Az analóg-manuális (a „megfigyelés után kézzel” végzett) formaalkotás mellett ma már egyre elterjedtebb a digitális modellezés és a procedurális/parametrikus/ generatív formaképzés. A számítógépes forma-támogatás és generálás eredményei mára megkerülhetetlenül beépültek a tárgykultúrába és a művészeti képzés meghatározó részévé kezdenek válni. Az oktatásban a digitálist megelőzi az analóg, a látvány megfigyelésén alapuló formaképzés. Ez elemi szinten kondicionálja a hallgatókat a három dimenziós látvány két dimenziós síkba történő transzponálására (rajzi), illetve a három dimenziós manuális formaalkotásra (plasztikai). Az új kivitelezési technológiák (lásd például az additív eljárások, 3D nyomtatás) egyedisége és újfajta gazdaságossága a jövőben további fókuszt helyez a digitális formaalkotásra.

A Digitális Formaképzés Labor az EFOP 3.6.1 támogatásával ezt az új és kiteljesedő szemléletmódot igyekszik kiszolgálni. Többfajta oktatási formára (workshop, tanfolyam, modul) adaptálva elméleti és gyakorlati tananyag kifejlesztésével képez hidat a hagyományos és a progresszív formaképzés között.

Albert Ádám, Lepsényi Imre