Diploma
Festő szak, 2023
Budai Gabriella: Életképek I., II., III., IV.
grafit, papír, 130×130 cm
Diplomamunkám négy rajzból áll, melyek közösségi oldalakra feltöltött képeket ábrázolnak. Olyan szokványos jelenetekkel találkozunk, melyeket minden nap elénk kínál a social média felülete, de ezek a képek vajon a valóságot ábrázolják? Elhihetjük, hogy a vidám baráti társaság valóban olyan vidám-e, mint ahogy azt a feltöltött fotó mutatja?
Mennyire manipulálnak minket a képek, amiket látunk? A négy munka négy történet is egyben, ami segít mögé látni és megérteni, miért nem feltétlen ad nekünk valós képet a közösségi oldalakon való önreprezentáció.
Budai Gabriella
Csapó Júlia: Alakok, terek
installáció, festmény, kb. 150×700 cm
Diplomamunkámban a festményen belül létrehozható térérzet elbizonytalanításának módszerei foglalkoztattak, illetve a képek közötti téri narratíva megteremtése. Az installációt összeköti a természeti táj és az ahhoz képest megjelenő emberalak, a kettő viszonyrendszere viszont minden esetben torzul, ellentmondásossá válik: az idilli tájak textúrája felszakad, az utópikus terek légüressé válnak, amibe az alakok kényelmetlenül olvadnak bele, súlytalanul lebegnek. A képi tér illúziója belesimul önmaga térképének úthálózataiba, az utazás mitikussága viszont csak fantasy világok és videójátékok képiségén átszűrődve sejlik fel.
Csapó Júlia
Cser Mariann: Transzparencia
fa, alkoholosfilc, műanyag, festék
Diplomamunkám egy installáció, amely egy általam tervezett fejlesztő társasjátékra épül. A játék asszociatív és képalkotó részeket tartalmaz, és a játékosok ambivalens érzésekről gondolkodhatnak benne. A kiállított képeket én készítettem többnyire játékok alkalmával, a szintén kiállított játékban pedig a látogatók is alkothatnak.
Cser Mariann
Csere Ákos
digitális festmény vászonra nyomtatva, 6x150x150 cm
A diplomamunkám egy 15 darabos NFT kollekció létrehozása, amit digitálisan festettem meg. Ezekből saját szempontok alapján kiválasztott 6 darab fizikálisan is megvalósult, 142 cmx142 cm-es nyomtatott vászonkép formájában. A digitális festményeken megjelenő figura formavilága, a throw up-ból ered (graffiti egyik ága), megvalósításuknál a szempont különböző festészeti megoldások és technikák idézé
Csere Ákos
Czernecki Tamas: Gino majálisa
vegyes technika, akril, vászon, zártszelvény állvány , 304×458×150 cm
A diplomamunkám címe Gino majálisa, mely cím utal egyszerre Szinyei Majálisára, azonban utal egy a „magyar interneten” – tehát a világháló kizárólag magyarok számára legendássá vált egy pontjáról elősugárzó – már régóta keringő, 2006-os mémvideóra, ahol az Oláh-család egy része kifejti dióhéjban egy akkoriban megrendezett majálisról alkotott véleményét. A 2006-os évre – a későbbi évek fényében – könnyen tekinthetünk egyfajta aranykorként, ami sok mai feszültséget legfeljebb homályos ígéretként hordozott csak magában. Az említett videóban elhangzottaknak is minden szava arany, ha azt az ember, 2023-ban, a magát kizsákmányolni kényszerülő fiatal feltörekvő képzőművész aspektusából nézi, és a majálisra mint szubkulturális eseményre tekint.
Domokos Zoltán: Pitélő kakasok
TVS, paír, 150x350 cm
Diplomamunkámmal a homoszexualitást érintő sztereotípiák ellen szeretnék fellépni, kifejezetten kettő ilyen előítéletre fókuszálva: A jelenség természetességének megkérdőjelezésére és a homoszexuális irányultságú férfiakat érő túlegyszerűsített kategorizálásra. Utóbbi alatt a férfi mivoltuk megkérdőjelezését és szexuális szereprendszerük skatulyáit értem. Ezt két kakas párzási folyamatának szemléltetésén keresztül teszem. A kakasok heteroszexuális udvarlását és a homoszexualitást ötvözöm saját szempontom szerint, ezzel egy idealizált jelenetet hozva létre. Idealizálom, mert a homoszexuális viselkedésnek emberszerű formájáról nem beszélhetünk az esetükben, de a megjelenített mozdulatsor a tyúk és a kakas között létezik. A két azonos nemű madarat a fent említett témák egyesítőjeként használom. A kakasmotívumot mint maszkulin jelképet helyezem át homoszexuális kontextusba.
Drótos Dominika: Láthatalan munka
tüll, gépi hímzés, 200x200cm
Láthatatlan munka című helyspecifikus installációmban a háztartási munka és a művészeti gyakorlat párhuzamait vizsgálom. A köztudatban a házimunkát a női hajlamhoz, az anyai gondoskodáshoz kötik: leértékelődik, nem feladat, nem kíván különleges képességeket, adottságokat, hanem a „természet rendje”, illetve az otthon privát terében zajlik, távol a „munka világától” ezért láthatatlan marad. A művészi gyakorlat a „zsenialitás” kifejeződése, felmagasztalják: csak a szerencsés egyének gyakorolhatják, éppen ezért nem munka, hanem „kiváltság”. Közös bennük, hogy gazdaságilag nem elismertek: nincsenek kifizetve.
Az installáció részét képező hímzett függönyön – függöny, mivel átnézünk rajta – egy klasszikus csipke kompozíciót alakítottam át. A virág- és indamotívumok helyett takarító nőalakokból és tisztítószerekből építettem fel a kompozíciót. A textilt szemmagasság felett lógatom a kiállítótérbe, ami megtöri az aula ablakán átszűrődő természetes fényt, ezzel a kompozíció árnyékként vetül a mögöttes falra. Távolról észre sem vesszük az ornamentikus mintán történt átalakítást, és csak akkor tudjuk közelebbről vizsgálni, ha árnyéka árnyéka a falon. Azonban, ha a nap nem süt, akkor az árnyék sem látszik és a kiállítótérből is elpárolog a munka.
Friedrich Barnabás: Éjszaka; Ablaknál
Akril, vászon, 200x150 cm
Diplomamunkám az antropocénben élő individuum egyéni és kollektív perspektívája közti feszültséget állítja a középpontba. Bár a rendszernek nem feltétlenül irányítója, szükségszerűen fogaskereke, és hiába van ellenérzése az emberi dominanciával szemben, hiába érez klímaszorongást, mozgástere épp olyan szűk, mint kis lakása a tömbházban. A virtuális szimulációk vizualitásával megfestett képeket szemlélve a befogadó külső nézőpontból tekinthet saját helyzetére egy fiktív ökoszisztémában.
Guzs Viktória: Babydream I, II, III
szén, akril, vászon, 148,5x103,5 cm; 140,5x103,5 cm; 137x97 cm
„Olyan hívogató volt, most azt érzem inkább veszélyes. Dehát jól érzem magam, olyan kényelmes. Mégis, úgy érzem mintha valami fenyegetne… áh mindegy, most nem akarok ezzel foglalkozni. De tudod, olyan mintha a vesztemben lubickolnék.”
Ilyen gondolatok közt lebegnek alteregóim, sokan voltunk már ilyen helyzetben. Elszenvedtem és elszenvedjük.
Horváth Júlia Veronika: 7 elégia digitális videómunka/loopolt animációs rövidfilm
1'16, változó méretek
A 7 elégia, animációs videómunka egy fiktív utat jelenít meg. A hét szobán keresztül történő be- és kilépések sora szimbólumokkal telített látványt tár fel, míg a történet eljut a legbelső helyiségig. A motívumok mint emléktöredékek jelennek meg, különböző ősi népek hitvilágaiból, mitikus hagyományaiból, rítusaiból merítenek, ugyanakkor a műben foglalt narratíva a néző asszociációi mentén univerzálisan formálható.
Horváth Júlia Veronika
Horváth László: Arc, Horizontal2,
ablak vegyes technika, 4,5x4,5 cm; 2,6x4,5 cm; 2,6x4,5 cm
Festményeim a digitális képek hatására megváltozott kognitív folyamatokra adott primitív reakciók. Egyfajta képi hozzáállás. „A primitív gesztus, amellyel a digitális képek szellemvilágát megidézzük – hogy ezzel az emberi percepció alanyává tegyük – nem más, mint a lassú képek birodalma.”
Horváth László
Horváth Richárd: Boyhood
textil, 150x200 cm
A diplomamunkám a maszkulinitás gyermekkori félreértelmezését jeleníti meg. A mű az apafigura hiányának következtében, a korai gyermekkorban kialakult tévképzetek univerzális jelenségét saját emlékeimen keresztül mutatja be. Az ágytakaró médiumát felhasználó munka ezt a jelenséget konzerválja és zárja le.
Hummel Mária: Az öreg híd
olaj, vászon; pasztell, papír, 2 db 100x150cm; 8 db 29,7x21 cm
Diplomamunkámban a mostar-i hidat dolgoztam fel. Plain air festettem, a híd szimbolikájával, történetével, filozófiai hátterével és vizuális megjelenésével foglalkoztam. Elsősorban szakmailag közelítettem meg, a színek oldaláról, ezen keresztül szeretném megszólítani a közönséget.
Hummel Mária
Illés Andor Erazmus: Circle of time
Gipszmárvány, XPS, parlámpa, DMX vezérlés, hazer; Tér-fény installáció, 1,2mx5mx5m
Diplomamunkám egy olyan immerzív fény-tér installáció, amely összekapcsolja a fizikailag állandót és a mulandót, az objektívet a szubjektívvel, címe „Circle of Time” 1.0. Leolvasható róla az aktuális idő, tulajdonképpen egy óra. Megalkotásához inspirációként szolgáltak a kőkörök és a napórák mint eszközök az idő relativizálására. Tizenkettő darab műmárványozott monolitból álló kört hoztam létre, amely az elhelyezett világítótesteken futtatott fényjátéknak köszönhetően óraként értelmezhető. Minden világítótest egy-egy a számoknak megfeleltethető monolit körül helyezkedik el. Háromféle színű fényt használok, amelyek által a megvilágított monolitok árnyékai egyenként az óra-, perc-, és másodpercmutatónak feleltethetők meg.
Juhász Andrea Éva: Tértörténetek 2023_05; Tértörténetek 2023_05_MI_N
plexi, vegyes technika / digitális technika, algoritmus generátumok, elektronikusképfolyam-kivetítés, 110x110 cm / 3000x3000 pixel
Diplomamunkám két eltérő terminusú egységből áll, melyek szintaktikailag láncot alkotnak.
Plexiképem az anyag, az energia, a tér és idő kibomlásának reprezentációja.
Formarendem elemei, változtatható paraméterek, kódolás segítségével elindítottam első kísérletem arra vonatkozóan, miként tudok mesterségesen képet generálni és ez milyen viszonyban van a tudatos komponálással.
Király Miklós: Szobrok harsonával Lviv (Lemberg) előtt / Ukrajnai táj / Perecsényi táj
olaj, vászon, 90x160 cm
első kép: Szobrok harsonával Lviv (Lemberg) előtt
Sárga: D-dúr/moll, Kék: Desz, Cisz, Vörös: C-dúr/moll
második/harmadik: Ukrajnai táj
Sárga: D-dúr/moll, Kék: Desz, Cisz, Vörös: C-dúr/moll
negyedik: Perecsényi táj:
Vörös: C-dúr/moll, Zöld: E-dúr/moll, Sárga: D-dúr/moll, Kék: Desz, Cisz
A zenei hangnak van egy saját tulajdonsága: erőteljesen fizikai jellegű, és evidens módon létezik, mégis a megfoghatatlan világba tartozik. Hasonló volt erre rájönni, mint a két évvel ezelőtti Ukrajnában tett kirándulásom alatt megfogalmazódó kollektív emlékezet fogalmára. Azon az úton egy régi zsidó dalt játszottam klarinéttal, amikor éppen nem rajzoltam.
A diplomamunka kapcsán elmondható, hogy egyfajta keretbe öntöttem az ottani táj kapcsán tapasztalt színeket, valamint a dal hangjait. A keretet Gyulai Elemér zenepszichológiai kísérletsorozata, a „Látható zene” című tanulmánya adta
Műleírás:
Gyulai Elemér tanulmánya alapján kiderült, hogy a disszonáns hangok hallatán a legtöbbet éles kontúrokat és éles színeket látnak az emberek. Erre építettem rá a „Szól a kakas” című dal improvizációját. Az első kép alatt, ami láthatóan tisztább színű felületekből áll, disszonáns módon komponált hangok íródtak, a kettő középsőre harmonikus hangok, az utolsóra pedig ismét disszonánsok.
Kiss Róbert: Cuenca kertjei
rajz, anyag (minden egy dobozban), doboz – 22x37x6 cm / 30 db rajz – fekete filc, 28x21cm / 30 db égetett agyagforma – változó méret/ legnagyobb: 7x6x1 cm / 30 db boríték 6x10cm
Diplomamunkám a személyiségek és az életutak játékos összefonódását szimbolizálja.
Kiss Róbert
Korom Vivien: A táj mint a kozmikus rend hordozója
vegyes technika, 2x180x180 cm
A diplomamunkán a tenger, a hullámok kapcsolata és folyamatos változása metaforája az életben felfedezhető különféle változásoknak. A Nap az isteni létezőnek, az állandónak a megjelenítője. A Nápolyi-öböl adja a teret, ahol a két jelleg találkozik. Összeköti a „fentet és a lentet”, s ez a találkozás a horizontvonalba fut ki, mely a végtelenségig nyúlik el. Az I. képen a változó-állandó viszony rendjének felismerése, a harmónia létrejötte látható, a II. képen pedig mindennek a hiánya.
Korossy-Khayll Levente: Káin és Ábel
olaj, vászon, 150x200 cm
A Diplomamunka című kép a diplomamunka embert próbáló kihívásairól szól. Eredetileg, a
kiállításon mellette szereplő festményt, a Káin és Ábel-t szántam volna diplomaképnek, – az
akademista felfogást megfelelően demonstrálandó – ám a feladattal járó stressz meggátolta
a befejezését. Ekkor fogant meg az ötlet, hogy a nyomás alatt alkotó művészt jelenítsem
meg drámai helyzetében. Végül a diplomamunkám technikai tanulságait felhasználva,
sikerült befejeznem a Káin és Ábel-t is, így mindkét kép szerepelhet a kiállításon.
Kovács Richárd: Szeretnék okosabb lenni
olaj, 205x170 cm
Ötéves másolással töltött tanulmányom eredményét szeretném hangsúlyozni. Velázquez Diego de Acedo című képét választottam parafrázisom alapjául. Ez a munka magában foglalja az összes festészeti érdeklődésemet.
Kovács Richárd
Lótos Ádám István: Állatkerti emlékeim (sorozat)
vegyes technika, 20 db 24x30 cm
A diplomára készített sorozatomban olyan képek megfestésére törekedtem, ahol az általam kedvelt vizuális hatások megjelennek. Így a korábban érdeklődésemet meghatározó játékvilág műanyag tárgyainak színvilága, a vékony színhártyák keltette álomszerű hatás, vagy a vázlataimra a technika (filctoll) miatt jellemző élénk, erőteljes színek és színkapcsolatok. A munkáimat korábban is inspirálták gyerekkori emlékeim, a témák sokrétűsége miatt koncentráltam az állatkertre mint az emlékek egy helyszínére, és az állatokról készült vázlatrajzokra.
Lótos Ádám István
Lőwenberger Patrik: Washicu Projekt I., II.
textilinstalláció, 380x270 cm
Diplomamunkám archaikus ómen-jelenségekkel foglalkozik, melyeket primitív népek elbeszéléseiből, történeteiből és jóslataiból emeltem ki. Kutatásom fő célja régi idők vészjósló jelképeinek feltárása és ezek aktualizálása a klímakatasztrófa tükrében. A diplomára készített textilmunka az adott kultúrnépek vizuális motívumkincseiből merít, formanyelve és színvilága a törzsi társadalmak művészetét idézi.
Magyar Dóra: A vízforralós mese
digitális kollázs papíron, rétegelt lemez, csukva: 45,5x56 cm; nyitva: 320x56 cm
Diplomamunkám egy olyan leporellókönyv, amelynek létrejöttében az irodalmi összefüggésben megjelenő képeskönyv autonóm művészeti alkotásként való értelmezésének feltárása elsődleges szempont és cél volt egyben. Tehát a könyvre úgy tekintek, mint egy gyermekirodalmi kontextusba helyezett művészkönyv, hiszen a végleges formájában nem sokszorosítható, nem kiadható, ennek ellenére elkészítésekor fontos volt, hogy tartalmilag és képileg igazodjon a gyermekkönyvekhez. Ezenkívül elsődleges volt az is, hogy képei ne sokban térjenek el az eddigi autonóm munkáim formavilágától, tárgyantropomorfizáló jellegétől. A megszemélyesítő, megelevenítő gondolkodásmód iránti érdeklődésem sodort végül a képeskönyvek világa felé, hiszen a gyermekmeséknek is állandó elemei az életre kelt, megszemélyesített tárgyak, lények.
Magyar Dóra
Mándli Kristóf: Camper 1,3
akril, olaj, vászon , 80x200 cm; 140x160 cm
Milinszki Boglárka: Csak a fák tanúskodnak róla
installáció, disznóbél, só, topolyai föld, Only trees bear witness
1944. november 14-én, az eddigi adatok alapján 200-250 embert hurcoltak el, és végeztek ki Topolya-szerte, koholt vádak alapján. Szerbia délről érkezett belbiztonsági tisztjei helybélieket kényszerítettek arra, hogy segítsenek összegyűjteni az áldozatokat, majd egy részüket a tóba lőtték, vagy ásóval-lapáttal ütötték őket agyon. Ezt a tavat később betemették, parkosították, és egy teniszpályát húztak a vérengzés helyszínére, szánt szándékkal, hogy elfedjék.
Emlékmű nem található a parkban a mai napig, és jelenleg felújítják a teniszpályát: ezalatt sem vették figyelembe az áldozatokat, nem történt sem exhumálás, sem emlékmű-állítás – pedig a civilek és a politikai szereplők egyértelműen kifejezték az igényüket erre a városvezetés felé.
A diplomamunkám egy sertésbélből megkötött kézimunkából áll, amely a teniszpálya 1:9,5 arányú mása. Ezt a helyszínről, a topolyai teniszpálya mellől begyűjtött földön installálom, egy videó kíséretében, amelyben egy általam írt szöveget olvasok fel a helyszínen, az ott történt eseményekről. Közben két játékos teniszezik, és a labda bármikor eltalálhat.
Molnár Zsófia: Ofélia?; Arc nélkül; Név nélkül
Akril, vászon, 120x80 cm; 80x120 cm; 120x80 cm
Diplomamunkám a szenvedő nőre mint népszerű festészeti témára fókuszál, különös tekintettel Ofélia alakjára, így három újraértelmezett Ofélia-ábrázolást készítettem. Az „Ofélia?” című képen a megszokott, vizes környezetben helyeztem el őt, a „Név nélkül” és az „Arc nélkül” című képeken pedig a vizet – ami a szexualizált, öngyilkos nő alakjával fonódott össze – nehézszagú borókára cseréltem, ami az örök életet szimbolizálja, és gyakran ültették temetőkbe, ezáltal az én kompozícióim egyfajta emlékművek. Azoknak a nőknek, „Oféliáknak” állítok emléket, akiknek nem adatott meg a lehetőség, hogy művészként kiteljesedjenek, akik csak múzsák maradtak, illetve akiknek létezéséről tudomást sem szerezhettünk.
Nagy Tilla: Csak érezzük jól magunkat együtt; Szerintem jó páros vagyunk; Mostmár felvehetem a melegítőt?; Együtt fejlődünk; Sajnálom, hogy vége
olaj, vászon, 100x100 cm
Jelenleg fontosnak gondolom az alkotás közbeni viselkedést, cselekvést és annak hatásait. Gondolataim főként a saját festészeti tevékenységem alatti viselkedésre fókuszálnak. Érdekel az a jelenség, amikor az alkotó kapcsolódik a vászon felületével, ugyanakkor ezen a fizikális kapcsolódáson túl, a szellemi kapcsolódás is megmozgatja az elmémet, miként lehet az, hogy egy felszabadító alkotást udvarlásnak él meg a tudatom. Ennek a felfogásnak az eredetét vizsgálom a saját munkáimon keresztül.
Nagy Tilla
Nyíri Orsolya: Saligia
akril, vászon, 200x400 cm
A hét főbűnt megtestesítő lányok egy vörös szobában, hatalmas rózsaszín kanapén ülnek furcsa testhelyzetekben, összegabalyodva. A ruháik színei, a gesztusaik, illetve a tetoválásaik árulkodnak kilétükről.
A festmény egy hét képből álló főbűn-sorozat nyolcadik kiegészítő darabja, ebben a „szobában” találkoznak egymással a „bűnök”.
Papp Anita: Distortion I–VIII.
olaj, vászon, 4 db 60x60cm; 4 db 60x90 cm
Diplomamunkám személyes önreprezentációm, ahogy a szakdolgozatom címe, Introitus is jelzi, egy belépés történik a képeken keresztül egy rejtett identitásba.
Egyfajta önreflektív, analitikus önmegismeréssel foglalkoztam.
A festmények előzményeként fotók szolgáltak, amelyek készítése közben egy krómozott rézlemezzel kísérleteztem, és a lemezen eltorzult arcképeim inspirálták a festményeket.
A képeken fontos volt a kis részletek megfestése, mint a haj, a fülbevaló vagy az inggombok csillanása.
Az amorf arcokkal és az érzékenyen megfestett kis részletekkel a szép és a groteszk közti határvonalat kerestem.
Papp Anita
Papp Henrietta Írisz: O temerav tena csacsipo phenav
Akril, festékszóró spray, vászon, Elemek: vászon 145x200 cm; Marhabőr 180x220 cm, tükör 15x15 cm; Vászon 15x15cm, póthaj 70 cm; Nyakláncok; Pillangókés; Üvegedény; Víz
Munkámban feloldom a kést a vízben. A hierarchia kimérája hiány által redukálódik.
Az archív kép érzéki emlékezetének remediálása, az emberi természet megzavarodása az autoriter rendszerben, belső struktúrák vizuális rendszerének ismétlődése – szinkretikus tartalom; immanens sokaságból transzcendens egység lesz.
Puskás Melitta Flóra: Endless summer vacation – Tisztítótűz
akril, vászon, 2x120x150 cm; 5x50x40 cm
Puskás Melitta Flóra
Pusztai Fruzsina: Kutyaiskola
varrott textil elemek, különböző méretű botok, szitanyomat, 350x519 cm
A Kutyaiskola egy domesztikációs gyakorlat: a domesztikációs kellékek és az állat(ok) képzeletbeliségének szemlélésén keresztül a nézés domesztikációja. Olvasni, amit soha nem írtak; a varrott szalag vonalát, ezt az anyagi linearitást, bogozódó esetlenségének tudatában: követni. A Kutyaiskola szalagokból alakított tárgyai jelmezek, felfüggesztett alakzatok, zsinórfigurák. Ezeket domesztikációs metonímiákként értelmezem. Az állatnak a ruhája, a kutyának a póráza, a lónak a kantárja: a valaminek-tulajdonítás során ismerszenek fel saját magukként. Arra a határozatlan, homályos köztességre mutatnak, ami a birtoklás, tulajdonítás és ajánlás-ajándékozás-címzés viszonyait (gesztusait) elhatárolják és egyben lényegileg összetartozóvá teszik. Ezekben a „saját” tekintélyes kérdését látom derengeni, amit a Kutyaiskola különböző gesztusokkal igyekszik szekírozni, pontosabban szekíroztatni.
Safranek Márk: The only good system is a sound system
Fa, fém, elektronkai alkatrészek, kábelek. Tér- és hanginstalláció, változó méretek, 2x3x4 m
Diplomamunkám gyanánt egy olyan installációt hoztam létre, amelyre határozott technikai előrelépésként tekintek, és a maga komplexitásával bizonyos tekintetben összegzi az egyetemen töltött évek során számomra meghatározó tematikákat, illetve eltérő mediális törekvéseket. A The only good system is a sound system névre keresztelt műtárgycsoport egy interaktív installáció, amelyben a megjelenő, általam tervezett és létrehozott tárgyak mindegyike kulcsfontosságú szerepet játszik egy végső, ambient hatású soundscape kialakulásában. Az installáció valahol a famegmunkálás, a hangtechnika, a formatervezés és a sound art határán helyezkedik el, illetve bizonyos szempontból talán ötvözi azokat.
Safranek Márk
Somhegyi Enikő Orsolya: Héliumvideó
It's interesting how we arrive at university, at an artist's career with illusions, as we learn the technical side of the work, we start to lose our upward balloons and eventually the weight of gravity becomes heavier and heavier. My diploma work is an experimental dance video, in which we see a dance without a sense of space, but still walking around it, illuminated solely by a strobe. A helium-infused balloon in the dancers' hair helps to abstract the image, for example when the camera loses focus, so that we see almost only the dance of shapes.
Érdekes, hogy milyen illúziókkal érkezünk meg az egyetemre, a művészpályára, ahogy megtanuljuk a munka technikai oldalát, úgy elkezdjük elveszíteni a felfelé emelő léggömbjeinket, és végül egyre nagyobb lesz rajtunk a gravitáció súlya. A diplomamunkám egy experimentális táncvideó, amelyben a tér érzetének hiányában, de mégis körüljárva azt, láthatunk egy táncot, úgy, hogy az kizárólag stroboszkóppal van megvilágítva. A táncművészek hajába font héliummal felfújt lufi segít a kép absztrahálásában, például amikor a kamera elveszíti a fókuszt, így szinte csak formák táncát láthatjuk.
Teleki Emma Dorottya: A természet gyűjtő hajlamáról
8 db papírkép, olaj, akril, természeti elemek, 75x105; 100x70; 25x40; 70x75; 80x75; 50x40 cm
A természet elhajlásaiban és mirákulumaiban a teremtő játéköröm maradványa munkál.
A természet rendhagyó formáiból az ember hajlamos szokatlan, különleges fantázialényeket kreálni magának. Célom egy gondolattérkép létrehozása, amelyben a természet zabolátlan formái és burjánzó elemei a saját asszociációimon alapuló rajzokkal kiegészülve jelennek meg, gondolatokat ébresztve a természet folytonos újrarendező elvéről.
Teleki Emma Dorottya
Tóth Zoltán: Baleset 1, 2
olaj, vászon, 2 db 200x400 cm
(Baleset 1)
„Yeah, my black Cadillac…
…His face is running
He said I dont know
I dont want to get a ticket
She said step on this thing
She said if this thing don't go
I dont want to ride this Cadillac no more
He said well im gonna let the hammer down
If you see a red light
Run over it and get a ticket…”
Lightnin’ Hopkins: Black Cadillac
(Baleset 2)
„Nights in white satin
Never reaching the end
Letters I've written
Never meaning to send
Beauty I'd always missed
With these eyes before
Just what the truth is
I can't say anymore”
Moody Blues
A személygépkocsi birtoklása egyfajta mód arra, hogy azzal az egyén a társadalmi helyzetét reprezentálja. Ezek a gépjárművek magukban hordozzák a baleset lehetőségét. A baleset egy olyan esemény, ami kizökkent minket az élet hétköznapi mivoltából, és emlékeztet minket az élet mulandóságára. Képeim a baleset esztétikáján keresztül és a tárgyi luxus hiábavalóságával jelenítik meg a vanitas témakörét.
Veenstra Csenge Marye: Forgómozgás 1,2,3
olaj, vászon, 150x150 cm
Szakdolgozatom és diplomamunkám egy olyan elem körül forog, amely életem egyik vezérfonala volt – a víz és az örvények. A diplomamunkámban a célom az örvény fogalmának feltárása, mint a negatív gondolati minták és érzelmek csapdájába esés emberi tapasztalatának metaforája. Munkáimban az örvénybe kerülés négy fázisát jelenítettem meg saját perspektívámból.
Wang YiQi: Véletlen szabályos 1., 2.
olaj, vászon, 50x50x4 cm
A diplomamunkám egy személyes szabályosságon és véletlenen alapuló eszencia, a keleti és nyugati festészeti és a kínai filozófiai irány megkapó ötvözete. A diplomamunkám ötletének magja a szabályosság és a szabálytalanság között épül fel.
