Megnyitó: 2026. szeptember 17., 16:00
Megnyitja: Raszler György
Megtekinthető: 2026 szeptember 14 - október 2.
Helyszín: Magyar Képzőművészeti Egyetem, Kondor Béla Galéria (1062 Budapest, Andrássy út 69-71., I. emelet)

Táguló kisebb világok
Raszler Károly (1925-2005) grafikai munkássága

Raszler Károly 1953 és 1990 között majd negyven éven át tanított a Képzőművészeti Egyetem Grafika Tanszékén, grafikai munkásságáról mégis keveset tudunk. A Kondor Galéria kiállítása ezen a képen kíván élesíteni, az életmű nyomtatott grafikai alkotásainak reprezentatív válogatásával. Tanulmányait 1947-ben az Iparművészeti Főiskolán kezdte meg Kádár György és Hincz Gyula vezetésével. Két év után a nagy nevű leningrádi (ma: szentpétervári) Művészeti Akadémián folytatta tanulmányait. Hazatérése után mindjárt felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskola Ék Sándor által vezetett Grafikai Tanszékére, ahol 1973-tól tanszékvezetőként vezette az oktatást.

Azt gondolhatnánk, hogy Raszler a kemény ideológiai átnevelés és művészeti kiképzés hatására, a fennálló rendszer leghűségesebb kiszolgálójaként működött. Valójában művészete sohasem képviselt szélesőségesen doktriner hangot, igaz a létező szocializmus bírálatától is távol állt, inkább egyfajta csendes középutas szellemiség jellemezte, mindvégig megtartva magas mesterségbeli színvonalát. Csaknem három évtizedes pályájának centrumában a művészi grafika állt, azon belül a tradicionális technikákkal (kőrajzzal és rézkarccal) való képalkotás. Az ötvenes évek kis méretű litográfiát egyfajta borongós melankólia jellemzi, kőrajzai kiváló technikai tudásról és magabiztos rajzi felkészültségről tanúskodnak. A pályakezdő évek legszebb grafikáin a presszók füstös világának karakterei még csipetnyi párizsi dekandenciát is hordoznak. A főiskola salgótarjáni művésztelepén megélt élményként épül be rajzaiba a kohászok fizikai munkája. Munkábrázolásai és ipari tájai vibráló fény-árnyékból kibontakozó konstruktív-luminista expresszionizmusa Szőnyi István és Aba-Novák rézkarcainak örökségét menti át a szocreál tematikába.

Raszler alapvetően látványelvű képalkotást követett, témáit sok esetben aktuális utazásai formálták: megrajzolta a zakopánei hegyeket, prágai utcákat, mongóliai jurtákat, kubai erdőket. A mai néző számára különösen figyelemreméltó kis méretű rézkarc-sorozata, amelyen a grafikai műterem és saját otthona enteriőr részletei tűnnek fel. Mindeközben a politikailag elkötelezett témáknak is eleget tett. Egyik legtöbbet reprodukált kompozíciója, frontális nézetből egy színesbőrű ember fejét ábrázoló lapjának intenzitása épp egyszerűségéből fakad. Politikailag elkötelezett grafikái közül kiemelkedő továbbá a Tanácsköztársaság 1969-es évfordulójára készült rézkarc sorozata, amely az egykorú plakátok idézeteivel teremti meg a látvány izgalmas történeti rétegzettségét.

A hatvanas évek második felét jellemző fokozódó befelé fordulásban szerepet játszott édesapja 1967-ben bekövetkezett halála, amelyet kivételes erejű, rézkarcolt ravatal-képeken örökített meg. Ezekhez kapcsolódik a nagymarosi régi temető sírkeresztjei nyomán készült mélynyomású sorozat, amelyek erejét a cukros tintával készülő repesztéses technika nyugtalan vonalrajza fokozta. Ekkor fordult érdeklődése a gyermekkor színterei, a Duna-menti árterek növényzete felé, amelyeknek rézkarcolt átiratán szintén kiaknázta a repesztéses eljárás expresszív erejét. 1968-as római ösztöndíjának élményeit a látványélményt töredékek montázsává átdolgozó rézkarcokkal írta át. Az életmű utolsó évtizedének visszatérő témája a természeti világ filozofikus, metaforikus átírása volt. Raszler Károly szelíd természettanulmányai révén végérvényesen eltávolodott a politikailag elkötelezett témáktól, de a neoavantgárd kísérletekkel sem vállal közösséget. Menedéke a természeti világ lett, amelynek a biomorf absztrakció hagyományai mentén teremtette meg személyes, elégikus hangú átiratait. / Révész Emese