IDOLUM – Gaál József

IDOLUM – Gaál József
Gaál József kiállítása a Tér-Kép Galériában
Megnyitó időpontja: 2023. november16. csütörtök 18.00
1019 Budapest, Krisztina Körút 85.
Megtekinthető: 2023. december 15-ig
Egyetlen idol – valótlanul valóságos, valótlanságában valóságosabb – újabb és újabb rétegként burkol, majd hámlik és foszlik, ahogy rakódik, úgy leválik. Átmenetiségében megváltozhatatlan, változékonyságában körvonalazhatatlan. Megfoghatatlan, porózus, porló, homogén alaktalan. Csonka, magába záruló formátlanságban, torzó a befejezhetetlenségben. Sebek, rések, hegek, testbe írt stigmák, elcsorgó hieroglifák. Végtelenített tudatszünet az automata kvázi tudata, ismétlődő ornamentika, monotónia. A bábok burkolata újabb bábhéj, végtelen hasonmások, pszeudo identitások. (Gaál,2020, cédulanapló)
A megnyitót egy performansz követi Gaál József előadásában.
Címe: Vokális előadás KURT SCHWITTERS poémái nyomán.
Megnyitó: november 16. csütörtök 18:00
Helyszín: Tér-Kép Galéria (1016 Budapest, Krisztina körút 83-85.)
A kiállítás december 15-ig, keddtől szombatig 14-18 óráig látogatható.
IDOLUM
Az emberi értelem pedig görbe tükre a tárgyak sugarainak: saját természetét a dolgok természetével összekeverve eltorzítja és meghamisítja a dolgokat. (Francis Bacon)
Egyetlen idol – valótlanul valóságos, valótlanságában valóságosabb – újabb és újabb rétegként burkol, majd hámlik és foszlik, ahogy rakódik, úgy leválik. Átmenetiségében megváltozhatatlan, változékonyságágában körvonalazhatatlan. Megfoghatatlan, porózus, porló, homogén alaktalan. Csonka, magába záruló formátlanságban, torzó a befejezhetetlenségben. Sebek, rések, hegek, testbe írt stigmák, elcsorgó hieroglifák. Végtelenített tudatszünet az automata kvázi tudata, ismétlődő ornamentika, monotónia. A bábok burkolata újabb bábhéj, végtelen hasonmások, pszeudo identitások. (Gaál,2020, cédulanapló)
Egy Idolumban torlódik össze az emberi tudatgépezet. Lenyomatok, testfertőzések, amelyek mindent átprogramoznak. A polarizált identitás valójában homogén, sajátosság nélküli mállékonyság, eredet nélkülivé vált alakzatok. Olyan elemekből, amelyeknek értelme csak illúzió. Mindegy, hogy ez a töredékesség hová illeszkedik, éles szilánkokként felaprózzák a testet, tudatot. Valóságot szeletelő, továbbaprózó és felőrlő szimulákrum ékek. Eredet nélkül, amnéziával a képek átszelik a tudatot. A maradványok, fragmentum ülepedések amorf ragadványokká alakulnak. Mutáns alakzatok végtelen labirintusban, rizóma, végtelenbe terjedő bélrendszerben elegyednek. Monoton, elnyújtott és mechanikus apokalipszis. Észrevehetetlen.
Az önfelszámolás valójában ritkuló tágulás, a világban való feloldódás, ami a nyitottság és befogadás készség hamis illúziójából ered. Az önátalakítás mechanizmusa a sokféleség egyneműsítő, szintetikus összekapcsolása a valóságtól elidegenített fragmentumokból kreált mutánsok, hibriditások. Az idolumok megsokszorozódása által az illuzórikusban való létezés már kirekeszti az emberen kívüli természetet. Az illuzórikus fantazmák fokozatosan elhatalmasodnak a tudati valóság ködképeiben, a világtalanságot spektákulumkaleidoszkóp kupolák, mint fraktálkaptár végtelenség. A technoszférikus tudatkupola a sokszorozódás szimuláció-láncolataival borítja be az elmét. A tudat öntudatlan járatait már a technoszféra képömlenyei töltik ki, megszűnt az autonóm emberi szubjektum. Egymást kioltó idolumok cirkulálnak porózus állagú tudat üledékes járataiban.
Ahogy Bacon – megálmodva az Új Atlantiszt – nem láthatta a jövő problémáit, az életmód változása most átláthatatlan gyorsasággal újabb és újabb társadalmi és tudati változásokat generál. Az újkor elején Bacon tudatot elhomályosító, a megismerést gátló idolumok típusaival jellemezte a megtévesztett embert. A kibernetikus, idomító Nagy Idolum már a valóság lecserélése, ahol a sokféleség illúziója mögött valójában egyféle cselekvési rendszeren belül létezhet. Ehhez kapcsolódott teória a nem esszenciális antropológia, mint újabb pszeudo paradigmaváltás, a poszthumanizmus szétszórt beszédmódok, fikciók, kvázi ismeretelméleti és antropológiai képzelgések heterogén tárháza. Egyszerre destabilizáló és újradefiniáló heterogén elméletei a humanizmus kiüresedő értékvilágának. Testdekonstrukció és testkonstrukció fantazma képei, végeredmény nélkül felvillanó mutáns testképek fragmentumai. A Novum Idolum megszámlálhatatlan, illékony ködképek urnája. Új Bálvány az unalomban variálható életstílus jelmezzel, a technokapitalizmus romantikus utópia variációi. Szeletelt identitások az eltérített valóság illúzióinak fátylai. Az ember feletti ember ideája a poszthumán heterogén filozófia burkolata mögötti ideája, valójában a technoevolúció utópiája. A sokféleség illúziója mögött a technikai monogenizmus gyártott egységessége a valóság. A poszthumán utópia – a test protézis általi határtalan progresszió ábrándja – valójában kiborg techno-vitalizmus, a Nagy Idolum egyöntetűsége. A magányos szeparált, de mégis egybepréselt tömeg, a Techno Moloch kohóbendőjében. Testkép illúziók csapongó fantáziáiból csak átmeneti testtákolmányok születhetnek, a szabadságillúzió szertelenségének és öncélúságának kimérái. A mindenkori megkonstruált pszeudokulturális kontextusok változatos termékei, az interszubjektív aktuális szeszély a képlékeny poliesztétikai és poliszexuális variabilitás fokozza a technikai termelést. A már technicizált testhez rendelt identitásprotézis-rétegek képlékeny összecsúszásai biztosítják a pozitívnak tartott hibrid állapot látszólagos nyitottságát. Elegyedésből eredő fúzió, a variálódás mennyiségi fokozásából létrejövő minőségi ugrás – a születő kiberpolitika termelő-teremtésének posztmarxista mutációja. A poszthumán polinarrációk fantazmái lefedik a valóságot –a szökésvonalak csak elmejátékok. A tényleges mechanizmusoknak mintha nem lenne célja, hacsak nem a technokapitalizmus fogyasztóinak szaporítása, a morzsalék sokaság egységes őrleménnyé darálása.