így szivárog vissza a logikába a logosz, a rendbe a mese, a szóba a jelentés. A képlékeny benyomások alatt meghúzódó szilárd bizonyosság az, hogy a Boszorkánysziget (ami se nem sziget, se nem félsziget, és soha nem is volt) egy konkrét eseményről kapta nevét.
A sorozat korábbi állomásainak dokumentációja: Fokrendszerek Csongrád - Petrichor Budapest - Eternit Budapest.Szervezők: Sztanó Zsuzsanna, Jeneses Ádám, Kovács Gyula A.,Kurátor: Fülöp TímeaRésztvevők:Bácsi BarnabásBognár BenedekDonka Gergelyeden_jenesesKádár EmeseKerekes JúliaKortmann-Járay Katalin és Mendreczky KarinaKuzma Eszter JúliaLeitner LeventeMostoha MarcellOmon WynfrythrePetrányi LucaSzabó NóraSzilák AndreaSztanó Zsuzsanna és Kovács Gyula A.Tóth Márton EmilÜveges MónikaVárhelyi Valentina + ALAGYA (Bolla Szilvia, Lődi Áron)WOFT (Bús Martina, Kophelyi Dániel)
