Kalmár János, DLA, Munkácsy Mihály díjas szobrászművész, a Francia Köztársaság Művészeti Lovagrendjének birtokosa állít ki az epreskerti Parthenón-fríz teremben.

Megnyitó: 2026. február 16. hétfő, 18:00
Helyszín: Parthenón-fríz Terem, Epreskert, 1063 Budapest, Kmety György utca 26–28.
A kiállítás megtekinthető: 2026. február 17 - 27-ig, hétköznapokon 10-18 óra között
A megnyitón Erős Apolka Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész, a Szobrász Tanszék oktatója beszélget Kalmár Jánossal.

Alkotói tárlatvezetés: 2026. február 25., 11:00
Közreműködik: Dóra Attila klarinétművész

„Van valami a bölcsesség és az ostobaság között. A helyes véleményalkotás, amely anélkül is helyes, hogy meg tudnánk indokolni. Nem tudod-e, hogy ez se nem tudás - mert hogy is volna tudás az, amit nem tudunk megindokolni? - de nem is tudatlanság, mert hogy is volna tudatlanság az, ami eltalálja a valóságot? Ilyesmi tehát a helyes véleményalkotás, középen az okosság és a tudatlanság között.” „A bölcsesség szerelmesei a bölcsek és tudatlanok között helyezkednek el.”
Platón, Lakoma 202a

„Előjelek, sejtelmek figyelmeztetések úgy járják át szervezetünket éjjel-nappal, mint a hullámverés. (…) A kezdődő nap minden reggel, mint frissen vasalt ing fekszik ágyunkon; a tiszta jóslatnak ez a mindennél finomabb, mindennél sűrűbb szövete úgy áll rajtunk, mintha ránk öntötték volna. A következő huszonnégy óra szerencséje azon múlik, hogy ébredéskor magunkra tudjuk-e ölteni.”
Walter Benjamin: Egyirányú utca

Parmenides a ‘Természetről’ szóló írásában írja: ami megszületett vagy meg fog születni nem létezik. A látható születés és halál nem valóság, mert minden egy, összetartozik, és állandó kapcsolatban van a lélekkel. Klee azt írja, hogy a művészet nem ábrázol, hanem láthatóvá tesz, ahol a folyamat eleje és vége ismeretlen.
Így hát megélni a pillanatot a lélek természete alapján érdemes. Ez a labirintus vezet önmagunk megismeréséhez. Felfelé és befelé is, lélekben és testben egy időben.
Viszonyulás nélkül nem létezhetünk. Merleau-Ponty szerint egymás pillantásán keresztül igazolódhatunk, mások előtt válhatunk igazzá.
Minden a jelenben történik, múlik. Átmeneti, közbeeső állapot ez a megtörtént múlt és a következő megnyilvánulatlan pillanat közti szakaszban.

Lelki történések esztétikai jelenségként való szemléltetése ellentmondásnak tűnik. Agamben mégis úgy magyarázza Taste című munkájában, hogy a véleményalkotás egy olyan másfajta tudás, mely az igazság láthatatlansága (tudás) és a láthatatlan igazsága (szépség) között születik.

‘Az esztétikai tapasztalat is az önmegértés egyik módja... a művészet tapasztalatában valódi tapasztalat működik, mely azt, aki végzi, megváltoztatja’ idézi Bacsó Gadamert, ezzel igazolva a művészet tökéletes szerepét, lelki utunkat a tudás felé, majd így folytatja: ‘amennyiben az ember megérti önnön létét, és azt, hogy hányadán áll önmagával, akkor a mű kikényszerítette válasz megteremtheti azt a folytonosságot, hogy megértse, mi is ő és miként van, éppen az esztétikai tapasztalat szellemében és annak eredményeképp... Amiben élünk, itt és most, - folytatja - ‘ami úgy tűnik van, nem más, mint ami a lélek mozgását a látható felé és azon túl elragadja, azaz a görög Metaxu értelmében, ebbe a köztes mezőbe kivetett az ember.’
Kalmár János