Schell Réka legújabb önálló kiállítása a lemeztelenedés, a szembenézés és a megtörettetés állapotai köré épül. A [minden egyszerre] folytatásaként itt is megjelenik az áttetsző muszlin anyag, de a transzparens plexitáblák szófoszlányait most elnyeli a fekete akril sűrű pigmenttengere. A [minden egyszerre] a párhuzamosan futó történések és érzések darabkáinak gyűjteményét mutatta meg, az [amit még] a mélypont fájdalmának csöndessége utáni létezésről beszél. Arról, hogy mi van az árulás, a megaláztatás, a bűn és a halál után.

Megnyitó: 2026. február 18., 19:00
Helyszín: ISON (1074 Budapest, Hársfa utca 25.)
A kiállítást megnyitja: Osztroluczky Sarolta
Kurátor: Veres Réka
Megtekinthető: 2026. február 18. – április 11. (előre egyeztetett időpontban)

Az Elosztották maguk között ruháimat a Bibliából, a Zsoltárok könyvéből vett sor – amit János evangéliuma is idéz, amikor a katonák Jézus keresztre feszítése után feldarabolják ruháját. Teológiai szempontból a kereszthalállal fejeződik be a kenózis, a „kiüresítés”; az előtte lévő állomás, hogy Jézust megfosztják utolsó földi vagyonától, a ruháitól. Eljut a teljes megaláztatás állapotába, ami után csak a halál vár rá, de ugyanabban a pillanatban történik a bűnök megváltása is. A legmélyebb lemeztelenedés és a legmagasabb megváltás elválaszthatatlanok egymástól. A fekete vásznakon a rájuk applikált muszlin lepel nem fed el semmit, nincs mit eltakarjon, a két anyag összeolvad, lényegileg eggyé válik a képsíkon.
Az ágy közös, a párna nem annak a négy nőnek állít emléket, akik szokatlan módon (a régi zsidó nemzetségtáblák csak férfiakat sorolnak fel) szerepelnek Jézus családfájában. Támár, Ráháb, Ruth és Betsabé olyan nők, akik alternatív életutakat jártak be, paráznák, pogányok voltak, házasságtörést követtek el vagy megalázták őket. Sorsuk emlékeztet minket arra, hogy a megváltás nem a tisztaságon múlik, hanem egyedül kegyelemből történhet. A címadó szöveggel, Pilinszky János Életfogytiglan c. versével összefésülve a létezés mint kiszabott ítélet értelmezhető.
Schell Réka Támár történetével külön is foglalkozik Aki Enajimnál az útfélen ült c. művében. Támár férje meghalt, apósa a régi zsidó hagyományokat felrúgva nem szerette volna a sorban következő fiát hozzá adni, így a nő jogi státusza tisztázatlan maradt. Úgy dönt, kezébe veszi sorsát és igazságot szolgáltat önmaga számára. Nem hajlandó tovább a megalázottság leple mögött létezni. A finom muszlin anyagról ránk szegeződő Támár tekintete a tükör, amiben feltárul az, amit még magunk előtt is próbálunk elkendőzni. / Veres Réka
Schell Réka a Képző alumni hallgatója, 2024-ben képgrafika, 2025-ben tanár szakon diplomázott.